Észak-Magyarország, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
1977. november 20., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 anui/\dy Endre versei szál SNégy-öt p spsszenajo ,er 'vw y w «. s a IQ ö V"ci I Naí i- ^ ‘ ^ > mii km udoif tlei^ }t valahol, ott valahol liérí'Se^> szép, szomorú fejekkel ! m^égy-öt magyar összehajol 11e o kicsordul gúnyos-fájdalmukból könny, magyar könnv: iUgOl is. ^9y ifjú-ősi hí Miért is? ib P t (Pí^utana, mint a zápor jeéfjon a többi könny: i ;Miárt is, miért is, miért is? nincs vége könnynek és miértnek, ölöttül< hahota köszön, ■e. Phahotája, akik nem értnek ” akik sohase kérdik s kérdtek Miért is? me Mjs cny lein un < épp; ta’ a mi v no l.veu me! ail. z leg zt Es s csöpög a könny: Miért is, miért is, miért is? Es hömpölyög fönt a hahota, ^'at °9y soha, soha, soha. ienyesen 5fe*?ÚSU,ássa,e dula v'Vnnek meg az Eg, nhol csak Ég és okos üdvösség van itt nem elég. ndüll'^ nem kell csak a könny $ itt valahol, ott valahol Esett szép, szomorú fejekkel ^égy-öt magyar összehajol, Miért is, miért is, miért is? parFö!szállott a páva m az i 'iink , V« ■ de nek sild "Éölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására." ik iu^nyes' büszke pávák, Nap-szédítő tollak, >ttsí bírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. >szr< Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, ist í ^ arcok, új szemek kacagnak az égre. itf in ben : u : a n a 'e, az t?” ’e ileta1 k a er« íyef* rtanij :y xhv it K Váf kis# vis- és sört« új szelek nyögetik az cs magyar iákat, varjuk már, várjuk az új magyar csodákat. ^agy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, ^a'gy ez a mi hitünk valósággá válik. J-Jj lángok, új hitek, új kohók, új szentek, Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek. ^agy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz új értelmük a magyar igének, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. ■.Fölszá11ott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.” Száz éve, 1877. november 22-én születeti Ady Endre. Ne lássatok meq O’ Ne adjatok rám aranyos palástot, Nem kell a gyémántos. korona, De vigyétek a víg csörgő-sapkát is S tarka köpenyeg sem kell soha. Szürke-országnak vagyok a királya, Láthatatlan trónom nekem ragyog. Amíg nem láttok, nem ékesíttek, Nem rubrikázlok, addig: vagyok. Héja-nász az avaron Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, . Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Széliünk a Nyárból, űzve széliünk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás húsába beletépünk S lehullunk az őszi avaron. SziUszai Károly illusztrációja ids'1 ó ha1 ki ' i. V* tt teei'í ne. a I a tori' ha> La mosolygósán ismert meg közülük sokat. Benesi árokásók, lápfalui kosárkötők, Vadá 'i zsellérek, kósza napszámos.']?, kenyértelen kotorok. Ezek mind önkéntelenül egy seregbe verődtek. így tavasz előtt, februárban lol- íajdulnak az alvó taluk. Már kém bírják vaz emberek to- yább a lelet, s mint az álom- járók, szállirgóznak be a váliaK ad 9 ib* jtt£ ott fül ad at iá1 vol t. t :h< rosba. Nem tudják, miért mennek oda, de mennek. Ott szép házak vannak, pénz, drága holmik, munka, kenyér.- Háitia' És jönnek, a Apadtak, a keserűek, a rongyosak, a kiéhezettek jönnek. így jöttek a bencsiek, a lápfaluiak. a vadágiak és a többiek. így jött be a városba Jóba is, ki most nótá- zik. mint egy részeg, Majdnem síria a nótát a cigány titán: Kossuth Lajos azt üzente. Dalol az egész téoett. aszott, ro.'gvos had. Éljen a haza,, a haza — kiáltja a benesi kőtörö Elöl az urak is e"t kiáltják. r z ablakokból yissza’dknltiák. É'ten a haza. a haza. Johnnak könnybe lábad a szeme Maklnem e'indul. bog- negöleben sorba mindenkit Éljen éüen r haza! s most mind itt va- yunk, egyformán. a gróf kertjében Éonen ilyet álmodott nemrégen, mikor majdnem elpusztult. Jóbának még most is gyulladt egy kicsit a tüdeje. Ezelőtt öt nappal tápászkodott föl a forró szalmazsákról, ahol hetekig kínlódott. Még mindig mintha nagy késeket mártanának itt-ott a testébe. A rongyai is vékonyak, silányak. És hamar megz.avarodik még Jóba. Mellé áll a nagy so- kadalomban, lármában egy vadági zsellér: — Rossz bőrben vagy, szomszéd. Alig értik egymás szavát a cigánytól, a nótától, a nagy rival".. Jól. Egy kicsit részege mind a kettő ennek a különös sokadalomnak. — Dög voltam, szomszéd. Már el akartak földelni. Jobb is lett volna. Nálunk nincs munka. Nyavalyás is volnék a dologra. Csap éppen hogy bejöttem szétnézni a városban. Vadágon is így van? Az asszonyom is hulla. ' •’ is két hét óta nyavalyás- kodik — Hát a gyerek? — öt. Én legalább nem tudok enni. Nem is kívánom az életet.. De azo’- tudnak. Mit csinálja az ember? Hát mondjad, szomszéd. Hirtelen elönti őket egy széles zsibongó.«. Mindenki éUenez. kiabál. A’ ablakban áll a fiatal gróf. Súgja tisztelettel a vadági zsellér: — Ö lesz a követ az apja helyett. Keveset, de ó, szépeket mond a gróf. Szabad és boldog legyen az ember. Mikor bevégzi, a városi asszonyok megint kendőket lobogtatnak. Jóbának m-gint könnyes a szeme. Azután kiterelik őket a parkból a szolgák. Dél el is múlt. A cigány' nótáját még sokáig hallják: Kossuth Lajos azt üzente. Dúdolt, lelkesedett Jóba az utcán. Ketten ballagtak a vadági zsellérrel. Egyszerre azonban dideregni kezdett Jóba: — így nem mehetek haza, így nem lehet. Egy kenyeret ha vehetnék. Veszek kenyeret, húst, eszek. Valami nagy változást érzett a világban Jóba. Ez á különös délelőtt. . grófi kert, a gróf, a muzsika, a sok éljen. Együtt mindenki,, urak és rongyosak. Kell. hogy hús kerüljön és kerr'ér. Láz és lelkesedés égette Jóba arcát. Megszólal a vadági zsellér: — Van nálam egy kis pénz szomszéd, kel malacot adtam el. menjünk be egv pohárra. És ittak, míg eltoieledtek. Énekellek és sírtak: Kossuth i Lajos az üzente. A zsellér ordította g akorta: — Más világ lesz szomszéd, meglásd. Szabad lesz minden ember, az istenét. Jóba nyöszörgőit, mint egy gyermek: — Szeretnem megcsókolni1 azt a fiatalembert. Áldott ember, haj, be áldott ember. És énekeltek, mintha az érkező boldogságot fogadnák: Kossuth Lajos - :t üzente. Éjjel indultak haza, csak a hó világított Jóba látta, hogy a zsellérnek még öt fo- . rintja van. — Adj egy forintot, szomszéd. — Nem lehet. J óba előreengedte a dü- löngöző zsellért, s a botjával fejbe ütötte. Azután, mikor a zsellér le- ■ esett, megvadu Lángoltak a csontjai is Jóbának, s verte a zsellér fejét. Azután kivette a csizmájából az öt forintot s loholt. Énekelt az árva, sötét téli mezőn Jóba: Kossuth Lajos azt üzente, t ele volt a szí- - a mai nap esetné yeivel. s úgy sietett haza az öt forinttal, mint egy megváltott, mesebeli király. Társadalmi életünkben manapság gyakorta használt é„ emlegetett foralom és kifejezés: pályakezdő és "á- kiakczdő fiaté' Meri hiszen a dolog természeténél fogva a pályakezdők r *- ben fiatalok L, — M ' e a sokáig tétovázó vagy valamiféle „szabálytalansági” ok miatt a valódi, a nekik való életútra viszonylag ké- isőn, már nem az ifjúság éveiben rátaláló és rátérő .mbertársainkat. Ök azonban: sajátos és ritka esetek, „szabályt erősítő” kivételek csupán. Ki hat a pályakezdő? Az a fiatal férfi vágy nő. aki életpályájának, ’ hivatásszerű tevékenységének kezd»‘-n, deti Szakaszában ven, nagyjából az első bárónőt évben Á1 meneti n(í"~o- tot jelöl tehát a fo—’om. hiszen „kezdőből” — néha szir.'.: c •■revétlé-ül —mind- ny ' ián tapasztal'-kled. törzs- gárdatagokká, öregekké (néha ügyre ezett „nagy öregekké” is) válunk, válhatunk. A pályakezdők fogalma a közludatban többé-kevésbé az értelmiségiekhez kanc; lódik. Vagyis: csupán a tevékenységük első éveit töltő pedagógusokat, orvosokat, mérnököket, közgazdászokat, jogászokat, mezőgazdászokat, a fiatal írókat, újságírókat, színészeket, zenészeket, képző- és iparművészeket stb. értik rajta. Ezért úgv vélem, a köztudatban élő „pályakezdő” fogalmat bővítenünk és szélesítenünk keil: nem rekeszthetjük ki belőle az ipari és mezőgazdasági munkásokat és az alkalmazottakat sem. Az értelmiségi fiatalokéhoz hasonló mcgkülön bSztéléit figyelemre érdemesek ők is! Néha talán még fokozottabban, hiszen — mint legutób1' a Rádió „Miskolci városnap”- úinak befejező műsorszámá- ban is hallhattuk — éppen e munkakörökben ont nagy gondot az elöregedés, az utánpótláshiány veszélye. „Megkülönböztetett tippelem” — írtam. Igen, mert a mi társadalmunkban, a fejlett szocializmust éoílő társadalmunkban az ifiúsáci törvény is, más állami rendelkezések és ajánlások is úgy intézkednek, hogy a munkahelyi vezetők — alsó-, közép- és felső szinten egyaránt —, de a .ársadalmi, a mozgalmi és pártszervek és -szervezetek is öt évig kísérjék megkülönböztetett figyelemmel n pályakezdőket: beilleszkedésüket, mu nká j u - kát. sorsuk alakulatát, szociális körülményeiket... Ilyen, a gondoskodás szellemétől áthatott törvénve^ rendelkezések és alán' a régi, az 1945 előtti Magyarországon jermérr"1 " "1 nem voltak, néni lebot-tnk. — legalábbis legálisan: nem. Volt ellenben — és még a fiatalabb évjáratú m- vasólc is olvashattak, '-.állhatták, tanulhattak róla — munkanélküliség (meb’ ->Mnt ittr** a tőkés országokban. ekkor nálunk is ''i'nmrban az. if’ú'ácra nehezedett a legnyomasztóbb súllyal, a kilátástalansás ■•'■ménvvesz- tettségéve) !Y: voltak .állástalan diplomások” és csak velük betölthető szükséges íW’1—-rm’-’-nkni-nk: az egyetemeken és klinikákon díitalan gyakornokok és „tiszteletbeli”, azaz: fizetésleien ta: .'.-segédek; oktatás, és kér -óz helyett az \a- sok” pofozása és házi munkára fogása, és lg-’ tovább. Ha máshpnnan nem, hát a regény táv:-’ fából emlékezhetik az olvasó Dóry Tibor regényének, a Felé- let-nek rokonszenves kis hősére, Köpe Bálintra, inaséveinek sanyargattatásá- ra ... És arra is, ho"v akadtak azért olvan „aranykezű” öreg mesterek, szakmunkások is, mint Páciusz Jácbi, akik a maguk szűkszavú mogorvaságában is tanították, fell—rolták és b_~dilották az ifjúmunkás-jel ölteket, közel vitték őket a munkásmozgalomhoz ... Amikor e sorok írója,1 ki immár pályája, végéhez érkezeit, pályakezdő pedagógus volt, 1940—42 között. Végigjárta — igaz: már gyorsabban, mint az előtte végzettek — a „próbaszolgálatos segílydíjas”, a „helyettes” és a „rendes" tanári fokozatot. A „megkülönböztetett figyelem” pedig, melyben részesült, annyiból állott, hogy egyszerre .bedobták a mély vízbe” ... Az azonnali teljes önállóság természetesen jó, edző és meg- edző hatással is járt:' nem rossz dolog, bár botladozva, de mégis a magunk kárán tanulni!... Ám ma a pályakezdőkkel törődés, a megkülönböztetett figyelem mégis többet és főként mást jelent, Éspedig: az előlegezett b'izal- mat, kiváltképpen, ha a jó szándék, a hivatásszéretet vagy époen az arravalóság, a tehetség jeleit is felcsillantja a pályakezdő.. Mindenképpen a vezetők és a tapasztaltabb munkatársak irányító, „beillesztő” és gondoskodó segítségét, .egyrészt a fiatalokat méltán ingerlő „lekezelés”-, másrészt aáűU zott gyámkodás, az „agyon- patronálás” . nélkül. Feladatokkal, — erőt próbáld, szárnyat adó, de általuk megoldható -r- fokozatos feladatokkal és társadalmi megbízatásokkal ellátásukat, 1A „segítés” legcélirányosabb, mert legtapintatosabban. nevelő módja: ez'.) Az-öt ív letelte előtt is érdemes ..önállósítani” őket, ha lehet; viszont az öt év elmúl lévai sem „felfüggeszteni” az emberi-munkatársi törődést ’velük, ha kel’ ... (Felbukkan emlékezetemben az az 1Ű60— 83 között ,°”akran olvashatott . v”’hi’’deté=-tínus, melyben üzemek, vállalatok' intézmények csak „ötéves előzetes gyakorlattal” rendelkező szakembereket kerestek, nem vezető munkakörökbe is!... Hol „csinálja meg” első öt évét a pá.- lyakezdő — kérdeztem akkor magamban, de szemináriumi vitákon is —. ha trun- denütt csupán „legalább 'már ötéves gyakorlattal” akarják alkalmazni őket?! — Azóta bebizonyosodott.! egv ilyen álláshirdetések kibocsátóinak olyan — csakter- vezett — „előreugrása” volt ez, mellyel eeys”°rre a hátuk mnoött találták magukat !..1 — Mindenki volt egyszer pályakezdő, és lesz vnlami- kor pályavégző is. A pályakezdők — ep-” ' it kötelességet jelentő — megkülönböztetett flanelem megtérül: utbdfúnk. a haza. a társadalom jövőjét építjük vele!... Gyárfás Imre , Átadták a jutalmakat Ünnepélyes . keretek között adta át a Lenin Kohászati Művek nagytanácstermében Herendi Rezső termelési, főmérnök a szakmunkásversenyek győzteseinek és helyezettjeinek járó kitüntetéseket és jutalmakat. Az Alkotó ifjúság pályázat keretében 11 szakma több mint 200 képviselője mérte össze tudása t, képességét az elmúli hóflfir pókban, a Szakma Ifjú Mestere és a Kiváló ,fü'i Szakmunkás címekért. Az ünnepségen 55 fiatal kapta meg a szakmai felkészültséget bizonyító oklevelét és mellé az értékes jutalmakat \
