Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. március 23., csütörtök Van-e kiút a kiskönyvtárak számára? ördögi kör. Az alig pár száz lelkes kis falvakban, a cse­kély községfejlesztési alapból éppen csak csurran-cseppen sokszor pedig csupán egyet­lenegy művelődési intézmény, a könyvtár gyarapítására. Agyonolvasott, úgy-ahogy gyarapítgatott állományt őriz­nek szerencsés esetben a pol­cokon, amely inkább könyv­halmaznak, mintsem könyv­tárnak tekinthető. Hiszen jó, ha ötven-hatvan új könyvet tudnak évente vásárolni (no és mi ez a hazánkban évente megjelenő több ezer új könyv­kiadványhoz képest!), jobbá­ra azt is esetlegesen, vélet­lenszerűen ... így azután nincs ami vonzza az érdek­lődőket. nincs, amiért beko­pogtassanak kicsik és nagyok a könyvtárba... A „vélet­len” betévedő alig tud miből válogatni... így azután az is elmarad ... S mert nincs igény, továbbra sincs pénz könyvvásárlásra ... A megye kétharmada Könyvtárhálózati rendsze­rünk az ötvenes évek legele­jén alakult ki, s noha a. kör­zeti könyvtárak létrehozásá­val reménykedtünk abban, hogy kiegyensúlyozottabb lesz a könyvtárhálózat ellátottsá­ga, csalatkoznunk kellett. Legalábbis a körzeti könyv­tárak zöme nem tudta ellátni azt a feladatát, hogy a hozzá­juk tartozó kiskönyvtárakban megfelelően biztosítsák — a letéti rendszerrel — az ellá­tást. A személyi feltételek, de a szállítóeszköz hiánya is okozta, hogy legjobb esetben is csak kétszer-háromszor vittek ki új, csere könyv­anyagot a kiskönyvtárakba. S az adott rendszerben, ami­kor is a csereanyaggal pár­huzamosan a rendszertelen könyvtárgyarapítás is létezik, a reális igényekkel is nehéz számolni. Az egyik helyen már senkit sem érdekel —, mert agyonolvasták, vagy éppenséggel érdektelen az ottlakóknak — a meglevő könyv, másutt viszont hiány­zik. Kellene, mert keresik. A kiskönyvtárak ügye nem szigorúan vett könyvtárügy. Az aprófalvak gondja, hiszen, s erre utaltunk már, sok he- . lyen a rádió, a televízió és az újságok mellett, no és a hetente egyszeri mozivetí­tés mellett, az egyetlen mű­velődési intézmény. S ahol nem az egyetlen, mert van valamiféle művelődési ház is, ott is élő gondot okoz. S Borsod megye településeinek kétharmada kis településnek számít. Többet a kölcsönzésnél A megye könyvtárainak döntő többségében, a könyv­tárosi teendőket tiszteletdí­jasok látják el, hetente 2—4 ólában. S a csekélyke tiszte­le taíjért, a kölcsönzés mel­lett végzik az adminisztrá­ciós feladatokat is. Tisztelet­reméltó igyekezetük mellett sem jut azonban elég idejük arra, hogy áttekinthetővé te­gyék, s rendben tartsák a könyvállományt, bármilyen is az. Ha úgy tetszik, ez is ördögi kör ... Amelyből azonban van kiút. Könyvtáros berkekben veszprémi modellként emle­get Jk azt a letéti rendszert, amely a városi-járási könyv- tárakbói kiindulva kísérli meg enyhíteni a kiskönyvtá­rak gond iát. Másképpen szól­va. megpróbál érvényt sze­rezni annak a párthatározat­ban és a közművelődési tör­vényben Is rögzített elvnek, hogy hazánkban mindenki­nek joga van a kielégítő művelődési, következéskép­pen könyvellátási körülmé­nyekhez, akár falun, akár városon él. A modell lényege az. hogy a kiskönyvtárakban kialakítanának egy alapállo­mányt kézikönyvekből, szak- irodalomból, s természetesen szépirodalomból is, s emel­lett, negyedévi cserével köz­pontilag biztosítanák a leg- újabo irodalmat. Ez persze feltételezi, hogy járásonként létrehoznának egy letéti gyűj­teményt, amelynek fejleszté­séhez, gyarapításához a köz­ségek is hozzájárulnának, így a kiskönyvtárak kínála­tát jelentősen növelnék, s olyan könyvekhez, olvasniva­lóhoz jutnának hozzá az ol­vasók, amelyek beszerzésére eddig a legcsekélyebb esélye sem volt a könyvtárnak. A miskolci járásban Berecz József, a Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár igazgatója már konkrét tervekről is' beszá­molhatott. A sátoraljaújhelyi járási-városi könyvtár pél­dám már kidolgozta a kis­könyvtárak új ellátásának rendszerét. Sőt, ennél még előbbre tartanak a miskolci járásban, amelynek ellátása szervezetileg is. a megyei könyvtár feladata. Ebben a járásban még ebben az év­ben kísérletképp be szeret­nék vezetni az új letéti rend­szert. A meglevő közműve­lődési gépkocsit „fognák be” a cserekönyvek szállítására. S minden bizonnyal — erre szóbeli ígéretet bírnak már — lesz mód a cserealap, a letéti állomány kialakítására is. Hiszen csak az elmúlt évben a Könyvtárfejlesztésre biztosított összegek mellett csaknem egymillió forintot kaptak különböző megyei forrásokból a könyvtárak. Ezeket az összegeket kellene, s lehetne összpontosítani! S nemcsak a könyvtári el­látás, a könyvállomány ja­vulhatna. A letéti-csere ad­minisztrációja a járási-vá­rosi könyvtárat terheli. Fel­szabadulna a tiszteletdíjas könyvtáros ideje is. Több idő jutna arra. ami a könyvtáros munkájának lényege; az ol­vasókkal való foglalkozásra, az ajánlásra. Az ördögi körből van ki­út. .. Reméljük, bizonyíthat­ják a könyvtárak. Csutorás Annamária Tehetségkutatás Eredményt hirdettek szer­dán a MUOSZ és a KISZ 1978. évi újságíró tehetség- kutató-pályázatán. A neves szakemberekből álló bíráló bizottság két különdíjjal. 5 második. 10 harmadik díjjal és 16 oklevéllel jutalmazta a legsikeresebb pályamunka, kát. A díjakat és az okleve­leket az Üjságíró Szövetség székházában rendezett ün­nepségen Pásztor János, a MUOSZ főtitkárhelyettese és Szabó János, a KISZ KB intéző .bizottságának tagja, á' Magyar Ifjúság főszer­kesztője nyújtotta át. A tehetségkutató-pályázat — miként ezt a bíráló bi­zottság megállapította — si­kerrel zárult, 470 pályázó vett részt. Különösen ör­vendetes, hogy mintegy 400 dolgozó és ezen belül másfél száz fizikai munkát végző fiatal is tollat raga­dott Heti filmelőzetes Egy kocka a mától műsoron levő Vadember című francia filmből. A ma kezdődő filmhéten három új filmet láthatnak az érdeklődők a miskolci pre­miermozikban. Ezekről adunk az alábbiakban rövid előzetes tájékoztatást: VADEM3ER A színes szinkronizált francia vígjátékot nem ki­sebb nevek fémjelzik, mint a főszerepekben Y vés Mon­tand. és Catherine Denevue, a rendezője pedig Jean-Paul Rappeneau. A film cselek­ménye nem túl bonyolult: két ember menekül, az egyik a férjhezmenés elől, a másik pedig feleségének üzleti ügyei elől. Mondani sem kell, hogy egyiket a vőlegény, a mási­kat a feleség üldözi. A két menekülő szinte természet­szerűen kerülne egymás mel­lé, de a férfinak nem rokon­szenves a lány. Belekevere­dik az ügybe még egy valódi Toulouse-Lautrec festmény is, mint lopott műkincs, meg a vőlegény barátja, sőt még egy börtön is szerepel a tör­ténetben, 'amely kellemes szórakozást ígér. GULLIVER Van-e, aki nem ismeri Gulliver nevét? Aligha. Swift regényéből most angol és belga alkotók — Peter Hunt rendező irányításával — rajz-játékfilmet készítet­tek. Az első színész- és rajz­figurák kombinációjával ké­szült film a kalandvágyó Gulliver doktornak utazásai­ból azt a részt mutatja be, amikor hajótörés után Liliput szigetére, az aprócska embe­rek közé kerül. A film végig­kíséri a liliputiak között megélt kalandjait, majd, ami­kor elhagyja a háborúskodó kis emberkéket, váratlanul az óriások, közé kerül. A film természetesen minden korosz­tály számára megtekinthető, felnőttek és gyermekek egy­aránt élvezhetik. A VASÁRNAP MESSZE VAN Ausztrál film ritkán pereg mozivásznainkon. A Ken Hantiam rendezte A vasár­nap messze van egy birka­nyíró munkás életének egy epizódján keresztül ad bete­kintést abba a gyilkos ro­botba, amely Ausztrália mun­kásait hajtja, kegyetlen ver­senyekben szembehelyezi egymással, s természetesen a munkáltatóval is. A vasárna­pok sem sok felüdülést hoz­nak számukra, a kegyetlen élet megszüntetéséért kezdett sztrájk sem vezet eredmény­re, hiszen sztrájktörők is. bőven akadnak. Nyomasztó légkörű, de roppant érzék­letes társadalmi képet adó alkotás. A márciusi Napjaink ... „Harminc év alatt kö­zel megduplázódott a város népessége, sőt két és félsze­resen, ha a régi Miskolcot vesszük alapul, márpedig az integráció szempontjából ezt kell figyelembe vennünk. Szinte kísértetiesen úgy bir­kózik a város, mint a század elején. Birkózik — elsősor­ban önmagával, feltételeivel. S az a tagadhatatlan tény, hogy nem tudja, vagy csak ne­hezen tudja magát utolérni, megtalálni” ........A jelenlegi időszak viszont igen lényeges Miskolc fejlődésében. Az utóbbi években elmozdult a város a holtpontról...” A város és kultúrája című írás­ból való a fenti két idézet — Miskolcról a szociológus sze­mével Lehoczky Alfréd írt igen érdekesen és tanulságo­san! —, s noha a cikk szer­zője bevallottan nem kíván a város kulturális élete felett „pálcát törni”, s nem akar egyedül üdvözítő megoldáso­kat sem felkínálni, a sokat s sokszor alaptalanul, is szi­dott városi művelődési élet megértéséhez ad néhány fon­tos adalékot. Ezért tartjuk a mostani, a márciusi Napjaink egyik legfigyelemreméltóbb írásának. A megyei glkötelezettség teszi érdekességén túl érté­kessé is Kiss Gyula írását: Eredmények s remények cím­mel jelent meg a megye iro­dalmi hagyományápolásáról a számvetés. A gazdag anyagból csak röviden emelnénk ki néhá­nyat. A közelmúltban elhunyt filmrendező, Lakatos Vince nagy visszhangot kiváltott dokumentumfilmjének, a Naplementének közreadása ebben a számban kezdődött meg. Kelényi István Kikel hívjunk meg olvasótáborba'! című írása egy táborvezető tapasztalatait összegzi — meggondolkoztatóan. A folyó­irat szépirodalmi anyaga is bő válogatásra nyújt lehető­séget: Horváth Péter Másnap című elbeszélését, Bárczy János Zuhanóugrás című, idén megjelenő regényének részletét ajánljuk a lap olva­sóinak figyelmébe. Hatszáz vers Több mint 600 vers és no­vella, 25 kisregény, 17 hang. játék és 34 dokumentumjá­ték érkezett a KISZ KB-nak a VIT tiszteletére meghirde­tett irodalmi pályázatára. Az alkotások közül 23-at jutal­maztak díjakkal, amelyeket szerdán Barabás János, a KISZ KB titkára adott át. A KISZ Központi Művész- együttes Rottenbiller utcai székházában megtartott ün_ népségén elhangzott: a díj­nyertes pályamunkákból a Mozgó Világ ez év júliusá­ban VIT-különszámot je­lentet meg. Építészet — építészek A társadalom által igényelt építési feladatoknak eleget kell tenni, szükség esetén megjelölve a hozzávalókat. Az építés ügyét komplexen kezelve, összefogva az igé­nye.. kielégítésére, együtt munkálkodva érhető el ered­mény. Emberekkel való foglalko­zás. Ennek előmozdításáért sokat szükséges tenni. Egy kor tehetségét, erejét az ál­tala megvalósított, kialakított környezettel teszi le. Nyu­godt légkör szükséges a ter­melés vonalán. Igény a gaz­daságos munka; a nemzeti jövedelemből 11 százalékot az építőipar termel. Nyílt állásfoglalások és az infor­máció mértékének növelése egyaránt igény. Az építés folyamatrendsze­re. Az építőipar hetvenezer­féle anyaggal dolgozik. A fo­lyamatrendszert tehát fel kell ismernünk és kéz a kézben együtt működni. Eredmények­ről és hibákról egyaránt szükséges szólni. Az építés­ben résztvevők alkossanak egy családot és egyformán beszéljenek. A folyamatrend­szer hozza meg a nagyobb fegyelmezettséget, gazdasá­gosságot. Az építész különleges adott­sága és feladata. A miniszter pozitívabbnak ítélte meg a helyzetet néhány hozzászó­lónál. Jó megoldások való­sultak meg hazánkban. Va­lami bezárkózottságot érzé­kel, holott kitárulkozás szük­séges. Megismerni a lehető­ségeket, az anyagokat. A kap­csolatrendszert felismerve, vállalkozva, szellemi több­lettel segítve, ésszel és érze­lemmel dolgozva juthatunk előbbre. Megvalósult épüle­tekre térjen vissza az épí­tész. Az építésügy sokrétűsége. Az ország építésügyének 35 százaléka van a minisztérium közvetlen irányítása alatt. Sok a szervezeti egység, ami fokozott koordinációt tesz szükségessé. Fokozni a lehe­tőségek (gyári jelleg, ipari háttér, technológiai szerelés) teljesebb körű kihasználását nagyobb eredményt nyújt. Technika, értelem, tudás szükségessége. Az ipar fejlő­désben van. Ennek ellenére még nincs elegendő telepe, ami segítene a nagyobb fel­adatok jobb megoldásában. Sok a feladat, ezért nagyobb munkát, többszörös munkát kell elvégezni. Tervezők szí­vüket. tehetségüket adjak az alkotásokhoz, és a legfonto­sabb pillanatokban legyenek az építés helyén. Éljenek le­hetőségeikkel. Tartósság. Előremutatás. Az igényszintet emelve elér­hető, hogy szebb, kulturál­tabb terek, környezet ala­kuljon ki. A szakmát mű­vészetté emelve, a fenntar­tásra is gondolva ’szükséges alkotni. Előre át kell gon­dolnunk, hogy 10—20 év múlva, hogyan lehet a meg­valósult létesítményeket kar­bantartani. Túlszabályozottság. A mi­nisztérium szándékában áll változtatni a túlszabályozott­ságon. Teret adva az újnak és jónak, növelve a közremű­ködők felelősségérzetét, a koncepciókra támaszkodva dolgozhassanak. Város-településfejlesztés. A minisztérium vezetése 19G8- ban a MÉSZ közgyűlésén megfogalmazta a legfonto­sabb teendőket. Ezekből több megvalósult, továbbiak érvé­nyesek és megoldásra várnak. A településfejlesztés és ren­dezés, azon belül a lakás­építés nemcsak műszaki, ha­nem társadalmi ügy is. E kérdésekben is egységeseknek kell lennünk, a hibák csak így kerülhetők el. Elismerés. A IV. ötéves tervben és az V. ötéves terv eltelt éveiben sok szép, ki­emelkedő alkotás volósult meg. Állami, Kossuth-és Ybl Miklós-díjak tanúsítják az állami elismerést. Érvénye­sül a társadalom nevelő ha­tása is. További lehetőségek adódnak külföldi szereplésre. Több jó épület még több el­ismerést nyújt az alkotók számára. Feladatokat időben megis­merni. Jól dolgozni csak ak­kor lehet, ha a feladatok megfontoltan előkészítve, idő­ben rendelkezésre állanak. Ezekben a kérdésekben egy­ségeseknek kell lenni, mert siker csak a közös munkától várható. „Ha nem tudod, mi­lyen kikötő felé utazol, a sze­lek sem segítenek téged.” (Szenegál). Tudomásul kell venni, nem az az igazi tehet­ség, aki felveti a megoldásra váró feladatokat, hanem, aki meg is tudja azt valósítani. A ceruza a tervezők kezében van és ez nagy dolog. Ha együtt vagyunk jó szelet is kapha­tunk. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter hozzászó­lása, mintegy összefoglalása is lehetett a közgyűlésnek. A közgyűlés azonban határozati javaslatot is elfogadott. En­nek keretében megerősítette a bevezetőben ismertetett, a tézisekben rögzített gondola­tokat. További feladatként jelölte az új vezetőség és a szövetség minden tagja szá­mára a szorosabb kapcsola­tokat párt-, állami, népfront- szervekkel. a művészeti szö­vetségekkel. Építészetünk nem zárkóz­hat el a közvélemény hang­jától és bírálatától, töreked­je kell arra, hogy alkotói munkáját fejlesztve, népünk azt mindenkor sajátjának is érezze. Az éoítészet elisme­rése, az építészet megbecsü­lése a művek által érik a közízlésben, a műveken ke­resztül váltható meg a ma­gas szintű elismerés. Dr. Horváth Béla (Vége) A MISKOLCI VÍZMÜVEK, FÜRDŐK ÉS CSATORNÄZASI vállalat hívószámaiban változások történtek: A Baross G. úti telep telefonszáma 15-731-ről 38-712-re változott. A Vas u. 18. sz. székház központi hívószáma 52-290 Ezt kell tárcsázni a korábbi 52-291, 52-293 és 51-962 helyett. Főkönyvelő közvetlen vonala, Vas u. 18. Víztermelési osztály vonala, Vas u. 18. Telex A* termálfürdőben megszűnt 13-451, 13-452 Kérjük t. Ügyfeleinket, hogy a fenti változásokat telefonkönyvükbe bejegyezni szíveskedjenek. 52-293 51-962 62-529

Next

/
Oldalképek
Tartalom