Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
1978. január 29., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egészségügypolitikánk Borsodiján Irta: Demo Lászlór a megyei pártbizottság titkára f Az emberekről való sokoldalú gondoskodás szocialista társadalmi rendszerünk lényegéből fakad. Kiemelkedő szerepe van ebben az egészségügynek, amely ebből következően alapvető társadalompolitikai jelentőséggel bír nálunk, sőt közvetlen politikai kihatásai miatt is állandó figyelmet érdemlő terület. Elegendő talán itt utalni az egészségügyi helyzet és a munkaképesség vagy az egyéni, társadalmi közérzet és az egészségügyi ellátás színvonala közötti kapcsolatra. Az , egészségügy ennélfogva a szocializmus, a párt politikája iránti bizalom alakulásának fontos tényezője, mind eredményeit, mind hiányosságait, feszültségeit tekintve. Egészségügypolitikánknak a felszabadulást követően az volt a legfőbb célja, hogy mindenki számára hozzáférhetővé és ingyenessé váljon az egészségügyi ellátás. Ezt a célt értük el 1972-ben, amikor az országgyűlés elfogadta az új egészségügyi törvényt, illetve 1975. július 1-én, amidkor életbe lépett a törvény erre vonatkozó része. Ezzel zárult le az első fontos szakasz az egészségügy fejlődésében, a szocialista egészségügy alapjai lerakásának szakasza. Egyben kezdetét vette az új szakasz: a szocialista egészségügy kiteljesedése. A törvény kimondta — és ebben is kifejezésre jut újszerűsége —, hogy az egészségügy az egész társadalom ügye. Minden állampolgárnak érdeke, az állami, társadalmi és szövetkezeti szervezeteknek pedig kötelessége — saját területükön, a rendelkezésre álló eszközökkel és módon — előmozdítani az egészségügyi feladatok megoldását. Tekintettel arra, hogy közel ebben az időben született meg az új tanácstörvény, az egészségügy fejlesztésében is megnövekedtek a területi, helyi tanácsok feladatai. Ebből kiindulva — 1972. november 24-i ülésén — a megyei pártvégrehajtóbizottság határozatban jelölte meg a párt-, állami és társadalmi szerveknek, a tömegszervezeteknek és tömegmozgalmaknak az egészségügy fejlesztésével kapcsolatos tennivalóit. A közelmúltban, 1977. december 23-án pedig azt elemezte a végrehajtó bizottság, hogy — a határozat végrehajtásának eddigi tapasztalatai és a jövő követelményeinek tükrében — melyek a legfontosabb feladataink a megye egészségügyének fejlesztésében. fiz epse»! íeiiísíei ÉlfiiliS SZÉSZil A IV. és az V. ötéves tervidőszakban felgyorsult a fejlesztés üteme. Jelentős beruházások, fejlesztések valósultak, illetve kezdődtek meg a központi és a helyi erőforrások felhasználásával. Lényeges előrelépést jelentett a meglevő objektív és szubjektív feltételek koncentrálása, jobb kihasználása, amely különösen az 1977. január 1-től bevezetett integráció eredményeként figyelhető meg. Elkészült Miskolcon a korszerű gyermekegészségügyi központ. Üj rendelőintézet épült Leninvárosban, • Mezőkövesden és Sátoraljaújhelyben. Kórház-rendelőintézeti egység létesült Kazincbarcikán és Szikszón. Folyamatban van a miskolci „Semmelweis” és a „Vasgyári”, valamint a sátoraljaújhelyi kórház rekonstrukciója. Miskolcon — a Petőfi utcai volt gyermek- kórház átalakításával — megoldódik a megyei KÖJÁL elhelyezése. Létrejött az alapellátás, a járó- és fekvőbetegellátás, illetve az üzemegészségügy egységes szervezeti kerete, amely a szakmai irányítás hatékonyságának nö. jlését is lehetővé teszi. Megkezdődött a munkavégzésben és a műszerezettségben tapasztalható ésszerűtlen párhuzamosságok felszámolása. A kapacitáskoncentráció minőségi javulást eredményezett a diagnosztikus és a therápiás tevékenységben, egyes szakmákban — gyermekgyógyászat, idegsebészet, urológia, sugár-therápia — klinikai szintű ellátást biztosít. Számottevő fejlődés következett be a körzeti orvosi szolgálat terén (új rendelők -orvoslakások, üres körzeti orvosi állások helyettesítése kórházi orvosok kirendelésével, szervezettebb helyettesítés, központi és hét végi ügyeleti rendszer stb), A tüdőbetegségek örvendetes csökkenése következtében jelentős számú tüdőgyógyászati ágy szabadult fel, amelyeket más — kórházi és szociális otthoni — célokra tudunk felhasználni. Az ellátás különböző szintjeinek (aktív, intenzív, utókezelő) folyamatos kialakítása is javítja a meglevő kórházi ágyak jobb kihasználását. Az anyagi-tárgyi és a személyi feltételek javulása, a fejlesztések, valamint a meglevő lehetőségek jobb kihasználása összességében azt eredményezte, hogy az egészségügyi ellátással szemben ugrásszerűen megnövekedett igények döntő többségét — pontosabban: a valóban jogosokat — teljesíteni tudjuk. fiz egészségügy OSSZiíSsÉlllii üggyé vált Az örvösök, egészségügyi dolgozók áldozatos és színvonalas munkáján túl jelentős szerepet játszik ebben az is, hogy az utóbbi években az egészségügy valóban össztársadalmi üggyé kezd válni. A pártszervek és -szervezetek fontos társadalompolitikai kérdésnek tekintik az egészségügyet. Tartalmasabbá vált az egészségügy területén működő pártszervezetek munkája. Növekedett taglétszámuk, aktivitásuk, befolyásuk. Miskolcon — az országban először — egészségügyi pártbizottság alakult. Működésének eddigi tapasztalatai kedvezőek. Megélénkült a tömegszervezetek ég tömegmozgalmak egészségüggyel összefüggő tevékenysége, értékes segítséget adnak az egészségügyi törvényből adódó feladatok megoldásához. Mindez kedvező politikai feltételeket jelent az egészségügyért felelős tanácsi szervek számára az egészség- ügyi törvény által támasztott követelmények teljesítéséhez, az egészségpolitikai célok realizálásához. A fejlődésnek a fentiekben jelzésszerűen említett tényei mellett a végrehajtó bizottság a fejlődést gátló tényezőket, hiányosságokat, feszültségeket is tárgyilagosan feltárta. E tényezők részben objektív, részben szubjektív eredetűek. Közismert — nagyrészt a sajátos településszerkezettel összefüggő — borsodi gond például a betöltetlen orvosi állások viszonylag nagy száma. Ez főleg a körzeti orvosi ellátást nehezíti, de gondot okoz az üzemegészségügyben és a rendelőintézetekben is. A rendelőintézeteit: egy része elavult, túlzsúfolt. A folyamatban levő rekonstrukciók, bővítések ellenére is nehézségeink vannak a belgyógyászatban, a sebészetben és az elmegyógyászati ellátásban. Lehetne példákat hozni más területekről is. Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy folyamatos kötelességünk a feszültségek okainak körültekintő felderítése, ezt követően pedig a szükséges intézkedések meghozatala. Végső soron olyan ellentmondásokról van szó, amelyeket mindenképpen fel kell oldanunk ahhoz, hogy az egészségügy megfelelhessen a korszerű követelményeknek és betölthesse elsőrendűen fontos társadalompolitikai funkcióját. FÉÉIÉi az Egészségül fejleszléséta Az egészségügyi törvénynyel, illetőleg az ötödik ötéves tervidőszakkal kezdődő új szakaszban új cél került egészségügypolitikánk középpontjába: a mindenki számára ingyenes, állapotának megfelelő, azonosan magas színvonalú egészségügyi ellátás biztosítása. Nyilvánvaló, hogy ennek a célnak a megvalósítása is hosszabb időt vesz igénybe. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy menet közben a korábbi eredetű és a fejlődéssel részben szükségképpen együtt járó, újabb feszültségeket is fel kell számolnunk. Emellett meg kell oldanunk azokat az egészségügyi feladatokat is, amelyek a jelenlegi szakaszban nem minősülnek ugyan fő céloknak, de ugyancsak nagy jelentőségűek. A végrehajtó bizottság ülésén az az álláspont alakult ki, hogy mindenekelőtt azokat a legfőbb tényezőket kell kiválasztani, amelyek kiemelt kezelése garantálja a lő cél megvalósításához való közelítést, ugyanakkor kedvező feltételeket ad a többi feladat megoldásához is. Négy ilyen tényezőről esett szó: 1. Fokozni kell az egészségügyi ellátás új beruházásokkal és rekonstrukciók útján történő fejlesztését. Szükséges az ellátás fejlesztésére fordítható központi, megyei és helyi erőforrások jobb összehangolása és ésszerűen koncentrált felhasználása. 2. Avmeglevő lehetőségeket, anyagi-tárgyi és személyi feltételeket az integráció folytatásával, tartalmi kitöltésével hatékonyabban kell felhasználni. 3. Folyamatosan javítani, korszerűsíteni kell az irányító munkát. Ebben van ugyanis az egyik legnagyobb — ugyanakkor minimális anyagi vonzatú — tartalékunk. 4. Egészségügypolitikai céljaink megvalósításához mind az egészségügyi dolgozók, mind a lakosság körében jelentős mértékű szemléletváltozás szükséges. Ezek a tényezők összhangéban vannak az egészségügy távlati fejlesztési programjával. Azokkal a fejlesztési, szervezési és működési irányelvekkel, amelyeket a XI. kongresszus követelményeinek figyelembevételével készítettek el az országos egészségügyi szervek. Ennek a programnak egyik alapvető jellemzője, hogy az egészségügyet szélesebb társadalom- politikai összefüggésben értelmezi és ebből vezeti le a konkrét egészségpolitikai feladatokat. Hasonló egységet képeznek benne a közelebbi és a távlati tennivalók, emellett az egész gyógyító-megelőző ellátás intézményhálózatát —r körzeti orvosi és üzemorvosi rendelők, rendelőintézetek, kórházak stb. — egyetlen és egységes rendszernek tekinti. A megyei párt-végrehajtó- bizottság 1977. december 23-i határozatából is az egészségügy fejlesztésének ez a komplex megközelítése következik. Vegyük sorra röviden a fő tényezőket. A fejlesztés tényleges értékét — legyen az új beruházás vagy rekonstrukciós jellegű bővítés, anyagi-tárgyi vagy személyi vonzatú — lényegesen megnöveli, ha átgondolt tervezés és döntéselőkészítés előzi meg. Megalapozott fejlesztési koncepció birtokában viszonylag szűkösebb anyagi erőforrásokból is társadalmilag hasznosabb eredményt lehet produkálni. Nem beszélve arról, hogy az így előkészített és érvekkel alátámasztott döntések megvalósítását a helyi energiák,- társadalmi munkaakciók is jobban meggyorsíthatják. A céltudatos tervezés ugyanakkor azt is megköveteli, hogy korábbi terveinket nem szabad merev sémának tekinteni, hanem gondoskodni kell folyamatos „karbantartásukról”. fiz cgészsígíiovi ellátás fői ÉfjíSi A jelenlegi szakaszban az egészségügyi ellátás fejlesztésének legfőbb útja-módja n meglevő objektív és szubjektív feltételek jobb kihasználása. Ez az integráció néven vált és válik egyre ismertebbé. Az integráció nem az intézmények bővítését, hanem a meglevő hálózat szervezeti továbbfejlesztését és hatékonyabbá tételét jelenti. Az a lényege, hogy az ugyanazon tanács által fenntartott kórházak, rendelőintézetek, körzeti és üzemorvosi szolgálatok stb. egységes szervezeti keretbe tartoznak szakmai, gazdasági és. műszaki szempontból egyaránt. Jelenti emellett az intézeten belüli integrációt is, tehát azt, hogy például a. kórházi betegellátó osztály és az azonos szakú rendelőintézeti részleg közös irányítás alá tartozik. Mindez lehetővé teszi, hogy az ellátásra szoruló beteget valóban állapotának megfelelő helyen kezeljék. Megkímélve őt a felesleges vizsgálatoktól, biztosítva ugyanakkor számára az optimális ellátást. Az integráció folytatása, tartalmi kitöltése most a legidőszerűbb egészségpolitikai feladatok egyike. Nemcsak a betegellátás javítását, nem csupán a beteg érdekét szolgálja ez. hanem hozzájárul azoknak a bántóan igazságtalan válaszfalaknak a lebontásához is, amelyek korábban például az azonos szakú kórházi és rendelőintézeti orvosok között emelkedtek. Elősegíti az integráció a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű felhasználását, csökkenti a felesleges párhuzamosságokat, a gyógyító-megelőző tevékenységben. Az irányító munka javításában — miként társadalmi méretekben — az egészségügy fejlesztésében is nagy tartalékaink vannak. A végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy az irányító munka javítása ma az egészségügyben is minden szinten megköveteli az irányítás demokratikus vonásainak erősítését. Ez egyaránt érvényes a döntések előkészítésének és végrehajtásuk időszakára. A nyílt, emberközpontú irányítási, vezetési gyakorlat semmi mással nem pótolható többletet ad a jobb végrehajtáshoz. Az egyszemélyi felelősség például nem szenved csorbát a döntéselőkészítés demokratikusabbá tételétől. Az irányítás demokratikus vonásainak erősítése nyilvánvalóan kamatostól megtérül a végrehajtás többi szakaszában is: a végrehajtás megszervezésében, segítésében és ellenőrzésében. Javítja a munkahelyi légkört, a munkatársi kapcsolatokat. fi szEifilÉíefváiíozás jÉisége Mindez — hangsúlyozta a végrehajtó bizottság — megköveteli a pártszervek, -szervezetek koordinatív tevékenységének javítását, illetve a kádermunka tervszerűbbé, rendszeresebbé tételét. Fontos követelmény a tájékoztatás-tájékozottság mechanizmusának gördülékenyebbé tétele, színvonalának folyamatos növelése. Arról is szó esett, hogy az egészségügyben különös jelentősége van a nőpolitikái és az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásának, mivel az egészségügyi dolgozók között igen nagy a nők és örvendetesen növekszik a Ästelok aránya. Az egészségügy fejlesztése sok tekintetben azon múlik, hogy milyen mértékben tudunk megfelelő szemléletváltozást elérni az egészségügyi dolgozók, illetőleg a lakosság körében. Sokoldalú és bonyolult összefüggésrendszerről van itt szó. amely az egészséges életmódra neveléstől kezdve az etikai helyzeten át a szocialista tudatosságig egy sor jelenséget, problémát érint. Szemléletbeli torzulást érzünk például abban, hogy a kórházakat, az orvosok gyógyító munkáját a lakosság egy része még napjainkban is misztifikálja. Nem indokolt ez akkor sem, ha tudjuk, hogy egyes orvosok magatartása kialakíthat ilyen látszatot. Ugyancsak szemléletbeli probléma rejtőzik az orvosok között kialakult hamis „szakmai hierarchia” mögött is, mely egyes, a népegészségügyi ellátás szempontjából kiemelkedően fontos szakmák indokolatlan lebecsülésében jelentkezik. Nem ritkán találkozhatunk: azzal, hogy egv-egy etikátlan magatartást tanúsító orvosról egyoldalú és igazságtalan általánosításokat vonnak le „az” orvosokról általában. A gyanakvásnak ez a légköre megbontja az orvos és beteg bizalmas kapcsolatát, mely nélkül eredményes gyógyító munkát sem az orvos, sem a beteg nem remélhet. Az általánosítások megelőzése érdekében a becsületesen dolgozó orvosok és egészségügyi dolgozók többségének kell önmagukat elhatárolni, a helyzetükkel visszaélő, etikátlan kisebbségtől. Ezért elsősorban neveléssel, de szükség esetén határozott adminisztratív intézkedésekkel is védeni kell a szakma jó értelemben vett presztízsét. Annak a döntő többségnek a védelméről van szó — állapította meg a végrehajtó bizottság — akik nagyon értékes és áldozatos tevékenységet fejtenek ki az egészségpolitikai céljaink megvalósításában. Ezekből a kiragadott példákból is látható, hogy miért jelölte meg a végrehajtó bizottság külön feladatként a párt egészségpolitikai céljainak ismertetését, az egészségügyi helyzet reális, szélsőségektől mentes megítélésének folyamatos felszínen tartását. 1977. december 23-i ülésén a megyei párt-végrehajtóbizottság konkrét és határidős feladatokat is kitűzött a megye pártszervei és -szervezetei, az állami szervek, tömegszervezetek, tömegmozgalmak, valamint a sajtó és rádió számára. A határozat végrehajtása megkezdődött. Ügy véljük, jó eszköze lesz ez a határozat annak, hogy a megye egészségügyének, a lakosság egészségügyi ellátásának fejlődésében újabb sikeres szakaszt zárhassunk majd le.
