Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

1978. február 1., szerda ÉSZAK:WAGYARORSZAG 3 Talajvidö gazdálkodás A ÜT4C-M jelentjük: Alapoznak, cp ft© n©lk \ Farkaslyuki Bányaüzem külszíni műhelyében néhány év­vel ezelőtt kezdték meg az ún. magyar pajzs önjáró biztosí­tóberendezések mechanikus fődarabjainak a gyártását. Fel­vételünk az élhajlítógépnél készült Gombár Zoltánról és Galanics Józsefről, akik a pajzs oldalmagasítójának hajmá­sát végzik. Fotó: Kozák Péter A főmérnök a hidegtől és a sietéstől kipirult arccal robban be az irodájába: — Elnézést a késésért. Kö­rülszaladtuk a 750 személyes munkásszálló területet. — Mi a tapasztalat? — A BÁÉV elég embert vonultatott fel, jól halad a szálló építésével, az ÉÁÉV pedig az energiarendszerek bevezetésével. Minden remé­nyünk megvan rá... Telefonberregés szakítja meg a mondat folytatását... A telefonbeszélgetésből ezek a mondatok ragadlak meg bennem: — Miben akadtatok meg? Nehéz a robbantás?... Rob­bantani kell, ez szétviszi a házzal együtt a trafót is ... Oda kérj engedélyt.... Laci bácsi az alapból iszap tört fel. Ha nem boldogulnak ve­le, délután kiszedjük ne­kik... Viszontlátásra, Klek- ner elvtárs. A készülék kattan. Joósz Gábor, beruházási főmérnök újból a tárgyalóasztalhoz te­lepszik. — Mire kíváncsi a sajtó? — Mindenre, ami a diós­győri KAC, a kombinált acélmű építésével kapcsola­tos. — Jó. Kezdjük azzal, hogy minden építésnél az ütemet, a kivitelezést, a tervellátott- Kjjig határozza meg. A jelen pillanatban közel 1 milliárd forint értékű beruházáshoz van, az év közepéig másfél- és az év végére közel 2 mil­liárd forint értékű kivitele­zéshez lesz terv. Vélemé­nyem szerint ez mégfelel az igényeknek, s jó feltétel a ge­nerálkivitelező ÉÁÉV, vala­mint a BÁÉV feladatainak elvégzéséhez. Bizonyára sokan emlékez­nek még arra, hogy néhány évvel ezelőtt milyen nagy gondokat okozott vidéken az asszonyok foglalkoztatása. A fővárosi nagyvállalatok azon­ban gyorsan felmérték a vi­déki ipartelepítésben rejlő le­hetőségeket; megyénkben is szinte gomba módra szaporo­dott a könnyűipari üzemek száma. A vállalatok vezetői jól számítottak: tömegesen je­lentkeztek munkára fiatalok és középkorúak egyaránt; fiatal lányok a nyolc osztály elvégzése után, s az asszo­nyok, akik a háztartásnak mondtak búcsút. így volt ez. öt évvel ezelőtt Kazincbar­cikán is, amikor létrehozták a Habselyem Kötöttárugyá­rat. Az első időszakban nem is volt különösebb baj: az asszonyok ügyesek voltak, gyorsan megszokták a kollek­tív munkát, a közösségi éle­tet. Ügy két évvel ezelőtt azonban elindult egy kedve­zőtlen folyamat; a dolgozók közül sokan leszámoltak, P - lelve — fiatalokról lévén szó, ez természetes — sokan csa­ládot alapítottak, gyermek- gondozási segélyre mentek. Rövid idő alatt hatszáz fölé emelkedett a gyes-cn levő kismamák száma. Szerencsé­re, akkor még volt utánpót­lás, a környező falvakból to­vábbra is széji számmal je­lentkeztek új felvételesek. Persze, a varrónői gárda gya­kori cserélődése nem kedve­zett a termelésnek. A helyzet az elmúlt év ele­jére tovább romlott, olyany- nyira, hogy a fluktuáció mértéke már elérte a 35 szá­zalékot. Ez idő tájt azonban már nemcsak a fluktuáció okozott gondot, hanem az utánpótlás is, mindinkább — Beszéljek róla, hogy az LKM milyen segítséget ad az új mű alkotásához? — Természetesen. — Az építési munkák gyor­sítása, gépesítése végett egy sor berendezést vásárolunk. Három építődarut biztosí­tunk, ebből egy 140 tonna teherbírású mobil daru már meg is érkezett. Szükség van betonszivaltyúkra: ebből hár­mat veszünk, amelyek a kö­zeli napokban meg is érkez­nek. Gondoskodunk több mixerkocsiról, építünk egy betonkeverőt, és a kivitele­zők rendelkezésére bocsátot­tunk előszerelő területet, az ott levő 50 tonnás híddaru­val egyetemben. — Ügy foglalhatom össze, hogy a gyár az építőipar va­lamennyi kívánságát teljesí­tette. Most rajtuk a sor, hogy ezeket a lehetőségeket haté­konyan használják fel a mű mielőbbi felépítéséhez. — Hol tartanak a mű ala­pozásával ? — Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat felvonult, a szekrény- és a kútalapok süllyesztése meg­kezdődött. Az okoz gondot, hogy kevés az ember. A vál­lalatnak nagyobb erőket kell ide csoportosítania. — Az építési terület kiürí­tése jó ütemben halad. Kí­vánatos azonban, hogy a mű területén levő épületeit eltá­volítása és azok helyettesíté­se végett a generálkivitelező­nek nagyobb ütemet kell diktálnia a faházak építésé­ben. — A mű építéséhez nagy területeket veszünk igénybe. Ezek pótlására készül a 'kor­szerű, daruval ellátott, köz­úton és vasúton jól megkö­zelíthető hozaganyagraktúr. létszámhiánnyal küszködtek. Az okok feltárásához nem kellett különösebb gazdasági ismeretekkel rendelkezni; tudta azt a gyárban minden­ki — legjobban, persze, ma­guk a varrónők —, hogy miért mennek el az üzemből. Nem a közösségi életben volt a hiba, nem is a munkától húzódoztak a dolgozók — a munkáért kapott bért keve­sellték, joggal, s sokallták az. utazás költségeit. A környező nagyüzemek pedig kedvezőbb feltételeket ígértek, nagyobb kereseti lehetőséggel kecseg­tettek. — Való igaz, hogy a fizikai dolgozók bére alacsony volt az üzemben — ismeri el Koppányi István termelési főmérnök. — Üzemünkben a bérszínvonal alacsonyabb volt, mint a központban, no­ha a nagyvállalat bérszintje is messze elmaradt az ipar­ági átlagtól. 1977 első felében egy dolgozó egynapi átlagos keresete csupán 68 forint 16 fillér volt nálunk. Az úti­költségeknek is csak egy kis részét tudtuk téríteni. — Hogyan változott a hely­zet 1977. július elseje után? — A központi bérintézke­dés nagy mértékben javítot­ta a könnyűiparban dolgozók helyzetét — mondja a fő­mérnök. — Vállalatunk, te­kintettel a hátrányos helyzet­re, 4 százalékkal több köz­ponti bértámogatásban része­sült, mint a többi textilipari üzem. Ezt a plusz preferen­ciát a vállalat vidéki telepei­nek — így, egyebek között, a barcikai és a kurityáni üzem­nek — juttatta. A bérfejlesz­tés hatására az elmúlt év második felére 23,2 százalék­kal növekedett a bérszint; a dolgozók napi átlagos kerese­te elérte a 84 forintot. A íi­Az ÉÁÉV szakemberei jól szervezetten dolgoznak, itt szépen is haladnak a mun­kával. Ugyanez kellene más, kisebb munkáknál, azért is, mert a késlekedés befolyásol­hatja, akadályozza a gyár termelését. — Idefelé jövet ’áttam a hétszintes munkásszállót. Azt hiszem, ez az első példa ra, hogy az építés ke ide lén ki­tűnő szociális feltételeket te­remtenek a dolgozók számá­ra. Hol tartanak a munkák­kal ? — A 750 személyes mun­kásszállót a BÁÉV — várha­tóan — a tervezett határidő előtt 10 nappal, február 21-én adja át. Ahogy végigjártuk a különböző szinteket, azt lát­tuk, hogy a munka jól szer­vezett, a BÁÉV több mint 200 embere dolgozik ott. Jól­eső érzést ad, hogy a vállalat ilyen nagy erőt biztosít szá­munkra. Ez azt mutatja, hogy megértették a szálló mielőbbi átadásának szüksé­gességét, jelentőségét. — Ahogy az ember a szin­teken felfelé halad, mind előrehaladottabb a munka. A pincében még vakolnak, ahogy felfelé megyünk, mind jobban látható a munka szépsége, mind finomabb for­mákat látunk. Van. ahol a gumipadló le van ragasztva, másutt ott állnak a szekré­nyek, a felső szinten a vil- ’anyszerelők dolgoznak. Az építés, a berendezés korsze­rű. Meggyőződésem, hogy a művön dolgozók ebben a munkásszállóban jól érzik majd magukat. — Az épületen kívül az ÉÁÉV emberei hasonló jó eredménnyel parkosítanak, az energiabevezető rendsze­rek befejező munkálatait végzik. Csorba zikai dolgozók keresetének növekedése még ennél is na­gyobb mértékű; átlagosan 24,6 százalékkal emelkedett a bérük. Ezenkívül a vállalat megtérít, minden száz forin­ton felüli útiköltséget. Az intézkedések hatására tavaly, a második fél évben már nem csökkent tovább —, sőt a kurityáni telepen 20 mun­kással növekedett is — a ter­melői létszám. Jelentősen csökkent a fluktuáció is. A munkások nagyobb lelkese­déssel dolgoznak, nagyobbak az egyéni teljesítmények. Az elmúlt évben folyamatosan korszerűsítettük a gépparkot — 100 darab gyorsjáratú, ipari varrógépet helyeztünk üzembe. A feltételek tehát adottak ahhoz, bogy a bázis­hoz képest az idén 5 száza­lékkal több termelési értéket állítsunk elő. A dolgozók ismerik a fel­adatokat, a szocialista brigá­dok csatlakoztak a Láng Gép­gyár munkásainak felhívásá­hoz. Ilyenkor, a délelőtti órákban 230-an dolgoznak a varrodában — hollandnak és a belkereskedelemnek gyártó részlegen. Lakatos Mihályné a holland szalagon dolgozik, 1975 áp­rilisától. — Mennyi fizetéssel vették fel? — Hát nem kényeztettek el túlságosan — hangzik a szűkszavú válasz. — És most mennyit keres? — 1800—2000 forintot. Le­hetne, persze, többet is ke­resni. — Ka? ... — Ha nem járnék ki ány- nyit cigizni, ha nem járna az eszem folyton -i családi gon­dokon. Szeretnék jobban dol­gozni, hiszen az 550 darab­nál több fehérneműt is tud­Nézem a kimutatást. Üj gépekről, hozamokról, költ­ségekről, s csodálkozom, hogy őket sehol nem talál- lom. Egyetlen adat sem utal közvetlenül . rájuk, kétszá­zukra, akik sötét ünneplő­ben ülik körül a fehér asz­talokat. Annyit tudok, hogy ők kétszázan termelték meg a 6,3 milliót. .. Zárszámadás az encsi Zója Termelőszövetkezetben. „Ke- •gyellen” év után, hiszen két­nék ‘.derékaljaznf’ egy mű­szak alatt. Ezen az gépen pe­dig igazán könnyű jól dol­gozni ... Rocskár Mária már öt éve dolgozik az üzemben; — Itt lettem szakmunkás, most marxista középiskolába járok. A fizetésemmel igen meg vagyok elégedve; a nor­marendezések óta 3000 forint körül keresek havonta. Én is „derékaljazok”; ezért a pén­zért egy műszak alatt 700 darab fehérneműt kell elké­szítenem. Kiss Judit két évig volt ta­nuló itt, tavaly augusztusban szerezte meg a szakmunkás- bizonyítványt: — Még nem nagy a gya­korlatom, átlagosan 1900 fo­rint a havi keresetem. Sze­retnék majd többet keres­ni... — Barcikai? — .Nem, Putnokról járok be. 360 forintba kerül havon­ta a buszbérlet, de nekem csak 100 forintot kell fizet­nem érte. A belkereskedelmi gyártó- szalagon 190-en dolgoznak délelőtt. Pagonyi Erika éppen a „cviklizéssel” foglalatosko­dik. — Hogy halad a munka? — A 350. darabnál tartok, műszak végéig szeretnék még 100 darabot elkészíteni. Nem régen vagyok még itt, remé­lem, később jobban megy majd a munka. A fizetésem­mel elégedett vagyok; a nor­marendezések óta átlagosan 2500 forintot viszek haza a fizetési borítékban. Lipták Sándorné 3 éve dol­gozik az üzemben: — Varrogattam én már ko­rábban is, de e szakmát itt tanultam meg rendesen. Ma egf kicsit nehezebb a dol­gunk — két napi a álltunk át tire a termékre. A fizetésre ilyenkor sem panaszkodha­tunk; termékváltásikor pótlé­kot kapunk. Itt ér femes jól dolgczni, aki akar, szép pénzt kereshet.., Dcvald Hedvig szer öntötte e! az ár a Her- nád menti területeket, a bel­víz pedig egy hónapot rabolt el a legfontosabb emberi munkából, a vetésből. — Azt hittük tavasszal, hogy egész gazdálkodásunk veszélybe kerül. Március vé­gétől április 20-ig képtelenek voltunk vetni. Nehezen s/á- • adt a talaj, volt olyan táb­la, ahová négyszer irányítot­tunk gépeket, de mind a négyszer elsüllyedtek a fel­ázott földön. Idegesek, türel­metlenek voltunk, pedig a ja­va még hátra volt, mert jött az aszály, hiányosan keltek a növények, s inkább sínylőd­tek, mint fejlődtek. Pataki László, a tsz főag- ronómusa mondta ezt. Még nyáron, amikor az abaújde- vecseri domboldalakon dübö­rögtek a kombájnok, s forgó motollák harapták a lábon álló búzát. Sosemvolt, hatal­mas termést arattak a 3 aranykorona értékű, leggyen­gébbnek tartott táblákon. — Igen, a búza szépen fi­zetett. — Értékelte már ősz­szel a nyári betakarítást Drótár Károly, a szövetkezet elnöke. — De sajnos, a tava­szi vetésű növények, ahogy várni is lehetett, gyengén, jóval a tervezetten alul te­remtek. Az árpa, a kukorica, a szója és a cukorrépa meg­érezte a kedvezőtlen tavaszt. A zárszámadó közgyűlésen az elnök még hozzáfűzött az értékeléséhez valamit: — önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy nem fog­hatunk mindéi t a kedvezőt­len időjárásra. Ha jobban odafigyeltünk volna az ‘agro­technikai munkákra, s nem csúsznak be „bakik’', akkor nem számolnánk ennyi ki­eséssel. Az igazsághoz hozzá­tartozik. hogy a környező tsz-ek jobb eredményeket ér­tek el. De akkor honnan szárma­zik a 6,3 millió forintos nye­reség? Hiszen eddig' csak ár­bevételről, kiesésekről beszél­tünk. Horváth Csaba főállat­tenyésztő : — Év közben már tudtuk, hogy az állattenyésztésre na­gyobb feladat, kötelesség bá­rul, hiszen csak ez az ága­zat képes tervét túlteljesíteni. És sikerült. Az elmúlt évben 3268 liter tejet fejtünk egy tehéntől, s ez több mint 200 literrel múlja felül a terve­zettet. Lényegében minden mutatónk jobb a várttól, igaz munkánkra, a szakszerűbb takarmányozásra nagyon oda­figyeltünk, s így elértük, hogy közel 2 millió forinttal nagyobb az árbevételünk. Magyarország területének körülbelül háromnegyed ré­szén folyik mezőgazdasági termelés. Ezeken a vidékeken a termőtalaj elpusztulása év­ről évre jelentős károkat, terméskiesést okoz. A károk minimálisra csökkentése ér­dekében szükségessé vált a talajvédő gazdálkodás tudo­mányos megalapozása, és a földrajztudósok bekapcsolása e munkába. Az MTA Földrajztudomá­nyt Intézetének kutatói úgy­nevezett talajvédelmi tanul­mánytervet készítettek, amely 1:25 000-es méretarányú tér- képsorozaton mutatja be eg.v- egy terület természetföldrajzi viszonyait. A Csepel-szigelen. Lórév— Makád térségében például az ártéri, Enying vidékén a lö- szös típust, Komárom—Gré- pics, illetve Tata térségében a kisalföldi teraszos síksá­got, Lesencefalu vidékén a hegységperemit, a Velencei­hegység Sukoró térségében, illetve Udvaréiban a kedve­zőtlen természeti adottságú hegységi, illetve dombsági típusterületeket vizsgálták. Ök, kétszázan elégedettek lehetnek. Nyugodtan hallgat­ják a napirendi pontokat, kézfelnyújtással szavaznak, helyeslőn rábólintanak az előadó szavaira, örülnek az újdonságoknak, egyszóval; számot vetnek az elmúlt év­ivel. Nyugodtak lehetnek, mert mindenről tudnak. Itt. Encsen szokás „megelőzni” a közgyűlést, újságot kiadni, igaz, csak stencilezettet, s tartalmát brigádgyűléseken megbeszélni az emberekkel, a tagokkal, alkalmazottakkal. A, javaslatok itt születnek. A hi­bákat javarészt itt veszik észre. így alakítják a gazdál­kodást. Idézet a zárszámadási új­ságból: „Az elmúlt évben 6,3 millió forint nyereséget ér­tünk el. Üzembe állítottuk azt a szárítóberendezést, amelynek teljesítménye a já­rásban a legnagyobb. Tagjai vagyunk a KITE termelési rendszerének, s ennek kor­szerű technológiájával eddigi legnagyobb búzatermésünket értük el.” A kedvezőtlen év ellenére eredményesen gazdálkodtak. Megteremtették az új év alapját, a kedvező pénzügyi feltételeket, hiszen csak fej­lesztésre 1,7 millió forintot költhetnek. És ebben a nyu­godt helyzetben, Drótár Ká­roly, az elnök is nyugodt szívvel mehet nyugdíjba. A közgyűlés most erre szavaz. Tizenöt nehéz év után, meg­gyengült egészséggel búcsúzik el a tagságtól. És elsőnek gratulál Táborfi Tibornak, az egyhangúlag megválasztott új elnöknek. — Feladataink ugyanazok. Jól termelni. Kitaposott úton járunk. Kialakult vetésszer­kezetünk, jól termelő állatál­lományaink van. Ha a múlt évben elkövetett hibákat ki­javítjuk, már fejlődünk any- nyit, amennyit a népgazda­ság a szövetkezettől elvár. Természetesen, mi többet akarunk. Ezek a mondatok már Tá­borfi Tibor szavai voltak. Az új elnöké, akire felelősség- teljes feladat hárul. A Zója Tsz a közeljövőben várható­an egyesülni fog, hiszen te­rülete kicsi, és nagy teljesít­ményű gépei, berendezései ezt indokolják. Ehhez viszont idén kell megteremteni az alapokat, az elmúlt évitől is jobb munkával. És ezt sza­vatolják ők. kétszázan, akik sötét ünneplőben ülik körül a fehér asztalokat... — kármán — Aki akar# kereshet Kisebb a fluktuáció, telített a létszám ■ e* Ok, kétszázan Eredményesen gazdálkodtak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom