Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. január 6., péntek II hármai „albérleti” eszlcif A Miskolci Galéria 1978 elején A Miskolci Galériában, illetve a Miskolci Galéria átmeneti ottnonául is szolgáló Kossuth utca 13. alatti kiállító teremben ma este nyílik Bak Imre festőművész kiállítása. A vasárnap zárult IX. országos grafikai biennále anyagát szétszedték, megnyílik 1978. első kiállítása a Miskolci Galériában. Az emeleti nagyteremben és előtérben BaK Imre festményeit, grafikáit, elsősorban ssitanyomalait láthatja az érdeklődő. * 1978 a Miskolci Galériában a harmadik „albérleti” esztendőt is jelenti. 197(5 áprilisának vége óta él kényszerű eg'yüttlétben a Művészeti és Propaganda Irodával, ez utóbbinak az otthonában. Bármennyire is azonos gazdához, a városi tanácshoz tartozó mindkét szervezet, bármennyire is megvan a jó szándék a kényszerhelyzet kölcsönös elviselésére, mégiscsak kényelmetlen albérlet ez a Galériának, s nem kevésbé kényelmetlen a befogadónak is. A Galéria épületének állapotáról többször is szóltunk, legutóbb egy jó fél esztendeje, amikor arról kellett hírt adnunk, hogy tizennégy hónappal a Déryné utca 5. alatti épület födémjének használhatatlanná válása és az intézmény sürgős jdköl- töztetése óta érdemben alig történt valami a helyzet megjavítására. az épület rendbehozatalára. Most, az új esztendő kezdetén miről tud tájékoztatni Dusza Éva, a Miskolci Galéria igazgatója? — Szemmel láthatóan nem sok történt, de intézkedések már folyamaiban vannak. Ez alatt azt kell érteni, hogy az ÉSZAKTERV elkészítette legutóbbi beszélgetésünk óta a felújítás tervdokumentációját, megtörtént az egyeztetés a kivitelezésre kijelölt Miskolci Építőipari Vállalattal és most már készül a kiviteli terv is. S hogy mindebből mikor lesz úiiászüle- tett Galéria? Ha jól megy minden, nem jön közbe újabb akadály, s ez év tavaszán nekikezdenek a munkának, úgy a X. országos grafikai biennálét már ott nyithatják meg. De mikor is lesz az? Nem hamarabb, mint 1979. decemberében, tehát további két év múlva. A terv egyetlen korszerű, de installációkkal változtatható alapterületű termet irányoz elő, megfelelő kiszolgáló helyiségekkel. Bizonyára szép lesz és jó lesz, de egy húszszor húsz méteres kiállítóterem felújítására több mint három és fél esztendő bizony clgondolkoztatóan hosszú idő. Ennyi idő alatt sokat le lehet akaratlanul is rombolni abból a képzőművészeti kultúrából, amit a Galéria fennállása óta megteremtett, megkophat a rangja, megszürkülhet tevékenysége. * Az elmúlt évben a Miskolci Galéria jelenlegi helyén, a MÜPI, illetve a Kossuth Művelődési Ház nagytermében tizenkét kiállítást rendezett, de nem minden gond nélkül. Nincs és a továbbiakban sem lesz e helyen megoldva a raktározás, sem az anyagoknál, sem a műtárgyaknál; nem megfelelő a nyitva tartási rend, mert az nem a kiállító intézmények szokásaihoz, hanem a művelődési házéhoz igazodik, s például vasárnap zárva tart az intézmény. Nem kielégítő a kiállítóte- rem fűtése; nem megfelelő az installáció mérete; növekednek a kiállítóterem adottságaiból következő többletkiadások; s végül, de nem utolsóso/oan az elhelyezésből folyóan csökken a tárlatok látogatottsága. A Galéria munkájának beszűkülése és beszürkülése érzékletesen kimutatható a kényszerkörülmények között, markánsan érezhető a közönségkapcsolatok fellazulása, talán csak a most zárt biennále látogatottsága érdemelt figyelmet, de az is messze elmaradt a korábbi biennáléktól, amelyeket még nem itt tartottak. Az elmúlt esztendő eredményeit — mert voltak azok is jócskán, ha nem is csak a tárlatokat tekintjük — kár lenne mosf visszamenőleg részletezni, inkább azt jegyezzük fel, mit kíván lenni változatlanul mostoha lehetőségei között, harmadik albérleti évében a Miskolci Galéria. A baráti kör és a Művészklub terveit ezúttal figyelmen kívül hagyhatjuk, mert azok nem ebben az épületben realizálódnak, s egyébként is nem a széles művészetbarát tömegeket érintik. * Ebben az évben — figyelemmel a terem adta lehetőségekre és a Művészeti és Propaganda Iroda saját kiállításainak programjára — ismét tizenkét tárlatot kíván rendezni a Miskolci Galéria. Az első a ma nyíló, Bak Imre műveiből rendezett kiállítás, amely január 29-ig látogatható. Ezt februárban Molnár Edit fotóművész kiállítása, márciusban pedig a közép-szlovákiai és északmagyarországi egyedi rajzok című tárlat követi. Kortárs művészek a Hatvány Lajos Múzeum anyagából címmel látható kiállítás áprilisban, májusban pedig a már hagyományos Rajzok ’78 című tárlatot tekinthetik meg az érdeklődők. Június a keleti szőnyegek bemutatásáé. Ez alkalommal a sorozat harmadik összeállítása látható, júliusban pedig örmény festőművész, Grigorjan Alek- szandr munkáit ismerheti meg az érdeklődő. A lengyel testvérváros, Katowice festőművészei állítják ki munkáikat augusztusban, a kelet-szlovákiai és kassai művészek szeptemberben. Hagyománynak tekinthető már a fiatal képzőművészek őszi miskolci jelentkezése; az ő festészeti tárlatuk tölti ki nagyrészt az októbert, amelynek a végén Kunt Ernő festőművész kiállítása nyílik, s az húzódik át november második feléig. Az évet a hagyományos, kétévenkénti Téli tárlat zárja decemberben. A vázlatos programból is kitűnik, hogy a kortárs művészet bemutatása mellett a. Galéria a baráti népek művészetének megismertetésére is törekszik, s e téren nagyot kíván előre lépni a korábbi időszakokhoz képest. * Az ígéretes terv ellenére is azt kell mondani, hogy a Miskolci Galéria jobb körülmények között többre lenne képes. Az átmeneti otthont nyújtó terem adottságai gúzsba kötik munkáját, s hovatovább a művelődési házak, lakóterületi közművelődési intézmények esetenkénti kiállítóhelyül szolgáló termeinek szintjére szorítják a merőben más hivatású Galériát. A terem világítási lehetőségei, a triennálék, bien- v nálék befogadására szűkös terem, s az ebből következő tárlati anyag szűkülés, zsugorodás, a közönség tudatában is zavaróan ható közös fedél egy sok tekintetben azonos munkát is végző más közművelődési intézménnyel, mind megannyi nehezítője a többre hivatott, s országos jó hírét lassan-lassan önhibáján kívül kockára tevő Miskolci Galéria iobb munkájának. egyben Miskolc képző- művészeti-tárlati élete további feilődésének. És még mindig huszonhárom hónap van hátra a Galéria épületének úíjászületé- séig... Ha lehet bízni ebben a határidőben ... . t Benedek Miklós Csütörtökön este nagyszámú érdeklődő, valamint az alkotó jelenlétében nyílt meg Miskolcon, a József Attila Könyvtár kiállítótermében Hincz Gyula Kossuth- és Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, kiváló művész grafikai kiállítása, amely az idős mester mintegy száz alkotását mutatja be a miskolci tisztelőknek, a képzőművészet barátainak. A többségben rézkarcot bemutató tárlati anyagot Feledy Gyula kétszeres Munkácsy-díjas, SZOT-díjas grafikusművész, érdemes művész ajánlotta meleg szavú bevezetővel a megjelentek figyelmébe. Lukovszky László kétszeres Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész munkáiból nyílik kiállítás Balassagyarmaton, a Horváth Endre Galériában. A helyi Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rendezésében nyíló tárlaton a művész 38 alkotása kerül a közönség elé. A kiállítást ma délután fél hat órakor Czinke Ferenc Munkácsy- díjas grafikusművész, érdemes művész nyitja meg, s az január 24-ig látogatható. II Szovjet Irodalom jamrári száma Borisz Vasziljev Ne lőjetek a fehér hattyúkra című drámáját közli a Szovjet Irodalom januári száma. Vasziljev nevét a Csendesele a hajnalok című kisregénye, illetve a Taganka színház világhírű előadása és a magyar feldolgozások alapján jól ismeri a hazai közönség is. Üj műve már az író eredeti szándéka szerint színpadra íródott. Vasziljev történetei „egyszerű, tanulságos és emberi történetek” — írja róla a darab magyarországi bemutatójának rendezője, Iglódi István. S éppen ez a mély humanitás teszi alkalmassá arra, hogy bonyolult korunk bonyolult problémáira választ próbáljon adni. A válasz pedig hittől és emberszeretettől sugárzik Vasziljev drámájában. Érdekes alkotói vallomásokat tartalmaz a Közös dolgaink és a Művészetről rovat. Bulat Okudzsava és Páskándi Géza beszélgetéséből a történelem és az író kapcsolata bontakozik ki. A két vallomás lényege közös: „ .,. a múlt valamilyen formában mindig aktuális. Vagy azért, hogy meghaladjuk, vagy azért, hogy például szolgáljon.” De az író számára nem lehet ürügy, egyszerű allúziós lehetőség. Dosztojevszkij Bűn és bűn- hődésének színpadra állító- jával, Jurij Ljubimovval budapesti tartózkodása alkalmából Nádasy László készített interjút. Szerelem, házasság, család A csáládi életre nevelés kapcsán az új tantervek szerint a biológiaórákon a diákok megismerik a test, a szervezet felépítését, foglalkoznak a nemi fejlődéssel, a fogamzás és szülés élettani alapjaival, a nemi higiénia és az egészséges életmód kérdéseivel. A történelem tanulása során megismerkedhetnek a marxista felfogással, amely a szerelem, a házasság, a család erkölcsi tartalmának kérdésében utat mutat. A világnézetünk alapjai tantárgy összegzi az elsajátított világnézeti ismereteket. Az irodalom, az irodalmi alkotásokban kifejezésre jutó esztétikum, az irodalmi élmények felkeltik a diákok érdeklődését, elmélyítik, gazdagítják a szerelemről, a családról vallott nézeteket, szemléletmódot. A családi életre nevelésben az iskola támaszkodik a szülői házra, és sok segítséget, kap a Vöröskereszttől, a TIT-töl, a Hazafias Népfrontról, orvosoktól, pszichológusoktól. Előadásokat, tanfolyamokat szerveznek szülőknek és fiataloknak egyaránt a család- tervezésről, a gyermek fogadásáról, gondozásáról és neveléséről. Puskinröi igen? a vásárlásról nem iigéniiiiieMaiiisiabri? Aligha akad szép hazánkban uiyan bátor ember, aki felelősséggel azt állítana, hogy nincs szülcség az idegen nyelvek, elsosoroan az orosz nyelv tanítására. A nyelvtudás, ha nem is létkérdés, de majdnem az ... A szakemberneK szüksége van idegen nyelvismeretre, hogy gyorsan es jól tájékozódjon szakmája külnoni eredményei Den, de a növekvő turizmus magával hozta — merthogy nemcsak hozzánk jönne«:, hanem mi is járjuK a világot — hogy jól jön, ha a mindennapok gyakorlatias világában nemcsak kézzel- lábtal mutogatjuk, mit szeretnénk kérni a vendéglőben, az üzletben. S lévén, hogy leginkább a baráti országokban járkálunk, kézenfekvő, hogy az orosz nyelvvel szeretnénk elboldogulni. De vajon boldogulunk-e? El tudunk-e boldogulni? Hogy állunk Borsodban az orosz nyelv tanításával? A tapasztalat azt mutatja, hogy a néhány kiemelkedő képességű, többnyire szakos tanári pályára készülő fiatal kivételével, nyolc esztendő alatt sem képesek úgy elsajátítani a nyelvet a fiatalok, hogy a köznyelvben, a köznapi életben megértessék magukat. Ennek pedig több magyarázata is van: Részint hiányzik sok esetben az a motiváció, ami az idegen nyelv tanulásában döntő szerepet játszik. A szülők is bocsánatos bűnnek tartják sokszor, ha a gyerek rossz jegyeket szerez az idegen nyelvből (nincs nyelvérzéke — mondogatják), akkor, amikor kegyetlenül bevasalják a megfelelő érdemjegyeket mondjuk a természettudományos tantárgyakból. Pedig hát a nyelv- tanuláshoz is éppen csak annyi érzék kell, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy valaki jó matematikus, fizikus vagy biológus legyen. A nyelv megtanulható, bár kétségkívül kitartó munkát igényel. A nyelvtanítást —, a gyakorlatban hasznosítható nyelvtanítást — bizonyos mértékig hátráltatja viszont, hogy a tankönyvekben eltolódik az ismeretanyag az irodalmi, művészeti olvasmányok javára. „Lehet hogy Puskinról kitűnően elcsevegne az a fiatal — mondta Szegedi Pál megyei szakfelügyelő —, aki képtelen elmagyarázni a nálunk vendégeskedő turistának, hogy merre talál egy élelmiszer- boltot, vagy hogyan jut el a keresett üdülőhöz.” Mindenekelőtt a „gyakorlatias, életszerű tankönyvek kellenének, sok diafilmmel, egyéb szemléltetőeszközökkel, jó magnószalagokkal. Sok gyakoroltatással ' a leggyengébb tanuló is el tudna jutni arra a szintre, hogy nem jön zavarba, ha egy idegen oroszul szólítja meg.” A nyelv oktatását segítő technikai eszközökkel egyébként jól el vannak látva a borsodi iskolák — a középiskolák elsősorban. S mindinkább használatosak is ezek az eszközök, noha magnószalag és diafilm meglehetősen szűkösen áll rendelkezésre. Viszont a tanítás gyakorlatában egyre inkább elterjedő írásvetítőt szerencsére ma már mind kevesebben használják másoltatáshoz, sokkal inkább a hatékonyabb gyakoroltatásnál veszik igénybe. A központi intézkedések mellett jónak — a gyakorlatban is használhatónak — ígérkezik az a miskolci kez- ognjenyezés, hogy lilm es magnószalag segítségével „feiuolgozzaií” MískoIc mu~ emléKeit. Olyan segédanyag- naa ígérkezik: ez, amelyet más iskolák is hasznosítnat- nak majd. A pedagógusok—• az orosz szakos tanárok, akik egyenként meglexietos rendszerességgel vesznek részt tóvá önképzéseken, s tűnnek között igen hasznosnak ígérkezik körükben a társalgási körön való részvétéi — reg- jobbjai az órák kihasználásában igyekeznek a beszélt nyelv területén előbbre lépni. Min- jobban elterjed az a gyakorlat, hogy a tanórán belül társalgást folytatnak, képzelt vagy valóságos eseményekről „csevegnek” a tanulók. Többé-kevésbé így fakultative a hétköznapi élet szókincsét is elsajátítják. Az viszont kétségtelen, hogy a nyelvtanításban ezt a közhasznú célt nem egyes tanulók szorgalmára, hanem a tankönyvekre is jobban rá kellene bízni. Az idegen nyelv tanításában, persze sokat várunk az új tankönyvektől. Kétségtelen, hogy a nyelvtanításra szánt óramennyiség nem sok. (Egy TIT-felmérés szerint pl. felnőtteknek, az idegen nyelvet tanulni akaró felnőtteknek is legalább 1200 intenzív munkában eltöltött órára van szükségük ahhoz, hogy beszédszinten elsajátítsák.) A nyelvtanulásban nem lehetünk így maximalisták. De feltétlenül törekedni kell az érdeklődés felkeltésén túl arra, hogy a közhasznú nyelvi ismeretekhez ne csak hozzájussanak a tanulók — nyolc év alatt 2500 lexikai egységet kell elsajátítaniuk és természetesen a nyelvtant — hanem megértési és meg- értetési szinten minden tanuló elsajátítsa. Megyénkben egyébként a szakmunkásképző intézetek közül a 101-esben szakköri foglalkozásokon tanítják az orosz .nyelvet. Nemcsak hasznosan, hanem jó hatásfokkal is. S viszonylag eredményesen tanítanak a szak- középiskolákban. (Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az orosz nyelv tudásának milyen gazdaságilag sem elhanyagolható előnyei vannak, s. elég csak a kooperációkra utalnunk.) Általában viszont még - elmondható: az igazán eredményes nyelvoktatás ma még — sajnos — elsősorban a nyelvtanár lelkiismeretességének, áldozatkészségének és lelkesedésének a függvénye. A nyelvtanulás — függetlenül az óraszámtól — fontos területe oktatásunknak. Éppen ezért szükséges, hogy az iskolában, az oktató-nevelő munkában megfelelő helyet kapjon. Ezért — a tanárokon túl — az iskolák felelős vezetői tehetik a legtöbbet. Mindenekfelett azzal, hogy a tanulók munkamoráljának erősítése érdekében Következetesebb szigorral érvényesítik az elégséges tanulás feltételeit. Az orosz nyelv tanításában — bár ez nem speciálisan borsodi téma — korántsem vagyunk eléggé hatékonyak. Igaz, a tankönyvek, a jelenleg használatban levő tankönyvek sem a legjo’ ' ak. Ügy véljük azonban, a hatékonyságért — márpedig bármennyire elkoptatott frázisnak tűnik, mégiscsak igaz a szólás, hogy az ern’mr annyit ér, ahány nyelvet beszél — nemcsak a tankönyvekkel lehet tenni valamit. Csuíorás Annamária 100 perc néptáncmuzsika A nemzetközi néptánc egyik nagy zenekíséret-ellátó központja, a Folkraft-Europe kezdeményezésére a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat két nagylemezen mintegy 100 perc néptáncmuzsikát jelentetett meg. a Sébő-együttes * közreműködésével, a magyar táncházak legnépszerűbb darabjaiból. A felhasznált dallamok részben élő gyűjtésekből, részben pedig tudományos kiadványokból származnak. A lemezek megiele- nése lehetővé teszi hogy — zenekar híján — kisebb helységek: községek, falvak művelődési házaiban, esetleg otthon is táncolhassanak a fiatalok. lÉfszif László illílása
