Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
1978. március 23., csütörtök ÉSZAK MAGYARORSZÁG 5 Ügyfelek — iifiilíiilj Az ü'gyfckck éfnS kapcsolata hosszú „történelmi” múltra tekint visz- sza. Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy amióta ember ól a földön, azóta ügyfél és ügyintéző is létezi«. Könnyen lehet — mondja egy régi anekdota —, hogy ez volt az emberiség első „tagozódása, csoportra válása”. De most nem ez a lényei.?, sokkal inkább az, hogy a két csoport közötti feszültség napjainkban sem nagyon oldódik. Az ügyfelek panaszkodnak az ügyintézőkre, az ügyintézők pedig az ügyfelekre. S ez a sajátságos kör csak nem akar bezárulni. Pedig a nyugalomnak, a kiegyensúlyozottságnak, a megértésnek egyik alapköve lehetne, legalábbis kellene, hogy legyen, mert az ügyeiket intéző és intézi vágyó emberek naponta tömegesen találkoznak a különböző hivatalok dolgozóival, alkalmazottaival: a közigazgatás, a tanácsok szakigazgatási szerveinek, az OTP-nek, az Állami Biztosítónak és még sok-sok — más szervnek embereivel. Ez még nem is lenne bai. Ha, már egyszer a sorsunk így alakult, hogy az életünk egy jelentős részét az ügyfélforgalom bűvös körében éljük le, szembe kell néznünk a tényekkel. A baj ott kezdődik igazán, amikor a bürokrácia útvesztőiben az ügyfelek is papírrá. aktahalmazzá, paragrafusokká válnak, amikor az ■ ügyintézők az akták mögött nem látják meg az embert, nem értik meg az emberi sorsokat, a küzdelmet, a gondot, amelyeket a papírok rejtenek. Számos hozzánk érkező panaszos levél is bizonyítja ezt. S ezek a levelek a legtöbb esetben a bürokratikus. lassú és lélektelen ügyintézést teszik szóvá. „Sokszor egy jelentéktelen ügyben háromszor, négyszer is el kell menni e<gy- egy hivatalba, amíg az ember az ügyét el tudja intézni” — írják többen is. Aztán, amikor elkeseredésükben valamelyik felsőbb szervhez levelet írnak, ügyük, kérelmük szinte egyik napról a másikra elintéződik. Ilyen esetben jogosan vetődik fel az emberben a kérdés; vajon mindezt miért nem lehetett panaszos levél és bejelentés . nélkül is lelkiismeretesen, pontosan és gvorsan elintézni. Sok előadó, főelőadó és csoportvezető fontosságát, szakértelmét, tekintélyét, beosztásának nagvsáeát a lassúsággal, a vég nélküli látszat-töprengéssel, a formális álmérleseléss°l igyekszik bizonyítani. Ügy vélik:. hogv akkor szereznek tekinté’vt a hivatalnak, ha +ö.v>h«,7ö>* megiáratiák az ügyfelet, ha felesleges iratok beszerzései rendpijk el ha bőrösen. fePefnerörer) é<; hivatali zsargonnal beszélnek az ügyfél1 el. A napokban egy teiTnelő- szövetkezeti tag szerkesztőségünkhöz írt levelében eipanaazoiita, hogy egy üzemi Daleset miatt, csaknem fél evvel eztuoic, szamara megűét Kártérítést a szövetkezet többszöri utánjárása, Kiiíncselese és könyörgésé ellenőre sem li- zeue ki, peuig cgRiaujunaK nagy szükségé renne a pénzre, mert mun csaiucueiiri- tarto a bareset következtében hosszú iuore kiesett a munkáuol. furcsa mouon a level nyomán tett intézkedések után a kártérítést három nap múlva Kézhez Kapta a levél írója. Azt hiszem, hogy az ilyen magatartás és ügyintézés aligha növeli e szövetkezel vezetőinek és adminisztratív dolgozoinaK tekintélyét. Egy percig sem állítom azt, Hogy minden késedelmes. bürokratikus intézkedés és akta tologatás az ügyintézők bűne. Szó sincs erről. Őszintén elmondhatjuk, hogy az ügyfeleknek a túlkombinált, tekervényes, bonyolult rendeletek miatt is sokat kell bosszankodniuk. S mind ez a hivatalos ügyek intézőit is zavarja. Előfordul, bogy a még érvényben levő, de elavult, az élettől távol álló rendeletek miatt a legjobb szándék is kudarcot vall, vagy nehezíti, késlelteti az ügy elintézését. Aztán olyan esetekkel is bőven találkozunk, amikor az ügyfelek goromba, türelmetlen fellépései teszik lehetetlenné az ügyek zökkenőmentes intézését. Ügy vélem, mindezeket komplex módon, összefüggéseiben kell látni és vizsgálni. Ahhoz, hogy az ügyfelek és az ügyintézők között békesség legyen, alapvetően három dologra kellene ügyelni. Mindenekelőtt arra, hogy az útvesztőkbe vezető, sok-sok felesleges utánjárást és papírmunkát igénylő, idejétmúlt rendeletekei felül kellene vizsgálni, kivonni azokat a 'forgalomból, s ezzel a,z ügyintézés rendjét minden szinten egyszerűsíteni. Aztán a különböző hivatalok, vállalatok ügyintézőinek sem szabadna megfeledkezniük arról, hogy a társadalomért vannak, és nem a társadalom őértük. Megbízatásuk egyértelmű, világos: a dolgozó tömegek ügyeinek intézésére szól, és nem a bosszantásukra. Hozzáértéssel és segítő szándékkal sok-sok bosszúságtól lehetne megmenteni egymást. S az ügyfeleknek is tudomásul kell venniük, hogy az íróasztalok mögött ülők is emberek, akik jelentős feladatok ellátásával vannak megbízva, akik naponta több száz ember ügyével foglalkoznak. Sil« . jóindulattal. ' *- megértéssel, türelemmel. emberi segítő- szándékká] szinte egyik napról a másikra megkönv- nyíthetnénk egymás mum- káiát. S ez jótékonyan hatna az ügyfelek és ügyintézők társadalmi és emberi közérzetére is. W. L. Gyermckbútor-kiállítás a Diósgyőri Vasas Művelődési Házban. Fotó: 1. a. Fóliadaraboló gépnél a Tiszai Vegyikombinát Műanyaggyárában. Postánkból Román koiyiia A szerződéses kapcsolaton túl, igen jó együttműködés alaKuit ki az utóbbi években a szocialista országok utasellátó vállalatai között. Gyakoriak a közös rendezvények, a tapasztalatcserék. Az Utasellátó Vállalat tavaly . a MITROPA-val. az NDK utasellátó vállalatával nagy sikerű gasztronómiai hetet rendezett. Most a román ROMVARED CFR-rel szerveztek hasonló programot. Ez azt jelenti, hogy a Buuapest — Miskolc—Nyíregyháza között közlekedő Tokaj expresszen a román utasellátó teljesít szolgálatot. Román ételspecialitásokat kínálnak a vonat utasainak, a baráti ország szakácsai és felszolgálói dolgoznak az étkezőkocsin. „A román vendéglátás a magyar síneken” elnevezésű gasztronómiai hét március 21-én kezdődött és 26-án ér véget. Ugyanez idő alatt az Utasellátó Vállalat kocsija Bukarest és Konstanca között közlekedik, a román utazóközönség ezen a vonalon ismerkedhet a magyar konyhával. A kötőelemellátás javítása érdekében nagyarányú profiltisztítást hajtanak végre a Csavaripari Vállalatnál az idén. A program keretében kerül sor az ésszerűbb termék, szerkezet kialakítására a vállalat ongai gyárában is. Az ongaiak eddig a budapesti testvérgyárral párhuzamosan készítették például a 12-es anyacsavarokat. A gyártáshoz a feltételek a pesti gyárban jobban biztosítottak: így januártól e típust mar csak ott készítik. Ezzel egy- dejüleg, ugyancsak a gépi feltételek hiányában, a szegecsgyártás nagy része is elkerült Ongáról. Körültekintő felmérések után a vállalat vezetői úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az ongai gyár adottságai sokkal inkább megfelelnek például a hornyos 3-as illetve 2-es csavarok gyártásához, mint az említett két termékéhez. A gépek telepítését már az elmúlt évben megkezdték; tavaly mintegy 90 millió darabot gyártottak az új típusból. A teljes termelésfelfutás ez évre várható; a gyáridéi termelési lei-vében 300 millió darab hornyos csavar előállítását irányozták elő. Gondban van a brigád. Nyugdíjba megy a vezetőjük. Ez még önmagában nem tragédia, ez az élet rendje, s nem is lenne ez a sikerekben oly sokszor megmártózott kis közösség igazán szocialista brigád, ha nem neveltek volna maguk között a stafétabot átvételére alkalmas utódot. Brigádvezetö már van. Név — az nincs. Eddig ugyanis vezetőjük volt egyben a névadó is, persze nem hivatalosan, de róla „márlcázták” őket. A „C- mühely római négyes” afféle lélek nélküli ismertetőjel, akár egy gépet is „tisztelhetnének” vele. Név kellene, valami jó név — töprengenek. — Kifejező. Afféle programadó, szóval: példakép. Nem történelmi. dehogy, valami közeli. valami földönjáró. „Kit válasszunk?” —kérdezik. — „Kit tiszteljünk? Gyerekeknek való kérdés? Azok tisztelik Dugovics Tituszt, mert... meg Zrínyi Ilonát, meg Frankel Leót. De esetleg nem tudják nagyapjukról. hogy micsoda viharok között vállalt mindent az eszméért — hiszen ő talán nem mesélt erről soha. Felnőtteknek nem való a kérdés, hogy kit tiszteljünk? Felnőtteknek, akiknek talán túl gyakran is emlegetjük a péídmutatást. néha a-'t állítja eléjük követésre mélMIÉRT KELL REKLAMÁLNI... ? Szerződést kötöttem 1977. november 5-én egy előhasi üsző visszatartására, amelyre 20 ezer forint állami támogatás van előírva. Mivel ez év február 18-ig a pénzt nem kaptam meg, ajánlott levelet írtam a Borsod megyei Állattenyésztési Felügyelőségnek, mellékelve a szerződés saját példányát — de eredmény a mai napig sincs. Minden szerződésben, így ebben is, mindkét fél kötelezettséget vállal. Miért nem tett hát eleget a másik fél, miért kell ilyen esetben írogatni, reklamálni? Horváth Tibor Nyíri A Borsod megyei Állattenyésztési Felügyelőség előadója, Kondi János válaszol: „Előhasi üszőre évenkénti állami támogatás az első elléstől számított egy év elteltével igényelhető. Első tehén után 2500 forint, másodikra és minden továbbira 5000 forint. A négyéves tovább tartási, megállapodás abban az esetben köthető, ha a tenyésztő az 1975. március 31-én meglevő tehénállományát egy, vagy több leel_ lett előhasi üszővel növeli. A levélíró esetében valószínűleg jár a 20 ezer forint állami támogatás. Felügyelőségünkhöz azonban a füzér- komló"! tanácstól csak egy igénylés érkezett, amire november 29-én 2500 forintot ki is utaltunk, mivel a szerződés egyéves tartásra szólt. A levélíró azonban még egy szerződést kötött, ami négy évre szól leelett előhasi üsző után, de ezt a tanács nem küldte meg címünkre. Horváth Tibor panaszát sürgősen megvizsgáljuk, mivel a tónak, aki hajlandó a fizetéséért becsülettel megdolgozni, valójában csak a kötelességét teljesíti tehát, igaz, ezalatt mások ... Szóval : az is lehet példakép, aki egyszerűen csak sziget a lustaság tengerében? Hát persze, néha nagyon is könnyen osztogatjuk a dicsérő jelzőket, „felkapunk” valakit időleges, pillanatnyi sikeréért, s aztán ha kiderül, hogy nem ismétli meg önmaga eredményét, rekordját. s egyszeri volt csak a csoda? Tévedhetünk, mikor közeleg az. ünnep, s „belefér” a keretbe plusz egy elismerés, viszont • csalódást okoz az embereknek a választás, a megdicsőítés ... Azért azt ne higyjük, hogy nem járnak, dolgoznak körünkben megbecsülésre méltók, mindennap önmaguk legjöbbik énjét felmutatók. A nyugdíiba vonuló brigád vezető tíz évig motorja volt a kis közösségnek, a nevével érdemeket szerzett brigád bizalmat szavazott a segítségével — tanácsával jelölt új vezetőnek is — de ha már megkérdeztek. kimondom: én el tudom képzelni, hogy ezentúl rendelkezések értelmében az igénylés beérkezésétől számított 30 napon belül ki kell utalnunk a pénzt.” KÖSZÖNJÜK AZ „ÚJ” LAKÁST... Tudjuk, hogy államunk, városunk, sokat foglalkozik az elöregedett lakások felújításával. Azokban a házakban lakók, akik ezen már túl vannak, tudják, hogy milyen sok kényelmetlenséggel jár a felújítás mindennapja, de azzal is tisztában kell lenni, milyen nagy a nyagi hozzájárulással járt ez kormányunk részéről. s mennyi pénz maradhatott igy saját zsebükben, hiszen az újjá varázsolt lakás egy fillérjükbe sem került. Igaz, amikor az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói felvonultak házunk elé, szorongó szívvel fogadtuk őket, Hitetlenkedve hallgattuk egy-egy vezető biztató szavait. Becsületükre legyen mondva azonban, hogy amit ígértek, azt be is tartották. Ezért szeretnénk köszönetét mondani a Vörös Hadsereg út 17. sz. ház lakói nevében. A munka szervezését olyan nagyszerűen oldották meg, hogy folyamatosan, pontosan dolgoztak, s olyan fegyelmezett magatartást tanúsítottak még a segédmunka, sok is, hogy szép munkájukért csak köszönetét érdemelnek. Várszegi Józsefné és a ház lakói . Miskolc, Vörös Hadsereg u. 17. sz. A PUTNOKI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET FIGYELMÉBE! Nap mint nap hallani azokról a különböző szolgális az ő nevét viselik! Miért, talán nem lehet Kis János, Nagy Béla vagy Kovács István negyvenéves hűségét, sok évtizedes lobogását példának tekinteni? Kérdés, hogy alkotott-e maradandót, igazán nagyot az utókornak az, aki egy gyár. egy vállalat történetének — „csak” ennek! — a lapjaira írta be nevét? Nem, nem volt neves hadvezér, feltaláló, munkásmozgalmi hős —, de hétköznapi emberek számára követhető ember, barátjuk, munkatársuk, értük dolgozó vezető, akiről mindnyájan tudnak valami olyan tettet, tulajdonságot elmondani, amit közvetlen környezete, a vele élők köre Jellembeli, emberi nemességnek ítélt. Akinek életműve a háromszor elnyert szociális, ta címet tanúsító brigádoklevél; meg a közösség, melyet együtt formáltak; meg a ház, amelyet meghalt brigádtársuk özvegyének, családjának együtt építettek —. meg az a jelképesen éoiilet- nek nevezett társadalom, amelybe éveiket habarcsol- ták a téglák közé. Hétköznapi dőlsok ezek, persze, verejtékgyöngyös tatásokról, amelyek megkönnyítik a háziasszonyok munkáját. Ezért próbáltam meg én is bevinni mosásra az ágyneműmet a Putnoki Vegyesipari Szövetkezet Kazincbarcikán levő tisztító részlegéhez. Évek óta igénybe is veszem, s igazán jónak tartom ezt a szolgáltatást. S hogy most mégis panaszkodni vagvol^ kénytelen, az nem a tisztítás minőségére vonatkozik. Február elején, amikor elmentem az ágyneműmért, feltűnt, hogy idegen darab van a csomagban. Elcserélték az egyik paplanhuzatot, Ajánlották, hozzak egy kis párnahuzatot mintának és az elcserélt darabbal visszaküldik Putnok- ra, hátha megkerül a sajátom. Sajnos erre hiába vár. tam. Ezután írtam a szövetkezetnek, kértem orvosolják panaszom, hiszen engem kár ért, mert egy hímzett fehér paplanhuzat helyett, egy erősen elhasznált, enyhén szólva rongyosat kaptam. Anélkül azonban, hogy engem felkerestek volna — amikoris egyértelműen tisztázni lehetett volna a tévedést, mivel az elcserélt darab nálam van, s puszta ránézésre is különbözik a saját ágyneműimtől — az alábbi választ kaptam: „Kivizsgálásunk során megálla. pítást nyert, hogy a levélben hivatkozott csere nem állhat fenn. mivel a szövetkezetünknél alkalmazott technológia biztosítja a tételek teljes elkülönítését. A fentiek alapján reklamációját. elfogadni nem tudjuk.” A reklamáció ilyen kivizsgálása — azt hiszem nem is alaptalanul — felháborított, hiszen engem pedig, bizonyíthatóan, kár ért! Molnár Istvánné Kazincbarcika, Szabó. L. u. 27. 1/2. homlokkal esetleg másról álmodik a fiatal szakmunkás. Szürkének is látszanak, ha azt tekintjük, hogy a csatát a hó végi, év végi hajrá, a kitartást meg az untig ismert egyforma feladatok jelentik. De van-e szürke ember, van-e becsülettel doleozó, kitartó, munkatársaiért pluszt is vállaló ember, aki nyomtalanul, „emlegetetlenül” tűnik el hajdani közösségéből? Ha már megkérdeztek: önöknek, munkásoknak hirdetni kellene a kétkezi munka becsületét. Azzal, hogy követhető példaképük, brigádalapitó vezetőjük nevét megőrzik. Azét. akit őszintén — nem beosztásáért, nem pénzéért —. valóban munkásszorgalmáért, a maguk közül való ember mi- voltjáért becsülnek. És — ez a dolog másik oldala, persze — kaphatna- e ennél szebb ajándékot búcsúzóul az, aki oly sokat, adott munkáséveiben önök. nek? Csak addig voltam kívülálló. míg nem kérdeztek, de mert belebeszélhettem, hadd mondjam hát; nem érzem óriásinak gopdiukat, a név- keresést. Remélem, a kiváló brigád címet is és még soksok más munkacsatát is megnyer a brigád — az eredeti, megtartott névvel. Szőke Mária Kit tiszteljünk? Hops csavarok
