Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

1978. február 26,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szakácsvirlns Szerencsen ÉTLAP kerül elénk a sze­rencsi Rákóczi étteremben és a felsorolt ételek alatt egy megjegyzés: vendége­ink kérésére az étlapon nem szereplő ételeket is el­készítjük. Ez a kijelentő mondat virtust, bátorságot hordoz' magában és provokál is egyben, _ mert szakács le­gyen a’ talpán, aki fejből tudja, mihez is kapjon, ha azt a húst, holstein, vagy elszászi módra, vagy cigá- nyosan, a csülköt pékné módra kéri a vendég pilla­natnyi hangulatában. Meg aztán az sem utolsó szempont, hogy van-e mi­hez kapni, van-e kéznél hal, fácán, vaddisznóhús, mert ugye a vendég, az vendég, és itt bármit kér­het. ez áll az étlap alján. Kérjünk. A szakács térül- fordul a konyhán és egy­kettőre ott gőzölög az asz­talon a finom halászlé, az­tán fűszerillatban a pacal- pörkölt. A halászlé nemcsak piros a paprikától, de erős is. A próba megtörtént, a foly­tatásra legfeljebb más alka­lommal kerülhet majd sor. A fantáziának azonban nem parancsolhat sem a pénz­tárca. sem a teli gyomor, soroljuk, ami ételféle egy­általán eszünkbe jut, töre­dékei a vékonyabb szakács- könyveknek. Gulyás László, az étterem vezetőhelyettese az étlapon levő megjegyzés értelmi szerzője mosolyog a válaszokhoz, magabiztossá­ga vet véget a kérdések­nek. Ö áll oda a szakács mellé ha kell. Műszakokat főzött át tanulmányai be­fejezése után a Lucullus- ban a főváros egyik ínyenc- éttermében, aztán a Sza- badság-híd melletti Matróz csárda konyhájának tűzhe­lye mellett sütött-főzött. Megfáradt, éhes hajósok­nak. kontinenseket keresz­tülautózó kamionosoknak, olyan vendégeknek, akik egyik héten Bécsben, a má­sik héten Belgrádban va­csoráztak, Brüsszelben, Ró­mában ebédeltek, és hogy sehol se érje meglepetés őket, lehetőleg személye­sen is ismerték a konyha­főnököt. a szakácsot, mert a bor. a rum. a kóla lehet egyforma mindenütt, de az étel. ami az asztalra kerül? Órák tellek el, és amíg Kovács László az ország­utak vándorairól, folyami, tengeri hajósokról beszélt, repült velünk az idő. és közben „főztünk, főztünk”, sokat, de nem eleget. Má­jat, ezer módra, borjút és malacot pirítottunk, sörrel locsoltuk. Aztán az ételek királya, a bifsztek minden­kiről elnevezve és taláro­sán. Mi is ebben a magyaros? Hát, hogy a vendég jogán kérhetek valahol, amit sze­retnék, nincsenek X-ek az ételek mellett, és ahogy a pincér kedvét néztem, ő sem csak savanyú uborkát evett aznao. Milyen kár. hogy ez a rö­vidke kijelentő mondat egyetlen étlapon szerepel és félő. nem terjed a híre sem olyan gyorsan, mint az ízet­len, egyforma levesek re­ceptje. a savanyú paradi­csomleveseké, vizes pörköl­teké, zsemléből, borsból ké­szített vagdalthúspogácsáké terjedt. A SZERENCSI szakács bátorsága a vendéglátóhe­lyek beállt ételsorainak kor­szakában virtusnak számít, ami azonban őt föléemeli vállalkozásával a többiek­nek. Mert más lesütni, meg­főzni egy adott mennyiségű húst. levest, aztán X-eket pipálni az étlapra, meg egé­szen más azt ajánlani: kér­jen, mi elkészítjük! Min­den nap. minden órában készenlétben egy-egv új ké­rés teljesítésére, melyék. kö­zött esetleg nehéz pillana­tokat teremtő óhajok is le­hetnek. A magyaros ven­déglátáshoz, mint látszik, nemcsak paprika, sói liszt, zsír, hal és vad kell. de jó szakmai felkészültség és bátorság is. Nagy József Sárváriak Belgiumban Id. Gerencsér "Ferenc könyvéről A magyar munkáséletnek különleges és sajátos mo­zaikja, egy belgiumi műse- lyemgyárban dolgozók, s a gyár barakkjában élők sor­sa ismerhető meg idős Ge­rencsér Ferencnek, a Ma­gyar Rádió' nyugdíjas veze­tőjének könyvéből. A szer­ző, mint a vendégmunkások egyike, több évet töltött a harmincas években a sav­gőzös műhelyekben, a tö­megszállásnak, éppen csak éjjeli menedékhelynek mondható munkáslakások­ban. A mintegy kétezer ki­vitt sárvári munkás között egyike volt azoknak, akik öntudatos szóval, újságírói tollal küzdöttek a gyáros és az ügyvivő túlkapásai ellen, akik magasabb bért mertek kérni, ha fokozták a munka ütemét és szót emeltek, ha a vállalkozó még a szerződésbe foglalt minimális kötelezettsége alól is igyekezett kibújni. A csekély számú, a közös­ségért kiálló bátrak példá­ja nyomán egyre növeke­dett a hazától messzesza- kadl sárváriak öntudata. Sok botlással, vargabetűvel, a hirtelen elpusztulás, vagy a holnapi meggazdagodás kételyei között vergődve, sok drámai megrázkódtatás után, roppant hitelesen for­málódnak minden helyzet­ben helytállni tudó ember­ré. Szívük csordultig telve az otthoniak iránti aggoda­lommal, a haza szeretetével és ugyanakkor a hontalan­ság érzetével. A flamandok és a vallonok között még az olaszoknál, törököknél is számki vetetteb bek. mert nekik kell megmutatni, hogy a fogásokat megtanul­va mind több és több gé­pen képesek dolgozni, ere­jüket a végsőkig feszítve, s ezzel ugyancsak a végsőkig foltozva a hazai munkások, vagyis a belgák ellenszen­vét is mindaddig, míg a szédületes iramú termelés után megtelnek a raktárak, túltermelési válságba jut a gyáros, leáll a gyár, s a sárváriakat is elbocsátják. E magában is izgalmas tét, izgalmasan alakuló egyéni sorsok szövevényén át bontakozik ki. A fiatal sárváriak szenvedélyes em­berek. Mindenekelőtt a megismerés vágya fűti őket, de nem kevésbé a becs­vágy, jól csinálni azt, amit csinálni kell, önfeledten örülni, ha van minek, ál­modni a majdan otthon megépítendő házat, pénz­zel segíteni az otthoniakat és inni is egy keveset, ha a zseb megengedi, hiszen a műhely pokol, kénköves pokol, még a csontvelőt is felfalja a sav. Halnak is szép számmal a sárváriak. Meggyászolják és nem felejtik el egymást. Egy-egy munkás halála és temetése egy-egy katarzis a megtisztulásban, az ember­ré válásban. Oly nemes szíve és olyan tragikus sorsa senkinek sincs, mint Varga Tibornak, aki molnárinasként kezdte, majd asztalosszakmát ta­nult, volt vendégmunkás Kubában, s az itteni mű- selyemgyári munkásközös­ség kirhondatlanul is veze­tőiének tekinti. Az is. Ö szól mindig a többiek ér­dekében, ő kevesli a bért és ő t mer bukást is vállal­ni, mivel ő nem otthoni viskókban gondolkodik. Mi­lyen tragikus, hogy ez az ember már sejtve a sárvá­riak kiűzetését, önkezével vet véget életének. Kemény­sége, harcossága magávalra- gadó. de ugyanakkor nála találjuk a leglíraibb elérzé- kenyülést is. éppen kará­csony estéjén. A Sárváriak Belgiumban értékes olvasmány. A ma­gyar vidéki munkásság éle­tének ritka dokumentuma. Borsodi Gyula Készilidík az GER8FL0T Előzetes számítások sze­rint az olimpia idején az Aeroflotnak napi 60 ezer utassal kell számol­nia. A nagy tapasztalatok­kal rendelkező szovjet lé­gi közlekedési vállalat ide­jében felkészül az előtte álló feladatok megoldására, így például naffv változá­sok lesznek a Seremetyevoi repülőtéren, ahol az új fel­szálló pályán és az új re-, pülőtéri épületen kívül ér­kezési csarnok és szálloda épül. Az Olimpia—80 ven­dégeinek fogadására készül a Vnukovói és a Domogye- dovói repülőtér is, továbbá a Tallini repülőtér, ahol a hajóversenyek kerülnek le­bonyolításra. Naponta 30 tonna- N Süvítő mozdonyok, tö­mény, fehér gözoszlop, em­beráradat. Percenként kél a megafon hangja, az első vágányra befutó szerelvé­nyekhez menetrend szerint gördülnek a csomagszállító kézikocsik. Miskolc. Tiszai pályaudvar, 2-es számú postahivatal. A Borsodba érkező és az innen induló csomagok srác- pontja. Dermesztő a hideg a csarnokban, az ablakokon bevág a hó. A postán érke­ző csomagok raktárában — ahol rendeltetési helyük szerint irányítják, rendsze­rezik a küldeményeket — kocsikon halmozódnak a pakkok. A nap 24 órájá­ban háromezer darab for­dul itt meg: a tavaszi és az őszi hónapokban ezerrel több. év végén pedig dup­lájára nő a számuk. Budapestről éjfél előtt és hajnali 4 óra után érkezik a mozgóposta. A 2-es pos­ta raktáraiból — sugáralak­ban. a megye településeire — kilenc irányba indul tovább az elosztott külde­mény'. A több mint 30 pos­tás — csomagrakodó és rak­táros.— naponta 30 tonná­nyi csomagot emel-válogat, hogy a címzetthez minél hamarabb eljusson. De ugyancsak kilenc irányból futnak be ide a küldemé­nyek, hogy a mozgóposta továbbítsa az ország legkü­lönbözőbb pontjára. Olexa József, a postahi­vatal vezetője az elmúlt évi eredmény'ekről beszél: — Jóleső érzés, hogy el­mondhatjuk: időben és sér­tetlenül szállítottuk a cím­zettekhez a csomagokat. Nemcsak a szakmai képzés, hanem a „postás lelkiisme- ret” is hozzájárult ahhoz, hogy megfeleltünk az él­üzem cím támasztotta kö­vetelményeknek. Célunk to­vábbra is a gyors, pontos, kulturált kézbesítés. Öt éve már, hogy' — a munkaerő­vel való takarékosságból — megoldottuk az eg.yedüli kézbesítést: maguk a gép­kocsivezetők adják át a cím­zetteknek a csomagot, Mis­kolcot n.voic körzetre osz­tottuk. naponta mintegy' ezer küldeményt szállítunk szét. Tegy'ük hozzá: majd’ csak panaszmentesen. A tapasz­talatok szerint, a legna­gyobb csúcsidőben is szé­pen, pontosan megérkeznek a csomagok. S ugyanakkor a miskolci körzetből 20 pos­tahivatalból hozzák a jára­tok az innen feladott pak­kokat. S hogy' a csomag érkezé­sét milyen nehéz munka fedezi? A postások hideg, huzatos munkahely'éről már szóltunk, de emellett nem elhany'agolható. hogy a ra­kodást, szállítást is kézi erővel végzik. A Tiszai pá­lyaudvar postájának felté­telei még messze elmarad­nak a korszerű követelmé­nyektől. A munkások. Sz. Horváth József. Nagy Ist­ván meg a többiek, nem panaszkodnak, de a hivatal vezetői ismerik munkájuk nehézségeit. És értékelik heh'tállásukat is: minden­napi tevékenységük nagy odafigy'elést. pontosságot követel, nemcsak a gyorsa­ság miatt, hanem azért is, mert a vasúton fokozottabb a balesetveszély’. A jövő út­ja itt is a gépesítés: főképp a pályaudvari postahivata­loknál szükséges a fejlesz­tés. Jó példát találunk er­re Szolnokon, ahol a cso- magirányítás szinte minden munkafolyamatát gépesí­tették már. A miskolci postások a legfontosabb feladatuknak tartják: a feladóknak, a címzetteknek a legnagyobb megelégedésére továbbít­sák a csomagokat. Szolgál­tatásuk jó minőségének a háttere,, hogy érezzék: aján­dékcsomagot küldeni és kapni öröm. Mi mindent küldenek egymásnak az emberek? Nos. ottjártunk- kor a csomagraktárban volt madáreledel, lámpa­test. disznótoros, művirág, könyv', ruha, kerékpár, de a múlt héten továbbítottak több galambot, sílécet, az­előtt méheket. kutyát, még kismacskát is. Természetesen, a csoma­gok között akad nem egy különleges kezelést igény’lö is. Az élő állatokat például 48 órán belül kézbesíteni kell — a raktárban a mun­kások etetik-itatják őket — és szakszerűen továbbítják a gyors és törékeny külde- mény'eket is. De kedves fel­adók! A gondos csomago­lás. címzés — mindenkinek a saját érdeke. A raktárban pedig nem egy' szakadozott, címe sincs csomag veszte­gel. ki tudja, milyen sors­ra ítélve.. . (mik.es) Balogh Benjámin, a mis­kolci Avas Bútorgyár cso­portvezető asztalos szak. munkása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére in­dított szocialista munkaver­senyben elért kiváló ered­ményeiért a Szovjet Szak- szervezetek Központi Ta­nácsa által adományozott „Szocialista munka verseny győztese” kitüntetésben ré­szesült. Egy' történetet mesélnek róla. Ö talán már el is fe­lejtette. A gyár két vezetője fogadásból belopózott éj­szaka három órakor a ka­pun. A fogadás témája az volt. hogy' találnak-e vala­kit a munkapad mellett, avagy' üres az üzem. Az előzmény az volt, hogy dél­után egy sürgős, rendkívül fontos munkára hívták fel a középvezetők figyelmét. Az egyik vezető, aki job­ban ismerte Balogh Benjá­mint, tudta, hogy valamire készül a fiatal szakmunkás, ö nyerte a fogadást. A munka hajnali négyre el­készült. Egy’es egy’ediil vé­gezte el azt, ami akkor egy gyárnak gondot okozott, Eh­hez persze tudni kell, hogy a feladat elvégzéséhez nem volt elég a lelkesedés, ha­nem kitűnő szakismeret is kellett. Ennyit mondtak el a gyárban Balogh Benjá­minról : nagy teherbírású, lelkes, jó szakmunkás. Ö brigád tagságának első évével kezdi a bemutatko­zást. aztán a Csillag brigád életével folytatja. Munká­jától és életétől elválaszt­hatatlan ma már ez a kis kollektíva. — 1968-tól va­gyok a brigád vezetője, ta­lán azért választottak ép­pen engem, mert akkor kaptam meg a „Szakma if­jú mestere” címet. Huszon­négy tagú brigádunkban sok a törzsgárdatag, de örülünk, ha fiatal szaktár­sakat is felvehetünk a Csil­lagba. Érthető a vonzódás ehhez a brigádhoz, mert aki' be­jutott, az egy jól kereső, sokszor jutalmazott csoport tagjának érezheti magát. A brigádpénztárban most pél­dául 10 ezer forintot őriz­nek, remélhetőleg az idén is jön hozzá valamennyi.. Külföldi útra készülnek, szeretnének megnézni egy külföldi bútorgyárat — va­lahol. Aki ide bejutott an­nak nem kell feltétlenül el­felejtenie családi gondjait munkakezdéskor: jobban teszi, ha beszél róla. hiszen enny’i ember már sok min­denre talál megoldást. De aki egy’szer bejutott ebbe a brigádba, annak le kell küzdenie azokat a tu­lajdonságait. amelyek kö­zösségi érdekeket sértenek. Itt nem lehet szemet huny­ni egy-egy' selejt fölött, még akkor sem, ha valaki más követte el a hibát. A felületkezelő üzemrészben valaha állhatták stószban a selejt bútoralkatrészek, né­hány éve megváltozott az üzem képe. Aki a Csillag brigád tagja lesz. vállalnia kell. hogy’ gyermekintézmé­nyeket patronál. szabad szombatján kommunista műszakra jön; általában többet tesz annál, mint amennyit a fizetéséért, kö­vetelnek tőle. — Nehéz brigádvezetőnek lenni ? — Igen. nehéz. De a ta­pasztalat sokat segít. A mi brigádunknak állandóan ré­sen kell lennie, mert rop­pant nagy a konkurrencia. Jó a gyárban a brigádmoz­galom, a Kossuth, az Avas. a Fórum és újabban az Üj Élet szocialista brigád erős iramot diktál. Ez az én szerencsém. Ha lany'ha lett v’olna a verseny, nem kap­hattam volna ezt a kitün­tetést. amelymek nagy'on- n a gyón örülök. Győzni — különben is — csak iók kö­pött érdemes. — lévay — Csssapt Mi a peas Ifimi csak jík közalt crimes

Next

/
Oldalképek
Tartalom