Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. június 9., péntek Kádár János beszéde Főiskolások a pataki közművelődésben (Folytatás a 3. oldalról) enyhülés megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért, azért, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekré vonatkozó megállapodás. Harcolunk az atomfegyverek további elterjesztése, a neutronbomba rendszeresítése ellen, küzdünk a Helsinkiben elfogadott elvek érvényesítéséért, azért, hogy a belgrádi találkozó néhány év múlva Madridban építő jelleggel folytatódjék. f haladás erői gyarapodnak. Mély meggyőződésünk, hogy a világimperializmus soha többé nem tudja letéríteni útjukról a szocialista országok népeit. S nem fognak már visszafordulni az úton a gyarmati rendszer ellen felkelt népek sem. Szabadságukért, szuverenitásukért küzdenek, s mi szolidárisak vagyunk harcukkal. És ezek a népek —, amikor végre az önrendelkezé'i jog birtokába jutnak — rendre kijelentik, hogy szocialista társadalmat akarnak építeni. Mert ők is ismerik a kapitalizmust, gyarmati igában ismerték meg. Nemrég jártak hazánkban mozambiki elvtársaink, akik tíz esztendeig harcoltak a sok száz éves portugál gyarmati iga lerázásáért, s hazafias frontjuk első kongresszusán kimondták: marxista— leninista párttá alakulnak át és szocializmust akarnak építeni. Gondjaik persze -—, mint nekünk is — bőven vannak. De bizakodnak, mert az ő meggyőződésük szerint sincs más útja a nép felemelkedésének, a nemzet virágzásának, mint a szocialista társadalmi rendszer. De hallani kellet* volna őket, amikor hazánkban szerzett tapasztalataikról beszéltek: hej. ha ők már itt tartanának! Gondoljunk hát elvtársak ezekre a népekre, ha saját, gondjaink terhe nyom bennünket. A szocializmus ma már világrendszer; három világrészre terjed ki. Fő ereje, a Szovjetunió nemcsak kiheverte a II. világháború súlyos veszteségeit, hanem plyan hatalmas tényezővé növekedett. amellyel az imperialisták is kénytelenek számolni. Döntően a Szovjetunió és a szocialista országok ereje miait van reális lehető, e egy új világháború megakadályozásának. Ez új körülmény az emberiség sorsában. Erőnket érezve bizakodva tekinthetünk tehát a jövőbe. De tovább kell dolgoznunk, harcolnunk.-Még gyermekkoromban egy öreg falusi bácsi — egyszer azt mondta: fiam, tanuld meg, a szegény ember gyerekének mindig dolgozni kell. Így lett ő az én első marxista tanítóm. Régen történt, a társadalmi rendszer azóta megváltozott, s még mindig dolgozunk, s hadd fűzzek ehhez még egy személyes emléket. Amikor megismerkedtem a gyönyörű forradalmi dalunkkal, az Interna- cionáléval, s eljutottam ahhoz a szakaszhoz, hogy „ez, a harc lesz a végső” azt mondtam magamban, de jó lesz. Ezt azóta már, sokszor énekeltem, énekeltük, de úgy tűnik, egynéhány csata még hátra van. De mióta ez á dal felcsendült, a világ megváltozott, s változik továbbra is úgy, ahogyan az utóbbi hatva"» esztendőben, s hogy az emberiségnek nem az öngyilkosság perspektívájával kell szembe néznie, azt ennek a hatvan éve volt Októberi Forradalomnak, a szocialista világrendszer létének köszönheti. S annak, hogy egyetértésben, összefogva harcolnak a békéért, a szocializmus, a társadalmi haladás erői. A Magyar Népköztársaság önmagában nem meghatározója a nemzetközi helyzet alakulásának. Mégis ott van a világ sorsát formáló erők között, mert társadalmi rendszerét illetően a nemzetek élvonalában halad. Külpolitikai törekvéseink is a szocializmus és a béke következetes harcosainak élcsapatába sorolnak bennünket. A szocialista országok, s a nemzeti függetlenségért, a békéért harcolók közé, együtt a világ kommunista és munkáspártjaival. Így, ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának. S szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyekét a hazai építőmunkában elértünk. Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyelnek. Aki tehát azt szeretné, hogy békében éljen, az becsületesen végezze el munkáját. Aki maga és gyermekei jobb sorsát szeretné, annak számára a kötelezettség: a szocializmus eredményes építése, egész népünk javára! Azért kérünk összefogást, támogatást, megértést és segítséget a nép széles tömegeitől. mert mély meggyőződésünk: a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak. .a szövetkezeti parasztságnak. az értelmiségnek, az egész nemzetnek szebb és jobb jövője legyen. Így. tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarunk párton kívüli szövetségeseinkkel iá tár- gvalni és szót érteni. Lényegében a iövőben is ugyanazt kérjük tőlük, amit saiát magunktól követelünk: a felismert. helyes úton haladjunk tovább, az eddigi —. s ha lehet. még íobb egyetértésben. Akkor még jobb eredményeket fórunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fogadó hosszan tartó, ütemes tapsot követően Postás Sándor zárszavával ért véget a megyei aktívaülés. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köznonti Bizottsá- , gának első titkára — kétna- nos Haidű-Bibar megyei látogatását befejezve — az esti órákban visszaérkezett Budapestre. A tanítóképzés és a közművelődés kapcsolatának fontosságát, időszerűségét bizonygatni aligha szükséges. A tanító a szocialista társadalomban elfoglalt sajátos helyének megfelelően sokrétű, hivatásától elválaszthatatlan közművelődési tevékenységet is végez. Azt teljesíti, amikor családlátogatások alkalmával a szülőkkel nevelési-tanulási problémákat beszél meg és tanácsokat ad, tanulmányi kirándulásokat vezet, TIT- előadásokat tart vagy éppen a művelődési ház könyvtárát vezeti; egyszóval szemléletet formál. A tanítóképző főiskolák képzési céljában és tantervében is megfogalmazódik e fontos társadalmi tevékenységre való felkészítés. Joggal,, hiszen napjaink, de a jövő iskolája még inkább csak úgy képes teljesíteni feladatát, ha nyitottan, a társadalommal minél nagyobb felületen érintkezve végzi nevelő-oktató munkáját. i A szemléletformálással, a szocialista életforma, a kultúra, a munkásművelődés tartalmával és színvonalával függ össze az országos jellegű ..Egyetemisták a közművelődésért” akció, amelyhez a Sárospataki Comenius Ta-“óképző Főiskola is csatla: ott. és egyre gyümölcsözőbb kapcsolatot épít a város üzemeivel és szövetkezeteivel. Az intézmény főiskolává válásával, a közművelődési tanszék létrehozásával a korábbinál kedvezőbb feltételek adódtak a kapcsolatok építésére, a folyamatos együttműködés tartalmának, módszereinek gazdagítására. A főiskola felhívására több üzem örömmel kapcsolódott az akcióhoz, amelynek lényege az, hogy a főiskolai hallgatók ismerkedjenek meg a termelőmunkával, az ott dolgozó munkásokkal és segítsék őket ideológiai és kulturális fejlődésben, a szabad idő célszerű felhasználásában. Napíainkig tíz termelőüzemmel kötöttek együttműködési szerződést. A közös feladatokat széles körben határozták meg: főiskolások adnak műsort, előadásokat tartanak a szocialista brigádokban, olvasási program, társadalmi munka, osztálypatronálás, hogy csak néhányat említsünk. Valójában mit valósítottak meg ebből? Sok mindent, de tennivaló még bőven van! Elismeréssel kell szólni az olvasási program teljesítéséről, amely a szocialista brigádok kulturális vállalásainak segítéséhez, teljesítéséhez kötődött. Az olvasásra ajánlott könyvek a művelődés nagy területét fogták át, így: politika, történelem, földrajz, néprajz és honismeret, szép- irodalom és természettudomány. Minden szocialista brigádban értek el eredményeket, ám ennek értéke igen változó. Több tényező függvénye, hogy mennyire sikerül aktivizálni a kollektívákat. Sok múlik azon. milyen a brigád összetétele és kulturális igényszintje: milyen minőségű munkára képes a patronáló hallgatói csoport és milyen segítséget adnak az irányító oktatók. Az eredményeket jól le lehetett mérni a közelmúltban tartott szocialista brigádok vetélkedőjén. A vetélkedő anyaga egyrészt az olvasási programhoz kapcsolódott. másrészt Sárospatak múltjához, történelmi nevezetességeihez, várossá nyilvánításának tízéves évfordulójához. Jó eredményt azok a szocialista brigádok értek el, amelyek az együttműködés kezdetétől folyamatosan teljesítették vállalásaikat, kérték a hallgatók segítségét. Különösen értékes munka folyt a Bodrogközi Állami Gazdaság, a Ruházati Szövetkezet, a Csepel Művek Gyáregysége, az ÉMÁSZ és a Vízügyi Igazgatóság szocialista brigádjaiban. A vetélkedőn kiemelkedő teljesítményt nyújtó szocialista brigádoknak a városi tanács, a városi KISZ- hizottság, az1 üzemek és a főiskola díjait adták át. Sok feladat vár még megvalósításra, 1 mert az említettek egy folyamat első eredményei, s mert a főiskola közvetlen környezete Sárospatak, fejlődő város, fejlődő üzemekkel és szövetkezetekkel. Ebben a környezetben a munkásművelődésnek alig van hagyománya, mert a város sem rendelkezik ipari múlttal. A közművelődési tevékenységre nem lehet receptet adni. Egy bizonyos, folyamatos és kitartó munkára van szükség. a belülről fakadó művelődési igény kimunkálására az egyénekben és rajr luk keresztül a kollektívákban: a művelődés értékeinek megízlelésére, amelyet mór nem lehet elfelejteni. Erre törekszik a főiskola közművelődési bizottságának lelkes kollektívája. Dr. Komáromy Sándor főiskolai adjunktus Fecske Csaba: Arcok holdudvara Magvető Könyvkiadó, Bp. 1978. „Minden megjelent könyv (s nemcsak az első; arra való, hogy az ember megszabaduljon terhétől, és tovább léphessen” — írja Károlyi Am- az elsőkötetes Ács Margitról a Kortárs júniusi számában. Bízvást meg- és elfogadhatja ezt Fecske Csaba is. Mert nem árt, ha kimondjuk: az első kötet, az „íróvá avatás” sokszor bizony fontosabb a szerzőnek, mint az olvasónak.. Bizonyítás már ez is; arra, hogy rendelkezik irodalmi költői eszközökkel, de ez még vem az a saját hang, amely ösz- szetévesztheietlenp! csak az övé Az első kötet témái: a gyermekkor, a felnőtté válás kínjai, azoké a sebeké, amelyek a dalt felfakasztották a költőből. Fecske Csaba kötetét lapozgatva az az olvasó érzése, hogy ez" a gyermekkor szorongásokkal teli volt, s ezek az élmények még ma sem eresztik él a szerzőt. Fiatalemberről lévén szó, elgondolkoztató, hogy a leggyakoribb szava a: csend, az ősz, a mese és a csont. Idézünk is néhány példát, mórt érdekesek, jellemzőek azok a szövegösszefüggések, amelyben ezek a — szerintünk — kulcsszavak előfordulnak, „csöndőz jajszarvas iramlik a széttört száj völgyeiből” (A Te árva ablakod) ; Néhai Bercely Mária, csöpp öregasszony a / lelked / mint puha hópehely ül, csöndben a tárgyakon, itt” (Zsoltár); „A föld alatt valaki árva / kongatja az akác gyökerét, / s temetkezik csöndhalálba." (Arany): „orv csönd I lélekajból fölhangzik / az emlék utolsó napipa ••a .csa” (Radnóu). Derűsebb képben is előfordul, mint pl. „Egy fenyves csöndjét, idehallom: / három hosszú éve zeng mór...” Nem szaporítjuk a példákat. A csönd szimbólum is, állapot is. Jelentheti a megszólalás előtti állapotot, de az elhallgatásét is. Ez, utóbbi azért meghökkentő, mert — mint mondtuk — fiatal költőről van szó, akitől ezután várjuk, hogy a saját hangján szólaljon meg. Ilyenkor illik kimutatni a filológus hajlamú kritikusnak,'' hogy milyen hatások érték a szerzőt. Nem csupán a tapintat miatt hallgatjuk el most ezeket a neveket. Inkább arra biztatnánk Fecske Csabát, hogy több mestert válasz- szón, többféle kifejező eszközöket sajátítson el. Verseinek az ereje a kép. Valiban, enélktil nehezen képzelhető el XX. századi vers, s -gyáltalán költészet, de ezzel az eszközzel vissza is lehet élni! Nem e sorok írója figyelt fel először erre a veszedelemre, modorosságra, amely a Nagy László, Juhász Ferenc, Kormos István stb. után induló nemzedék költészetében jelentkezik. A kép ugyanis nem pótolhatja magát a gondolatot, a vers gondos megmunkálását, a szerkezet) fegyelmét. Pozitív példaként egészében idézzük a Négysoros című versét: Ez a nyár már félig ősz, Ez a szerelem .félig árva, Ha unsz engem, ne időzz: .2 életem sarkig kitárva. Nehéz dolog egy költő világképével vitatkozni. Értelme sincs. Mindenkinek szíve joga úgy látni és ábrázoló' a világot, ahogy megélte. Ha befejezésül mégis azt tanácsolnánk Fecske Csabának. hogy tágítsa élményeinek a körét, azt abban a meggyőződésünkben tesszük, hogy a költészete is gazdagabbá és színesebbé válik Több dacot és életigenlést kívánunk neki ehhez a rögös pál/ábóz! Ilorpácsi Sándor Múzeumok, gyűjtemények, közművelődési gondok Egy felmérés tapasztalataiból adódó feladatok A Kulturális Minisztérium múzeumi osztálya felmérést végzett annak megállapítására, milyen gyűjteményeket kezelnek a múzeumok és milyen elképzelések varinak e gyűjtemények közművelődési hasznou'tásara. A gyűjtemény alatt ez esetben képzőművészeti alkotások értendők. Az országos felmérés Miskolc, illetve Borsod megye szempontjából több jelentős tanulsággal, illetve adalékkal szolgái. Országos gyűjtőkör fi múzeumi osztály ez év végén a ián lás tervezetet készít amely a megyei múzeu- ' mok képző- és iparművészeti gyűjtőmunkáját kívánja támogatni, hatékonyabbá és szervezettebbé tenni azzal a céllal, hogy kiküszöböl e a szükségtelen gyűjtőköri átfedéseket, egybeeséseket és koordinál* együttműködéssel jobb feltételeket biztosítson. A tizenkilenc megyei múzeumi szervezet tevékenysége e szempontból nen egyenlő értékű. A három képzőművészeti orszá- 1 gos múzeum — Magyar Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum. Iparművészeti Múzeum — mellett Baranya, Borsod, Fejér, ÍHajdú-Bihar, Pest és Vas megye múzeumainak gyűjtési tevékenysége az értékrend szempontjából orientáló jellegű kell, hogy legyen, gyűjteményük gerincét a legszínvonalasabb alkotások képezzék. E tekintetben — a minisztérium direktívái szerint — általános művészetpolitikánk, ízlésne- velő törekvéseink letéteményeseinek kell őket tekinteni. Az eddigi munka felmérése alapján határozza meg a minisztérium az egyes múzeumok gyűjteményi profiljának kialakítását. Nem foglalkozik a megyei hatósugarú gyűjtéssel, amely minden megyei múzeumi szervezetnek természetesen a feladatkörébe tartozik. A Borsod megyei Múzeumi Szervezetnek országos gyűjtőköre van a XVIII., XIX. és XX. századi magyar festészet, az utolsó száz év grafikája és szobrászata területén. Az utóbbi időben rohamosan fejlődik a- gyűj-' temény, és kívánatos, hogy a XX. századi magyar művészet gyűjtése nagyobb hangsúlyt kapjon. A Borsodban, őrzött anyag legnagyobb jelentősége a történeti fejlődés naey, mintegy kétszázötven éves áttekintésében rejlik. Felmerülhet a kérdés. nem volna-e lehetőség a grafika és a szobrászat gyűjtési kox-szakának kiterjesztésére. Az iparművészet helye A minisztérium által megvizsgált megyék közül országos gyűjtőkörű több műfajban, a XVIII. és a XX. századot felölelve két megye: 3orsod és Hajdú. Ez a megállapítás az előbbi gyűjtési feladattal összevetve a Borsod megyei Múzeumi Szervezet eddigi képzőművészet. gyűjtőmunkájának igen magas fokú elismerése, ugyanakkor rendkívül sok feladatot is ad. Jóllehet, a gyűjteménygyarapítás ösz- szege az idén is kétszázezer forintra tervezett, ahol országos gyűjtőkörrel folyik a munka, ez a vásárlási keret kelésnek bizonyul. Szükségesnek mutatkozik a köz- oonti vásárlások kérdésének vizsgálata is. s ebben bizonyos módosítások, finomítások bevezetése. Az iparművészeti anyagok nem a képzőművészeti gyűjteményben kapnak általában helyet, így Borsodban sem. Többségben a helytörténeti gyűjtemény részét képezik. (Borsodban több területen rendkívül gazdag és jelentős magángyű’témény van textíliából, üvegből, kerámiából.) A későbbiekben ennek önálló egységgé való alakítását tervezik. Miskolc gazdagság szüíie gondja A gyűjtemény természetesen csak akkor válik közművelődési hatóerővé, ha azokkal a közönség tárlatokon mind gyakrabban találkozhat. A gyűjtési profilba eső, történeti áttekintést adó állandó kiállítással a megyei múzeumok közül alig néhány rendelkezik; Borsod például nem. és jelenlegi adottságai mellett ilyen jellegű állandó kiállítás tervéről sem lehet most beszélni. A kiállítási - aiapterület is kévés. Külön gond borsodban, illetve Miskolcon a már lakunkban is többször említett Petró-gyűjtemény megfelelő elhelyezése, illetve bemutatása. Ez az országos hírű és igen nagy értékű képzőművészeti anyag a bőség gondjaival nehezíti a múzeum képzőművészeti munkáját. Feltétlenül szükséges lenne Miskolcon egy olyan nagyobb képzőművészeti történeti kiállítás, amely a hazai képzőművészet utolsó két és fél évszázadát mutatná be állandó jelleggel, oktatási és közművelődési célzattal, és emellett kellenének az időszakos kiállítások. De mint említettük, a jelenleg: körülmények között a múzeum ezt megoldani nem tudja. A Felszabadítók útján levő új épület birtokba vétele után sem, mert ott más jellegű kiállítást, illetve bemutatótermet kell kialakítani, nem kéozőművészeti gyűjteményt. Pedig ilyen gazdag anvaggal, mint a múzeum korábbi gyűjteménye, és most hozzá a Petró-ha- gvaték. Igen kevé<- múzeum büszkélkedhet. Kés és fél évszázad nagyszerű áttekintése lenne biztosítható, ha volna rá hely. ahol találkozhat a közönség rendszereden ezekkel a műkincsekkel. Hosszú-hosszú idő óta igen lényeges gondja ez a múzeum vezetésének, sőt a város és megye vezetőinek is, többféle kezdeményezés, terv, ígéret hangzott el a gyakorlati megoldásra, de mosta- nábrn mintha alábbhag5rott volna az új kiállítási lehetőségeket teremtő buzgalom. Van-e megfelelő épület Miskolcon, melyik az, nehéz lenne itt megmondani. A Szabadság téren, ahol most a múzeum igazgatási és ku- tatóhelyiségei, valamint egyéb létesítményei vannak, talán meg lehetne oldani egy ilyen nagy fontosságú kiál- lítóhe" et, ha nincs már eddig eldöntve, hogy az épület majdan valami más rendeltetést szolgá . * A minisztériumi felmérésben jelzett, Borsodra váró feladatok viszont csak úgy valósíthatók meg, i gyűjtés és • a gyűjtemény közművelődési funkciója csak úgy nyerhet igaz érteim * és tartalmat. hí a műkincsek és a közönség rendszeres találkozása biztosított, fi, raktárakban őrzött műkincs holt érlék. ízlésnevelő. közművelődési hatóereje vitatható. (benőnek)
