Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

1977. október 9., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 , Az üzemi demokrácia helyzete S és továhhfejlesztése az LKM-hen ;t­é* X' Beszélgetés Majtényi Lajossal, a nagyüzemi pártbizottság titkárával ' Az LKM nagyüzemi párt- -grehajtóbizotfcsága — dr. ’■eppeljcld Sándor vezér- faggató, valamint Gácsi Fc- ó'tie vszt-titkár előterjesz- é'se alapján — az elmúlt na­pikban elemezte, hogyan ér- sí üiyesul a gyárban a hatá­rt in gyakorlásának eszköze, j’: üzemi demokrácia, s egy- $ 'n meghatározta a tovább- jlesztésével, kiszélesítésével áúPcsolatos feladatokat is. ajtényi Lajos, a nagyüzemi k írtbizottság titkára így ösz- g. egezte a tapasztalatokat, a e áni valókat: á ■— a Lenin Kohászati Mű- li' ötben meglehetősen jó rt1 edményeket értünk el az é :erai demokrácia gyakorlá­i ban. A különböző irányel­vük azt írják például elő, ‘>gy az igazgatói tanácsba >t fizikai dolgozót be kell ,1 inni. Mi az elmúlt évben jliy döntöttünk, hogy nem á 1, hanem négy fizikai dol- 'zóval és két gyáregység­ei tetővel bővítjük az emlí­ti szervezetet. Ez igen j,|!ly,es döntésnek bizonyult. Az üzemi demokrácia ii akorlása egyik részének le­intjük az ifjúsági parlamen­tet is, amelyek meghono­dtak gyárunkban. A veze- ä mindenkor ott van az í úsági parlamenteken. Dró- 1S László, a Miskolc városi d irtbizottság első titkára — \ szt vett a testületi ülésen örömmel nyugtázta azt, p>gy e fórumot nem adtuk „albérletbe”. Ugyanilyen fontosnak ttjuk a vállalati szocialista igádvezeitők küldötteinek tekezletét. Ezen részt vett brigádvezetők mintegy 40 í ázaléka és sok hasznos ja- jíislatot tett a munka meg- ■j vitására. Miért emlitem a ftíaádvezetői tanácskozást? fen csak azért, mert a részt- ‘vők sok hasznos tanácsot ^ünak adni a vezetésnek, mem azért is, mert gyakor­iban elősegítik a feladatok igrehajtását, s egyes brigá­dnak saját területükön vé- bényezési joguk van a ve­tők munkáját illetően. Eb- ín előre kell lépnünk, mert még nem mindenütt gya- •rlat. Gondolok itt arra, >gy a brigádok javaslataik- il segíteni tudnak a munka- Prvezés korszerűsítésében, a ociális ellátottságban, hi- en munkájukban tapasztal- k annak valóságát. — Hasonlóképpen fontos­át tartjuk a vezetőképző­in, valamint a KlSZ-titká- ’k hathetes, héthetes idö- akos továbbkéDzését. a fo­ntok tartását. Egy-egy ilyen turnon a fiatalok 60—70 !Mést is feltesznek a vál­tat politikai, társadalmi, [zdasági vezetőinek. Azt 'felezik, ami legjobban ér- :kli és foglalkoztatja őket. — Elegendőnek tartja-c a Rumokat, vagy szükséges a — Az erre vonatkozó mi­nisztertanácsi, SZOT és a vasasszakszervezet határoza­tai, irányelvei szerint a diós­győri kohászatban, az üzemi demokrácia gyakorlása miatt több mint 50 fórumot bizto­sítottunk. Ezek közé sorolom a titkári értekezleteket (párt-, KISZ-. szakszervezet), az igazgatói tanácskozásokat, a termelési értekezleteket, s mindazokat a lehetőségeket, amelyeken a dolgozók véle­ményt nyilváníthatnak. Ügy látjuk, hogy a fórumok szá­ma elegendő ahhoz, hogy az üzemi demokrácia hatéko­nyan funkcionáljon. Termé­szetes. ha új. jobb lehetőség kínálkozik, akkor mi ezt az új. jobb formát is alkalmaz­zuk. — Mit tart legfontosabb tennivalónak, elsősorban tar­talmi vonatkozásban? — Elsődleges célunk — ahogy a vb is megfogal­mazta — a közvetlen fóru­mok szerepének erősítése. Ez azért fontos, mert ha esetleg a közvetett fórumnál, képvi­seleti testületnél akad olyan jelenség, hogy a vezetésnek a kelleténél nagyobb a be­folyása a döntések megho- zalatában. ezt a közvetlen fó­rum erősítése, kiegyensú­lyozza. — A közvetlen fórum sze­repének erősítése kihat a ve­zetésre, a vezetés képvisele­tére, s az nem mondhat mást, mint ami a közvetlen fórum álláspontja. Ez gya­korlatilag magába foglalja az üzemi demokrácia lényegbeli szélesítését, erősítését is. Ügy érezzük — a vb is így fog­lalt állást —, hogy jó úton haladunk. A továbbfejlesztés érdekében azonban még so­kat kell tennünk. .Elsősorban azt. hogy tartalmilag tovább fejlesszük a már hagyomá­nyos fórumokat, formákat. Különösen fontosnak tartjuk a termelési tanácskozások színvonalának növelését, mégpedig úgy, hogy ott az emberek a lényegi feladatok­ban nyilvánítsanak véle­ményt, foglaljanak állást. Ar­ra gondolok, hogy mondjuk a hengerkormányos nem na­gyon tud állást foglalni, mennyi legyen az üzem éves, vagy negyedéves terve. De abban, hogy például a ne­mesacél-hengerműben hogyan lehet növelni a forgási időt, a felszólalók sokat segíthet­nek, sok javaslattal használ­hatnak az ügynek.1 Összefog­lalva az elvárásokat, nem számokban, tonnákban, ha­nem a tennivalókban kell megfogalmazni, mert a ten­nivalók egyik következménye maga a számszerűség is. — Milyen változtatások szükségesek még a további előrehaladáshoz? — Jobb munka szükséges, mind a vezetők, mind a ve­zetettek esetében. Az egyik: »ábbbővítésük? kezelés mágneses mezövei r Uj gyógyászati meg kell javítani a helyi in­formációs munkát, hogy a fórum résztvevője pontosan tudja, miről kell döntenie, mi a tulajdonképpeni fel­adat. Ez csak akkor valósul meg, ha megfelelő adatok, in formációk, tájékoztatók állnak a rendelkezésre. Köz­tudomású, hogy a műszaki konferenciákat rendszeresen megtartjuk. Akik részt vesz­nek rajta — a gyáregység négyszögei, főosztályvezetők, az igazgatás vezetői, szakta­nácsadók —, megfelelő, jó információt kapnak. Ennek tudható be. hogy a vezetés szempontjából a leglényege­sebb fórum a műszaki kon­ferencia, amely nagyon jól funkcionál. Az itt elhang­zott javaslatokat kötelezett­séggel feldolgozzuk és írás­ban megy a visszajelzés. Va­lahogy a termelési tanácsko­zásokon, az alsóbb szinteken is így kell meghonosítani — ha nem is mindig írásban, de legalább szóban — a visz- szajelzést. Psziehikailag is lényegesnek tartjuk, hogy az az ember, aki a saját mun­kájával kapcsolatosan véle­ményt mond, javasol, kapja a visszajelzést. így legköze­lebb is szólni fog. mert látja, érdemes szót emelni. — Még egy lényeges fel­adat — mondja Majtényi Lajos —, meg kell értetni és tisztázni l kell az üzemi négyszögek szerepét. A vb nemrégiben az egyik egyseg gazdasági, politikai munkáját értékelte. Az egység ve.zetője kijelentette: náluk az üzemi demokráciával nincs semmi baj, mert ő rendszeresen megtartja a négyszögülése­ket, odahívja a párt-, a szak­szervezeti, a KlSZ-tilkárt és döntenek. A négyszög funk­cionálása még nem üzemi demokrácia. Mint képviseleti fórum, lényeges tényezője az üzemi demokráciának, de mint képviseleti fórum funk­cionál. Az üzemi demokráci­át a legalsóbb szintekig mű­ködtetni kell. Egyébként is az üzemi négyszög nem dönt, a négyszögülés egyeztető, döntést előkészítő megbeszé­lés. A pártbizottság titkára be­fejezésül arról szóit, hogy az üzemi demokrácia gazdája a szakszervezet, de a politikai felelősség a párté. A párt- szervezetek politikailag fele­lősek az üzemi demokráciá­ért. Az üzemi demokrácia hatalmi kérdés, eszköz a ha­talom gyakorlásában, a mun­kásosztály ' hatalmának gya­korlásában. A pártszerveze­tek feladata a tevékenységele összehangolása; ki kell ala­kítaniuk a közvetett és a közvetlen testületek együtt­működését, illetve tovább kell ezt erősíteniük. Csorba Barnabás eljárás Különleges gyógyászati el- kás bevezetésére adtak ^badalmat a Szovjetunió­in. A rosztovi egyetemen fy orvoscsoport fejlesztette a módszert, amikor a '.igneses mező hatását hasz­na ki egyes betegségek ^gyítására. A kutatók Se- 6 János professzor, elméié­ből kiindulva a stresszha- /rt'Okat. illetve a szervezetek ''énállóképességének fej- ütését vizsgálták és arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi szervezet bi­zonyos körülmények között képes külső kihatásokra megfelelő reagálásokra. Az ismert serkentő hatású gyógyszerek mellett ilyen kondicionáló eszköznek bizo­nyult a mágneses mezőnek a szervezetre gyakorolt hatá­sa is. A csoport tagjai által aktivizáló, adaptációs reak­ciónak elnevezett kezelési el­járás egyes gyomor- és emésztőszervi megbetegedé­seknél, tüdőbetegségeknél és bőrbetegségeknél bizonyult gyógyításra alkalmasnak, vagy önállóan, vagy más gyógyszeres kezelés kiegészíV téseként. A rendkívül hosz- szú állatkísérletek befejezé­sével 1972 óta klinikai gya­korlatban is allcalmazzak el­járásukat. A kísérletnek van egy érdekes eredménye is. A mágneses mezővel történő ke­zelés' a sejtekre fiatalító ha­tással is van. A munkaszervezés a kapacitásbővítés eszköze is Az építőipar helyzete megyénkben Megyénk építőipari szerve­zeteire mind nagyobb feladat hárul a lakásépítési program, az ipari nagyberuházások, a különböző rekonstrukciók, fejlesztések megvalósításá­ban. Az építőanyagot gyártó vállalatokkal együtt évenként több milliárd forint értékű munkával járulnak hozzá a népgazdasági tervből Borsod­ra jutó gazdasági célkitűzé­sek teljesítéséhez. Csak a BÁÉV — amely megyénk legnagyobb. legütőképesebb építőipari vállalata — az idén több mint 2.1 milliárd1 forintnak megfelelő munka elvégzésére vállalkozott, dön­tően Miskolcon, Özdon, Ka­zincbarcikán és Leninváros- ban. Nagyobbrészt lakásokat, kommunális létesítményeket, iskolákat, óvodákat, külön­böző szolgáltató házakat épít. Az Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat pro­filja már eltér az előzőtől, főként a gyárépítés a fel­adata. Az ÉÁÉV munkás- és műszála kollektívái dolgoz­nak az ÓKÜ-ben a gyorsított acélgyártási program végre­hajtásán ; Bélapátfalván új cementgyárat építenek, és megtaláljuk a vállalat dolgo­zóit a PVC—III. beruházásá­nál, a Lenin Kohászati Mű­vek kombinált acélművének építésénél is. Az építési tárca vezetői mind nagyobb fontosságot tulajdonítanak a Borsodban dolgozó építőipari szerveze­tek munkájának, beleértve természetesen a tervező és beruházó vállalatokat, vala­mint az építőanyagot előállító üzemeket is. Az V. ötéves terv hátralevő részében csak Miskolcon több mint hatezer célcsoportos lakást, s az eh­hez tartozó járulékos létesít­ményt kell elkészíteniük. Ezenkívül Özdon, Kazincbar­cikán, Leninvárosban és a megye más részén ugyancsak helyt kell állniuk a lakásépí­tési program megvalósításá­ban. Emellett egész sor ipari beruházás építésében vesznek részt. A közelmúltban dr. Ábra- llám Kálmán építésügyi és város fejlesztési miniszter Miskolcon járt és találkozott a tárca irányítása alá tar­tozó tervező-, beruházó és építőipari vállalatok gazda­sági, politikai vezetőivel. Az aktivaértekezleten a minisz­ter elismeréssel szólt az épí­tőipar munkájáról. Valóban, csak szét kell néznünk kör­nyezetünkben, s meggyőződ­hetünk róla, milyen sok la­kással, iskolával, kereske­delmi és szolgáltató egység­gel gyarapodtunk az utóbbi években. Messzemenően egyet lehet érteni a miniszternek azzal a véleményével is, mi­szerint az építőipar alapjá­ban véve megfelel a vele szemben támasztott követel­ményeknek. Természetesen, mint a nép­gazdaság egyéb ágazatában, itt is előfordulnak hibák, hiányosságok. Akadnak még olyan lakások, ahol a befe­jező jellegű munkákat elsie­tik, nem zárnak jól az abla­kok, beázik a tető és sorol­hatnánk még tovább. Ez jog­gal bosszantja az embereket Sokan ebből rögtön általáno­sítanak; íme, így dolgoznak az építők. Pedig ez így nem igaz. El lehet esetenként ma­rasztalni egyes embereket, csoportokat, akik olykor fe­lületes munkát végezne!;, de nem az egész építőipart. Hogy mielőbb megváltoz­zon az építőiparról alkotott vélemény, lelkiismeretesebb, jobb minőségű munkát kell az építőknek felmutatniuk. Nem szabad azt megengedni, hogy jogos kifogások merül­jenek fel egy-egy létesítmény átadásánál, de ha mégis elő­fordulnak kisebb-nagyobb hiányosságok, azokat min­denképpen maguknak az épí­tőknek kell a lehető leggyor­sabban felszámolniuk. Ezt kí­vánja a szakma becsülete is. S akkor nem fordulnak majd elő olyan esetek, hogyha baj van, mindenki mossa a kezét, az építő a tervezőre, a' ter­vező az építőre, vagy a beru­házóra igyekszik a felelőssé­get hárítani, s közben telnek, múlnak a hetek, hónapok, s a vég nélküli vitákra, peres­kedésre megy el a szűkre szabott idő, s az emberek energiájának egy része. Sűrűn szóba 'kerül az épí­tőiparban tapasztalható mun­kaerőhiány. Kétségtelen, lé­nyegesen nagyobb a megren­delői: igénye, mint a meglevő építőipari kapacitás. Hol van a lei vezető út? — vetődött fel a kérdés a miniszterrel foly­tatott tanácskozáson is. Min­denekelőtt a munka haté­konyságát szükséges javítani. Hiszen csak körül kell néz­nünk és mindenki meggvö- ződhet róla, van mit tenni a munkák szervezettségének fo­kozásáért, nincs minden rend­ben az előkészítés területén sem, tovább lehet és kell ja­vítani a minőséget, s a mun­kaidőalap növelése igencsak kívánatos volna ebben az ágazatban. Nem is beszélve a gépkihasználás alacsony színvonaláról. Summázva az elmondottakat; ha csak egy lépést is teszünk ezen a terü­leten, jelentősen növelhetjük az építőipari ágazat kapaci­tását, teljesítőképességét. S ez elsősorban nem pénzkér­dés. A jobb, a hatékonyabb munkához nem kellenek mil­liók. Nagyobb szervezettség­gel, a helyi tartalékok feltá­rásával és kiaknázásával mindez elérhető. L. L. i Az edelényi dombokon Napraforgé a „föld alatt” Edelény környékén a leg­fontosabb a megmaradt te- levény megvédése. A „re­cept”. amit erre használnak, régi és alig alkalmazott el­járás, amelynek legnagyobb előnye az olcsósága. Az aján­lás így kezdődne: Végy egy kis napraforgót... — és a kalászosok beta­karítása után a leszántott tarlót vesd be vele — foly­tatta Hartmann Bálint, az edelényi Alkotmány Terme­lőszövetkezet elnöke. — Az őszi búza vetése előtt pedig a már 50—60 centiméternyi növényt letárcsázzuk, a mélybe forgatjuk. Ezzel a zöldtrágyázással kétszeres hasznunk van. Az egyik nyilvánvaló; hektáronként mintegy száz mázsa szerves­anyagot juttatunk a talajba, s ráadásul humuszképző anyagot. A második; a kalá­szosok betakarítása után nem marad „feketén” a tarló, a kellő napraforgó megfogja a talajt, s az esők, záporok nem tudnak annyi kárt tenni be­ne. Egy szakemberben jogosan merülne fel a kétség: ha ugyanarra a táblára búza után nem búza kerülne, ak­kor a zöldtrágyázásra nincs szükség. És ez általánosság­ban helyes értékelés, kivéve a hegyvidékei, ahol bizony a természet alaposan felforgat­ta a gazdálkodás szabályait. — Nálunk már a vetésszer­kezetet is az szabja meg, hogy tenyészideje alatt a ter­mesztett kultúra mennyire borítja, védi a talajt. A ka­lászosokról köztudott, hogy sűrű állományuk megakadá­lyozza a termőtalaj lemosó- dúsát, ezért a legnagyobb te­rületen ezeket vetjük. Igaz, hogy így előfordul az egy­másutáni búzavetés, de ép­pen a zöld trágyának — a kétszáz hektáros napraforgó­nak — köszönhetően, termés- csökkenést nem okoz. — Éghajlati adottságaink — jegyezte meg az elnök — sem a legjobbak. Előbb de- resedik a határ, és bizony az a ritkaság, ha szeptem­berben elmaradnak a fagyos hajnalok. Igyekszünk alkal­mazkodni a zordabb évsza­kokhoz, s például a búzát is előbb vetjük. Szeptember közepe óla dolgoznak a ha­tárban a vetőgépek. Ötszáz hektáron már földben várja a mag a közelgő telet. De a korai vetés egyma­gában még fél megoldáis. A szegedi kutatóintézet segítsé­gével vizsgáztatják a leg­újabb hazai és külföldi faj­tákat, hogy a hegyvidék sa­játos viszonyaira, megkeres­sék a legmegfelelőbbeket. — Tavasszal megismételjük ugyanezt kukoricával. Igaz, a jelenlegi termésbecslések 40—50 mázsa közötti tengeri- terméssel kecsegtetnek, amely a ml vidékünkön nagyon jó eredmény, mégsem hisszük, hogy ez lenne a végső ha­lál', amit elérhetünk. Ha a kipróbált fajták között csak három jobbat találunk, már akkor az többletmunka, ame­lyet. egy-egy ilyen kisparcel- lás kísérlet beállításával vég­zünk, bőven megtérül — mondta az elnök. Az ősz Edelényben is sok gondot okoz. Már egy hetet elvitt a csapadék az ilyenkor szinte pótolhatatlan munká­ból. Hiszen a vetésen, táp­anyag-visszajuttatáson kívül 250 hektár napraforgót. 300 hektár kukoricát kell beta­karítani. Ráadásul a „csú­szás” következményeként a kétszáz hektáron termő bur­gonyát még mindig szedik az NDK gyártmányú kombáj­nok. De az összetorlódott munkák ellenére találtak időt, gépet, munkaerőt a kí­sérletezésre. Mert a jövőben gondolkodnak... — ki —

Next

/
Oldalképek
Tartalom