Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

KZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. március 1., szerda / Borsodban és Borsodról A minap két filmes esemény volt Borsod megyében. Az egyik a falusi filmnapok sorozatának lezárása Sárospatakon, amely egyben számvetés is volt, a másik pedig egy Bor­sodról szóló kisfilm,' az Életképtelenek? bemutatása, illetve az annak nyomán kialakult vita Miskolcon. Harminchatezer néző Február 16-án kezdődött meg Borsodban a falusi film­napok rendezvénysorozata, amelynek elsődleges célja az volt, hogy segítse az értékes, szocialista eszmeiségű művészeti alkotások és a szélesebb vidéki, elsősorban falusi dolgozó tömegek találkozását. Ennek érdekében Borsod megyének 25 nagyobb településén és mintegy 150 kisebb helyen a szo­kásosnál gyakrabban gyúltak ki a mozigépek lámpái és je­lentek meg a filmvásznakon a magyar filmművészet értékes régebbi és újabb, mai alkotásai. Mint dr. Hetényi György­nek, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának számvetéséből kitűnik, több mint 50 filmet közel 400 elő­adásban mutatlak be 12 nap alatt és az előadásokon mint- ' egy 36 ezer néző, döntő többségben falusi dolgozó tekin­tette meg a filmeket. A jól mutató számadat magában nem sokat jelent, hiszen a falusi dolgozók mind a televízió kép­ernyőjén, mind a moziban találkoznak magyar filmekkel, de figyelmet érdemel, hogy most a filmszakma államosítá­sának 30. évében főként olyan filmeket válogattak az ak­cióba, amelyek bemutatták a földhöz ragadt paraszti múltból napjainkig megtett utat, a falusi élet, a mai falu megvál­tozott életét, és a vele együtt változó, formálódó dolgozó embert. Feltárták ezek a filmek megváltozott életünk ered­ményeit, az útközben tapasztalt ellentmondásokat egyaránt. Segítették az idősebbeknek a visszatekintést, a fiataloknak pedig új élményekkel szolgállak, művészi átfogalmazásban mutatták meg azt a világot, amelyet apáik küzdelmesen, ellentmondásoktól sem mentesen változtattak meg. A falusi filmnapok során nemcsak vetítések voltak, ha­nem mint arról már beszámoltunk, értékes, maradandó él­ményeket adó, tanulságos találkozások is. Három találko­zóról, a szentistvániról, a miskolciról és a tarcaliról koráb­ban beszámoltunk, most a hétfő esti sárospataki találkozót kell feljegyeznünk, amely egyben a borsodi falusi filmnapok sorozatának záró ünnepsége, záró eseménye is volt. Ez al­kalommal Karajz Miklós, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Borsod megyei Szövetségének elnöke vezette be a záró ün­nepséget, dr. 'Tétényi György röviden értékelte az esemé­nyeket, majd bemutatták a Dübörgő csend című új, január­ban közönség ele került filmet, s azt követően mintegy 80 érdeklődő folytatott nagyon -hasznos, helyenként izgalmas eszmecserét Szijj Miklóssal, a film rendezőjével. A záró vita méltó volt a filmnapok sorozatához, a résztvevők, akik­nek sorában igen sok volt a diák is, sokrétűen közelítették meg a filmben ábrázolt témát. A tavalyi munkás filmnapok után megrendezték hát Bor­sodban a falusi filmnapok sorozatát is. E két sorozat tapasz­talatait érdemes lesz elemezni és hasznosítani. Életképtelenek? Roppant izgalmas vita volt hétfőn este Miskolcon a He­veny Iván Filmklubban. Itt mutatták be ugyanis Gulyás Mihály korábbi szociográfiai írásainak filmes folytatását, a Nádasy László rendezte Életképtelenek? című rövidfilmet. A film a csereháti falvak elnéptelenedéséről szól, s mint a címében is látható kérdőjel már előre jelzi, megkérdő­jelezi a csereháti lakosság elvándorlásának szükségszerűsé­gét, illetve törvényszerűségét. Ilyen zsúfoltnak még nem láttuk a Hevesy Iván Film­klubot. Eljöttek az encsi járás legmagasabb beosztású ve­zetőitől az érintett községek képviselőin át igen sokan az érdekelt területről, de legalább annyian Miskolcról is szo­rongtak a széksorokban, illetve álltak a falait, mellett. Mind­ez nemcsak Gulyás Mihály borsodi voltának tudható be, ha ’.cm a filmbeli téma izgalmasságának. A vetítést követő vita roppant termékeny volt, sokrétű és messze meghaladta a filmben látottakat. Magáról a film­ről igen kevés szó esett. A felszólalók között alig akadt, aki a filmnek mint műalkotásnak értékeit vagy fogyatékossá­gait elemezte, igaz, aki e kérdéshez szólt, igencsak lényegi kérdésekre tapintott. A vita tengelyében a címben is jel­zett kérdés állt. nevezetesen, hogy életképtelenek-e nap­jainkban a csereháti falvak vagy sem. Egyik-másik felszó­lalás már-már szenvedélyes volt. Szót kért a megyei át­tekintéssel rendelkező agrármérnök, az egyik érintett község iskolaigazgatója, a jó példaként említett termelőszövetkezet elnöke, a közelben élő nyugdíjas főiskolai tanár, korábbi filmgyári dramaturg, a megyei közművelődési irányító, az irodalmi lapszerkesztő, népfront-tisztségviselő, országgyű­lési képviselő. A felszólalók összetétele és a film rendező­iének, valamint Gulyás Mihálynak vita közbeni többszöri érvelése és ellenérvelése is arra mutat, hogy sokoldalúan látták és közelítették meg a témát, és eleve kilátástalan dolog lett volna ezen a fórumon választ adni a film címé­ben feltett kérdésre. Erre jelen körülményeink között or­szágos szervek sem vállalkozhatnak. Kitűnt azonban a fel­szólalásokból, és mindjárt az első felszólalás is annak adott hangot, hogy el kell döntenünk: szívvel vagy értelemmel közeledjünk-e a témához, elég-e az érzelmi megközelítés, nem kell-e fokozottabban' számba venni a népgazdaság be­ruházó képességét és a területen való beruházások vissza- térülési arányát, lehetőségeit. Egy másik felszólaló azt mond­ta, és ebben egyet kell vele érteni, hogy a film nem akar­hat többet, mint figyelmeztetni e súlyos problémára, ami a Csereháton jelentkezik és sajnos, nemcsak a Csereháton, de a megoldási az érzelmek dacára csak az igények és lehe­tőségek figyelembe vételével lehet megközelíteni, illetve a megoldás módozatait csak erről az alapról lehet végiggon­dolni. Izgalmas volt ez a vita. Messze túlment a film ábrázolta konkrét kérdéseken. Érdemes lesz az eszmecserét más fóru­mokon is folytatni. Ez a film legnagyobb érdeme. (benedek) Tóth Menyhért, a most 74 esztendős festőművész, jóllehet sohasem lakott Bor­sodban, mégis erősen kötő­dik szúkebb pátriánkhoz: az elmúlt évtizedben mint szak­körvezető művész, több éven át résztvevője volt a tokaji nyári művésztelepnek, s 1969-ben a tokaji templom­múzeumban volt kiállítása is. Személyesen itt, a tokaji művésztelepen ismerhettük meg e roppant sajátos mű­vészegyéniséget. Ezért is for­gattam különös érdeklődéssel és örömmel a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalatának gondozásában, a Mai magyar művészet című sorozatban most megjelent, róla szóló kismonográfiát. Az érdeklő­dést fokozta, hogy r 'ű szerzője, Bánszky Pál csak jó ismerős, a toka., vésztelep vezetőjeként szok­ta a nyarat szűkebb pátri­ánkban tölteni. A Tóth Menyhért című kö­tet a sorozat más darabjai­hoz képest több szöveges anyaggal operál, a művész életútját, születése óta meg­tett pályáját, körülményeit is igen részletesen ismerteti. Szükséges is ez a fajta be­mutatás, mert a nem min­dennapi életút ismeretében másképpen áll előttünk a mű­vész alkotói módszere, világ­látása ég iáitatási koncepció­ja. Egy roppant küzdelmes szegényparaszti élet és egy nagyon is egyéni művészpá­lya szétválaszthatatlanságá­ból szövődik Tóth Menyhért alkotói pályája. Bánszky nagyjából kronologikus sor­rendben követi ezt az utat, szembesítve egymással az életpálya mérföldjelzőit, meg az arra az időszakra jellem­ző műveket, ars poeticaként is felfogható Tóth Menyhért-i vallomástöredékeket. Végül is ezek ötvözetéből alakul ki az a kép, amelynek a végén joggal fogalmazza meg a szerző, hogy „Tóth Menyhért a századelőn született mű­vésznemzedék egyik nagy magyar mestere... Művé­szete a kor színvonalán áll, egyszerre tud ősi és mai, magyar és egyetemes igényű lenni.” A kötetet 13 fekete­fehér és 17 színes reproduk­ció teszi teljessé. (bm) Kismonográfia Tóth Menyhértről Péntektől a múzeumban: A Borsod megyei Múzeu­mi Igazgatóság rendezésében március 3-án, pénteken dél­után 4 órakor nyílik meg a miskolci Herman Ottó Mú­zeum földszinti termeiben az Ősök — istenek (Nyugat- Afrika élő népművészete) cí­mű kiállítás. A tárlat anya­ga Tálát Benler, a Török Köztársaság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete magángyűjtemé­nyéből való, s azt a fővárosi Néprajzi Múzeum korábban már bemutatta. Miskolcon májusig látható a kiállítás, majd bemutatják Szentesen és Békéscsabán. A miskolci kiállítást Tók Mikiós, a vá­ros tanácselnök-helyettese nyitja meg, tárlatvezetést pe­dig dr. Ecsedy Csaba, a Nép­rajzi Múzeum tudományos titkára tart. „Dalolj velünk” népcJaíest A Béres trió Nekézsenyben A népdal sajátsága — s ez keletkezésének, tovább­élésének is feltétele, hogy közösségi jellegű. Csak kö­zösségben él és virágzik iga­zán a népdal jellem, és em- beriőrmáló erejével. A nép­dal, a népköltészet iránti tisztelet és alázat, a népdal- kultúra továbbélésének lehet­tünk tanúi február 26-án es­te Nekézsenyben a helyi ha­gyományőrző népi együttes (Pávakor) és a Béres trió közös műsorában. A „Dalolj velünk!” népdalest aktuali­tását fokozta, hogy a Röpülj páva népművészeti vetélke­dőben a barkóság színeit képviselve a nekézsenyi ci- terazenekar is részt vett. s Béres Ferenc Liszt-díjas énekművész. mint a zsűri népszerű tagja, közvetlenül találkozhatott a döntőbe ju­tott Borsod-Abaúj-Zemplén megyei csapat néhány tagjá­val. A Béres Ferenc csodá­latos hangján megszólaltatott népdalcsokor — különösen a virágénekek — mindannyi­unk szívéig hatolt. Méltó társa volt Béres János furu­lyaművész és Szőllős Beatrix cimbalomművész. Napjaink­ban, amikor olyan sok szó esik a közművelődésről, egyik legfontosabb gondunk és fel­adatunk az amatőr művé­szeti csoportok segítése és támogatása nemcsak, vagy nem elsősorban anyagi esz­közökkel. Ezt a törekvést éreztük a Béres trió kétnapos ózdi já­rási vendégszereplésében, melynek méltó befejezése volt a vasárnap esti neké­zsenyi bemutató. A szülő­föld hív és visszavár min­denkit, akit a sors más tájra sodort. Mert úgy éreztük mindannyian, hogy kissé ha­zajöttek Béresék, hiszen szű­kebb hazájuk Borsod megye. Szeretettel várjuk őket és da­lolunk együtt velük máskor is az ózdi járás községeiben, őrizve a hagyományokat, s vele együtt önbecsülésünket is. Takács József né az Ózdi járási Hivatal közművelődési felügyelője Hoz« Éleszl® sajtok A lakkozott alumíniumfóliába automata gépek töltik a sajtot. Víztartalmuktól és a gyártás módjától függően vágható vagy kenhető állományúak. A vágható állományú sajtok rugalmasak, kagylós törésüek, pl. C-vitamin, Hortobágyi sajt stb. A kenhető állományú sajtok simán, jól kenhetöek, ízleléskor a szájban elomlóak, pl. Mackó, Csárdás stb. 100 gr ömlesztett sajtban általában 46 gr száraz anyag, 17 gr fehérje, 20 gr tejzsir, 1,7 gr szénhidrát van. Az átlagos kalóriaértéke 260 kalória. Felhasználható: a fő étkezéseknél záró fogásként, süteményekhez, egyéb ételekhez, pl. omlettekhez adalékként. JÓ ÉTVÁGYÁT KIVANNAK MINDEN KEDVES VÁSÁRLÓNKNAK A BORSOD MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓI KÖZÜLETEKNEK, VÁLLALATOKNAK IS AJÁNLJUK: A nemzetközi nőnapra ajándékül összeállít és házhoz szállít a miskolci CENTRUM ÁRUHÁZ Nagy választékban kapható kerámia, dísztárgy, kozmetikai és divatáruk, édesség stb. 100—200—500 Ft-os ajándékutalvány az információnál Ősök — istenek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom