Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. november 13., vasárnap AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Hétfő: Díszszemle és felvonulás Moszkvában a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján — A nyugatnémet Szabaddemokrata Párt kongresszusa Kidben ülésezik. Kedd: Az ENSZ-közgyíílés vitája a ciprusi kérdésről — Púja Frigyes hivatalos baráti látogatásra Stockholm­ba utazott. Szerda: Izraeli légitámadás dél-libanoni palesztin mene­külttáborok ellen — Szadat bejelentette, hogy Izrael minden feltételét elfogadja a genfi békekonferenciá­val kapcsolatban. Csütörtök: Moszkvában tudományos konferencia kezdődött a Nagy Október hatásáról — A Francia Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága nyílt ülést tartott. Péntek: Magyar javaslat a belgrádi értekezleten — Tovább tart a kormányválság Hollandiában. Szombat: Losonczi Pál és Lopez Portillo mexikói elnök tárgyalásairól közös közlemény jelent meg — Ülése­zik az angol kommunisták kongresszusa. HOGYAN ELEMEZTE A NAGY OKTOBER HATÁ­SÁT A MOSZKVAI TUDO­MÁNYOS KONFERENCIA? A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom eszméi ab­ban öltöttek testet, hogy a Szovjetunió után mind több és több ország lépett a szo­cialista építés útjára. Nap­jainkban így jelenhetett meg a létező szocializmus fogal­ma, ami meghatározott álla­mi-politikai realitást jelöl, olyan államot, amelyben a hatalom a dolgozó népé, élén a munkásosztállyal, és annak forradalmi élcsapatával, a kommunista párttal. A létező szocializmus gazdasági reali­tás, amelyben véget vetettek a kizsákmányolásnak. A burzsoázia éket akar verni a tőkésországok kom­munista pártjai és a szocia­lista világ országaiban ha­talmon levő marxista—leni­nista pártok közé. A reakció ki akarja használni azt a tényt, hogy a testvérpártok más és más körülmények kö­zött működnek. ígv aztán a politikai lehetőségekben, a közvetlen célokban és a ki­tűzött feladatokban fennálló különbségek eltéréseket okoz­nak egyes kérdések . megkö­zelítésében is. A mostani kommunistaellenes kampány, és különösen az úgynevezett ,;eurokommunizmus” körüli hangzavarnak az 1 a célja, hogy az osztályellenség meg­kísérelhesse az eltéréseknek nézeteltérésekké való növelé­sét, utána pedig a nézetelté­réseket a testvéroártok meg­osztására használja fel. A moszkvai konferencián nagy hangsúlyt kapott — így Borisz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának bevezető előadá­sában is —, hogy ma külö­nösen fontos a különböző pártok álláspontjának és ta pasztalatainak egybevetése, s hogy az elvtársi vita elvi alapokon álljon, figyelembe véve egymás érdekeit, az egész kommunista mozgalom közös érdekeit. A moszkvai konferencián a magyar kül­döttséget vezető Nemes De­zső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja emlékezte­tett Kádár János szavaira: „Szovjetellenes kommuniz mus nem volt, nincs és nem lehetséges.” « A Borsod megyei TESZOV tisztújító (Folytatás az 1. oldalról.) szedő bizottság elnökéül. Ez­után Karajz Miklós, a TESZÖV elnöke a szövetke­zetek e fontos fórumának első napirendi pontjaként az ötödik ötéves terv időarányos feladatainak teljesítéséről és az 1978-as év feladatairól szóló jelentést terjesztette elő. Részletesen értékelte a mezőgazdasági szövetkezetek kétévi munkáját. Hangsú­lyozta, hogy megyénkben, a közös gazdaságok zömében igen kedvezőtlen időjárási körülményekkel, árvízzel, fagykárokkal küzdve, meg­feszített munkával sikerült az ötödik ötéves terv célki­tűzéseinek zömét időarányo­san teljesíteni. Dr. Németh Pál, a TESZÖV titkára a szövetség társadal­mi, érdekképviseleti tevé­kenységéről szóló jelentést, a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusa és a megyei kongresszusi küldöttgyűlés határozatainak végrehajtásé ról szóló munkaprogramot, majd a szövetség alapszabá­lyát, valamint a revizori iro­da szervezeti és működési szabályzatát, terjesztette elő jóváhagyásra. A tartalmas írásos előterjesztés és a szó­beli kiegészítés hű képet adott a két éve. egyesült, egységes megyei szövetség igen eredményes, sokoldalú tevékenységéről, a szövetke­zeteknek nyújtott, a terme­lési eredményekben, a szín­vonal növekedésében reali­zálódó segítségéről s megha­tározta a további feladato­kat. A küldöttgyűlés vitájában felszólalt Szunyogh János, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese. aki a me­gyei pártvezetés elismerését tolmácsolta a mezőgazdasági szövetkezeteknek és a TE­SZÖV apparátusának az el­ért eredményekért, a jól vég­zett munkáért. Hangsúlyoz­ta, hogy nagy része van a munkasikerekben a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlásoknak, a lelkes munkaverseny-mozgalomnak. Dr. Bencze János főosz­tályvezető-helyettes a MÉM, majd Lehóczki Mihály főtit­kárhelyettes a TOT vezetése nevében szólt elismerően me­gyénk mezőgazdaságának idei munkájáról, s a szövetség te­vékenységéről. Értékes ja­vaslatokat tettek, eredmé­nyekről és helyi gondokról szóltak a vitában Sem sei András, Pisák János és Kin­csem János tsz-elnökök. Kitüntetések, elismerő ju­talmak átadására is sor ke­rült a tisztújító küldöltgvű- lésen. A „Kiváló - Termelő­szövetkezeti Munkáért” ki­tüntetést kapta Molnár Jó­zsef, a TESZÖV titkárhelyet­tese, File Sándor, ia TESZÖV osztályvezetője, Badi István halmaji és Gál József izsó- falvi tsz-elnök. Negyedszá­zados tsz-elnöki működésü­kért a TESZÖV aranygyűrű­vel jutalmazta Badi István halmaji, Czikó Lajos abaúj- kéri és Kiss Bertalan mező­keresztesi tsz-elnököt. A kül­döttek és a szövetség dolgo­zói közül ötvenketten kaptak emléklapot a tsz-szövetség- ben végzett tízéves eredmé­nyes munkájukért. A tisztújítás során, a jelö­lő bizottság elfogadott aján-, lásai alapján titkos szava-, zással választották újjá a TESZÖV tisztségviselőit. Ti­zenhét tagú elnökséget, hét­tagú ellenőrző bizottságot és tizenegy tagú nőbizottságot választottak. A TESZÖV el­nökéül ismét Karajz Miklóst, a szövetség titkárává ismét dr. Németh Pált választot­ták. Az ellenőrző bizottság elnökévé Lázár Péter tsz-el­nököt, a nőbizoltság elnökévé pedig Németi Lászlóné szak­szövetkezeti főkönyvelőt vá­lasztották. Az újjáválasztott elnökség nevében Karajz Miklós kö­szönte meg a küldöttek bi­zalmát. Most már szinte hagyomá­nyossá vált, hogy a megyei pártbizottság oktatási igazga­tóságának „öreg diákjai” év­ről évre — tanulás közben — meglátogatnak egy-egy ipari üzemet, állami gazda­ságot, mezőgazdasági terme­lőszövetkezete! hogy részle­tesebben megismerkedjenek azok munkájával, eredmé­nyeivé!, gondjaikkal, elkép­zeléseikkel. Jó dolog ez. kö­vetendő példa. Az elméletet, az oktatási anyagot csak így le­hel igazán gyümölcsözően összekötni a gyakorlattal, így lehet a tanultakat életszerű­vé tenni,^ a mindennapi al­kotó, dolgos hétköznapok során hasznosítani, alkal­mazni. Félreértés ne essék, itt most nem arról van szó, mintha a marxizmust—leni- nizmust közép-, vagy felső­fokon tanulmányozók az élettől, a termelés gyakorla­tától távol állnának, hisz valamennyien a munka, a napi feladatok ellátása mel­lett végzik fárasztó tanulmá­nyaikat. Az oktatási igazga­tóság padsoraiban ugyanis megtalálható a mérnök, az agronómus, a tsz-elnök, a pénz- és számviteli szakem­ber, a kétkezi fizikai mun­kás, a lakatos, esztergályos, állattenyésztő és még sok­sok foglalkozási ág képvise­lője. Joggal vetődhet fel a kérdés: ha ez így van. ak­kor miért van. szükség ta­nulmányi kirándulásokra, ta­nulmány utakra? Egyszerűen azért, mert a szakmák és foglalkozási ágak — ahogyan a fentiekben említettem — igen eltérőek egymástól. Más a mezőgazdaság gondja, más az ipar gondja és szerkeze­te még akkor is, ha végső soron a cél egyértelmű és azonos. S hogy ez mennyi­re így van. bizonyítják azok az élénk viták, eszmecserék, amelyek egy-egy ilyen láto­gatás alkalmával lezajlanak a diákok és a vendéglátók, valamint a különböző ágaza­tokat, foglalkozási körüket képviselő szakemberek kö­zött. A politikai gazdaságtant tanulmányozó egyik osztály például ezen a héten dr. Ju­hász Györgynek, a megyei pártbizottság osztályvezető­jének — s egyben e szakosí­tó tanfolyam tanárának — irányításával Mezőkeresztes­re és Tibolddarócra látoga­tott el, ahol a hallgatók ta­lálkoztak a termelőszövetke­zetek elnökeivel, párttitká­raival. szakembereivel. Mezőkeresztesen Kiss Ber­talan, az Aranykalász Tsz elnöke, Vittai Oltó, a szövet­kezet párttitkára és Kiss Im­re országgyűlési képviselő, a Mezőkeresztes és Vidéke ÁFÉSZ elnöke fogadta és in­formálta a vendégeket a szö­vetkezet és az áfész életéről, munkájáról. Az általános át­tekintést nyújtó tájékoztatók után valóságos szakmai, gaz­daságpolitikai és közgazda­Terroristák fenyegetőzése A nyugatnémet kormány diplomáciai csatornákon ke­resztül figyelmeztette azokat az európai kormányokat, amelyek országában a Luft­hansa légitársaság gépei le- szállnak, hogy esetleg újabb támadás várható nyugatné­met gépek ellen. Bár a fi­gyelmeztetés tényét a hivata­los szóvivő nem erősítette meg, a hírt közlő források szerint a bonni kormány azt követően fordult a meg nem nevezett országok kormá­nyaihoz. hogy a terroristák megfenyegették a Lufthansát: mindhárom öngyilkosságot elkövetett társuk halálának megbosszulására felrobbanta­nak egy-egy nyugatnémet gépet. sági vita alakult ki a gaz­dálkodás rendjéről, az irá­nyítás módszereiről és azok­ról a közgazdasági szabály­zókról. amelyek egy része — ahogyan a tsz-vezetők meg­fogalmazták — bizony „fino­mításra”, módosításra, felül­vizsgálatra szorul. Az ér­vényben levő anyagi ösztön­zők például már nem minde­nütt érik el hatásukat, cél­jukat, nincsenek szinkronban a megváltozott körülmények­kel, az egyre növekvő elvá­rásokkal és követelmények­kel. Ezek felülvizsgálata már folyamatban van. Az áfész munkájáról — /többek között — megtudtuk, hogy kilenc községben 18 ezer ember ellátásáról kell gondoskodnia, amit száz kü­lönböző egységen keresztül bonyolít le. A hallgatók ar­ról is tudomást szereztek, hogy a szövetkezetnek öt- ezer-hatszáz tagja van és forgalma évente megközelíti a 200 millió forintot. Az eszmecserét üzemláto­gatás követte. Az „öregdiá­kok” meglátogatták az állat- tenyésztő telepet és megte­kintettek egy nagy tetszést aratott, rögtönzött lovasbe­mutatót is. Ezután Gore Jó­zsef gépészeti üzemegység­vezető kalauzolásával a hall­gatók ellátogattak a szövet-( kezet melléküzemágába, ahol megtekintették a teljes kapa­citással dolgozó eszterga- és galvanizáló üzemrészt. A program Tibolddarócon folytatódott, ahol Nagy Jó­zsef, a termelőszövetkezet elnöke részletesen szólt a szövetkezet életéről, munká­járól és arról a jelentős fej­lődésről és változásról, ame­lyet a község és környéke la­kói az elmúlt évek során ér­tek cl. Ebben, a valaha sum- máslakla faluban és környé­kén különösen szembetűnő a fejlődés, hiszen 1949 előtt a falu lakosságának 80 száza­léka barlanglakásokban la­kott. / A tájékoztató baráti be­szélgetéssel ért véget. W. ki­olvastam egy skandináv útinaplóban, hogy Götebor­got, Észak-Európa kapuját, a legszebb a tenger felől meg­közelíteni, nemcsak azért, mert ez a 700 ezer lakosú város voltaképpen a tenger­nek, illetve a hajózásnak kö­szönheti fejlődését, hanem azért is, mert valósággal le­nyűgöző a látvány, amint rá­tekint az ember a 11 km hosszú rakpartra, előtérben a valóságos acélerdőnek tűnő sok-sok úszódaruval. En azonban nem a kéklő tenger irányából, hanem a sziklás, többségében munkás­lakta várospereme felől lát­tam meg a települést, me­lvet „Észak Oroszlánja'' Gusztáv Adolf ruházott fe' máig is tartó városi elő;- gokkal. így is szembetűnt az a kü lönbség, amelyet Stokholm és Göteborg között, már-már közhellyé koptatott gyakori­sággal szokásos elmondani, hiszen a stokholmi óváros nagyjából már állt. amikor 1621-ben Göteborg alapítóle­velet kapott. Mégis úgy tű­nik, a két legnagyobb svéd város között évszázadokon át kialakult sajátos verseny ma is tart. Aki eljut ide, minden bi­zonnyal elgyünyörködik Gö­teborg kulturális központjá­ban a Miiles szobrászművész alkotta Poseidon nevű szö- kőkútban, mint ahogyan so­kan kisétálnak a vidámpark­ba, vagy felkapaszkodnak a város felett húzódó dombok­ra. Az idegenforgalmi kiad­ványok viszont keveset fog­lalkoznak a svéd ipar oly hatalmas üzemeivel, mint az SKF Golyóscsavágygyár. vagv a világszerte ismert legna­gyobb skandináv autógyár, az AB VOLVO. Nos induljunk hát stílsze­(4.) A Volvo, rűen, egy legújabb típusú 264-es automata Volvóval, oda, ahol szinte percenként egy-egy hasonló masina gör­dül ki a fotocellára műkö­dő hatalmas bejáraton. Kalauzunk, a gyár infor­mációs irodájának vezetője' és egy üzemmérnök társasá­gában, vásárjáró minikocsi­hoz hasonló járművön „gu­rulunk” az óriás sajtoló gé- oek felé. ahol egyetlen szo­rítással alakul századmilli- méternyi pontossággal a Vol- vo-karosszéria egy-egy ele­me. S közben csarnokról csarnokra fut kicsiny nyitott kocsink, szinte kitapintható közelségből látjuk, miként készül el a szalag melletti« tárolók alkatrészhalmazából a szép Volyo — mely iiánt azonban, talán éppen magas ára miatt, a nyugati piaco­kon, alaposan megcsappant a kereslet. Persze az évi 300 ezer darab személygépkocsin kívül hatalmas kamionok, tehergépkocsik és a magyar kőbányákban jól ismert BM Volvo markolók is készülnek. Per Lojdquist sajtófőnök büszkén beszélt a gvár szo­ciális létesítményeiről, a va­donatúj ..szabadidők áz”-ró1 és az egyenjogúságról, mely az azonos munkát elvégző nők és férfiak bérezésében jut kifeiezésre. Az 1927-ben alapított, és fennállásának éppen félszá­zados jubileumát ünneplő autógyárban — melynek ter­mékei között immár nemcsak helő el. Karin Andersson egyébként elmondta azt is, hogy talán a nőpolitikái kér­désben a leglojálisabb az el­lenzék is, hiszen nagyon nép­szerűtlen dolog volna ezt a törekvést nyíltan vagy bur­koltan ellenezni. Végül meg­jegyezte, megkíséreljük a nő­politikában megtenni azt, amit a szociáldemokraták 44 év alatt elmulasztottak. Mindez furcsán hangzott, éppen a Centrum párt par­lamenti képviselőjének szájá­ból: gépkocsik, hanem repülőgé­pek, Jofa csónakmotorok és erdészeti munkagépek is megtalálhatók — legalább olyan büszkék erre az egyen­jogúságra, mint a jubileumi termékükre, a metál színű 264-es új Valvókra. Az egyenjogúság kapcsán hadd említsem meg, hogy másnap Stokholmban, az ú.i parlament csendes kis étter­mében a Centrum párt kép­viselője, a parlament nőpoli­tikái bizottságának vezetője Karin Andersson is elmond­ta, hogy a fizetést illetően hasonlóan az AB Volvohoz. más üzemekben is azonos munkabért kapnak a nők és a férfiak. Azonban az egyen­jogúsági törvényért most harcolnak a parlamentben. S ha meglesz a törvény, utána még kinek-kinek szűkebb vagy tágabb környezetében ugyancsak meg kell küzdenie az egyenjogúságért. Svédországban manapság kevés nő van vezető beosz­tásban — bár a kormányban jó az arány. A parlament­ben is 25 százalékban van­nak a nők. A főiskolákon és az egyetemeken is kielégítő a helyzet. Mégis, amikor dip­lomát szereztek, többségük nem a munkát, hanem a gyermeknevelést, a család kényelmének néha nagyon is nehéz munkáját választják. Érdekes volt hallani a Centrum párt parlamenti -épviselőjétől azt a szocia­lista megfogalmazást, hogy amíg a családban nincs egyenjogúság, addig a társa­dalomban is nehezen képzel­Jcgyzetfüzetem megtelt, és a MALÉV stockholmi irodájá- .nak komputere visszaigazol­ta. hogy a Koppenhágába in­duló járaton, az utolsó je­gyet „olcézták” számomra. Ésőbe hajló felhős idő volt, amikor felemelkedett gépünk a fővárostól 40 km-re épített korszerű repülőtérről. Visz- szapillantottam a városra, ahol a svéd külügyminiszté­rium vendégeként | szinte minden jelentősebb párt kép­viselőiével, számos politikai, társadalmi és gazdasági szak­emberrel sikerült szót válta­ni. Emlékezetemben, mint a jóléti állam sajátos szimbólu­ma, ismét felvillant a svéd asztal, melynek egyik, ofdn- lán a kormányzást tanuló polgári koalíció, a másikon pedig a 44 esztendő után el­lenzékbe szorult szociálde­mokrata koalíció foglal he­lyet. Igen. és ezen a svéd asztalon talán most szűkö­sebb a választék, mint ko­rábban volt. s ha nem is bo­rult fel. de enyhén- s/éiva "emcsak megmozdult, ha- ">em egyre iobban billeg is. t Paulovits Ágoston (Vége) Öli lyf «cl i kid m, 3 a i i Szí i)ü s-zs K fa Ne. 1 llc f k pt k,: i, hí fit : ki t A ti"1 nr>, K [er m 4 a ác

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom