Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1978. február 26., vasárnap Az elmúlt év őszén tudó­sítottunk arról a bűnperről, amelynek vádlottjai Veres János és két társa; sértett­je idős Csáki Antal volt. Valamennyien tiszalúciak. A vád: emberölés. Végigkísér­tük a bizonyítási eljárást, ezt követően többször ér­deklődtünk az ítélet várha­tó időpontjáról. Ekkor tud­tuk meg: a megyei bíróság a per anyagát, az orvos­szakértői véleményeket fel­terjesztette az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak fe­lülvéleményezésre. A mi­értről kérdeztük dr. Koha- rek József megyei tanács- vezető bírót: — Idős Csáki Antal ha­lálát követően, a boncolást végző orvosoknak még nem állt rendelkezésükre adat arról, hogyan keletkeztek • az elhunyt sérülései; ki, vagy kik okozták azokat és mivel? Ekkor úgy nyilat­koztak, hogy a halált okozó sérülés rúgástól származik. A nyomozati eljárás későb­bi szakaszában bocsátották rendelkezésükre a bűnjel­ként lefoglalt karót, ekkor újabb véleményt kellett ad­niuk. Ez a vélemény nem volt egyértelmű. A vádlot­tak is ellentmondó vallomá­sokat tettek arra nézve, hogy ki, milyen ' sérülést okozhatott. Mind ennek tisztázása az ügy lényegét érintette. Kihat a jogi mi­nősítésre és a büntetés ki­szabására is. Ezért döntöt­tünk úgy, hogy beszerzi a bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igaz­ságügyi Bizottságának a szakvéleményét Európában először Az igazságügyi orvosszak- értők véleményének felül- bírálatáról, e munka jelen­tőségéről és jelenlegi hely­zetéről kértünk tájékozta­tást az írás elején idézett eset kapcsán is — dr. So­mogyi Endre egyetemi ta­nártól. a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani In­tézetének igazgatójától, az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizott­ságának elnökhelyettesétől. — Magyarországon 1890- ben hívták életre az Igaz­ságügyi Orvosi Tanácsot — utalt a történetiségre dr. Somogyi Endre. Alapvető feladata az orvosszakértök véleményének felülvélemé­nyezése volt. Ez a munka, abban az időben, korszak- alkotónak számított, s Euró­pában nálunk kezdődött el először. Talán érzékelteti e tevékenység fontosságát, az Igazságügyi Orvosi Tanács tekintélyét az a fény is, hogy elnökét az államfő nevezte ki. Ez a tanács 1951-ig működött, akkor hozták létre — az Egész­ségügyi Minisztériumon be­lül —, az Egészségügyi Tu­dományos Tanácsot, s en­nek egyik munkacsoportja­ként az Igazságügyi Bizott­ságot. Ez a jelenlegi mű­ködés kerete. Az Igazság­ügyi Bizottság tehát a jog­utód, s tagjait — háromévi időtartamra —, az egészség- ügyi miniszter nevezi ki, az igazságügyi miniszterrel és j a legfőbb ügyésszel egyet­értésben. — Milyen esetekben ke­rül egy-egy ügy a bizottság elé? — Előfordulhat, hogy el­lentétes orvosszakértői vé­leményeket kapnak a ható­ságok, ebben az esetben jogukban áll ezt felterjesz­teni felülvéléményezésre. Ugyanígy: ha a bíróság ag­gályosnak találja az orvos­szakértői véleményt és nincs mód, helyben, annak feloldására, szintén a fel­terjesztés mellett dönthet. Évente mintegy háromszáz, ötven ügyben kell felülvé­leményeznie a tizenöt tagú bizottságnak. Ezen alapvető feladatunk mellett, megbí­zásunk arra is kiterjed, hogy adott esetben — pél­dául, valamely sérelmes ügyben érkezett panaszle­vél kapcsán — referáljunk, vagy más kérdésben szak­tanácsot adjunk; a bizottság ilyen tekintetben tanácsadó szerve is az egészségügyi miniszternek. Állást fogla­lunk továbbá — elvi állás­pontot fejtünk ki — alap­vető orvosetikai kérdések­ben, és egy-egy bizonyítási eljárás bevezetésében. Pél­daként említhetem a szár- mazásmegállapítási ügye­ket i ,4 Az igazság nyomában Az Igazságügyi Bizottság tagjai országosan elismert szakemberek, orvosproíesz- szorok. Elmegyógyászok, nő­gyógyászok, sebészek, bel­gyógyászok, akik klinikai munkájuk mellett látják el a megbízásból adódó fel­adataikat. Természetesen, a bizottság tagjai között van­nak igazságügyi orvosok is, akik megfelelő jogi képzett­séggel rendelkeznek. — Az Igazságügyi Bizott­ság feladata nem az — — mondja dr. Somogyi Endre professzor —. hogy jogi szempontból vélemé­nyezze az előterjesztett ügyeket. Ez a bíróság dol­ga. Mi minden esetben igazságügyi orvosi szem­pontból döntünk a minden­kori joggyakorlat ismereté­ben, a legmodernebb orvo­si álláspontot tükröző, kö­rültekintő, megfontolt szak­vélemény elkészítésével. Az már, hogy egy-egy per részleteinek, egyéb össze­függéseinek ismeretében a bíróság mennyiben fogadja el az Igazságügyi Bizottság felülvéleményezését, az mérlegelési jogkörébe tar­tozik. Az eddigi tapaszta­latok azt mutatják, hogy százból kilencvenöt esetben a bíróság magáévá teszi a bizottság álláspontját, vé- ményét. — Hogyan történik a fe­lülvéleményezés ? — Amennyiben az iratok alapján nem lehetséges szakvéleményt adni, vagy a bíróság úgy rendelkezik: mi is vizsgálattal alakítjuk ki véleményünket, fogla­lunk állást a kérdéses ügy­ben. Minden egyes 'ügynek — így az említett borsodi­nak is —, van egy külső szakértő referense és egy „belső” — azaz bizottsági — korreferense. Ha a ket­tőjük véleménye nem egye­zik, akkor a külső szakértő meghívást kap az ülésre, és ott vitatják meg a kérdést. Azt feltétlenül hangsúlyoz­ni szeretném: a vélemény mindig testületi, soha nem egy ember álláspontját fog­lalja magába. — Milyen típusú ügyek foglalkoztatják leginkább a bizottságot? — Az esetek közel felé­ben elmeorvos-szakértői kérdésekben kell állástfog- lalnunk. Büntetőügyekben a beszámíthatóság; polgári, perekben a cselekvőképes­ség elbírálásában kell — felterjesztés esetében — szakvéleményt adnunk. Az utóbbi esetben például ilyen lehet annak eldöntése: vég­rendelkezhet-e az ügy sze­replője? De sok esetben kell munkajogi — például üzemi baleset —, és szár­mazási perekben felülvéle­ményeznie a bizottságnak. Egy elítélt nem bűnös Beszélgetésünk közben könyvek kerülnek az asz­talra. Az azonos cím alatt — Orvosi segítséggel az igazság nyomában — szá­mok különböznek a köte­teken, jelezve, hogy egy so­rozat egy-egy példányáról van szó. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igaz­ságügyi Bizottságának mun­kájából folyamatosan köz­readnak már jogerős ítélet­tel lezárt eseteket. Számos példa kívánkozna ezekből is, hogy bemutassuk e fe­lelősségteljes — olykor perdöntő — szakvéleménye­zői tevékenységet A konk­rét példáért azonban nem kell „messze mennünk”, kí­nálkoznak borsodiak is. Ezek közül idéz fel egyet — mint az ügy tanácsve­zető bírája —. dr. Koharek József: — 1967-ben a megyei fő­ügyészség emberölés bűn­tette miatt állítatta bíróság elé a két vádlottat A bíró­ság a bűnösség megállapí­tását nagymértékben az or­vosszakértői véleményekre alapozta, melyek azt állítot­ták, hogy a sértett kopo­nyáján, három, ütéstől szár­mazó sérülés keletkezett, s ez bizonyítja, hogy mind a két vádlott részt vett a sér­tett bántalmazásában. A nyomozás során ezt a vád­lottak sem tagadták. Bű­nösségüket tehát megállapí­tottuk. Az ügy fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíró­ság elé került, ahol aggá­lyosnak találták a nyomo­zás és az első fokú bíróság előtt elhangzott szakvéle­ményeket. Az ítéletet ha­tályon kívül helyezték, és a megyei bíróságot új eljá­rásra utasították. Ennek során, a sértett holttestét exhumáltattuk, a sértett ko­ponyáját és az iratokat a korábban adott szakvéle­mények felülvéleményezése céljából az Egészségügyi Tudományos Tanács Igaz­ságügyi Bizottságához ter­jesztettük fel. Az Igazság­ügyi Bizottság a koponyát megvizsgálta, a törött ko- ponyacsontdarabokat a he­lyükre illesztette és megál­lapította, hogy a koponyán milyen törési vonalak lát­hatók. Megállapította, hogy a sérülés keletkezésére néz­ve a koponyacsontok vizs­gálata értékesebb adatokat nyújt, mint a lágyrészsérü­lés vizsgálata. Véleménye szerint, a koponyát két nagy erejű, kemény tárgytól származó tompa erőbehatás érte, de az sem zárható ki, hogy a sérülések egyetlen ütés következtében jöttek létre. Megvizsgálták a bűn­jelként lefoglalt karót, vas­villát és ennek, alapján ki­fejtették, hogy nincs semmi alap annak feltételezésére, hogy a sértett fejére karó­val olyan ütést mértek vol­na, hogy az súlyos agysérü­léssel járt. E szakvélemény birtokában, amivel a nyo­mozás során eljáró szakér­tők is egyetértettek, a me­gyei bíróság a másodrendű vádlottat felmentette. Időközben, míg ez az „anyag összeállt”, megérke­zett a megyei bíróságra az írás elején felidézett tisza- lúci bűnperben felterjesz­tett orvosszakértői állás­pontok szakvéleményezése. Az ítélet márciusban vár­ható ... Ténagy József 7S éve született Julius Fuűtk csehszlovák kommunista íré, újságíró, ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét. Ezek a ni gyerekek MESE ÉS VALÖSAG Krisztina és Tibiké a hin­tánál ácsorognak. Szemmel láthatóan unatkoznak. Kriszti éneklő hangon meg­szólal: — Játsszunk valamit! — Mit? — Papásmamást. Te le­szel az apuka, én meg az anyuka. — Jó. — De én királynő is sze­retnék lenni! — Akkor én meg király leszek. — Itt van a koronád — a kisfiú fejére tesz egy ho­mokozóvödröt. — Főzök ebédet a gyerekeknek — a játékedényekkel kezd szöszmötölni. — Jó. Én meg megyek a gyárba dolgozni. — Szervusz, apuka! — Szervusz, anyuka! — két kis kezével megfogja a nemlétező kormányt, a lá­bával berúgja a motorbi­ciklit, a szájával brummog egyet-kettőt, és már szá­guld is Icörbe-körbe a té­ren. Így játszanak boldogan, egyetértésben. Üzenet az élnek 1943. május IS. Ma éjjel viszik el Augusz­támat Lengyelországba „munkára”. A gályára, a tífuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két- három hónapom van még hátra. Irataimat ugyanis át­adták már a bíróságnak; így hát talán még négy hé­tig ülök itt vizsgálati fog­ságban a Pankrácon; s az­után még egy vagy két hó­napom marad. Ezt a ripor­tot nem tudom már befe­jezni. Mindenesetre igyek­Auguszta, íme, ez ő: Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniu­sában. A letartóztatásunk óta eltelt hat hét után elő­ször látott, ama szörnyű napok múltával, melyekben egyedül gondolkozott él zárkájában a halálomról szóló híreken. Hozták, hogy megpuhítson. „Beszélje rá — szólt hoz­zá velem való szembesítése­kor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá hogy legyen józan. Ha saját magára nem szem folytatni, ha e néhány nap alkalmat ad rá. Ma azonban nem tudok tovább dolgozni anyagával. Agyam és szívem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hivő emberrel és odaadó élettárssal az úton, mely mindig meredek volt és mindig nyugtalan. Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely parti­zánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki férje oldalán harcolt a szabad­ságért páratlan bátorsággal. Így bizony, harcos felem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határozot­tan metszett arccal és nagy gyerekszemekkel, melyek­ben annyi a gyöngédség. A harc és az egymástól való állandó távoliét örök sze­relmeseket formált belő­lünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első ismerkedés, az első simogatások heves pillana­tait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a léleg­zetünk, a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban. Évekig dolgoztunk együtt és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tud­nak bajtársakon segíteni: évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen ír­tam, ha nem tudtam ma­gam mögött kedves tekin­tetét. Évekig álltunk egy­más mellett a harcokban, amikben kettőnk élete csep­pet sem volt szegény. És kéz a kézben évekig csa­varogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gaz­dagok voltunk a szegények gazdagságával. gondol, gondoljon legalább önre. Egy órája van a gon­dolkozásra. Ha viszont ma­kacs marad, még ma este mindkettőjüket kivégzik. Mi ndkettőjüket!” Ö tekintetével végigsimo­gatott és egyszerűen vála­szolt: „Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utolsó kívánságom teljesíté­se. Ha kivégzik őt, végez­zenek ki engem is!” íme, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Életünket elvehetik, ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem. Ó, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnók egymást e sok nélkülözés után! Ha újból találkoznánk a sza­bad, tágas és teremtő élet­ben! Akkor, amikor meg­valósul mindaz, ami után vágyódtunk, amire töreked­tünk, és amiért most a ha­lálba megyünk! Igen, min­den bizonnyal holtan is él­ni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zugá­ban, hiszen erre tettük fel egész életünket, és ez vi­gasztal most, amikor szo­morúak vagyunk, mert bú­csúznunk kell. Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást vagy kezet szorítsunk. Csak a Károly teret a Pankráccal összekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sor­sunkról. Tudod, Auguszta, én is tudom, hogy valószínűleg többé már nem látjuk egy­mást. Mégis hallom, amit a távolból kiáltasz: „Viszontlátásra, kedvesem!” „Viszontlátásra, Augusztám!” (Peéry Rezső fordítása) PEDIG A NAGYPAPA A KEDVENCE! j A nagymamát a négyéves Pétiké is elkísérte az állo­másra. Útközben beszélget- ! tek. S — Mamika, ne menj ha­za! I — Muszáj, kisfiam. Hol- i nap dolgoznom kell. | — És mikor nem kell dolgozni? — Majd, ha nyugdíjas leszek. Akkor majd ideköl­tözünk hozzátok. — Norbert nagymamája miért lakik Norbertoknál? — Mert Norbertnek meg­halt a nagypapája. — És ha az én nagypa­pám meghal, akkor te is hozzánk költözöl? — Igen. — És akkor mindig ha­zaviszel az óvodából dél­ben? — Haza. kisfiam. A kisfiú szeme felcsillant, majd váratlanul megkér­dezte? — És mondd, nagymama, mikor hal meg nagypapa! SZÜLETÉSÜNK TITKAI ! ■ I Zsoltiba és az anyukája sétálnak. A kórház épülete i leire. előtt megállnak. Az anyuka felmutat a harmadik eme­— Itt születtél, kisfiam. A gyerek csak áll és néz fölfelé. Töpreng. — Anya, amikor szület­tem. huncutkodtam? Az anya elképed a kérdé­sen, de gyorsan válaszol: — Igen. Ezzel azonban nem sza­badul meg. — Anya. és hogy huncut­kodtam? — Hát, tudod... — az arcán a most mit mondjak bizonytalansága tükröződik —. hol kidugtad a fejed, hol visszahúztad. A gyereknek tetszik a válasz. Kacag. Aztán újra kérdez. j — Anya, és csupaszban ; voltam? — Igen, kisfiam, csupasz voltál. — És örültél, amikor szü­lettem. — Nagyon, kisfiam, na­gyon örültem. A gyerek megáll, hálásan néz az édesanyjára, majd boldogan felkiált: — Anya. én is örültem! Bagi Aranka / Perdöntő lehet Bozsik István rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom