Észak-Magyarország, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. január 19., csütörtök Filmlevél Dübörgő csend Kulturális körkép ÉLETÜNK szüntelen for­málódik, változik. A társa­dalmi és termelési változások embereket mozdítanak ki év­százados szokásokból, ősöktől örökölt élemódból és életvi­telből, a régi környezetből. A korábban tisztán mezőgazda­sági jellegű tájak lakosainak jelentős része ingázóként gyárakba jár, hetenként, két­hetenként utazik haza csalá­dot látni, ház körüli teendő­ket elvégezni. Mások meg a gyárakból húzódnak haza a paraszti szülőkhöz, faluról járnak el dolgozni, mert így könnyebben összejön a saját ház ára. Megint mások jár­ják az országot, mert mun­kájuk erre kényszeríti őket. Változnak az emberek, vál­tozik az ország képe. A ta­nyák közvetlen szomszédsá­gában fúrótorony emelkedik, a közeli munkásszállásról ki­járó olajbányászok — köztük nem kevesen egykori parasz­tok, családot ritkán látó in­gázók — vallatják a föld mélyét, s amikor felszökik az olaj, tovább mennek máshol is kutatni, helyüket átveszik a kitermelők, akik közé oly­kor beállnak azok is, akik erről a környékről a jobb ke­reset reményében messze el­járnak. Változik az élet, s benne az emberek egymáshoz való kapcsolatá, szélesebbre nyílik az eleddig a tanya ha­tárán túl nem néző ember lá­tószöge. megváltoznak igé­nyei. vágyai is. időben a változó világban játszódik a Dübörgő csend, a most közönség elé került új magyar film, amelynek al­kotójában, Szijj Miklósban első játékfilmjével jelentke­ző alkotót köszönthetünk. (Mint kisfilmalkotó, régóta ismert és elismert, éppen a miskolci filmfesztiválon dí­jazták korábban egyik mű­vét.) A film forgatókönyvét a rendező Mocsár Gábor Ég alatt, föld felett című kisre­génye alapján írta, a megka­pó és különösen az olajbá­nyászok munkamozzanatai­nak érzékeltetésével remekelő operatőri munkáért Lőrinc József neve jegyzendő fel. ERŐSEN VISSZAFOGOTT, sőt visszafojtott dráma feszül ebben a filmben. Olyannyira visszafojtott, hogy amikor a néző az erőteljesebb kirobba­nást várná, már véget is ér a játék, az addig keletkezett rezgéshullámok a későbbiek­ben talán elülnek, a tanyán marad egy felzaklatott, jobb sorsra vágyó asszony, meg egy — a jobb keresetért és a kényelmesebb munkába já­rásért — magát vaknak és süketnek tettető férj. A ta­Ladik Katalin, a női fősze­replő. nya mellett új élet kezdődik bizonyára az olaj kitermelé­sével. De vajon Eta, az asz- szony miként él tovább? Ta­lán itt kezdődne egy újabb drámai konfliktus, de ez már hiányzik a filmből. A film nyújtotta környezet­rajz hiteles. A munkásszál­lás egyhangúsága, a fúróto­rony melletti pihenőbódók han 'ulata vitathatatlan, a reggeli munkásszállítás a mik-obuszon, a hajnalok bor­ongása, mind megannyi igaz pillanatkép. A fúrótorony kö­rüli munkákban szakemberek segítettek a valóságosság lát­szatát megteremteni, de egyik-másik szereplő úgy mo­zog a torony berendezései között, mintha mindig ezt csinálná. A munkások kis csoportjának előterében egy Gáspár nevű férfi áll. Csen­des, ambíciók nélküli ember. Magányos, családjától végleg elszakította a sok ingázás, el is vált, most a munkásszál­lás az otthona. Nem akar fúrómester lenni, sem egyéb, csak társra vágyik, mert tár­saival — mint megfogalmaz­za — évek óta csak együtt dolgozik, de nem él együtt. Így kerül össze a szomszédos tanya magányosan kínlódó asszonyával, ahol kertben se­gíthet, állatokat láthat el, s emberi szót, majd szerelmet kap. Mert az asszonv. Eta ugyancsak társra vágyik. Fér­je eljár a gyárba, kétheten­ként jön haza, az öreg, vak " oós nem társ semmiben, az asszony meg fiatal is, a mun­kához is kevés egyedül. A férj, amikor megtudja, hogy házassága veszélyben van, hazatér, s olajmunkás lesz. Csendben, felelősségre vonó szó nélkül. A harmadik egye­dül megy tovább az olajku­tatókkal. Pedig az asszony, aki a tanyai robotból mene­külni szeretne, már menni készült vele. SZERELMI HÁROMSZÖG, erős 2bb drámai ütközések nélkül, mai változó életünk, az átalakuló vidék sok-sok jellemző vonásával. A ta­nyasi asszony nem valami csélcsap menyecske. Gáspár közeledését eleinte visszauta­sítja, de az a paraszti hoz­záértés, ahogyan a férfi a tanyán segíteni tud, s az em­beri sors közössége, mindket­tőjük megértő társra vágyá­sa sokkal inkább ehhez az emberhez vonzza, mint fér­jéhez, aki ugyan gyengéd, de elsősorban gyűjtögető, kapa­ró, szaporító természetű em­ber. s még gyermeket sem clear, mert előbb a vagyoni megalapozottság a fontos. Lehetnek ilyen emberek, adódhatnak ilyen esetek, nap­jaink változó világa a tanyasi áss. "ny szemét is ráirányít­hatja az értelmesebb, szebb, nemcsak anyagiakban mért jobb életre. És az ilyen csen­des kis ütközések, szerelmi háromszögek pedig arra kész­tethetik a szereplőket, hogy magukkal szembenézve mér­legeljék életüket, életvitelü­ket. Ilyen formában igaznak kell elfogadni a Dübörgő csend ábrázolta életképet. De az asszony sorsa mégis nagyon izgat. Hiszen az a tény, hogy ott kell maradnia a tanyán, a megszeretett férfi nélkül, a minden ideg­szálával elhagyni kívánt kör­nyezetben, már egy újabb dráma magja. Jónak mondható a szerep­lők kiválasztása. Madaras Jó­zsef a magányos munkás társ­ra vágyását tette hihetően emberivé, a jugoszláviai La­dik Katalin első filmszerepé­ben élő asszonnyá formálta Etát; talán csali Szabó Gyula mozgott kicsit idegenül a férj íróilag is lazán megfogalma­zott alakjában. ■-#­TOVÁBBI ÜJ FILMBE­MUTATÓK is lesznek e hé­ten. Milyen szép a meggyil­kolt halála a címe az olasz Ennio Lorenzini 1875-ben ját­szódó, forradalmi töltésű tör­ténelmi drámájának, amely elsősorban a magvasabb al­kotásokat kedvelő nézőknek ajánlható. Végül a könnyed, zenés szórakozást kedvelők is örömüket lelhetik A fekete rák ollójában című, Alek- szandr Lejmanisz rendezte, a XVIII. században játszódó, zenés szovjet filmben. Benedek Miklós FILMFORGALMAZÁS Elkészült a tavalyi filmfor­galmazási mérleg. 1977-ben a házai filmszínházakat 2 mil­lió 400 ezerrel több néző ke­reste fel, mint 1976-ban. A magyar filmek nézőtábora 1,3 millióval emelkedett. A si­kerfilmek listáján szerepel az Árvácska, a Lúdas Matyi, a Kenguru, a Fekete gyémán­tok. A legnagyobb sikert a Lúdas Matyi érte el. A szov­jet filmeket 2,9 millióval töb­ben nézték meg. A tőkés or­szágok filmjeinek látogatott­sága 700 ezerrel volt keve­sebb. A szocialista országok filmjeit az előző évi 42.6 szá­zalék helyett 46.9 százalékkal többen nézték meg. HANGVERSENYEK A hagyományos filharmó­niai hangversenyeken kívül több más, rangos zenei tár­gyú esemény színhelye lesz Kecskemét. Kodály Zoltán szülővárosa ad otthont ápri­lis elején az ének-zenei álta­lános iskolák országos talál­kozójának. Májusban meg­rendezik a város iskolai ének­karainak seregszemléjét. Ha­todszorra kerül sorra a kül­földi és magyar hallgatók részvételével a Kodály-sze- minárium. NÉPTÁNCOK A magyar és a horvát nép­táncok rokoni kapcsolatait kutatja Jugoszlávia különbö­ző néprajzi tájain Vidákovics Antal koreográfus, a Baranya táncegyüttes vezetője. Főleg a Dráva mente és Dalmá­cia horvát táncait vizsgálja. A hazánkban élő horvátok táncai keverednek a magya­rokéval és számos stílus is­merhető fel a magyar és a horvát néptáncokban, az egy- másrahatás szempontjából. GYERMEKKLUB A lakóbizottság kezdemé- _ . yezésére gyermekklubot rendeztek be Szeged egyik városrészében, egy tízemele­tes lakóházban. Mivel a föld­szinten levő szárítókat és egy másik helyiséget a lakók nem használták, az illetékesek hozzájárultak a gyermekklub létrehozásához. Így most a télen is mód nyílik, hogy a szülők felügyelete mellett a gvermekek meleg helyen, kö­zösen játszanak. it Iliik, ka...?! B izonyosan önök is fel­figyeltek már kedves olvasók, hogy új, s gyakran hallható „szójáték”, beszédbetét-féleség harapó- zott el nálunk az utóbbi időben. Rádióban, televízió­ban, vetélkedőkön — irodal­mi, művészeti jellegű elő­adásokon, emlékműsorok alkalmával egyszerre csak azt mondja az előadó: — megemlékező, vetélkedőve­zető — „Ha azt mondom, hogy ... akkor te azt mon­dod ...” S mondja. A ma­gáét!... Legutóbb a televí­zióban Molnár Ferencre emlékezve „játszotta” a be­mondónő ezt a „ha mon­dom ... te azt mondod” új népi társasjátékot. Csak azt nem érti az ember, hogy mitől, s miért „tört” be mindennapi köznyelvünkbe. A „szójáték” költői, így egy-egy alkalommal — illő témánál, tehát illő alkalom­mal még meg is emésztené az ember. Azonban ha pél­dául Adyra emlékezünk, s emlékeztek is e formában! — vagy, mint legutóbb, Molnár Ferencre, őszintén szólva emlékezést, értékelést sértő ez a félreértésre, fél- reértékelésre alkalmat, le-' hetöséget adó kifejezési for­ma. Ha azt mondom Molnár Ferenc, te azt mondod rá, hogy a vígjáték, a ... hal­lottam többek között a Mol­nár Ferenc munkásságát említő néhány mondatos méltatás során. S arra gon­doltam: vajon ha ő azt mondta, én pont ezt mond- tam-e erre, amit ő velem mondatni akart?! Nem biz­tos. Sőt! Lehet, hogy az én véleményem, az én vissza- érzésem éppen más, abban a pillanatban, abban a szi­tuációban. S akkor miért? Miért kell azt mondanom, ha ő azt mondja, amit ép­pen ő mond...? Bonyolult ez kissé, de még egysze- ruob, mint az, ahogyan ezt egyes előadók, méltatók, emlékezők be akarják be­szélni, belém, hogy ha ők mondanak valamit, akkor én pont azt mondjam, amit ő helyettem elmond X.-ről, Y.-ról.) Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy ez az új felvett rossz szokás, rossz szójátékdivat sokak­ban rossz emlékeket idéz. Gyerekkorunkból, amikor a szülő, vagy felnőtt imigyen szólott hozzánk: „Ha én azt mondom, hogy ... akkor te befogod a szád és cselek­szel.” S ilyen emlékek elő- tolulása már eleve elvette az irodalmi emlékezés, ve­télkedés további hallgatásá­tól — megtekintésétől — a kedvet. S lehet, hogy a pél­da nem is gyerekkori, ha­nem felnőttkori. Mondjuk van egy „kemény” főnöke valakinek, akinek szavajá- í'ása: „Ha én azt mondom, hogy ez így lesz jó, akkor nincs mese...” És így to­vább — lehetne sorolni még a „szójáték” rossz emléket ébresztő hatását. Megértem én, hogy az ily módon méltató, beszélő, em­lékező jót akar: formát akar bontani. Kilépni a megszokott keretből. Mond­ván: miért úgy emlékez­zünk mindig, hogy X. ettől eddig élt, ezt és ezt tette jól, azt rosszul, ezért csak emléktábla és nem szo­bor ..., csak utcanév és nem emléktábla illeti, vagy illetné meg... Igen. Nem rossz, sőt dicséretes dolog, új, friss hangot keresni a régi, formális, elcsépelt he­lyett. De ne így! Ne félre- érthetően. Ne nevetségesen. Ne rossz helyen és rossz alkalommal utánozni azt, ami más alkalommal, eset­leg megállja a helyét. Nem tudom, hogy vannak önök vele, de én megfoga­dom: ha azt hallom ezen­túl valakitől, amikor mél­tat, hogy „ha én azt mon­dom neked, hogy Z ........ak­k or te azt mondod rá, hogy ...”, akkor én erre azt fogom mondani az előadó­nak — legyen bár számom­ra teljesen ismeretlen egyén —, hogy: „ha te azt mon­dod, akkor én azért se mon­dom azt, amit te mondasz, hogy mondanom kell a sza­vaidra! M ást mondok! Juszt is azt fogom mondani: „nekem ne mondjátok folyton, hogy „ha én azt mondom ... akkor erre te azt mondod”, hanem adjá­tok meg mindennek az igazi értékét, a. valóság hű, egyszerű és szép szavakkal formált idézésével. Nem el­csépelt, erőltetett, buta for­mulákkal ! Barcsa S. Idegenforgalom Alighanem gógus felfigyelt a televízió „Jogi esetek” műsorára: egy ■ gyermekbalesetről esett szó higgadt kifejezésekkel — mégis keserves érzelmeket kavarva. Enilékeztetésül: lab­dajáték közoen felcsapódott a labda a tornaterem meny- r.yezetén függő villanykörté­re. Az égő szétdurrant, s egy kisfiú, aki éppen felfelé né­zett, a szerteröppenő szilán­koktól elveszítette az egyik szeme látóképességét. Viszik azóta is orvostól orvosig, mű­téteken esik át, sajnos, mind­eddig eredménytelenül. Az égőről hiányzott a védő drótrács... A szülő elengedi reggel a gyerekét az iskolába. Még az ajtóból is utánaszól: vigyázz az úttesten, zebrán menj át, körülnézz! A közlekedés ezer veszélye aggaszt, mindennap arra gondolunk, csak épség­ben érjen az iskoláig, ne ér- .je baj útközben. Az iskola — mint esetleges veszélyfor­rás — a szülőnek jószerivel eszébe sem jut. Bízik a fel­ügyelet erejében, s méltán. Biztonságosan „üzemelő” in­tézménynek tartja az iskolát, s ez a feltevés — önmagá­ban — tökéletesen helytálló is. Százezernél több pedagó­gus ügyel az általános és a középiskolákban, szakmun­kásképzőkben arra is, sok Veszélyes iskolák egyéb elfoglaltsága mellett, hogy helyes mederbe tere­lődjenek a mozgási, játszási energiák, megőrizzék a rá­juk bízott gyerekek testi ép­ségét. A szándék és az eszközök tiszteletre méltóak. Kudarcok — sajnálatos sérülésekkel, néhol súlyos, sőt a legsúlyo­sabb következményekkel járó iskolai balesetek azonban — mindezek ellenére vannak. Nem is kis számban! A Pe­dagógusok Szakszervezetének munkavédelmi szakemberei nemrégiben vetettek számot az elmúlt esztendő baleseti mérlegével. Figyelmeztetőek az adatok. Körülbelül 12 ezer gyermeket ért úgynevezett iskolai baleset — megrázóan szomorú, hogy halálos követ­kezménnyel járó sérülés is történt. A balesetek 50—55 százaléka a testnevelési és sportfoglalkozások alkalmával történt. Az óraközi szünet az előkelő második helyet vívta ki a baleseti okok között. Követi .ezt a tanulmányi ki­rándulásoknál és a gyakorlati foglalkozásokon, a „kísérle­tes” tárgyak — biológia-, ké­miaórákon — bekövetkezett sérülések aránya. Maradjunk például az óra­közi szünet baleseti statisz­tikájánál. Sajnos, roppant egyszerű a magyarázat. Szű- kek az iskoláink, keskenyek a folyosók, kicsiny az udvar. Rohangáló, nyüzsgő kicsiket, serdülőket kell a néhány fel­ügyelő tanárnak kordában tartania. Nyitva állnak az ab­lakok, sok helyütt síkos mű­anyag borítás a termekben, folyosón. Arról pedig, hogy törhetetlen üveggel is el le­het látni a lengőajtókat, leg­feljebb hallunk, de nem al­kalmaz ilyesmit senki az új építkezéseknél. Gondnoki ha­nyagság miatt sokszor hiá­nyos a .tornatermek baleset- védelmi felszerelése — lásd védőbúra nélküli villanykör­ték stb.... Az ipari tanulók által használt gépek nem egy­szer ósdiak, védőburkolatuk, rácsaik megviseltek, babráló, kíváncsi gyerekkéznek nem eléggé ellenállók. Az iskolai kirándulásokon pedig az egy­két felügyelő tanárnak ezer szemmel kell figyelnie 35—40 gyerekre. Fára, sziklára mász­nak, kiszabadulva a tanítási órák kötöttségeiből. Hiba lenne a pedagógusok­ra hárítani a felelősséget. Elővigyázatosságukra mi sem jellemzőbb, mint hogy pél­dául a kémia-, fizika-, bio­lógiaórákon vegyszerrel, ké­sekkel dolgozó gyerekek kö­zött is igen kevés felügyele­tük idején a baleset. Az elő­idéző okok közül sokkal fi­gyelmeztetőbb — és fokoza­tos megszüntetésre vár ■— az iskolai szűkösség, a védőfel­szerelések hézagossága. Szük­séges a gondnoki, gazdasági, felügyeleti mulasztásokból eredő baleseti források el- apasztása is. Nagyon sok mú­lik azon, vajon időben cse- rélik-e a tanácsok az elavult tornatermi felszereléseket, kellően szigetelik-e az. építők, karbantartók az elektromos huzalokat; ellátnak-e védő- felszereléssel villanykörtét, gépet, elektromos berendezé­seket? Apró hanyagságok nyomán ível aggasztóan ma­gasra az iskolai balesetek grafikonja. Tauácsoknak, t“1!­nak, karbantartásnak — s természetesen a pedagógu­soknak is — sürgős leckét adnak a balesetek adatai. A gyerekeknek nemcsak az is­koláig kell eljutniuk bizton­ságosan, hanem — ugyan­úgy, épségben, sértetlenül kell hazatérniük onnan. Várkonyi Margit Az idei idegenforgalmi sze­zonban már új köntösében' fogadja látogatóit Kelet-Ma- gyarország egyik legérdeke­sebb műemléke, a nyírbátori gótikus református templom szomszédságában álló, fából készült harangtorony, ame- l'-et 1640-ben Bethlen Gábor fejedelem öccse, István épít­tetett. A helyreállítási munka májusra befejeződik. AZ IRINYI JÁNOS l VEGYIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA az általános vegyész és vegyipari gépész szakon kivül műanyagipari szakon is megindítja a technikusminősítést Jelentkezési határidő mindhárom szakra: 1978. március 31. Jelentkezési lapot és részletes információt az intézmény igazgatóságán kapnak az érdeklődők Cím: 3700 Kazincbarcika, Tardonai út 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom