Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

1978. január 8., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Jó vetőmag — gazdag aratás

OforsÉli, szervezettel inka, il iim

Dr. Szító János építésügyi áüamtitksr nyilatkozata

— Az építőipar számára

1978-ban némileg új helyzetet teremt a beruházások túlzottan felgyorsult ütemének a kormány által elhatározott mérséklése. Némelyek attól tartanak, hogy emiatt az építővállalatoknak nem lesz elég munkájuk, s a dolgozók egy részét nem tudják majd megfelelően foglalkoztatni.

Államtitkár elvtárs, hogyan ítéli meg a kilátásokat?

— Az említett intézkedések az igények és a lehetőségek közötti összhang és egyensúly helyreállítását, az V. ötéves terv alapvető építési, fejlesztési céljainak elérését szolgálják. Nem jelentenek tehát a néhány év előttihez hasonló beruházási stoppot, még kevésbé a beruházások kényszerű leállítását, „befagyasztását”. Az igények és a kivitelező kapacitások összhangjának hiánya, párosulva az előkészítés 1977- ben is tapasztalható fogyatékosságaival, redkívüli módon megnehezíti az épitő- ipar egyenletes ütemű, tervszerű munkáját, szétforgácsolja erőit, eszközeit. Ezért az építőiparnak is érdeke a feszültségek enyhítése, a vállalati fejlesztési pénzforrások tervezett csökkentése, a nagyberuházások indításának korlátozása, a kivitelezés kezdésének a megszigorítása. Így több lehetőség lesz arra, hogy az építőipar termelési kapacitásait elsősorban a folyamatban levő beruházások gyorsabb befejezésére összpontosítsa, javítsa a kivitelezés szervezettségét és gazdaságosságát.

A helyzet azonban bonyolult és ellentmondásos. A beruházások ütemének erőteljes mérséklése ugyanis átmenetileg lassítja az építkezési tevékenység fejlődésének lendületét és helyenként megnehezíti a termelési kapacitások kihasználását, a megfelelő foglalkoztatást. A helyzetnek ez a „kétarcúsága” távolról sem jelenti azt, hogy az építőknek nem lesz elég dolguk. 1978-ban 4—5 százalékkal több építési-szerelési munkát kell elvégezniük, ami akkor is igen jelentős feladat, ha tudjuk, hogy 1977- ben az ágazat termelése hét százalékkal növekedett. Ebben az évijén a többi között 10 nagyberuházás befejezése hárul az építőkre és 90 ezer lakást kell felépíteniük.

KONCENTRÁLÁS

41 NAGYBERUHÁZÁSRA

i ...

— Az igények és az építési lehetőségek közötti feszültség főleg a fővárosban és a nagyobb ipari településeken hátráltatja a beruházások hatékony megvalósítását. Milyen javulás várható e tekintetben 1978-ban?

— Az ágazat feladatainak meghatározásánál, a kivite-. lező vállalatokkal már szeptemberben megtartott tervkonzultációkon eleve abból indultunk ki, hogy fizetőképes beruházási kereslet mérséklődő növekedésén belül az építési igény főleg Budapesten, valamint Komárom és Borsod megyében az átlagosnál gyorsabban nő. Ennek megfelelően az építési feladatokat és a kapacitásokat területileg és időben is ösz- szehangolva az erőket koncentrálni lehet a lakásépítésre, az 1978-ban folyamatban levő 41 nagyberuházásra, köztük a már említett 10 beruházás befejezésére, amelyek közül háromnak a tervezett befejezési időpontja 1977, illetve 1976 volt.

A rugalmas alkalmazkodást a változó igényekhez segíti az is, hogy a feladatokat népgazdasági, társadalmi fontosságuk szerint mindenütt rangsorolják, s a kivitelezés programját az építővállalatok és a beruházók együttműködési megállapodásokban rögzítik. Ez a béruházási munkák nagy részénél már megtörtént, de a végrehajtás folyamán az igényeket és a lehetőségeket helyileg részletesen is egyeztetni kell. Különös gondot kell fordítani a gazdaságos export árualapokat bővítő beruházások építési munkáira, az élelmi- szeripari, valamint az egészségügyi és kultúrális beruházásokra, mivel jelenleg ez utóbbiaknál mutatkozik a legnagyobb lemaradás. Az érdekeltek szorosabb együttműködése és a jobb kooperáció lehetővé teszi a korszerű építőipari kapacitások optimális kihasználását. Még egy megjegyzés: köztudott, hogy a beruházási gyakorlatra általában a rossz, a kap_ kodó előkészítés nyomja rá a bélyegét. Nos, a jelenlegi helyzetben mód nyílik az eredetileg 1978. évi kezdésre tervezett, de későbbre halasztott beruházások jobb előkészítésére, a gyorsabb, szervezettebb kivitelezés feltételeinek megteremtésére.

A LAKÁSÉI'lTÉS

— A lakásépítési feladatok nem csökkennek, itt tehát nem várható az előkészítés javulása, az idén is tapasztalt év végi rohammunka megszűnése?

— A kapacitások koncentrálása valamivel kedvezőbb feltételeket teremt az 1978. évi lakásépítési feladatok teljesítésére. Budapesten például, de más nagyvárosokban is lehetőség lesz arra, hogy az új beruházások számának csökkenése miatt kevésbé igénybe vett mélyépítő kapacitás átcsoportosításával meggyorsítsák a lakásberuházások előkészítését, az építési területek közművesítését.. Viszont általában nem várható a feszültségek csökkenése a szak- és szerelő- ipari munkáknál — a festésnél, a gáz-, víz. és fűtés- szerelésnél és így tovább —, mivel ezeket az egyébként is szűk kapacitásokat a jövő évben mindenütt erősen igénybe veszi a folyamatban levő beruházások gyorsabb ütemű befejezése.

NÉGYMILLIÁRD forint KORSZERŰSÍTÉSRE, GÉPEKRE

— Mi lesz a sorsa annak a négymilliárd forintnak, amit a kormány biztosított az építőipar terven felüli fejlesztésére?

— Ennek az összegnek voltaképpen az a rendeltetése, hogy az építőipar technikai bázisának fejlesztésével ellensúlyozni tudja a létszám- növekedés elmaradása miatti teljesítmény hiányt:, hogy gyorsabb ütemben folytatódjék a munkaigényes, korszerűtlen építési technológiák felváltása, illetve átalakítása modern nagyipari, szerelő jellegű tevékenységgé. A házgyári építés hatékonyságának növelése végett például korszerűsítenünk kell a sok tekintetben elmaradott közmű- és mélyépítést, meg kell valósítanunk az építkezések előkészítésének és befejező technológiai folyamatainak átfogó, a munka termelékenységének növekedését meggyorsító komplex gépesítését.

A szóban forgó négymilliárd forint több mint hetven százaléka a kivitelező vállalatok gépvásárlásához nyújt segítséget. Az így megvalósuló fejlesztések azonban gyakorlatilag csak az 1979-es évben bővítik az építőipari kapacitásokat. A pályázatok elbírálásánál előnyben részesítettük a két vagy több vállalat által megvalósítandó közös fejlesztéseket és elutasítottuk az olyan elképzeléseket, amelyek egymástól különálló, párhuzamos, épp ezért részben kihasználatlan kapacitások létrehozását eredményeznék. A cél tehát a szemlélet megváltoztatása, s az olyan követendő példák gyarapítása, mint amilyenek Bács, vagy Veszprém megyében találhatók, ahol a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti építőipari szervezetek a közös erőből megvalósított — vagy így tervezett —, központi telepek és a közösen vásárolt nagy teljesítményű gépek célszerű és gazdaságos üzemeltetését közösen és összehangoltan oldják meg.

LÉTSZÁM

ÉS TERMELÉKENYSÉG

— Lesz-e elég építőanyag?

— A legfontosabb építőanyagokból a hazai termelés és az import kielégíti az állami, szövetkezeti, valamint a lakossági szükségleteket. A terv, a beruházások mérséklődésével összhangban, az 1977. évinél kisebb mértékben irányozza elő az építő- dnyagipar termelésének növelését. Igen fontos, hogy a vállalatok az eddiginél rugalmasabban igazodjanak a felhasználók differenciáltan növekvő szükségleteihez, eszerint szervezzék a termelési kapacitások kihasználását, a készletezést, az értékesítést, a gazdálkodást. Továbbá az is, hogy folytassák, illetve gyorsítsák a termelési szerkezet korszerűsítését, a tervidőszak végén várható ismét fellendülő kereslet kielégítését segítő nagyszabású rekonstrukciós fejlesztéseket.

Visszatérve az építőiparra:

1977-ben az ágazat létszáma a számításoktól eltérően nem nőtt, hanem valamelyest csökkent. Ez arra figyelmeztet, hogy 1978-ban a foglalkoztatottság szempontjából is bonyolultabb helyzetben az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket ítéli tennünk a munka termelékenységének, hatékonyságának növelésére, hiszen a létszám növekedésére egyre kevésbé számíthatunk. Ezért igen fontos, hogy a vállalatok átgondolt intézkedéseket tegyenek a meglevő munkaerő hatékony foglalkoztatására, a létszám stabilizálására, a fegyelem és a szervezettség javítására — fejezte be nyilatkozatát dr. Szabó János, építési- és városfejlesztési minisztériumi államtitkár.

Oroszi István

A mezőgazdászok a meg- modhatói, hogy a termés alakulásában milyen fontos, meghatározó szerepe van a vetőmagnak. A jó vetőmagnak, amelyik úgymond minden szempontból megfelel az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyelőség kívánalmainak, követelményeinek.

Bár még január van, de egyetlen gazdaságunknak sem árt már most a tavaszra, a tavaszi vetések idejére gondolni. Mert itt is érvényesül a „ki korán kel .. .” népi bölcselet igazsága. És az is igazság — erre a gyakorlat szolgáltatott az elmúlt években példákat —, hogy nem egy mezőgazdasági üzemünk' szakvezetői közvetlen a vetés előtti napokban szaladgálta!' vetőmag után, amikor már a „ház égett”, s az is előfordult, hogy nem a szabvány által előírt mag került elvetésre.

Urbán Lászlóval, a megyei felügyelőség vezetőjével a minap ezekről a tapasztalatokról beszélgettünk. Az álta.. la elmondott tanácsokat nem árt itt leírni, s újra felhívni rájuk a gazdaságok figyelmét. Üjra, mert a szakvezetők előtt nem ismeretlen szabályok, tanácsok ezek, annak ellenére sem, hogy nemegyszer figyelmen kívül hagyják.

Kezdjük a tavaszi árpával, aminek vizsgálatát, fémzárolását folyamatosan végzik a felügyelőség dolgozói. December 31-ig 196 vagon árpa

fémzárolása történt meg, többek között a szentistváni és felfőzsolcai tsz-eké, illetve a Mezőnagymihályi Állami Gazdaságé. Ezekben a napokban az encsi, ernődi és tak- taharkányi tsz-ek tavaszi árpája van soron. A felügyelőség vezetője felhívja a többi gazdaság figyelmét is (elsősorban olyanokról van szó, akik saját maguknak termelik a vetőmagot), hogy mielőbb jelentkezzenek vele vizsgálatra. Nem biztos ugyanis, hogy az aratáskor megfelelő csíraképességűnek

bizonyult árpa most is hasonló tulajdonságú. Főleg azoknál a szövetkezeteknél kell erre ügyelni, ahol a tájolás nem a legtökéletesebb.

Egy intő példát is hallottunk Urbán Lászlótól, ami mintegy 48 vagon tavaszi árpa vetőmag kiesését jelentette. Tavaly a TÁSZI-n keresztül a szerencsi Lenin és a selyebi Virradat Tsz-ek kaptak a nagyon keresett, éppen ezért jelenleg még hiánycikknek számító NDK Trumpf és Ametyst tavaszi árpafajtákból, I. fokú szaporítóanyagot. Sajnos egyik tsz feltételei sem felelnek meg ma még a nemesített vetőmag-szaporítási követelményeknek. Bár mindkét tsz szerette volna a megtermelt árpát — most már II. fokú — vetőmagként eladni, a selyebi árpa csiraképessége nem ütötte meg a kívánt mértéket, a szerencsiek pedig egyszerűen még letisztítani sem tudták. Kár ezért a 48 vagon árpáért, s az eset egyben elgondolkoztató is. Nem luxus-e, hogy a nagyon keresett árpafajtákból, másodfokú szaporítóanyag kerül sörgyári feldolgozásra?

Lucerna és herefélék... Urbán László mutatott egy rendeletet. A 22/1968. (VII.

4.) MÉM számú rendelet a vetőmagvak előállításáról, forgalmáról, felhasználásáról és ellenőrzéséről szól. Ennek a rendeletnek a 18. paragrafusában olvasható: „Lucerna, vöröshere és egyéb hereféléket... — saját előállítás esetén is —, kizárólag fémzároltan szabad vetésre felhasználni.”

A hangsúly — és ezért idéztük a rendeletet —, a fémzároláson van. Ugyanis megyénkben előfordult már nem egy esetben, hogy tisz- títatlan magot, vagy a tisztított mag utón visszamaradt törmeléket, „szemetet” is kiszórják üzemeink, úgymond: rét- és legelőjavításra. Valójában kárt okoznak — elsősorban önmaguknak —, hiszen ezzel az arankát, a gyommagvakat (például a

lósóskát) terjesztik, s fertőzik velük a talajt. Az ilyen gazdaságok mindenképpen szabálysértést követnek el.

Éppen ezért azok az üzemek, amelyek saját termesztésű lucerna-, vagy heremagot akarnak felhasználni, fémzároltatni kötelesek. Erre módjuk van a Szerencsi Állami Gazdaság jajhalmi magtisztítójában, vagy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kísérleti telepén, Kompolton.

A kukoricáról... Előfordult, hogy kedvezőtlen tavaszi időjárás esetén (belvízkárok) a gazdaság nem tudja az előre eltervezett kukoricaterületét bevetni, s így a következő évre marad a fémzárolt vetőmagva. Ha ezt a következő évben el akarja vetni — saját érdeke, hogy — újra megvizsgáltassa, mert egy év alatt, különösen ha nem megfelelő a tárolás, a csírázóképesség sokat változhat.

És végül a burgonyáról. .. Az elmúlt években előfordult egyik-másik gazdaságunkban, hogy helytelen prizmázás következtében bemelegedtek a burgonyahalmok. Az idei ellenőrzések kedvezőbb képet mutatnak. Azokban a szövetkezetekben, ahol december folyamán jártak a felügyelőség szakemberei, szakszerűen tárolják a vetőburgonyát. A lényeg az, hogy 2—6 fok között legyen a hőmérséklet, s ezt két-három naponként rendszeresen ellenőrizzék. Ha melegedést tapasztalnak, akkor fagymentes napokon szellőztessék a halmokat. Különösen kell ügyelni a korai érésű fajtákra, ezek köny- nyebben melegszenek be. Ha pedig tartós hideg köszönt be, akkor a takaráson van a hangsúly.

Az itt elhangzott valamennyi tanács az idei termés biztonságát hivatott szolgálni. Nem feledkezhetünk meg róla: a gazdag aratás első feltétele a vetőmag. A jó vetőmag.

Hajdú Imre

A minőség garancia

Az egyik borsodi, — termékeit rendszeresen és sok országba exportáló — vállalatnál meglepődve tapasztalták tavaly, hogy az addig kiválónak tartott gyártmányok egyike- másika iránt megcsappant a külföldi partnerek érdeklődése. A levélváltásokból nem éppen hízelgő következtetést vonhattak le a gyár vezetői. Kiderült ugyanis, hogy a termék minőségével van baj, emiatt pártolt át másik eladóhoz a vevő.

A jó minőség a termék védjegye, legeredményesebb propagandistája. Ezt olykor keserű tapasztalatok árán tanulják meg a vállalatok, legtöbbször úgy, mint a szóban forgó gyárban. Itt gyorsan kiderítették: valami apróbb mulasztás miatt hiba csúszott a gyártás menetébe, s bár a termék ránézésre ugyanolyan volt, mint korábban, a minősége, vagyis a tartóssága, hasznossága elmaradt a kívánalmaktól.

Az iménti csupán egy eset. Általánosan negatív véleményeket nem lehet tenni Borsod üzemeire. Többségükben ugyanis féltő gonddal vigyázzák az üzem területét elhagyó termékek minőségét, üzemük korábban kivívott jó hírnevét, exportképességüket. Számos példa bizonyítja; sok borsodi termelőüzem éppen termékei minőségéhek állandó javításával tört be a külföldi piacokra, s azokat meg is tartja. Ezzel maradéktalanul eleget tesznek az MSZMP Központi Bizottsága által múlt év október 20-i ülésén megfogalmazott követelményeknek. Konkrétan annak, hogy a műszaki fejlesztés hatékonyabbá tételével, új, korszerű, a külföldi piacokon is "lőnyös feltételek mellett értékesíthető termékeket gyártsanak, gondosan ügyelve arra, hogy ezek hosszú távon segítsék külgazdasági kapcsolataink alakulását és fejlesztését. Mind a vállalatok, mind pedig az egész népgazdaság számára. Más szóval; a fejlesztés ne csak a több, hanem a szüntelenül javuló minőségű termék előállítását jelentse — utóbbi a garancia rá. hogy egy-egy gyártmány, exportálandó termék tovább növelje iparunk jó hírnevét.

Megyénk ipara összességében megérdemelt elismerést arat a külföldi országokban. A sátoraljaújhelyi ELZETT-gyár például éppen a minőség javításával érdemelte ki, hogy idei exporttermékeinek mennyiségét fokozhatja. Ugyanez mondható el a Hegyalja Ruházati Szövetkezetről vagy a Borsod megyei Kézműipari Vállalatról is, amelyek szintén nagy gondot fordítanak arra, hogy ne okozzanak csalódást tőkés, avagy szocialista országokbeli partnereiknek. Vagy említhetjük a Diósgyőri Gépgyárat, a December 4. Drótműveket, ahol az eredményes műszaki fejlesztés nemcsak a jobb termékszerkezet kialakítását, a gazdaságosabban értékesíthető gyártmányok körének bővítését eredményezte, hanem nagyobb tételű megrendeléseket is hozott az üzemeknek. Ez nyilvánvalóan az egész népgazdaságnak hasznot jelent.

A cikk elején említett megyei vállalatnál megoldódott a gond. Egy kicsivel körültekintőbb munkával, a minőségi előírások szigorúbb betartásával és ennek ellenőrzésével, a jó, kiváló minőség garantálásával sikerült elérni, hogy a külföldi vevő ismét hozzájuk fordul. A vezetők gyors intézkedése, s természetesen a gyártásban közvetlenül részt vevők felelősségének nagyobb elismerése minden bizonnyal azt eredményezi majd, hogy ez a gyár az elkövetkező időszakban többé nem küzd majd hasonló nehézségekkel.

U U