Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1977. november 13., vasárnap Múzeumi hónap után «I rr | n J r t 8 rt f r r is es m eteiepes IVAN OV Csehov színművének bemutatója a Miskolci Nemzeti Színház!) Befejeződött az idei mú­zeumi és műemléki hónap, s ha statisztikai adatok nem is állnak pillanatnyilag rendel­kezésre — bár nem is szük­ségesek —, érdemes vissza­tekinteni október heteire, november első napjaira, s számbavenni, mit eredmé­nyezett a rendezvények sora Borsodban, mit jelentett a tu­dományos és a közművelő­dési életben. Dr. Szabadfalvi Józseffel, a Herman Ottó Múzeum igazgatójával, a Borsod me­gyei Múzeumi Igazgatóság vezetőjével tekintjük át a múzeumi hónap eseményeit. Már a múzeumi hónapot megelőző nyilvános beszélge­tésünkben is hangot kapott az a törekvés, hogy az idei akció során nem a számsze- rüs g növelése, a sokfelé tar­tandó rendezvények sora a cél, hanem a koncentráltabb, summ ázol (abb alkalmak) szer­vezése, előkészítése és — ter­mészetesen — célszer lebo­nyolítása. A hónap végezté­vel úgy tűnik, e törekvés helyes volt, jó eredmények­kel járt, s érdemesnek mutat­kozik a jövőben további koncentráltságra, ugyanakkor a kevesebb helyen és alka­lommal mind tartalmasabb előadások. tanácskozások szervezésére összpontosítani az erőket. Az elmúlt hónap­ban a megyeszékhelyen ' is kevesebb volt a múzeumi rendezvény, mint a korábbi hasonló időszakokban, de ez semmiképpen sem jelentett minőségi visszalépést. Ugyan­akkor egyes vidéki helyeken, ■elsősorban Szerencsen vi­szont nagyobb arányú előre­lépés tanúi lehettünk. Sze­rencsen a helyi múzeum tíz­éves jubileuma adott jó ke­retet a tartalmasabb sorozat­hoz. A borsodi múzeumi hó­nap — ismereteink szerint — országos összevetésben is fi­gyelmet érdemel, eredmé­nyeivel az élen járók közé sorolandó. m A kevesebb, de kiemelke­dőbb rendezvény azt a köve­telményt támasztotta, hogy a különböző kiállításokat, ta­nácskozásokat, egyebeket fo­kozottabb gonddal válogassák és készítsék elő. Miskolcon feltétlenül kiemelkedik, s joggal tart számot országos visszhangra A Peiró-gyűjte- mény remekei című, a mú­zeum Képtárában megnyílt kiállítás, amelynek látoga­tottsága az eltelt tietek alatt soha nem tapasztalt mérete­ket öltött. Lehet, hogy e ma­gas látogatottságban közre­játszik a kuriozitás, némi kí- váncsiskodás is, de a bármi­lyen indíttatású képtárláto­gatás végül is érdeklődést kelt, megfogja a látogatót, fontos közművelődési funkci­ót' lát el. A Petró-gyűjlemény egyébként külön elemzést, bemutatást, külön gondolat­sorokat kíván. A tudományos életben ki­emelkedő éseménynek te­kinthető az a tanácskozás, amit a múzeumi1 hónap ke­retében Miskolcon tartottak a manufaktúrák történeti ku­tatásáról, s amely ez orszá­gos kutatási folyamat, sok esztendős tudományos mun­ka központi irányítójaként a miskolci Herman Oltó Múze­umot jelölte ki. Ebben a mun­kában országos történelem­tudományi intézmények, a ti­zenkilenc megye múzeumi szervezetei működnek közre, és legelső feladat e közös munkával megszerkeszteni azt a topográfiát, amelyre a to­vábbi kutató- és feldolgozó­munka majdan alapul, A XVIII. század közepétől a XTX. század közepéig terjedő ■gy évszázadnyi időszak ipar- történeti kutatása eddig meg­lehetősen elhanyagolt terület voll mind az időszakot, mind pedig az arra jellemző ipari jellegzetességeket illetőleg. A manufaktúrák mostohagyer­mek sorsát kívánják most feloldani, hiszen az ipari ka­pitalizmust megelőző korszak termelési viszonyainak feltá­rása nélkül a társadalmi is­meretek sem lehetnek telje­sek, s ezért igen nagy a je­lentősége ennek a tudomá­nyos kutatási akciónak. En­nek pontos körülhatárolása az elmúlt múzeumi hónap bor­sodi eseményeinek talán leg­értékesebb tudományos ered­ménye. Figyelmet érdemel a nem­zetközi együttműködésben tett előrelépés is. A* Herman Ottó Múzeum hosszú évek óta tart kapcsolatot a kelet- szlovákiai múzeumi szervek­kel, s a Herman Ottó Mú­zeum Közleményei című ki­adványsorozatában ,— Szlo­vákiai téka címmel — rend­szeresen számot ad a szom­szédos, területek etnográfiai tevékenységéről. Ez a kap­csolat most jelentős mérföld­kőhöz érkezett, mert A mú­zeumok szerepe, közművelő­dési eredményei és feladatai Kelet-Szlovákjában címmel, az ottani múzeumi élet több vezetőjének részvételével, il­letve közreműködésével ta­nácskozást tartottak — az előadó és a korreferensek egyaránt a vendégek közül kerültek ki —, s ez a továb­bi együttműködést sok te­kintetben előbbre segítette. <© Szinte csak felsorolássze­rűen, de feltétlenül megkell ; múzeumi hónap eredményei között említeni a szerencsi múzeumi névadást: az intéz­mény' október 14-töl Zemp­léni Múzeum néven műkö­dik, s ezzel egy történelmi tájegység neve ily módon is hangsúlyt kapott. (Hasonlóan a történelmi Abaúj is az En- csen megnyitott gyűjtemény nevében.) A szerencsi múze­um tízesztendős, s a múzeu- mi hónap ;ó alkalom volt a számvetésre. Az új kiállí­tás — Művészetek a képes levelezőlapokon — pedig egy kísérleti kiállítás-sorozat má­sodik ígéretes darabja. Isme­retes', hogy a Zempléni Mú­zeum sok százezres képes levelezőlap-gyűjteménnyel rendelkezik, s annak anya­gából tavaly, a Történelem a képes levelezőlapokon című kiállítás anyagát válogatták ki, most bedig a művészeti témát, s ezt a tematikus vá­logatássorozatot kívánják kí­sérletként, de már érzékel­hető sikerrel folytatni. A szo­cialista üzem és a múzeum kapcsolatában évek óta ki­emelkedő eredmények mutat­hatók fel a LÁEV és a Her­man Ottó Múzeum együttmű­ködésén belül. Most Őskori cmfekek Borsodban címmel rendeztek üzemi kiállítást —. amely bármely nagyvárosban is megállta volna helyét —, és több előadást tartottak a helyszínen.. Kondor Béla em­lékkiállítását Lenin városban mutatták be, felújították a Múzeumi hétfők népszerű előadás-sorozatát, amelynek sikerére jellemző, hogy nem egy esetben nem fértek el az érdeklődők a Herman Ottó Múzeum előadótermében. Vé­gül, feltétlenül említést ér­demel a Borsodnádasdi Hely­történeti Gyűjtemény szer­vezte kiállítás és találkozó, amely a vasasok szakszerve­zetének hatvan évvel ezelőtti helyi megalakulására, illetve a helyi csoport megszületé­sére emlékeztetett. Az ‘ Észak-magyarországi üveghuták című időszaki ki­állításról, amely a jövő év tavaszáig a Herman Ottó Mú­zeumban látható, már koráb­ban megemlékeztünk, de is­mételten a. hónap kiemelke­dő közművelődési eredményei közölt kell rá emlékeztet­nünk. © Visszatekintő számveté­sünkben nem soroltuk fel az összes előadásokat, rendezvé­nyeket, csali azokat említet­tük, amelyek a tudományos, illetve közműv.elödési előbb- relépésben különösen jelentő­sek. Feltétlenül közművelő­dési eredménynek kell te­kintenünk a. legreprezentatí­vabb kiállítás, a Petró-gyűj- temény iránti érdeklődést, a szerencsi és az üvegtörténeti kiállítások, a LÁEV-rendez- vények őszinte sikerét, s azt, hogy a kiemelkedő tudomá­nyos eredmények mellett e hónap során is közelebb ke­rüli a múzeum a nagyközön­séghez. Benedek Miklós Uj könyvek A Kossuth Könyvkiadó megjelent újdonságai közül első helyen említjük Kádár János Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista haza- fiság című kötetét. A 450 ol­dalas, szép kiállítású könyv Kádár Jánosnak a nemzet­közi kérdésekkel foglalkozó ításait. beszédeit, interjúit tartalmazza, folytatásaként a közelmúltban megjelent bel­politikai témájú előző kötél­nek. A könyv, alapján az ol­vasó áttekintést nyer az MSZMP nemzetközi. tevé­kenységéről, a magyar kül­politikáról. a- nemzetközi munkásmozgalom aktuális kérdéseiről, s mindarról a nagy változásról, amely az elmúlt két évtizedben a nem­zetközi életben végbement. Marx—Engels Műveinek so­rozatában most. jelent meg a 38. kötet: Kari Marxnak és Friedrich Engelsnek 1891— 92-ből származó levelezése. Kooeczi Béla A magyar kul­túra harminc éve (1945— 1975) második, átdolgozott és bővített kiadásban látott nap­világot. A szerző bemutatja a szocialista művelődéspoli­tika főbb jellegzetességeit és szakaszait, a tudomány funk­cióit az új társadalomban; az irodalom és a művészetek társadalmi hivatását, vala­mint a magyar kultúra és a világkultúra összefüggéseit. Ugyancsak újabb, átdolgozott kiadásban került a könyves­boltokba a Közgazdasági Le­xikon (szerkesztette: Gyenis János). A lexikon újabb megjelentetését a közgazda­ságtudományok fejlődése, s nem utolsósorban a közgaz­daságtudományok és a gaz­dasági élet iránt érdeklődő olvasóközönség növekvő igé­nye tette szükségessé. A Móra Könyvkiadó újabb kiadásban megjelentette Mil­iők Éva Fogoly a vártorony­ban című Ady-életrajzát. A népszerű Delfin-sorozat új kötete, Szombathy Viktor könyve Az őrnaszád foglyai. Az érdekes, izgalmas gyer­mekregény a reformkorról szól, arról, hogy a komáromi gyerekek az erőd mellett horgonyzó őrnaszádról ma­gyar politikai foglyokat sza­badítanak ki, majd a bécsi rendőrség kopói elől együtt menekülnek. A magyar— csehszlovák közös könyvki­adás keretében látott napvi­lágot — a pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban —, Jan Navraül, Az igazi nagy szív című ifjúsági re­génye. A könyv főszereplője Alica. az érettségi előtt álló diáklány, aki — mint a többi vele egykorú, sok más fiatal — sehogy sem tud összhang­ba kerülni környezetével. A Búvár zsebkönyvek sorozatá­ban jelent meg a háziasított madarakat és emlősállatokat bemutató Háziállatok című kötet. Patay László és Mu- vay Róbert közös munkája., A mai Leningrádot mutatja be csaknem száz fekete-fehér fotó segítségével Csathó Ist­ván könyve. „Voltam fiatal, lobogó, őszinte, okos . . . dolgoztam es reméltem, tíz másik helyeit, szélmalmokkal verekedtem. . . És ime, most milyen kegyet­len bosszút állt rajtam az élet, amellyel csatáztam! Kettétörtem! Harminceszten- dös fejjel már öreg vagyok, házikabálot ■vettem fel. Ne­héz fejjel, lusta lélekkel, fá­radtan. letérten, lerongy ol- tan, hit nélkül, cél nélkül, mint az árnyék tengődöm az emberek között, és nem tu­dom, ki vagyok, miért élek, mit akarok?!” A magával meghasonlott és megrekedt életéből kiutat nem találó. kétségbeesett Ivanov e vallomásában az akkor huszonhét, éves, de már sikeres Anton Pavlovics Cse­hov összegzi szinte vala­mennyi színpadi műve alap- gondolatát: tettenérni és le­leplezni azt a r.Jcizmát. amely az orosz szellem, közélet és közgondolkodás levegőjét mérgezi, amely megbénítja az értékes ambíciók, a gondola­tok és tettek kibontakozását, amely a tehetséget lehetség- telenséggé sorvasztja, az ér­telmes életet pedig tengődés- sé nyomorítja. Az orosz spleen, az „oblomovizmus” kórokozóját kutatja az orvos megszállottságával, s azzal a kivételes érzékenységgel, amel3' a tüdővészesek saját­ja, a pályakezdés humoreszk­jei, szatírái után már a Szür­kületben című kötet (1886) elbeszéléseiben, s ahogy első színpadi művében, az Iva- novban fölfedezhetjük a ké­sőbbi nagy Csehov-drámák hőseit .és mellékalakjait, konfliktusait, e^yes szituá­cióit is, ugyanúgy a csehovi , széppróza is következetes ma­radt mindvégig a pályán el­indító eszméhez, vállalkozás­hoz. Illés Istvánnak rendezői vállalkozásában elŐbb-utóbb el kellett jutnia az Ivanov színpadra állításáig; előbb tán jobb is lett volna a mos­tani pillanatnál. Hiszen az Ivanov ismeretében a művek költői szépségei mellett érzé­kenyebben figyeltünk volna a Cseresznyéskert vagy a Si­rály mondanivalójának tár­sadalmi tarlalmúru-dény egé­re. S bizonyára ha az Ivano­vo! a Ványa bácsi követi a sorban, ez a mostani élmény segíthet teljesebben megér­tenünk ott az emberi ki- íosztottság, megtiprotíság megrázó tragikumát. Az Ivanov az író első színpadi müve lévén, nyil­vánvalóan nem kiérlelt, stí­lusában egységes csehovi al­kotás még. Érezhető ez az alakok és helyzetek sajátos elvontságában — a valóság­rajznak, a társadalmi és emberi környezetnek az a pontos és gazdag ábrázolása, amely az író legsajátabb előnyei közé tartozik később, itt még hiányzik. Romanti­kus hatáselemek keverednek a realista lélekrajz és hely- zetteremtés eszközeivel, a cselekmény sajátosan „szín­padias”, itt-ott érzékeljük a későbbi Csehov dramatur­giájának, a „víz alatti áram­lásnak” feszültséget teremtő jelenlétét is a történetben, amelynek egyenetlenül las­suló-gyorsul ő a tempózása. Felmerülhet mindezek után a kérdés: van-e mondandója az Ivunovpak a ma embere számára. Olyan, amely indo­kolja. hogy a ráborított fe­hér bútorhuzatot füllebbent- sük? Olyan, ami a darabbe­li életet a mi életünk részé­vé teheti, visszhangozva ben­nünk, viszonyainkban, gondo­latainkban és érzelmeink­ben? Ügy gondolom, nem véletlen e korai Csehov-mü ma tapasztalható népszerűsé­ge. Ügy gondolom, nem egy lezárt, történelemmé vált korszak problematikája csu­pán a tehrtséges ember és a kibontakozását bénító közö­nyös és kicsinyes átlagközeg konfliktusa. S ezért is za­varó Illés rendezésének ez az „elidegeníteni” akaró megol­dása, azon túl, hogy a játék­teret körülfogó fehér drapé­ria a mű már említett el­vontságát húzza alá, és ki­sebbítve a mozgás