Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

CSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978, február 19., vasárnap Hegyet bontanak, völgyet töltenek r • o EPUL AZ M3-AS A pályát a legkorszerűbb géplánc építi A RÓMAIAK AZT MONDTÁK: AZ ÜT — AZ ÉLET Miskolc—Budapest között országúton 174 kilométer a távolság. Egy személyautó, óránkénti átlag 60 kilomé­teres sebességgel három órá­nyi idő alatt ér fel a fővá­rosba. Ha Miskolcról idejé­ben indul... Ha útközben Gyöngyösnél, majd Aszód­nál és Gödöllőnél ném ér bele a reggeli csúcsforga­lomba ... Velem megtörtént már, hogy a Kerepesi út fő­városba vezető szakaszától annyi ideig vergődtem el a Keleti pályaudvarig, mint amennyi időbe tellett a Miskolc—Füzesabony kö­zötti távolság megtétele. A 3-as utat régesrég ki­nőttük ... A számok önmagukért be­szélnek: a második világ­háború előtt — 193íl-ban — 19'ezer személyautó közle­kedett az ország útjain. A háború alatt sok autp meg­semmisült, még 1950-ben is Iáiig tízezret tartottak nyil- ;ván. A hatvanas évek ele­jétől azonban rohamos fej­lődésnek indult közúti köz­lekedésünk. 1976 végén Ma­gyarországon 616 ezer sze­mélygépkocsi volt magán- tulajdonban, s jelenleg ez a szám megközelíti a 700 ez­ret. Most tessék ehhez hoz­záadni a közlekedési válla­latok, az üzemek, gyárak és egyéb vállalatok jármű­parkját! S a motorizáció, amely a hazai utak állapotát, áteresztőképességét máris a végletekig leterhelte, mind dinamikusabban fejlődik. A gépkocsi, a modern gyár­ipar terméke, olyan keres­kedelmi cikk lett, amit ma már nálunk is egyre köny- nyebben tudnak megvásá­rolni az emberek. Az úthá­lózat fejlesztése viszont év­tizedekig tartó, nagy pénz­összegeket felemésztő fel­adat és világviszonylatban is az a gyakorlat, hogy elő­ször jön az autó. maid a növekvő járműállomány, amelv a szó szoros értelmé­ben kikényszeríti áz úthá­lózat fejlesztését. Mindezt — elöljáróban — el kellett mondanunk, hogy miért most kerül sor nálunk az autópályák építésére. Az ország teherbíróképességét figyelembe véve. a kor­mány 1985-ig szóló autópá­lya-építési programot ha­gyott jóvá és Ml Budapest —Tatabánya—Győr; M3 Budapest—Gyöngyös; M5 Budapest—Kecskemét főirá­nyokban tűzte ki az autó­pályák építését, összesen 206 kilométer hosszban. Aki már utazott a bala­toni autópályán, tapasztal­hatta, mit jelent forgalom- biztonsági szempontból (az időmegtakarításról nem is beszélve), ezen az esztéti­kailag is szép úton autóz­ni. Igen, az út is — épít­mény, s mint olyan, lehet, sőt kell, hogy esztétikailag is kifogástalan legyen. Könyvtárat kitevő irodalma van azoknak a kutatások­nak, amelyek a modern tömegközlekedés feltételeit, legjobban bevált módszereit keresik és alkalmazzák. A balatoni autópálya építése­kor — az anyagi lehetősé­gek diktálta mértékig per­sze —, figyelembe vették és alkalmazták már az addig összegyűjtött nemzetközi ta­pasztalatokat Az M3-as autópálya azon­ban ettől is korszerűbb és szebb lesz! A közelmúltban alkalmam nyílt tervező., és építészszakemberekkel a már elkészült pálya egy ré­szét megismerni. A jelenle­gi 3-as úthoz Gödöllőnél csatlakozó szakasz erdők, dombok, rétek között, szép tájon, a legszebb tájon ha­lad, ahol autópálya halad­hat. Akár a vonat ablaká­ból és kilométereken át a 3-as útról is megfigyelhető a hatalmas építkezés, amelyről az első látásra is szembetűnik, hogy kitűnően gépesítették. Ugyanakkor a hazai autópálya-építési gya­korlatban először itt fordul elő, hogy teljes szélességben 2x2 forgalmi sávval, leálló­sávval, elválasztó sávval, műtárgyakkal és teljes út­tartozékokkal együtt építik a pályát. Ugyancsak az M3_ ason alkalmazzák először, hogy minden 3 százaléknál nagyobb emelkedőnél ka­paszkodó nyomot építenek ki. A pályát egyébként 120 kilométeres sebesség eléré­sére tervezték és minden egyéb követelmény ehhez igazodik. Az építők eddig kereken 4 millió köbméter földet mozgattak meg: hegyet vág­tak át, erdőt irtottak, mo­csaras talajt töltötték fel, vagv éppen völgykatlant íveltek keresztül, hogy a pá­lya első 23,5 kilométeres szakasza Budapesttől Gö­döllőig elkészüljön. De mindezeken feli’’ — mond­ják az M3_as főmérnöksé­gén — a tervezőknek még ezemvi mozzanatra kellett figyelniük, a te’etononznák áthelyezésétől kezdve a paceffasziilfoégű éillanvve- zetékekig. és smilmr a rajz­asztalon meghúzták a vo­nalat, még mindig csak az elvégzendő munkák egy ré­sze került a tervekbe. A kivitelezőkre, az építőkre várt a neheze: hol a Barát­ság olajvezeték, hol egy pa­tak került útjukba, amelye­ket valami módon át kellett hidalniuk; felüljárót, alul­járót, átereszt, vagy hidat építve, amit szaknyelven „műtárgynak” neveznek. Eddig a pálya első szaka­szán 26 műtárgyat építettek meg. Magyarország második legnagyobb autópályája több szakaszban épül. A tervek szerint, az elsőt Bu­dapest—Gödöllő között ez év végén átadják a forga­lomnak, és azon ugyancsak még ez évben megindul a közlekedés. 1980 végére el­készül a 33—35 kilométer közötti 2x2 forgalmi és le­állósávos szelvény Gödöllő és Hatvan között, majd 1981 végére tovább az 55—70 kilométeres szelvényig, tech­nológiai félautópálya jel­leggel. Ez azt jelenti, hogy a bal pólya teljesen elké­szül, a jobb pálya csak ce­mentstabilizálással. amely 1983 novemberére készül el teljesen. Mint a balatoni autópá­lyának, az M3-asnak is kü­lön üzemmérnöksége lesz, ahonnan az elkészült pálya felügyeletét látják el. Bu­dapesten a levezető csomó­pont seprűszerűen osztja szét a pólyát a környező útvonalakhoz, de már a gödöllő—váci elágazásnál is vissza lehet térni az autó­pályáról a jelenlegi és megerősített, „szerviz út­ként” továbbra is funkcio­náló 3-as számú főútvonal­ra. Bennünket, miskolciakat természetesen az foglalkoz­tat leginkább, hogy az épü­lő autópálya hogyan kap­csolódik majd városunk fő­útvonalához? Ma még ez meglehetősen vitatott kér­dés. hiszen többféle alter­natíva közül kell a legked­vezőbbet kiválasztani. Az már az eddigi elképzelések közül közismert és hivata­losan is napvilágot látott, hogy a jelenlegi 3-as út harsányi elágazásánál fe­lüljáró épül, ezen ót ju­tunk el arra az, ugyancsak autópálya jellegű útsza­kaszra, amely M26~os jel­zéssel egy; az Ernőd kör­nyékén megépítendő cso­móponthoz kapcsolódik. So­kan azt is tudni vélik, hogy a viszonylag egyenes vonal- vezetésű és a lakott terü­leteket elkerülő autópálya lényegesen lerövidíti a Mis­kolc—Budapest közötti tá­volságot. Ez nem így van, hiszen éooen a lakott te­rületek kikerülése távolsó,q- rö^elő ténvező. Mégis: időben, a közlekedés biz­tonságában. nem utolsósor­ban kulturáltságában lénye­gesen rövidebb lesz az út, hiszen az autópályán lé- nveeéüen biztosított lesz az óránkénti 120 kilométeres utazási sebesség elérése, és az M3-as ..befogadó ké­pességét” úgy tervezték, hogy azon naponta 25—30 ezer 'ármű zavartalanul el­haladhasson.-8­Hazai autópálya-építési programunk egyik legna­gyobb vállalkozása valósul meg az M3-assal, számok­ban szinte ki sem fejezhető nyereséget adva az évről évre fokozódó közúti for­galomnak, amely a mai vi­szonyok között már — aka­dálya, mintsem előmozdító­ja a szállításnak, a közle­kedésnek. Pedig már a ró­maiak megmondták: az út — az élet... Önodvári Miklós KOCCANNAK a poharak, vakít a felcicomázott te­rem. A hosszú asztalon szendvicsek. Sonkás, szalá- mis, vajas kenyérszeletek kelletik magukat. Ha len­ne valamilyen fokmérő, amely - a ielenlevők éhét- szomját mérné, vagy azt a már ilyenkor szokásos paj- táskodó hangulatot, ame­lyet e légkör teremt, hát csak kapkodnánk a fejün­ket. Mert itt, és most iga­zán van hangulat. Igaz, megvan hozzá minden kel­lék. — Kérlek, én úgy gondo­lom ... — Természetesen, kér­lek... — Esetleg még egy po­hárkával, tudod, ez a leg­jobb fajta ... Igazán nem lehet itt nem feloldódni, szétfolyni, elve­gyülni. Máris mellédcsapó- dik valaki, ha véletlenül egyedül maradsz. — Te, kérlek, ezt hogyan látod? ... — Hát tudod ... A • kimondatlan szavak sokszor hangosabbak, mint egy szőnyegbombázás. Ha­tásuk is körülbelül egyezik, persze csak kicsiben, a te­lirakott tálak és a csordu­lásig telt poharak méretei­hez igazítva. Mosoly: — szenvtelen —, harapás: — fene egye még, leesett —, egy korty igazi aszú: — csak diszkréten, nem szür- csölve — és megint elölről kezdve az egészet... — Ön itt, ó, már megint találkoztunk ... hogy van­nak mindig? — Mindig megvagyunk. 21 Mosoly. X. már jóllakott. De azért még — mert hót mi a ros- sebbnek van itt ez a sok­féle-fajta miminden — ha­rap egy falatkát a kaviáros csudamicsodából. Vakító in­ge még vakítóbbá varázsol­ja e megilletődött baráti kört. Rá figyel mindenki, hiszen ő, az ö, és egy nye­letke után mond majd biz­tosan ki olyan, sokakat érin­tő dolgokat, amire érdemes (és szükséges > is) odafigyel­ni. — Hót... — kezdi. És a sok száj elnémul- elkerekedik a csodálkozás­tól. Egy-lcét tapsraálló te­nyér inkább szándékot vál­toztat (nem illik tapsolni, különösen itt), s a koccin­tásra váró poharakat tájol­ja be. A beszédnek, a se füle, se farka semmiségek­nek egy jó kis (legalább öt­éves) vicc a vége; az O-ra nyíló ajkak hahotára fa­kadnak. „Jaj, milyen szel­lemes volt megint”, „hát már rég’ nevettem ilyen jót”, meg: „hijnye azany- nyát” felkiáltásokkal telik meg a terem. Az ajtónálló pincérgyerekek faarcáról leolvasható, ismerik már ezt az egészet, ismernek min­den fogást és mindenkit, akik e fogásokat már el­pusztították. ök nem nevethetnek, még akkor sem, ha igazán nevethetnékjük támad ettől az egésztől. Valaki ismétlést követel. Természetesen nem a vicc­ből, hanem abból a jófajta lötyiből, ami — úgy látszik •— kifogyott. De nem, ma­radt még, hát rajta fiúk, szépséges pincérgyerekek, hozzatok még! És hoznak ... Merthogy nem is lenne iga­zi ez a fogadás, ha nem hoznának... Oldódnak. Nemsokára dél, és még félig sem fogyott el a hosszú asztalra szer­vírozott sonka-, hús-, ke­nyér- és kolbásszínü, puha, ragadós,, tapadós, száraz sokminden. — Ni csak, épp’ jön a kávé — sóhajtanak fel töb­ben is a terembe belépő, tálcákkal egyensúlyozó pin­cérkék láttán. Gőzöl minden. Kocognak a kávét kevergető kanalak, ugyanúgy, ahogy minden­nap bent a hivatalban, csak éppen szentségtörés lenne e mai napot (és természete­sen a kávét) összehasonlí­tani bármely nappal. Meg hát ez a kávé itt és most ingyen van. A duruzs azon­ban a kávé közben is foly­tatódik, s ennyiben nem le­hel e röpke időt megkülön­böztetni a mindennapi öl- tíz-tizenöt és húszperces, erre a célra és szertartás­ra kijelölt napszakoktól. — Kérlek szépen, én úgy látom helyesnek __ — Természetesen egyet- érte’" veled ... — Hol töltőd az idei sza­badságodat? / — Kertészkedni fogok, tudod, az pihentet... Mily’ szép is ez a te­rem ... Csupa élet, zsibon- gás; itt értesülhetsz min­denről, amit egyszer majd valahol, valamikor, vala­kiért, vagy valaki ellen fel­használhatsz. MOSOLYOGNAK egy­másra, mint a divatlapok csináltatott fogú, örökké mosolygó képei szoktak. És örülnek egymásnak. Leg­alábbis itt, most, így kell mutatni. Hát... örüljünk egymásnak, gyerekek... Pusztafalvi Tivadar FÍIíaIí az ebéd, de a LfittCll gyerekek még az asztalnál maradnák. Sut­togás, kuncogás, mindenki tudja, mi történik most, mégis csuda érdekes ez a várakozás. Ági óvó néni ki­csi asztalt helyez a terem közepére, rajta sóból-liszt- ből' készült, nem ehető, de gyönyörű torta. Gondola Gabriella, az ünnepelt, el­foglalja helyét az asztal mellett és a kérdésre vár. Hány éves vagy, Gabika? — Hat. — Egy, kettő, három, négy, ot, hat — számolják a gyerekek a gyertyát. Ked­ves kis köszöntő ének, majd Gabi két legjobb barátja, Szabó Viktor és Papp Gá­bor bimbózó faágacskával kíván sok boldogságot a kislánynak. Gabi szeme ra­gyog, majd maga hozta/cu­korkával kínálja társait. Születésnapi ünnepség volt Mezőkövesd legrégibb és tegyük hozzá, legzsúfol­tabb óvodájában, a „tanács­óvodában”, ahogy a szülők nevezik. Negyvenhét kis­ágy, Kisszék férne itt el ké­nyelmesen, de 68-nak kel­lett helyet szorítani. A zsú­foltságból a gyerekek sem­mit sem vesznek észre, ők az óvodások harsány vi­dámságával lökdösődnek a mosdóban, az asztalok mel­lett. Az óvónők? Hárman vannak, és ... Nos, Erzsiké óvó néni nem 19 gyereknek mutatja meg, miként kell fogni a kanalat, hogyan kell tartani a ceruzát. Éppen hóembert rajzolnak a ki­csik. A csöppnyi ujják sza­bályosan tapadnak a ceru­zára, a hóember feje to­jás, a hasa mégtojásabb. Erzsiké óvó néni tízzel több hóembert segít rajzolni, tízzel többször javít és tíz­zel többször dicsér. Jó elgondolkozni ezen: mennyire nem az objektív körülményeken múlik mun­kánk sikere. A hivatássze­retet milliónyi nehézség le-/ gyűrésére teszi alkalmassá az embert. Tulajdonképpen irigylésre méltó a kövesdi 2. számú óvoda dolgozóinak élete. Fárasztó munkájukért kárpótol a tudat, hogy az ideális létszámú, ideális alapterületű óvodák 3—6 évesei sem tudnak többet az élétről, mint áz övéik. Ezek a kiscsoportosok szep­tember óta megtanultak ön­állóan étkezni, fogat mos­ni, öltözködni, étkezéshez teríteni... Megtanulták, hogy van könyvtál’, ahon­nan szépséges képeskönyve­ket lehet kérni, ha tudja az ember a módját. Felfi­gyeltek a kis háromévesek arra, hogy az úton fehér vonalak vannak, ahol biz­tonságosan átmehetnek az állítottak vonatot, repülőt és. autót, az udvaron, ők festettek tányért az óvoda halijába. Igaz, őket még Borbáláknak és Gáspárok­nak hívják és sok köztük a Mária, az István, Márta, Ágnes, és Erzsi óvó néni felfigyelt ám erre a vál­tozásra is. Egyetlen Gazsi, egyetlen Bori sem jár a ket­tesbe, holott ezeket a ne­veket évszázadokra, kisajá­tították a matyók. A mai gyerkeket Trixinek, Noé­minek, Feliciának, Teodórá­Tízzel Él lóeier i • emberek. Ök még ennél többet is tudnak. Termük parányi sarkában élethű matyószobát rendeztek be, asztallal, lócával, székkel, ággyal, néDművészeti babá­val. Ezeken a lócákon min­dig ül valaki, ez a baba mindig kézben van. És akik szinte összeverekednek a sarokért, a bábáért, azok tudják, hogy van Kis Jan­kó Bori és sejtik, hogy szü­leik tehetségesebbek az át- lagmagyarnál. D. Tóth Gyuláné vezető óvónő kincsei íelnyalábol- hatók. így néz ki, kérem egy matyó nő, egy matyó férfi akkor, amikor még óvodás. Aki felveheti ün­nepi alkalmakkor ezt a blúzt, ezt a szoknyát, ezt a mellényt, ezt a sulcol, az úgy lépked, mint zöld er­dőben, zöld mezőben a pá­va. Nem. sajnos, nem va­gyok matyó — mondja az óvoda vezetője — nem ma­tyó, csak mezőkövesdi. Én az apjukat, anyjukat is dé­delgettem, és kötelességem­nek éreztem, hogy lokálpat­riótákká neveljem őket. Sikerült, hiszen a régi óvodások, a mai szülők ké­szítették a matyószobát, ők hímezték a rend ruhát, ők nak, Kingának, Norbertnek, Csongornak, Kornélnak hív­ják. A kis matyók nyelve beletörik időnként a meg­szólításba. Jó lenne, ha len­ne még egy-két Gazsi és egy-két Bori is — mondja Márta óvó néni. — Jó, jó, kell a változatosság. De ennyire? Nos, téma itt a névvá­lasztás, téma a matyóró­zsa, Kis Jankó. De van le­mezjátszó, magnó, hiper­modern tornafelszerelés és most várják 21 ezerért a Minimatot, amely a leg­korszerűbb szerkezet a ma­ga nemében, matematikára okít óvodás fokon. Mezőkövesd ötszáz óvodai helyén 610 gyerek gyarap­szik szellemileg és testileg. A i múlt szeptemberben 130 gyereket el kellett utasítani helyszűke miatt. Az ifjú vá­ros azonban nem hagyja ennyiben. Annak a 130 ki­csinek is szeretné megad­ni az óvodáskor élményeit. Az üzemek segítettek a vá­rosi tanácsnak. Megnyerték a pályázatot: 1979. április 4-én megnyílik a százsze­mélyes új óvoda. A mód­szertan: adott. Lcvai Györgyi tynekek, EB f B f ■ C S Ö illjli epai...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom