Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-05 / 261. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1977. november 5., szombat

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, az Októberi Forradalom' évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülés tegnap, pénteken szekciókban folytatta munkáját.

A társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó szekción, amelyet az egyetem marxizmus—leninizmus tanszéke és a rrtegyei pártbizottság Oktatási Igazgatósága közösen rendezett, hat külföldi és tizenkét helyi előadó tartott reformátumot. A Szovjetunió gazdasági eredményei a szovjet hatalom 60 éve alatt címmel V. V. Szleszarjev, a közgazdasági tudományok doktora tartott előadást. K. E. Morozov, a Moszkvai Bányászati Egyetem és V. A. Szoboljev, a Harkovi Műszaki Egyetem kandidátusai a szovjet életmód kérdéseivel foglalkoztak. A proletár internacionalizmus mai, aktuális témája volt a tárgya A. I. Belüj, a Zsdanovi Műszaki Egyetem kandidátusa előadásának. Dr. 1. Wiclgosz, a Krakkói Bányászati-Kohászati Akadémiáról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a proletárdiktatúra kérdését vizsgálta. Nagy érdeklődés kísérte Magda Bru- nanszka, a Kassai Műszaki Főiskola adjunktusának előadását. amelynek címe: Nemzetiségi kérdés szocialista megoldásainak gazdasági vonatkozásai Csehszlovákiában.

A társadalomtudományi szekcóülésen ezt követően az Oktatási Igazgatósig és az egyetem marxizmus—leninizmus tanszékének tudományos munkatársai tartottak színvonalas, aktuális ideológiai kérdéseket elemző előadásokat.

A bányászati szekció ülésén dr. Kovács Ferenc egyetemi tanár., a műszaki tudó mányok doktora, a bányamérnöki kar dékánja elnökle tével nyolc értekezés hangzott el.

, A kohászati szekcióban dr Vorsatz Brúnó tanszékvezető egyetemi tanár, a kémiai tu dományok kandidátusa, a kohómérnöki kar dékánja töl tötte be az elnöki .tisztet. Itt kilenc előadás hangzott el.

A gépészeti szekció elnöke dr. Lévai Imre tanszékvezető egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, a gépészmérnöki kar dékánja volt. A helyi előadókon kívül itt két külföldi vendég elő adására is sor került. A kialakult jó tudományos együttműködést példázta dr. Szabó ’ános tanszékvezető egyetemi tanár, a fizikai tudományok kandidátusának előadása, aki a Harkovi Műszaki Egyetem és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem fi zikai tanszékein folytatott közös kutatások eredményeiről számcit be.

A miskolci Nehézipari Mű> szaki Egyetemen megrendezett tudományos ülésszak a legjobb alkalom volt rá, hogy a megyénkben társadalomtudománnyal és műszaki tudó mánnyal foglalkozó szakemberek méltóképpen ünnepel jék meg az Októberi Fórra daiom 60. évfordulóját. Alkalom volt ez egyben annak bizonyítására is, hogy egyetemünk tartalmas és gyümölcsöző kapcsolatot épített ki a Szovjetunió és a szocialista országok egyetemeivel. Az a tény, hogy a rendezvény szervezésében és aktív munkájában a megyei Oktatási Igazgatóság is részt vett. a két intézmény további hasznos együttműködését ígéri.

Vállalati ünnepségek

Az Októberi Forradalom évfordulója alkalmából számos vállalatnál, üzemnél tar-- tottak tegnap ünnepséget.

Az MSZBT Diósgyőri Gépgyár tagcsoportja a vasasklubban emlékezett meg az évfordulóról. tékelték az MSZBT brigádok ez évi tevékenységét és elfogadták az út brigádok jelentkezését. A MÁV Miskolci Járműjavító Üzem dolgozói ugyancsak tegnap ürnepeltek. A megemlékezést követően „Új világ született” címmel nyílt meg ki állítás.

Megyénk valamennyi gyógyszertára képviseltette magát azon az ünnepi értekezleten, melyet a megyei gyógyszertári központ kultúrtermében tartottak meg. Ezen az értekezleten hat gyógyszertári dolgozó '..nnott miniszteri dicséretet és harminchármán vették át a Kiváló Dolgozó kitüntetést.

A megy i tanács székházában tegnap adták át »a törzs- gárdaíelvényeket azoknak, akik megfelelő ideje dolgoznak a tanács apparátusában, az illetmény-, az illetékhivatalnál, a földhivatalnál. Megyénk járásaiban ugyancsak átadták a jelvényeket, összesen 139 ember kapott törzsgárdajelvényt.

Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalatnál a tegnapi ünnepségen három dolgozónak a

„Tröszt Kiváló Dolgozója”, ötnek a „Vállalat Kiváló Dolgozója” kitüntetést, 34-nek pedig törzsgárdajelvényt adtak át.

Ugyancsak ünnepséget tartottak tegnap délután Miskolcon, a December 4. Drót- művekben. A munkásgyűlésen, amelyen mintegy 600— 700 dolgozó vett részt. dr. Imre Ferenc vállalati igazgató mondott beszédet. Megköszönte dolgozóinak a kiemelkedő munkát, amely lehetővé tette, hogy a Szovjetunióba szállítandó éves exportjukat november elsejére már teljesíthették.

November 4-én a Miskolci Kertészeti Vállalatnál is ünnepélyes vállalati megemlékezést tartottak és a politikai és gazdasági munkában kiemelkedő teljesítményt nyújr tott dolgozókat megjutalmazták. Lenin-emlékplakettet kaptak azok," akik a vállalati politikai életben eredményesen és hatékonyan vettek részt. A Munkásőrség parancsnokságának elismerő oklevelét ketten kapták, az MSZMP központi Bizottságának emléklapját azok az elvtársak vették ót, akik 25 éve hűséges tagjai a pártnak. A kitüntetettek sorát azok a dolgozók zárták, akik 25 éves munkájukkal a Kertészeti Vállalat „hűség arany- pecsétgyűrűjét” érdemelték ki, szám szerint tizenketten.

MISKOLCON,

a Gzputnyik utcai kertészeti árudában

forgalmazásai

A RÁKÓCZI FALVI FAISKOLA megkezdte

Rembrandt emléklap

(Barczi Pál munkája)

Új közművelődési létesítménnyel gazdagodott tegnap megyénk. A történelmi emlékekben gazdag tájegység, az egykori Abaúj középpontjában, Encsen megnyílt az Abaúji Helytörténeti Gyűjtemény, amely egy nagyobb és három kisebb teremben hely- történeti, történelmi és képzőművészeti anyagot mutat be.

A gyűjtemény ezen a vidéken úttörő jellegű, hiszen — mint avatóbeszédében Simaházi Sándor országgyűlési képviselő, a járási hivatal elnöke elmondta ,— ez lesz az első múzeumjellegű intézmény ezen a tájon. A felszabadulást követő fejlődés során megváltozott a vidék élete, az ősi hagyományok és szokások közül is nagyon sok a feledés homályába merült, és a tárgyi emlékek is fokozott gyorsasággal tűnnek el. Ugyanakkor szükséges, hogy népünk valóságos és múltbeli életét ismerjük, kutassuk és a tárgyi emlékekben jelentkező szellemi üzenetét megfejtsük, kibontsuk.

A továbbiakban arról beszélt Simaházi Sándor, miként indult meg egy évtizeddé ezelőtt a Ház? fi as Népfront támogatásával a lelkes, a szűkebb hazát szerető, és a nép történelmét megbecsülök összefogása, s hogyan születhetett meg az évtizedes munka végén korábban egy múzeumbaráti kör, majd most a megyei múzeumi szervezet, a helyi és járási szervek, helyi üzemek és intézmények támogatásával az Abaúji

Szovjet művészegyüttes Borsodban

A borsodi bányász kulturális hetek programja keretében — .-. Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Borsodi Szénbányák Vállalati Szakszerve ■'tí Bizottsága meghívására — a közeli napokban megyénkbe látogat a Szovjet Déli Hadseregcsoport Központi Művészegyüttese, és hat bányászlakta településen mutatja be műsorát a bányászoknak.

Mint Perényi István, a szakszervezeti bizottság kulturális osztályának vezetője tájékoztatott, a művészegyüttes november 9-én, szerdán érkezik Ormosbányára, ahol még aznap délután háromnegyed hatkor — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom helyi ünnepsége keretében — bemutatja műsorát a művelődési házban. Másnap, 10-én

este Sajószentpéteren, a bányatelepi Petőfi Sándor Művelődési Központ látogatói, azt követően, 1*1-én este a rudolftelepiék számára tartanak bemutatót. A továbbiakban november 12-én az al- berttelepi Hunyadi János Művelődési Ház, 13-án vasárnap délután a putnoki járási művelődési központ, este pedig a királdi művelődési ház lesz bemutatójuk színhelye.

Az együttes tagjai kirándulnak Rudabányára, ahol az ércbányászati múzeummal ismerkednek, s egy másik alkalommal Aggtelekre utaznak, a világhírű cseppkőbarlang megismerésére. A hatnapos borsodi tartózkodás alatt több alkalommal találkoznak az együttes tagjai a magyar bányász nézőkkel is.

Helytörténeti Gyűjtemény, amely társadalmi összefogással, adományozón réven, közös munka eredményeként alakult ki.

Az új intézmény mintegy negyven gyűjtő lelkes felajánlásából született anyagot mutat be, és a nyitó kiállításon több tárgyi emlék látható a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjtéséből is. A kiállítóteremben dr. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgató arról beszélt, hogy a múzeumi szervezet most már Abaújnak is gazdája kíván lenni, és ismertette az új gyűjtemény legfontosabb feladatait. Elsőként a történelmi emlékek gyűjtését, a tudományos történeti kutatást és annak társadalmasítását, végül a gyűjtött anyagok őrző-- sének alkotmányos biztosítását, és — nem utolsósorban — a kiállítási és egyéb tevékenységben megnyilvánuló közművelődési teendőket. (A gyűjtemény és a helyi baráti kör részletesebb bemutatására később még visszatérünk.)

A nyitóünnepségen jelen voltak a megye, a járás és a nagyközség közéletének reprezentánsai, ott volt többek között Nagyházi Gyula, a járási pártbizottság titkára, Hegyi Imre országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára, és természetesen igen nagy számban az érdeklődők, akik máris birtokukba vették a kiállítási termeket. 'A gyűjtemény megbízott vezetője az intézmény egyik alapítótagja, Szabó Sándor lett.

tail« róni

S tininntr'íféhvn eljutottam a forradalmi hagyo- l,iniL„rt*aDun Hiányokról híres Puiyilov-gyár

_ 1934 óta Kirov nevét, viseli — múzeumába is. Itt

ta

lálkoztam Konszlanlyiii Vasziljevics Govorusinnal, a szocialista munka hősével, a Béke-világlanács tagjával. Az egyik vitrinben egy fekete, vászonkötésű, bibliaszerű könyvet vettem észre, amelyet bombaszilánk ütött át a bal oldalán, mint egy ember szivét.

— 1042-ben kapott borhbatalálalot az üzemi könyvtárunk is — mondotta Konsztaníyin Vasziljevics. — Mi akkor szinte bent éltünk a gyárban, tizenhat-tizennyolc órát. dolgoztunk, kenyér alig-alig akadt, de hajtottuk 'magunkat. Mert- kellett a frontnak a fegyver, a harckocsi. S ilyen állapotban, amikor lángba borult a könyvtárunk, nem törődve a bombaszilánkokkal, a tűzzel, testi gyengeségünkkel, mentettük a könyvet, a kultúra l.

Kiváltságomra kinyitották a vitrint, és kezembe fog- 1 hattam a meggyilkolt könyvet, amely így olyan szomorú látványt nyújtott, mini egy kis falusi templom feltört pénzesperselye. Vegyin: Európa elrablása. Emlékeztem rá, hogy a második részben van egy fejezel, amely a Leningrádi kikötő címet viseli. Fellapoztam, megtaláltam. A szilánk ezt a fejezetet is átütötte. Mégis el lehetett olvasni a cirill betűkből összerakott mondatokat. Ez az a fejezet, melyben- a szerző leírja a harmincas évek elejének Leningrádját, ahogy ezt Baars hajóskapitány látja. A kapitány nem ismeri ezt a világot, ezt a valóságot. Nézegeti a kirakatokat. A kirakatok tele vannak könyvekkel. Betekintget a boltajtókon. A boltok tömve vannak könyvekkel. Könyvek hevernek az asztalokon, könyvektől duzzadnak a kosarak, ládák, könyvektől roskadoznak a polcok. És a hajóskapitány gondolkodik. Vajon ebben a városban nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, nem húznak cipőt és nem viselnek nyakkendőt az emberek, csal: olvasnak, olvasnak, olvasnak? Miféle embereket nyelnek cl és ontanak magukból az, üzletek és boltok bejáratai? Mindig csak munkásokat, munkás feleségeket, gyerekeket. Ók kapkodják szét a nyomtatott betűs papírokat, amelyek minden egyebet pótolnak nekik. Olvasó munkások, munkásfeleségek, gyerekeli ...

í

i 1

! c

i

i i

I t

I >

r

á

An r%Ar?tí‘tl bombaszilánk megölte ezt a köny- a invalid vet ßs a német bombák, a

világtörténelemben páratlan, kilencszáz napos blokád alatt sok leningrádi' életét is kioltották. De minden lenin- grádit. nem tudtak megölni. De Leningrádot, a forradalom bölcsőjét nem tudták megölni. Es minden könyvet sem tudtak megölni. F.s a leningrádiak rajongását sem tudták megölni a könyvekért, a kultúráért.

O. J.

A napokban a kezem ügyébe akadt egy könyv. Sok eve már, - hogy megbújt a polcon. Emlékszem, annak idején még szótár segítségével is csak im'itt- amott értettem meg a mondatait. A mesét, amely egy aranyhajú lányról szól, lett nyelven írták. De .az emlék, amelyet felidéz, sokáig kedves marad ...

Annak idején, még diákkorunkban, leningrádi tartózkodásunk alatt ültünk lel a Rigába induló vonatra. Két,' vállalkozó kedvű főiskolás, hogy fölfedezzük magunknak a Baltikumot. Zsebünkben egy olcsó, rigai diákszálló címével, s néhány napra elegendő rubellal, estefelé érkeztünk a rég 'áhított város pályaudvarára.

Taxiba ültünk, s a zömök. negyven körüli sofőrnek odanyújtottuk a -szálló címét. Sötét utcákon, tereken, erdősávok mentén futott velünk a kpcsi, amikor» jó húszperces út után megkockáztattuk a kérdést: messze van-e még? .

— Messze. — volt a válasz, s ez csak azért keserített el minket, mert Le- ningrádban már szert tettünk némi tapasztalatra: a szovjet emberek a nyolctíz kilométeres távolságot is közelinek vélték. Ami igaz, igaz: jó tizenöt kilométeres út után értünk a szállóhoz, ahol viszont nern1 volt szabad hely. Kissé lógó orral, vissza a városba. Egyetlen ismerősünk ebben a városban, a zömök ember készségesnek bizonyult. Egy szállodához fuvarozott minket, ám itt. az árakat nem a mi pénztárcánkhoz szab\ák. Lálva elkeseredésünket. — két, árva idegen, késő este az ismeretlen városban —, megnyugtatóan intett:

— Semmi baj. van itt megoldás —, s választ se

várva gázt adott. Ismét ni sötét erdősáv, ki a tenger-] part felé. Egy faház előtt t kitessékelt minket, megra-' gadta csomagjainkat, s in-! dúlt a kapuhoz.

Szép szőke asszony nyi" ] tott ajtót. A felesége.: Olyan természetes egysze- j rűséggel fogadtak minket, hogy első meglepetésünk-1 bői fel sem ocsúdtunk- Tiszta, takaros szobába ve-' zettele, s mielőtt bármit, is1 szólhattunk volna, a férd egy baltát nyomott a kezünkbe, s vitt a kamrába!- tessék, vágjunk fát, gyújtsunk be, jó meleg legyen a szobánk.

Ettől, igen ettől a perctől kezdve otthon éreztük magunkat. Hogy mi, magunk tehettük meleg kuckóvá az idegen szobát. A megkönnyebbüléstől csak vágtuk a fát, és nevettünk ... Es soha még vacsora olj'an jól nem esett mint a családi asztalnál » fekete kenyér, a vaj és a forró tea.

Három napig voltunk Valdemár és Regina asz- szony vendégei. Három na-j pig jártuk a mesevároíj fT'”’->er,T,vba utcáit, csodál- j tűk a tornyos házakat] ahol egymást érik az er-1 lcélyek. a patakokat, a fa-, hidacskákat, a hattyúkat [ a parkok tavaiban. Kószáltunk a Baltikum népi kincseit bemutató skanzenben, teát ittunk a süpped® szőnyegű kávéházakhait jártunk a Modern Művészetek Múzeumában, szívtuk a sós tengeri szél illalát. De hogv az • emlékek sokáig tiszták maradnak- azt azoknak az embereknek is köszönhetjük, akikkel olt. Rigóban találkoztunk. Az erdőszéli tabóz lakóinak, akiktől emlékül egv nram’haiú lányról szól®

I 5É&y| w*-'a. prnz