Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

1978. február 19., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 igények és lehetőségek Gyorsabban, több helyen A háztartások ‘gépesítése hazánkban az 1960-as évek­ben kezdődött meg. Akkor 100 családra 1,2 hűtőgép, 14,7 mosógép, 3,5 porszívó, 72,2 rádió, 3,4 televízió jutott. Azóta szinte telítettnek le­het a piacot nevezni ezek­ből a fogyasztási cikkekből. A telítettség eltúlzott kifeje­zés ugyan, hiszen nagyon sok az erkölcsileg, illetve fi­zikailag elkopott háztartási gép. Üj, - egyre korszerűbb termékek jelentek meg. Az automata mosógép vagy a színes tv ma még nem min­denki számára hozzáférhető, nem éppen filléres árucikk, mégis egyre több fogy be­lőle. Ez mind olyan tény, ami­nek csak örülni lehet. Gon­dot csupán az okozhat, hogy a GELKA alkalmas-e és meddig, az esetenként fellé­pő javítási igények rugal­mas kielégítésére? A szolgáltatás — a har­madik szektor munkája — az életszínvonal szerves ré­sze. így politikai kérdés is. Ezt aláhúzták az MSZMP XI. kongresszusán is: „A szolgáltatás színvonala a tár­sadalmi-gazdasági fejlettség, a kulturáltabb életmód fon­tos mércéje. Erőteljesen fej­leszteni kell, ezért az állami vállalatok, az ipari és fo­gyasztási szövetkezetek szol­gáltató tevékenységét.” Ezért, ha úgy tetszik, en­nek szellemében támogatja a megye párt- és állami ve­zetése a most már monopol helyzetben levő megyei GELKÁ-t, ' — Eddig már mintegy 35 millió forintot kaptunk a megyei tanácstól — mondta dr. Duvalovszky Zoltán, a megyei kirendeltség veze­tője. Az V. ötéves terv vé­géig 54,5 millió forintért építünk, szervizeket, üzeme­ket. Tizenkét új létesítmény már elkészült, további hat építése folyamatban van. A VIMELUX megszűnésekor vállalatunk létszáma 157 dolgozóval gyarapodott. Je­lenleg 476-an vagyunk és 107 tanulónk is van. Az utánpótlás biztosított. Igaz, a GELKA szakmái nem hiányszakmák. Hiszen hány érettségizett fiatal sze­retne rádió-, vagy épp tv- műszerész lenni, lami érthe­tő, ha tudjuk, hogy a szer­vizekben dolgozó műszeré­szek, a szakma szépségein túl anyagilag is megtalálják számításukat. — Az elmúlt év decembe­rében minden- szombaton és vasárnap dolgoztak a szer­vizeinkben, sőt a nagyváro­sokban még az ünnepeken is. Ez a munka a szocialista brigádok vállalása volt. És talán még most sem került be a brigádnaplóba, hiszen nálunk a brigádtagok, a dol­gozók hamarabb megjavíta­nak 5 televíziót, mint hogy két sort leírjanak. A kol­lektív munka eredménye a bérfizetéskor válik „kézzel­foghatóvá”. Az elmúlt évben 7,5 százalékkal emelhettük a béreket. — 1976-ban 53,9 millió fo­rint volt az árbevétel. Az el­múlt évben elértük a 60 mil­lió forintot. A jövedelmező­ség nem alakult ennek az aránynak megfelelően, mert az alkatrészellátás akadozá­sait kiskereskedelmi vásár­lásokkal ellensúlyoztuk, ami „elvitte” a nagykereskedel­mi árrést. — Árbevételünk alakulása gyakorlatilag több mint 11 százalékos fejlődést jelent. Ebből egyszerű szorzással megállapítható, hogy az Or­szágos Tervhivatal által elő­írt öt év alatti 45 százalék fejlődési ütemet, a vállalat ez ideig bővén tartja. Miskolc, a szolgáltatások számát és színvonalát te­kintve, nagy igénnyel lép fel a GELKÁ-val szemben. Ép­pen ezért örülhetünk an­nak a változásnak, ami a miskolci szervizhálózat éle­tében bekövetkezik. Meg­épül a vologdai szolgáltató- ház, az Avas-déli és a Diós­győr városközponti szerviz­üzem. összesen ezer négy­zetméter alapterülettel bő­vül a GELKA Miskolcon 1980-ig. — A javításokat meggyor­sítja, hogy a vállalatnak 23 saját és több mint 110 szer­ződéses gépkocsija van. így elértük azt. hogy a javítások átlagos átfutási ideje 3,3 napról 2,8 napra csökkent. Három kocsit, kis mozgó műhellyé, töltőállomássá ala­kítottunk ki. A BOSCH-hű- tőgépeket ezekkel javítjuk a helyszínen, gyakran napi 16 órában. Ezzel két dolgot érünk el. Rugalmasabb, gyorsabb a szolgáltatás, és a javítanló gépek nem foglal­ják el idebent a helyet fe­leslegesen. Mert azzal a je­lentős fejlődés ellenére is gazdálkodni kell! Érthető ez a fajta takaré­kosság. Hisz, amint a beve­zetőben is szó volt mór róla, egyre több a készülék, a háztartási gép. Csak az el­múlt év decemberében és csak színes tv-ből már a kereskedelemtől 104 darabot vittek be javításra. Sok a munkája a GELKÁ-nak — állapíthatjuk meg végül. És ez jó is. de rossz is lehet. Jó akkor, ha együtt örülhe­tünk — mi lakosok a GEL­KA dolgozóival — fejlődésé­nek, a szolgáltatások bővü­lésének. Rossz lehet akkor, ha kétségessé válna a továb­bi fejlődés. Sok biztatót hal­lottunk: a szakmai utánpót­lásról, gépkocsikról és a több mint 50 millió forintos tanácsi támogatósról. De. ha benézünk a szer­vizekbe, és belesünk oda, ahol a munka folyik, gyak­ran azokat a felszereléseket látjuk, amelyek még a „jog­előd”, a VIMELUX működé­se idején is megvoltak. A szervizek gépi felszereltségét, műszerezettségét beszélgeté­sünk során nem érintettük. S talán rosszul értelmezett tapintatból nem is érdeklőd­tünk efelől. Valamennyien tudjuk azonban, hogy a Gépipari Elektromos Karbantartó Vál­lalat szolgáltatási tevékeny-' sége még nem iparszerű. És iparszerűségének mértéke a dolgozók műszaki-szakmai színvonalán kívül, a vállalat állóeszköz-állományától, az épületektől és most már fő­leg a gépektől, a műszerek­től is függ. Jelenleg — a megyei párt­bizottság megállapítása sze­rint — a vállalat dinamiku­san fejlődik és a szolgáltatá­si igények kielégítése közép­távon megoldott a megyében. Sokak „aggódása” a GELKA monopolhelyzete miatt most már tényekkel cáfolható. A további fejlődés zálogaként: a GELKA műszerezettségé­nek lépést kell tartani a folytonosan épülő, korszerű szervizhálózattal! Buciiért Miklós M lel! a Magit?! Kibontakozóban van a ko­hászati segédanyagok gyártá­sa a Kazincbarcikai Könnyű- betongyárban. Az Ózdi Ko­hászati Üzemekben szállított speciális öntőpor a buborék képződését gátolja, ezáltal jobb az öntecsek minősége. A döngölő masszát az üstök tűzálló falazatának kiképzé­sére alkalmazzák a Csepel Művekben és az ÓKÜ-ben. A termék iránt előreláthatóan nagy lesz a kereslet, mivel mintegy négyszeresére növeli az acélöntő üstök élettarta­mát. A tűzálló kikenő masz- sza gyártására is adottak a lehetőségek a könnyűbeton- gyárban, csakhogy eddig még nincs vevő a Magitra. A hét végén megkezdődtek a szocialista brigádok üzemi szintű tanácskozásai a Lenin Kohászati Művekben. A gyár 1154 szocialista brigádjának mintegy 12 ezer tagja — kép­viselőin keresztül — fejti ki véleményét az elmúlt évi bri­gádmozgalom tartalmi mun­kájáról. E fórum jó arra is, hogy — az üzemi demokrácia érvé­nyesítése révén — végzett munkájuk alapján értékelje, rangsorolja a szocialista kol­lektívákat. Az itt elhángzó vélemények, javaslatok a gyáregységi tanácskozás kül­döttei elé kerülnek, majd vé­gül a vállalati szocialista bri­gádvezetői értekezlet dönt arról, hogy melyik brigád milyen vállalati kitüntetés­ben részesül teljesítménye, helytállása alapján. A tanácskozáson részt vevő gazdasági, társadalmi veze­tők választ kapnak arra is, hogy az elkövetkezendőkben milyen segítséget igényelnek a szocialista brigádok válla­lásaik maradéktalan teljesí­téséhez. Több mint 20 esztendős a Lenin Kohászati Művekben a középhengermü. Amikor fel­épült és átadták rendelteté­sének, Küzép-Európában a legkorszerűbb üzemnek szá­mított. Azóta a mindenkori igényekhez és követelmé­nyekhez felnőve sokat fejlő­dött a kohászat, a kohász mesterség, amelynek egyik jeles képviselője Halász La­jos előhengerész. Az első pil­lanattól kezdve ezen a mun­kahelyen dolgozik, brigádve­zető, aki a társadalmi megbí­zatások teljesítésében is pél­damutató. Közéleti ember. A brigád tagjai és vezető­jük félszavakból is értik egy­mást. Sőt! Egy mozdulat, egy intés is felér — igen gyak­ran — egyfajta utasítással, ami — munka közben — nél­külözhetetlen módszer a hen­gersornál. A zaj ugyanis messzire űzi a leghangosab­ban kimondott szót is, így a brigáS által kialakított sajá­tos módszer segíti őket hoz­zá ahhoz, hogy zavartalanul tudjanak dolgozni. Dolgozni nem egyszerűen csak kenyérkereseti lehetőség a számukra, hanem hivatás. Nagy felkészültségű, gyakor­lott. embereket kíván ez a szakma, hiszen itt — ahogy azt a brigádvezető megfogal­mazza: „A tüzes vasat fogni kell...” Egy rossz mozdulat, egy figyelmetlenül végrehaj­tott cselekedet, és könnyen kész a baj, esetleg a már el­háríthatatlan baleset. A hengerek közül kifutó tüzestestű szelvények meg­munkálása, pontos méretre való hengerlése, a minőségi követelményeknek elsőrendű pillére. Ezt egészíti ki a szak­mai tudás, a felkészültség és az a* hozzáértés, amit az el­múlt két évtizedben ez a 24 tagú kollektíva megszerzett. Nem titkolják, hogy igen gyakran nagy nehézségekkel kell szembenézniük. Akár­hogy vesszük is, a gépek és berendezések y bár még jól állják a sarat'— az idők fo- lvamán elhasználódtak, mind többször karbantartásra, ja­vításra szorulnak. Ezt jól tudják a vezetők éppúgy, mint a brigád. Egy baj van csupán, hogy az alkatrésszel való ellátás nem tekinthető kiegyensúlyozottnak, zavarta­lannak. Márpedig itt egyet­len perc kiesés is tonnákban mérhető veszteséget jelent. Nagy szelvényből például percenként egy tonnát tudnak hengerelni, aminek az ára kereken ötezer forint. Egy 10 perces kiesés tehát 50 ezer forint. Ebből is kitűnik, mi­lyen nagy a felelősségük a hengerészeknek, ennek a bri­gádnak is, amelynek tagjai — vezetőjükkel az élen — soha nem szűnnek meg fi­gyelni erre az eshetőségre. S ha mégis olyan helyzetbe kerülnek, hogy le kell állni a hengersorral, és netán nincs alkatrész amivel pótol­ják a hibát, akkor öntevé­kenységükre. a hasznosítható és megvalósítható ötletekre és javaslatokra szorítkoznak. Megtörtént, hogy a henger- állványoknál az úgynevezett sorvonó motorok leégtek. Úgy oldották meg a problémát, illetve szüntették meg az üzemzavart, hogy egy-két hengerállványt kiktattak, a terhelést átprogramozták, így újra indulhatott a sor — mi­nimális kieső idővel. Ezt a kollektívát jól isme­rik a gyárban. Nemcsak ar­ról nevezetesek, hogy az élen­járók között haladnak, ha­nem arról is, hogy mindig, őszintén, nyíltan beszélnek. Ezt summázza a brigádvezető is, amikor kifejezésre juttatja: — Igen sokszor beszélünk az üzemszervezésről, de va­lahogy nem követjük mindig az elhatározásokat. Nekünk, a brigádnak is könnyebb lenne például, ha hosszú táv­ra előre tudnánk, miből, mennyit kell termelnünk. Ez esetben csak a brigádról, az én brigádomról beszélek. S pontosan, szakszerűen megmagyarázza, miért lenne szükség a precíz, vágj' precí­zebb ismeretekre. Mindenek­előtt azért, mert ha kismé­retű szelvények felé tolódik el a program, nehezebb a brigádnak is teljesítenie a tervet. Gyakran nincs ele­gendő idő sem arra — éppen a kellő információ hiányá­ban —, hogy felkészüljenek egy más szériára való átál­lásra. Egy azonban biztos: mindig, mindent egy akarat­tal, közös erőfeszítésekkel igyekeznek és tudnak meg­oldani. Sok egyéb tényező mellett ebben van eredmé­nyeik, sikereik titka ... T. F, (Fotó: Laczó) lesszeÉe, pisáim... S zeretem az optimizmust, de még jobban kedvelem a megalapozott optimizmust, a teljesíthető elképzelése­ket. Érzésem szerint az ilyen fajta hitre kinek-kinek szüksége van a hétköznapok sodrában. Félreértés ne essék, nem valamiféle „kincstári” optimizmusra, az élet realitásai­tól elrugaszkodott, megvalósít hatatlan elképzelésekre gon­dolok, nem á fellegékben való járást akarom népszerűsíte­ni, hanem az alkotó, az eredményeket dajkáló, jó ügyet szol­gáló optimizmust. Ez utóbbit igyekszem képviselni, amikor immár ki tudja hányadszor szót kérek a szolgáltatósok színvonalának javí­tása, az egymás iránti megbecsülés, az udvariasság, a segítő- készség, a szocialista humanizmus tárgyában. Furcsa, de op­timista vagyok akkor is, amikor ki tudja hányadszor hallom sportvezetők még optimistább nyilatkozatát, mondjuk az utánpótlás nevelésében várható eredményeket illetően. Ilyenkor, a különféle sportágak rajtja idején csap át az em­ber feje fölött az optimista nyilatkozatok szinte feltartóztat­hatatlan áradata. A távolugró edzője szerint, tanítványa messzebbre ugrik, a futó gyorsabb lesz, az öttusa színvona­la magasabbra hág — erre egyébként is igen nagy szükség volna — vagy a futballcsapatok több gólt rúgnak — ellen­felüknek. Alapjában véve nincs ebben semmi rossz, hiszen a gyárak, bányák, üzemek és vállalatok kollektívái is a több, a jobb, az eredményesebb munka mellett kardoskodnak. Miért ne zárkózna fel eme nemes vállalási optimizmussorozat mellé a sokarcú sport is. Szükség van eme derűlátásra, hiszen a gyengébb idegze- tűek máris csillapító tablettákat kapkodtak, amint az óceá­non túl, az a pajkos gyerek éppen abba a csoportba húzta az eddig nagyon derekasan helytálló magyar labdarúgó-vá­logatottat, amelyben a házigazda Argentína, és a számunk­ra már eddig is sok bosszúságot okozó ázunk voltak. Kell optimizmus ahhoz, hogy az ember bízzék a továbbjutásban. (A számítógép már meg is jósolta kik lesznek a nyolc kö­zött ...) De hasonló optimizmusra van szüksége annak a ko­sárlabdaedzőnek, aki azt vallja, hogy két válogatott játéko­sát máról-holnapra feledtetni tudja, serdülő korú diáklá­nyokkal — meg a lelkesedéssel. Egyáltalán mélységesen tisz­telem azokat az edzőket, szakosztály- és klubelnököket, akik tudják, hogy tíz versenyző közül csak egy nyerhet, mégis mind a tíz azt hiszi, éppen az ő neveltje lesz ez a kivételes egy. S amikor a dobogónak csak a második, vagy harmadik fokán jut hely sportolójának, máris abban bízik, és azzal biztat, hogy lesz jobb. Talán éppen ez a szép a sportban, eltérően az élet más területeitől, hogy itt a vereség pesszi­mizmusa magában hordozza a holnap visszavágásának, a kö­vetkező versengésnek a győzelmi esélyét, ha úgy tetszik op­timizmusát S ezt az optimizmust a következetes, sokszor lemondások­kal átszőtt kemény munka teszi megalapozottá. Bízzunk hát benne, hogy a sorsolás gonosz játéka ellenére is ott lesz vá­logatottunk a 8 között.. Hogy visszavágnak a borsodi labda­rúgó-csapatok az itthoni vereségekért, már most az év ele­jén — idegenben. Hogy a leninvárosi Kőszegi és Hornyák dobogón lesz a nemzetközi súlyemelő-versenyeken, hogy nem esik ki az NB I-es női kosárlabdacsapat, viszont feljebb jut az NB II-es férfigárda. Végül bízom abban is. hogy holnap nemcsak azért lesznek szárazak az utak, mert kisüt a nap és elolvad a hó, hanem azért, mert letakarítja a köztiszta­sági vállalat. V isszakanyarodva a sporthoz: úgy vagyok én is vele, mint sokan mások; bízom. Mert szeretem a sportot és érzésem szerint ez a mai, néha bizony jó eredmé­nyekben nem nagyon kényeztető versengések kapcsán — máris valamiféle optimizmus. Pauíovits Ágoston Itipd- értelezletek az ll-lien El? akarattal

Next

/
Oldalképek
Tartalom