Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

1978. május 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A virágos Báróikéért... Falvak a Via Regina mentén (111.) Fog-e még az ősi gönci átok? A helytörténeti múzeum a Tanácsháza alagsorában van. A kiállított anyag legnagyobb részét a helybeliek ajándékoz­ták a múzeumnak. Gönc leégett. Hányszor? Számtalanszor. Göncöt fel­dúlták. Hányszor? Számta­lanszor. Gönc mindig újjá­éledt. Hányszor? Sokáig úgy tűnt, hogy Gön­cön nem lesz újjáéledés. A hajdani város beleszürkül, a környék kisebb-nagyobb te­lepüléseinek sorába. Azzá lesz, amit Jókai Mór írt róla: „Gönc érdekes város — a múltban.”. Gönc rózsaszín város. Per­sze csak ilyentájt, kajszivi­rágzás teljében, akkor, ami­kor nem tud hova nézni az ember, hogy ne ütközne a párolgó hegyek alján rózsa­színű foltba a tekintet. Gönc a barack városa, a róla el­nevezett, önmagát terméke­nyítő fönci kajszié. Gönc a hordók városa. A híres 136 literes hordóé, amely szekérre készült, a lengyel borkereskedők ekhós szekerére, amelyre alul négy hordó került egy sorban, an­nak tetejére nyolc kétsorban, legfelülre pedig tizenkét hor­dó fért. Itt ebben a város­ban fundálták ki ezt a jól szállítható hordóféleséget, amely forgalmában, hitelében eggyé vált a tokaji borokkal, s a városról nevezték el: göncinek. Gönc diákváros. Modern kollégiuma van. nagy múlt­ja, hiszen több híres embere közül Károli Gáspár itt for­dította le a bibliát, hajdan Sárospatakról Göncre költö­zött a protestáns Iskola, s ma a környék nyolc településé­ről érkeznek ide, tanulnak itt a diákok. Ezek után csak egyet lehet megkérdezni: milyen város Gönc? A tanács elnöke, Menyhért; Béla válaszolt. — Lassan háromezer lakost számláló község. Pár év alatt több mint 500 ember költö­zött a környék kisebb falvai- ból ide, s ez a váratlan köl­tözési hullám nagyon meg­lepett bennünket. őszintén megmondva, kis­sé érthetetlen is. A község­ben kevés a munkahely, amely indokolná a lakosság számának hirtelen növekedé­sét. Azzal nem magyarázha­tó, hogy Gönc gyorsan fejlő­dik, mert ez a fejlődés egyet jelent az új iskolával, a kol­légiummal, amelyet az isko­lák központosítása után ka­pott a község. A jelenség okát másban kell keresnünk. Gönc a mai napig közép­kori település. Formájában őrzi az elmúlt századokat, s ez a forma annyira sajátjá­vá vált. hogy hasonlóval ke­vés városunkban találkozunk. Az egyenes utcákkal nem férnek össze a házak. Faluk sohasem fut az aszfaltszalag­gal oárhuzamosan, hiszen fű­részfog szerint épültek, tehát a járdához kiugró „élházat” a többiek térben pár méter­rel hátrább követik. Három­négy ház után elérkezünk a „mélyponthoz”, a legutolsó házhoz, s akkor a sorrend megfordul, a homlokfalak lépcsőfokszerűen előre men­nek. Két ház között 2,5 mé­ter széles kert van. Pont any- nyi, hogy elférjen benne a lőcsös szekér, de már teher­autó nem mehet be oda. Egy- egy ilyen porta hossza elér­heti a 40—50 métert, s eb­ben a sikátorban néhol hat lakás található. Ilyen házak tucatjaival már érthető a középkori Gönc hihetetlen népszerűsége, amikor a mai­tól jóval kisebb területen hatezren laktak a város ha­tárai között. Meg lehet érteni, hogy ez a középkori városkép a kis- ablakos házak, nem nagyon vonzzák az ide települni vá­gyókat, akik biztosan szíve­sebben mennek a faluszéli modern, új lakótelepre. Mo­dern ? — Hátha azt vesszük, hogy részében nincs villany agy járda, akkor aligha mondanám kényelmesnek. És sajnos ez az igazság. • — És meddig nem lesz? — Kérdezzen könnyebbet. Jelenleg minden (fejlesztési alapunkat leköti az épülő tornaterem, s az iskola bő­vítése. Várhatóan csak 1980- ban tudjuk előteremteni a hálózatbővítéshez és egy új transzfórmátorállomáshoz a szükséges 400 ezer forintot. Egyelőre csak egy utca van villany nélkül. Jövőre már kettő, azután még egy. A községi tanács, mivel a na­gyobb beruházások elviszik a pénzüket, tíz év óta járdát sem tudott építeni. Furcsa do­log ez! Mert nem a hiányzó négyszázezer forinton áll, vagy bukik minden (bár en­nek az összegnek az előte­remtése szerintünk nem len­ne nehéz feladat, az igaz, hogy nem községi szinten) hanem azon, hogy á tanács miközben hatalmas épület- komplexumokat épített — to­vábbi pénz hiányában, egy­szerűen a legelemibb dolgok­ra pár forintot sem tud ösz- szekaparni. Ezek után még mindig nem sejtem, hogy mi a vonzerő Göncön. — Én sem. de szeretem. Itt nőttem fel — mondta a mé- zeskalácsos. — Közelebb vagyok a vas­úthoz — említette egy nem­rég bevándorolt telkibányai. — A környéken minden falu „visszacsúszik” ... Gönc meg hihetetlenül fejlődik, öt év alatt többet tettek itt, mint azelőtt fél évszázadon keresztül. Ezért jöttem ide — válaszolt sietősen a kérdésre a fiatal férfi, majd elsietett a gyerekkocsit toló felesége után. Három vélemény, de sze­rintem korántsem az igazi. Az igazság mélyebb, burkoltabb. Benne van, hogy a község gazdasága a Kossuth Terme­lőszövetkezet megerősödött, az új ésszerűbb vetésszerke­zet, a burgonya-termelésre való áttérés, a kajsziültet­vények növelése egyre na­gyobb jövedelmet jelent. Benne van az ősi gönci hit, a '-onokság, amely nélkül számtalanszor elnéptelenedett volna az elpusztított falu, s amely mindig hinni tudott városa feltámadásában. — És ez már nemcsak ígé­ret — mondta rá Menyhért Béla. — Június elején a régi református iskolában új üzem létesül. A Pamutnyomóipari Vállalat (a PANYOVA) lé­tesít nálunk varrodát, amely egyelőre száz asszonynak je­lent kenyeret. Negyvenüket már kiképezték a gépek ke­zelésére Budapesten. A jö­vőben ez az új üzem ötszáz embert — főleg nőket — tud majd foglalkoztatni. Persze kisebb gondok to­vábbra is akadnak. Kevés a pedagóguslakás, nincs pénz rájuk. Az iskola pedig nagy. Ősi gönci átokról beszél­tünk a címben. A gyakran elpusztuló, leégő, kirabolt vá­rost jelenti, amely soha nem tudott töretlenül fejlődni. Most pedig a Huszita ház múzeum lesz, a község gyá­rat kap, bővül az iskola, tor­naterem épül, kajszicsemeték ezrei kerülnek a földbe. Gönc napról napra változik, s ezen a falun már nem fog az átok. És úgy tűnik. Gönc lesz a „nagyváros” a hajdani — s ma már ismét oezsdülő for­galmú — Via Reginán. Szöveg: Kármán István Kép: Laczó József ki más tehetne többet, a városi városgazdálkodási vállalat kertészeti üzeménél? Úgy hisszük, senki, s ezt jól tudja az üzem nem éppen nagy létszámú kollektívája is. Szemmel közvetlenül érzé­kelhető munkájukkal, nap mint nap vizsgáznak a he­lyiek. és az ország más ré­széből egyre gyakrabban ide érkező idegenek előtt. Kriti­kára tehát mindig okot adó ez a tevékenység, de hogy ez a vélemény negativ-e, avagy pozitív, az elsősorban munkájuk minőségétől függ. Nos, Kazincbarcika parko­sítása elismerésre méltó. Il­lik a településre az elneve­zés : virágos város. Tágas par_ kok, fasorok, virágágyások mindenfelé. De hogy ne köz­helypuffogtatásnak tűnjenek a leírtak, tényekkel, számok­kal is kibővítjük, érzékeltet­jük állításunkat. Eszenyi Dé­nesiül, a vállalat üzemviteli osztályának helyettes vezető­jétől és Muck József kertész- mérnöktől megtudjuk: a ker­tészeti üzemág 624 ezer négy­zetméter. Belterjes és 465 ezer négyzetméter külterjes parknak, parkerdőnek a gaz­dája. És a parkok gondozá­sa. fenntartása mellett egyre nagyobb teret kap a park­építő tevékenységük is. 1978- ban például már 2,3 millió forint értékben létesítenek, építenek új parkokat. Ez a tevékenységük a jövőben még Most tavasszal ünnepli alapításának másfél évtize­des jubileumát a Mezőcsáti Termelőszövetkezeti Építő­ipari Vállalkozás. Mint min­den évforduló, ez is jó al­kalom arra, hogy áttekint­sék a vállalkozás eredmé­nyekben gazdag múltját, s egyben felmérjék a rájuk váró feladatokat. Vida Lász­lót, a vállalkozás igazgatóját kértük meg, hogy ismertesse a mezőcsáti TÖVÁLL meg­alapítását és az azt követő évek krónikáját. — A nagyüzemi mezőgaz­daság létrehozásával egyidő- ben jelentkeztek a termelés­hez szükséges beruházások kivitelezési problémái. Az 1960-as évek elején a házi építőbrigádok már nem tud­ták kielégíteni azokat a fej­lettebb technológiai igénye­ket, amiket a nagyobb és kor­szerűbb létesítmények kivi­telezése megkövetelt. Akkor országszerte, s így megyénk­ben is sor került a szövet­kezetek építőipari brigádjai­nak az összevonására, egy önállóan termelő közös vál­lalkozás megalapítására. A mezőcsáti vállalkozás 1963. március 8-án tartotta alakuló igazgatótanácsi ülését, az ak­kor még három helyi terme­lőszövetkezet részvételével. Most .15 esztendeje, hogy ki- / alakítottuk a jelenlegihez hasonló szervezeti formát, természetesen sokkal kedve­zőtlenebb feltételek mellett. Mint termelő- és gazdasági egység életében nem nagy idő 15 év. Mégis soknak tűnhet, ha fel akarjuk sorol­ni az eddig eltelt időszak eredményeit, a mezőcsáti TÖVÁLL által épített léte­sítményeket. Másfél évtized alatt 324 épületet hoztak te­tő alá. Ezen belül 8605 ser­tésférőhelyet alakítottak ki. S ha figyelembe vesszük, hogy még két esztendeje a járás sertésállománya mint- ‘egy 10 ezerre volt tehető, akkor az ehhez szükséges fé­rőhelyek 83 százalékát a vál­lalkozás dolgozói építették. Ez a szám a szarvasmarha-férő- helveknél is eléri az 55 szá­zalékot. Ezeken kívül 28 la­kóházat. 5 lakást, 3 szociális épületet, 2 irodaházat, több óvodát és iskolát építettek már eddig. Ugyanakkor sze­repel a sorban még juhistál­tovább növekszik, hiszen az Épületszobrász és Kőfaragó Vállalat parképítő-kapacitá­sát Barcikán már nem bő­víti. Sok város irigyelheti Ka­zincbarcikát, hiszen itt egy lakosra, elegendő parkfelület jut. A helyi parkok felelősei azonban igényesek, mert ön­bírálatként, meg afféle jövő­beni feladatként emlegetik, hogy a Jószerencsét utca, a 26-os országút és a Tardona patak által behatárolt, sűrűn lakott, magas épületekkel te­li részen kevesebb a játszó­tér, a park mint amennyi ideális lenne. A kertészeti üzem fejlődé­sét jól szemlélteti az évről évre növekvő termelési ér­ték. Amíg 1965-ben évi fiOO ezer forint értéket „termelt” az üzem. addig ma már 13,5 millió forintnál tar­tanak. A parképítés, a park- fenntartás mellett fontos fel­adatuk a városlakók csere­pes és vágott virágokkal való ellátása. Hat virágelárusító­helyük van, ebből három Barcikán, egy-egy pedig Ede- lényben, Putnokon és Ruda- bányán. S készül már a he­tedik is, Barcikán, az újon­nan épülő szolgáltatóházban. A város parkjaiban ezek­ben a napokban színesedik az árvácska, a százszorszép, a tulipán. Hogy honnan ke­rülnek ide? A virágpalánták bölcsője a kertészeti telep­ló, tejház, dohánypajta, gép­tároló szín, bekötő út és szám­talan sok kerítés. Sok mun­kájuk közül külön említésre méltó a 400 vagon befogadó képességű műtrágyatároló. Csupán az elmúlt időszakban 84 létesítmény kivitelezését végezték el. — Természetes módon, ma már nem szívesen emlék­szünk vissza a kezdeti ne­hézségekre, viszont annál büszkébbek vagyunk arra, hogy nincs olyan község a járásban, ahol valamilyen lé­tesítményhez nem fűződne a vállalkozásunk neve. Sajnos, az alapító dolgozók teljesen kicserélődtek, s ma már mindössze három olyan mun­kásunk van, aki kezdettől részt vesz a vállalkozásunk tevékenységében. Tisztelet illeti őket! — Milyen eredményeket értek el a közelmúltban? — tavaly 69 létesítményen dolgoztunk, csaknem 29 mil­lió forint értékű munkát vé­geztünk. A korábban terve­zett 24 millió forint értékű bevételi tervet jelentős mér­tékben sikerült túlteljesíteni. Vállalkozásunk a tervidőszak első évére 44 százalékos ter­melésnövekedésre számított, amit viszont 68.7 százalékra teljesítettünk. Ezek után sen­kit nem ért váratlanul: hogy 132 tagú kollektívánk tavaly is a korábbihoz hasonló jó eredményt produkált. S ezzel ismét, immár harmadszor is rászolgáltunk a Kiváló Szö­vetkezeti Társulás megtiszte­lő címre. Korábban pedig el­sők lettünk az építőipari vál­lalkozások szocialista munka- versenyében. — Idei jelentősebb munká­juk? Kétezer könyvet gyűjtött össze fél évszázad alatt egy decsi munkásember. Kovács István 68 éves nyugdíjas. A zsúfolt polcokon megtalálha tó Petőfi összes költeményei­nek 100 évvel ezelőtti dísz- kiadása. Különlog^scég is akad, az 1828-as szökőév­hely, amely — és ez gond —; Barcika leghidegebb részében található és egyre inkább szűknek bizonyul. Vezetője Kakuk Lajos: — Telepünk 2.5 hektáron fekszik, s mintegy 1400 négy­zetméter üvegházi felülettel rendelkezünk. Itt termeljük meg a város virágszükségle­tének jelentős részét. Ezen a tavaszon 250 ezer egynyári virágpalánta (szalvia, begó- niafélék. kanna, lobélia, mi­gnon dália, petúnia, muskát­li) került ki. illetve kerül ki a kertészetből. Az ősszel pe­dig 50 ezer tő kétnyári vi­rágpalántát (árvácska, száz­szorszép stb.) ültetünk ki. A teleppel kapcsolatban el kell mondanunk: a növekvő feladatok egyre sürgetőbben vetik fel egy új, nagyobb kertészeti telep létesítését. Azért újét, mert a jelenlegi területhiány miatt tovább már nem bővíthető. A város- feilesztési terveknek is út­jában áll ez a régi telep. Tény: 1985-ig engedélyezett a fennmaradása. A kertészeti üzem dolgozói azonban na­gyon remélik, hogy az új te­lep építésére, mely a gyara­podó város növekvő esztéti­kai igényeit lesz hivatott ki­szolgálni, nem kell 1985-ig várniuk. (ha) — Oszláron 300 kocára méretezett sertéstelepet, Bá­bolnán pedig HSZV-telepet építünk, de ezeken kívül több, nagyobb méretű mun­ka vár még dolgozóinkra. Külön szólok a szakipari részlegünkről, amelyet a kö­zelmúltban bővítettünk a te­kercselőkkel. Hamar elnyer­te a környező vállalatok tet­szését új szolgáltatásunk: a villamos motorok javítása és tekercselése, valamint csapá­gyazása. — Gondjaik? — Nem különösek és jó ré- •» szűkét már sikerült megszün­tetni. Fokozatosan bővítjük a gépparkunkat, lehetőség sze­rint kiiktatjuk a nehéz fi­zikai munkákat. Működésün­ket a többi építőipari válla­latokhoz hasonlóan a terv­szolgáltatási késedelem, a tervmódosítások és a beruhá­zások előkészítésének a hiá­nyosságai akadályozzák. Mindezek ellenére nincs olvan terület, ahol ne sike­rült volna előbbre lépnünk. Alig pár év alatt háromszo­rosára növeltük az egy dol­gozóra jutó termelési értéket. Jó munkaszervezéssel élen járunk az anyag- és energia­takarékossági versenyben. — Terveik? — Szerencsésnek mondhat­juk magunkat, hogy a közel­ben található a Nyékládházi MEZÖPANEL Épületelem, gyár. ahol a sokcélú beton­épületek elemeit készítik. A jövőben a MEZÖPANEL se­gítségével — az új korszerű betonelemek felhasználásával is fokozni akarjuk vállal­kozásunk termelékenységét. re kiadott Debreceni Magyar Kalendárium. Kovács István erdei és autórakodó munkás volt. Jelenleg őrportási állást vállalt az egyik szekszárdi gyártelepen. Mint mondja, kulturális igényeihez kell % több pénz. Ennek a csarnoknak még csak az alapjainál tartalak, de a község új üzeme, a majd 500 dolgozót foglalkoztató varroda a regi iskolában június végen már üzemelni fog. r Kiváló szövetkezeti társulás 15 éves a mezőcsáti TÖVÁLL Könyveket gyűjt

Next

/
Oldalképek
Tartalom