Észak-Magyarország, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

ÉSZAK-,MAGYARORSZÁG 4 1978. április 14., péntek Gyárlátogatás az LKM-ben — Kilenc tv-játék A Magyar Televízió II. negyedévi műsortervéből A tavaszi időszak és a nyárelő heteire elkészített televíziós műsorterv nem kevés érdekességet tartal­maz. Az újdonságok közül hívjuk fel egy-két adásra, műsorra a figyelmet az alábbiakban: Aktualitások A 18. miskolci tévéfeszti­vál időszakában Miskolc meglehetősen gyakran kerül majd képernyőre, de éppen ezen a héten, a fesztivál ese­ményeihez kapcsolódva, má­jus 11-e és 17-e között je­lentkezik a Gyárlátogatás cí­mű műsor, ami valójában nagyszabású közvetítés lesz a Lenin Kohászati Művek­ből. Ez a műsor nem elismé­telni akarja a gyárat már oly sokszor és oly sok meg­közelítésben bemutató ko­rábbi riportokat, nem a ter­melésről, a beruházásokról kíván szólni, íanem úgy vil­lantja majd az üzemet a né­zők elé, ahogyan mások, kí­vülállók. látják és beszélnek róla. Ezek a megnyilatkozá­sok egy hagyományos gyár- látogatás keretében hangza­nak majd el. Az aktuális politikai és is­meretterjesztő műsorok kö­zött található majd a Nem­zeti kincsünk: a föld című dokumentumfilm a mező- gazdasági termőterületek megbecsüléséről. Egy továb­bi dokumentumfilm — Virá­gos kincsünk — a hazai gyógynövény-termesztésre irányítja a figyelmet. Bemu­tatnak négy családot a Láng Gépgyárból a Hétvégén a hétköznapokról sorozatban, A gomba tudósa címmel Ko- ronczi Imréné tsz-elnökhe- lyettesről látunk riportot. Ugyancsak riportot látha­tunk a .hazai halfogyasztás­ról, ennek címe: A hal. Há­borús képeskönyv a címe a Brecht műve nyomán ké­szült dokumentumfilmnek, egy újabb dokumentumfilm pedig az 1956-os melbourne-i olimpiát idézi Viharos olim­pia címmel. Riportfilm idézi fel a hazai beat-mozgalom kezdeteit, portréfilm hozza közelebb hozzánk Szent- ágothai János akadémikust, a Magyar Tudományos Aka­démia elnökét és Tóth Menyhért festőművészt. Irodalom és dráma Az irodalmi és drámai fő­osztály műsoraiban — egye­bek mellett — kilenc új té­véjátékot, illetve tévéfilmet találunk. Ezek a követke­zők: Szabó Magda: Abigél (négyrészes, rendezője Zsurzs Éva), Vészi Endre: Muslicák a liftben (rendezője Gábor Pál), Juhász F. István: Epi­zód (rendezője Karinthy Márton), Bajor Nagy Ernő: A periférián (rendezője Sző- nyi G. Sándor), Walter Jens: Halálos 'csapás (antik görög korban játszódik, rendezője Horváth Ádám), Mihail Bul­gakov: Ivan Vasziljevics — Boldogság (valójában két darab, azonos ötletre építve, az elsőnek színpadi és film- változatát ismeri is a ma­gyar közönség, a rendező Várkonyi Gábor), Jan Kross: Michelson beiktatása (ren­dező Hajdufy Miklós), Sza- markisz: A hiba (Görögor­szágban, a közelmúltban, a tábornokok uralma idején játszódik, rendezője Hor­váth Z. Gergely), Kamondy László: Feltételes vallomás (rendező Gaál Albert). Az új magyar tévéjátékokban te­hát 5:4 az arány a hazai szer-zők és témák javára. A népszerű Nyitott könyv so­rozat a negyedév során Gyárfás Miklós: A képmu­tatás szépségei és Mocsár Gábor: Kék barlang című könyvét mutatja be, a könyvhét idején pedig min­den este jelentkezik A mi könyvsátrunk című műsor. A költők közül e negyedév­ben' Fodor Andrással és Csoóri Sándorral készül lí­rai riport, Atyámfia farka­sai címmel Gobbi Hilda iro­dalmi estje kerül képernyő­re, két műsor pedig a Szín­ház és Filmművészeti Főis­kolát mutatja be. , Szórakoztatás, zene A Zenés Tv-színház két bemutatóra készül: Mikó András rendezi Lamberto Gardelli Az impresszárió cí­mű vígoperáját, Seregi László pedig Suppe Boccac- cio-ját. Valóságos bűnügyek­re épül az ítélet előtt című sorozat; első darabja A bal­eset címmel látható Gothár Péter rendezésében. Feydeau francia szerző bohózata, amely Miskolcon Ki mint veti ágyát címmel szerepelt a színházban, Kézről kézre címmel kerül képernyőre Marton László rendezésé­ben. Horváth Tivadar ren­dezi a Házikoncert című já­tékot. Tamkó Sirató Károly és Breitner János műsora említendő még a szórakoz­tató és zenei főosztály prog­ramjából. Fiataloknak A gyermek- és ifjúsági műsorok közül feltétlenül kiemelendő a Nem felejtek és nem emlékszem című do­kumentumfilm az állami gondozott gyermekekről, a Dinasztiák című sorozat, amely első három adásában egy kékfestőt, egy gépkocsi- vezetőt és egy fonógyári bri­gádot mutat be. Segít a kép­ernyő a fiataloknak a nyári hasznos szórakozások meg­választásában, képzőművé­szeti kultúrájuk fejleszté­sében, s több filmet és so­rozatot is sugároz számukra. Filmek A filmműsor igen gazdag­nak ígérkezik. Legalábbis számszerűségét tekintve. E negyedévben mintha csök­kenne az újabb filmsoroza­tok száma, mindössze né­gyet jelez a műsorterv, ugyanakkor harmincnyolc egyedi filmet ígér. Ezeknek a választéka — természete­sen — igen széles és vegyes, de úgy tűnik, a filmműsorok szerkesztői meglehetősen sokféle közönségigény kielé­gítésére törekedtek. Szabados Árpád színes ceruzái Szabados Árpád tulajdon­képpen egy kicsit becsapja nézőit. Ámbár meglehet, hogy pontosabb a fogalmazás úgy, hogy megtréfálja. Amikor ugyanis a színes ceruzával „meghosszabbítja önmagát”, meghosszabbítja a kezét (így csinál a gyerek is, amikor a tiszta papírlapra felrajzolja csupa-csupa őszinteséggel, buzgalommal és jószándék­kal, hogy a lelkesedésről ne is beszéljünk, a maga ákom- bákom emberkéit, szögletes fejű állatfiguráit, szóval, amikor megraizoPa a maga vonalvilágát), ha felszabadul­tan is, de mégiscsak, szere­pet játszik. A maga mester­ségbeli tudásával, a megszer­zett bölcs tapasztalataival, a világról és a világ dolf»'' jl kialakított véleményével játssza el a mindent felfede­zés örömét, a rácsodálkozás szépségét és persze iróniáját is Mindezt — legalábbis azt hiszem — nem árt számba- venni. amikor a József At­tila Klubkönyvtár kiállító- termében odaáll az ember Szabados Árpád „gyerm -k- rajzai” elé. (Gyermekraj >- kát mondunk, noha termé­szetesen az alkotó korántsem igazi gyermekraiiokat készít, s nem is gyerekeknek szánja azokat!). Mert va'ó igaz. hoc« az első pillanatban egy. a régmúlt gyermekkorából új­ra visszamentett rajzolási módot éli ki magából, de úgy, hogy egy pillanatra sem mond le a már meghódított, a már birtokba vett .művé­szi-technikai alkotómódról. S ez alatt nemcsak azt kell érteni, hogy az ákom-bákom emberkék „mögött” techni­kailag rendkívül kimunkált, aprólékosan megrajzolt for­mák vannak (ezt is persze), hanem a magatartást iá. Ezekben az apró, az óriási papírlapra látszólag rende­zetlenül, sőt rendetlenül oda­vetett kis rajzokban ugyanis benne van a felnőtt ember életlátása. Groteszk, olykor ironikus, olykor megbocsátó- an elnéző magatartása .. Csak persze mindehhez már az is kell. hogy közelebb lép­jünk. hogy leálljunk nem né­zegetni, hanem „vizsgálódni” is egy kicsit, s hogv legalább egy időre elfelejtsük mind­azt (s vannak néhányan, akik olykor kényszerítenek bennünket, hogy elfeleitsük), amit a klasszikusok ültettek át belénk a grafikáról, a képzőművészetről. Egy kicsit a nézőnek is fel kell szaba­dulnia — fe] kell szabadíta­nia önmagát a konvencióktól —. hogy maradéktalanul él­vezze Szabados A H raj­zainak frissességét, bájos nai­vitását. és őszinte iróniátát. Egyszóval mindazt, amiért a Miskolcon egyébként nem túl gyakorta megforduló fiatal művész felfedezte magában a felfedezés örömét. A József Attila Klub­könyvtárban, a miskolci Szentpéteri kapuban nyílt meg Szabados Árpád kiállí­tása tegnap, április 13-án. Mintegy félszáz alkotását láthatják majd az érdeklő­dők, színes ceruzarajzait. Dusza Árpádné, a Miskolci Galéria vezetője nyitotta meg a kiállítást, amelyet május 20-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Szabados Árpád munkás­ságát eddig a Derkovits-ösz- töndíjjal, a Szocialista Kul­túráért kitüntetéssel (a vi­zuális nevelés éppúgy szív­ügye, mint saját művészete) és 1976-ban Munkácsy-díjjal ismerték el. E mostani kiál­lításán, amelyen az elmúlt két és fél esztendő rajzaiból ad ízelítőt, azt a fiatal mű­vészt ismerheti meg a nagy- közönség, aki azért szabadí­totta fel magát az apróléko­san megrajzolt, kirajzolt mű­vészi formák világából, hogy még többet mondjon el az emberről, az embert körül­ölelő világról, s az emberi kapcsolatokról, mint ameny- nyit korábban el tudott mon­dani. Csutorás Annamária Jól sikerült szavalóverseny A költészet napja tisztele­tére öt korcsoportban hir­dette meg a szavalóversenyt az encsi nagyközségi és já­rási József Attila könyvtár. A nagy hagyományokra épü­lő verseny évről évre igen sok érdeklődőt vonz: idén például 120 fiatal vett részt a nemes versengésen, amely- lyel nemcsak a költészet napjának, hanem a könyvtár névadójának is tisztelegnek. A KISZ-korosztályú fiatalok szavalóversenyén az első négy helyezett: a hidasné­meti Rozsnyai Ildikó, a fel­sővadászi Gajdos Anna. az abaújdevecseri Gulyás László és a mérai Bódi Edit a tár­sadalmi szervek által fel­ajánlott tárgyjutalmakat kapta. Az általános iskolai tanulók négy korcsoportjában — a járási könyvtár ajándé­kaként — az első és máso­dik helyezettek egyhetes ju­talomüdülésen vehetnek részt a nyáron a telkibányai ol­vasótáborban. Görömböly Miskolcon van Új ház a művelődésnek Találkoztunk bábosokkal Napkészítés közben, pin- pongozó fiatalokkal az elő­térben, újságolvasókkal, mo- zibajövőkkel, az ifjúsági klub néhány tagjával a folyosóra szorulva, merthogy közben a menetrend szerint, a fotósok illetve a filmesek foglalták el a szakköri szobát, meg a klubhelyiséget. Egy délután, egy este: sok-e ez vagy ke­vés egy új művelődési ház­ban? Ez a program, ez a lá­togatottság? ' Görömböly Miskolcon van, a város szerves része a má­sodik kerületben. Mégis, van ki azt mondja: bemegyek Miskolcra; van ki úgy véli: „ez külföld már”. Egy lány azt vélte, hogy itt még ma­radt valami a faluközösség­ből, de hasonló korú társa szerint ez már rég a múlté. A beszélgetésekből úgy tű­nik: valóban, mintha valami elmúlt volna a régi művelő­dési szokásokból is. Hogy mikor? Akkor, amikor — 1974 elején — a régi műve­lődési házat be kellett zárni. Az ifjúsági klub, bár tar­totta még magát a könyv­tárban, azonban már ekkor megkezdődött a „városba húzódás”; ami tartalmában többnyire „belvárosi lődör- gés” lett csak. Az idősebb korosztálynak sem nagyon jutott már hely a közösségi művelődésre ott, helyben. Egy ideig folyt a vita: kell-e újjáépíteni a művelő­dési házat? Van-e erre szük­ség Görömbölyön? Nos, győ­zött a józan megfontolás, döntés született. A helyiek nagyon várták az új há­zat ... Itt az új ház már, itt já­runk egy szokásos keddi na­pon. Nézegetünk, beszélge­tünk, vitatkozunk is, fantá- ziálunk és töltjük az időt. A beszélgetésekben elhangzot­tak olykor rímelnek egy­mással. Rímelnek abban pél­dául, hogy „nem szokták még meg az emberek igazán ezt az új létesítményt”. Ho­gyan? Hiszen ha annyira várták ... Valóban, csakhogy az építés — ezt viszont már megszokhattuk — sokáig hú­zódott. Közel' négy évi szü­net után lett újra helye-háza a művelődésnek. Szép,. praktikus el- és berendezésű, jól felszerelt... Szabolcs András, a Gár­donyi Művelődési Ház igaz­gatója: (hozzájuk tartozik intézményként a görömbölyi Budai Nagy Antal Művelő­dési ház): -Ez valóban szép épület, nagy szépséghibával. Kihagyták belőle a fűtést, s éppen télen vettük át üze­meltetésre. Az első kiállítást nagykabátban nézhették csak végig az érdeklődői:. A pára egv pillanatra megállt a levegőben és utána kop- pant a földön. Sajnos, éppen a fűtés miatt is, nem tudtuk „meglovagolni” a kezdeti nagy felbuzdulást. Az embe­rek pedig követelték a ren­dezvényeket ...« Kopasz Gyuláné, jegyke­zelő: „Örülök, hogy a fiata­lok szívesebben jönnek ide, mint a kocsmába, hogy jól érzik itt magukat, szeretnek idejárni, sokszor már kül­deni kell őket este haza, hogy aludjanak is vala­mit” ... Knapp Erzsébet, a báb­csoport vezetője: »Tizen­nyolc negyedikessel kezdtük meg a munkát, azért őket választottuk, mert így folya­matosan dolgozhatunk, több évig, lehetőségünk - van a „kifutásra”-« ... Borkúti László, a göröm­bölyi művelődési ház veze­tője: „Voltak itt olyan han­gok: nincs ebben a házban semmi, csak a lámpát ége­tik ... Az biztos, hogy nem megy még minden úgy, aho­gyan mi is szeretnénk, de ha a néhány hónap alatt elért eredményre kíváncsi, men­jen ki, nézzen szét” ... Valóban, ezen a napon volt mit nézni-látni, erről már az elején is szóltunk. Valami megindult, a kétke­dők is megláthatják-meg- nézhetik. A lehetőség adott ezzel az új létesítménnyel: a művelődés dolgozói és a mű­velődni akarók előtt is. Már az eddig munkához látott csoportok is bizonyságát ad­ják: fantázia is van. Az „anyaintézmény” — a Gár­donyi — igazgatója úgy ér­tékeli az eddigi tevékenysé­get, hogy az komoly műve- lődésre-szoktató aprómunká­val telt el. Ez kikerülhetet­lenül együtt jár minden új ház esetében véleménykü­lönbségekkel is. Borkúti László, az új létesítmény vezetője optimista: — Hétezren élnek itt Gö­römbölyön, közülük nagyon sokan akarnak tenni vala­mit a művelődésért, vállal­nak aktív szerepet a műve­lődésben. Ezért is vagyok bi­zakodó. Sokan megkeresnek, megállítanak egy-egy ötlet­tel. Es ritkán tapasztalható olyan segíteniakarás és szán­dék, mint amit itt kapunk a közélet vezetőitől. Előfordul még, hogy egy-egy esetben „gombhoz akarjuk varrni a kabátot”, tudjuk, hogy van törlesztenivalónk a szóra­koztató-rendezvények terén. Nem sajnáljuk rá az időt és fáradságot, hogy az új mű­velődési ház betöltse azt a szerepet, amelyre hiva­tott ... Még kora délután találkoz­tunk a bábosokkal, Napké­szítés közben. Néhány óra múlva két kislány kopogtat az iroda ajtaján: „Szeret­nénk megmondani, hogy ad­tunk nevet a bábcsoport­nak”. „És mi lett az?” „Hó­virág — mert februárban jöttünk először” ... Kint már elhalkult a pingpongosok csatája, a moziteremben pe­reg a film, a fotósok és fil­mesek elmélyülten dolgoz­nak, az előtérben néhány if­júsági klubossal a múlt-je- len-jövő ütközteti a beszél­getést. Lámpák gyúlnak a művelődési házban ... Tcnagy József HASZNÁLT AUTÓJÁT KÉNYELMESEN, GYORSAN, JÓ ÁRON ADHATJA EL TELEPÉN: Miskolc, Lórántffy Zsuzsanna u. 49. Telefon: 51-8?^ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom