Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 197S. január 28., szombat Helyi kiadványok A Magyar Rádió népszerű Sajtókon]erencia sorozatában legutóbb a múzeumok mun­kájáról volt szó és igen érin­tőlegesen szóba került egy olyan téma, amely az utóbbi evekben nagyon gyakran fel­merült és leginkább a mú­zeumok érintettek benne: a helyi kiadványok elérhetősé­géről volt szó. A sajtókonfe­rencián éppen Miskolcról adódóit a jo példa, amikor a megyei múzeumigazgatónk az ország nyilvánossága előtt joggal büszkélkedett azzal a gyakorlattal, amely szerint a Herman Ottó Múzeum ki­adványait a múzeumhoz kö­zeli könyvesbolt átveszi és l erjeszti mindenféle országos rendelkezés bevárása nélkül, az ügy iránti megértéssel és tisztelettel, sőt nyereség nél­kül. Ez a dicséretes példa a bolt vezetőjének és dolgozói­nak egyéni kezdeményezése, vagy vállalása, amit nagyon el kell ismerni, de nem lehet másoktól is megkövetelni megfelelő átfogó intézkedés hiányában. Erre még vissza­térünk. Ei kell mondani elöljáró­ban, hogy az alább következő gondolatok a helyi kiadvá­nyoknak csak egyik körét érintik, nevezetesen a tudo­mányos értékű, vagv ismeret- terjesztő, egyéb adat-, vagy adalékközlő kiadványokat, forrásgyűjteményeket, hason­lókat. olyanokat, amelyek el­sődlegesen a tudományt szol­gálják, akár a nagyközönség, akár egy szűkebb szakma kö­rében, s amelyek messze nem öncélúak. Szigorúan elválasz- landók ezektől a különböző jól gazdálkodó, vagy okosan szervező vállalatok, intézmé­nyek, szövetkezetek, egyebek által kiadott kifejezetten rek­lámkiadványok, vagy a rend­kívül drága kivitelű burkolt reklámok, emlékalbumok és hasonlók. Ezekről a további­akban nem szólunk, ezek szükségességét, a rájuk pa­zarolt nyomdakapacitás, pa­pírmennyiség, szerkesztői munka és a társadalmi hasz­nosság arányát vitatni nem e cikk feladata. Térjünk \issza a tudományos jellegű kiadványokra. Tudományos intézményeink, mint a múzeumok, a nagy könyvtárak, levéltárak, tudo­mányos társadalmi szerveze­teink, például a Magyar Tör­ténelmi Társulat, vagy a MTESZ-be tömörült műszaki egyesületek és mások tagjai, illetve a már említett múzeu- inok, könyvtárak, levéltárak tudományos munkatársai munkálkodásuk során sorra- rendre produkálnak, olyan tanulmányokat, összegzik ku­tatásaik eredményét olyan dolgozatokban, amelyek fel­tétlenül szélesebb publicitást kívánnak. De nem ritka eset­ben megérdemlik a publici­tást, illetve a könyv alakban való megjelentetést egyes honismereti körök, néprajzi munkaközösségek és egyéb társadalmi csoportos'ulások tagjainak munkái, vagy éppen magányosan munkálkodó, bú­várkodó, a legkülönbözőbb tudományágakat nem főhiva­tásként művelő emberek ta­nulmányai, vagy tanulmány- gyűjteményei is. Borsodi példákat említve örömmel adhatunk számot a múzeum nagyszerű kiadvány- sorozatairól, az évkönyvek, közlemények, néprajzi füze­tek, kismonográfiák sorában megjelent értékes tudományos munkákról, a levéltári füze­tekről, a tanács és a levéltár közös kiadásában megjelenő forrásgyűjteményekről, a tör­ténelmi évkönyvekről, a ké­szülő levéltári évkönyvről és sok egyéb olyan tudományos munkáról, amely a napjaink­ban munkálkodó, vagy a ké­sőbbi korokban tevékenykedő kutatóknak nem egy esetben szinte kizárólagos forrás­anyagul szolgál, vagy éppen eligazítást ad, hogy témájá­nak kutatásához hol, merre találhat további anyagokat. De méltánytalanság lenne nem említeni néhány olyan kiadványt is, amely sokszo­rosítás — nem nyomdai sok­szorosítás! — útján rota, vagy egyéb eljárásokkal megsok- szorosodva kerül az érdek­lődők kezébe. Korábban a mezöcsáti járásban jelent meg néhány ilyen munka. De adott ki a miskolci Művé­szeti és Propaganda Iroda is hasonlót, és említhetnénk még a Kazincbarcikai városi Könyvtár néhány sokszorosí­tott kiadványát és még né­hány hasonlót. Ezek az értékes helyi ki­adványok nagyon sokszor nem érik el céljukat teljesen, méltánytalan a megjelenést követő sorsuk. Jóllehet, hogy a múzeumok, levéltárak, nagy könyvtárak a társintézmé­nyekkel fennálló jó kapcso­latuk révén cserepéldányokat küldözgetnek egymásnak, te­hát például egy Zala megyei etnográfus adott esetben tu­domást szerezhet róla, mivel foglalkozott az előző évben egy hasonló területen dolgozó borsodi tudós, de meglehető­sen szűk az a kör, amelyhez, ezeknek a kiadványoknak út­ja alkotmányosan biztosított. (Nem beszélve arról, hogy igen sok példány jut „hiva­talból” olyan helyekre, ahol legjobb esetben egy hivatali szekrény állományát szapo­rítja, és gyakorlatilag semmi haszon sem származik belőle, az érdeklődő, vagy esetleg érdeklődő olvasó és a helyi kiadvány nagyon gyakran nem találkozik, mert nem ta­lálkozhat.) E kiadványok ugyanis nyilvános bolti for­galomban csak a legritkább esetben Izaphatók, egyéb el­érési lehetőségük nagyon esetleges. Aki bejön a mis­kolci múzeumban kiállítást nézni, az ott esetleg meglátja az előtérben az eladásra kí­nált évkönyvet, vagy egye­bet. De vajon egy levéltári forráskiadványról, egy törté­nelmi évkönyvről, hasonlóról, vagy éppen a sokszorosítás­ban megjelent kiadványokról miként szerezhetne tudomást bárki is, különösen, ha nem is az adott városban, vagy megyében lakik. A megyei lapok általában felhívják a figyelmet ezekre a kiadványokra, nem ritkán igen részletes elemzéssel, de tartalmi ismertetést minden­képpen adnak. A megye ha­tárán túl azonban rendkívül ritkán esik róluk szó. Előáll az a fonák helyzet, hogy a legrosszabb regény, vagy no- velláskötet, versgyűjtemény, amelyet valamely hivatásos Tanulmányi verseny Megkezdődtek a KISZ Bor­sod megyei Bizottsága által 1977. szeptemberében meg­hirdetett megyei tanulmányi csapatverseny selejtezői. Megyénk középiskoláiból 1200 csapat (7200 fiatal) ne­vezett a versenybe, hogy egymást segítve javítsanak tanulmányi eredményeiken. Még mintegy 400 csapat (2400 fiatal) van versenyben az is­kolai értékelések után. A versenyben levő csapa­tok ' február közepéig a ver­senykiírásban szereplő tan­tárgyakból (matematikából, magyar nyelvből, oroszból és történelemből) feladatlapokat kapnak. A legjobb megoldást beküldők vesznek részt áp­rilis 16-án, a forradalmi if­júsági napok keretében meg­rendezésre kerülő megyei döntőkön. Az első helyezettek jutalma egyhetes üdülés 1978 nyarán, Velencén. kiadóvállalat ad közre, ké- retlenül-kelletlenül, szinte az ország minden könyvesboltjá­ba eljut, minden könyvkj- rakatban, minden könyvter­jesztőnél elérhető akkor is, ha nem keresik, a tudomá­nyos kiadványokról, amelye­ket nem hivatásos kiadók adnak közre, tudomást is csak szerencsével szerezhet az olvasó. És ha el is olvassa az újságban, hogy megjelent, a legritkább esetben tudja, hogy hol szerezze be. Ezért jó a miskolci példa, hogy a Sza­badság téri könyvesbolt áru­sítja például a múzeumi ki­adványokat, de ez kevés. Mi történik, ha új boltvezető jön, aki ezt nem vállalja? Vagy, ha a boltot egy évre tataro­zás miatt bezárják? Vagy ha nem a múzeum, hanem más szerv adta ki a keresett kötetet? Mindenképpen vala­mi alkotmányos terjesztési mód kellene, horv a helyi ki­adványok értékesebbje talál­kozhasson a közönséggel. Jó lenne a különböző szer­vek által kiadott ilyen jelle­gű munkákat rendszeresen kataszterbe foglalni, és vala­mi módon arról a nagykö­zönséget tájékoztatni. Olyas­mi módon, mint a Könyvvi­lág című havi lap teszi a hi­vatásos kiadók által megje­lentetett kötetekkel. És ha ez á tájékoztató országosan je­lenne meg, rendszeres idő­közökben, kéthavonként, vagy negyedévenként, akkor abból tudományágankénti csoporto­sításban tudomást szerezne minden érdeklődő. Megtud­hatná például, hogy a közel­múltban Miskolcon megjelent az ózdi kohászok jelbeszéd­jéről tanulmánykötet, és akit az ország bármely részében a munkás életmód, a munkás­élet mindennapjai kutatása közben ez a téma érdekel, meg­tudhatná, hol lelheti fel ezt a kötetet. Ugyanígy borsodi történeti kutatók is tudomást szerezhetnének adott esetben olyan Baranya megyei újabb kutatási eredményekről, il­letve azok megjelenéséről, amelyeket saját munkájuk­hoz felhasználhatnak, s ők is tudnák, hol kereshetnék az adott kiadványt. Természete­sen, emellett még nagyon jó lenne, ha a könyvterjesztő vállalatok legalább bizo­mányba és meghatározott boltok számára közvetlen ter­jesztésre is átvennének egy nagyobb mennyiséget az érté­kes kiadványokból. Bármilyen értékesek Is a helyi kiadványok, ha nem jutnak el az olvasóhoz, érté­kük tulajdonképpen erősen lecsökken. Jó, hogy a rádió sajtókonferenciáján legalább érintőlegesen szóba került ez a téma, de jó lett volna már ott tovább is gondolni, mi­ként lehetne hatékonyabban biztosítani a kiadványok és az érdeklődő emberek jobb találkozását. Benedek Miklós Pető János rajza VIT-vetélkedő Zene, sport, játék és ész- torna váltotta egymást teg­nap délután a miskolci ke­reskedelmi és vendéglátóipari vállalatok KISZ-fiataljainak vetélkedőjén. Az I-es számú Ipari Szakközépiskola torna­termében közel hetven fiatal gyűlt össze, hogy összemérje tudását, mit tudnak a VIT eddigi történetéről és Kubá­ról. A 14 csapat vetélkedőjében természetesen számos más ze­nei, kulturális kérdés szere­pelt; a szellemi erőpróbát vi­dám sportverseny, ügyességi játék tarkította. A négyfor­dulós versenyben végül is a döntőbe 5 csapat jutott A legjobb három részt vesz a városi VIT-vetélkedőn. Szakemberképzés Az elmúlt évben már el­kezdődött a Lenin Kohászati Művekben épülő új, kombi­nált technológiával üzemelő acélmű kezelését, irányítását végző szakembergárda képzé­se. A legutóbbi foglalkozást tegnap tartották, mintegy 1j0 hallgató részvételével a Di­ósgyőri Vasas Művelődési Központban. Ezen a tűzálló anyagokat és egyéb bélésanyagokat gyár­tó, NS’ZK-beíi Dider-cég két szakembere tartott _ vetített­képes előadást a konverter tűzálló anyagairól és az üst­metallurgiai berendezések fa­lazásáról. Az elhangzottakat — több diósgyőri szakember bevonásával — konzultáción vitatták meg a majdani, meg­változott körülmények között termelő acélgyártók. Kulturális körkép O FESZTIVÁL A következő hetekben több nemzetközi fesztiválon és külföldi bemutatón képvise­lik filmalkotások hazánk filmművészetét. Februárban Rotterdamban rendeznek nemzetközi fesztivált, erre három játékfilmet: Veri az ördög a feleségét, Pókháló, Két elhatározás című alko­tásokat nevezték be. Filmfesz­tivál lesz Reykjavikban, ahol bemutatják Mészáros Márta? Örökbefogadás című filmjét. Nyugat-Berlinben hasonló rendezvényen: Apám néhány boldog éve című alkotás kép­viseli a magyar filmművésze­tet. O AZ ELSŐ BEMUTATÓ A Népszínház első bemuta­tóját jan. 27-én Jászladány- ban tartotta magyarországi ősbemutatóként Jevgenyij Svarc: Hétköznapi csoda cí­mű háromíelvonásos színmű­ve kerül előadásra. Január 30-án Jánosházán Tamási Áron: Búbos vitéz című me­sejátékát, február 3-án a nagy sikerű Bolond lány című vígjátékát adja elő az együt­tes. Február 12-én Kecske­méten Örkény: Macskajáté- kát mutatja be az egyik ber­lini színház. O TÁNCVERSENY Húsz országba küldtek el Szombathelyről meghívókat a Savaria nemzetközi táncver­senyre. A nyugat-magyaror­szági város májusban tizen­egyedszer várja a legjobb amatőr társastánc-versenyző­ket. O NÉPRAJZI ATLASZ Másfél évtizedes gyűjtő- és feldolgozó munkával elké­szült, nyomdai előkészítés alatt van hazánk egyetlen olyan megyei néprajzi atlasza, amely magyar és német nyel­ven készült. Tartalmazza a Jászság, a Nagykunság, a Ti- szavidék színes néprajzát, a századfordulótól az első vi­lágháborúig. © A MAGYAR KULTÚRA HAZA 1973. január 25-én, öt évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját Berlinben, a Magyar Kultúra Háza. A közönség nagyon megkedvelte. A rendezvé­nyeknek több mint kétmillió látogatója volt. Igen nagy forgalmat bonyolít le a ház keretében működő magyar üzlet is. © KÉT ÉS FÉL MILLIÓ LÁTOGATÓ Huszonöt éves a prágai Lenin-múzeum. Fennállása óta, 1953-tól két és félmillió­an keresték fel. Az eddigi lá­togatottsági csúcsot tavaly ér­ték el, több mint 200 ezres létszámmal. HAGYOMÁNYOS, MAGYAROS VENDEG5ZERETETTEL VARJUK ONT Kóstolja meg házias étefkülőnlegességeinket: Vese-velő tojással Gombapaprikás Házi disznósajt Fokhagymás pirítás Sült vér hagymával Kocsonya Körömpörkölt Májas hurka Véres hurka Házi sült kolbász Abált szalonna Friss tepertős pogácsa Krumplilángos Káposztás lángos Éttermünk nyitva 7 érától 23 óráig. MEZŐKÖVESD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Feleim! Értesítjük a lakosságot, hogy csatlakozóvezeték és a lakáson belüli gázvezeték kiépítését, gázvezetékek bővítését, gázkészülékek felszerelését és cseréjét Ilii. március 31-ig rendeljék meg a TIGÄZ Miskolci Üzemegységénél (Miskolc, József Attila u. 20.) Az 1978. március 31. után érkező megrendeléseket csak 1979. évre tudjuk ütemezni. TIGÄZ MISKOLCI ÜZEMEGYSÉGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom