Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
1978. június 27., kedd £SZAK»MAGYARORSZÁG 3 Megragadni minden lehetőséget Adósságról, aratás előtt Magyar építők, szállítók Ungváron A legkisebb gazdasága a miskolci járásnak a sajópet- ri Egyetértés Termelőszövetkezet, mindössze ezer hektár. Ez a kis gazdaság az elmúlt, évet 2,6 millió forintos mérleghiánnyal zárta. Kis terület és nagy adósság. Annyira, hogy a szövetkezet újonnan yálasztott vezetőinek ugyancsak fő a feje, hogyan, honnan teremtsék elő az évenkénti hiteltörlesztést. — Először nézzük a tényeket — mondta Vigh György, a tsz elnöke. — Idén egymillió forint, jövőre 1,2 millió, az azt követő évben 700 ezer, majd 1081- ben csak 355 ezer forint a visszafizetési kötelezettségünk. Magyarán, ezt a sorrendet fordítva jobban el tudnám képzelni. Talán jobb is lenne, mert pénzügyileg' megerősödhetne a tsz. Ha egyszer bizalom van az új vezetők iránt, nem ártana, ha ez a bizalom a gazdaságot is segítené. Mert az előző évek hibáiért, az új vezetőség nem okolható. Viszont a hitel visszafizetése főleg a kezdeti években behatárolja a gazdaság fejlődőképességét. A hitelt, amelyet istállóépítésre —, amely hét éve üresen áll — és az emeletes irodaházra felvettek —, amely még mindig nincs kész — vissza kell fizetni. Mindenképpen. így az üzem vezetői is csak azon gondolkodhatnak, hogyan lehet az adósságot úgy törleszteni, hoev a gazdaság közben fejlődjön. Ezer hektáron, nagyobb állattenyésztés nélkül, csak nöyénvtermesztéssel kigazdálkodni a mérleg szerinti veszteséget, lehetetlen. Valami mást kell találni, olyan ágazatot, amely jövedelmező. De először is —. s talán ez a legfontosabb, mert Sajó- petriben ezt telték — döntően meg kell erősíteni az alapágazatokat. Röviden: a növénytermesztés gépparkját ütőképessé tenni, az állattenyésztés (férőhelyeit ki kell használni. Ezek után nézzük meg, mi történt Sajópetri- ben, nem egészen hat hónap alatt. Az elnök: — A kedvezményes vásárlási akciót kihasználva, vásároltunk két SZK—5-ös kombájnt. Így már öt aratócséplőgépünk van. s ez a mintegy 450 hektáros kalászos terület biztonságos betakarítását lehetővé teszi. De mi ezzel nem elégszünk meg, mert az északi fekvésű gazdaságok valamelyikéből bérbe veszünk még két kombájnt, hogy tíz nao alatt az aratással végezzünk. A terméskilátások kecsegtetőek, a tervezettől jobbat várunk, s így a kölcsönkérés feltétlen megéri. — És a másik oldal? — Az már nehezebb ügy. Mivel pénzünk nincs, csuka jószomszédi segítségnek köszönhetjük, hogy egyik istállónk nem fog üresen állni. A hernádnémeti szövetkezet — hangsúlyozom szívességből — megvásárol nekünk száz darab bikaborjút, átadja a hizlalási, tartási technológiát. így azonkívül, hogy férőhely nem marad üresen, termelőszövetkezetünknek haszna is származik, hiszen a hernádnémeli- ek csak a megvett borjak- árát kérik vissza. A másik istállóba 600 anyajuhot vásárolunk, éppen most ment el az állattenyésztőnk Perkupára, az állatok szállítását intézni. •lói nyomon követhető a termelőszövetkezet igyekezető:. amellyel a pénzügyi kátyúból ki akar lábalni. Megragadni minden lehetőséget, hogy a jövedelem nagyobb legyen, de a szövetkezetei a beruházási költség ne terhelje. Ez teljesen érthető, mert nincs pénz, amellyel a termelést; bővítő ráfordításokat 1 finanszírozzak. Különösen kidomborodik ez a törekvés a szövetkezet kavicsbányájánál. Vigh György széttárja a kezét, amikor erről beszél: — Lehet, hogy ügyeskelésnek tűnik, amit a szövetkezetünk most tesz, de az egyetlen módját annak, hogy kimozduljunk a kátyúból, ebben láttuk. A sóderra üzleteket, biztos, állandó üzle- 1 leket kötni, gépkocsijainkat a lehetőség szerint egész évben kihasználni 1 Elmondhatom; sikerült. A kavicsbányánk árbevétele év végére elérheti a tízmilliót, s ez 3 millió forint nyereséget jelent. Most folytatunk tárgyalásokat a1 nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezettel, ahol még óriási gond a gépkocsik kihasználása, hogy a jövőben együttműködjünk. Ök vásárolnak nekünk egy úszókotrót, mi adjuk a kavicsot, amelyet a nádudvariak gépkocsijai szállítanak el a megrendelőkhöz. Ebben a tervben, a melléküzemág fejlesztésében nincs semmi elítélni való. Sőt, még abban sem, hogy a Pamutnyomóipari Vállalatiul tárgyalnak egy válogatószabóüzem létesítésére. Mert például, azon a hasznon kívül, hogy a majd itt készülő porrongyra nagy, s egyelőre kielégítetlen igény van, fejleszteni tudja a rendkívül alacsony, személyenként 2700 forintos bérszínvonalát. Városközeiben ilyen összegért például traktorost aligha lehet napjainkban találni. Az üzem megerősödése nagyban függ a kavicsbányától és a másik melléküzemágtól. Hiszen az innen származó jövedelem a mezőgazdaság fejlesztését . teszi lehetővé. ■ Amit egyelőre 2.6 millió forintos adósság terhel. A jövő záloga azokban a lehetőségekben van, amelyeket a gazdaság vezetői igyekszenek megragadni. Mert. a fejlesztéshez, gépek vásárlásához, az állatállomány kialakításához, a korszerűséghez pénz kell. És ezt a pénzt önerőből akarják kodólerületének örökke nyitott kapuján Csorba Lajos, a darabáru részleg raktári munkása reggel 9 óra tájban halad ál. — Leteli ? — Le. Megyek a buszhoz, haza a faluba, egy kis alvás, este 9-kor vissza. Ennyit mond, de bágyadt pillantása. a napbarnított arcát átszántó ledök fárasztó éjszakai munkáról tanúskodnak. Az ütem most még nagyobb. Az egyik megrakott tehergépkocsi most indul a városba, a másik, a harmadik a rámpához tolat. Hátam mögött szisszenve áll meg egy önrakós Volán-kocsi. A vezető a kocsi végéhez megy, egy szerkentyűn matat, a motor felzúg, s a daru sorra leereszti a kis konténere-! két az út melletti úgy-ahogy felszikkadt talajra. Itt még jó az út. de a Volán 3-as • sz. Vállalat' vagonrészlegének területe olyan, mintha dülöngélő óriás járt volna itt. Gödör gödröt ér, ha másutt, száraz az út. itt még akkor is tócsák vannak. A teherkocsik nagy dörrenésekkel még áthaladnak rajta, de a kiskerekű targoncák nem bírják ,«átúszni”. Groteszk helyzetek vannak, itt all a gép, amott pedig kéJunius elején tartották meg Budapesten a III. országos épületfelújitási konferenciát. A konferencián ez alkalommal is számos érdekes előadás hangzott el — többek között — a történeti városrészek szerepéről, a lakóépületek felújításának szervezéséről és az épületek színezéséről, a színdinamikáról is. Ez utóbbinak az ad mindinkább aktualitást, hogy korunk egyik égető problémája a civilizáció fejlődéséből adódó negatív hatások ellensúlyozása. Ezek a hatások. mint ismeretes, nemcsak az ember biológiai létét veszélyeztethetik, de pszichológiai károsodásokat is okozhatnak. Az ember és környezete állandó kölcsönhatásban van egymással, így a színdinamika területén elért eredményeket is az ember érdekében kell kamatoztatni. A környezetünk színes felületei a színek kedvező, vagy kedvezőtlen kiválasztása — a vörös serkentő-, a citromsárga melegérzetet kelt, a zöld nyugtató, a fehér nagy felületen lehangoló, a szürke monoton hatású stb. — javíthat vagy ronthat a munkahelyi körülményeken. KERVflZ és ÉoségvÉlem Az Építőipari Tudományos Egyesület Miskolci Csoportja szerdán délután 14 órakor a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat irodaházának tanácstermében „Minőségvédelem az építési ágazat területén’* címmel előadást rendez. Ugyanebben az időben Miskolcon, az összekötő városrészben sor kerül az ÉSZAKTERV és a BÁÉV közös kivitelezésében épülő KERVÁZ-szerkezetű szolgáltatóház bemutatására. Az ismertetést, illetve a létesítmény bemutatását az ÉSZAKTERV és a BÁÉV szakemberei végzik. zi erővel kénytelenek pakolni. Szabó Lukács, a Volán vagonrészl egének vezetője most indul el kőrútjára, hát vele tartok. Előzőleg a MÄV- nal érdeklődtem. Ott elégedettek a kollektíva munkájával és ami hiba van. hogy vasárnap feltorlódnak a rakományok, az nem az Ö, hanem az árut nem fogadó vállalatok vétke. Hét évvel ezelőtt az ország vidéki állomásai közül itt indult meg elsőnek a belföldi városközi szállítótartályos forgalom. Eleinte a vállalatok húzódoztak tőle. most viszont ott tartanak, hogy a jelenlegi körülmények között nem bírják kielégíteni az igényeket. E gond megoldását szolgálja, hogy nagy kínlódással épül- gel a konténer-pályaudvar. Épülget. de olyan csodálatos módon, hogy bármikor is járok erre. építővel még sohasem találkoztam. — Naponta 40—50 vasúti kocsi érkezik különféle áruval megrakva — informál Szabó Lukács. — A forgalom nagyobb, mint tavaly volt. de eddig annak ellenére. hogy májusban jóformán mindig esett az eső. megbirkóztunk vele. A gondunk? Állandó hiány van rakodó- munkásban. Ezen csak egységrakományok képzésével idő. s jóformán egész éjjel esett. A Kárpát Hotel építői dacoltak a felhők könnyeivel. A munkásszállóban íélulom- ban is hallottam a daruk kürtjelzéseit. .Másnap ragyogó napfény öntötte el a vidéket, A napfényözönt élvezve Pócsi Jánossal, a SZÁÉV szállításvezetőjével vártuk az első trélerek érkezését. — Most nagyon készülünk a fogadásra. — Mi a tét? — A szovjet elvtársakkal két láda pezsgőben fogadtunk, hogy augusztus 4-re ösz- sze lesz rakva a szállodai rész. Pócsi az építkezés párttitkára is. A Külügyminisztérium pártbizottságához tartozó alapszervezet a múlt év novemberében alakult meg. Hatókörébe tartózik az ÉMEX- PORT 85. a SZÁÉV 125. s a Bükkvidéki V endéglátóipari Vállalat 25 dolgozója, vezetője. A pártszervezet kapcsolja össze a különböző cégek embereit. akik már összeszoktak. összebarátkoztak. A titkár véleménye szerint fegyelmezett. jó munkásgárda dolgozik itt. Ez a biztosíték, hogy határidőre — 1979. júliusára — jó minőségben, határidőben befejezzük a munkát. Az EPF’J-sokrol is úgy vélekedik: rendes emberek, meg vagyok velük elégedve. Ezt mondhatom a bükkvidékiekről is. Motorzúgás, a hátsó kapun most érkezik be az első tréler. Ifjú ember. Cseke Mihály ugrik le a vezetőfülkéből. — Ezen a héten minden nap három órakor van ébresztő. Debrecentől húsz kilométerre lakom. Nincs gond a beutazásra: négyen fogtunk össze, akik egy vonalon lakunk. s hol az egyik, hol a másik személygépkocsijával futunk be a kirendeltségre. A Debreceni Házgyárból négy órakor hatan indultunk. ö még csak öt. de Deczki János már 18 éve dolgozik a 3-as számú ÉPFU-nál. — Debrecenben lakom. Fél négykor mentem be. Átnéztem a gépet, víz. olaj, minden rendben van-e, aztán lehet segíteni. Ez nekünk is jó. mert a vagonból targoncával rakhatjuk az árut a tehergépkocsikra, az üzemeknek is jó, mert ott ugyancsak targoncával szedhetik le, raktározhatják. Ebben különösen sokát tett a VASVILL, a FŰSZERT, s a Diósgyőri Papírgyár. Az egyik vagonban éppen a Diósgyőri Papírgyárnak jött áru. Munkások rakják a csomagokat a rakodólapokra, s úgy emeli azt a targonca tehergépkocsira. Itt. tulajdonképpen a volánosok végzik el azt, amit a feladó nem csinált. így csinálják, mert a gyárban már géppel tudják leszedni. — Az a baj — vázolja gondjaikat Báthori Bertalan gépkocsivezető —. hogy még sok vállalat nem készít egységrakományt. A papírgyárban például most fél nap alatt kiszállítunk annyi árui. mint kézi rakodással korábban egy teljes napon át. Mit szállítok szívesen? Mindent a kozmetikai cikkek kivételével. ezer fajtájú áru. még az átvevők sem foglalkoznak vele szívesen. Ináncsi Gábor, a Toldi brigád vezetője több évtizeden át dolgozott. rakodómunkásként. emelte, cipelte az árut a vállán, a hátán. Időközben megszerezte a vizsgál, s most Az új épület makettje: ilyen igyekeztünk, hogy 7 órára már a határon legyünk. Oda- vissza naponta 288 kilométert teszünk meg. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy minden rendben legyen. — Március 10-én kezdtünk szállítani Debrecenből a házgyári elemeket, emlékszik vissza Balázs János, az ÉPFU kirendeltség vezetője. — Először nyolc tréler, s két normálkocsi szállította. Most naponta 18 kocsink indul útnak, ebből 14 tréler. A Rákóczi, a Münnich és a Sziklai Sándor szocialista brigád tagjai szállítanak. Az ég világon semmi gond nincs velük. Az idő gyors szárnyon suhan. Arra figyelek fel. hogy az építők hosszú sora ácso- rog az egyik épület előtt. — Fizetés? — Nem. Ebédhez sorakoznak. Csak öt perc — nyugtat meg Molnár László, a SZA- ÉV főépítésvezetője — és mindenki az asztalnál ül. A Bükkvidéki Vend égi átói pari Vúlallat dolgozói étkezésben, szállásban, kulturált ellátást biztosítanak. Az étel változatos, bőséges, maximálisan meg vagyunk vele elégedve. Puszta kíváncsiságból több embert megkérdeztem. Dobi János, az EPFU pilótája például így jellemezte az ellátást. — Annyit adnak, hogy ku- bikolni is lehetne tőle, s minőségileg is jó. A bükkvidékiek becsülettel kodik. — Ennek, a gépesítésnek van jövője. Gondolja csak el: kézierővel 200—250 mázsát kellett naponta emelnem, cipelnem. Most fél óra alatt felrakok annyi árut, a vagonból a tehergépkocsikra. Azt, amit 6—7 ember 3—4 óra alatt megtesz, én másodul agammal 30 perc alatt megcsinálom. Vannak vállalatok, ahol már régen felismerték a rakodólapos szállítás előnyeit. Ezek közé tartozik a Sajó- szentpéteri Üveggyár és a miskolci fonoda. Az áru fóliás csomagolással jön, még ránézni is ió érzés. Igen sokat fejlődött, gépesedéit a rakodás. s ha a pálya betonozott lenne, ugyanezzel az erőkifejtéssel 25 százalékkal több árut. tudnánk ki-felrak- ni. Szűcs Józsefről, a Bányász brigád vezetőjéről azt mondják. hogy ió volna ilyen emberből még tíz Példát mutat. mindig a munka nehezebbik végét fogja meg. s amit ö megtesz, azt elvárja a brigád minden tagjától. — Hatvanháromban jöttem ide. Legrégebben, hat éve. Kriston Jánossal, négy éve Pál kovács Lajossal és Kripszki Bélával dolgozom együll. A többi ifjú ember. Sokan elmennek, tanulnak lesz a Kárpát Hotel. igyekszenek eleget tenni hivatásuknak. A „stáb” vezetője, Kővári Istvánné el-, mondja, hogy rossz távol lenni a családtól, néha erős a honvágy, de örökké ösztönöz a felelősség: jól kell ellátni az építőket. — Az volt a legrosszabb, amikor a múlt év októberében „begurultunk”. Csak két ideiglenes szálló volt még kész. a konyhát festették, az ajtókat mázolták November 19-én volt az első ebéd: disznótoros. Bevallóul, volt eset, hogy egyik helyettesemmel, Resetár Annával csak egymásra néztünk, s potyogott a yönnvünk: hogy teszünk itt mindennek eleget? Aztán minden rendbe jött. Mindenkivel meg vagyok elégedve, jó ' szakácsok vannak. Tóth János. Sietős Sándor csodálatosan ízletesen tud főzni, tálalni. Valójában sokat dolgozunk. reggel fél hatkor kelünk. a mi feladatunk a szállótakantástól. az ebédfö- zéstől kezdve a vacsora felszolgálásáig. a büfé kiszoleá- lááij minden ellátás. Az egyik helyettes. Vámosi József, a Szovjetunióban született. szovjet állampolgár, s Nyíregyházán lakik. Ez a kettősség most mindenki számára előny. A nyersanyagbeszerzés mindig nehéz, de ő jó elvtársi, baráti kapcsolatai révén minden* előkerít. Csorba Barnabás Fotó: Molnár Lajos vizsgáznak, aztán gépkocsi- vezetőként dolgoznak tovább. Magam is szeretnék gépre kerülni. Jó dolog a gépesítés, amióta az segít bennünket, fele annyit sem kell emelni. Amit csak lehet, géppel végeztetünk el. Milyen emberekből áll a brigád? Jó társaság, mindegyik megteszi, amit kell. és egyik se megy közülük ..tütüzni” a bolt elé. Van egy rendelet, amely megtiltja a városon belüli vasúti szállítást. Nem tudom, hogy ki a ludas benne, de itt hever 56 tonna gömbacél. Feladó az LKM. címzett a MEZŐGÉP, amely jóformán itt van a szomszédban, de a Volán-kocsik a Búza téren át. nagy kerülővel tudják az árut oda kiszállítani. Célszerűbb lenne a gyárban rögtön tehergépkocsikra pakolni. Egy rr sí: cégtől jó néhány köteg betonacél érkezett az egyik építő vállalat számára. Pocsék munka a kötegelés. külföldi cég csak se- lejtként venné át. Nekünk mindenhogy ió? A szállítás egv pillanatra sem áll meg. Kocsi kocsi után érkezik és megpakolva indul útba. Rét iármű a miskolci vízművek szennyvíztisztítójához szállít csöveket Daru segí a felpakolásban. Amott az ÉMASZ szántára érkezett vasszerkezet var elszállításra. Az Erdei rí'?nni- keket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat kocsija áruval megpakolva (öbb nődolgo/.ó- val együtt érkezik. Egyikük ktsöpri a vagont, aztán kéz- ről-kézre adogatva helyezik el az árut, amely exportként hagyja el az. országot, Csorba Barnabás előteremteni. — kármán A vagonré&zleg munkájáról Gépesítés és egységrakomány A Göinöri pályaudvar ra targoncavezetőként munkálÉpületek színezése
