Észak-Magyarország, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-22 / 69. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. rwördos 22., széftío Az egyetlen „meíős”: Marchais Akikre a franciák szavaztak A második menet véget ért, az eredmények politikai értékelése még folytatódik, de talán nem árt kicsit emberközelből is megszemlélni azokat, akikre a franciák szavaztak. A Paris Match legutóbbi száma sok fényképpel illusztrálva mutatta be életpályájuk személyes oldalát, ami természetesen meghatározta politikájukat is. Éppen úgy, mint a környezet, amelyből a politikába érkeztek. Ha Pompidouról, az előző elnökről köztudott volt, hogy a Rotschild-bankház igazga. tói posztjáról lépett át a politikába, utódjáról, Giscard d’Estaing elnökről már kevesebben tudják, hogy apja Edmond, a nagy tekintélyű Indokínai Banknak volt elnöke, még kevesebben pedig azt, hogy már a bankár is politizált. Ennek a politikai szerepnek volt ugyanis következménye, hogy Valery Giscard d’Estaing . a Rajna bal partján, Coblenzben született 1926-ban, amikor a franciák — a Párizs környéki békék értelmében —meg. szállva tartották Németországnak ezt a részét és Edmond bankelnök itt - dolgozott akkor, mint a megszállt terület pénzügyi ellenőre. Aki szereti a történelmi analógiák játékát, annak eszébe juthat, hogy a francia „elnöki kormány’’ egyik pártjának vezetőjéből lett államfő abban a Coblenzben született, ahol a nagy francia forradalom idején a német hercegek és a menekült francia arisztokrácia szervezkedett, gyűjtött hadsereget a forradalom ellen. A Giscard d’Estaing család ahhoz a mai francia fináncarisztokráciához tartozik, amely III. Napóleon alatt szerezte vagyonát éppen úgy, mint a Schneider vagy De Wandel családok, nem véletlen, hogy a fiatal Valery 1952-ben a Schneider ágyúgyáros családja egyik tagjának lányát, Anne-t vette feleségül és ugyanebben az évben lett Paul Faure egyik ifjú munkatársa, majd De Gaulle kormányfőjének, Deb- rének államtitkára. Nem ilyen magasból indult a jobboldal másik, a gaulle- ista hagyományokat „maradéktalanul” ápolni óhajtó Jacques Chirac, Giscard egykori miniszterelnöke, majd jobboldali ellenfele, aki a párizsi polgármesterségből akar — a kormányelnökséget már megkerülve —egyszer az elnöki posztra jutni. Chirac pedagógus ősök leszármazottja, de a háború alatt együtt „húzódott meg” a németek elől a ma már milliomos Bloch—Dessaut családdal, a Mirage-gépek gyártójával. Nyilván ez is hozzájárult, hogy elvégezte a Science Po nevő diplomataiskolát, majd a háború után a — még Thorez és De Gaulle együttesen létrehozott — L’ENA nevű akadémiát, amelyben a legtöbb mai politikus (Giscard is) „kitanulta a szakmát”. A Béke-világtanács nevében a Romesh Chandra elnök felhívással fordult a kormányokhoz, a politikai pártokhoz, tömegszervezetekhez, mozgalmakhoz. Kezdeményezi, hogy március 23— 30. között az izraeli agresz- szorok és támogatóik elítélésére, a libanoni hazafias erők, a palesztin arab nép iránti egvüttérzés és támogatás kifejezésére világszerte szervezzenek szolidaritási hetet. „Nyújtsanak sokoldalú erkölcsi-politikai támogatást a Libanonban élő palesztinoknak, népük egyedüli jogos képviselőjének, a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek — hangsúlyozza a felhívás. Raymond Barre, Chirac ellenfele és utódja a miniszterelnöki poszton közgazdász és az elnök barátja, elég messze született Franciaországtól : Réunion szigetén, 1924-ben. Gyermekkora ezen a déltengeri szigeten kissé olyan volt, mint a francia romantika híres regényhőseinek Paul et Virginie-nek élete, aztán azonban — még Réunion szigetén, amely már 1943-ban felszabadult — a prefektúra sajtóattaséja lett. Franciaország felé az útja Madagaszkáron át vezetett, majd Tuniszba érkezett, ahol megismerkedett egy özvegyasszonnyal, leánynevén Hegedűs Évával és feleségül is vette. Így történt azután, hogy amikor tavaly nálunk járt, a repülőtéren a hivatalos fogadókon kívül magyar rokonai, feleségének testvére és férje is várták. Francois Mitterrand, a szocialisták vezére a legidősebb a szereplőink között, mert 1916-ban született, buzgó katolikus vasutascsalád ötödik gyermekeként. A Science Po-t ő is elvégezte, de többre nem maradt ideje, mert kitört a háború. Bevonult, Verdun vidékén német fogságba esett, megszökött, Algériába került, ahol találkozott testvérével, Roberttel. „Csak három hétig voltunk együtt” — meséli erről a korszakról Robert. Mint a Paris Match egy. előző számában a képek is mutatták, éppen most lett nagyapa. Utoljára, de nem utolsónak — az egyetlen „melós”, a kommunista Georges Marchais, aki 1920-ban született, nem sokkal azután, hogy apja hazatért a háborúból és ismét Normandia egyik bányájában dolgozott. „Soha sem bocsátom meg ennek a társadalomnak, hogy arra késztetett: öljek” — mondta az apa, amikor szegre akasztotta odahaza „fringiáját” és ez a mondás nyilván végigkísérte a fiatal Marchais-t, amíg eljutott a kommunistákig, amíg az apai mondás politikai elvvé érett benne. Nem lett bányász, mint az ap.ia, a repülőgépipar érdekelte és ott helyezkedett el. Onnan indult már ismert politikai pályája, hogy a választás szereplői közül ő legyen az egyetlen „virtigli melós”. Máté Iván A Varsói Szerződés tagállamai fiadseregeínek törzsvezetési gyakorlata A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői parancsnokságának egyeztetett terve értelmében március 14—21-én a Román Szocialista Köztársaságban megtartották a bolgár néphadsereg, a Román Szocialista Köztársaság hadserege és a Szovjetunió fegyveres erői hadműveleti törzseinek parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatát. A gyakorlatot Viktor Kulikov marsallnak, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának a vezetése alatt hajtották végre. A gyakorlat során kidolgozták a szövetséges hadseregek haderő- és fegyvernemei közötti harci együttműködés végrehajtásának kérdéseit. A gyakorlat szervezetten folyt le, tanulságos volt és bebizonyította, hogy megnövekedett a tábornokok, a tergernagyok és a tisztek hadműveleti felkészültsége. A gyakorlat előmozdította a Varsói Szerződés tagállamai magasabb törzsei közötti összhang fokozását, együttműködésük tökéletesedését és a testvéri hadseregek fegyverbarátságának erősödését.. A gyakorlat egyes szakaszain részt vett Dobri Dzsu- rov hadseregtábornok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere és Ion Coman vezérezredes, a Román Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere. Tegnap Miskolcon, a Hazafias Népfront megyei titkárságának tanácstermében tájértekezletet tartottak az Országos Béketanács Borsod, Heves. Szabolcs-Szat- már, Hajdú-Bihar és Nóg- rád megyében élő tagjainak részvételével. A tájértekezleten részt vett — többek között — Sebestyén Nán- dorné az Országos Béketanács főtitkára, Sándor István, az Országos Béketanács titkárságának vezetője, Serfőző Sándor, a megyei párt- bizottság munkatársa, Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára. Hegyi Imre megnyitója után Sebestyén Nándorné a nemzetközi eseményekről, azok hátteréről adott átfogó tájékoztatót, majd a békemozgalom időszerű feladatairól szólt. Közeleg a béke és barátság hónap, amikor hazánkban sok helyütt tartanak békegyűléseket, baráti találkozókat. Ezek alkalmat adnak arra, hogy még jobban megismerjük a szomszédos országok népeit, kultúráját. A tegnapi munkaértekezleten sokan szót kértek, hogy beszámolhassanak arról, miként végzik munkájukat az ifjúság körében, az üzemekben, termelőszövetkezetekben. Szó volt a békemozgalmi munka módszertani kérdéseiről is. A hagyományteremtő békemozgalmi tevékenység jól szolgálja a békeépítők törekvéseit, új módszerek kialakítását. Szükség van nagyobb rendezvényekre ugyanúgy, mint a kevésbé látványos találkozókra, beszélgetésekre, gyűlésekre, melyek egyaránt jól szolgálhajták a béke és a barátság ügyét A munkaértekezlet résztvevői több hasznos tapasztalatot tártak fel és ismertettek a tegnapi tanácskozáson. A felszólalásokra Sebestyén Nándorné válaszolt Kedden délután Mezőcsát- ra látogatott Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára, ahol találkozott a járási párt-végrehajtóbizottság tagjaival, a járás tömegszervezeti vezetőivel, a vezető propagandistákkal. Előadásában tájékoztatót adott a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, valamint az Országos Béketanácsnak a béke biztosítása, a népek közötti együttműködés erősítése érdekében kifejtett tevékenységéről. Szólt a magyar békemozgalomnak a legszélesebb néptömegek aktivizálása érdekében alkalmazott módszereiről, eszközeiről. Az élményszerű előadást vita követte. 1 Jordániái KP feiltepek láfopfása hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására március 20—21-én hazánkban tartózkodott a Jordániái Kommunista Párt küldöttsége, Fayek Warradnak, a Központi Bizottság első titkárának vezetésével. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta a jordániai testvérpárt küldöttségét. A delegációval megbeszélést folytatott Gyenes András, a KB titkára. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozókon a két párt képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről. Hangsúlyozták, hogy Izrael folytatódó agressziója, az arab területek bekebelezésére irányuló törekvése, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak elutasítása továbbra is fokozza a feszültséget a térségben, és ezáltal fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. Határozottan elítélték Izrael agresszióját Dél-Libanonban, követelték, a terrorakciók beszüntetését a Palesztinái felszabadítási mozgalom a libanoni haladó hazafias erők, a megszállt arab területek lakossága ellen. A két testvérpárt képviselő« kifejezték eltökéltségüket, hogy á jövőben is fejleszteni fogják a marxizmus—lenini zmus, a proletár internacionalizmus elveire épülő testvéri barátságukat és együttműködésüket Bolgár—magyar közlemény Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Petr Mladenovnak, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterének meghívására március 19—21-ig hivatalos baráti látogatást tett Bulgáriában. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kedden Szófiában fogadta Púja Frigyes külügyminisztert. A látogatás során a külügyminiszterek tájékoztatták egymást a fejlett szocialista társadalom építéséről országukban, áttekintették az együttműködés eredményeit és a kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeit. Véleményt cseréltek az időszerű nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország hagyományos együttműködése és testvéri kapcsolatai eredményesen fejlődnek a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján. A közlemény a továbbiakban az eredményes gazdasági kapcsolatok értékelése után a szocialista közösség országainak egységét hangsúlyozta. Ez az egység és ösz- szeforrottság jql szolgálja a béke és biztonság ügyét. Kiemelték a KGST jelentőségét, a nemzetközi enyhülés folyamatát, a fegyverkezési hajsza megfékezését, a leszerelést. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az enyhülési folyamatot ki kell terjeszteni katonai célra is, és össze kell hívni a leszerelési világértekezletet. A közlemény aláhúzza, hogy a két külügyminiszter megbeszélése szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Púja Frigyes meghívta Petr Mladenov külügyminisztert, hogy tegyen látogatást hazánkban. A bolgár külügyminiszter a meghívást elfogadta. A beruházási vásárlóerő szabályozásáról (I.) Az 1978. évi népgazdasági terv a gazdaság egyensúly- helyzetének, valamint a beruházási kereslet és a kivitelező képesség összhangjának javítása érdekében a beruházások növekedésének jelentős mérséklését irányozta elő. A terv szerint a szocialista szektor beruházásaira 1978-ban folyó áron mintegy 180—182 milliárd forint fordítható, ami közel azonos összeget jelent az 1977. évben ténylegesen felhasznált összeggel. Az 1978. évi terv azonban még így is jelentősen meghaladja az V. ötéves tervben ez évre eredetileg előirányzott beruházási befektetést. Miért volt szükség a beruházások növekedési ütemének mérséklésére és milyen hatással van ez a vállalatok fejlesztési törekvéseire, a korszerűbb és gazdaságosabb termékszerkezet kialakítására irányuló vállalati elképzelésekre? Ez a kérdés gyakran felmerül a gazdasági vezetők és dolaozók' körében egyaránt. Mindenki előtt ismert, hogy a termelés hatékonyságának növelése, a mai igényeknek meefelelő korszerű termelés- szerkezet kialakítása nem valósulhat meg újabb invesztíciók nélkül. Bár a terme'lé- kenység javításának, a hatékonyabb gazdálkodás feltételeinek érvényre juttatásának igen jelentős tartalékai vannak még a vállalati belső munka- és üzemszervezésben, azonban a gazdaság fejlődésének alapvető feltétele az újabb beruházások révén létrehozható korszerű termelő kapacitások megvalósítása. Még bonyolultabbá teszi a kérdést az a körülmény, hogy az érvényes szabályozó- rendszer — évek óta növekvő mértékben — pénzügyileg megteremtette a feltételeket a jelenleginél nagyobb ütemű beruházások megvalósítására. Borsod megyében például 1976-ban közel 20 százalékkal, 1977-ben pedig további 30 százalékkal emelkedett a vállalati döntésű beruházások volumene úgy, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési pénzforrások ősz- szege sem csökkent, sőt legtöbb vállalatnál évről évre tovább emelkedett. A beruházásra felhasznált pénzeszközök elemzése ugyanakkor egyidejűleg azt mutatta, hogy a többlet fejlesztési forrásból többségében szükséges, indokolt fejlesztések, kapacitásbővítések valósultak meg. Az 1978. évi vállalati fejlesztési törekvések is azt jelzik, hogy a tervcélkitűzések a népgazdasági elvárásnak megfelelő beruházások megvalósítását irányozták elő. Ennek ellenére a népgazdaság jelenlegi helyzete mégis a beruházások növekedési ütemének mérséklését teszi objektíve szükségessé. E kettősséget nehéz elfogadni, különösen akkor, ha a vállalati és népgazdasági érdek ütközése a vállalati érdekeket egyes területeken egzisztenciálisan érinti, és a beruházások ütemének mérséklése a vállalat szempontjából hasznosnak ítélt fejlesztések korlátozását, vagy időben történő eltolását eredményezi. E feszültség feloldása érdekében érdemes egy rövid pillantást vetni az 1977. évi nemzeti jövedelem felhasználós mennyiségére és összetételére, valamint a népgazdaság fizetési mérlegének alakulására. 1977-ben a nemzeti jövedelem belföldi végső felhasználása a tervezettnél lényegesen gyorsabban, a termeléshez közelálló ütemben emelkedett. A számítottnál na- nagyobb külföldi cserearányromlás a nemzeti jövedelemnövekmény jelentős részét igénybevette. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet az, hogy a nemzeti jövedelemfelhasználás összetétele a belső egyensúly helyzet szempontjából nem kívánatos arányban eltolódott a felhalmozási célú felhasználás felé. Ugyanakkor azonban a tervezettnél nagyobb beruházási teljesítés nem járt együtt a beruházási tevékenység hatásfokának javulásával és a befejezetlen beruházások állománya jelentősen tovább emelkedett. A felfokozott beruházási gépkereslet hatására nőtt a gazdaság importigénye, ami viszont a fizetési mérleg alakulására volt kedvezőtlen hatással. Az adott helyzet értékelése késztette arra a gazdaság irányító szerveit, hogy az 1978. évi népgazdasági tervben mérsékelje a beruházások növekedési ütemét. Ezen belül a vállalati döntésű beruházásokra fordítható összeget folyó áron az 1977. évi tényleges teljesítés 95—96 százalékában határozta meg. Az elmúlt évinél alacsonyabb szintben meghatározott beruházási előirányzat igen jelentős — beruházási vásárlóerőt szabályozó — intézkedések megvalósítását tette szükségessé. A kormányzat abból az alapállásból indult ki, hogy a vásárlóerő szabályozását a vállalati önállóság sérelme nélkül közgazdasági eszközökkel kell megoldani. A szabályozó eszközökön belül különös jelentőséget kapott a bankhitel, mint olyan eszköz, amely a legrugalmasabb és rövid távon alkalmas arra, hogy a népgazdasági elvárásoknak megfelelően befolyásolja a beruházási vásárlóerőt. A kormány által 1978. évre jóváhagyott hitelpolitikai irányelvek leszögezik, hogy erősítem kell a hitel vásárlóerő szabályozó szerepét és törekedni keíl arra, hogy a vállalati fejlesztési források — új beruházások indítása helyett — elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezésének gyorsítását szolgálják. Annak érdekében, hogy a vállalati beruházási forrósok beruházási célú fel- használása a tervezett keretek között valósuljon meg, szükséges e forrósok nem beruházási célú lekötése. Ennek keretén belül biztosítani kell a forgóalapok közvetlen feltöltését, a különböző lejárattal engedélyezett fejlesztési hiteleit törlesztését a rendelkezésre álló vállalati fejlesztési források mértékének megfelelően. A vállalati saját fejlesztési forrásokat fokozottabb mértékben — szükség esetén pótlólag is — be kell vonni a folyamatban levő beruházások finanszírozásába. Bonus Rókus, az MNB Borsod megyei Igazgatósagának vezetője (Folytatjuk) Értele! a üemezgaimi mániáról Szolidaritási óét
