Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-04 / 103. szám

J97S. május 4., csütörtök: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 HBJSfcW» R engeteg újítani szerető, többet akaró, a lehetőségeket maradéktalanul kiaknázni vágyó ember él és dolgo­zik a gyárakban, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. Erre a legközelebbi múlt is sok jó példát szolgáltatott: tavaly a jubileumi munkaversenyben (s az idén, annak folytatásaként) milliók vállaltak újabb, nagyobb feladatokat, a mindennapi, az írott és számonkérhető kö­telességükön felül, többet annál, mint amennyi lényegében a munkanap tisztességes kitöltéséhez szükséges. Bizonyos persze, hogy a milliók között, a verseny meg­hirdetésekor, a csepeliek kezdeményezése idején különösen kellettek az élen járók, kellettek az alkotásra, az újításra, a többetakarásra belülről indíttatott munkások, mérnökök a fürgébben mozduló tízezrek, akiknek hívó szavára azután másokban is feléledhetett a lendület. Régi tapasztalat: jó célokért, az emberek érdekeivel és terveivel is találkozó ésszerű programokért mindenki szívesen vállalja a nagyobb feladatokat is. A jubileumi munkaversenyben szerte az országban, a legtöbb helyen megfogalmazódtak azok az ésszerű célok, azok a józan és reálisan több eredményt ígérő programok, amelyek teljesítésére azután őszinte nekibuzdulással vál­lalkozhattak a brigádok tízezrei. Ahol több tonnára, darabra, méterre volt szükség — mert a gyártott termékre jól fizető piaci kereslet mutat­kozott —, ott a kapacitást: pótolták a brigádok lendülettel, ügyességgel. Másutt a gépek jobb kihasználásával esetleg beruházásokat takarítottak meg a vállalatoknak, amott a minőségvédelmet fejlesztették, az egyik helyen egy fontos beruházás átfutási idejét sikerült lényegesen megrövidíte­ni, a másik vállalatnál pedig az új gépek megtérülését gyorsították meg a munkások azáltal, hogy hamarabb ta­nulták meg az új technika kezelését, volt, aho] a karban­tartás rendszerét korszerűsítették és így tovább. A koráb­ban indított exportszállítmányok, vagy a hamarabb elké­szített műszaki rajzok ugyancsak mind-mind jelentősen hoz­zájárultak a tavalyi gazdasági év eredményeik0/.. Ahhoz, hogy az MSZMP Központi Bizottsága április 19—2U-i ülésén a gazdasági építőmunkáról szólva leszögezhette, hogy az eddig eltelt két esztendőben az V. ötéves terv fő célkitű­zései a népgazdaságban teljesültek, vagy azt megközelítő szinten valósultak meg. A jubileumi munkaverseny sikerének — az alkoto. kez­deményező kedv kibontakoztatása és a célok realitása mel­lett — jelentős forrása volt, hogy éppen a munkaverseny kereteiben a vezetők és a vezetettek között egy újfajta kooperáció is kibontakozhatott: nevezetesen az együttes, közös töprengés a vállalat előtt álló feladatok leghatéko­nyabb megoldásának megkereséséért. A munkaversenyben ott születtek azután különösen jó eredmények, ahol a ver­seny kezdetén a brigádok, a műszakiak, az üzem- és a gyáregységvezetők tartalmas munkaértekezleteken, közvet­len munkatársként vitatták meg az adott részleg helyzetét, feladatait, lehetőségeit. Aho] a közös vállalások teljesítésé­ért azután mindenkinek megvolt a 'maga egyéni feladata: a munkásoknak csakúgy, mint az anyagbeszerzőknek, a kar­bantartóknak, a műszaki rajzolóknak, a .gyártáselőkészítők­nek. ,■ Ezáltal a szocialista munkaverseny nemcsak a gazdasági eredményeket növelte — a közismert módon —, hanem egységesebbé tette, még inkább eggyé forrasztotta a dol­gozó embereket a közös ügy szolgálatában, az ipar felső irányításában tevékenykedőktől a futószalagokig. A jubileumi munkaverseny legjobbjai ezekben a napok­ban vették át kiváló munkájuk szép elismerését: a jubileumi zászlót és az okleveleket. .Ok haladtak min­denütt az élen — miként tavaly a gazdásági építőmunkában is — a munka ünnepén tisztelgő milliók előtt. Mindenütt bízvást mögéjük sorakozhattak azok. akik tisztelik a munkát, az, alkotást, a törekvő embert és akik maguk is sokat tettek és tesznek is — a leírható munkaköri kötelességen túl is ön­maguk, s az egész ország gyarapodásáért. Két esztendeje már annak, hogy nevet és székhelyet vál­toztatott a Sajokaza és Vidé­ke Áfész. Sajókazáról a szom­szédba, Kazincbarcikára, me­gyénk egyik legdinamikusab­ban fejlődő városába költöz­tek át. Természetesen akkor volt a „keresztelő” is, akkor vették fel a Kazincbarcika és Vidéke Áfész nevet. A név és a székhely tehát vál­tozott, a feladat, a terület, azonban továbbra is válto­zatlan maradt. Mert amikor azt mondom, Barcikára köl­töztek, ezalatt, csak a köz­pont áttelepülése értendő. Egy város és kilenc község a birodalmuk, az ózdi és részben a miskolci járás egy bizonyos hányaua. Munkál­kodásukat. tevékenységüket esztendőről esztendőre az igé- nyek egyre növekvő színvo­nala határozza meg. A szö­vetkezet tavaly 170 millió forint összforgalmat bonyolí­tott le. Ennek az összegnek 75 százaléka kiskereskedelmi tevékenységből, 20 százaléka vendéglátásból, 3 százaléka felvásárlásból cs 2 százaléka ipari jellegű munkákból szár­mazott. Három és fél ezer szövetkezeti tagúk van. és mintegy száz egységet üze­meltetnek. Külön kell szólni a szövet­kezet keretében működő 13 szakcsoportról. amelyeknek ma mór 714 tagja van. Öt nyúltenyésztő, három kertszö- velkezeti. két méhész, két géphasznosítási és egy sertés- tenyésztő társulás tevékeny­kedik az áfész égisze alatt, összességében eredményesen. A kisgazdasági árutermelés növelésére a szövetkezet ve- tőmagvakal, facsemetéket, műtrágyát és naposcsibét: biztosít tagjainak. Jelentős javulás van a szemes termé­nyek és tápok beszel zése te­rén is. Gondot tavaly egye­dül a „nyúlháború” okozott. A nyúl felvásárlása az előző évekhez képest nagy mérték­ben csökken. Ennék oka. az árpolitikában tapasztalható visszásság. Míg az áfész, aki a BOV-val van szerződéses kapcsolatban, csak 35—36 fo­rintot tudott fizetni a nyúl kilójáért, addig a borsodszi- ráki Bartók Béla Tsz 38—39 forintot adott ugyanezért a mennyiségért. Idén 15 ezer nyúl felvásárlása a tervük, a visszaesést szemlélteti, hogy volt mór 30 ezer darab is. Mint feladatot olvasom az áfész idei terveiben.: „Min­den körülmények között el kell érnünk, hogy a termelő­nek legalább 2 forinttal töb­bet tudjunk fizetni kilogram­monként a jelenlegi árnál, mert ellenkező esetben három szakcsoportunk is a borsod- sziráki tsz-hez fog csatlakoz­ni.” A barom kertszövelkezet Barcika határában eddig job­bára csak önellátást biztosí­tott tagjainak. A következő években várhatóan a piacon is jelentkezik az itt termesz­tett zöldség és gyümölcs többlete. hozzájárulva az iparváros jobb ellátásához. Feltétlenül eredményként könyvelhető el. hogy az Aranyalma és a Jubileum kertszövetkezetek 1e: iiletén elkészült a vízmértekhálózat, és már út is épült. Ami pedig a további beru­házásokat illeti, az álész éle­tében jelentős eseményre' ke­rült sor az idei évben. Mint­egy 16 millió forintos költ­séggel 1200 négyzetméter alapterületű korszerű ABC- áruház építéséhez fogtak hoz­zá Kazincbarcikán. Az új lé­tesítmény — a műszaki át­adásra még idén sor kerül — azokat a célkitűzéseket van hivatott valóra váltani, ame­lyeket a szövetkezet taggyű­lése az év elején szabott meg. Vagyis: „céljaink továbbra is a lakosság és szövetkezetünk tagjai keresletének, alapvető igényeinek egyre magasabb színvonalú, kulturáltabb kö­rülményelv között történő ki­elégítése.” Hajdú Imre Ruhagyűjtés Patakon A Hazafias Népfront Sá­rospataki Bizottsága, vala­mint a Rákóczi Gimnázium hasznos kezdeményezést in­dít szombaton. A gimnáziu-n diákjai használtruha-gyűj­tési akciót szerveznek. En­nek során felkeresik a vá­ros lakosságát, hogy az így öszegyűjtött ruhái eladják a MÉH-nek. A gyűjtésért ka­pott összeget a diákok az is­kolai vízi-sporttelep, vala­mint a városi uszoda felújí­tására ajánlják fel. i-pnpii Fchteigyin Új szénmezö, korszerű technológia Tíz esztendővel ezelőtt a Borsodi Szénbányák Vállalat Szuhavölgyi Bányaüzemének még hét aknája volt, ame­lyekben naponta 270 vagon szenet termeltek. A szénbá­nyászatban azóta bekövetke­zett nagy fejlődés, korszerű­sítés, a szénmezők koncent­rációja révén — mint ahogy ezt Sztermen Gusztáv, a bá­nyaüzem igazgatója lapunk munkatársának elmondotta, —, ma már csak két akná­ban folyik termelőmunka — Feketevölgy I„ Feketevölgy II. —. de ezek is tulajdon­képpen egyetlen termelőegy­séget képeznek. Az aknák számának a nagymérvű csök­kentése azonban nem jelenti a kitermelt szén mennyisé­gének csökkenését is. Sőt, a bányaüzemnek — tehát az említett két aknának — az idei terv szerint naponta 285 vagon szenet kell adni a népgazdaságnak. Erre szolgál az úgynevezett M-program, amit az igazgató egyelőre jobban szeret „modellnek” nevezni, és ha majd1 minden beválik, akkor legyen „min­ta”. A program előkészítése, tervezése, mintegy két évvel ezelőtt kezdődött, több mint egy éve kezdték meg gya­korlati kivitelezését, és az új szénmezőben, az új techno­lógiával — korszerű bizto­sítás, jövesztés, szállítás, jól kénzett bányászok — az idén március 6-án kezdődött meg a termelőmunka. A fekete- völgyi T-es aknában mintegy 200—220 méter mélységben van a földfelszíntől számítva az V. számú széntelep, mely­nek átlagos vastagsága 2,8— 3 méter. Kedvező körülmény az is, hogy viszonylag ritkán előforduló vetőkkel kell a munka során szembenézni. A vastag széntelep, a jónak mondható geológiai viszo­nyok korszerű, széles hornlo- kú tömegtermelő munkahely létrehozását tette lehetővé és teszi művelhetővé. A front 150 méter homlokszélességgel indult. Nehezíti még a mun­kát, a fél köbméter víz per­cenként, amely a munkahely­re jut. annak ellenére, hogy negyven csapoló lyukat fúr­tak 25—30 méternyire a főté- be' a víz levezetésére. A főte és a talpnyomás a tömegter­melő munkahelyen nem, de a frontot kísérő vágatokban többletmunkát, állandó kar­bantartást, javítást igényel. A ' munkahelyen a jelenleg hazánkban legkorszerűbb ön­járó, pajzsrendszerű biztosító- berendezések vannak, ame­lyek nemcsak maximális biz­tonságot nyújtanak a bányá­szoknak, hanem a nagy mennyiségű, nehéz fizikai munkától is megkímélik őket. A fronton 126 ilyen biztositó egység van jelenleg. Ezeket Várpalotán, illetve a Borso­di Szénbányák Vállalat far- kaslyuki üzemében gyártot­ták. A szén jövesztése is olyan EWD—340 típusú, két- •tárcsás maróhengerrel törté­nik, amelyből egyetlen üze­mel hazánkban- Ez a gép a teljes — lehat a 2.8—3 me­ter vastagságú — széntelepet; képes egyszerre jöveszteni. Előnye ennek a maróhenger­nek még, hogy mozgatása a láncos vontatás helyett fo­gaskerék-rendszerrel megöl - dotl, ami a korábbi jöveszlö gépeknél kevésbé balesetve­szélyes, ugyanakkor egyenle­tes mozgatást is biztosít. A kitermelt szén rakodását ma­ga a jövesztőgép végzi egy láncos vonszolóra, a szállí­tás ezt követően részben szin­tén vonszolóval, utána pedig hevedertárolós gumiszalaggal történik. Ez utóbbi azt jelen­ti. hogy a gumiszalag a mun­kahely mozgásának megfele­lően képes változtatni a hosz- szúságát. Az 1000 milliméter széles gumiszalag előnve még az, hogy nehezen ég. Öt ilyen gumiszalag dolgozik a nagy teljesítményű fronton, amely­ből egyet az év közepétől úgy módosítanak, hogy ezzel, a személyszállítást is megold­ják. Ennek a frontnak a kifu­tási távolsága 800 méter, időben az év végéig tart. A Frankel Leo nevét viselő, nagy múltú, a Szakma, a Vál­lalat Kiváló Brigádja címmel kitüntetett, a Magyar Szén- bányászati Tröszt által meg­hirdetett munkaversenyben ▼ezérigazgatói dicsérő okle­velet. elnyert, Kiss Mihály vájár által vezetett 66 fős kollektíva alaposan felkészült az oktatások, a tapasztalat- cserék és a külszínen való gyakorlások során az új tech­nológiára. Emellett vállalták, hogy eltérően a szokásos gyakorlattól, a front kísérő vágatainak a karbantartását is ők végzik. A Szuhavölgyi Bányaüzem­nél jelenleg még egy 80 mé­ter homlokszélességű, önjáró biztosítóberendezéssel, egy tárcsás jövesztőgéppel. egy másik hasonló nagyságú front pedig acéltámos biztosítással hagyományos, tehát robban­tásos jövesztéssel működik. Az M-progtamban szereplő front márciusban naponta 175, míg a másik kettő ösz- szesen 120 vagon szenet adott. A 12 elővájási munkahely naponta összesen 50 vagon szenet termel, így a bánya­üzem márciusban jóval meg­haladta széntermelési tervét. Csak így lehetséges, hogy az idén tervezett, összesen 800 ezer tonna mennyiséget túl­teljesítsék. Meggyorsították a feltárás és az előkészítés munkálatait is. Fontos fel­adatuknak tartják a lejtős­aknai szállítás kapacitásának megnövelését. Üjabb pajzs- rendszerű biztosítással ellá­tott frontot kívánnak létre­hozni. Így készítik elő azt, hogy az ötödik öléves terv végére az évi egymillió ton­nás termelést elérjék. Oravcc János A Borsodi Ércelőkészítő Mű feladata érctömöritménnyel ellátni megyénk kohászati üzemeit. Hogy ennek a fel­adatának maradéktalanul tesz eleget, azt legjobban az LKM és az ÓKÜ illetékesei bizo­nyíthatják. Ez az az üzem, ahol nem lehet hosszabb idő­re „raktárra” termelni. A tii- möritvény ugyanis csak 6—8 napig tartja azt a minőségét, amelyre a kohóknak szüksé­gük van. Állandó kapcsolai- ban vannak az üzemekkel. e$ ..naprakész” mennyiséget szál­lítanak a társvállalatoknak. Míg a működő darabosíló gépsor az izzó anyagot tovább szál lit ja .. ...addig a másik szalagon a fmk aranyjelvényes Ady Endre szocialista brigádja karbantartási munkát folytat. A lerakógép munkája nyomán rövid idő alatt „hegy” emel kedik az anyagtéren. A felszedögép méreteire jellemző a kanál mellett álló három dolgozó. Fotó: Szabados György Mim szateoptl, 114 lap 1^» Cy ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom