Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
1978. április 14., péntek ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 3 A tervhiányok „orvossága” Répaföldön és a cukorgyárban Tervekre volt szükség már időszámításunk előtt a fáraók piramisának építéséhez is. Később sem volt elég, hogy az építőmester csupán fejében őrizze az elképzelést, a megoldást. Azt szükségképpen papírra kellett vetni, hogy az építtető el tudja bírálni, telszik-e neki a terv. Abból kellett az anyagszükségletet is megállapítani és esetenként óriási távolságról elszállítani. A tervek iránti igény napjainkban még fokozódott. Általában azért, mert a terv- szerűség mindenütt tért hódít, konkrét okokból pedig azért, mert ha nincs, vagy akadozik a tervellálás, akkor az épilővállalat nem tudja a feladat nagyságát felmérni és így — többek között — a szükséges szakmai kapacitást kellő ütemben képtelen biztosítani. A szűk keresztmetszetek feloldására ilyen esetben időben nem talál alvállalkozót sem. Épp így nehéz a folyamatos anyagellátás biztosítása is. A termékforgalmazás mai rendszerében vannak olyan építőanyagok, amelyek beszerzése hosszú átfutási időt igényel. Annyira hosszút, hogy „borulhat” a kivitelezési határidő, ami lehet részleges, vagy az egész létesítményre vonatkozó. Ezek előrebocsátása szükséges ahhoz, hogy világosabb képet nyerjünk az építőipari vállalatok gondjairól és így az ÉÁÉV munkájáról. Juhász László, az ÉÁEV igazgatója a közeli múltról és ap, év feladatairól így beszélt : — 1975-től 77-ig, tehát két év alatt 320 millió forinttal nőtt a vállalat termelési értéke. Az elmúlt évben elérte az 1 milliárd 54 millió forintot. Ennél is, mint valamennyi érték megállapításánál figyelembe kell venni az árváltozásokat, ami ebben az esetben évenként 4,5—5,6 százalék között emelkedett. — A túlteljesítéshez jelentős mértékben hozzájárult a fokozódó gépesítés, amire a vállalatnak hitelszerződés nyújtott lehetőséget. Különösen 1976-bun mutatkozott ez meg számottevően, amikor több gép jött be. mint amit terveztünk. Az 4977-es évi állóeszköz-fejlesztésekkel már nem lehetünk elégedettek. mert a gép- és .járműbeszerzési igényünket csak részben igazolták vissza. Pozitív tény tehát a termelékenység növekedése és ez utóbbinak köszönhető a íl.l százalékos bérfejlesztés. Közismert, hogy az ÉÁEV milyen jó eredményeket ért el, az ÓKÜ acélgyártás fejlesztésénél, vagy az ipari és lakótelepi közmunkák területén — Miskolcon, Ózdon. Mi az oka annak, hogy a PVC—III. építésénél, konkrétan a szennyvízderítönél még mindig van probléma? — Több okot is fel lehetne sorolni, de a legdöntőbb talán az, hogy itt állandóan nőtt a vállalattal szemben támasztott építési igény. A PVC—111. építési munkálatainál a teljes feladat eredetileg 640 millió forint volt, és ez 040 millió Jorintra emelkedett. Fokozta a gondot, hogy még 1977 végén is voltak tervszolgáltatási és munkaterület-biztosítási hiányosságok. Ezt a problémát érthetővé teszi, ha tudjuk, hogy a szennyvíztisztító költsége az eredeti tervek szerint 126 millió forint értékű volt, ami 159. 220, majd 360, és később 454 millió forintra emelkedett. Az ilyen mértékű alábecsüléseket, a feladat, „elbagatelizálását” nehéz korrigálni. Érthető, hisz minden vállalat adott termelési képességgel. kapacitással és rugalmassággal rendelkezik. Ezt pedig tetszés szerint — bármikor és bármilyen mértékben — nem lehet megváltoztatni. Így kerülhetett sor a KAC, azaz a kombinált acélmű építésénél jelentkező feszültségre is. Az LKM-ben 1977-ben számottevő lemaradás keletkezett. Ennek oka nagyrészt a késedelmes tervszolgáltatásból származik. Ezzel kapcsolatban Juhász László a következőket mondta: — Jellemző erre, hogy ez év március 12-én 422 milliós’ tervállományunk volt. A feladatunk ebben az évben 480 millió forint értékű munka elvégzése. Ahhoz, hogy ezt teljesíthessük, már most 700 millió forintos tervre lenne szükségünk. Nehezíti a kivitelezést, illetve a szükséges vasszerkezetek gyártását az, hogy a KOGÉPTERV a német terveket hiányosan és a nem kedvező építési, illetve technológiai sorrendben szállítja. — Ez sokszor azt jelenti, hogy „tonnára'’ legyárthatok ugyan a szerkezetek, de nem azok, amelyek szükségesekahhoz, hogy az úgynevezett kritikus út mentén a szükséges építési-szerelés i munkákat elvégezhessük. Ez gondot okoz a Kohászati Gyárépítő Vállalatnak — amely az acélszerkezet nagy részét készíti — és a KGYV alvállalkozóinak is. Gyarmati Jenő most a KAC főépítés vezető je, továbbá az ÓKÜ beruházásainál dolgozott. Az sem volt köny- nyű munka, ezért, ahogy mondja: — Szerettem volna most egy kicsit lazítani, de ez a beruházás olyan izgalmas munka, amit csak szivvel- lélekkel lehet csinálni. :— A nyugatnémetek konvertercsarnokra vonatkozó terve körülbelül 11 ezer tonna acélszerkezetet tartalmaz. Az egész kombinátban pedig becslésem szerint — hisz a szakaszos tervszolgáltatás miatt arra vagyunk utalva — mintegy 20 ezer tonna vasszerkezet kerül beépítésre. Kérdés, hogy ezt a mennyiséget a magyar ipar — figyelembe véve a paksi, a dunaújvárosi és más építkezéseket — képes-e legyártani. A tervek szerint. 1980. szeptember 30-a lenne a konvertercsarnok I-es szakaszának befejezési ideje, pontosabban a próbaüzem kezdete. A II. szakaszban épül meg a folyamatos acélöntőmű és az elektrokemence. De hozzátehetném, hogy hol van az még? Először még mintegy öl, futballpálya nagyságú terület építési-szerelési munkáit kell elvégezni. A feladat tehát nagyobb, mint eddig bármikor. Az első csapolást két éven belül el kell végezni. A határidő tehát igen feszes, a feladatok nagyok — csaknem törülköző bedobásig —, de nem reménytelenek. Különösen akkor nem, ha még sok olyan embere van a vállalatnak, mint Gyarmati Jenő, akinek most legfőbb óhaja: — Fantasztikus nagy dolog lesz. ha megérem, hogy határidőre befejezzük az építést és meglátom az első öntést! Bízunk benne,.hogy nemcsak az ÉÁÉV-nél, hanem a többi érdekelt vállalatnál — a KOGÉPTERV-nél, a KGYV-nél, az LKM-nél is ilyen lelkesedéssel, majdnem áhítattal várják az első öntés csodáját. És akkor nem várják hiába! Buchcrt Miklós Habszivacs Kurityánból A hatalmas üzemcsarnokban amerre nézünk, mindenütt halványkék szivacstömbök várnak sorsukra, a fel- darabolásra és a méretre vágásra. Egyszerre két gép A szalagkcses szabászgépnél is segít az itt dolgozóknak. A Borsod megyei Kézműipari Vállalat kurltyáni telepén a bútoripar számára nélkülözhetetlen habszivacs feldolgozását végzik. Naponta érkezik Sajóbábonyból hatalmas tömbökben, amelyet az itt dolgozó mintegy 60 asszony korszerű gépekkel „szeletel” különböző méretre. A táblák egységesen 1,4x2 méteresek, míg a vastagságuk 5—260 milliméter lehet. Bizony nem is olyan könnyű naponta a körülbelül 60 darab habszivacstömb feldolgozása. A súlyuk sem csekély, így a lányoknak és az asszonyoknak — férfisegítséggel is — több tonnát kell emelniük nyolc óra alatt... A tágas, jól felszerelt üzemcsarnokot 1976-ban adták át. A részleg azonban pontosan tíz éve látja el az ország legtöbb bútorgyárát szivaccsal, amelyet főleg ülő- bú'orok készítésénél használ fel az ipar. Kis százalékban kereskedelmi értékesítésre is szállítanak belőle. A gyártás során keletkező hasznos hulladékot pedig Szeles-aknán, a vállalat másik egységében dolgozzák fel. Késziiíidés a kilencvenedikre Megerősítik, szinte újjáépítik a gyár főépületének 9 évtizedes falait is. Egyedül erre az épííési jellegű1 karbantartásra 10 millió forintot fordítanak. hettünk büszkék a borsodi cukorrépatermésre. A kiváló talajelőkészítés, a szakszerű műtrágyázás, az idejében elvégzett vetés, a szakemberek ígért „odafigye- lése” az idén várhatóan fordulatot hoz a cukorrépa-termesztésben. A kilencvenedik kampányra való felkészülés első lépései a Szerencsi Cukorgyárban is sikeresek. A bevezetett hálódiagramos karbantartás első kéthónapi tapasztalatai igen jók. Szervezettebb, tervszerűbb, alaposabb a munka, a dolgozók gyorsan megértették az uj módszer lényegét, jól hasznosítják előnyeit. A mintegy 60 millió forint értékű karoanlartás a korábbi éveknél minőségileg jobb felkészültséget ígér a kampányra. A nagymérvű felújításokkal. javításokkal egy- időben folyik a gyárban a rekonstrukció második ütemének, a 105 millió forint értékű idei beruházásoknak a megvalósítása is. Es ezen felül, további 25 milliós költséggel valósul meg a gyárban a VENEMA típusú, holland laboratórium építése és elszerelése, amely a nyers- a.v ag cukortartalom szerinti átvételének előfeltétele. A rekonstrukció idén „belépő” legfontosabb beruházása a lészűrő állomás. Ennek az építése is jó ütemben halad. A Szerencsi Cukorgyár csaknem száz szocialista briCukorrénát termesztő mezőgazdasági üzemeinkben és a Szerencsi Cukorgyárban „évfoidulóra” készülnek. A kilencvenedik cukorkampány sikeréért dolgoznak a répatáblákon és az öreg, de a karbantartás során évről évre „megfiatalodó” gyárban. Az integrátori feladatát az előző esztendőknél is jobban, szélesebb körben betöltő cukorgyárban, dr. Gönczi Ferenc igazgatótól megtudtuk, hogy a szerencsiek ré- patermö körzetében a hét közepén 9Ó százaléknál tartott s várhatóan e héten be is fejeződik a cukorrépa vetése. Megyénk gazdaságaiban valamivel gyorsabb ütemben, szervezetebben is halad a vetés, mint a szomszédos, hajdú-bihari és szabolcs-szat- mári termelőknél, s ez igen biztató, mert optimális időben, a gyárral megbeszélt ütemterv szerint kerül földbe a mag. A most lehullott csapadék bizonyára segíti majd a jó kelést és a vegyszer hatásának érvényesülését is. A gyár nyersanyagát termő földeken a kezdés jól sikerüli. A közelmúltban, a \ cukorrépa-termelés szakmai Az üzemcsarnokban többnyire kurityóni nők dolgoznak, de a környező községekből. elsősorban: Felső- nyárádról. Ragályból és Zu- bogyból is sokan bejárnak. Munkájukkal otthonunkban nap mint nap találkozhatunk. — tcmcsi — Fotó: Kozák Péter ismereteinek bővítése érdekében rendezett háromnapos, Mályiban megrendezett továbbképzésen megyénk mezőgazdasági szakemberei fo- gadkoztak, hogy visszaállítják e növény rangját. A cukorrépa-termesztés kilenc évtizedes „történelme” során ugyanis ez a termő táj hozamban és minőségben egyaránt a legjobbak közé tartozott. Sajnos, az elmúlt évben, főleg az időjárási körülmények miatt, de más tényezők hatására is, nem leházában megtartott megyei újítási konferencián hirdették ki a tavalyi újítói verseny végeredményéi. A Borsodi Szénbányák Vállalat az első kategóriában Ismét megnyerte a versenyt. Azért mondjuk, hogy ismét, mert 1976-ban is elsők lettek. Itt a munkaverseny-mozgalom szerves része az újítómozgalom. 1977-ben emelkedett a benyújtott, az elfogadott és a hasznosított javaslatok száma. Amíg 1976-ban a'lOÜ főre jutó javaslatok száma 26 volt, ez a szám 1977-ben 28-ra nőtt. A hasznosított újítások 100 főre vetítve 6 százalékos növekedést mutattak. Volna még mit felsorolni a szép számok közül, hiszen minden mutáló, amely az újítómozgalommal kapcsogadjával vállvetve mintegy húsz különböző vállalat, szövetkezet szerelői, munkásai, szakemberei dolgoznak azon, hogy rövid néhány hónap alatt, szeptember elejére, a kilencvenedik cukorgyártási kampány kezdetére a közel 200 millió forintos nagyság- rendű karbantartási és beruházási munkák elkészüljenek. Határidő-módosításra, „csúszásra” itt nincs lehetőség, mert a feldolgozást a répa „beérésekor” meg kell kezdeni. latos, a tervezett fölött alakult. A két éve első helyen szereplő Borsodi Szénbányák Vállalat nem rendelkezik különös titokkal. Ami a legfontosabb, olyan légkört teremtettek, amelyben az újítókat alkotásra, gondolkodásra késztetik. Az újítókkal és az újítómozgalommal való foglalkozás és törődés példamutató. A legkisebb javaslatokkal is úgy foglalkoznak, mintha találmány lenne. S ez serkentőleg hat a munkahelyi környezetre, a dolgozókra. Ilyen körülmények között ismét nagy esélyese lehet a Borsodi Szénbányák Vállalat az idei újítói versenynek. (p. s.—sz. gy.) A borsodi banvaszniitok sikere Április 6-án az SZMT székSzög vágással kcsziil a sarok belet Ólommentes benzin A világon az elsők között dolgozták ki a veszprémi szakemberek a csökkentett ólomtartalmú benzint és az ehhez szükséges anyagokat. Az ólomtartalom csökkentésének mindenekelőtt a környezetvédelemben van nagy szerepe, de a motor élettartamára is kedvező a hatása; Egyebek között csökkenti a fogyasztást is. E korszerű benzin előállítására alkalmas üzem megtervezése közös magyar és szovjet program. A gyártás az összes szocialista országok közül elsőként ha-; zánkban kezdődik ineg.
