Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

1978, május 24., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 i I I A dombvidék növénye Efemeres a linefc i' „Megfogják” a pernyét a Borsodi Hőerőműben. Kazincbarci­kán. a Borsodi Hőerőműben folyó rekonstrukció során elekt­romos porleválasztókat is építenek a környezetszennyezés megakadályozására. Képünkön: a Csőszerelő Vállalat szak­emberei dolgoznak a szűrő tartószerkezetén. ■ Értékelték a kazincbarcikai HEB munkáját Már 700 hektáron borítja telepíteti, gyep az ecielén.yi Alkotmány Termelőszövet­kezet. domboldalait. A l’ü el­foglalta a szántóföldek he­lyét, terjeszkedik, s emberi elhatározás szerint végül is 1800 hektáron fog a Csere- hat lejtőin diszleni. A fűnek ezen a vidéken rengeteg elő­nye van, mégis, hogy ter­messzék, a szemléletben ..hátraarcot” kellett végre­hajtani. Tömören foglalta össze az egész elképzelést Vinczefi Imre, a Debreceni Agrártudományi Egyelem professzora: — A középkorban e^ész a 1 la ttenyészt ésü n k takarmá­nyát a gyep jelentette, a le­geltetés szolgáltatta. Hogy miért, arra talán válasz, hogy a gj’epet nem kelleti külön termelni, a szántó­földről beszállítani. A mo­dern tudomány- ezzel, nem elégedett meg. A szántóföldi takarmány termesztésre he­lyezte a hangsúlyt, költséges abraknövényeket termel, a fűről pedig egyszerűen elfe­ledkezett, Hogy napjainkban mégis előtérbe került, az an­nak köszönhető, hogy olcsó, képes csökkenteni a terme­lési költségeket. Pedig az igazi haszna nemcsak ez. Az igazi haszon? A kérdő­jel egyáltalán nem véletlen. Mert a válasz meglepő: — Nemcsak olcsó, hanem a legjobb takarmány is a gyep. Aminósav-öss-’etétele a tejtermelés fokozására a leg­kedvezőbb és ugyanakkor sok •olyan haszna van. ami a gazdálkodás szempontjából egyál talán nem közömbös. Hartmann Bálint, az ede-' lényj Alkotmány Tsz elnö­ke: — Nálunk élesen akkor vetődött fel a lömegtakar- mány kérdése, amikor több kisebb gazdasággal egyesül­tünk. Ezek az üzemek domb­oldalakon gazdálkodtak, gyenge termőhelyi adottsá­gok között, ahol már csoda­számba ment, a 8—10 má­zsás búzatermés. Amikor termelőszövetkezetünk terü­letileg megnőtt, döntenünk kelleti: vagy megtermeljük a takarmányt a legjobb ter­mőképességű Bódva menti földeken, vagy olyan kultú­rát keresünk, amely a lej­tőkön is nagy termésre ké­pes. A jelek szerint megtalál­tak! Másként, mit keresett volna Edelényben az az öt­ven Pest megyei szakember, akik a dombvidék legelőit tanulmányozták. Hogy a gyepnek milyen gyakorlati hasznát látták, azt pár mon­datban össze lehet foglalni: Az állattenyésztés éveken belül itt csak a gyepre fog támaszkodni. Nemsokára már üzemel a lueernaliszt-szárító üzem, ahol a domboldalak hektáronkénti 300 mázsás fűtermését dolgozzák majd fel. A tudomány legújabb felfedezései alapján a fű- lisztből, adalékanyagok hoz­záadásával abrakkal egyen­értékű takarmányt tudnak nyerni. A szántóföldön nem veinek takarmánynövénye­ket. így táblák szabadulnák fel az értékes, jövedelmező árunövény-termesztésre. És harmadszor: azok a táblák, ahol most fű díszük, s ahol lényegében termőréteg nincs, a gyep feltörése után két- három éven át ragyogó bú­zatermést adhatnak. Az el­nök mondja: — Nem szabad elhallgat­ni a gondokat sem. Mert vannak. A 300 mázsás hek­táronkénti fütermés kevés, ennek dupláját el tudnánk érni, ha a technológia alap­ján műtrágyáznánk talajain­kat. De egyelőre nem te­hetjük meg. mert a kereske­delemben kapható betakarí­tó gépek már ennél a termés­nél is kínlódnak. A közeljö­vőben országosan meg kell oldani, hogy a nagy termé­sek-ek ne legyen gátja a kis teljesítményű betakarító gépsor. Az sem titok, hogy a füliszt- és granulátumete- tésnek hazánkban még nincs gyakorlata, így nem tudjuk közvetlen hasznát sem. De azt. tudjuk, hogy olcsóbbnak, hogy jobbnak kell lennie. Mondhatnám azt is, hogy merész kísérlet az edelényie- ké. Mondhatnám, de rosszul tenném. Mert ez a próbál­kozás megalapozott. Kísér­leti eredmények már igazol­ták igazukat,- hogy a domb­vidék egyetlen nem veszte­ségesen termelhető növénye, a fű, s az állattenyésztést, olcsóbbá teszi. Ezért egy vé­leménnyel fejezem be, amit az égjük, ceglédi szakember mondott, a térdig érő gj’ep láttán: — Bátraké a szerencse. Ha ezt mi évekkel ezelőtt, meg- cselekszük. biztosan jóval előrébb tartanánk. — kármán — A közelmúltban értékelték a Kazincbarcikai városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság 1977. évi munkáját. A tapasztala­tokról. a végzett munkáról a városi tanács ülésén szá­moltak be a testület tagjai. A vizsgálatokba és más el­lenőrzési tevékenységekbe 1977-ben 38 népi ellenőrt von­tak be. Hasznos tanácsaikkal, javaslataikkal sokat segítet­tek ebben a munkában a vá­rosi pártbizottság és a városi tanács dolgozói is. Az ellen­őrzés során megvizsgálták: a fogászati ellátás, a szol­gáltatások helyzetét, a rep­rezentációs költségekre vo­natkozó rendelkezések betar­tását. a felnőtt dolgozók képzését és továbbképzé­sét. a munkásl'akta te­lepülések kereskedelmi áru­ellátását, valamint az élel­miszeripari szakmunkástanu­lók élet- és munkakörülmé­nyeit. A vizsgálat során feltár­ták a hiányosságokat, figyel­meztették az érintett egysé­gek, csoportok felelőseit a hibákra, és tennivalókat ja­vasoltak. Három esetben vé­geztek utóvizsgálatot, s a ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a figyelmeztetések hasznosak voltak, a vizsgá­latok eredményesnek bizo­nyultak. A vizsgált terüle­teken megtették azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek hozzájárultak ah­hoz, hogy munkájukat jobb körülmények között végez­hessék, sikeresebben telje­sítsék kitűzött céljaikat. Többek között így volt ez a BÉK-vállalat hat egységé­ben. ahol 130 százalékra, és a ZÖLDÉRT Vállalat két. egy­ségében, ahol 145 százalékra teljesítették éves tervüket, A bizottság a közös érdeknek megfelelően állította össze 1978-as évi munkatervét is. Negyven év a fröccsenő acél mellett Diósgyőri Lenin Kohászati Müvek... A kapunál rendész kéri az igazolványomat. Be­lepillant, majd udvariasan int, percnyi -türelmet. Emeli a kagylót, tárcsáz. S való­ban, nem telik bele két perc: mar jön is a kísérőm. Veszélyes üzem ha, védőkesztyű, lángálló ru­ha — enélkül senki sem áll­hat oda a kohóhoz. Évente több mint 70 ezer védőkesz­tyűt hasznúi el a gyár.., Míg acél lesz az acél — Ebben a marti nacélmű- ben három nagy területet kü­lönböztetünk meg: a hulla­dék. illetve anyagterét, a ke­mencesort. valamint az öntő­vagy kokillaesarnokot. A hulladéktéren ládákba rak­ják a salakképzö anyagokat, ez felkerül a kemencére, majd az itt levő daruk be­adagolják. Ezután kezdődhet meg a technológiai folyamat. A beolvadási és kikészítési időszakot, a dedoxikálás kö­veti. utána, a csapolás jön. Aztán az öntőcsarnokban folytatódik a munka. Persze sok mindennek kell még tör­ténnie addig, amíg a n.vers- anjragból acél lesz. A folya­matok jó része már gépesítve van, de a neheze még az em­berre var. Kényszerből szeretet Acél nélkül ma mar létez­ni sem tudnánk. Mindennapi munkánk eszköze, segítője és persze kényelmünk szolgáló­ja is. 40 év önmagában is hosszú idő. hát még ilyen ne­héz fizikai és szellemi meg­terhelés közepette, nap mint nap. állhatatosan dolgozni. Es Bobák Miklós ezt teszi már negyven éve. — Abban az időben nehéz volt a választott szakmában való elhelyezkedés. Ha vala­ki kidőlt a sorból, hármán léptek a helj’ére. Én lakatos szerettein volna lenni, de egy orvosi vizsgálat nem tartott erre alkalmasnak, kifutófiú lettem egy fűszeresnél, majd tanonc. tgy 'kerültem mostani helyemre. 1941-ben besoroz­tak s csak 1945 októberében telhettem vissza olvasztár­nak. Hogy milyen völl akko­riban? Meg nehezebb! Egész­ségtelen körülmények között dolgoztunk. Hol volt akkor még hűtőberendezés? Nehéz volt. de szép volt. Jó azt lát­ni. hogyan engedelmeskedik az anj'ag. Birkózni a vassal, az anyaggal, naponta formá­ba szorítani újra és újra, bi­zony', ez nem könnyű. De aki egyszer megkóstolta, az itt marad. Mégis kevesen va- gj'unk. ott tartunk, hogy azt a munkát, amit 80 embernek kellene elvégeznie, ötvenen ha végzik. A mi lábunk már „kifelé áll” innen, de nem mindegy, mit hagyunk hátra. Épül az új acélmű, új isme­retekre lesz szükség, és ez már a fiataloké... Én már nyugdíjba mentem, de mondanom sem kell. nem szívesen hagytam itt. társai­mat. Megszoktuk egymást, bajban, vidámságban együtt voltunk, együtt fejlődtünk, öregedtünk meg. Akarat még lett volna a maradásra, de az erő fogytán. Büszkén me­llettem, már csak azért. is. mert a lányom a szakmában marad. Öntómernök.., Doh*»* Bét» Kölcsönös bemutatkozás, majd utunkat a gj'ár egj’ik öntőcsarnoka télé vesszük. „Idegenvezetőm” egy védő- sapkát nyom a kezembe. Ügyetlenül bár, de sikerül felcsatolnom. A bejárathoz érve veszem észre a táblai: Veszélyes üzem! Valóban ennyire? — fordulok kísé­rőm, Bobák Miklós felé. — Hogy mennyire, azt saj­nos nagyon sokan tudják. Még a legnagyobb elővigyá­zatosság melleit, is minden év­ben történik csonkulásos bal­eset, viszonylag sok a ve­szélyforrás, a munkahelyi ár­talom. Természetesen azon vagyunk, hogy csökkentsük, ’ megszüntessük, megelőzzük. A vállalat vezetése — s ez nem szólam —, de mi ma­gunk js mindent megteszünk, ügyelünk a másikra, figyel­meztetjük egymást. Munkavé­delmi napokat rendezünk, ki­állításokat szervezünk, no es természetesen az új, jobb gé­pek üzembe állításával javul­nak a körülményeink is. Bőr- kötő, lábszárvédő, azbesztru- \ Persze, nemcsak a baleset- veszély teszi nehézzé ezt a munkát. A forró anyag izzít­ja a környezetet. Mi tisztes távolban állunk, homloko­mon t mégis ott a verejték- csepp. Az öntőcsarnok nyi­tott, nyáron még elviselhetet­lenebb lehet itt a hőség! — Sokan azt hiszik, hogy télen jó dolga van a marti­násznak. De nem így van: ilyenkor az ember hátát a hideg marja, míg arca a hő­től izzad, az egyik fele „me­legedik”, míg a másik „vé­gén” a jégcsap is megjele­nik. A kohásznak azonban bírnia kell. Bírjuk is. meg­szoktuk már, meg is edződ­tünk. — Mint az acél... — Valóban, mint az acél. De nemcsak a hővel kell meg­birkóznunk. Minden csapo­lásnál tonnaszám ömlik, fröccsen az acél és olykor a terhekkel megrakott daruk között is lavírozni kell. — így különösen odaíigj'el- ve kell megszervezniük a munkát! Tervezés ­és kKkázatvallalís A szakszerű, hozzáértő tervezés, a lehetőségek reális fel­mérése ma már velejárója az ipari üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek munkájának. Általában ezek a helyi hatáskörben kidolgozott tervek kevésbé épülnek úgyr- nevezetl központi, kötelező utasításokra, mégis egybeesnek, szinkronban vannak népgazdaságunk célkitűzéseivel, haté- konyan segítik megalapozott terveink megvalósulását. Azt is mondhatnánk, hogy' a nagj’obb vállalatoknál az érdekeltség' és a felelősség hatására tervszerűbb lett a munka, színvo­nalasabb már a tervezés is. A mechanikus adminisztratív tevékenységet a legtöbb helyen felváltotta az érdemi, elem­ző munka, a számokon és tényeken alapuló reális elgondo­lás. Kedvező dolog az is. hogy a vállalatok hozzáértő szak­emberei állítják össze a terveket, figyelembe véve a szocia­lista brigádok javaslatait, és az üzemi demokrácia adta nagyszerű lehetőségeket. S ezek a tervek, amelj’ek sokolda­lú. elemző munka alapján készülnek el. év közben sajátos iránytűként mutatják hol van elmaradás, hol haladunk cél­kitűzéseinknek megfelelően, esetleg hol tudtuk lépteinket gyorsabbá tenni, annál, mint amit az év elején elképzeltünk. E tervek összeállításánál a vállalatok figyelembe veszik a népgazdasági terv céljait, számolnak a szabályozok várható hatásával, igyekeznek megfelelő piaci ismeretekre szert ten­ni. s végül tételesen számba veszik saját távlati terveiket is. Gyakran szoktuk emlegetni, hogy igazán jól tervezni mai lehetőségeink alapján, a holnapot céltudatosan felvázolni, a munka hatékonyságát növelni, meglevő viszon.vainkat na­gyon is átgondoltan formálni, alakítani, voltaképpen közép­es hosszú távon, azaz öt-, tíz-, vagy tizenöt éves időszakokra lehet a legjobban. Éppen ezért fordítottak nagy’ gondot a borsodi vállalatoknál is a közép- és hosszú távú tervek elké­szítésére. a termelési es az üzletpolitikai, valamint a beru­házási és bérpolitikai koncepciók meghatározására közép­távon. Miközben valljuk, hogy ez mind így igaz. meg kell azt is említeni, hogy hellyel-közzél meg ma is kísér a régi mecha­nikus gyakorlat, mely kizárólag az előző időszak tapasztala­taira. statisztikai adataiba, ha úgy tetszik ténj’eire építi a jövőt is. Ahogy mondani szoktuk, kisért a bázisszemlélet. Hiába növekednek a lehetőségek, hiába történnek olyan kor­szerűsítések, újítások, beruházások és egyéb fejlesztések, amélj’ek nj’omán lénj’egesen nagyobb lépéseket kellene ten­ni holnapunk formálásában, mégis igj’ekszünk a bázishoz viszonyítva csupán valamivel többet tenni, de nem a teljes lehetőséget kihasználni. Pedig a múlt fejlődési vonalának szokvány-meghosszabbítása, túlságosan óvatos előrevetítése, néha bizony’ azt is jelentheti, hogy a hibák, a fogj’atékos- ságok megismétlésével legalább annyira számolunk, mint amennyire kísértettek az előző időszakban. Félreértés ne essék, vannak olyan tényezők, amelyekkel mindenképpen számolnunk kell. Gondolok itt elsősorban olj’an dolgokra, mint például a cserearányok alakulása, te­hát a piaci helyzet, amit gyakran szoktunk külső tényező­ként említeni, de vannak olyan belső ténj’ezők is. mint pél­dául a káderállomány, a műszaki-gazdasági lehetőségek hasznosítása és ígj’ tovább. Ezek realitások, melyektől el­szakadni nem lehet, mégis azt kell mondani, hogy az iga­zán jó terveknek egyik jellemzője az is. hogy van bennük sajátos kockázatvállalás. De megtalálhatók a jó tervek ké­szítésekor a fejlődést gj’orsító változások, és felismerhetők az elavult múltat hordozó jelenségektől való elszakadási kí­sérlet, is. Voltaképpen egj’re jobban előtérbe kerül a haté­konyság növelése, a gyártmányösszetétel progresszív változ­tatása. a minőségi paraméterek javítása, a piaci kereslethez való igazodás, határidőben, mennyiségben, minőségben és árban egyaránt. S izmikor ezzel számolunk, kimondatlanul máris szerepel tervünkben az is, hogy a korszerű, kereseti és gazdaságosan értékesíthető termékek gj’ártását növelni kell. miközben a korszerűtlennek, az importból olcsóbban beszerezhetők arányát, ha nem is kell beszüntetni, de foko­zatosan szorgalmazni kell azok csökkentését. E téma kappsán érdemes megemlíteni azt is, hogy a pia­ci viszonyok előre talán pontosan fel nem becsülhető ala­kulása, változása sajátos módon keresztezheti a vállalati terveket. 1,-liszen mi tagadás, számos üzemben énnek kedve­ző es kedvezőtlen voltát eppen az elmúlt években tapasz­talhattuk, hogy ne említsünk mást, csak a kohászati termé­kek értékesítését, számunkra kedvezőtlenül befolyásoló pia­ci helyzetet. Ezek azonban hosszú ideig tartósan nem ala­kulhatnak kedvezőtlenül. Éppen ezért fontos dolog, hogy olj’ankor is tudjunk rugalmasan igazodni a cserearányok­hoz, amikor azok számunkra talán kedvezőtlenül alakulnak. Ennek velejárója az is, hogy nagj’obb gondot keli fordítani a piackutatásra, a megbízható, piaci információk beszerzé­sére, és a tartós piaci kapcsolatok kialakítására. A mikor néhány héttel ezelőtt a Központi Bizottság sa­játos mérleget készített a XI. kongresszus óta eltelt szakaszról, a dokumentumokban jelentős helyet ka­pott gazdasági célkitűzéseink megvalósításának elemzése. Ugj’ancsak rangjának megfelelő módon foglalkozott ezzel a témával a Borsod megy’ei Pártbizottság is. nagyon is céltu­datosan elemezve azt. miként haladunk terveink megvaló­sulásával, e térség fejlesztésével. Mindez sajátos számvetés, mely íigj’elembe veszi a vállalati tervezést, de legalább eny- nj’ire figyelembe veszi népgazdasági céljaink megvalósítá- sát is. E két elképzelés közöli voltaképpen nincs is lényeges eltérés.' de nem is lehet. Mert nálunk a kisebb közösségek érdekei sajátosan szinkronban vannak társadalmunk szép cél­jaival. P. A. p ......—— -------------------— A z elmúlt tíz év alatt 1400 kilométer hosszúságú kisfor­galmú gazdaságtalan vasút­vonal szűnt meg mintegy 20 millió utas és 2.2 millió ton­nás áruforgalmát a közúti közlekedés vette át. A 12 év­re tervezett programnak két­harmadát teljesítették. Az in­tézkedés révén a népgazda­ság 900 millió forint beruhá­zástól mentesült és lölj’ama- tosan évi 178 millió forintot takarít meg. A megszűnt vo­nalakról a közútra terelt for­galmat zavartalanul bonyo­lítják le. Az utóbbi Időben mar lassult a szanalas. Ez egyrészt érthető, mert ed­dig azokat a vasútvonalakat szüntették meg. amelj’eknél könnyebben, gyorsabban men-t a munka. Most jutottak el azokhoz a vonalakhoz, ame­lyeknél a forgalom átterelé­se komplikáltabb. A balaton- fenyvesi gazdasági vasúthá­lózaton utazókat csak. ak­kor vehetik át az autóbu­szok. ha a lapos területen megépül az út. Változatlanul fontos a közlekedéspolitikai koncepcióban meghatározott program végrehajtása Szanálják a gazdaságtaian vasútvonalakat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom