Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

* 1977. november 13., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 \ mezőkövesdi modell Az ózdi acélgyártók dicsérete (II.) iK. 1» slí Ü­;ül ír­ül. jt' és itl ;0­á­it­;e­jst >e­ó­lg' 11' 3t"| l —1 csodálkoztak, ami- a közelmúltban a Nyir- háza-Sóstón megrendezel I ellegü mezőgazdasági ki- táson, ezen a kisáruler- ést segítő és eredményeit i'ezeniáló seregszemlén ;it- ijlolták a MÉM elismerő (éltjeit a kistermelés élen- iinak. Megyénkből ugyan- i legjobb „háztáji” gazdák b. mint egyharmada a. tőkövesd és Vidéke Áfész- tartozó községekből ke- 1 ki. Amikor azonban a llítás látogatói eljutottak a tökövesdi áfész részlegé- , megértették, hogy Ta- s Pál, Kada János, Möl­ül ár Ion, Tari Károly és négy társuk kitüntetése , az egész országnak jó' Iául szolgáló „modellnek” •ó elismerés. A mezőkö- diek tablói, képei, a szem­lető számok, grafikonok anis meggyőzően bizonyí- ák, hogy ez a szövetkezet dsárulermelésben, annak 'vezésében, segítésében, a nclt, értékek felvásárlásá- . e nem új, de jelentösé- jez méltó helyre csak nem- t, egész „ágazati” bo- tásában néhány lépésre re jár másoknál. néhány számmal, 1 is bizonyítani, hogy tartanak Mezőkövesden a hátsó udvarok, pa- porták árutermelési le­nek hasznosításá- Az áfész idei összes fel­meg fogja haladni 50 millió forintot. Ebből ek szerint 30.3 millió int volt, de az év végére idegy 35 millió lesz a 21 ^csoport csaknem 2000 fiának közös áruértékesíté- l (1970-ben még csak 345 a szakcsoportok tagjai- száma, s árutermelésük érte el a 2 millió íorin­Az áfész öt sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoportjának tagjai először 1973-ban érté­kesítenek számottevő meny- nyiségű. akkor összesen 4400 hízott sertést. 1975-ben már a 7904 hízó értékesítésénél tartottak, s az 1976. évi or­szágos sertéshizlalási ..mély­pont” ideién, itt is 5221 hí­zóra csökkentek, de az idén már újabb csúcsnál tartanak mintegy 9100 hízott sertés’ tud felvásárolni a szövetke­zet^ Az országnak dollármillió­kat jelentő házinylótenyész­tésben is érdemes tanulni a mezőkövesdiektől. A hátsó udvaroknak, kamráknak eb­ből az exportcikkéből 1972- ben 683 ezer forint értékben 10 400 darabot értékesítettek. Az elmúlt évben már 43 ezer vágónyúlnál tartottak, az idén pedig csaknem 55 ezer darabot exportálnak, ami több, mint 4.5 millió forint árbevételt hoz a kisállatte­nyésztők „konyhájára”. A padlásokon, kis dúcok­ban „termelhető” exportcik­ket, a galambot, sokáig csak amolyan „dísznek” tartották, s legfeljebb azért, hogy „kéz­nél legyen a jó levesnek va­ló”. 1974-ben 312 darab hús­galambot már el is adtak ti­zenegyezer valahány forin­tért. Á megalakított galamb- tenyésztő szakcsoport tagjai az idén 7000 húsgalambot ex­portálnak, több, mint 332 ezer forint értékben. A kiskerti zöldségtermelési, főleg a fólia alatti primőr­termelést minden hagyomány, helyi tapasztalat nélkül kezd­te néhány esztendeje szer­vezni az áfész. A szándékot (javítani a rendkívül rossz ellátáson) mindehki dicsérte, de nagyon kevesen hitlek ab­ban. hogy e hagyományok nélküli ágazatban jelentős lesz e vidéken a kisáruler- melés. És néhány év alatt a mezőkövesdi ..modell” nem­csak megyénkben, de az egész országban követendő, ió példa lett. Az elmúlt év­ben a zöldségtermelő szak­csoporuágoklól 1 millió 85b ezer forint értékű zöldségei vasul'oltax fel. Az idén, ami­kor a zöldségárak koránt sem voltak olyan kedvezőek, 4 millió forint körüli a fel­vásárlás. A korai, íoliás sza­kaszban például tavai". 339 ezer lej. az idén 513 ezer lej salátát küldtek csau az áfész útján a piacokra, ebből 230 ezrei exportra. Paradicsom­ból 1976-ban 600 mázsa, az idén 1300 mázsa volt a fel- vásrlás, s uborkából is a ta­valyi 320 mázsáról 620 má­zsára „futott’ fel e most már egyre szakszerűbben müveit fóliák, kiskertek termelése. A Mezőkövesd és Vidéke Áfész kisárulermelést segítő, szervező munkája, e ma már több tízmillió forint értékű árut eredményező tevékeny­sége az egész ágazat korsze­rűbb irányítási rendszerét is igényelte. Az országban egye­dülálló szervezési megoldást valósítottak meg: létrehoz­ták az úgynevezett mezőgaz­dasági üzemet. A palántael­látástól, illetve a tenyészállat- ellátástól. a szaktanácsadástól a felvásárláson keresztül egészen az értékesítésig, ha kell a tárolásig, mind na­gyobb mértékben a feldolgo­zásig (húsüzem, hűtőtároló, tervezett savanyító és kon­zerváló) a mezőgazdasági üzem irányítása alatt min­den ami a kiskertek, a hátsó udvarok árutermelésé­vel kapcsolatos. • Eddig is nagyon sokan fi­gyelték a mezőkövesdi „mo­dell” kisárutermelést szerve­ző tevékenységét, s néhány helyen már követték is a példát. A most következő té­li hónapok igén alkalmasak arra', hogy mind több fo­gyasztási szövetkezetből men­jenek el tanulni a mezőkö­vesdiekhez, akik minden ed­digi tapasztalatot átadnak, minden „titkot” szívesen el­árulnak. (p. s.) Gazdagodik az edelényi járás é* 3' r p' e' •3> ft­í-3. é' í K" 3' 9 'fi ■V e' 5 ■ó' 0' 0' 1» r inamikusan fejlődnek íyénk északi területének, cdelényi járásnak a köz­li is. Az ötödik öléves 'időszakban 180,7 millió utol fordítanak fejlesztés- 33 százalékkal többel, it az elűző öt évben. Fel- 1 összesen 290 lakás, eb- 16B-at az edelényi bá- szok családjai kapnak. Az szségügyi ellátást javítja id a programban szereplő szségház, és gyógyszertár amint két anya és gyer- cvédelmi tanácsadó léte- se. Tucatnyi új óvoda il különböző községekben, k összesen 440 személye- lesznek. Ezenkívül átad- : négy iskolai tantermet. tornatermet, négy busz­tól. egv házasságkötő ter­ít, az. elkövetkezendő évek- jt Előírja a terv egy pnyv íz -tisztítómű 1 é t r e h o - ját. 22 kilométer járda és [ km vízhálózat megéníté- í Az utak korszerűsítésére {millió forintot fordítanak. Hogyan halad az elképze­lek megvalósítása? írről volt szó a minap plényben és Bódvaszila- i a községi és nagyközségi [ácsok pénzügyi csoport­vezetőinek és gazdálkodási előadóinak összevont érte­kezletén. Mint azt Dienes János, a járási hivatal pénz­ügyi osztályvezetője és Kört- vély Sándor tervezési cso­portvezető elmondta; az idén is sokat fejlődött, gyarapo­dott az edelényi járás. A költségvetés 85 millió forint volt, ebből a tanácsi intéz­mények működését finanszí­rozták. Fejlesztésre várható­an 39,2 milliót költenek a 62 községet magába foglaló já­rásban, többet, mint azt elő­zőleg terveztél!. Ennek pedig a mintegy 66 000 lakos látja hasznát, hiszen a beruházá­sok — az életszínvonal nö­velését szolgálják. Az idén Edelényben 32, Al-, beritelepen 24, Szendrőn 9. Rudabányán 1 lakásba köl­tözhetnek be a lakók. Aggte­leken már átadták az anya- és gyermekvédelmi tanács­adót, illetve a hozzátartozó szolgálati lakást. Kurityán- bn jó ütemben épül az ál­talános orvosi, fogorvosi ren­delő és gyermekvédelmi ta­nácsadót, valamint két or­vosi és egy védőnői lakást magábaiőglaló egészségház. s a munka a jövő évben feje­ződik be. Szendrőn ugyan­csak elkészült már az új gyógyszertár, valamint a ta­karékszövetkezet. Az 1977. év krónikájához tartozik, hogy Edelény 25 sze­mélyes óvodával és egy is­kolai napközi otthonnal gaz­dagodik. Az év közepén fel­avatott ifjúsági ház egyre inkább beváltja a hozzáfű­zött reményeket, s jól szol­gálja a fiatalok művelődését. A járás székhelyén új, napi 500 köbméter teljesítményű szennyvíztisztító művet he­lyeztek üzembe; a járásban a vízhálózat az idén 2.5 km-rel. a járdák hossza 4,2 km-rel bővült. Végül, de nem utol­sósorban: megkezdték Bódvn- szilason a két iskolai tante­rem" és egy tornaterem kivi­telezését. s ezeket 1979-ben vehetik birtokukba a gyere­kek. A jövő évi feladatok is Tja- sonlóan nagyok és szépek. Lakásból például 84-el épí­tenek. ebből 72-Ő1 Albertte- lecen. az éoülő óvodákban összesen 125 férőhelv lesz. Korszerűsítik a közvilágítást Ragályon és különböző köz­ségekben megépítenek 1 km vízhálózatot. K. L. Ä mínusztó a pluszig Kirchknopf András üzemve­zető Előző cikkünkben megír­tuk, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek acélműi gyárrészle­ge a tervek teljesítését te­kintve az idén májusban a mélyponton volt. A tervhez viszonyítva 14 ezer tonna acéllal voltak „adósak”. En­nek számos olyan oka volt, amely az acélgyártás fejlesz­tésével együttjáró rekonst­rukció számlájára írható. Természetesnek tűnik és tűnt is abban az időszakban, hogy a rekonstrukció zavaró 1 ha­tása negatívan befolyásolta a" termelőmunkát. Több ide­gen kivitelező vallalat dol­gozott az amúgy is nehéz és veszélyes munkaterületen. Az ezt követő vizsgálatok, ve­zérigazgatói értekezletek és az acélműi dolgozók, kom­munisták aktívaértekezlete, emellett azonban számos — elsősorban az üzem- és munkaszervezéssel kapcsola­tos — hibát és hiányosságot is feltárt. Ennek megfelelő­en in ;kedéseket foganato­sítottak és a vezetésben személycserékre is sor ke­rült. A vezetői színvonal ja­vulásának, a gazdasági veze­tés, a párt- és a tömegszer­vezetek jó együttműködésé­nek, a sokat próbált acél­műi gyárrészleg dolgozóinak köszönhető, hogy szeptember közepére korábbi tervlema- radasukat pótolták. Közben felépült és termelni kezdett az új, nagy kapacitású oxi­géngyár. Az oxigén belépé­sével új, úgynevezett oxigé- nes intenzifikálású technoló­giát sajátítottak el a munká­sok. Az oxigén belépése le­hetővé tette, hogy jelentős mértékben meggyorsítsák , a gyártási folyamatot. Míg a régi technológiával naponta 3200, az újjal mostanában már rendszeresen 3700 tonna acélt állítanak elő. Novem­ber 10-ig az acélmű négy és fél ezer tonnával terme , többet, mint amelyet a terv időarányosan előirt. .Tói emlékszem még arra. hogy az év közepén milyen volt a hangulat az acélmű­ben. Girászin András, a ma­gas kitüntetéssel rendelkező brigádvezető most így emlé­kezik erre: — Annak idején a re­konstrukcióval járó zavaró tényezőkre figyeltünk első­sorban. Azóta megtanultuk, hogy nem ez a- lényeg. Csirmaz András művezető Együtt kell élnünk a re­konstrukcióval, hiszen erre szükség van. Szükség van a népgazdaság, a vállalat és a mi érdekünkben egyaránt. Rájöttünk arra, hogy legfon­tosabbfeladatunk a rekonst­rukcióval járó problémák ha­tásának csökkentése. És fel­ismertük azt is: ahogyan ha­lad előre a rekonstrukció, ügy lesz egyre jobb a mi helyzetünk is. Fogalmazhat­nék úgy is, hogy rosszabb már nem lehet, csak jobb. És ez így is van. Ahogy nö­vekedtek munkasikereink, úgy lett egyre vastagabb a boríték. Polencsik József, az acél­műi gyárrészleg új vezetője egy kimutatást tett elém. Ezek szerint 1977 harmadik negyedévében a dolgozók egy hónapi átlagkeresete kö­zel 1000 forinttal volt ma­gasabb, mint a múlt év ha­sonló időszakában és közel 600 forinttal volt több ha­vonta, mint az első félév­ben. Ez az átlag. Girászin András brigádvezető márci­usban 4500 forintot, október­ben 7000 forintot keresett. Kirchknopf András, az ön­tőcsarnok új üzemvezetője még csak 28 éves. A Miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem elvégzése után egy évig gyakornok volt, azután egy évig jelenlegi helyén műve­zető, majd egy léi évig üzem­vezető-helyettes. Most az acélmű és talán az egész gyár legnehezebb és legve­szélyesebb részlegének — há­rom és félszáz embernek a vezetője. Rászolgált a biza­lomra. hiszen még az olyan régi szakemberek is tisztelik és becsülik, mint Girászin András brigádvezető, akit a többiek Nagypapának szólí­tanak. Tudásának, munkást tisztelő emberségének, szer­vezőkészségének nagy szere­pe van abban, hogy az acél­mű ilyen sikereket ért el. Nem sajnálja a manapság oly divatos, elméleti, kutatói munkaköröket, beosztásokat. Ugyanolyan munkásruhát vi­sel, mint beosztottjai, osztá­lyos társai. Talán csak a fel­ső zsebéből kikandikáló lo­garléc árulkodik arról, hogy vezető. A fiatal műszaki szakembert egy üstmester és a KISZ-alapszervezet aján­lotta 1975-ben a párt tagjai­nak sorába. — Most az a legfontosabb feladatunk — mondotta, így fogalmazott: „feladatunk!" —, hogy az új technológiát maximálisan elsajátítsuk, jól tudjuk alkalmazni, hogy az új tecnnológia szinte a vé­rünkké váljék, és éppúgy rutinszerűen használjuk, mint a régi technológiát. Ezért a munka mellett, azzal együtt még igen sokat kell tanul­nunk. Fontos feladat volt, ma is az és holnap is az lesz, hogy tovább szilárdítsák a mun­ka- és a technológiai fe­gyelmet.. Szóltunk már arról,' hogy az acélmű az egyik leg­nehezebb és legveszélyesebb gyárrészlcg. Ezen belül is az öntöcsarnok kívánja meg a legtöbb figyelmet. Szakem­berei! véleménye szerint ilyen viszonylag kis, szűk és zsúfolt területen sehol a vi­lágon nem termelnek annyi acélt, mint itt. Nem vélet­len, hogy a szeptemberben megtartott kommunista aktí- vaértekczletnek egyik leg­fontosabb mondanivalója ‘az volt, miszerint uz acélmű­ben. az öntőcsarnokban ki­emelten gondoskodni kell a munka- és a technológiai fe­gyelem betartásáról és be­tartatásáról, a balesetvédel­mi szabályok és előírások megtartásáról. Nem egysze­rű feladat ez ott, ahol a ter­melőmunka mellett más, ide­gen vállalatok is dolgoznak a rekonstrukció megvalósí­tásán. És ez nem egyszerű azért sem, mert itt nem ele­gendő a szép szó, az agitá­ció, a propaganda. Itt bi­zony büntetni is kell! Ebből a szempontból kulcshelyzet­ben vannak a művezetők, így beszél erről Csirmaz András, öntőcsarnoki műve­zető: — Most igen fontos, hogy oktassunk és ha kell, fele­lősségre vonjunk. Egy-egy művezető keze alá 60—80 ember tartozik. Lényegesen nehezebb a munkánk a re­konstrukció zavaró tényezői­vel egyetemben, ugyanakkor a termelés tempója nagy mértékben felgyorsult. Nem népszerű feladat ellenőrizni, és ha kell felelősségre von­ni, figyelmeztetni, hiszen az utóbbiaknak an ági kihatá­sa is van. De meg kellett és meg kell tenni munkatársa­inkkal és sokszc : még bará­tainkkal szemben a terme­lés és testi épségünk érdeké­ben. A rekonstrukció még a jö­vő év közepéig tart. Az acélműi gyárrészleg dolgozói most azt tartják legfonto­sabb feladatuknak, hogy az ezzel kapcsolatos zavaró té­nyezőket a lehető legkisebb­re csökkentsék, szűkítsék azt a távolságot, ami ma meg megvan az új technológia és a még h ián'’zó műszaki bá­zis között. Becsülettel eleget akarnak tenni annak a vál­lalásuknak. miszerint az idén terven félti 20 ezer ton­na jó minőségű acélt adnak a népgazdaságnál!. Szöyeg: Oravec János Kép: Laezó József Az önlőcsarnokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom