Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
I É5ZAK-MAGVARORSZÁG 2 1978. február 22., szerda Hz MSZM felületese szovjet keteiiloik A szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából Nagy Mária, az MSZBT főtitkára a társaság aranykoszorús jelvényével tüntetett ki több magas beosztású szovjet katonát. Dmitrij Usztyinovnak, a Szovjetunió marsall janaK, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására Czi- nege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével kedden katonai küldöttség utazott Moszkvába, hogy részt vegyen a szovjet hadsereg születésének GO. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttség tagja Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes és Stock János vezérőrnagy. Megszakadt a kapcsolat (Folytatás az 1. oldalról) kommandóosztag: visszatérő tagjait kedden a kairói repülőtéren Szadat utasítására az egyiptomi minisztertanács testületileg fogadta, „hősöknek kijáró tisztelettel” üdvözölték őket. Utóbb kiderült, hogy az akció megindítására a larna- cai repülőtéren jelenlevő egyiptomi katonai attasé adott utasítást, jóllehet a ciprusi hatóságok ellenezték azt. A lövöldözés megkezdésekor a ciprusi karhatalmi erők szembeszálltak a rohamosztaggal — és mint ismeretes — az értelmetlen harc közben a gyilkos géprablók megadták magukat az eltérített gép személyzetének. Az elvetélt akció részleteinek kivizsgálására — mint jelentettük — hétfőn este Nicosiába utazott Butrosz Ghali, Egyiptom külügyi államminisztere, akinek tárgyalásait Kiprianu ciprusi elnökkel a jelek szerint nem kísérte siker. Bár Ciprus engedélyezte az egyiptomi katonák biztonságos hazatérését, a légikalózok ellen azonban Nicosia saját maga kívánt eljárni, és nem hajlandó kiadni őket Egyiptomnak. A szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából — a magyar— szovjet barátság elmélyítéséért végzett kimagasló munkájukért a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényével tüntettek ki szovjet katonákat. A kitüntetéseket Nagy Mária, az MSZBT főtitkára nyújtotta át kedden a társaság székházában. Az ünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője és Csémi A VSZK február 5-i kormánynyilatkozata — amely azt javasolta Kambodzsának, hogy kezdjenek mihamarabb tárgyalásokat ésszerű, józan indítvány — állapította meg a Vietnam Hangja rádióállomás kedd esti kommentárjában. Ennélfogva különösen érthetetlen, hogy Kambodzsa, amely korábban Vietnammal együtt harcolt az amerikai agresszió ellen, most Károly honvédelmi minisztériumi államtitkár. Jelen volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Jurij And- rejevics Naumenko vezérezredes, a Varsói ' Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviseltje,' valamint Fedot Filipovics Krivda vezérezredes, az ideiglenesen haz»”''ban állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport parancsnoka. kategorikusan visszautasítja építő javaslatainkat. Vietnam népe úgy véli, hogy történelem által örökül hagyott határkérdés kétségtelenül bonyolult probléma, de távolról sem megoldhatatlan. Mindössze az kell, hogy mindkét fél jószándékot tanúsítson. Beszédes példa a Vietnam és Laosz 1977- ben kötött határegyezménye. A VSZK kormánya megállapodást akar kötni Kambodzsával a határokról, egymás függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának alapján, a fennálló határokból kiindulva. Mit akarnak még a kambodzsai hatóságok? Kényszerűen adódik a következtetés: a konfliktus oka nemcsak a határprobléma. Miközben egyre erősödik a kambodzsai nép túlnyomó többségének ellenállása az elnyomó rendszerrel szemben, a kambodzsai hatóságok a régi fogáshoz folyamodnak: kiagyalják a külső veszélyt, hogy elfojthassák az ellenállók hangját. Kambodzsa milliói szenvednek a hatóságok bánásmódjától. Mindamellett teljesen világos, hogy a kambodzsai hatóságok önmagukban nem folytathatnák a Vietnam-el- lenes kampányt. A világközvélemény számára félreérthetetlen, hogy Phnom Penhnek az imperializmus és a nemzetközi reakció nyújt segítséget, hadosztályok, tucatjait építi ki és fegyverzi fel, és Kambodzsát ellátja nehéztüzérséggel, repülőgépekkel — összefoglalva — mindazokkal a fegyverekkel, amelyekkel Kambodzsa 1975. előtt nem rendelkezett. Mindazok, akik Kambodzsát a Vietnam-ellenes kampányra ösztökélik, számítási hibát követtek el, rosszul választották meg a szövetségest, és hibásan választották meg a célpontot — hangoztatja végezetül a Hanoi Rádió kedd esti kommentárja. Ismerjük meg még jobban! Trappista sajt Kellemesen zamatos, enyhén sós ízű sajt. Magas zsír és kalória értékű. Fogyasztása különösen ajánlható: diéta és fogyókúrázás esetén. Reggelire, tízóraira és vacsorára önálló ételként ajánljuk. Ebédhez kirántva, ebéd után kitűnő csemege. Vendégváráshoz sütemények és meleg szendvicsek készítésére is kiválóan alkalmas. 10 dkg ára: 4,60 Ft. Jó étvágyat kíván minden kedves vásárlójának a Borsod megyei ''’ejipari Vállalat KasMzsa kaapáaya Vieisas ellen Talán nincs még egy, any_ nyit vitatott és a közvélemény érdeklődésének is állandóan középpontjában allo közgazdasági kérdés, mint az ár_ rendszer. Ez persze nem véletlen. A szocialista gazdaság tervgazdaság, de léteznek az árutermelésre jellemző törvények, ellentmondások is. A dolgozók nálunk egyaránt köztulajdonosok, termelők és fogyasztók. A tulajdonos, mint termelő és mint fogyasztó között — más jelleggel ugyan, mint a kapitalizmusban — a szocialista árutermelésben is ellentmondás íeázül. Ennek az ellentmondásnak egyik felszíni megjelenési formája az árrendszer. A termelő kollektíva (vállalat) dolgozója szeretné a vállalat termékeit magas termelői áron eladni, mint fogyasztó azonban a fogyasztási cikkeket minél alacsonyabb áron kívánja megszerezni. A szocialista gazdaság persze, mint minden más gazdaság, meghatározott törvények alapján fejlődik. Az árak alakulására is döntő hatással a gazdasági törvények vannak. Mindenekelőtt a tervszerű arányos fejlődés törvénye és az értéktörvény. Az árat úgy szokás meghatározni, mint az áru értékének pénzbeli kifejezését. Az árak mögött tehát az értéktörvény húzódik. Az árakat azonban, már a modern kapitalizmusban sem csupán az értéktörvény határozza meg. Az árak a kapitalizmusban és a szocializmusban is függnek a politiJ kától, a gazdaságpolitikától, s a piaci viszonyoktól. A szocializmusban hatással van az árakra a mindenkori konkrét gazdaságirányítási rendszer is. Semmiképpen sem alakíthatók az árak szubjektív óhajok . alapján. Mind a tervszerű arányos fejlődés törvénye, mind az értéktörvény a ráfordításarányos árak kialakítását kívánja. A ráfordítására, nyos árak ösztönöznek ugyanis leginkább a társadalmi munkával való takarékosságra. Az ilyen árak ösztönzik a termelőket és a fogyasztókat az ésszerű döntésekre, mert ezek az árak érzékeltetik, hogy az adott termék előállítása mennyi munkába került a társadalomnak. Ha az árak ennél magasabbak, az visszaszorítja az illető termék iránti keresletet. A ráfordításnál alacsonyabb árak mesterségesen megnövelik az adott termék keresletét, s az ésszerű takarékosság helyett pazarlásra is módot adnak (például hazánkban a kenyér esetében). Ha az árak eltérnek a ráfordításoktól, ez a nemzeti jövedelemnek a kifejtett munkák arányaitól eltérő újraelosztását is eredményezi, s tévesen orientália a termelőket Az MSZMP XI. kongresszusa ezért foglal úgy állást, hogy hosszabb távon az árarányokat a ráfordításarányokhoz kel] közelíteni. Miért okozott és okoz nekünk ennyi gondot az árrendszer korszerűsítése? Három fontos okot említenék: az ötvenes évek eleiének hibás árpolitikája; a világpiaci hatások; az áraknak az életszín. vonal-politikában betöltött szerepe. Az ötvenes évek elején a gazdaságpolitika nem ismerte lel kellően az áru_ és pénzviszonyoknak a szocializmusban betöltött szerepét. Az árak sem tölthették be igazi funkcióikat. A termelési eszközöket nem is tekintették igazi áruknak, s ezek árszínvonalát alacsonyan tartották. Kétszintű árrendszer alakult ki, a fogyasztói áraknál lényegesen alacsonyabb termelő árakkal. A mezőgazdasági felvásárlási árakat mesterségesen alacsonyabb szinten tartották az ipari áraknál. A fogyasztói árakat is lényegesen eltérítették a ráfordításarányoktól, s azokat szinte kizárólag életszínvonal-politikai tényezőnek tekintették. A belföldi árakat teljesen elszakították a világpiaci áraktól. Ez az árpolitika — bár voltak bizonyos előnyei — súlyos politikai és gazdasági feszültségeket okozott. Az elmúlt két évtizedben szisztematikusan törekedtünk — termelői és fogyasztói árrendezésekkel — a feszültségek feloldására. Felszámoltuk a kétszintű árrendszert, számottevően emeltük a mező- gazdasági felvásárlási árakat, rugalmasabb fogyasztói árrendszert vezettünk be. A belföldi termelői árakat közelítettük a világpiaci árakhoz. Bár, a mentességek és kedvezmények széles köre miatt a vállalatok még nem érzékelik kellően a világpiaci elvárásokat. Főleg életszínvonalpolitikai okokból a fogyasztási cikkek egy része ma is fix vagy limitált áras. másik része szabad árformába tartozik. A köz- gazdasági ismeretszint emelkedésének eredményeként ma már a közvéleményben elfogadást nyert, hogy a fogyasztási cikkek bizonyos körében is szükségszerű időnként az árak változtatása, ha változnak a ráfordítások. A ráfordításnövekedést — ha a termék szükségletet elégít ki — valakinek meg keli fizetni. Fia ezt az állami költségvetés vállalja magára, az össztársadalmi kiadások rovására teheti. Akkor pedig célszerűbb, hogy pl. a kávé költségeinek növekedését az fizesse meg, aki meg is issza, s ne az egész társadalommal fizettesse meg. Amennyiben a termelők költségei nőnek és nem térülnék meg, mert a fogyasztói árak fixek’ maradnak, a vállalatok ráfizetéssel nem hajlandók termelni, s hiánycikkek keletkeznek. Ettől pedig kevésbé rosszabb az áraknak a ráfordításokkal arányban álló emelkedése. Sokakat foglalkoztató probléma az is: miért kell hazánkban az árszínvonalnak évente néhány százalékkal emelkednie? Röviden a következő okokat tudjuk itt megemlíteni: világtendencia az árak emelkedése, s ez alól a mi nyitott gazdaságunk nem tud kitérni. Számos terméket, a nyers- és a fűtőanyagokat a világpiacon szerezzük be, s ezeknél jelentős áremelkedés ment végbe. Növekvőek a belföldi költségek is (anyag, munkabér). Az állami költségvetés nem tudja magára vállalni a költségnövekedés fedezését,, de nem is lenne célszerű, például a növekvő idegenforgalom miatt sem, mert a külföldi turisták fogyasztását államilag dotálnánk. Végezetül a már említett ok, a ráfordításnál alacsonyabb árak pazarlást eredményezhetnek. A szocializmus előnye a kapitalizmussal szemben nem a fix árakban van, hanem abban, hogy társadalmi állagban a jövedelmek emelkedése meghaladja a fogyasztói árak emelkedését. Az árrendszerrel szemben persze a rugalmasság mellett követelmény bizonyos stabilitás is. A munkatermelékenység növekedése — saját belső értékkel nem bíró hitelpénz esetén — tehát nem követeli meg az árszínvonal állandó csökkenését, sőt, emelkedő árszínvonalat is eredményezhet. Távlati gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában is aktív szerepet szánunk árrendszerünknek. Az MSZMP Központi Bizottsága .1977. október 20-i ülésén hozott határozata értelmében gazdaságpolitikánk kulcskérdése a hosszú távú külgazdasági kapcsolatok tervszerű alakítása és a termelési szerkezet fejlesztésének meggyorsítása. Ezek a nagy horderejű feladatok megkövetelik a gazdasági szabályozók, így az árrendszer fejlesztését is. A KB határozata kimondja: „Árrendszerünk fejlesztésének fontos irányelve, hogy a termelői árarányokat a hazai termelők helyes orientálása érdekében közelebb hozzuk a világpiacon érvényesülő árarányokhoz.” Ezzel kívánjuk a vállalatokat arra késztetni, hogy a tartós világpiaci változásokat érzékel-, jék,. s gazdálkodásukat ennek figyelembevételével féjlesz- szék. A jövőben tehát a vállalatok munkájának megítélésében egyre inkább a nemzetközi mérce lesz a mérvadó. Ez pedig megköveteli a vállalati munkában a nagyobb kezdeményezést, felelősséget, a megváltozott körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást. Az utóbbi években a világpiacon végbement nyers- és fűtőanyag árrobbanás, s a cserearányaink romlása miatt termelői árrendezéseket hajtottunk végre. Ennek következtében a termelői árak számos területen meghaladják a fogyasztói árakat. Ezt, hosszabb távon a költségvetés — egyensúlyi helyzeté miatt — nem tudja fedezni. Ezért a Központi Bizottság 1977. október 20-i határozata értelmében: „... az ipari és mezőgazdasági termelői árváltozásokat a fogyasztói árakban, árarányokban következetesebben kell érvényesíteni”. Az árak ösztönző, orientáló, egyensúlyteremlő funkciói a fejlett szocialista társadalom építése során tehát nem csökkennek. A tömegpolitikai munkában a jövőben is kiemelt figyelmet szükséges fordítani árrendszerünk, árpolitikai elveink magyarázatára, megértetésére, elfogadtatására. Dr. Miklós Imre Sipos Gyula-emlékest Szikszón Közel félezer érdeklődő volt jelen a Szikszói Művelődési Központban január 20- án, a Hazafias Népfront által szervezett megemlékezésen. Eljöttek tisztelői Miskolcról, Encsről, az encsi járás csereháti és Hernád- menti községeiből is. Jelen volt a korán elhunyt író — aki február 19-én lett volna 57 éves — felesége, Sipos Zsuzsa is, valamint néhány jó barátja Budapestről. Nagy Zoltán, az MSZMP Encs járási Bizottsága első titkára vezette be az irodalmi és zenei estet, méltatva Sipos Gyula munkásságát. Fekete Gyula József Attila-dí- jas író személyes élményeit, emlékeit elevenítette fel és adta át a nagyszámú haliga. tóságnak. Sipos Gyula verseit Zoltán Sára és Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művészei tolmácsolták. Közreműködött Béres Ferenc, Béres János és Szőllős Beatrix. Az estet Hegyi Imre, a HNF megyei titkára, országgyűlési képviselő zárta be. aki a népfrontmozgalom hagyomány- őrző feladatáról, Sipos Gyula mai életünk, gondjaink megoldásához segítő, bátorító költészetéről és a „Pusztaiak” című könyv kapcsán a kis települések jövőjéről beszélt. Konzultáció talsBÉl síé? iíai Estei Isllsm Moszkvában
