Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-05 / 261. szám

1977. november 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 t i t t I t í te I i er lőtt I r*'\ n ,yH pH nK'; v«' i< i ke'i 1,9: 'K ,’Cfi •rc- *»» I n*' üa| 50k ■cl' V3'i ett* t :: fi i-iP c9f' e(" Í;V K?' éP1 ehö 5^1 .pP' VÍ'Í ■('" í !5 pK'í :ÍV", o''1 ■^1 * Megyei Etártmuikáskiiídiitsép Blazon ieÉraoÉÉinla A Nagy Októberi Szocia­lista forradalom 00. évfor­dulója alkalmából megyei pártmunkásküldöttség uta­zott Neubrandenburgba. Az NDK-beli testvérmegyénkbe utazó küldöttség vezetője Beme László, a megyei párt- bizottság titkára, tagjai; Bujdos János, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Marko­vies Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának munka­társa és Nagy Zoltán, az Encsi járási Pártbizottság első titkára. A küldöttség tagjai részt vesznek a NOSZF tíO. évfordulója tisz­teletére rendezett neubran- denburgi ünnepségeken és találkoznak a megye dolgo­zóival. ünnepség e Miskolc városi PáríbizotlsáfOB A vologdai szakmunkásképző intézet televízió stúdiójában (bal oldali képünk). Itt alapították Vologda városát 1141-ben — jelzi az obeliszk a Szuliona folyó partján. (A szerző felvételei) Kohászat, mezőgazdaság, szakmunkásképzés Vologdai találkozások Folytatva a hagyományo­kat. az MSZMP Miskolc vá­rosi Végrehajtó Bizottsága november 7-e alkalmából 'ezúttal is jutalomban része­sítette az eredményesen dol­gozó párttitkárokat, párt ve­zetőségi tagokat és társadal­mi aktívákat. Vz ünnepségre tegnap délután került sor a Városi pártbizottság székha­zában. A megjelenteket Si­mon Tibor, a pártbizottság osztályvezetője köszöntötte, majd Novák József, a Mis­kolc városi Pártbizottság titkára emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ról. Ezután jutalmakat adtak át. Ugyancsak bensőséges A Borsod megyei KISZÖV székhazában tegnap délután jubileumi és kitüntetési ün­nepséget tartottak. Erdélyi György, a szövetség párttit­kára méltatta a 60. évfor­duló történelmi jelentőségét. Az OKISZ elnöksége a kiváló, az átlagon felül vég­zett munkáért a Szövetkeze­ti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesített ki­Tegnap, november 4-én koszorúzási ünnepségeken rótták le kegyeletüket Mis­kolc város dolgozói és a ta­nulóifjúság az ellenforrada­lomban hősi halált halt már­tírok sírjainál, az emléktáb­lák előtt. Délután négy óra­kor városszerte virágok, ko­szorúk elhelyezésével emlé­keztek a vállalatok, üzemek, ’'tézmények dolgozó ezrei­nek képviselői a forradalmi ügyünkért életüket áldozok hősi tetteire. Koszorúzási ünnepség volt a Mártírok Emlékművénél, a Hősök temetőjében Szabó ünnepség színhelye volt teg­nap délután a városi párt- bizottság: a felszabadulás előtti párttagok, a munkás­mozgalom veteránjai emlé­keztek november 7-re. Itt Kolláth Sándor, a városi pártbizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet, majd jutalmakat adtak át. A fel­szabadulás előtti párttagok valamennyien bronzplakettet kaptak a NOSZF 60. évfor­dulója alkalmából. Az ün­nepség ezután a Hónai Sán­dor Művelődési Házban foly­tatódott, ahol Miskolc kö­zépfokú oktatási intézmé­nyeinek diákjai adtak szín­vonalas műsort. lene borsodi szövetkezeti dolgozót és vezetőt. A kitün­tetéseket Koltai Zoltán, a KISZÖV elnöke adta át. A jubileumi ünnepséget meg­előzően a diósgyőri város- központban levő szolgáltató- házban átadták rendeltetésé­nek a szövetkezeti fényké­pész-, cipész-, női- és férfi­Lajos ezredes; a Mindszenti temetőben Elek László; a hejöcsabai temetőben Rigó Zoltán és Antal Gyula; a diósgyőri temetőben Szabó Miklós, Czinó Károly és Molnár Béla; a vasgyári te­metőben Oprendek Sándor; a Deszka-temetőben pedig Ráduly József és Strelecz János sírjánál. A síroknál lerótt kegye­lettel egyidőben a városban levő emléktáblákon is elhe­lyezték Miskolc lakosai, a dolgozó- és a tanulóifjúság képviselői a megemlékezés és a hála virágait. A szovjet emberek köztu­dottan vendégszeretők. EFről az oldalukról személyesen is meggyőződhettünk, amikor augusztusban a KISZ Bor­sod megyei Bizottságának delegációjával Vologda me­gyében jártunk. Leginkább a kohászat fellegvárában, Me- sanyikovéknál tapasztalhat­tuk mindezt. A cserepoveci ifjúkommu­nisták családlátogatást szer­veztek számunkra. E sorok írója negyedmagával Mesa- n.vikovéknál járt. A család­fő a Cserepoveci Kohászati Kombinát főolvasztára, fele­sége nőgyógyász. Fia, Va­gyán ugyancsak a kombinát­ban dolgozik, darus, Natasa a zománcedénygyárban beta­nított. munkás, míg Ludmil­la főiskolai hallgató. A csa­lád kedvessége szinte leírha­tatlan. Másodpercek telnek el érkezésünk után. s már úgy mutatják a családi .fény­képalbumot, úgy Invitálnak asztal mellé, mint u legjobb barátot. Amennyire csak le­hetséges. igyekeznek kedvük­ben járni, értünk készült a specialitás, a húsós dérelye, s kerül az asztalra minden finomság. A családfő arról sem feledkezik meg, hogy felkészítsen bennünket a másnapi gyárlátogatásra. Mert nem akármilyen kom­binátba megyünk ám! Ahol 6 ‘millió tonna acél készül évente, ott a nagyságrend többszöröse a nekünk meg­szokottnak. Másnap ebből is ízelítőt kapunk, azután indulás a pionírokhoz a város közeli Sasfiók úttörőtáborba. A pöt­tömnyi gyermekek megható fogadása még ma is élénken él valamennyiünk emlékeze­tében. Az általunk hozott jelvényeknek úgy ' örültek, ahogy senki, s legalább ilyen örömmel nyújtják át maguk készítette ajándékaikat dele­gációnk tagjainak. Vologda megye területé­nek nagy részét a nem fekete föld képezi. Néhány évvel ez­előtt még jelentéktelen volt a mezőgazdaság termelése. Azután megkezdődött a harc a természettel. Erdők tűntek el, mocsarak hatalmas ki­terjedésű területein végezték el az alagcsövezést., s ma már a kalászosok termelése köze­lít a délebbre fekvő terüle­tekéhez. Egyre újabb és újabb földterületeket szakíta­nak ki a műveletlen — és so­káig müvelhetetlennek hitt mocsarakból, s kemizálás után azonnal megindul a ter­melés. M. G. LObitov, a, Rogyina kolhoz 70 éves elnöke moso­lyogva mondta: — Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt meri mondani előttem, hogy 1977-ben 45 mázsás hektáronkénti átlagot érünk el a kalászosoknál, bi­zony gúnyolódásnak Vettem volna, hiszen 1965-ben még alig 17 mázsánál tartottunk. Persze ezek után nincs meg­állásunk. Mert ha tucatnyi év alatt ennyit fejlődhettünk, akkor még mindig kell, hogy legyen továbblépés. Az eddi­giek jól tükröződnek állatte­nyésztésünkben is. Akkor alig több, mint ezer liter volt a tehenenkénti tejtermelés átlaga, ma közelíti az ötezer litert... Az idős kolhozelnök el­képzeléseit a fiatalok valósít­ják meg. Ott jártunkkor itt is, ott is találkoztunk árkot ásó gépekkel, erdőirtó fiata­lokkal, akik mind azon dol­goztak, hogy még több kalá­szost, tejet, húst adjanak a megye kolhozai a népgazda­ságnak. A megyeszékhely, Vologda, ipari központ is egyben. A csapágygyárban például újabb egységet szerelnek, amelyek berendezéseit fran­ciák és lengyelek szállítják majd. E gépek kezeléséhez magasan képzett szakmun­kásokra van szüksége a gyár­nak. Bizonyára nem nehéz kitalálni az elmondottak után, a gyúr szerződésben áll az egyik szakmunkásképző intézettel, ahol elsősorbán számukra képeznek fiatalo­kat. Hogyan? Ezt Vlagyimir Nyikolajevics Szotnyikov igazgató kalauzolása mellett ismerhettük meg. Az intézetben — amelyet csaknem 10 éve alapítottak — évente 900 fiatal oktatá­sát végzi 100 mérnöktanár. Munkájukat a legkorszerűbb audiovizuális eszközök, be­rendezések segítik. A szak­munkásképző intézetnek ugyanis saját házi televíziós stúdiója van, ahonnan az óraadó tanár egyetlen tele­fonjára megkezdik a kért film vetítését, vagy a diaké­pek sugárzását. A stúdió be­rendezéséhez, s az 56 televí­ziókészülék megvásárlásá­hoz a gyár járult hozzá több, mint egymillió rubellel. Kétirányú felkészítés fo­lyik a szakmunkásképző is­Fontos események színhe­lye ezekben a napokban a Borsodi Vegyikombinát te­rületén épülő PVC—III. nagyberuházás: néhány nap­ja csak, hogy feszültség alá helyezték az itt elkészült villamos fogadóállomást, amely az új gyár energia- ellátását biztosítja majd, máris nem kevésbé jelentős állomáshoz érkezett a kivi­telezés. Tegnap, november 4-én délután ugyanis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tisz­teletére rendezett ünnepség keretében meggvújtották a PVC—III, etilénfáklyáját, ami a nagyberuházás techno­lógiai próbaüzemének a meg­kezdését jelenti. Az ez alkalomból rendezett ünnepségen részt vett Zsen- gellér István nehézipari mi­niszterhelyettes, Tóth Gyula, a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének titkára, dr. Havasi Béla. az MSZMP Borsod megyei Bizottságá­nak titkára, dr. Ladányi Jó­zsef, a megyei tanács elnöke. Eljött a fáklyagyújtásra a kalusi Klór-vinil Egyesülés vezérigazgató-helyettese. Haáber Nyikolaj Vasziljevics, aki az általa vezetett dele­gáció nevében köszöntötte a BVK dolgozóit. Ott voltak a testvérváros, valamint a TVK és Kazincbarcika párt-, állami és tömegszervezpti vezetői, n kivitelező vállala­tok képviselői, a a BVK sok­sok munkása. * Tegnap délután 13 óra 40 perckor jelentette Szőke Bé­la, a beruházás irányítója Körtvélyes Istvánnak, a BVK igazgatójának: a beru­házáson dolgozó mintegy 3 kólában. Egyrészt — és fő­leg — a csapágygyár számá­ra , esiszolópadi, esztergályos és marós fiatalokat képez­nek, másrészt pedig általá­nos gépész, lakatos és ma­rós képzés folyik. Az ide fel­vett fiatalok egy évig az in­tézmény legkorszerűbb gé­pekkel felszerelt tanműhe­lyében sajátítják el az alap­fogásokat, a második évben már heti két alkalommal a gyárban dolgoznak. A har­madévesek tagjai lehetnek egy-egy gyári brigádnak is, heti háromnapi munkájuk után 150—160 rubel fizetést kapnak. Végül 'utolsó évben 3—4 hónapot töltenek az üzemben, 160—180 rubel ha­vi keresetért. E fizetés 33 százalékát kézhez kapják. 45 százalékát az államnak fize­tik be, a többi pedig az is­kola további fejlesztését szol­gálja. Hogy milyen oktatás fo­lyik ebben az intézményben, arra jellemző: ha speciális darabokat kell gyártani, ál­talában a legtöbb vállalatnál a Vologdában végzett fiatal szakmunkásokat keresik... ezer munkás eleget tett vál­lalt kötelezettségének, pró­baüzemelésre készen áll a PVC—III., majd engedélyt kért az etilénfáklya begyúj- tatására. Elsőként az igaz­gató gratulált és fejezte ki köszönetét az építőknek, a beruházáson tevékenykedő munkásoknak, majd meg­adta az engedélyt arra, hogy mostantól kezdve ' folyama­tosan végezzék a technoló­giai próbákat, utasította az illetékes vezetőket a próba­üzem kiszélesítésére, az üzemszerű gyártásra való felkészülés elősegítésére. Né­hány perccel később fellob­bant a kémény tetején az etilénlúng, ami azt jelentette: elkészült a Len in város—Ka­zincbarcika közötti etilén- távvezeték. létrejött a köz­vetlen íermékvezeték-kap- csolat Kalus—Leninváros— Kazincbarcika között. Kalus—Kazincbarcika ... A várakozással, feszültséggel teli percek, a fáklyalobban- tás pillanatai után az ünnep­ség részvevői szem-, és fül­tanúi lehetlek annak, amint a BVK szakembere telefo­non jelentette a Tiszai Ve­gyikombinátnak. hogy az el­lenőrzések után zavartalanul megtörténi az etilénfáklya begyújtása, egyben közvet­len telefonösszeköttetést kért a Szovjetunióval, a kalusi vegyi kombinát tál. H. Ny. Vasziljevics. a kalusi Klór-vinil Egyesülés vezérigazgató-helyettese — utolsó ellenőrzésként 1— kö­zölte otthoni munkatársaival: „minden rendben van, a Borsodi Vegyi kombinátba megérkezett az etilén ... kö­szönet az ottani elvtársak­nak. hogy elősegítették e fontos beruházás megvalósí­tását”. A mozdony, ak^vlteiév vezetőfül­kivételével egyben útasszáll ító is, útra készen áll a Lil­lafüredi Állami Erdei Vasút mtskol- c' végállomásán. Hétköznap van. ^.vénkor minimális a forgalom. Nyolc óra előtt néhány perccel kettes sorokba tömörült gyerekek érkeznek. Általános Okolások, osztálykirándulásra mennek. A jegyárusító és forgalomirányító fül­kéből már továbbították a jelzést: újabb kocsira van szükség. Pontban nyolckor a kis mozdony ne­kirugaszkodik. elindul. Mosolygó arcú, kiváncsi tekintetű gyerekek néznek ki a?- ablakon. A perecesi út. mellett az ál­lomáson már olt áll az igényelt, újabb kocsi. Innen már valóban kényelmes az utazás. A majláthi rész után a várositól hűvösebb, portól, benzingőztől cs váltói Ptonles levegő árad be a nyitott ablako­kon. Beérünk az erdőbe. Sűrű, magasra nőtt fák között visz tovább az út.. A sí­neket előbb foltokban, később teljesen ®|lepik a tarkálló falevelek sokasága. Glyan az út. mintha a zöld és a barna finnek különböző árnyalataival díszi- Httt szőnyegét terítették volna elénk. A mkon maradt levelek lombja alagút­áráén borul össze a feiünk felett. Egyre magasabbra érünk, egyre csipő- sebb a levegő is. Közeledünk Lillafü­redhez. Tőlünk jobbra a völgyben Alsó- Hámor, jórészt terméskövekből épített házait látjuk, mögötte a domb vonula­tát követő, kanyargó szerpentin. Píéha megcsillan egy-egy arra haladó autó teteje: — Néhány perc múlva Lillán vagyunk — mondja Vadas István, a vonat veze­tője. Szeretem ezt az utat. Soha nem unalmas. Minden évszak valami újat hoz, valami eltérőt az eddigitől. De az ősz .. . ! Vadas István régi dolgozója a LÁEV- nek. Annak idején még gőzmozdonnyal járt. Szereti a természetet, ragaszkodik a kisvonathoz, öröme telik munkájá­ban. Sok embert megismert már az el­telt több mint húsz év alatt. Vissza­visszajáró kirándulókat, idős „törzsgár- datagokat”, akik minden héten eljár­nak az erdőbe: nyugdíjasok, akik ren­dezgetik egy-egy forrás környékét, jár­ják az erdőt, gyűjtik a gyógyító teafü­veket. Megérkezünk. A gyerekek ujjongva szállnak le a kocsiról. Van aki megkö­szöni a szép utat a vezetőnek, aki mo­solyogva felel: — Gyertek el máskor is! Pár perces pihenő után. folytatjuk az utat. Rajtunk és a kalauzon kívül két utasa variba vonatnak. Egy férfi és egy nő. összetartoznak. Kirándulók, vagy» üdülővendégek lehetnek. Lillafüreden szálltak fel. Az alagút után a Hámori­tó szellőfodrozta vizében gyönyörkö­dünk. Az apró hullámokon rozsdabarna levelek ringatóznak. Fakitermeléshez érünk. Az előző állomáson felvett újsá­gokat, leveleket a vonat vezetője lead­ja a címzettnek, aki már vár rá. Ga- radnánál húsz percet töltünk. llvraliOr csendes a kirándulók ré- iijtunui szére épített szalonnasü­tő, zárva a hét végeken nagy forgalmú Mókus presszó ajtaja is. Üjabb utasok csatlakoznak. Ök már ismerősök, a törzsgárdatagokhoz tartoznak. Kora haj­naltól járják az erdőt. Most már ők is hazafelé indulnak. Monos Márt» Kitüntetések a KISZúV-tee szabó részlegeket. A mártírokra emlékezve Tóth Zoltán Kalus—Leninváros—Kazincbarcika Begyúiloüi az etilénllvát Megkezdődött a próbaüzem a PVC—lil-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom