Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. május 6., szombat Filmklub, mint közművelődési forma A közhasználatban — hely­telenül — filmmúzeumként emlegetik azokat a filmklu­bokat, amelyek különböző te­matikus filmsorozatokkal szé­les közönség-tömegek igé­nyeit elégítik ki, ugyanakkor — és ez a fontosabb funk­ciójuk — filmművészeti is­mereteket terjesztenek, ezre­ket juttatnak értékes film­élményhez, nevelnek filmértő emberekké. Szokás volt ezt a művelődési formát egy időben a nagyapák mozijá­nak, meg a nosztalgiák mo­zijának is nevezni, mert ta­gadhatatlanul elég sokan el­sősorban azzal a szándékkal járnak ide, hogy itt olyan régi filmeket is lehet látni, amelyek rendes vetítési for­galomban már nem szerepel­nek, vissza lehet idézni „ré­gi jó filmek” hangulatát stb. Tagadhatatlan, ez is volt, bi­zonyos mértékig még van is. Ugyanakkor ma már nem vi­tatható, hogy a filmklubok hálózata elsősorban közmű­velődési funkciót ellátó léte­sítmény, vagy szervezet, vagy írjuk le a hivatalos megha­tározást: művelődési forma. © A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ­ban működik immár tizen­egyedik éve filmklub, ugyan­akkor a művelődési központ igazgatóhelyettese, Barna Ká­roly egyben ennek a mozga­lomnak megyei irányítója, összefogója is. Véleménye szerint nem baj, ha a töme­geket nem azonos motivációk hozzák be a filmklub vetítő­termébe, ha a különböző el­várásokkal betérők előbb- utóbb eljutnak a filmek ér­téséhez, megszereléséhez, kü­lönböző ismeretekhez. A kö­zönség nem lehet teljesen ho­mogén egy ilyen laza szerve­zetben, hiszen még a sokkal kisebb művelődési közössé­gekben sem az, és a hetero­genitás itt szinte természetes. Nem lényeges milyen indi- ' tékkal jön be a néző, a lé­nyeg, hogy bejöjjön, megta­nuljon filmet nézni, látni és szeretni. Közülük kerül majd ki a filmet értve nézők tá­bora. A filmkluboknak nem az a célja, hogy megteljen a nézőtér, hanem, hogy a vetí­tés és az előtte tartott beve­zető előadás, nemkülönben a vetítést követő vita segít­ségével, a különféle temati­kus összeállítások során kap­csolat. teremtődjék a közön­ség és a mű. valamint, az al­kotó és a mű között. E kap­csolatok feltárása, elemzése, belőlük következtetések levo­nása jelenti a filmklubok fel­adatat. Természetesen jócskán van­nak ma is, akik nem az elő­adás, nem a vita kedvéért, hanem azért jönnek be, mert úgy vélik, itt valami ritka filmet lehet látni, valami ré­gi emléket lehet idézni, va­lami különlegességgel talál­koznak. Igen sokan csak ide járnak, moziba nem. Nem érdektelen jelenség, hogy az a film, amely a mozik stú­dióhálózatában igen mérsé­kelt sikert ér el, itt a „kü­lönlegességek” között nagy sikert, legalábbis látogatott­ságot tekintve. Mert bizony előfordul, hogy igen sokan csak a bevezető előadás után ülnek be a nézőtérre, vitára meg nem mindig és minden­hol kerül sor. Például a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontban nincs a vetítés után vita. Igaz, hétszázhatvanöt emberrel — ennyien férnek be egy vetítésre —, nehéz is lenne érdemben gondolatot cserélni. Viszont igen jó vi­tákról hallani a Nehézipari Műszaki Egyetem filmklub­jában, vagy Mezőkövesden például, ahol igen differen­ciált a filmklubtevékenység, és valamikor jó volt Miskol­con a Hevesy Iván Filmklub vita-élete is. Hangsúlyozni kell, hogy e filmklubok, il­letve az ott pergő műsorok mindinkább közel kerülnek napjainkhoz. Nem elsősorban a régi filmek felsorakoztatá­sa már a cél, az archív film­klub meghatározás már nem is fedi a valóságot. Az utol­só két, két és fél évtized filmművészete dominál a mű­sorokban, de 'természetesen helyet kap a programban a klasszikus művészet is. A Rónai Sándor Művelődé­si Központ filmklubjában az 1977/78-as évadban két soro­zatban tizenhat filmet mutat­tak be. Mindkét sorozat ek­lektikus szerkesztésű volt, azaz többféle elemet hordo­zott, ami itt már természetes, hiszen ebben a filmklubban a stílustörténeti sorozatokon már rég túljutottak a látoga­tók. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek terméséből ke­rült ki a filmek java. A so­rozatokban természetszerűen mindig van több vonzóbb, „húzó” értékű film is. Van közönségréteg, amely a réai nagy filmeket várja. Van, aki az új művészeti törekvések­kel szeretne találkozni, és nem lebecsülendő áz a kö­zönségréteg sem, amely a hírből ismert hírességekre kíváncsi. Nem baj, ha valaki azért lesz filmklub-látogató, mert hallott róla, milyen nagy sikerrel fut a budapesti filmmúzeumban Fellini, vagy Pasolini egyik-másik alkotá­sa, és azt itt szeretné látni. A filmek többsége művészi értékű, vagy olyan kommersz, amely valamilyen művészi értéket is hordoz. A filmeket a Magyar Film­tudományi Intézet és Film- archívum küldi mind a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontnak, mind más filmklu­boknak. Jóllehet, ezt szerző­dés biztosítja, mégis előfor­dult nem egyszer, hogy a le­kötött film nem érkezeti meg időben, a vetítését máskorra kellett tenni, sőt olyan is elő­A mezőkövesdi áfész és az ÉTEX a Matyóföldi Áruházban szazam i Z 1978. május 4-től, amíg a készlet tart Több ezer méter mintás nyári anyagból vásárolhat engedményes áron Idejében egészítse ki nyári ruhatárát Matyóföldi Áruház Mezőkövesd ÉTEX Vállalat Miskolc fordult, hogy nagy hírű filmet — Fellini Satyricon- ját — nem is küldték le, mert a budapesti Filmmúzeumban telt házak előtt megy. Eze­ket a .filmeket is sokan vár­ták és sokaknak okozott csa­lódást, hogy nem láthatták a sorozatban, holott a bérletet talán éppen ezek kedvéért vették meg. Ezer oka lehet az ilyen szerződésmódosítás­nak, de kívánatos lenne, hogy a Filmtudományi Intézet és Filmarchívum jobban támo­gassa a vidéki filmklubokat a filmek pontosabb küldésé­vel, szerződésben 6vállalt kö­telezettségeinek teljesítésével. Borsodban Miskolcon a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontban, a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen és a Diós­győri Vasas Művelődési Köz­pontban működik filmklub, a korábban a Hevesy Iván Filmklubban tartott ilyen jel­legű sorozatok — például Történelem a filmkockákon stb. — sajnálatosan elhaltak. A megyében elsősorban Me­zőkövesden és Kazincbarci­kán működik igen jól diffe­renciált programmal a film­klub, továbbá Úzdon, vala­mint Sajóbábonyban, ahol egyben módszertani tovább­képzés is folyik a Rónai Sán­dor Művelődési Központ irá­nyításával. a A törvényes előírások sze­rint a filmklubok program­ját nyilvánosan nem szabad propagálni, tekintettel a klu­bok zárt jellegére és a film­archívumok nemzetközi köte­lezettségeire. Így a filmklub­nak, mint közművelődési for­mának a legjobb propagan­dája maga a filmklubbeli te­vékenység lehet. Ez pótolja a plakátot, a röplapot, egyéb figyelemfelhívást. Ez nyerhet meg új érdeklődőket. Felbo­ruló programok csak ártanak, ezzel pedig kár az újabb ér­deklődőket elriasztani. A Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontban tizenegy év alatt kö­zel kétszáz olyan filmet lá­tott a törzsközönség, ami már alapot ad a filmművészetbeli jártassághoz, a további film­élmények befogadásához. En­nek a befogadásbeli érzé­kenységnek növelése pedig vitathatatlanul közművelődési haszon. Benedek Miklós Klubszerda és Gyári Kör A kérdés végül is megvá­laszolatlan maradt. Az tudni­illik, hogy milyen lehetőségei lesznek a fiataloknak az el­következő tíz esztendőben a szórakozásra, művelődésre? A kérdést ezúttal nem az újságíró fogalmazta meg. ha­nem azok a fiatalok, akik je­lenleg ebben a nagyközség­ben élnek és van gondjuk effélékkel is foglalkozni, ök az ifjúsági klub tagjai. Hogy választ nem találtak-kaptak a kérdésre, nem az ő hibá­juk. Nem volt előadó, ez a program tehát „ugrott” ... Az ifjúsági klub tagjait ezen a szerdán nem megszo­kott helyükön találtam. Ki­szorultak onnan egy kiállítás miatt. A beszélgetések során aztán többször is szóba ke­rült a helyiségprobléma, „örülünk, hogy ennyi is van” — mondta egyikük, de társa nem hagyta ennyiben, mond­ván, hogy „kellene egy te­rem, ami a miénk lenne, ahonnan nem zavarnának ki”. Aztán kisebb szópárbaj tárgya volt, hogy vajon, igénylik-e egyáltalán a fia­talok itt, Szerencsen az ef­fajta klubot, lehetőséget. Ezt végül a számok eldöntik, a klubnak ugyanis jelenleg is több mint száz tagja van. Nemcsak a helyiek járnak (járnának) ide szívesen, jön­nek (jönnének) a környező községekből is. A jelen körülmények között dolgozó klubnak — szerdán és pén­teken — sokszínű program­ja van, ez megállapítható a, munkaterv végiglapozásával is. Azokban a fiatalokban pedig, akik e nap estéjén ki­lenc és tíz óra között is még jelen voltak, egy igen szimpa­tikus tulajdonságot fedezhe­tett fel a látogató. Nemc.sak csírájában, ugyanazonkép- pen hajtásaiban is életerős hitet; hogy kell és érdemes csinálni, töprengeni, lelke­sedni. Akkor is, ha nem min­dig sima az út a célig. (Vagy talán éppen ezért?)... Kérdésekkel sokasított volt ez a szerdai beszélgetés, már túllépve — csak — a fiatalok problémáján. A Szerencs nagyközségi és járási Műve­lődési Központ bizony nem dicsekedhet azzal, hogy bő­vében lenne termeknek. Hogy elhelyezése biztosítaná a fel­tételeket a hatékony és sok­rétű művelődési tevékeny­ségre. Az irodában éppen e szerdán este is szakköri fog­lalkozás volt... Már egy-két éve megvan a terv arra, hogy a Rákóczi- várban — az állami gazdaság elköltözése után —, korszerű művelődési intézményköz­pontot létesítenek. Megvan tehát a remény arra, hogy 1980-ban már a maihoz ha­sonló problémák nem foglal­koztatják a fiatalokat sem, s az idősebbek is több alkal­mat találnak, hogy bekapcso­lódjanak egy-egy kis csoport munkájába, avagy majdan az adott lehetőségeket kihaszná­ló művelődési háztól várt rendezvényeket látogathas­sák. Kellene is mindez, szük­ségeltetik azért is, hogy mód­szertani feladatának jobban tudjon eleget tenni a műve­lődési központ. Arra a kér­désre ugyanis, hogy vajon, Szerencs a művelődési élet- ben-lehetőségeiben valóban központja-e a járásnak, nem­igen akadt igenlő-egyértelmű válasz. E helyzetben kifejezetten szerencsésnek mondható, hogy működik és dolgozik a nagy hagyományú, másik művelődési ház a cukor- és csokoládégyár fenntartásá­ban. A Gyári Kör — aho­gyan röviden emlegetik, s ahogyan errefelé, nem csu­pán a járási szélchelyen, is­merik. Még a vonaton aján­lották, nézzek szét ott is. Ép­pen a Képcsarnok Vállalat kortárs képzőművészek alko­tásaiból rendezett kiállításá­nak megnyitójába csöppen­tem bele, pontosabban a férfi­kórus műsorába. A művelődési ház vezetője azok közül a népművelők kö­zül való, akik nem pénzért dolgoznak, akik csak lelkese­déssel, közel-emberi kapcso­latokkal tudják munkájukat elképzelni, csak szívvel vé­gezni. Mezei Zsófia kilenc évig dolgozott a járási nagy­községi művelődési központ­ban, három éve jött ide, vál­lalta ezt a feladatot. Jött ve­le az asszonyklub is, két éve megalakították — az elsők között — az Üj Tükör Szo­cialista Brigádklubot. Ez utóbbi igen hasznos műve­lődési fóruma lett a gyári kollektívának, eredményesen élnek lehetőségeikkel. Mind­emellett az is igaz, hogy jó- i szerével ez a ház biztosítja \ a nagyközség lakóinak az j úgynevezett nagy rendezvé- ! nyékét, műsoros esteket. „Az az igazság, hogy a gyári sok- j Icai jobb programokat csi­nál” — mondta az egyik fia­tal, már később, a művelő­dési központban. „Csodálatos, hogy így kisu­gárzik egy . művelődési ház munkája” — ezt még a Gyári Körben hallottam, s nem „hazabeszélésként”. a tények igazolják a megálla­pítást. A kapcsolat például a mádi, legyesbényei, mező- zombori és monoki gyerekek­kel ... A két gyár művelődési há­zában a kiállítás megnyitóját követően a cukorgyár igazga­tójával találkozunk, dr. Gönczi Ferenccel. Nem „rep­rezentálni” jött; csak úgy ér­deklődésből. Egyébként is szívügyének tekinti a dol­gozók művelődését, a ház munkáját. Furcsállja is a kérdést, vagy inkább csodál­kozást, mi van ebben fur- csállanivaló. Ha egy igazgató éppen művelődési házba jár, csak úgy hobbiból... Lehet, meglehet, hogy túl nyers kép ez így a nagyköz­ség, járási székhely műve­lődési életéről. Ez jött össze ezen a szerda estén. Határo­zott kontúrokkal csak az ma- rad-rajzolódik már később is ki, hogy mindenki óhajtja- akarja a jobbat, a többet, igényként, ami mellől nem szöktetik meg a tenniakarást sem. És ez — nem hivatalo­san —, már mond valamit az idelátogatónak is. A többi úgyis helyben dől el... Ténagy József alkalmaz — tolatásvezető; — kocsirendező; — segédmunkás; — targoncavezető; — vasúti pályakarbantartó munkakörben férfi munkaerőket A kollektív szerződésben meghatározott bérezés mel­lett — tolatásvezető és kocsirendező munkakörben történő alkalmazás esetén — a vállalat családosok részére — amennyiben a követelményeknek megfe­lelnek — lakást tud biztosítani. Segédmunkás targoncavezető, vasúti pályakarbantar­tó munkakörben foglalkoztatottak részére munkás- szállást biztosítunk. Családos dolgozók jelentkezése — tolatásvezető és ko­csirendező munkakörre — pályázat útján történik. A pályázatban feltüntetendők az eddigi munkahelyek és munkakörök, az egyes munkaviszonyok időtarta­mának megjelölésével! Segédmunkás, targoncavezető és vasúti pályakarban­tartó, valamint nőtlen dolgozók esetében tolatásvezető és kocsirendező munkakörökre a jelentkezés szemé­lyesen is történhet (szombat kivételével) a hét min­den napján. Cím: BORSODI VEGYIKOMBINÁT Munkaerőgazdálkodási osztály 3702 KAZINCBARCIKA Bolyai tér 1. Papp Lajos szerzői estje A költészet napja jegyében rendezi meg a diósgyőri Pe­tőfi Könyvtár Papp Lajos szerzői estjét május 8-án, hétfőn este ö órai kezdettel. Jelenleg a Napjaink főszer­kesztőjeként tevékenykedő költőnek eddig öt kötete je­lent meg: a Kikiáltó, a Friss szélben, az Áramlások, a Su­gárút 55 és legutóbb, 1976- ban A domb mögött. A szer­zői esten egyébként Zoltán Sára, a Miskolci Nemzeti Színház művésznője mond verseket. ŰJ UWOM AZ IBUSZ-SZM Tenger - napfény »I • GÖRÖGORSZÁG, BULGÁRIA, • ROMANIA ÉS JUGOSZLÁVIA • üdülőhelyei várják Önti % 8 napos üdülés 3100 Ft-tól (| 15 napos üdülés 5300 Ft-tól 9 Utazás: • júniustól szeptemberig ® Részletes felvilágosítás és jelentkező' 9 az IBUSZ-irodákban. »úif l/j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom