Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

É3ZAK-MAGYARORSZÁG 2 t 1978. február 1., szerda Mnkáslakás-építés BÁÉV módra Kulcsátadási ünnepséget tartottak tegnap, január 31- én, kedden délután Miskol­con a BÁÉV-székházban, amelyen megjelent Rózsa Kálmán, Miskolc város Ta­nácsának elnöke, Rábai Ist­ván, a városi pártbizottság osztályvezetője, Emri László, az Építők Szakszervezete Borsod megyei Bizottságának titkára, valamint az új la­kástulajdonosok. Molnár Lajos, a vállalat pártbizottságának titkára üdvözlő szavai után Tim- mer Ferenc, a vállalat gaz­dasági' igazgatóhelyettese re­ferátumában a most jelké­pesen átadásra kerülő 48 la­kás előzményéről, és az el­következendő idők terveiről beszélt. Az elmúlt 30 év alatt a vállalat több mint 500 lakást biztosított saját dolgozóinak. 1971 és 1975 között tanácsi értékesítésű, vállalati társas-, és OTP-la- kásokból összesen 99-et, 1976 és 1977 között 67 lakást adtak át. 1971 és 1977 között á fejlesztési alapból több mint 20 millió forintot, a részesedési alapból 2,6 mil­lió forintot biztosítottak, tár­sadalmi munkával pedig 700 ezer forintot gyűjtöttek ösz- sze a lakásépítési akciók tá­mogatására. A központi intézkedés a helyi kezdeményezéssel tár­sult és most átadásra kerül­hetett az első 48 lakás, ame­lyet júniusban további 55 la­kás követ. Most 24 darab 70 négyzetméter, és 24 darab 55 négyzetméter alapterületű la­kást vehettek birtokukba a vállalat családos és fizikai dolgozói. Tárgyalások foly­nak arról, hogy a későb­biekben vidéken: Leninvá- rosban, Kazincbarcikán és Ózdon is megkezdődhessen a munkás lakás-építés. A telepszerű, több szintes építéshez a vállalat 35 évre kamatmentes kölcsönt nyújt. A 10 százalékos dolgozói előtörlesztés így átlagosan 25 ezer forintot tesz ki. Az első vállalati akciót több hó­napos „zsűrizés” előzte meg és az odaítélésnél a szak­szervezet, a munkahelyi ve­zetés. a vállalatvezetés mér­legelte a dolgozók szociális körülményeit, a munkában való helytállást. Szepesik Rezső, a vállalat igazgatója elsőként, és egy­ben jelképesen valamennyi új otthon tulajdonosának, Tarái László 36 éves laka­tosnak nyújtotta át a lakás­kulcsokat. Rábai István, a városi pártbizottság osztály- vezetője hangsúlyozta, hogy bár évenként több. mint 2000 család költözik új otthonba, az ilyen akcióknak még más válallatoknál is példaként kell szolgálnia. —crt Tanácskoztak a krigáávezetik a szénbányáknál (Folytatás az 1. oldalról) amelyet három akna bezá­rásé, a nullára leírt gépi berendezések! arányának nö­vekedése okozott. Az idei feladatokról szólva elmond­ta, hogy a vállalatnak 5,1 millió tonna szenet kell fel­színre juttatnia. A termelé­si feladatok teljesítésére adottak a lehetőségek, sőt a vállalt egyszázalékos túl­termelés is elérhető. Ehhez 10 százalékkal kell javítani a munkaidő kihasználását, ki kell terjeszteni a Dolgozz Hibátlanul! mozgalmat, s még jobban ki kell aknázni a munkaversenyben rejlő le­hetőségeket. A vállalat igaz­gatója javasolta: vezessék be a . palaválogatóknál a 44 órás munkahetet, ahol asszo­nyok dolgoznak. A brigádmozgalom elmúlt évi sikereit, gondjfut Lator­czai János, a vállalat főmér­nöke részletesen ismertette. A kollektívák túlnyomó többsége eleget tett jubileu­mi felajánlásának, s ennek köszönhető, hogy a szénbá­nyák ismét megpályázhatja a Kiváló Vállalat címet. Szili Ferenc, a vállalat műszaki helyettese arról adott tájékoztatást, hogy az elmúlt évben 9,8 százalék­kal csökkent a korábbi idő­szakhoz képest a baleseti szorzat. Ezt követően a vitában 14- en szólaltak fel. Befejezésül a vállalati munkaverseny szabályzatának módosításá­ról. a kitüntetésekre való felterjesztésről döntöttek a tanácskozás résztvevői, majd egyöntetűen megszavazták, hogy a vállalat csatlakozik a Láng Gépgyár versenyfel­hívásához. K. L. Vili. OSZTÁLYOS FIÚK figyelem! IMkmlú húsipari lemÉr/árió tanulónál! Szakmunkásképzés: 3 év. Juttatások: ebéd, ösztöndíj. Végzés után biztos elhelyezkedési és jó kereseti lehetőség. B.-A.-Z. MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT MISKOLC, HÚSKOMBINÁT A 8-as autóbusz végállomásánál. Személyzeti és oktatási osztály Telefonszám: 33-957 Kairóban folytatódtak az egyiptomi—izraeli katonai tár­gyalások. A képen: Ezer Weizman izraeli (balról) és Ga- inazi egyiptomi hadügyminiszter válaszol az újságírók kér­déseire. Jaroszewicz laíepta e Imién Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alek. szej Koszigin miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja kedden a Kremlben fogadta Piotr Ja­roszewicz lengyel kormány­főt, a LEMP KB PB tagját, aki munkalátogatáson tar­tózkodik a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev a mos­tani ötéves terv megvalósí­tása érdekében a párt által kifejtett politikai és szerve­ző munkáról beszélt. Szólt arról a tömegméretű szocia­lista munkaversenyről is, amely nagy szerepet játszik a termelés hatékonyságának és a termékek minőségének javításában. Piotr Jaroszewicz tájékoz­tatta a szovjet vezetőket a Lengyel Egyesült Munkás­párt második országos érte­kezletének eredményeiről és a párt VII. kongresszusán a társadalmi-gazdasági fejlődés érdekében N hozott határoza­tok megvalósítását szolgáló intézkedésekről. A megbeszélésen nagy fi­gyelmet szenteltek a szovjet —lengyel együttműködés kér­déseinek. Mindkét fél elége­detten szólt az eddig végzett munka eredményeiről, és hangsúlyozta a két ország népgazdaságai közötti kap­csolatok fejlesztésének és el­mélyítésének, a kooperáció és a gyártmányszakosítás mind kétoldalú, mind a KGST-n belüli bővítésének szüksé­gességét. A beszélgetés során a fe­lek rámutattak, hogy egé­szében kedvezően alakul a nemzetközi helyzet a béke és a szocializmus javára, és eb­ben nagy szerepe van a szo­cialista közösség országainak. A találkozó meleg, baráti légkörben folyt le: A Béke-vilÉitanécs küldöttsége az EHSZ-ben Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára fogadta a Béke­világtanács irodájának Ro- mesh Chandra vezette kül­döttségét. A találkozó során véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Kurt Waldheim és Romesh Chandra egyetér­tett abban, hogy tovább kell szélesíteni az ENSZ és a Bé- ke-világtanács már eddig is gyümölcsöző együttműködé- 1 sét. A Béke-világtanács irodá­jának tagjai átnyújtották az ENSZ főtitkárának annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet az iroda január 25 —28. közötti ülésén fogadtak el Washingtonban, s amelyet már beterjesztettek az ENSZ közgyűlésének különleges le­szerelési ülésszakát előkészí­tő bizottságnak is. A Béke-világtanács felhív­ja a világ népeit, hogy aka­dályozzák meg új tömeg- pusztító fegyverek létrehozá­sát, így mindenekelőtt a ne­utronbomba gyártását. A Béke-világtanács felhívása szerint életbevágóan fontos, hogy elmélyítsék és a gya­korlatban megvalósítsák az enyhülésnek azt a folyama­tát, amely a Szovjetunió, a szocialista országok és az összes békeszerető erők erő­feszítései nyomán bontako­zott ki. Tájékoztatás az LKM 1978. évi bérfejlesztéséről A Lenin Kohászati Művek valamennyi dolgozóját köz­vetlenül érintő tájékoztatást tartottak január 31-én, a munkásőrlaktanya tanács­termében. Ezen részt vett dr. Szeppelfeld Sándor ve­zérigazgató. ott voltak a szakigazgatók, valamint a párt- és társadalmi szervek vezetői. A mintegy' 120 fős hallgatóságot — amely a szakszervezeti egységek ve­zetőiből. párt-, szakszerve­zeti és KISZ-titkárokból, va­lamint munkaügyi vezetők­ből állt — Sötét Károly gazdasági igazgató tájékoz­tatta az 1978. évi bérfejlesz­tés meghatározásairól. Eszerint 1978. évre válla­lati átlagban 5,5 százalékos bértömegnövelést terveznek, mind a fizikai, mind a nem fizikai állományban levők számára. A fizikai állo­mányban 4 százalékot alap­béresítésre. 1,5 százalékot pedig a műszakpótlék, vál­lalati erőforrásból történő kiegészítésére fordítanak. A nem fizikai állománycsoport­ban levők esetében ugyan­csak 4 százalékot biztosíta­nak az alapbéresítésre, 1,5 százalékot pedig egyes súly­ponti területek differenciált bérfejlesztésére. A vezér- igazgató a fizikai állomány­ban további félszázalékos alapbérfejlesztést engedé­lyezett az egységek ez évi bértömegtervén belül ren­delkezésre álló mozgóbérke­ret terhére. Ezt tehát min­den szervezeti egységnek a saját béralapján belül kell biztosítania. A tervszámokat úgy álla­pították meg, hogy az csak minimális ösztönzést adjon a létszámcsökkentésre. Ez azért indokolt, mert az új kom­binált acélmű beindulása­kor átmenetileg 2—3 évre 300 —400-zal több emberre lesz szükség, mivel a régi terme­lőberendezések is egy da­rabig még üzemelnek. Vé­gezetül a gazdasági igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy a személyekre szóló bérfejlesztések meghatározá­sában szigorúan tartsák be az előírásokat. A mezőgazdasági könyvhónap küszöbén 1 „Iliit leni” tói T alán magyarázat sem kell hozzá: a címben szereplő mag valóság is, jelkép is egyben. Valóság, mert való­ban magot jelent, búzát, árpát, rozsot, vetőmagot, de jelkép is, mert ezeknél többet takar. A gyümölcsöt, a zöld­séget, a takarmányt éppúgy jelenti, mint az előbb felsorolt gabonaféléket. Mondhatnám úgy is, az összes termést és ter­méket felöleli, amit a föld és az ember évek munkálkodása során esztendőről esztendőre együtt produkál. Hogy, mi kö­ze van ennek mindehhez a betűknek? Aki ránéz a naptárra — sőt, ha van egy kis jártassága a mezőgazdaságban —, akkor még naptár sem kell hozzá, rög­tön rájön, miért ez a képzettársítás: február hava több mint két évtizede hivatalosan, hagyományosan a mezőgazdasági könyvek hónapja. ICét évtized nem nagy idő, azt is mondhatná valaki, ha­gyományról beszélni talán merészség is, főleg ebben az eset­ben, hiszen a mezőgazdaság több évezredes történetéhez ké­pest ugyancsak elenyésző ez az időszak. Mi mégis hagyo­mányról beszélünk, mert erre jogosít ez a, most már évről évre rendszeresen jelentkező, mégpedig évről évre egyre na­gyobb sikerrel jelentkező esemény, amely egy teljes hónap­ra reflektorfénybe állítja nemcsak e fontos népgazdasági ágazat gazdag szakirodalmát, hanem magát a mezőgazdasá­got is, amely az elmúlt évtizedekben mérföldes lépéseket tett, megteremtve ezzel a korszerű, a tudomány eredményei­re közvetlenül támaszkodó nagyüzemi termelést. A mező- gazdaság egyre jobb eredményeiben nagy szerepük van az újat magukban hordozó, „magot termő” betűknek, a köny­veknek, szaklapoknak, előadásoknak, továbbképzéseknek. Mert — és most már maradjunk a mezőgazdasági könyvek ünnepénél — a könyvhónap sem csak afféle könyvvásárt je­lent. Szakmai fórumok, szakelőadások színtere is, hasznos beszélgetéseké, tapasztalatok átadásáé, sportnyelven szólva afféle alapozó időszak ez, az év új és nehéz gazdasági fel­adataira. Könyvespolcomon őrzök egy zöld borítású, kopott, szaka­dozott szélű olcsó könyvecskét. Ott bújik a lexikonok és egyéb más, külsőre is mutatós könyvek sorában. Látszólag nem is illik közéjük. Ez a könyv nekem belülről értékes. Az első saját mezőgazdasági jellegű könyvem, Prohászka Ferenc nagy sikerű műve, a Szőlő és bor. Már nem emlékszem rá, vettem-e vagy ajándékba kaptam ezt az 1958-as kiadványt, de azt jól tudom — és ezt a könyv „saláta lapjai” igazolják leginkább — gyakran forgattam. S szerénytelenség nélkül állíthatom, mint „nem szakembert” nagyon sok gyakorlati dologra megtanított. Ősszel a facsemete-vásárlás idején találkoztam egy férfi­val. Feltűnt, hogy mennyire szakszerűen vizsgálja a cseme­téket és beszél a gyümölcsfák gondozásáról, a fajtákról. Megkérdeztem tőle: — Kertész? — Nem — válaszolta — bőrdíszműves vagyok. Ha arra kíváncsi, hol tanultam a ker­tészeti ismermereteimet, azt válaszolhatom: a könyvekből, a szakkönyvekből. Mindent úgy csinálok, ahogy azokban ír­va van. Még sohasem csalódtam ... örvendetes jelenség, hogy a nem mezőgazdasági munka­körben dolgozók között is tért hódított a kertészkedés, a mezőgazdasági termelés ilyen vagy olyan ága. Miskolcon például sok ezer kertszövetkezeti tag tevékenykedik igen tiszteletre méltó szorgalommal és szaktudással hétvégi kert­jében, telkén. Pedig többségüknek korábban kevés köze volt a földhöz, az agrotechnikához, a növényvédelemhez. Most mégis mindent úgy végeznek, mintha annak idején erre szü­lettek volna. Néhány év alatt komoly szaktudást, ismeret- anyagot szereztek, és ebben a mezőgazdasági könyvhóna­poknak, a rendszeresen megjelenő és hasznos szakkönyvek­nek, szaklapoknak is óriási érdemük van. Meg azoknak a szakembereknek, akik fáradságot nem ismerve sokat tet­tek és tesznek e szaktudás elterjesztéséért. Egy részük már nyugdíjas, mégis fiatalos hévvel végzik ezt a felvilágosító munkát. Megyénkben Kerbolt Gyula, Szolnoki Jenő, Ger­gely István és még sokan mások, akiknek nevét sajnos nem is ismerem. Magvetők ők a szó legnemesebb értelmében. És ezért — máskor különben sincs rá mód — most a mezőgaz­dasági könyvhónap kapcsán köszönet illeti őket. De köszönt­sük azokat is, akik nem restek tanulni szakkörökben, irá­nyítás mellett, könyvekből önállóan, és hobbiként, egészsé­gért, saját és népgazdasági haszonért, e többlet erőfeszítésre vállalkoznak. Persze a legnagyobb elismerés azoknak a szakvezetőknek szól, akik évről évre ezer meg ezer hektár föld terméséért felelnek. S hogy jobb, még több legyen ez a termés, nem átallanak munka közben, munka után, szakkönyvet, szak- folyóiratot venni a kezükbe, követni mindig a legmoderneb­bet, a leggazdaságosabbat. Irodáikban szakadozott szélűek a szakkönyvek, és ettől jobban csak azok az eredmények di­csérik őket, amelyek a földeken, aratáskor és ősszel má­zsákban realizálódnak. A szép magyar népszokás bort, búzát, békességet kíván az új esztendő kezdetén. S mit kívánhat az újságíró az újabb mezőgazdasági könyvhónap küszöbén? Na­gyon sok „magot termő” betűt, nagyon sok jó szakkönyvet. A borhoz, a búzához és a békességhez ez is szükséges. Ilajdu Imre Algériai csúcsértekezlet Az algériai fővárosban kedden megkezdődött négy arab ország és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kép­viselőinek részvételével a Szadat különutas politikájá­val szembehelyezkedő álla­mok csúcsértekezletét előké­szítő külügyminiszteri ta­nácskozás. A csütörtökön kezdődő csúcsértekezlet na­pirendjének kidolgozására hivatott tanácskozást Abde- laziz Buteflika, az algériai diplomácia vezetője nyitotta meg az Aurasszi szállodá­ban. Az előkészítő értekezleten Irak kivételével jelen van a decemberben Tripoliban tar­tott, hasonló célú találkozó összes résztvevője. Az Algírban csütörtökön kezdődő „szilárdság csúcsér­tekezletét” előkészítő külügy­miniszteri tanácskozás ked­den délelőtt zárt ajtók mö­gött kétórás ülést tartott. A megnyitóülés berekesztése­kor Mohszen Abu Maizer, a PFSZ delegációjának vezető­je, a konferencia szóvivője újságíróknak elmondta, hogy a résztvevők „minden vo­natkozásában megvizsgálták a jelenlegi közel-keleti hely­zetet”, majd hozzáfűzte, hogy „a felvetett határozati ja­vaslatok és vélemények né­zetazonosságot tükröztek”. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom