Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

E5ZAK-MAGYARORSZÄG 2 1978, június 27., kedd Lennyid Brezsnyev beszéde A leszerelés kérdéseiről, különösen a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon előterjesztett új javaslatról beszélt Leonyid Brezsnyev vasárnap Minszkben, a vá­rosi pártbizottság és a- vá­rosi szovjet együttes ülésén. Az ülésen adták át Minszk- nek a Hős város kitüntető címmel járó Arany Csillagot és a Lenin-rendet. Az SZKP KB főtitkára ebből az alka­lomból érkezett vasárnap reggel a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővá­rosába. A beszéd nemzetközi kér­désekkel foglalkozó részében Leonyid Brezsnyev kiemelte, hogy az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli leszerelési üléssza­ka ismét megerősítette az emberiség legmélyebb ér­dekeltségét a fegyverkezé­si hajsza megszüntetésé­ben. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország átfogó, bátor i i ugyanakkor realista prog­ramot terjesztett a fegyver­kezés teljes megszüntetéséről az ülésszak elé. Ezek a ja­vaslatok álltak mindvégig az ülésszak tárgyszerű vitájának középpontjában. ..Az ülésszak ugyanakkor megmutatta, hogy a NATO számos vezető tagja, min­denekelőtt az Egyesült Ál­lamok, nyilvánvalóan nem kíván konstruktív módon közeledni a leszerelés fel­adatainak megoldásához” — mondotta az SZKP KB fő­titkára, utalva arra, hogy az Atlanti Szövetség vezetői a leszerelési ülésszakkal egy- időben Washingtonban nagy­szabású fegyverkezési prog­ramot fogadtak el. Ez a né­pek vágyainak és létérdekei­nek figyelmen kívül hagyá­sa. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a NATO-államok vezetői által az ENSZ-közgyűlé- sen a leszerelést támogató kijelentések csupán a köz­vélemény félrevezetésére szolgáltak, a lényeget szá­mukra a NATO washing­toni csúcstalálkozója je­lentette. Ugyanebben a hangnemben beszélnek a pekingi vezetők is — folytatta Leonyid Brezsnyev. — Képviselőjük valószínűleg eltévesztette a fórumot; harcias hangnemű beszédét nem az ENSZ-ben, hanem a NATO tanácsának ülésszakán kellett volna el­mondania. „Az Egyesült Államokban az utóbbi időben magas szin­ten és meglehetősen cinikus formában próbálják kiját­szani a „kínai kártyát” a Szovjetunió ellen. Ez rövid­látó és veszélyes politika, amelynek szerzői esetleg ke­serűen ébrednek majd rá erre” — mondotta Brezs­nyev. Beszédében a továbbiak­ban részletesen szólt a fegy­verzet és a fegyveres erők Közép-Európában történő csökkentéséről folytatott bé­csi tárgyalásokról. Sajnálattal állapította meg, hogy az im­már ötéves megbeszélések mind ez ideig nem hoztak eredményt. Hangoztatta: a szocialista országoknak a kö­zelmúltban előterjesztett új javaslatai figyelembe veszik a tárgyalások eddigi tapasz­talatait, azt célozzák, hogy a bécsi megbeszéléseket ki­vezessék a zsákutcából. Ezek a javaslatok új, széles körű és konkrét programot ad­nak. Lényegüket két pont­ban összegezte. Egyrészt a javaslatok legfontosabb ele­me az, hogy konkrét számo­kat tartalmazzanak az első szakaszra vonatkozóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok által végrehajtandó csapatcsökkentésre. A Szovjetunió kész egy éven belül három teljes hadosztályt kivonni, a tel­jes harci technikával együtt, beleértve mintegy ezer harckocsit. Másrészt a NATO-országok és a Varsói Szerződés tagjai fegyveres erőinek csökkenté­sét úgy kell végrehajtani e javaslatok szerint, hogy megőrizzék az egyensúlyt. Brezsnyev síkraszállt azért, hogy állandóan szilárduljon és fejlődjék a békeszerető európai államoknak közös vívmánya, az európai eny­hülés folyamata. Különösen fontos ez ma, amikor a nemzetközi helyzet ismét éleződik. Éppen Euró­pa mutathat gyakorlati pél­dát arra, hogyan kell egy­más mellett élni, együttmű­ködni, közösen dolgozni. A tartós békéért vívott harc nem csupán a kormá­nyok, hanem a népek, a szé­les néptömegek feladata is — hangoztatta a szónok. — Leonyid Brezsnyev rámu­tatott: Korunkban a nemzet­közi élet igen nagy fontos­ságú tényezője lett a szo­cialista országok erősödő testvéri együttműködése. Utalt a szocialista gazdasági integráció elmélyülésére, hangoztatva, hogy szinte jel­képe ennek a szocialista or­szágok közös űrkutatási programja, a közös űrrepü­lés. Ezek közül az első már megtörtént, s a programot a közeli jövőben folytatják — mondotta a többi között. fi SZÓ! elilségének ölese Az értelmiség körében vég­zett szakszervezeti munka fejlesztéséről másfél évvel ezelőtt hozott határozata végrehajtásának tapasztala­tait tárgyalta meg hétfőn egyebek között a SZOT el­nöksége. Az ágazati és ipar­ági szakszervezetek, a szak- szervezetek megyei taná­csai vezető testületi ülé­seken, ankétokon és rétegta­nácskozásokon tárgyalták meg az értelmiségi dolgozók élet- és munkakörülményei­nek. közéleti , aktivitásának, továbbképzésének, társadal­mi megbecsülésének eredmé­nyeit és gondjait. Az alkotó viták alapján körvonalazód­tak az értelmiség körében végzendő szakszervezeti mun­ka hosszú távra szóló prog­ramjai. A vezető testületek többsége azonban még adós a SZOT értelmiségi határo­zatának komplex feldolgozá­sával. Jelzéseik szerint ez év második felében tűzik napi­rendre ezt a témát. Az elnökség megvizsgálta a szakszervezeti nevelő mun­ka fejlesztéséről egy évvel ezelőtt hozott határozat tel­jesítésének helyzetét is. Diósgyőri siker Kiemelkedő termelési ered­mény született hétfőn a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben:- öt nappal a ha­táridő előtt teljesítette 489 ezer tonnás féléves termelési tervét a miskolci gyár acél­mű gyáregysége. A durvahengermű bugaso­rán dolgozó szocialista brigá­dok már korábban teljesítet­ték féléves tervüket. A kiváló termelési ered­ményeket az üzem- és mun­kaszervezés fejlesztése, a fo­lyamatos anyagellátás,, a gé­pek és a termelőberendezé­sek jobb kihasználása, vala­mint az állásidők csökkenté­se tette lehetővé. Kedden kezdődik Buka­restben a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának 32. ülésszaka. Az üléssza­kon részt vevő magyar küldöttség Lázár György­nek, a Minisztertanács elnö­kének vezetésével hétfőn a román fővárosba, Bukarestbe érkezett. Közös közíeméiy a magyar-líbiai tárgyalásokról (. jlytatás az 1. oldalról) A felek között teljes a né­zetazonosság abban, hogy az enyhülés folyamata létfon­tosságú a világ valamennyi állama számára. Rámutat­tak, hogy tevékenyebbek azok az erők, amelyek a hi­degháborús légkör szításá­val, a fegyverkezési verseny fokozásával, új tömegpusztí­tó fegyverek, köztük a ne­utronbomba kifejlesztésével a nemzetközi feszültség nö­velésére törekszenek. Megál­lapították, hogy a nemzet­közi enyhülést hatékony le­szerelési intézkedésekkel kell megszilárdítani. A két fél hangsúlyozta a népek jogát, hogy védelmezzék szabadsá­gukat az imperializmussal, a reakcióval és a faj üldözéssel szemben. Üdvözlik az ENSZ köz­gyűlése rendkívüli leszerelé­si ülésszakának tárgyalásait. Kifejezték reményüket, hogy a leszerelésről, a fegyverke­zési verseny megfékezéséről megállapodás jön létre és ennek érdekében gyakorlati intézkedéseket fogadnak el. A felek támogatják a lesze­relési világértekezlet mie­lőbbi összehívását vala­mennyi állam részvételével, amelyen ' megállaoodnának az egyenlő biztonság elvein alapuló leszerelés kérdései­ben. Pozitívan értékelték a szo­cialista országoknak a le­szerelés és a nemzetközi enyhülés érdekében tett kez­deményezéseit. Aláhúzták, hogy az európai biztonság szorosan összefügg a Föld­közi-tenger, az arab orszá­gok és a világ más térsé­geinek biztonságával. Remé­nyüknek adtak kifejezést, hogy a Földközi-tenger a béke tengerévé válik és kö­vetelik az imperialista ka­tonai támaszpontok felszá­molását ebben az övezetben. A két fél nagyra értékeli az el nem kötelezett orszá­gok szerepét, különösen azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a jog és igazság tá­mogatása érdekében, az im­perializmus ellen, a nemzet­közi békéért és biztonságért kifejtenek. A magyar fél méltatta Líbia pozitív sze­repét az el nem kötelezett mozgalomban. A két fél egyetért abban, hogy folytatni kell az erőfe­szítéseket olyan új gazdasági világrend megteremtésére, amely igazságos alapokra épül, véget vet a monopóliu­mok uralmának, a kizsák­mányolásnak és egyenlősé­get, jólétet biztosít minden nép számára. A felek áttekintették Ma­gyarország és Líbia kapcso­latainak helyzetét- és meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két ország kölcsönös előnyökön alapuló együtt­működése eredményesen fej­lődik. A politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok szé­lesedésében különösen fon­tos szerepet játszanak a két ország vezetőinek találkozá­sai. Számos megállapodás jött létre a kereskedelmi kapcsolatok, a műszaki-tu­dományos és kulturális együttműködés szabályozásá­ra. Ezeknek a megállapodá­soknak a végrehajtása ered­ményesen folyik. A legfelső szintű tárgyalások és a szak­értői megbeszélések során megállapították, hogy a két ország gyümölcsöző együtt­működésének további elmé­lyítésére kedvezőek a lehe­tőségek. Ezek kihasználásá­ra. a kapcsolatok szélesítésé­re intézkedéseket határoztak el. amelyeket új dokumen­tumokban rögzítettek. A két fél megelégedéssel állanította meg, hogy a megtárgyalt kérdésekben né­zeteik azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. Muam- mar Al-Kadhafi magyaror­szági látogatása tovább erő­sítette a két állam közötti kölcsönös megértést, a ma­gyar és a líbiai nén barátsá­gát és szolidaritását, új táv­latokat nyitott az államkö­zi kaocsolatok fejlődésében, hozzájárult a haladó erők egységének erősítéséhez a nemzetközi imoerializmus és reakció elleni harcban. Muammar Al-Kadhafi lí­biai látogatásra hívta meg Kádár Jánost és Losonczi Pált. A magyar vezetők a meghívást köszönettel elfo­gadták. Az MSZMP MMmForíupSia izeit A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Lissza­bonba utazott á Magyar Szo­cialista Munkáspárt küldött­ségé Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével. A delegáció tagja Frank Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a Békés megyei Pártbizottság első titkára és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. Négy megye; Szabolcs- Szatmár, Heves, Hajdú-Bi- har és Borsod áfész-elnö- keinek, kéreskedelmi veze­tőinek és szakszervezeti tit­kárainak részvételével fon­tos eszmecserét tartottak tegnap, június 26-án Miskol­con az MHSZ megyei szék­házában. A csaknem kétszáz szakember a szövetkezetek üzem- és munkaszervezésé­re. annak javítására hozott párt- és állami határozatok végrehajtásának eddigi ered­ményeiről, a soron levő fel­adatokról tanácskoztak. A tanácskozást Tóth Bá­lint. a Borsod megyei MÉ­SZÖV elnökhelyettese nyi­totta meg, majd Kovács Jó­zsef, a SZŐ VOSZ kereske­delmi főosztályának helyet­tes vezetője tartott vitaindí­tó előadást. Szólt arról, hogyan lehet jobban meg­(Folytatás az 1. oldalról) — Órákig elnézném a CSEMADOK Palóc Tánc- együttest ... A nap ontotta melegét. A Borsodi Ércelőkészítőmű technológiai melegüzemének Lenin és Fazola Henrik szo­cialista brigádjának tagjai egy terebélyes tölgyfa árnyé­kába húzódtak. A bográcsban jóféle gulyás rotyogott... — Harmincöt főre főzök — mondta az alkalmi szakács, Seres János darabosító gé­pész. —• Nyolc kiló húst, tíz kilogramm krumplit tettem a kondérba. Meg persze bő­ven borsot, paprikát, hagy­mát ... Odébb néhány fával a DIGÉP Tyereskova nevét vi­selő női brigádja ebédelt, jó étvággyal. Nagy volt a vi­dámság, tréfálkoztak, ugrat­ták az egyetlen férfit, Princz László szivattyúprogramozót. A kisebb gyerekek hintáz­tak, a nagyobbak labdával szervezni a bolti kiskereske­delem áruutánpótlását, mennyit segíthet ebben a konténeres áruszállítás ki- terjesztése. az árumozgatás gépesítése, nem utolsósorban a bolti dolgozók munkakö­rülményeinek sokirányú ja­vítása. Előadását követően Gelb Miklósnak, a KPVDSZ me­gyei titkárának korreferátu­mát hallgatták meg a ta­nácskozás részvevői. Mind­két előadást, vitaindítót szá­mos hozzászólás követett, A felszólalók többsége a terü­letükön már megvalósult fejlesztésekről, az üzem- és munkaszervezés javítása ér­dekében eddig tett és folya­matban levő intézkedésekről számolt be, helyi gondjaik megoldásához kért fokozot­tabb támogatást a felsőbb szervektől. játszottak. A kispályán női és férficsapatok vívtak foci­csatát, s volt női és férfi- kézilabda is. A helyszínen lehetett jelentkezni a kötél­húzásra, a Kocog a juniális rendezvényre. * A térség közepén a DVTK természetjáró szakosztályá­nak sátrai álltak. — Minden évben kiköltö­zünk — mondta Hirtling Magdolna. — Most öt vénén vagyunk, 2 és 76 év közöt­tiek. Köztünk még az egye­dül élő özvegyek sem ma­gányosak. Teltek az órák, estére a gyerekek és a felnettek egy­aránt jólesően elfáradtak. Mire a nap lebukott a nyu­gati égbolton, már csak a büfések, a bazárosok bon­tották sátraikat. A viszontlátásra, a VI. va- sasjuniálison! Kolaj László NÉHA MÁR közmondás számba említünk olyan meg­fogalmazásokat, amelyek mögött alapvető közgazdasá­gi összefüggések rejlenek. Azonban a köztudatban nem a tudományos meghatározá­sok öltenek testet, hanem az egyszerű kifejezések. Gondo­lunk itt például olyan, az életszínvonal-politikánkkal nagyon is szinkronban levő szólás-mondásra: csak azt fogyaszthatjuk el, amit meg­termeltünk. Voltaképpen ebben a hét­köznapi kifejezésben a, szó közgazdasági értelmében is sok minden benne van. Tu­lajdonképpen amikor ki­mondjuk, talán tudat alatt is arra gondolunk, hogy nemzeti jövedelmünk fel- használásának számos lehe­tősége. például a lakosság fogyasztását és felhalmozá­sát befolyásoló jelenségek, végső soron azzal határoz­hatók meg, milyen értéket, illetve árutömeget képvisel az ország háztartása. Elő­fordul esetenként, hogy a belföldön felh sznált nem­zeti jövedelem, egyik-másik esztendőben, mondjuk meg­haladja a határainkon belül előállított érték összegét. Ilyenkor az ország külkeres­kedelmi mérlegében rend­szerint hiány mutatkozik, azaz az importált javak ér­téke meghaladja az expor­tét, s ez már meghatározott időn belül csak többlet- exporttal egyenlíthető ki. Vi­szont ennek sajátos követ­kezményei vannak. Neveze­tesen az, hogy a korábbi adósságok törlesztésekor, nem lehet az előállított nemzeti jövedelem teljes egészét belföldön felhasznál­ni, ugyanis annak egy jelen­tős részét áruk és javak for­májában exporttermékként külföldön kell értékesíte­nünk. Hosszú távon rendkívül szoros a nemzeti jövedelem és az életszínvonal növeke­désének kapcsolata. Gondol­junk csak arra. hogy példá­ul az elmúlt 25 esztendőben a nemzeti jövedelem egy­ségnyi gyarapodásához a la­kosság fogyasztásának 0.8— 0,9 százalékos növekedése társult. Nem véletlen tehát, hogy a Központi Bizottság két határoz tban is foglal­kozott az életszínvonal-nö­velés lehetőségeivel, a jelen és a közeljövő adottságai­nak. realitásainak figyelem- bevételével, ezeket, szembe­sítve az igényekkel és a le­hetőségekkel. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni — és ez kicsendül a Központi Bizottság 1974. de­cemberi határozatából csak­úgy, mint az 1975. júliusi határozatából, és a legutób­bi ülés dokumentumaiból — hogy csak olyan fogyasztási célokat tűzhetünk magunk elé, amelvek minden oldal­ról megalapozottak. Látszó­lag lehet, hogy szerénynek tűnnek ezek. de folyamato­san, és következetesen szol­gálják népünk életszínvona­lának emelését. Félreértés ne essék, amikor mindezt hang­súlyozzuk, egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy korábbi tetteink az életszín­vonal-politikánkat mozgató cselekedeteink és terveink nem voltak megalapozottak, vagy nem épültek realitá­sokra. Napjainkban azonban újabb realitásokkal is szá­molnunk kell. hiszen a a fo­gyasztás lehetőségeit, im­már nem csupán egyes- egyedül a nemzeti jövede­lem forintban is kifejezhető mennyisége és gyarapodása határozza meg. Ezt tapasz­talhattuk többek között ak­kor. amikor a világpiaci ár­emelkedések és árarányvál- tozások következtében az árucserefel tételek, ahogy mondani szoktuk, a csere­arányok sajnálatos módon hátrányunkra, romlottak, és bizony az ebből származó értékveszteség esetenként megrövidítette nemzeti jöve­delmünket. Jóllehet ebben az időszakban csakúgy, mint a jövőben is, olyan erőfeszítéseket tettünk és te­szünk. amelyek e vesztesé­gek ellensúlyozását szolgál­ják, mégis előfordul, hogy nem sikerül teljes egészé­ben „kivédenünk" az áru­csere-forgalom részünkre mindenképpen káros hatá­sait. Ennek ellenére megha­tározott célkitűzéseink van­nak a termelési éc export- struktúra célszerű kialakítá­sában. De látni kell, hogy ez a folyamat nem megy máról holnapra, néha bi­zony esztendőket is igénybe vesz. Viszont, akkor is töre­kednünk kell rá, mert a ko­rábbinál rosszabb csereará­nyok nemcsak ma hanem holnap is hatással lesznek életszínvonal-politikánk meg­valósítására. ÍGY TALÁLKOZHATNAK kisebb közösségek törekvései gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának reális le­hetőségeivel, életszínvonal­politikánk megvalósulásával. S talán ezért sem szabad mosolyogni akkor, amikor azt hallja az ember, hogy közgazdasági megfogalmazá­sokat már-már népi szólás színvonalán, valamiféle köz­mondásokba sűrítve emlege­tünk. — ffá — Lázár Gyürgy Bukarestben ünnepeltek a vasasok Tanácskozás a MESZÜV íél Közgazdasági fogalmak - közmondásokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom