Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
1978. február 22., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ahoi a szokásnak nincs hatalma A valóság valósága Sziget a nyárfasoron túl \ Vörös Október Ruhagyár is csatlakozott a Láng Gépgyárban december 20-án elhangzott ’nunkavcrseny-fclhiváshoz. Vállalták, hogy javítják a munka termelékenységet, minőseget, fes 1978-ban 40 ezer öltönnyel többet készítenek, mint az előző évben. Fotó: Balaton József Szakmai színvonal és mobilitás Címek és rangok helye Nyárfasor kerítés mögé rejtve, zárva, emberlakta helytől távol alakították ki ezt a szigetet, ahová szoros egymás mellé párhuzamosan. és csillag alakban épületeket emeltek. Három mélyfúrású kút önti magából a vizet, évente kétmilliárd litert. És ugyanez a víz, de már szennyezetten kerül útja végén vibro-szitákra, majd vegyszerekkel keverik, ülepítik s baktériumágyra vezetik. A szomszédban — amikor szükséges — óriás ventillátor kavar hatalmas lángnyelveket. Keverőüzem dolgoz össze évi 14 millió kilogramm anyagot, amelyet az épületek közötti tartályokban visznek. Nos, mi lehet ez a sziget, ahol a környezet védelme, s az ultrahang használata ma már természetes? Lehet, hogy a válasz meglepő lesz: egy állattenyésztő telep. És gondolom, felmerül a kérdés: akkor miért sziget? Pedig ez a telep sziget. Nem azért, mert körül van kerítve és idegennek bemenni tilos, de saját dolgozóik, sót még a telepvezető is csak „zsilipelés” — fertőtlenítés •— után lépheti át a küszöböt, s indulhat az úton, amely az épületek közé vezet. Nem, nem ezért sziget Bár mér így is annak tűnhet, hiszen á fertőtlenítés s a fehér csizma, a munkaruha a kinti világtól különállóságot, önmagukba zárást jelent. Amiért a telepet szigetnek nevezem, annak, más oka van. És ezt a másik okot Pintér Benő a telep igazgatója fogalmazta meg találóan: —- Ezeken a kerítéseken meg kell törnie a kinti világ ezernyi és ezernyi meggyökeresedett, önmagunkba szívott szokásának. Innen száműzni kell a szokás, a hagyomány hatalmát. Itt újat kellett teremteni és ezt az újat megszokni. Háromszor mondtam, hogy kell, de három ugyancsak kínkeserves évünkbe került, amíg elmondhatjuk, hogy sikerült. Ha visszakalandozunk az időben, nem sok évet hagyunk a hátunk mögött, amikor felcsattant a kiélezett viták hangja. Szakember, szakemberrel áll szemközt, hiszen a hagyományos sertéstartás válságba jutott, s erről a mélypontról, kátyúból százan, százfele akarták kiráncigálni a szekeret. Csak egy dolog volt világos; így tovább nem mehet. Egymás után épültek az új telepek — szinte mindegyik más technológiával — és hogy is mondjam; helyi ötletek alapján keresztezett sertésfajA takarékosság kiemelt szerepet kapott az elmúlt esztendőben a vállalatok, a gazdálkodó egységek tevékenységében és a lakosság körében egyaránt. Éppen ezért a lakosság pénzét ösz- szegyűjtő, s kezelő takarék- szövetkezetek munkájában is fő feladatot jelentett, s jelent továbbra is a betétállomány növelése, az itt lecsapódó pénzösszegek koncentrálása. A napokban tartotta évzáró-évnyitó közgyűlését a Hangony és Vidéke' Takarékszövetkezet. melynek működési területe Borsodná- dasdtól Sétáig az ózdi járás húsz községére terjed ki. Alabán János, a takarékszövetkezet igazgató-elnöke értékelte beszámolójában az elmúlt évi munkát. Elmontákkal. De a példák között említhetjük akár a MESE-t is. Az igazgató: — A Mezőségi Sertéshizlaló és Takarmánykeverő Társulásnak — rövidítve MESE — négy termelőszövetkezet a tagja és a Mező- nagymihályi Állami Gazdaság a gesztora. A telep 177 millió forintba került és három évig ráfizetésesen, vagy jövedelem nélkül üzemelt. Az okok ismertek: a vezetők. dolgozók legfeljebb csak tankönyvből ismerték ezeknek a telepeknek működtetését. nagyüzemi tapasztalat nem volt, s bizony sokszor eltévedtünk az új megismerésének útvesztőjében. — Mégis a három év nem túl hosszú idő? — Persze, hogy az — válaszolt csendesen. — És főleg azoknak a gazdaságoknak. akik érdekeltek a nyereséges termelésben. Nem magamat védem, amikor azt mondom. hogy még így gyorsan tanultunk. Felismertük, hogy a „régi ruhát” le kell vetnünk, semmit sem szabad átvennünk a hagyományos termelés tapasztalatából és elkezdtük — kísérletezgetés helyett — betartani a technológiát. Magyarán; figyelembe vették, hogy a tudomány a gyakorlatot szolgálja. Először a takarmányozásnál, megjelentek a Central-szója tápok, amelyről hónapok alatt bebizonyosodott, hogy nem a legdrágább táp a legdrágább. A sertések jobban híztak, az önköltség kedvezőbben alakult. Másodszor beléptek a I-Ierceghalmi Állami Gazdaság termelési rendszerébe, ahonnan új sertésalapanyagot, a HUNGAIilB-hib- ridfajtákat kapták. — És mindkét helyről a szaktanácsot, aminek jelentősége vitathatatlan. Éppen ezért, tarthatatlannak tartom az olyan álláspontot — amely, sajnos még nem ritka —, hogy valaki kétségbe vonja a kutatások eredményét, és megy csökönyösen a maga feje után. Tápok között válogat, nyakra-főre keresztez és csodálkozik, hogy az eredmény elmarad. Szakember a komputerek, laboratóriumok, tudományos bázisok, kísérleti intézmények ellen?! Ez nem nevetséges, inkább ijesztő, hogy napjainkban az állattenyésztők ekkora kockázatot mernek vállalni. És mennyi példát mondhatnánk rá! Van három sertésfaj tája és ötletszerűen keresztez, miközben rendelkezésére áll olyan hibrid, amelyet sok év alatt 150 dotta, hogy takarékszövetkezetük — a több éves hagyománynak megfelelően — 1977-ben is teljesítette, sőt több tekintetben túlteljesítette célkitűzéseit. A fejlődésben nagy szerepe volt a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott mun- kaverseny-mozgal ómnak, az évforduló tiszteletére felajánlották ugyanis, hogy a betétgyűjtésre előirányzott 2 millió 800 ezer forintos tervüket félmillió forinttal túlteljesítik. Az így 3,3 millió forintra módosított betét- gyűjtési tervüket 4,5 millió forintra teljesítették, ami 138 százalékos teljesítménynek felel meg. A betétszervezés tekintetében így a megye legjobbjai között végeztek. A takarékszövetkezet taglétszáma egyetlen év alatt közel keresztezési kombinációból, 250 millió forintért alakítottak ki. (Zárójelben megjegyezném: az is érthetetlen, hogy ilyen kis országban, mint a miénk, miért van szükség három hibridtípus- ra — HUNGAHIB, TETRA, KAHIB —. mert egy is elég lenne, s kiküszöbölné a néha már rossz száj ízű, egymást kicsinylő rivalizálást.) De térjünk vissza a MESE- hez, ahol az elmúlt év mérföldkő volt. — Miután sikerült a gyakorlatban. a kutatási eredményeket átültetni, jöttek az eredmények. Az igazgató egy papírlapot emelt fel: — Tavaly 42 ezer malac született, több mint 38 ezer hízott sertés hagyta el a telepet, s ez 35 ezer mázsa húst jelentett. összességében a telep nyeresége több mint 11,5 millió forint. Novemberben azt. írtuk a telepről, hogy ha a 6.2 millió forintos nyereséget — amennyit terveztek — elérik. az bizonyítja egy út helyességét, a szükségszerűt, az iparszerű telepek térhódítását, a MESE valóságát. Három hónap után megírhatom a valóság valóságát, hiszen a telep több mutatóban jóval felülmúlja az országos állagot., s az eredményesség arányáról szóló hír a taggazdaságok körében bombaként hatott. Ilyen jövedelemben, az előző három év után senki nem mert hinni. Győzött az új. elégtételként a tudósnak, aki éveket „ölt a kísérletezésbe”, s haszonként a termelőnek, aki egyre jobb eredményeket tud elérni. Pintér Benő: — Ez még nem a végső határ. Ha csak azt számolom, hogy egy dekagramm abrak megtakarításával 100 ezer forint hasznot tudok elérni, akkor már sejteni lehet, hogy fogunk még jövedelmezőbben is termelni. Különösen akkor, ha csökkenteni tudjuk a hizlalási időt, ami talán a leglényegesebb kérdés. De a lényeget már megtanultuk. Az új szokássá. természetessé vált __ A telepen dolgozik a „Május 1.” brigád. Tagjait, munkájukat az igazgató nagyon dicséri. Az előhizlalóban dolgoznak. s olyan tisztaságot varázsoltak, úgy olvasnak a műszerekről, úgy javítanak mesterségesen a „környezeten”, hogy szinte minden süldőből hízó lett. Hízó, amelyből a több mint 11,5 millió forintos jövedelem származott. Mert az ember szerepe egy ilyen telepen a mindennél is lényegesebb. — kármán — 450-nel nőtt, s így összesen ötezernél több tagot számlálnak. A takarékszövetkezet másik fontos feladata a dolgozók, a tagok hiteligényének kielégítése, a hitelakciók lebonyolítása. Az elmúlt évben kölcsön címén több mint 9.2 millió forintot folyósítottak. mintegy félmillióval többet az előző évinél. Az alacsony összegű személyi kölcsönök helyett az igény egyre inkább a magasabb összegű lakásépítési kölcsönök irányába tolódott el, ami a járás községeiben folyó nagyarányú építkezéseket is jelzi. A ha.ngonyiak jó gazdálkodását jelzi, hogy 154 ezer forint tiszta nyereséggel zárták az 1977-es évet. a. L) Nem lehet mindenki vezető. „Elegendő” vezetői státus sincs és vezetésre sem alkalmas minden ember. Az előrelépési lehetőséget, a kiválóan dolgozók számára valamilyen formában mégis meg kell teremteni, függetlenül attól, hogy fizikai vagy szellemi munkakörben van bárki foglalkoztatva. Szükségszerű változtatás 1973—74-ben meghökkenéssel tapasztalhattuk, hogy megjelentek a tanácsosi, főtanácsosi rangok az állam- igazgatás területén. Ügy tűnt, mintha a „régi” rang- és címkórság éledne újra. Utólag visszagondolva és az azóta eltelt idő tapasztalatait leszűrve, megállapíthatjuk, hogy az új rendelkezés, a változás szükségszerű voll, és jogos igények kielégítését szolgálja. A rendelkezés eddigi tapasztalatairól Nagy Sáncior- né, Miskolc város Tanácsának személyzeti osztályvezetője ezt mondta: — Elsősorban azok a dolgozók kapják a tanácsosi, főtanácsosi címeket, akik hosszú ideje a tanácsnál dolgoznak és amely munkakörben a fiatal osztály vezetés miatt előrelépési lehetőség nincs, annak ellenére, hogy kiváló eredményeket mutatnak fel munkájuk során. Az ügyintéző, az előadó, a főelőadó. a csoportvezető, az osztályvezető-helyettes és az osztályvezető beosztásokon kívül célszerű, ha van olyan „rang”, amely magasabb jövedelemmel járhat és egyúttal nagyobb követelményszint betartására is ösztönöz. A tanácsosi, főtanácsosi és a főmunkatársi címek ugyanis megvonhatok, ha a dolgozó nem végzi az elvárt odaadással. szakértelemmel és gonddal a munkáját. Előrelépési lehetőség Ezek a rangok lehetőséget teremtenek a régi dolgozók jó munkájának megbecsülésére, elismerésére, de a fiatal dolgozóknak is perspektívát jelentenek. Az előrelépési lehetőség hiányában ugyanis nem minden alkalmazott, illetve szakember nyújtja képességének maximumát, nem mindenki törekszik az önképzésre, a szakmai ismeretek bővítésére, hiszen gyakorlatilag nincs „miért”. A nomenklatura szerinti fizetések nem emelkedhetnek és a magasabb fizetést jelentő beosztások pedig „foglaltak”. Ezek a címek pedig sikerélményt jelentenek, alkotó munkára ösztönöznek és nem utolsósorban magasabb jövedelmet biztosítanak a jól dolgozó számára. Emellett annak a visszás helyzetnek a kialakulását is megakadályozzák, amikor egy jó dolgozóból — előléptetés esetén — rossz vezető válik. A kinevezés gyakran kockázatvállalás, hisz jó szakembert veszíthet el az apparátus, anélkül, hogy vezetésre alkalmas embert nyerne. Viszont a rangok, címek, az új fokozatok alkalmazása — ahogy egyik közismert szakmai folyóiratunk fogalmazta — „egészséges, mint a helybenfutás, nem igényel teret, elég . hozzá egy szoba is.” Sajnos nálunk ezt a módszert szinte csak a tanácsoknál és a minisztériumokban alkalmazzák. Nagy vállalatoknál rendszerint nem. Pedig azoknál sok a diplomás fiatal és nehéz az előrelépési lehetőség is. Ezért a jövedelmek sem lehetnek kellően differenciálva. Ez jelentős gond forrása. Ezeknél a vállalatoknál többnyire magas a fluktuáció, mert nincs elég tér a fiatal szakember érvényesülési törekvései nek. Számos példa van arra. hogy egy-egy megyei nagyvállalat beosztott mérnöke a Dunántúlon, vagy éppen az Alföldön rövid szakmai gyakorlat után már gyáregységvezető lesz. vagy még magasabb beosztásba kerül. Mennyiség helyett A D1GÉP személyzeti osztályvezetője, Kun Lajos a beosztásokról így vélekedik: — Vállalatunknál a szokásostól eltérő rang, illetve cím; a műszaki-gazdasági tanácsadói. Ezt azok az idősebb dolgozók kapják, akik a vezetés területén már elfáradtak. A vállalat viszont továbbra is számot tart értékes szakmai tudásukra, tapasztalatukra. Ritka cím ez is, hiszen a közel tízezer fős vállalatnál mindössze három műszaki-gazdasági tanácsadó van. — A DIGÉP-nél 450 diplomás dolgozik. Ezek mindegyikét vezetőnek kinevezni nem lehet már csak azért sem, hisz mint ahogy szakmunkásból. úgy mérnökből is van jó, közepes és gyenge képességű. De a mérnököknél a megfelelő minősítési szintet még nehezebb értékelni. érzékelni a kollektív munka miatt A beosztott mérnök hibája nem oly feltűnő, mint az esztergályosé. A kérdést tovább bonyolítja. hogy az átlagbérszintek kötöttelv, ami a jövedelmek emelkedésének erősen korlátot szab. A bért csak akkor emelhetik jelentősen, ha létszámban csökkentést érnek el. Ez, összegezve a különböző szempontokat, azt jelenti, hogy a mennyiségi szemléletről — a mérnök- képzést és -foglalkoztatást illetően is — át kell térni a minőség javítására. Az alkotó munkáért Gyakorlatilag tehát visszajutottunk a cikkünk kiinduló pontjára: — közvetetten a minőségre. Hiszen az előrelépés és jövedelemnövekedés reménye nélkül kevesen szánják szabad idejüket szakkönyvek, szakmai folyóiratok olvasására. Arra, hogy a gyártmányfejlesztési vagy épp gyártásfejlesztési kérdések megoldásán törjék a fejüket Hogy alkotó munkát végezzenek, akár egyetlen ötletig. Egyik vállalat nehezebben, a másik könnyebben teljesíti tervét. Ez jobban alkalmazkodik a változó körülményekhez. az kevésbé. Anti nem kis mértékben függ a foglalkoztatott dolgozók szakmai színvonalától és annak konvertálhatóságától. És ezt szükségszerűen ösztönözni kell. Címekkel vagy rangokkal — a régi értelmezés nélkül! Buchert Miklós H tenni lÉtélsznísteEt számadása
