Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
1978. február 19., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 igények és lehetőségek Gyorsabban, több helyen A háztartások ‘gépesítése hazánkban az 1960-as években kezdődött meg. Akkor 100 családra 1,2 hűtőgép, 14,7 mosógép, 3,5 porszívó, 72,2 rádió, 3,4 televízió jutott. Azóta szinte telítettnek lehet a piacot nevezni ezekből a fogyasztási cikkekből. A telítettség eltúlzott kifejezés ugyan, hiszen nagyon sok az erkölcsileg, illetve fizikailag elkopott háztartási gép. Üj, - egyre korszerűbb termékek jelentek meg. Az automata mosógép vagy a színes tv ma még nem mindenki számára hozzáférhető, nem éppen filléres árucikk, mégis egyre több fogy belőle. Ez mind olyan tény, aminek csak örülni lehet. Gondot csupán az okozhat, hogy a GELKA alkalmas-e és meddig, az esetenként fellépő javítási igények rugalmas kielégítésére? A szolgáltatás — a harmadik szektor munkája — az életszínvonal szerves része. így politikai kérdés is. Ezt aláhúzták az MSZMP XI. kongresszusán is: „A szolgáltatás színvonala a társadalmi-gazdasági fejlettség, a kulturáltabb életmód fontos mércéje. Erőteljesen fejleszteni kell, ezért az állami vállalatok, az ipari és fogyasztási szövetkezetek szolgáltató tevékenységét.” Ezért, ha úgy tetszik, ennek szellemében támogatja a megye párt- és állami vezetése a most már monopol helyzetben levő megyei GELKÁ-t, ' — Eddig már mintegy 35 millió forintot kaptunk a megyei tanácstól — mondta dr. Duvalovszky Zoltán, a megyei kirendeltség vezetője. Az V. ötéves terv végéig 54,5 millió forintért építünk, szervizeket, üzemeket. Tizenkét új létesítmény már elkészült, további hat építése folyamatban van. A VIMELUX megszűnésekor vállalatunk létszáma 157 dolgozóval gyarapodott. Jelenleg 476-an vagyunk és 107 tanulónk is van. Az utánpótlás biztosított. Igaz, a GELKA szakmái nem hiányszakmák. Hiszen hány érettségizett fiatal szeretne rádió-, vagy épp tv- műszerész lenni, lami érthető, ha tudjuk, hogy a szervizekben dolgozó műszerészek, a szakma szépségein túl anyagilag is megtalálják számításukat. — Az elmúlt év decemberében minden- szombaton és vasárnap dolgoztak a szervizeinkben, sőt a nagyvárosokban még az ünnepeken is. Ez a munka a szocialista brigádok vállalása volt. És talán még most sem került be a brigádnaplóba, hiszen nálunk a brigádtagok, a dolgozók hamarabb megjavítanak 5 televíziót, mint hogy két sort leírjanak. A kollektív munka eredménye a bérfizetéskor válik „kézzelfoghatóvá”. Az elmúlt évben 7,5 százalékkal emelhettük a béreket. — 1976-ban 53,9 millió forint volt az árbevétel. Az elmúlt évben elértük a 60 millió forintot. A jövedelmezőség nem alakult ennek az aránynak megfelelően, mert az alkatrészellátás akadozásait kiskereskedelmi vásárlásokkal ellensúlyoztuk, ami „elvitte” a nagykereskedelmi árrést. — Árbevételünk alakulása gyakorlatilag több mint 11 százalékos fejlődést jelent. Ebből egyszerű szorzással megállapítható, hogy az Országos Tervhivatal által előírt öt év alatti 45 százalék fejlődési ütemet, a vállalat ez ideig bővén tartja. Miskolc, a szolgáltatások számát és színvonalát tekintve, nagy igénnyel lép fel a GELKÁ-val szemben. Éppen ezért örülhetünk annak a változásnak, ami a miskolci szervizhálózat életében bekövetkezik. Megépül a vologdai szolgáltató- ház, az Avas-déli és a Diósgyőr városközponti szervizüzem. összesen ezer négyzetméter alapterülettel bővül a GELKA Miskolcon 1980-ig. — A javításokat meggyorsítja, hogy a vállalatnak 23 saját és több mint 110 szerződéses gépkocsija van. így elértük azt. hogy a javítások átlagos átfutási ideje 3,3 napról 2,8 napra csökkent. Három kocsit, kis mozgó műhellyé, töltőállomássá alakítottunk ki. A BOSCH-hű- tőgépeket ezekkel javítjuk a helyszínen, gyakran napi 16 órában. Ezzel két dolgot érünk el. Rugalmasabb, gyorsabb a szolgáltatás, és a javítanló gépek nem foglalják el idebent a helyet feleslegesen. Mert azzal a jelentős fejlődés ellenére is gazdálkodni kell! Érthető ez a fajta takarékosság. Hisz, amint a bevezetőben is szó volt mór róla, egyre több a készülék, a háztartási gép. Csak az elmúlt év decemberében és csak színes tv-ből már a kereskedelemtől 104 darabot vittek be javításra. Sok a munkája a GELKÁ-nak — állapíthatjuk meg végül. És ez jó is. de rossz is lehet. Jó akkor, ha együtt örülhetünk — mi lakosok a GELKA dolgozóival — fejlődésének, a szolgáltatások bővülésének. Rossz lehet akkor, ha kétségessé válna a további fejlődés. Sok biztatót hallottunk: a szakmai utánpótlásról, gépkocsikról és a több mint 50 millió forintos tanácsi támogatósról. De. ha benézünk a szervizekbe, és belesünk oda, ahol a munka folyik, gyakran azokat a felszereléseket látjuk, amelyek még a „jogelőd”, a VIMELUX működése idején is megvoltak. A szervizek gépi felszereltségét, műszerezettségét beszélgetésünk során nem érintettük. S talán rosszul értelmezett tapintatból nem is érdeklődtünk efelől. Valamennyien tudjuk azonban, hogy a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat szolgáltatási tevékeny-' sége még nem iparszerű. És iparszerűségének mértéke a dolgozók műszaki-szakmai színvonalán kívül, a vállalat állóeszköz-állományától, az épületektől és most már főleg a gépektől, a műszerektől is függ. Jelenleg — a megyei pártbizottság megállapítása szerint — a vállalat dinamikusan fejlődik és a szolgáltatási igények kielégítése középtávon megoldott a megyében. Sokak „aggódása” a GELKA monopolhelyzete miatt most már tényekkel cáfolható. A további fejlődés zálogaként: a GELKA műszerezettségének lépést kell tartani a folytonosan épülő, korszerű szervizhálózattal! Buciiért Miklós M lel! a Magit?! Kibontakozóban van a kohászati segédanyagok gyártása a Kazincbarcikai Könnyű- betongyárban. Az Ózdi Kohászati Üzemekben szállított speciális öntőpor a buborék képződését gátolja, ezáltal jobb az öntecsek minősége. A döngölő masszát az üstök tűzálló falazatának kiképzésére alkalmazzák a Csepel Művekben és az ÓKÜ-ben. A termék iránt előreláthatóan nagy lesz a kereslet, mivel mintegy négyszeresére növeli az acélöntő üstök élettartamát. A tűzálló kikenő masz- sza gyártására is adottak a lehetőségek a könnyűbeton- gyárban, csakhogy eddig még nincs vevő a Magitra. A hét végén megkezdődtek a szocialista brigádok üzemi szintű tanácskozásai a Lenin Kohászati Művekben. A gyár 1154 szocialista brigádjának mintegy 12 ezer tagja — képviselőin keresztül — fejti ki véleményét az elmúlt évi brigádmozgalom tartalmi munkájáról. E fórum jó arra is, hogy — az üzemi demokrácia érvényesítése révén — végzett munkájuk alapján értékelje, rangsorolja a szocialista kollektívákat. Az itt elhángzó vélemények, javaslatok a gyáregységi tanácskozás küldöttei elé kerülnek, majd végül a vállalati szocialista brigádvezetői értekezlet dönt arról, hogy melyik brigád milyen vállalati kitüntetésben részesül teljesítménye, helytállása alapján. A tanácskozáson részt vevő gazdasági, társadalmi vezetők választ kapnak arra is, hogy az elkövetkezendőkben milyen segítséget igényelnek a szocialista brigádok vállalásaik maradéktalan teljesítéséhez. Több mint 20 esztendős a Lenin Kohászati Művekben a középhengermü. Amikor felépült és átadták rendeltetésének, Küzép-Európában a legkorszerűbb üzemnek számított. Azóta a mindenkori igényekhez és követelményekhez felnőve sokat fejlődött a kohászat, a kohász mesterség, amelynek egyik jeles képviselője Halász Lajos előhengerész. Az első pillanattól kezdve ezen a munkahelyen dolgozik, brigádvezető, aki a társadalmi megbízatások teljesítésében is példamutató. Közéleti ember. A brigád tagjai és vezetőjük félszavakból is értik egymást. Sőt! Egy mozdulat, egy intés is felér — igen gyakran — egyfajta utasítással, ami — munka közben — nélkülözhetetlen módszer a hengersornál. A zaj ugyanis messzire űzi a leghangosabban kimondott szót is, így a brigáS által kialakított sajátos módszer segíti őket hozzá ahhoz, hogy zavartalanul tudjanak dolgozni. Dolgozni nem egyszerűen csak kenyérkereseti lehetőség a számukra, hanem hivatás. Nagy felkészültségű, gyakorlott. embereket kíván ez a szakma, hiszen itt — ahogy azt a brigádvezető megfogalmazza: „A tüzes vasat fogni kell...” Egy rossz mozdulat, egy figyelmetlenül végrehajtott cselekedet, és könnyen kész a baj, esetleg a már elháríthatatlan baleset. A hengerek közül kifutó tüzestestű szelvények megmunkálása, pontos méretre való hengerlése, a minőségi követelményeknek elsőrendű pillére. Ezt egészíti ki a szakmai tudás, a felkészültség és az a* hozzáértés, amit az elmúlt két évtizedben ez a 24 tagú kollektíva megszerzett. Nem titkolják, hogy igen gyakran nagy nehézségekkel kell szembenézniük. Akárhogy vesszük is, a gépek és berendezések y bár még jól állják a sarat'— az idők fo- lvamán elhasználódtak, mind többször karbantartásra, javításra szorulnak. Ezt jól tudják a vezetők éppúgy, mint a brigád. Egy baj van csupán, hogy az alkatrésszel való ellátás nem tekinthető kiegyensúlyozottnak, zavartalannak. Márpedig itt egyetlen perc kiesés is tonnákban mérhető veszteséget jelent. Nagy szelvényből például percenként egy tonnát tudnak hengerelni, aminek az ára kereken ötezer forint. Egy 10 perces kiesés tehát 50 ezer forint. Ebből is kitűnik, milyen nagy a felelősségük a hengerészeknek, ennek a brigádnak is, amelynek tagjai — vezetőjükkel az élen — soha nem szűnnek meg figyelni erre az eshetőségre. S ha mégis olyan helyzetbe kerülnek, hogy le kell állni a hengersorral, és netán nincs alkatrész amivel pótolják a hibát, akkor öntevékenységükre. a hasznosítható és megvalósítható ötletekre és javaslatokra szorítkoznak. Megtörtént, hogy a henger- állványoknál az úgynevezett sorvonó motorok leégtek. Úgy oldották meg a problémát, illetve szüntették meg az üzemzavart, hogy egy-két hengerállványt kiktattak, a terhelést átprogramozták, így újra indulhatott a sor — minimális kieső idővel. Ezt a kollektívát jól ismerik a gyárban. Nemcsak arról nevezetesek, hogy az élenjárók között haladnak, hanem arról is, hogy mindig, őszintén, nyíltan beszélnek. Ezt summázza a brigádvezető is, amikor kifejezésre juttatja: — Igen sokszor beszélünk az üzemszervezésről, de valahogy nem követjük mindig az elhatározásokat. Nekünk, a brigádnak is könnyebb lenne például, ha hosszú távra előre tudnánk, miből, mennyit kell termelnünk. Ez esetben csak a brigádról, az én brigádomról beszélek. S pontosan, szakszerűen megmagyarázza, miért lenne szükség a precíz, vágj' precízebb ismeretekre. Mindenekelőtt azért, mert ha kisméretű szelvények felé tolódik el a program, nehezebb a brigádnak is teljesítenie a tervet. Gyakran nincs elegendő idő sem arra — éppen a kellő információ hiányában —, hogy felkészüljenek egy más szériára való átállásra. Egy azonban biztos: mindig, mindent egy akarattal, közös erőfeszítésekkel igyekeznek és tudnak megoldani. Sok egyéb tényező mellett ebben van eredményeik, sikereik titka ... T. F, (Fotó: Laczó) lesszeÉe, pisáim... S zeretem az optimizmust, de még jobban kedvelem a megalapozott optimizmust, a teljesíthető elképzeléseket. Érzésem szerint az ilyen fajta hitre kinek-kinek szüksége van a hétköznapok sodrában. Félreértés ne essék, nem valamiféle „kincstári” optimizmusra, az élet realitásaitól elrugaszkodott, megvalósít hatatlan elképzelésekre gondolok, nem á fellegékben való járást akarom népszerűsíteni, hanem az alkotó, az eredményeket dajkáló, jó ügyet szolgáló optimizmust. Ez utóbbit igyekszem képviselni, amikor immár ki tudja hányadszor szót kérek a szolgáltatósok színvonalának javítása, az egymás iránti megbecsülés, az udvariasság, a segítő- készség, a szocialista humanizmus tárgyában. Furcsa, de optimista vagyok akkor is, amikor ki tudja hányadszor hallom sportvezetők még optimistább nyilatkozatát, mondjuk az utánpótlás nevelésében várható eredményeket illetően. Ilyenkor, a különféle sportágak rajtja idején csap át az ember feje fölött az optimista nyilatkozatok szinte feltartóztathatatlan áradata. A távolugró edzője szerint, tanítványa messzebbre ugrik, a futó gyorsabb lesz, az öttusa színvonala magasabbra hág — erre egyébként is igen nagy szükség volna — vagy a futballcsapatok több gólt rúgnak — ellenfelüknek. Alapjában véve nincs ebben semmi rossz, hiszen a gyárak, bányák, üzemek és vállalatok kollektívái is a több, a jobb, az eredményesebb munka mellett kardoskodnak. Miért ne zárkózna fel eme nemes vállalási optimizmussorozat mellé a sokarcú sport is. Szükség van eme derűlátásra, hiszen a gyengébb idegze- tűek máris csillapító tablettákat kapkodtak, amint az óceánon túl, az a pajkos gyerek éppen abba a csoportba húzta az eddig nagyon derekasan helytálló magyar labdarúgó-válogatottat, amelyben a házigazda Argentína, és a számunkra már eddig is sok bosszúságot okozó ázunk voltak. Kell optimizmus ahhoz, hogy az ember bízzék a továbbjutásban. (A számítógép már meg is jósolta kik lesznek a nyolc között ...) De hasonló optimizmusra van szüksége annak a kosárlabdaedzőnek, aki azt vallja, hogy két válogatott játékosát máról-holnapra feledtetni tudja, serdülő korú diáklányokkal — meg a lelkesedéssel. Egyáltalán mélységesen tisztelem azokat az edzőket, szakosztály- és klubelnököket, akik tudják, hogy tíz versenyző közül csak egy nyerhet, mégis mind a tíz azt hiszi, éppen az ő neveltje lesz ez a kivételes egy. S amikor a dobogónak csak a második, vagy harmadik fokán jut hely sportolójának, máris abban bízik, és azzal biztat, hogy lesz jobb. Talán éppen ez a szép a sportban, eltérően az élet más területeitől, hogy itt a vereség pesszimizmusa magában hordozza a holnap visszavágásának, a következő versengésnek a győzelmi esélyét, ha úgy tetszik optimizmusát S ezt az optimizmust a következetes, sokszor lemondásokkal átszőtt kemény munka teszi megalapozottá. Bízzunk hát benne, hogy a sorsolás gonosz játéka ellenére is ott lesz válogatottunk a 8 között.. Hogy visszavágnak a borsodi labdarúgó-csapatok az itthoni vereségekért, már most az év elején — idegenben. Hogy a leninvárosi Kőszegi és Hornyák dobogón lesz a nemzetközi súlyemelő-versenyeken, hogy nem esik ki az NB I-es női kosárlabdacsapat, viszont feljebb jut az NB II-es férfigárda. Végül bízom abban is. hogy holnap nemcsak azért lesznek szárazak az utak, mert kisüt a nap és elolvad a hó, hanem azért, mert letakarítja a köztisztasági vállalat. V isszakanyarodva a sporthoz: úgy vagyok én is vele, mint sokan mások; bízom. Mert szeretem a sportot és érzésem szerint ez a mai, néha bizony jó eredményekben nem nagyon kényeztető versengések kapcsán — máris valamiféle optimizmus. Pauíovits Ágoston Itipd- értelezletek az ll-lien El? akarattal