terét, za­varóan hal a játékra is, kü­lönösen u sátorszerű előfüg­göny alkalmazásával. A drá­ma ebben a megoldásban irodalomtörténeti illusztrá­cióvá szelídül; bármennyire katartikus erejűek is egyes mozzanatai, a néző képtelen belülről azonosulni a játék alakjaival, vívódásaikat, szen­vedésüket, s bukásukat szem­léli csupán. Pedig Csehovtól itt is, és később is, idegen a látásnak ez a fajta értel­mes szenvtelensége, ez a brechti racionalizmus. Cseho- vot nem az különbözteti meg például Shakespeare drámái­tól. hogy nála nincsenek szenvedélyek, indulatok, ha­nem hogy, ő ezeket a szen­vedélyeket nem gáttalan ki­áradásukban' ábrázolja; hogy nála az indulatok a hamu alatt izzó parázshoz hasonló­ak. S épp ez a lefojtoüsá- guk, szavak nélküli, szavalt mögötti jelenlétük adja l'e- szültségteremtő erejüket. Épp e rejtett érzelmességből fa­ltad, hogy Csehov drámáiban gyakran szimbolikus jelentő­sége van a kellékeknek, a leghétköznapibb emberi tár­gyaknak. S már itt is; gon­doljunk csak a gyertyákat oltogató Zinaida Szavisna szinte önkéntelen gesztusára, amely nemcsak fukarságának minden kimondott szónál ha­tásosabb leleplezését adja, ^e jelképesen utal arra is, hogy kíméletlen, nyers erő­szakossággal, célratörő ön­zéssel viszi keresztül, átlépve mindenen-mindenkin, az aka­ratát. S a fekvő néma hang­szer láttán sírva fakadó gróf számára a néma hangszer így válik a halott Anna Pet­rovna jelképévé. Kár, hogy az első részbeli „szonátá- zást” csak zongora hangok il­lusztrálják, így nem válik világossá a néző számára a gordonkához asszociált em­lék. amely kiváltja Sabelszkij könnyeit. A címszereplő, Ivanov ala­kítójaként Bács Ferencnek, a színház társulata új tagjá­nak tapsoltunk. S ez..a taps nem a bemutatkozást méltá­nyoló udvarias gesztus volt itt; egy kiemelkedő tehetsé­gű színész megküzdött-átélt, valódi belső meggyőződésből, létókmélybői táplált játékát jutalmazta. Upor Péter ha­lála óta első ízben' van a színház társulatának • olyan l'érl'iszínésze, aki képes az akkor, s azóta mostanáig üresen maradt szerepkör be­töltésére. Reméljük, a szín­ház a továbbiakban gyümöl­csöztél! majd a miskolci kö­zönség örömére, s hozzá mél­tó feladatokban Bács színé­szi képességeit. Szenvedé­lyes monológja kiemelkedő, emlékezetes mozzanata az előadásnak, s lenyűgöz nem­csak a textus pontos értelme­zésével, a mondatok és a gesztusok-mozgások példás összehangolásával, de szép, tisztán -zengő színpadi besze­dővel is, amivel mai színé­szetünk nem kényezteti túl gyakran közönségét. Alkati, s hangbeli adottságainak, szí­nészi erényeinek sajátos „bosszúja”1, hogy lvanovja a műbél inéi kissé hősibbre .formálódott, .vívódásában a kellőnél több a hevület, s kevesebb a lemondás, az enerváltság. Gyöngyössy Katalin a sze­retett férfiba kétségbeesett hiábavalósággal kapaszkodó, haldokló asszony, Anna Pet­rovna .szerepében imponáló a színészi eszközöket fölé­nyes biztonságeal használó érett tehetségre valló alakí­tással ragadtatta meleg taps­ra a bemutató közönségét. Az első rész kettősében feledhe­tetlen a szavakból kifogyó, már csak kinyújtott kezei­vel kérő-esdeklő asszon- megjelenítése. Sabelszkij, a gróf szerepé­ben ugyancsak színészi be­mutatkozásnak tapsoltunk. A 1i .olcra szerződött Reri- c~y Gábor sikerre! kiizdöu meg az öregemb . -alakítás külön nehézségével. .Játéka, beszéde, gesztusai elhitetik — saiát harmirtcegynéhány éve ellenére — a szerep hatvanas években járó élet­korát; talán csalt a Lebe­gyevéknél való látogat pében válik fiatalosai) mozgása, esik ki eg óvatlan pillanatra a sz( bői. S mert színészi ad gait az öregség hiteles zolására kell koncén« úgy tűnik, kevés' erej rad a cinizmussal, guf sémbelódéssel folyvást dőlt gróf ilyesféle meí? tusára is. Ha sorra vs a sikeres „bemutató kai”, feltétlenül ide K kozik Vitéz' László kő# imponáló, bár Csehovné sé felszínesebben víg, alakítása, Borkin. az öt élelmes falusi kupec. 9 resznyéskert Lopahilí előképe szerepében. Sok emberi me légi talajé apró gesztus! nagy színpadi tapasz) ' gazdag eszköztárának használásával oldja mf hér Tibor feladatat 1 gyev szerepében. Játék s ebben talán a nézi idegzésci is hibásak is inkább komikusnak, tragikomikusnak k érezzük. S egy-egy f< időzített poén mosol)'1 kaszt ott, ahol a töt másféle hangulatot kW Zinaida SzaVisnát, > gyev fukar és ridegen feleségét Kovács Maria ni ti meg: a szerep Ue kínál a kitűnő színészi)! neánya, Szasa szerep? ugyancsak bemül atkoz1 'vagy pontosabban: viss rö — Holl Zsuzsára szereposztásbeli tévedés A színésznő képtelen a sülni az egyéniségétől nyira. távolé,sö, álnk* naiv és romantikus 1 alakjával. Külsőségeké sokszor istílustörő hát­sággal próbálja betölti)1 átélés hiányát. Ügy ér* ez a feladat meghalad rokonszenves fiatat szí) nő erejét. Lvov, a járás) orvos alakjában BlasM lass inkább szánalmas mint ellenszenves; a Df let nevében ágáló lticí rosszindulata inkább 3 ,nőitekre irigyen néző & szók rosszindulatát i*j mint'egy kicsinyesen t’°; kodó pitiáner irig): mindarra, ami nála lök szebb. Ezért nagy ős3' közőse Ivanovvul az részben épp oly hite)'' mint a befejező jeleé való igazságosztó célú 8: 1 g S ü k ü ti r d H g 11 V n t, 9 it a il s t s v k b v é c c s t t s 1 i l 5 1 i 1 1 \ 1 1 I s i t t t 1 I ránykeltésben. Nem én i igazán veszélyesnek ez' 1 gutát, s az általa meg'' ' síiéit magatartást; s e*> előadás épp a csehovi j ! gondolat ellen vét. az leplező kü 1 de 1 ésvá 11 alás*’ len. Blaskó Balázs te'1) ges, fiatal művész, ha f) a szerepben adósunk ') radt a jó színészi als'' sal. Babakinát., a rai'J kéjsóvár özvegyet & Márta jelenítette meg; hogy a vázlatos, kevés : nel megírt figura nem. bicionálja eléggé a W színésznőt. Avdotya r rovna epizódjában y Éva jóval többet nyúl megírt szerepnél: jó $6» ge ^bben a nagysZf megválasztott maszk k kártyás Koszih epizódJ- Palóczy Frigyes gör^ „drámai”: megszállottság kábfc Puskint idézi. ( Csehovot. Az ügyefcf Jegoruslta alakjaban gi Elek hiteles. Kisebb adatokban M. Szilágy'1., ,..st, Utes Józsefet. Sv) Tibort. Milviusz Andre1, Bús Erikát láttuk. M . adás díszletei — a má1' lített fehér kördraoéri* vételével — jók. VaveÉ más érdemeként. A ,)c ,zeltet Hruby Mária tért néhány kivételiül A ooerettes lovagjókossd-. 'ni.) eltekintve a tőle 11 szokott korismerettel & lusérzékkel. Az évad első hetei. lú^ í nem kényeztették öj tatokkal a színház kört t gél. Érdeklődve varjú'1 [ első prózai premie iidm folytatást. jl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom