Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
ESZAK-MAGYÄRORSZÄG 4 1978. február 14., kedd A képernyő előtt Borsodi győzelem Mi tagadás, nem minden izgalom nélkül néztük pénteken b. képernyőt, amikor a Röpülj páva! népművészeti vetélkedőben szűkebb pátriánk csapata küzdött a továbbjutásért. A bemutató után sem, oldódott a szorongás, hiszen ismerve sokszínű megyénk folklórkincsét, vagy legalábbis annak nagy részét, kicsit keveselhettük is mindazt, ami az adott műsoridőben abból felmutatható volt. Aztán jött az ellenfél. Többszörösen kihangsúlyozva: az ország legkisebb megyéje. Mi ez? Dávidot sorolták valahogy Góliát mellé?! A 365 településsel gazdagabb Borsod versenytársa a kicsike Komárom? És mi tagadás, Komárom új színeket is hozott ebbe a versenybe, szükségből túllépett a folklór szűkkeblűbb értelmezésén, s a Mesterségek dicsérete című összeállításában arra igyekezett választ adni, miként él a három nemzetiségű területen a régi kézművesség, vagy annak emlékezete, meg- fnegtüzdelve a képet munkásmozgalmi, munkásélet hagyományokból vett mozzanatokkal. A két megye produkciója nehezen volt összemérhető, hiszen a komáromiak nem azt hozták, ami ebben a 'műsorban megszokott, a, tatabányai bányászlmgyományokra való emlékezés nehezen mérhető ösz- sze a matyó népviselet bemutatásával. Érdekes, hogy a társadalmi zsűri egyetlen szavazatot érő állásfoglalása a komáromiakat találta jobbnak, a szakmai zsűri viszont egyértelműen a borsodiakat. Borsod győzött hát, bejutott a nyolcas döntőbe, küzdhet tovább újabb dicsőségért, hagyományai jó ápolásának újabb országos elismertetéséért. Milyen volt a győzelmet hozó szereplés? A zsűri állásfoglalása szerint jobb a versenytársénál. Mi, borsodi nézők talán maximalisták, de legalábbis többet kívánók vagyunk. Amikor őszinte elismeréssel szólunk mind a dr. Bodó Sándor és Stoller Antal vezette szerkesztői, összeállítói gárda és valamennyi szereplő munkájáról, s őszinte örömmel néztük a szép folklór-produkciókat — sajnálatosan: produkciókat, és nem a népi hagyományok mindennapi továbbélését! —, ugyanakkor az is eszünkbe jutott, hogy e látványosabb népi művészeti megnyilvánulások mellett a megye ipari munkásságának ugyancsak a folklórkincset gazdagító dalai, szokásai szinte jelzést sem kaptak, holott éppen borsodnádasdi gyűjtés alapján ma már rádióhallgatók százezrei, vagy olvasók ezrei ismerik az Özd vidéki munkásság dalait és másokat. És a megye más régióiról még nem is szóltunk. Tudjuk, hogy a szűk műsoridőbe kevés fér. Borsod Tüzet viszek műsora négy etnikumból adott ízelítőt. Ezt köszönjük. A pénteki szereplés azonban bizonyára tanulságokkal is szolgál az újabb szereplés előkészítésében. Nem a merőben más megközelítésű komáromi példa követendő, de Borsodról ebben, a műsorban sem lehet szólni ipari munkásságának említése nélküL A hét továbW műsoraiból egyről-kettőről röviden: Júlia asszony címmel láttuk Strindberg drámájának tévéváltozatát. E háromszereplős játék eszmeiségét vitatni napjainkban alighanem már szükségtelen. Értékei elsősorban kitűnő szereplehetőségeiben rejlenek. Korábban is ennek kedvéért tűzték műsorra a színházak. Most Jordán Tamásnak. "és a címszerepben Marsok Gabinak adott kitűnő alkalmat a Zolnay Pál rendezte játék, a harmadik — kisebb — sze3-epben pedig Moót Mariann igazolhatta, hogy olykor ilyen okokból is érdemes létrehozni egy-egy kamaraprodukciót. Aki már járt Moszkvában a Tagunk a Színházban, életre «Kóló élménnyel jöhetett haza. Ljubimov színháza vendégeskedett a képernyőn sajnálatosan rövid időre a csütörtöki Világszínpad műsorban. A Mester és Margarita előadásának részletei annak is izgalmasak, érdeklődést keltők lehettek, akik most találkoztak először Ljubimovval, vagy csak a két héttel ezelőtti riportból ismerik. Szívesebben néztünk volna többet is ebből az előadásból. *6 Változatlanul érdekes volt Vitray riport összeállítása, a hőstett fogalmát körüljáró Csak ülök és mesélek... Különösen emlékezetes belőle a lábával dolgozó fiatalasszony életigenlése, s igen érzékletes a villanymozdonyokat mentő mozdonyvezetőt ért méltánytalanság és a hajdani „nemzeti hősként”, bálványként” kezelt disszidens futballistáról szóló riport egymásutánja. Nagyrészt borsodi példákkal operált Magyar József dokumentumfilmje, Az ajtók mögött. Rendkívül tapintatosan, riportalanyait nem bántva, igen sokszínűén mutatta meg az otthoni kömyezetalakítás lehetőségeit, a sokfelé még ható giccsveszélyt, a környezet, a lakás, az életmód és a teljesebb élet összefüggéseit. Ez az adás mintegy előkészítője egy sorozatnak, amely majd A másik 13 óra címmel jelentkezik. Érdemes lesz együtt visszatérnünk rá. Benedek Miklós Kocatartó kistermelők figyelmébe ojánfiuk: előnyős feltételekkel továbbra Is vásárolhat vemhes kocasüldőt az állatforgalmi és húsipari vállalatoktól. Kérjük, hogy rendelését mielőbb juttassa el felvásárlóinkhoz, kirendeltségeinkhez, ahol részletes felvilágosítással is szolgálnak. ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI TRÖSZT Lenkey Zoltán munkája Verseny, iskolásoknak ismerd meg a szovjet filmművészetet A megyei és a Miskolc városi Tanács művelődésügyi osztálya, a KISZ Borsod megyei Bizottsága, a megyei és a városi úttörőelnökség, valamint a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat „Ismerd meg a szovjet filmművészetet”, címmel vetélkedőt rendezett az általános és a középfokú iskolák tanulói részére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében. A verseny értékelését vasárnap, február 12-én délelőtt tartották meg Miskolcon, a Kossuth filmszínházban. A miskolci általános iskolák versenyében a 40-es számú Általános Iskola végzett az első helyen, a 2-es számú Kisegítő Iskola, illetve a 32- es számú Általános Iskola előtt. Az egyéni versenyben Pásztor Erika, a győztes iskola tanulója szerezte meg az első helyet, A megyei általános iskolák három kategóriában versenyeztek. Az első kategóriában a sárospataki Esze Tamás Általános Iskola, a második kategóriában a takta- szadai, míg a harmadik kategóriában a zsujtai általános iskola végzett az első helyen. A középfokú iskolák versenyében a sárospataki Kossuth Kollégium diákjai bizonyultak a legjobbnak. A versenyben helyezést elért iskolák tanulói összesen 30 ezer forint értékű sport szer- és könyvvásárlás! utalványt, külföldi és belföldi jutalomüdülést, illetve jutalom mozibérletet kaptak. Dialóg-kiadvány , Fábri, meg a Magyarok Tegnap este Pécsett Fábrf Zoltán új filmjének, a Magyaroknak díszbemutatójával megkezdődött a X. magyar játékíilmszemle. (A filmet csütörtöktől a premiermozik országszerte vetítik, a falusi filmnapok keretében pedig ugyancsak csütörtökön Szent- istvánban is látható.) Fábri Zoltán háromszoros Kossuth- díjas rendező a közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját Ez a jubileum, meg tizenkilencedik játékfilmjének bemutatása szolgált ajkaimul a MAFILM Dialóg Stúdiójának, hogy csaknem százoldalas kiadványt jelentessen meg Fábriról és új alkotásáról. A kötetben részben korábbi interjúk, cikkek, részben frissebb nyilatkozatok méltatják Fábri eddigi életművét, nem egv köztük tanul- mányértékűen, részben a Magyarok kapcsán elemzi több írás Fábri ars poeticáját Természetesen igen sokoldalúan ismerteti a kiadvány az új filmet is, részleteket közöl a forgatókönyvből, az alapregényből, több módon közelíti meg; a filmbeli magyarságábrázolást. Megtalálható a könyvben a részletes Fábri-filmográfia, továbbá gyakori alkotótársának, Illés György operatőrnek a filmo- gráfiája — 57 játékfilmet fotografált 1949 óta —, valamint a főszereplő Koncz Gábor játékfilmjeinek listája. Nem érdektelen megjegyezni, , hogy a matyóföldi születésű, egykori miskolci gimnazista, majd miskolci színész, ma is fiatal Koncz Gábor —a tévéfilmeket nem számítva — eddig 42 filmszerepet játszott el. Vele személyesen találkozhatnak a szentistvániak 21-én, kedden este. (b) A GÁRDONYI GÉZA MŰVELŐDÉSI HÁZ (Miskolc II., Sütő J. u. 42. sz.) 1978. március 1-től felvételre keres! — 1 fő népművelőt (helyettesítésre) — 1 fő technikai kisegítő férfit (betanított munkást, vagy szakmunkást) karbantartói és raktárkezelési munkára — 1 fő műszerészt heti 12 órás elfoglaltsággal (karbantartás) stúdióvezetési munkára Jelentkezés személyesen, munkanapokon 8-16.30 áráig. „...jobb százszor elkopni, mint e!rozsdásodni,! Vallomások és gondolatok Az új Eöívös-sorozat legújabb kötetéről Bizonyára sok olvasónk tudja, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, éspedig a „klasszikus” értékeket fokozottan gondos, szép külső kivitelben megjelentető Magyar Helikon-kiadványok között, néhány év óta napvilágot látnak, sorozatban, Eötvös József Müvei. E sorozat legújabb kötete — a szépirodalmi munkák, az „Arcképek és programok”, a „Levelek” meg a „Kultúra és nevelés” című gyűjtemény után (a két legutóbb említettről külön-külön szóltunk annak idején lapunkban) — a Vallomások és gondolatok. A múlt év vége felé, november utolsó és december első napjaiban került a boltokba. Nem szerencsés időpontban, hiszen a vásárlók és a kritikusok figyelmét akkor főként a téli, a karácsonyi könyvvásár újdonságai keltették fel. (Bár ez a. gazdag, komolyságában is érdekes tartalmú szép könyv —ajándéknak is igen alkalmas!) Ha múlt századi széppró- zaíróink közül valakiről, hát akkor éppen Eötvösről elmondható, hogy jellegzetesen vallomásos hangú, nagy gondolkodó. Regényei — „A kar- thausi”, „A falu jegyzője”, a „Magyarország 1514-ben”, a „Nővérek” — és elbeszélései is tele vannak elmélkedő, gondolati kitérőkkel, rövi- debb-hosszabb aforizmákkal, eszmefuttatásokkal. Eötvös egyik pártfogoltja, a korán megözvegyült Vachott Sán- dorné Csapó Mária (Petőfi Csapó Etelkájának testvér- nénje, Bajza sógornője) ki is szedegette és témakörök szerint csoportosította ezeket Maga Eötvös olykor közölt mutatványokat, folyóiratokban, olyan jegyzeteiből, melyeket „műfaj szerint” is gondolatokként vallomásokként vetett papírra. Ezeknek és a meg nem jelenteiteknek egy részét 1864-ben Gondolatok címen Gyulai Pál rendezte sajtó alá, s ez a könyv még további nyolc (!) kiadást is megért. Az új Eötvös-sorozat , legújabb kötete azonban minden eddiginél teljesebb — az összes fellelhető kéziratos, tehát a sok „új” anyagot is tartalmazza — és a megállapítható időrendi sorrendbe szedett gyűjteménye Eötvös vallomásainak 'és gondolatainak. 757 oldalon 2103 (!) hosz- szabb-rövidebb eszmefuttatást, naplójegyzetet olvasha, tunk itt, s belőlük jobban megismerjük Eötvöst, ,az embert, a hazafit, a művelődéspolitikust, gondjait és terveit, tépelődéseit és körülményeit, világnézetét, vonzó egyéniségét és páldaadó jellemét, mint ahogyan e kiadvány megjelenése és tanulmányozása előtt tehettük. Haladó hagyományúinknak gazdag és színes, olykor vitára ingerlő, de többnyire felénk mutató, ma is használható, megszívlelhető kincsestárát kaptuk kezünkbe a Vallomások és gondolatok kötettel ! Darabjait nagy szeretettel és gondossággal gyűjtötte össze és szerkesztette a legvalószínűbb időrendbe, látta el világos, takarékos magyarázó jegyzetekkel Bényei Miklós. Ehhez nemcsak az Akadémiai Könyvtár kézirattárából kellett átnéznie Eötvös különféle — érdekes feliratú és jelzésű — jegyzetfüzeteit, noteszeit, iratcsomóit, hanem Eötvös könyvtárának darabjait is az írót dalomtúdományi Intézetben. A művelt és sokat olvasó Eötvös ugyanis gyakran olvasmányai, könyvei lapjaira is jegyzett gondolatokat, aforizmákat. Például közvetlenül halála előtt, 1871-ben egy akkor megjelent és neki dedikált társadalomlélektani (!) munka hátsó védőlapjára ezt az ilyenformán „végrendeletének” is tekinthető, rá nagyon jellemző gondolatot: „Az ember nem szabad, de szabaddá válhatik”. Túl a gyűjtés és szerkesztés áldozatos munkáján, fokozottan hangsúlyos elismerés illeti Bényei Miklóst a „Vallomások és gondolatok” előszaváért. E viszonylag kis terjedelmű (42 és fél oldalnyi), hat fejezetre osztott tanulmány a maga világos szerkezetével, logikus okfejtésével, dialektikus materialista és bölcs politikai érzékről is tanúskodó szemléletével, meleg hangjával, olvasmányos, közvetlen, egyszerű és színvonalas stílusával: saját arányai között irodalmunk legkitűnőbb marxista Eötvös- portréja. Jóval többet ad, mint amennyit szerény címe — „Világnézeti elemek Eötvös József gondolataiban” — sejtet. Lehetne ugyanis —• szerintem — ez a címe: „Eötvös világnézete, egyénisége és jelleme — gondolatainak és vallomásainak tükrében”. Vagy: „Eötvös, az ember”. Még inkább: „Eötvös — mai szemmel”. Leginkább pedig: „A mi Eötvösünk!” E tanulmány valóban emberközelségbe hozza azt az írót, kiről legszebb megállapítása talán, hogy „emberiség-távlatokban gondolkodott’’. S az is nagyon lebilincselő, amit Bényei Miklós elmond Eötvös mupkszeretetéről, illúzióiról, politikai nézeteinek — korában — haladó jellegéről, hazafiságáról, elvi szilárdságának hajthatatlansá- gáról, gyakorlati lépéseinek, módszereinek rugalmasságáról, arról, hogy miért és mivel érdemli ki ma is tiszteletünket ... Ezt, gondolom ilyesféle soraival is megérdemli Eötvös: „Hiszem, hogy az emberi nem oly haladásra képes, melyről még fogalmunk nincs, és a jólétnek és a szellemi hatalomnak oly fokára emelked- hetik, mely legvérmesebb reményeinket felülmúlja..." Hozzánk közelít Eötvös akkor is, amidőn ezt írja: „Teljes meggyőződésem, hogy az időszakhoz, melyben az egyes országok között felmerülő ellentétek egy — az egyes államok küldöttjeiből összeállt európai areopag (— legfelsőbb testület, „csúcsértekezlet”) által fognak eldönteni, s a fegyveres fellépés a ritka kivételek közé tartozik, — közelebb állunk, mint sokan gondolják!’’ Velünk azonos a nézete e vallomásával is: „...n’em látom által, mért lenne saját nemzetünkhöz való ragaszkodásunk más nemzetek gyűlöletével összekötve”!... Jellemének legszebb bizonyítékául a már betegeskedő, fáradt, az élettől öntudatosan búcsúzó, számvetést készítő Eötvös gondolatát idézem — befejezésként: „A vas maga nem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor t, elkopni, mint elrozsdásodni,. Ez válaszom azoknak, kik munkásságomat rosszallják.” — Veres Péter „jelszava” jut erről eszünkbe: „Megdög- leni lehet, de rongy embernek lenni — nem!” Azé a Veres Péteré, akinek kultúráról, közművelődésről ejtett megnyilatkozásait, köztük eddig ki sem nyomtatott szövegeket, ez évben foglalja gyűjteménybe — terve szerint — a Kossuth Könyvkiadó . , , Gyárfás Imre I
