Észak-Magyarország, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977. december 4., vasárnap A fiatal művészek „valami jót” akarnak Mint pénteki számunkban hírül adtuk, a KISZ Borsod megyei Bizottsága fórum jel­legű tanácskozásra hívta a megyében élő és alkotó fia­tal művészeket, és e gondo­latcserén javaslatot tett a Fiatal, Művészek Borsod me­gyei Stúdiója létrehozására. A javaslatot élénk érdeklődés fogadta, ezt tükrözték a fel­szólalások. Érdemes a hasz­nos tanácskozás után néhány gondolatot feljegyezni. Többen vitatták, vajon a stúdió elnevezés jó lesz-e, nem ad-e félreértésekre okot, fedi-e a létrehívandó közös­ségi megnyilvánulás igaz tartalmát. Alighanem szük­ségtelen előre a néven, a meghatározáson vitázni, hi­szen a profilja, jellege mar­kánsabban majd csak a gya­korlatban alakul ki, de mert valami néven nevezni kell az elkövetkezőkben, egyelőre maradjunk a stúdió megha­tározásnál. És nemcsak a meghatározásnál, hanem ki­csit a jellegnél is, mert a felszólalásokból kitűnően többen valami klubféle is­merkedési alkalmaknak ke­retet biztosító társuUíst em­legettek. Nem zárja ki a KISZ tervezte új stúdió a kötetlen találkozások, egy­más személyes megismerésé­nek lehetőségét, de nem arra alakul. Arra ott van például a Művészklub. Ezt a stúdiót társadalmi szükségesség hoz­za létre. E társadalmi szükségesség­ről beszélt Demo László elv­társ, a megyei pártbizottság titkára is, aki elmondta, hogy társadalmi fejlődésünkben az extenzív szakaszból az inten­zív szakaszba léptünk és a szocialista tudat fejlődésének mértékétől függ most tovább­lépésünk lehetősége. Napja­inkban rendkívül megnőtt az •szmei, politikai és kulturá­lis munka jelentősége. El­lentmondás mutatkozik ugyanis a politikai tudat fej­lődése és a világnézeti, er­kölcsi tudat, a szocialista műveltségi tudat előrehala­dása között. A műveltségi elemek bizonyos mértékig le­maradtak, ez ellentmondást szül és ennek a feloldása már napi művelődéspolitikai feladat. Ebből következően növekszik a művelődés és azon belül a művészetek tu­datformáló szerepe. Az em- oerek érdeklődése nő a mű- észetek iránt és ezért egyre nkább nagyobb szerephez jut nind a hagyományos, mind az alkalmazott művészet, mind a művészi értékű szó- akoztatás. S itt jelentkezik a most létrejövő stúdió tár- adalmi szerepe. A fiatal •üvészek akarnak tenni va- ■mit, jót akarnak tenni, az tettvágyuk és a társadalmi ükségszerűség találkozhat 'ben az új formai keretben, mely, ha jól felhasználjuk, agyszerű lehetőség a társa­dalom igényeinek és a mű­vészek igényeinek együttes kielégítésére. © Jó felfigyelni már az ala­kulás időszakában arra, hogy ez a tervezett stúdió nem valamiféle egylet, nem jóértelmű dilettánsok szárny­próbálgató köre kíván lenni, hanem olyan alkotó közösség, mégha meglehetősen laza kö- töttségekKel is, amelyben meghívásos alapon vehetnek részt a különböző művésze­tek művelői, mégpedig úgy, hogy a KISZ megyei bizott­sága az érdekelt művészeti szövetségek véleményezése alapján hívja meg a fiatalt részvételre. Néhány igen jó javaslat is elhangzott. Például: legyen ez a keret kapcsolateremtő a már ismert és a még kez­dő pályatárs között: legyen jó kapcsolata a művészeti szövetségekkel, de azok ne válhassanak a stúdiómunka merev keretévé, ne szűkít­hessék azt. Már eleve arra törekedjenek, hogy kerüljék a provincializmust; legyenek nyílt rendezvényei, amelyeken a tagságon kívül érdeklődők is részt vehetnek. A sok jó javaslat között természetesen — rejtve, vagy nyíltabban — fel-felbukkantak olyanok is, amelyek kicsit előreszaladva, sokkal inkább publikációs vagy szereplési lehetőséget kereslek, mintsem a közös­ségi munka módozatait. Ter­mészetesen a publikálási és szereplési lehetőségek bizto­sítása feladata lesz a stúdió­nak, de nagyon megszívle­lendő, amit Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője az egész stúdió egyik előkészí­tője mondott felszólalásában, nevezetesen, hogy azt is néz­zük, mit adhat a tevékeny­ségünk a társadalom számá­ra, ne csak azt, hogy önma­gunknak ■ milyen lehetőségei vannak. Roppant egészséges tünet, hogy már felajánlások is születtek. Tulajdonképpen még nem is tudják pontosan, milyen keretek között, mit fognak tenni, de már zené­szek közreműködést vállal- •nak rendezvényeken, építő­művészek a majdani otthon­hoz vonzó környezet terem­tését biztosítják, s általában mindenki tenni akar valami jót. Az alapvető célok között van az is, hogy az egyes művészeti ágakban működők „fordítsák le" egymásnak szakmai nyelven megfogal­mazott gondjaikat, kerüljenek közelebb egymáshoz a szak­mák, művészeti ágazatolt. Nem baj, hogy többen vala­miféle klubkeretet képzelnek el, ha nem az a végcél, ha­nem pusztán csak keret, és az se jó, ha önképzőkörrel tévesztjük össze. A KISZ megyei bizottsá­gának képviseletében Lajtos Ilona megyei titkár vázolta a legfontosabb célkitűzéseket. Erről korábbi tudósításunk­ban szóltunk is. Most az egyes művészeti ágazatokból alakuló tagozatok — az iro­dalmi, a képzőművészeti, az előadóművészeti tagozat — vezetői a KISZ megyei bi­zottságával közösen feldol­gozzák a huszonhárom hoz­zászólás igen gazdag tapasz­talatait, s úgy alakítják ki együtt a stúdió — még min­dig maradjunk ennél a szó­nál —' tevékenységének fő irányvonalát. A pontos meg­fogalmazása ennek, meg az erre épülő munkatervnek még ismeretlen. Egy bizo­nyos: a csütörtöki fórum jel­legű tanácskozás azt tükrözte, hogy a borsodi fiatal művé­szek valami jót akarnak csi­nálni, és többségük úgy akarja ezt a jót csinálni — hogy az a közösségnek váljék hasznára, a társada­lom igényeit elégítse ki el­sősorban. S ha ez a társa­dalmi igénykielégítés a fia­tal művész egyéni tettvágyá­val, önmegvalósítás szándé­kával találkozik, úgy mind a társadalom, mind a művész csak jól jár. Ebben segít majd hihetőleg a Fiatal Mű­vészek Borsod megyei Stú­diója. © Az elmúlt évtizedekben voltak fiatal művészek ré­széről kezdeményezések kü­lönböző körök, klubok, elő­adássorozatok, egyebek te­remtésére. E jó szándékú kez­deményezések többségben rö­vid életűnek bizonyultak. De most nem egy ágazat kezd valamit, most valamennyi művészeti ágban dolgozó fia­talok fognak össze, és mö­göttük áll mecénásként a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség. Megvan hát a lehetőség a tartós és tartalmas munká­ra, nincs gátja, hogy a fiatal művészek, ha valami jót akarnak, azt meg ne tegyék. Benedek Miklós Ifjúsági közművelődés Egyes pedagógusok köré­ben nem aratott osztatlan elismerést Szent-Györgyi • Al­bert emlékezetes tv-szerep- lése. Már ami az oktatással, neveléssel volt kapcsolatos. Ugyanis a lexikális tudás he­lyett a gondolkodási kész­ségnek, az ízlésnevelésnek a fontosságát hangsúlyozta. (Nem volt véletlen, hogy sze­gedi egyetemi rektorkodása idején mutatták be a Ham­letet ifj. Horváth István ren­dezésében.) Még sok-sok vitára, küz­delemre lesz szükség, amíg valamennyi tantestület elfo­gadja, hogy teljes embert nem lehet a tantervkeretek közé zárt oktatással nevelni. Igenis szükség van az isko­lán belüli és kívüli közmű­velődésre. Nem lógás, ha a tanulókat elviszik a filmve­títésre. a gyermekelőadásra, a múzeumba, a könyvtárakba. Természetesen akkor, ha tu­datosan előkészítik, utána esetleg tanári vezetéssel megbeszélik. Szinte hallom az ellenvetéseket. Igen ám, de a tanóra az tanóra, a szorgalmi idő az szorgalmi idő. Annyiféle terhelése van a gyereknek — nincs csúsz­kálásra idő. Ehhez csak annyit: ha jól csinálják, nem a lógás, a csúszkálás lesz a lényeg, ha­nem az élmény. Mindenki, aki hosszú éveket töltött is­kolapadban, tudja, hány ér­dektelen tanóra hullott ki az emlékezetéből. ugyanakkor mennyi minden ragadt meg egy-egy jól sikerült kirándu­láson vagy színielőadáson. (Különösen, ha maguk a gyerekek játszották, 'élték át a szerepeket.) Szó sincs arról, mintha szembe akarnánk állítani az oktatást a közművelődéssel. Csak az ellen a merev szem­léiét ellen küzdünk, ami hol­mi felesleges dísznek vagy az iskola presztízsszerző le­hetőségének tekinti — nem pedig az esztétikai nevelés eszközének! — a kórusokat, a kamarazenekarokat:, a di­ákszínjátszást, a versmon­dást. , Az új tantervekbe, illetve nevelési tervekbe — helye­sen — már bekerültek az említett közművelődési elvá­rások. Bizonyára elősegítik majd a szemléletváltozás meggyorsulását is. Az iskolavezetés eddig is támogatta — nemegyszer elvtelenül, valóban a gyere­kek tanulmányi előmenete­lének kárára — a felkészü­lést a különféle versenyekre. Ha bejön a jó helyezés, „mennybe megy” az illető művészeti csoport. Ha nem kerülnek az élvonalba, fa­gyos csend fogadja őket. Senkit, vagy alig valakit ér­dekel, mennyit csiszolódtak szellemiekben, ízlésben, mondjuk a helikoni játéko­kon szereplők. Ha pedig netán az iskolán kívül — mondjuk, a művelő­dési házba „csábítják” a di­ákgyerekeket, gyakran in­kább tantestületi gáncsosko- dásra. mintsem támogatásra számíthatnak. Szereplésük a versenycentrikus logika sze­rint nem az iskola, hanem a művelődési ház hírnevét öregbíti. Akkor, meg minek engedjük a mi gyerekeinket ott „terhelni”. Az. hogy eset­leg közösséget, örömet, mű­vészi élményt kaphatnak a diákok — nem fontos? Ezen a ponton jutottunk el a lényeghez. A korszerű ne­velő iskola csak gyermek-, csak diákközpontú lehet! So­hasem intézménycentrikus. Az iskolán belüli és kívüli if­júsági közművelődés harmo­nikus . fejlődése csak a régi merevségek feloldása árán képzelhető el. Horváth György Tízei! éves a 15. számú Általános Iskola Fennállásának 15. évfor­dulóját ünnepelte tegnap, szombaton a szirmai 15. szá­mú Általános Iskola. A ju­bileumi ünnepség már há­romnegyed nyolckor megkez­dődött. amikor az iskola igazgatója és pedagógusai két óra hosszára átadták az igaz­gatói és tanári feladatokat a diákoknak. Kicsit mások vol­tak ezek az órák, mint más­kor. s jóllehet, a feleltetések és az osztályozások komoly­nak számítottak minden osz­tályban, a megbízott diák­tanárok annak rend je s mód-- ja szerint „levezették” az órákat. (Ügy hírlik, közepes­nél gyengébb jegyet ezen a napon senki sem kapott...) Délelőtt fél 11-kor kezdő­dött az ünnepélyes úttörő­csapatgyűlés, ahol Macskás József igazgató ünnepi be­szédében méltatta az eltelt tizenöt évet. Jelenleg 453 ta­nulója van az általános is­kolának, ám ezen a napon a régi tanítványok közül is so­kan visszajöttek. Ezt a ta­lálkozást . tette bensőségessé az a kiállítás, amelyet a gye­rekek és az iskola pedagó­gusai állítottak össze az el­telt tizenöt év dokumentu­maiból. úttörőnaplókból, ré­gi fényképekből, osztálynap­lókból. Délután is sok szülő kereste fel az iskolát, ahol gyermekrajz, és oktatási esz­közök kiállítása várta az ér­deklődőket. Pedagógusbérek­pedagógusgondok A társadalmi munkameg­osztásban vitathatatlanul je­lentős szerep jut a pedagó­gusoknak, akiknek munkáját, mindennapi tevékenységéi, áldozatvállalását, s mindenek előtt a felnövekvő ifjúság ne­velésében, oktatásában betöl­tött alapvető szerepét, társa­dalmi szinten erkölcsi meg­becsülés övezte mindig is, noha ez nem járt mindig együtt az anyagi megbecsü­léssel is. Tény és való, hogy a pedagógusbérek messze el­maradtak az értelmiség más rétegeinek béreitől, s rosz- szabbul alakultak élet- és munkakörülményeik is. Mindezek éreztették hatásu­kat nemcsak a pedagógustár­sadalom közérzetében, de ré­szint ennek a rovására volt felírható az is, hogy sokan megváltak a pályától, s pe­dagógus diplomával más te­rületeken helyezkedtek el, sok volt a betöltetlen állás­hely. különösen a kisebb te­lepülések iskoláiban, de a szűkös anyagi megbecsülés rovására írható fel részben a pálya elnőiesedése is. Mind­ezek a tények pedig hátrá­nyosan befolyásolhatták, sőt befolyásolták is az oktat Ss- politikai célkitűzések megva­lósítását. így tehát politikai feladat is volt a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek ja­vítása, a pedagógusok béré­nek rendezése, amelyre né­hány hónappal ezelőtt, 1977. szeptemberében sor került. A Pedagógusok Szakszerve­zete Borsod megyei Bizottsá­ga e héten megtartott ülésén napirendre tűzte és vizsgálta a bérrendezés végrehajtásá­nak tapasztalatait, s többek között megállapította, hogy a szeptember 1-én végrehajtott bérrendezés mind nagyság­rendben, mind az érdekeltek körét tekintve az elmúlt évek legjelentősebb bérpolitikai in­tézkedése volt, hiszen az in­tézmények kisegítő dolgozói­tól, az egyetemi tanárokig, az oktatási intézmények vala­mennyi dolgozójára kiterjedt. Borsod megyében 12 558, Mis­kolcon pedig 3568 oktatásügyi dolgozót érintettek a bérpoli­tikai intézkedések, s nem­csak az alapbérek növeked­tek, hanem olyan reális, rég­óta sürgetett feladatok meg­oldására is sor kerülhetett, mint a tanítók heti óraszámá­nak két órával való csökkeii- tésére, a pedagógus óradij- rendszer továbbfejlesztésére, vagy a gyermekvédelmi fe­lelősök pótlékának bevezeté­sére. Mindezek régóta sérel­mezett — mondjuk meg, jo­gosan sérelmezett! —, meg­oldásra váró feladatok vol­tak, amelyek rendezését sür­gette nemcsak a jogos igény, hanem az is, hogy hatéko­nyabb előrelépésre, a színvo­nal növelésére másként aligha lenne mód. Mindezek persze korántsem jelentik azt, hogy a pedagógus élet- és munka- körülmények javítása terén nincsenek további tenniva­lók, de kétségtelen tény, s erről számolhatott be a Pedagógusok Szakszerveze­tének megyei bizottsága is, hogy jelentős változások tör­téntek, melyek egyértelműen pozitívan befolyásolták a pe­dagógusok hangulatát, s poli­tikai hatásuk pozitív. Abban viszont, hogy erre a megállapításra juthatott a Pedagógusok Szakszervezete, kétségtelenül nemcsak a bér­rendezés ténye, hanem a bér­rendezés . megvalósításának körültekintő és demokratikus megvalósítása is közreját­szott. A júliusi—augusztusi előkészítő szakaszben a szí» szervezet több fórumon ' — személyes elbeszélget^ ken és tanfolyamon — fő lalkozott a bérrendezés vél rehajtásával, a rendelkezés1] álló összegek szétosztásai figyelembe véve a vég?* munkát és a pályán eltölt® időt. A döntések meghozat1’ la előtt általában kikértékf tantestületek véleményét 11 s így biztosították a den# ratikus és igazságos bérié lesztés lehetőségét. Nem n letten így, hogy a végreM tásról való tájékozódás P# tív mérleget hozott, s fl»e* állapítható, hogy a szakít?| vezeti bizottságok, jogköréi bői adódóan jól képviseli\ a tagság érdekeit. Elsősor# a minimumtól való elmor dóst kívánták csökkenteni,j sikerült jórészt megvalósíts] azt1 is. hogy a kiemelten j munkát végzők anyagi e'í mérését is megoldják. — természetesen —, az íl)'1 differenciálás a jövőben j, vóbbra is jelentkező fein« marad. Mint ahogyan — termei tesen —. nem oldhatott minden gondot ez az alap], tőén pozitív rendelkezés Se A pedagógusok továbbra j megoldást várnak példáuj\ napközis tanárok. ta nil, óraszámának csökkentéséi>[ megoldatlan még a diáM honi nevelők helyzete \ hogy csak kettőt említs®, a gondok közül. A bérre zés és az elkövetkező bérfejlesztései viszont . adják a lehetőséget »n hogy az igazán jó műn? végző, lelkiismeretesen, dolgozó pedagógusok mu julc alapján kerüljenek a gi elismerésre. Végezeté azt hisszük — jól jel' közvéleményt annak a v pedagógusnak a nyilatl ta. aki így fogalmazott: litikai szempontból sem zömbös. hogy a jövő net# dékét megelégedett emb# nevelik, oldatják-e!” W hogy az oktatáspolitika adatai, tegyük hozzá. nÖ# vő feladatai számára sen# zömbös. hogy miként al# a pedagógusok életkoriig nye, s rnegteremtjük-e a ( vánt munkához a szükség feltételeket. Azt, hogy ( kényszerítjük-e a pedagóf sokat a megterhelő, s vS ván a munka színvonalát1 rovására történő többletót vállalására, vagy olyan él feltételeket biztosítunk f- mukra, amelyet a társa11 mi munkamegosztásban * töltött szerepük, s vé# oktató-nevelő műnk»] alapján már régen megért] meltek. Említettük már. hogy f1 gvénk pedagógus társadat nak — de hazánkénak is! közérzete jó. S nyilvánv» an ez elsősorban az old^ nevelő munkában éred majd pozitív hatását. A 1 dagógusok munkakedvé lelkesedésére pedig szült1 van ahhoz, hogy az old»1, politikai párthatározat adódó feladatokat, a t tanévben életbe lépő új adatokat maradékta# megvalósíthassuk. S adódnak a szakszervezet | vább! feladatai is. amit 1 fogalmaztak meg: eddiginél többet kell tent# az elért átlagbérszínv# megtartásáért és követ!# tes fejlesztéséért..A*j társadalmi szinten érvény^ teni az anyagi elismerést) az eddig is meglévő erl'™ megbecsülés mellett. Csutorás Annámé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom