Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
1978. január 6., péntek ÉSZAK'MAGYARORSZAG 3 Három nap aíatt 5300 tonna áru exportra Előszállítási Éió a ilí-nál A múlt év utolsó hónapjaiban több vállalatnál aggódtak amiatt, hogy a szállítás késedelmessége, a vasúti kocsik hiánya miatt nem tudják majd teljesíteni éves ex- porttervüket. Naponta sürgették a MÁV-ol; biztosítson több kocsit, hogy a szállítási határidőket, elsősorban a külföldi megrendelőknek tett ígéreteket betarthassák. A vasút — miután szállítási csúcsidőben valóban nem rendelkezik elegendő vagonnal — azt kérte partnereitől: a lehető leggyorsabban rakják és ürítsék ki a kocsikat, ennek r ' 'én visz- szakapják az adott segítséget, ígéretükhöz tartozott, hogy a vasút hibájából Borsod és Heves megye vállalatainál nem marad a múlt évi exportra szánt termék — mindent továbbítanak. A korábbinál jóval „feszítettebb” szállítási terv végrehajtása érdekében számos íorgalomszervezési, munka- erő-átcsoportosítási intézkedést hozlak és váltottak valóra a vasút dolgozói. Ezek eredményeként — a rendelkezésükre álló vagonpark kapacitását maximálisan kihasználva — a MÁV Miskolci Igazgatósága a két megye területén nem kevesebb mint 25,5 millió tonna árut szállított az elmúlt évben. Ez 212 ezerrel több, mint amire az év elején számítottak, ám az igények alapján — a csepeli munkások felhívásához csatlakozva — eleget tettek. Borsod ipari üzemei közül számosán csatlakoztak a kezdeményezéshez, ami a vasút teherforgalmában is éreztette hatását. — Amit többlettermékként vállaltak a megye üzemei, nekünk kellett továbbítani úgy, hogy a korábban lekötött megrendeléseknek is maradéktalanul eleget tegyünk. Nem kis feladat volt ez a vasút dolgozói számára — mondta Miskolczi Sándor, a forgalmi osztály helyettes vezetője. A 212 ezer tonnával nagyobb mennyiségű áru elszállítása lényegében azt jelenti, hogy a teherforgalomban dolgozók — a szokásos napi 70 ezer tonnás szállítással számolva — 3 nappal „megtoldották” az 1977-es esztendőt. Ebben a három napban, annak árufuvarozási adataiban természetesen nem szerepel, miből, mennyit szállítottak. Tény azonban,, hogy a vasút ebben az időszakban a legfontosabb iparágak gyártmányaira, exporttermékeinek továbbítására összpontosította erejét: kohászatunk, vegyiparunk, építőanyag-iparunk és élelmiszert előállító üzemeink igényeinek igyekezett eleget tenni oly módon, hogy a múlt évi, vártnál nagyobb mzeőgazda- sági termés se maradjon a földeken vagonhiány miatt. A MÁV dicséretére legyen mondva: az idén, lí)71!-ban Jelentkező csúcsidőszakra a vagonhiány csökkentésére kellő időben; már most készülnek, hogy az idei év őszi szállítása zökkenőmentesebb legyen. Van ugyanis néhány olyan termék, amelyből a legnagyobb jó szándék mellett sem tudtak 1977-ben eleget lenni a szállítási kötelezettségeknek. Ilyen például a cement és az üvegáru, valamint néhány építőanyag. Ezekből szállítási tartozása van a MÁV-nak. Az adósság törlesztése érdekében jó néhány, mind a szállíttatok, mind pedig a MÁV számára hasznos kezdeményezést, intézkedést hoztak. A többi között úgynevezett „cement- és üvegnapok” akciót indítottak — ezek keretében elsősorban a Sajószentpéteri Üveggyár és a HCM részére biztosítanak vagonokat soron kívül, a korábbinál nagyobb számban. A másik, nem kevésbé fontos intézkedés, hogy 1978. első három hónapjában előszállításokat vállalnak a megye legfontosabb, itthon felhasználásra kerülő termékeire; az útépítéshez szükséges kohósalakra, téglára, cserépre, cementre, kőre, bizonyos üvegáruk szállítására, s ennek elősegítése érdekében a tonnánként fizetendő szállítási költségek összegét is csökkentik. — Jól indult az 1973-as esztendő! Partnereink zöme megértette törekvésünk hasznát, jó néhány vállalat, például a HCM. a Bélápátfalvai Cementgyár, a Sajószentpéteri Üveggyár és a kőbányák üzemei kihasználják a vasúti előszállítás anyagi és anyag- biztosítási előnyeit. Meggyorsították a kocsik kiürítését, gyorsabban végzik a rakodást. Ez nekünk is nagy segítség — mondta Miskolczi Sándor. Valóban jól indult az új esztendő a MÁV-nál. A teherforgalomról lévén szó, január első négy napján valamennyi vállalatunk kocsiigényét kielégítették, s erről máris több üzemtől kaptak elismerést, hiszen exportáruból például a három nap alatt nem kevesebb, mint 5300 tonna hagyta el a gyárak kapuit — 167 vagont biztosított erre a célra a MÁV Miskolci Igazgatósága. Az idei év feladatainál maradva; a MÁV tennivalói továbbra sem csökkennek. A Láng gépgyári munkások versenyfelhívása nyomán ugyanis a borsodi üzemek felajánlása ismét több tízezer tonna termék pluszként való elszállítását kívánja tőlük. Ezt mindenekelőtt jobb munkaszervezéssel, gyorsabb kocsifordulók biztosításával, nem utolsósorban a vagon- park felújításával szeretnék biztosítani. N. I. És ha nem lett volna jég... Mezőnyárádi „mérlegelés” Alig néhány percnyi beszélgetés után már a „témánál” vagyunk ... Az időjárásnál ... Most például pontosan annál, hogy ígér-e havat a meteorológia ... — Szépek az őszi vetéseink. Nagyon jól alapoztunk, s egyáltalán nem mindegy, hogy milyen' a tél időjárása — magyarázzák a mezőnyárádi Ü.i Élet Tsz-ben. Ha ilyen „kopaszon” maradnak, nem kapnak hótakarót a vetések, akkor károkra, kifagyásra kell számítani... Pedig nagyon szeretnénk az idén is elérni, sőt,' ha lehet, túlszárnyalni az elmúlt évi 54.7 mázsás búza-átlagtermést. * Molnár Károly tsz-elnöktől megtudjuk, hogy a számszakiak nagyon jól állnak a árszámadás, a mérleg készí- vísével, ki is tűzték már a rurszámadó közgyűlés időpontját. Már most megközelítő pontossággal tudják, hogyan zárul pénzügyileg is az •elmúlt esztendő. De ei'ről egyelőre csak annyit árul el, hogy lesz nyereség ... . .. És, ha nem lett volna jég... — mondja kissé keserűen. — Akkor különösen jó esztendőt zárnánk .. . Ismét az időjárásnál vagyunk... De nem időzünk sokáig az egyes növényi kultúrákat 40—50 százalékos, a szőlőt pedig több mint 70 százalékos kárral sújtó jégnél. Már csak azért sem, mert az Állami Biztosító is tetemes összeggel kárpótolt a károkért, s az sem lebecsülendő mennyiség, amit a ^természeti csapás ellenére sikerült betakarítani. Persze, ha nem lett volna jég, akkor nemcsak búzából (54,7 mázsa) és árpából (43 mázsa) értek volna el helyi rekord- termést. * Az elnökkel „mérlegeljük” az elmúlt esztendőt. A ta • pasztalatokat, az elért eredményeket, és sorolja az idei tennivalókat, célokat is. — A szántóterületünk alig több 800 hektárnál, s azt hiszem, nem lebecsülendő, hogy ebben a kis gazdaságban az évi 30 millió forintos termelési érték felett tartunk — jegyzi meg Molnár Károly. És mondja is, hogy a már említett kalászos-rekordok mellett milyen növények hozták a legtöbb forintot. A jég után megmaradt kukorica például 43, a hibridkukorica 17, a szója 16 mázsás átlagtermést adott. Jó a napraforgó 19, a dohány 14 és a szőlő 57 mázsás (jég utáni) átlagtermése is. A kis sütőüzem is sok forintot hozott. * Pontos, már a mostani zárszámadás eredményeit is' javító, de a jövő fejlesztéseit különösen meghatározó „esemény” volt az Üj Élet Tsz életében az, hogy az elmúlt évben „rendeződött” a Me- zőségi Sertéskombinátban való részvételük’. A kis gazdaság fejlesztési alapjait lekötötte. szükséges beruházásait hátráltatta, s* más szempontból is nagy tehertétel volt számukra, hogy 15 százalék erejéig voltak „tulajdonosai” a MESÉ-nek, azaz a sertéskombinátnak. Felsőbb szervek lehetőséget teremtettek arra, hogy ebből a túlságosan sok 15 százalékból 10 százalékot „átvegyen” a Me- zönagymihályi Állami Gazdaság. A megmaradt 5 százalékos részesség arányban van a kis tsz lehetőségeivel. * — Közös gazdaságunk közgyűlési határozata értelmében most, hogy lehetőségünk van fejlesztésekre, egyik első idei teendőnk a zöldségtermő terület 20 hektárral való növelése. Azzal, hogy nincs lekötve a fejlesztési alapunk, máris tudtunk például nagy erőgépet vásárolni — magyarázza az elnök. — Megvalósul a tagság régi óhaja, az autóbusz is. 1979-re és 1980- ra is vannak már elképzeléseink. terveink. Két év alatt 30—40 hektárral szeretnénk növelni szőlőültetvényeink területét. # Az elmúlt esztendő „mérlegelése” során a háztájiból is sorol néhány jó tapasztalatot az elnök. Elsősorban azt. hogy milyen jól járt az a 19 tsz-tag, aki paprikát termelt a háztájiban, de hasonló eredményt ért el az a 23 család is, ahol a háztáji földön hibridkukoricával foglalkoztak. Nem hektáronként, hanem holdanként elérték a 23 ezer forint körüli árbevételt. De volt olyan is, aki 400 négyszögölről 15 ezer forint értékű zöldpaprikát és paprikamagot árult. (p. s.) r Építkezés az Avason Éjjel-nappal szerelik a házgyári lakásokat az Avas II. lakó- telcp építésénél. A BÁÉV dolgozóit a hideg idő sem akadályozza munkájukban. Fokozódó műszaki érdeklődés Az ÓKÜ műszaki könyvtár és dokumentációs irodája jelenleg 31 327 kötettel rendelkezik. Az elmúlt esztendőben több mint 21 000 kötetet kölcsönöztek ki a vállalat szakembereinek, műszaki érdeklődésű dolgozóinak. A kiadott szakirodalmi információs tételek száma 3200, a beiratkozott kölcsönzők száma 2018 volt. A kölcsönzők között egyre több a fizikai dolgozó, az elmúlt évben 400-an látogatták rendszeresen a könyvtárat. A mérnökök, technikusok, szakmunkások közül több mint 1600-an fordultak meg a műszaki könyvtár és dokumentációs iroda olvasótermében, hogy ott, helyben tanulmányozzanak egy-egy számukra izgalmas, érdekes műszaki könyvújdonságot, szakcikket. A műszaki könyvtár és dokumentációs iroda 12 szocialista brigáddal kötött szerződést, ezek a kollektívák az elmúlt év során mintegy 200 kötet szakirodalmat tanulmányoztak. Együtt - egymásért... Délelőtt tizenegy órára beszéltük meg a találkozót Andráskó Zoltánnéval, a Fonoda gyűrűsfonó üzemében dolgozó Űttörő szocialista brigád vezetőjével. — Menjünk talán a könyvtárba — mondta —, itt, a gépek mellett nemigen értenénk egymás szavát. Menet közben még odaszólt az egyik brigádtagnak, Heffler Istvánnénak: — Gyere velünk, Erzsiké, te aztán tényleg ismered a brigádot. A könyvtárszoba meghitt, csendes melegében könnyebben formálódnak a szavak, csendesülnek a kapkodó mondatok. — 1965-ben, amikor megalakítottuk a brigádot, még kevéssé értettük a célt, Rá- érzéseink inkább ösztönösek voltak. Mindahányan nehéz anyagi körülmények között éltünk, szükségünk volt a pénzre, s nem féltünk a munkától. A tizenhétből ma heten vagyunk alapitó tagok a brigádban. Nehéz meghatározni, hogy mitől jó egy kollektíva. Közössége válogatja — ahogy mondani szokás —. hogy milyen emberek kerülnek ösz- sze. Nem hiszek pusztán a szerencsés egymásra találásban. Tizenhét ember egyet- akarásának másmilyen oka is keli, hogy legyen. Miért, vállalják a 102,5 százalékos teljesítményi. miért mennek éjszakás műszak után, a szabad napjukon társadalmi munkára, miért futja ennyi mindenre, erejükből? — Erre most bizonyára azt kellene válaszolnunk, hogy a hírnév, az elismerés kötelez. Ez valójában igaz is, de nemcsak erről van szó. Hát persze, hogy jól esik, ha a brigádvezetői tanácskozáson megdicsérnek minket, örülünk az elismerésnek. De ennél jobban ösztönöz az egymásért vállalt felelősség, az önmagunk előtti állandó bizonyítás. — A fonónőink uszterkö- tözése most 17 pontot, azaz kiváló osztályzatot kapott. A leszedő!i>k pedig elérték a 4,9-es minősítést. A két eredményt nem lehet kettéválasztani, hiszen mindenki segíti a másikat; nem egyéni babérokra pályázunk. Decemberben újabb versenyfelhívást intéztek az üzem szocialista brigádjaihoz. A Nagy Október tiszteletére kibontakozott munkaverseny folytatására kérték fel a kollektívákat. — A verseny soha nem zárulhat le: még vannak tartalékaink a munkában. Tudjuk még javítani a minőséget, lehet még csökkenteni a hulladékot. Ismerjük az üzem feladatait, amelyek az idén még nagyobbak. Szorgalom, igyekvés. A beszélgetésünkben leggyakrabban ismételt szavak. A feltételes mód helyett szívesebben élnek a kijelentő móddal. — Jobban karbantartjuk a gépeket... — Segítjük egymást — kevesebb a szálszakadás ... — Miért jó ez a kollektíva, miért ajánlják mindig őket a beszélgetésre? — Eleinte talán nem törődtünk ennyit egymással. A közös élmények, gondok hoztak össze minket. Nálunk nincs hangadó, minden jó ötletre építünk. Jó volna, ha megismerné a többieket is. Igaz. most nem vagyunk itt mindannyian. Az egyik brigádtag a kaposvári testvér- gyárban dolgozik kiküldetésben. ketten pedig betegség miatt — átmenetileg — köny- nyebb munkát kaptak az or- sózóban. Amíg leérünk az üzembe, a társakról mesélnek kísérőim. Sole köztük a vidéki. Van, aki Mezőkövesdről jár be naponta dolgozni, öt kivételével már asszonyok, családosak. Szeretnek olvasni, tagok az üzemi könyvtárban. Tanulnak — valamennyien részt vesznek valamilyen oktatásban. Szeretnének még több pénzt keresni. És a munkáról. Az idén is megpályázzák az arany fokozatot... — Ez már a mi birodalmunk — mutat körbe a brigádvezető. — A 37-től a 62. gépsorig a mi asszonyaink dolgoznak. Három gépen, azaz hat oldalon. Gyere ide egy percre Rózsiba — invitálja közelebb Bükkfalvi Lászlónét a brigádvezető. — Jaj, most nem lehel —• szabadkozik. — Igen rosszul megy a gép, gyenge nagyon a fonal. Minden perc számít: ilyenkor nyolc órából nyolcat kell dolgozni. Közben mellénk lép Bodnár Jánosné munkamódszerátadó, aki egyben a brigád helyettes vezetője. — Bodnárné régi dolgozó már, kezdettől a brigád tagja — mutatja be a brigádvezető. — Többnyire idősebbek dolgoznak a brigádban? — Vegyesen. A fiatalok kedvesek, szolídak, szorgalmasak. Jól megférünk együtt, hiszen mi sem érezzük öregnek magunkat.. A következő gép mellett dolgozik Csap Simonná leszedő. — Ma nagyon sok a munka. Szakadnak a szálak, egy percre sem lehet magára hagyni a gépet. — Jöjjön, menjünk át az orsózóba; ismerje meg a távollevőket is — hív magával a brigádvezető. Az orsózó üzemben, leghátul, a sarokban ketten dolgoznak. Tóth Miklósné és Újlaki József né, mindketten az Ü ttörő brigád tagjai. Itt könnyebb a munka, most se- lejtet javítanak. — Én már lassan egy hónapja vagyok itt... — Én még csak két hete, de már nagyon vágyom visz- sza a brigádba. Sajnos, az orvos eltiltott egy időre a gép mellől. — De azért mindent tudunk a brigádról: nem hagynak magunkra minket. Jó volna melőbb visszakerülni közéjük... Déváid Hedvig
