Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

/ 1978. június 9., péntek 'T ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 f (Folytatás az 1. oldalról) a különböző világnézetű em­berek reprezentáns képviselői jelen vannak. Nem szabad lebecsülnünk, értékelnünk kell ezt az egyetértést, mert harcban, nehézségek leküz­dése árán született;. Egyes egyházakkal korábban, má­sokkal később rendeződött államunk viszonya. Most mar azonban mind­egyikkel rendezett, ami ör­vendetes, fontos és jó dolog, mert azt jelenti, hogy a materialisták és a hívők, a különböző világnézetű em­berek egyetértésben munkál­kodhatnak a közös társadal­mi célért, a fejlett szocialis­ta társadalom építésén. Mi, kommunisták nagyra érté­keljük ezt és a tapasztalatok szerint ugyanígy az egyhá­zat.-. reprezentánsai is. Belpolitikai helyzetünk te­hát’ a XI. kongresszus óta tovább szilárd-’lt, társadal­munk politikai viszonyai megfelelő, irányban fejlőd­tek és kézzel fogható, jelen­tős eredmények születtek a gazdasági építőmunkában. Ez utóbbiak értékét külön is nö­veli az a tény. hogy a nem­zetközi gazdasági élet az el­múlt években számunkra kedvezőtlenül alakult, ami komoly nehézségeket okozott, majd hangsúlyozta: a kong­resszus óta eltelt időben megfelelően végrehajtottuk az ötéves terv időarányos feladatait, ami nagyon fon­tos és jó eredmény. Az ideológiai munkában, a közoktatásban, a szakképzés­ben, a világnézeti oktatás­ban, továbbá a tudományos és a kulturális élet külön­böző területein és a szocia­lista tudat fejlesztésében is megfelelően haladtunk előre a XI. kongresszus óta. A fej­lődés ezen a téren statiszti­kailag ugyan nehezen mutat­ható ki, de sokféle módon érzékelhető. A szocialista tudat erősödésének nagysze­rű megnyilvánulása volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tisz'eleiére kibontakozott szocialista munkaverseny, amelyhez — a csepeli dol­gozók kezdeményezésére — az ország úgyszólván minden munkahelye, egész dolgozó népünk csatlakozott. Ennek nem kis része volt abban, hogy a tavalyi esztendőt jó eredménnyel zártuk. A gazdasági munkának, mint a szocialista építés dön­tő területének a kérdései természetesen előtérben áll­nak. Hasonlóan nagy figyel- met kell azonban fordíta­nunk az ideológiai, a köz­oktatási, a kulturális mun­kára is, mert a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben most már nemcsak az anyagi, hanem a szintén nélkülözhetetlen tudati felté­teleket is meg kell terem­tenünk. Az eddiginél jobban, komolyabban kell foglalkoz­nunk az ifjúság nevelésével. Fontos része ennek» a szak­munkásképzés, az ipari mun­kásosztály. és ma már a me­zőgazdasági dolgozók után­pótlásának biztosítása. For­dítsunk kellő figyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség utánpótlá­sába, az egyetemi, a főisko­lai diákokra. S amikor az ifjúság neveléséről beszé­lünk. elsősorban az ifjúság munkára nevelésére gondo­lunk. ' Olykor ugyan a szabad idő helyes eltöltése lép elő köz­ponti problémává, de úgy vé­lem. a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell. Ez mégiscsak előbbre való. A KISZ munkája az utóbbi években fejlődött, if­júsági szövetségünk mind jobban megtalália a fiatalok számára megfelelő munka- módszereket. Fontos a kultu­rális nevelés, a színvonalas szórakozás. De még fontosabb — s ehhez kérjük a szülők, a pedagógusok, s természetesen a párt- és társadalmi szer­vezetek segítségét is — a munkára nevelés. Az, hogy minden fiatal megértse: úgy tűnik, a szocialista rendszer­ben is érvényes a bibliai mondás, amely szerint min­denki csak fáradságos mun­kával keresheti meg minden­napos kenyerét. A párt nagy figyelmet (or­dít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére. En­nek megfelelően kell foglal­koznunk az idősebb nemze­dékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonkép­pen nagyon könnyű szót ér­teni velük, főként, ha az idősebbek visszagondolnak arra, hogy fiatal korukban nekik is minden sürgős volt. mindent komolyan vettek, s az öregeket ők is -kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondják, hogy majd ők megmutatják, hogyan • kell világot formálni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szocialistának kell lennie! És ha tudnak, ala­kítsanak ki még szebb szo­cializmust — emiatt nem fo­gunk irigykedni rájuk. De tudniuk kell, hogy aki a társadalom rendes lúgja­ként, tisztességes emberként akar élni, annak sokfélekép­pen fel kell készülnie az élet­re. Szakmai tudásban is, tár­sadalmi felelősségben és más tekintetben is. A régi társa­dalom maradványai ma még sokak szemléletében élnek. De a fiatalok ne ezek példá­ját kövessék, hanem azokét — és ők vannak többen —, akik tudjak, hogy az egyén csak a közösséggé] együtt boldogulhat igazán, az egyén ■a szocialista társadalomban bontakozhat ki teljesen. Néhány évtizede még so­kakban élt valamiféle nosz­talgia a fejlett kapitalista országolt életkörülményei iránt. Sok fiatal is átvette például a hajviseletet, a di­vatot, de azután rájöttek, hogy nem ez a dolgok lé­nyege. Sokan utaznak kül­földre. Akik nyitott szemmel járnak, mindinkább kiábrán­dulnák abból üz, illúzióból, amit valaha Nyugat-Európa, a tejlett kapitalista világ je- . lep telt az .emberek számára. Mert amíg a mi társadalmi rendszerünkben biztosított az ember szabad fejlődése, s nálunk létbiztonság van, a tőkés országokra a létbizony­talanság a jellemző. Ez nem­csak a munkanélküliség veszélyét jelenti, hanem pél­dául a betegséggel járó anya­gi terheket is. Ezért: azok is, akik szeretnek utazni, általá­ban kétszer örülnek: amikor elindulnak, és amikor haza­érkeznek. s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. Az itt töltött két nap alatt nagy sok emberrel váltottam szót. Találkoztam szocialista brigád vezetőkkel. nagyon hasznos.^ tartalmas gondola­tokat vetettek fel. Általában, munkásoktól; parasztembe­rektől, értelmiségiektől sok* olyasmit hallottam, ami szo­cialista társadalmunk közös kérdéseit érinti. Valamennyi- ükből ügyünk előrevilelének szándéka sugárzott. De más­képpen, nagyobb erővel, mint harminc, húsz vagy tiz év­vel ezelőtt. Ez. • az emberek gondolkodásában bekövetke­zett változás a legfontosabb számunkra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópont­ja a nemzeti Összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látoga­tás során is szinte kézzel fogható an érzékeltem a ma­gyar nép szocialista összefor- rottságának további erősödé­sét. Óvnunk és gyarapila- nunk kell minden eredmé­nyünket, de elsősorban a párt és a tömegek összeforrottsá- gát. egységét, népünk egyet­értését. Ez a legfőbb hajtó­erő népünk számára a g5rá- rakban és a földeken, a tu­dományos életben, a közok­tatásban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáznunk kell rá. s törekednünk kell erősítésére. Az országban is. Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka tö­retlen folytatásához. Ilyen erő az, hogy a párt, politiká­jáért, egységben és összefor- rottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk vala­mennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fon­tos, talán elsődleges erőfor­rás. hogy jól értve a párt po­litikáját, még jobban alkal­mazzuk azt a gy a korlátban, mint eddig. Es még valamit hozzátennék: mindenki a sa­ját munkahelyén végezze el mindenek előtt a munkáját és csak azután menjen —, ahogy mondják — a tömegek közé. Mert csak az járjon a tömegek közé, aki előbb ele­get tett kötelességének, mert ha elmulasztotta, hiába megy közéjük, nincs mit kép­viselnie. A "helyes politi­kát: nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehalad­ni. hiszen erre történelmi ta­nulságaink is vannak. A gyakorlati tapasztalatok sze­rint a pártnak a XI. kong­resszuson kidolgozott irány­vonala helyes. De írott mu­laszt maradna, ha Debrecen­ben. Nádudvaron s min­denütt az országban, ipari és mezőgazdasági üzemekben, tudományos és kulturális in­tézményekben nem követ­nék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak. pártszer­vezeteknek, társadalmi szer­vezeteknek, a megye mun­kásságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra vál­lasához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gaz­dasági kérdésekről. A gazda­sági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a tech­nikai fejlődés, a termelés ál­landó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében ■ vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is ma­rad: mert ahol még van he­lyi tartalék, ott is bizonyáfa hamar el fog fogyni. Nép- gazdasági méretekben a ter­melés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. Es mindenütt csak a munka termelékenységének növelé­sére. vagyis a technika fej­lesztésére. a munka jobb megszervezésére támaszkod­hatnak. A fejlődés a termelési, szer­kezet változtatását, a beru­házások ésszerűbb, gazda­ságosabb. gyorsabb megvaló­sítását. a határidők és a •költségek szigorúbb betart á- . sál és a munkafegyelem ja­vítását megköveteli — mu­tatott rá. Ha azonban a munkafegyelemmel foglal­kozunk. azt se tévesszük szem elöl, hogy megvannak-e az , adott helyen a jól szerve­zeti. fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hi-: ányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehel fegyelmezett munkát követelni. A mun­kaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés széle­sebb körű. hatékonyabb ér­vényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szer­vezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesz­nek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szer­vezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különle­ges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert. És ha egy­általán akad valaki, aki kir lóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyre, sokszor még felettes­re sincs szükség hozzá. Né­ha pedig — ha hiányzik a biztatás , biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdál­kodnunk azzal, amink van — mutatott rá. —.Saját erőin­ket kell jobban mozgósíta­ni. a fő területekre összoon- tositani. A másik nagv lehe­tőségünk. hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szov­jetunióval, a szocialista or­szágokkal való együttműkö­dés lehetőségeit, a szocialista integráció programiának megfelelően bővítsük, gazda­gítsuk nemzetközi kapcsola­tainkat, . Központi Bizottságunk mindig számon tartja, ho­gyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunkcioná­riusok, az aktivisták, a kü­lönféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók, így van ez a mostani ápri­lisi határozattal is. Hallot­tuk. hogy a határozatot po­zitívan, egyetértéssel fogad­ták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoztatta a/, em­bereket, amit a Központi Bizottság az árakról mon­dott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mer*, nagyon fontos szerepe van és lehet további előre­haladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes nyílt politi­kájához, hogy köntörfalazás nélkül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla. amint azt a Központi Bizottság áp­rilisi ülése telle. Kereken kimondhatják, hogv a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak. s általános szintjük felette van a fo­gyásától árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem •az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint isme­retes. nagyon nagy mérték­ben megváltoztak. Ez utób­bit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem en­gedjük korlátlanul érvénye­sülni a magyar népgazda­ságban a világpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meg­lehetős önállósággal dolgoz­nak, a legkulturáltabb, leg­képzettebb gazdasági vezetők sein tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők felhasz­nálnak. valójában mi, mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és el­vonási, elszámolási, rendszer es miegyéb végül is teljesen összeKúszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívá­kat, hiszen nélküle sem a ter­melési szerkezetváltozás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szó­lunk. hogy a támogatásnak volna egy természetes ellen­párja: mégpedig az, hogy a rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái van­nak. Nálunk azonban ma­napság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is tá­mogatjuk. s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezde­ményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogó- kut viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegélje­nek. ahogy mondani szokták a szocializmus mindent ki­bír alapon. Ezért alakult ki a Közpon­ti Bizottságnak az az állás­pontja, hogy a termelői ára­kon határozottan igazítanunk kell. s úgy kell azokat meg­állapítanunk, hogy jobban kifejezzék a valódi költsé­geket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy való­ban ösztönző, a termelést előrevivő termelői árak le­gyenek. Természetesen lesz­nek olyan termelői árak, amelyeket emelni fognak, és olyanok is, amelyeket ala­csonyabbra kell a jelenlegi­nél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fo­gyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási java­kat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még ak­kor is. ha esetleg valame­lyik fogyasztási cikk terme­lői árának mozgása a fo­gyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is védtük. a jö­vőben is védjük a fogyasz­tót. ami azt jelenti, hogy ha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a, vá­sárlóknak. akkor ezt meg­felelő módon, béremeléssel vagy valamilyen egyéb for­mában ellensúlyozzuk. Élet­színvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kong­resszus. .a Központi Bizott­ság. a kormányzati szervek határozatai továbbra is ér­vényesek maradnak. Pár­tunk ügyel arra, • hogy élet­színvonal-politikánk céljai csorbjtallanul érvényesülje­nek a gyakorlatban. Az ed­digiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és ér­vényesíti. hogy a szocializ­mus építésének együtt kell haladnia a dolgozók életszín­vonalának rendszeres eme­lésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt be­csületén, hogy semmi olyat, nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restelked­nünk kellene. Minden dönté­sünket úgy kell meghoz­nunk, hogy három-öt év múlva is emelt fővel állhas­sunk az emberek elé. Meg­érdemlik ezt a párt becsüle­tes és aktív harcosai, akik szív vei-lélekkel képviselik politikáját, és szövetségese­ink is. akik velük együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalom­formáló céljaink megvalósí­tásán. Jó dolog, ha az em­berek érzik és látják, hogy a part állja a szavát. Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpo­litikában csakúgy, rhint az életszínvonal-politikában. Mi megígérhetjük, hogy igy is lesz. De ehhez az is hozzá tartozik, hogy ne hallgassuk el — és nem is hallgathat­juk el —. ha gondjaink van­nak. Nem bújhatunk az asz­tal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk épí­tését, népünk boldogulását és jövőjét érintik. Ezután külpolitikai kérdé­sekre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a nem­zetközi kommunista mozga­lom részeként aktív interna­cionalista tevékenységet foly­tat. Elveink, marxista—leni­nista eszméink, erkölcsi el­kötelezettségünk is erre indít bennünket. Külpolitikánkban arra tö­rekszünk — és ennek helyes­ségét a Központi Bizottság áprilisi határozata is meg­erősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan meg­mondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei, a Varsói Szerződés- és , a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez tartjuk magunkat és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sar­kalatos tétele, hogy a Ma­gyar Népköztársaság hű szö­vetségeseihez: barátja a nem­zeti szabadságukért, fejlődé­sültért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partne­re a fejlett kapitalista or­szágoknak. a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három —, de' elválaszthatatlanul össze­tartozó — megnyilvánulása. Meggyőződésünk, hogy to­vábbra is csak akkor lehe­tünk becsületes társai a Szovjetuniónak a közös cé­lokért folytatott harcban, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi viszonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harmadik világ országainak is akkor van világos képe rólunk, ak­kor tudhatják, mit várhat­nak tőlünk, ha világos a po­zíciónk. Kapitalista partne­reink is ez esetben tudják, mit tartsanak rólunk. Ezért mi politikánk egyik ele­mét sem tehetjük ki in­gadozásoknak. Éppen mert számítanak ránk, bíznak ben­nünk. számolnak velünk, nem tehetjük, hogy egyszer ezt. egyszer azt mondjuk. Ezért maradtunk hűek már több mint két évtizede irányvo­nalunkhoz. s tai-tunk ki a jövőben is szilárdan mel­lette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar— amerikai kereskedelmi szer­ződés kérdéseivel foglalko­zott. Elmondta, hogy meg­kötése a két ország viszo­nyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „a legnagyobb kedvezmény el­vének . alkalmazása a keres­kedelemben’. Rámutatott arra. hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezmény­ről. csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülön­böztetés nélküli kereskedés­ről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a má­siknak. Hangsúlyozta hogy az a politikai vonal, amely élvezi á magyar nép bizalmát es támogatását és nemzetközileg is elismert, már akkor for­málódott. amikor az USA és a NATO-tagok még bojkot- táltak bennünket. S mi ezt a politikát folytatjuk a szer­ződéstől függetlenül is, tehát nem az Egyesült Államoknak tett engedmény vagy szíves­ség a szerződé^ megkötése, hanem a békés egymás mel­lett élésre törekvő politikánk része, egyenes következmé­nye. Persze az emberek talál­gatnak — nyugaton is: mit várunk mi ettől a szerződés­től? A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok növe­kedését várjuk, . hisz annak aránya ma a magyar kül­kereskedelemnek mindössze két százalékát teszi ki. Lehet hát ésszerűen, mindkét fél­nek előnyösen növelni a je­lenlegi csekély forgalmat. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve ki-, fejtette: Kína belső helyze­tét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint, beiügyeibe nem is kívánunk beavatkozni — mondotta. A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján, amelyre egykor lépett, s ta­lálja meg nemzeti boldogu­lását, Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hi­bánkból szakadt meg —. ál­lamközi téren azonban ren­dezett kontaktusokat aka­runk Kínával. Diplomáciai kapcsolatot éppúgy, mint ke­reskedelmi forgalmat, fejlő­dő állami együttműködést, amennyiben ez " a kínaiak szándékával is találkozik. Sajnálatos azonban — mu­tatott rá a Központi Bizott­ság első titkára, hogy úgy­szólván minden nemzetközi politikai lépésünknél szembe találjuk magunkat Kínával. Nekünk — mondotta —meg­vannak saját politikai célja­ink. elvi álláspontunkból, el­vi politikánkból nem enged­hetünk. Mert az nemcsak kommunista meggyőződé­sünkben gyökeredzik, ha­nem kifejezője a magyar nép jól felfogott, érdekeinek is. Ebből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpolitika minden lépését a szovjetellenesség határozza meg. Kuba-ellenes. újabban Vietnam-ellenes. Együttmű­ködést épít ki a NATO-kö- rökkel, a Közös Piac tagál­lamaival. fenntartja diplo­máciai kapcsolatát Pinochet­tel, a chilei ellenforradalmár katonai rezsimmel, s hason­ló politikát folytat a világ más térségeiben- is. Mi a Szovjetunió, a test­véri szocialista országok, Kuba, Vietnam szövetségesei vagyunk. Álláspontunkat minden fórumon, tárgyalá­son becsületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk .a vitá­kat, Ellenkezőleg. Azt sze­retnénk. ha csökkennének a feszültségek. Erre törekszünk, s reméljük, hogy együtt jár­juk majd a szocializmus út­ját a Kínai Népköztársaság­gal. De hogy ez mikor, ho­gyan következik be. nem raj­tunk. hanem rajtuk múlik. Alapvető külpolitikai cé­lunk egy új világháború ki­robbantásának megakadályo­zása. A nemzetközi feltételek biztosítása nőnünk szocialis­ta építőmunkájához. Békére törekszünk, ez politikánk sar­kalatos kérdése, s természe­tes. hogy őrizzül . védjük, képvise'iük a magyar néo jogait, függetlenségét, azt az elhatározását, hogy szocia­lista társadalmat épít. Énnek megfelelően dolgozunk az (Folytatás a 4. - oldalon) / A XI. kongresszus és a i Itaiározatai tavira is érvényesek lírainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom