Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 6 T977. október 30., vasárnap Tevékeny türelmetlenek Keveseknek adatik meg, hogy az esküvő után saját lakás várja őket. Sokan ismerik ellenben az albérlet keselyeit és a szülő-gyermeki kapcsolatokat romboló együttélést. Legnehezebb sorsuk a kisgyermekes albérlőknek van, te?-mészet- szerűleg ők a legtürelmetlenebbek. Sok esetben — sajnos — elkeseredést szül a türelmetlenség: ilyenkor rendszerint nem történik semmi, a kis család élet- körülményei évekig változatlanul maradnak. Nem így történt Tarcalon, ahol negyven fiatal tettekre váltotta türelmetlenségét. Kétszintes öröm * Verőfényes októberi reggel. A nyitott ablakokban színes függönyök libegnek. Egy fiatal nő bébiholmikat tereget a loggián, kócos, kicsi lány segédkezik (neki. Popovics Ágnessel gyorsan megismerkedünk, a négyévesek közlékenvségével mutatja be gyönyörű lakásukat. — Látod, itt is be lehet jönni, meg ott hátul is. Itt szoktunk ebédelni. Gyere, megmutatom az én szobámat, fent van az emeleten. Végül is, Jancsi hempergője mellé telepedünk, a jól berendezett, földszinti szobába. Az egyéves kisfiú álmát nem zavarja a beszéd. Szót kap a mama is. — Albérletben. laktunk, előbb egy, aztán két gye- f rekkel. A férjem lakatosként dolgozik a termelőszövetkezetben, én a gyerekek születése előtt az Utasellátónál dolgoztam. Nemigen gondolhattunk arra, hogy családi házat építünk, sokáig kilátástalan volt a lakásügyünk. Amikor megláttuk az utcán a plakátot, reménykedni kezdtünk és belevágtunk. Harmincezer forintot kellett befizetnünk, ezt is két- szerre. A fizikai munkától nem féltünk. Jancsi pár hetes volt és. én már jöttem dolgozni. Mindent csináltam, amivel megbíztak. Nehéz visszaadni az építkezés hangulatát, öt ház épült egyszerre és mindenki, mindenütt dolgozott. Fáradlak voltunk, nehéz fizikai munkát végeztünk, de igen jó kedvvel. — Tudta már akkor, hogy az első tömb. első lakása lesz a maguké? — Dehogy. Hiszen altkor mindig csak arra koncentráltunk volna. Amikor tető alá került minden ház, kalapba tettük a lakások számát és sorsoltunk. Így kellett ezt csinálni. Amikor pedig megtudtuk, hogy ez a miénk, akitor jöttek az' egyéni elképzelések. A csempe színe, a fala’.: színei, a . mozaikpadló ... Nincs itt két egyforma la■ kas. — Adott esetben újra kezdené ezt a két nehéz évet? — Természetesen. Nagyon boldogok vagyunk. Három hónapja tart ez az öröm. A szomszéd házban, Fábián Jánoséknál röpke számvetést végzünk. Attila, a négyéves nagyfiú szélvészként rohangál a lakásban. -Eszter a maga hét hetével tombol. — Összeszámoltam, harminc gyerek él itt, mindössze egy házaspár van a húsz közül, akinek nincs még gyereke. A tavaszon játszóteret építünk. További számvetés. — A férjem raktári munkás, én fonónő vagyak. Körülbelül hatezret kerestünk ketten, amíg én is dolgoztam. Amikor megszületett a fiam, itthon vállaltam különböző munkát. Almát , szedtem, szüreteltem, mindent vállaltam, amikor megtudtuk, hogy mód nyílik az építkezésre. A lakás 465 ezer forintba került. A beugró 30 ezer volt, a többi OTP- kölcsönből van. Harmincöt évig törlesztjük, a gyerekek után hatvanezret leszámítanak. Havi 880 forint a részlet. Mind a négy szobát bebútoroztpk, a bútorokra 13 ezer forint tartozásunk van. A szülök segítségével tudtuk venni a bútorokat, no és, abból a pénzből, amit az OTP visz- szafizetett. — Visszatérített? Miért? — Mert nekünk csak az alapozást kellett volna megcsinálnunk, de ennél többet végeztünk el. A kü- lönbözetet megkaptuk. Segített a család, sokat segítettek a barátaink is. — Szó esik a tervekről: — Tavasszal kezdjük a tereprendezést. Szőlőlugast, rózsát telepítünk és feltétlenül ültetünk egy szomorúi űzet. Fénymásolt kedvcsináló A Tokajvidéki Kőbánya Vállalat autóvillamossági szerelőjének, Csarni Sándornak a fejében született meg a Könyvés Kálmán Ifjúsági Lakótelep ötlete 1074 nyarán. — A járási KlSZ-bizott- ság tagja voltam és itthon szervező titkár. Tudtam, hogy a KISZ támogatja majd az ügyünket. Plakátokat készítettem és fény- másoitattam a Bács-Kiskun megyei 9-es és 11-es számú tervdokumentációlíal: a lakások homlokzatát és alaprajzót. Esténként 18—20 házaspár keresett fel az albérletemben. A környező községekből is jöttek. Az elsői megbeszélésre 64 fiatal' jött el a községi tanács nagytermébe. Aztán húszán maradtunk. Húsz család. Ennyi emberrel már megkezdhettük az építkezést. — Milyen volt az élete 1974 nyarától 1977’ őszéig? — Megőszültem egv kicsit Roppant nagy felelősség terhelt. Az egész község minket figyelt. Voltak kétkedők is. A kisajátítással jöttek az első bajok. Mi .ugyanis türelmetlenek voltunk és nem vártuk meg, amíg a községi tanács kisajátítja a kerteket. Egy telektulajdonos alig állt kötélnek, majdnem belebuktunk ... Az anyagbeszerzésben nagy segítséget kaptam vállalatunk vezetőitől. Tíz kőbányász építkezett, i tehát segítettek a vezetők. — Ki irányította a munkát? — Először a községi ta- ná műszaki előadója, aztán a kőbánya vállalat egyik építéstechriikusa. Társadalmi patronálónk, Papp Lajos szivvel-lélekkeí mellettünk állt. Az adminisztrációs munkát én végeztem, mivel engem választottak a szövetkezet elnökéül. A családtagok és barátok között mindig volt egy-két kőműves, vagy egyéb szakiparos. Végül is, jók a házak, jó minőségűek a lakások. Mesteremberek is megdicsérik. — Mindig, mindenki ott volt a közös munkákon? — Ha valaki nem jött el, mi megcsináltuk a részét, de szankciókat alkalmaztunk: nem kapott visszatérítést. Kevésszer fordult elő az ilyen. Gondolt, bajok azért ma is vannak. Ideiglenes a villanyvezeték, a vízvezeték, nincs út. — A vízvezeték családonként 4 ezer forintba kerül. Ezt már kiszámítottuk. Ha nem kapunk támogatást, saját költségen vezetjük be a villanyt is. November 7-én minden esetre megrendezzük a hivatalos avatást. Divat lett a tömblakás Oláh György, a községi tanács vb-titkára, nagy szeretettel beszél a Könyves Kálmán lakótél épről. Öt házban, húsz fiatal munkáscsalád teremtett magának gyönyörű otthont. — Rangot vívtak ki maguknak a fiatalok, egyszeriben divat lett Tarcalon a tömblakás. Üjabb húsz család jelentette be igényét. A község vezetői örömmel támogatják a lakótelep bővítését. Reméljük, a későbbiekben többet tud segíteni a tanács. Kezdetben féltünk az építkezéstől, mert belvizes az a terület. Ma már nincs mitől tartani, roppant ötletesen oldották meg ezek a fiatalok a belvíz elvezetését is. — Mindeddig kevés segítséget kaptak az ifjúsági lakótelep tulajdonosai a községi tanácstól... —• Túlságosan türelmetlenek voltak. Ezért végezték egyedül a kisajátítást is. A közművesítésben sem tudtunk ez idáig besegíteni, nem haladt az ügy olyan gyorsan, mint ahogy , az építkezés. Ma már folyamatban van a villanyhálózat, a vízvezeték és az út építésének finanszírozása. Mindhárom célra biztosította a pénzt a megyei tanács. Lcray Györgyi •-.i Lukovszky László munkája Miről olvashatunk a Szputnyik IL számában? A Szputnyik novemberi száma ünnepi tartalommal jelenik meg. A lap cikkei méltóan tükrözik a Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulóját. A Szputnyik vezető helyen közli Mihail Zimjanyinnak, az SZKP KB titkárának írását „Lenin és Október” címmel. A folyóirat a népgazdaság és a társadalom szinte valamennyi területéről közöl , írást. Az ipar fejlődéséről, a mezőgazdaság átalakításáról, a tudomány és a kultúra felvirágzásáról, a Szovjetunióban élő sok nép és népcsoport életéről kapunk tájékoztatást. Négyveti évvel ezelőtt kezdte meg működését az Északi-sark közelében a földtörténet első olyan k.u- tatóállomása, amelyet sodródó jégtáblára telepítettek. Azóta további 22 állomáson végeznek már kutatásokat. A Polaris kísérlet elnevezésű nemzetközi program keretében az Északi-sark 23 telepén telelő kutatók azt tanulmányozzák, milyen okok idézik elő a sarkvidéken a tengervíz sótartalmának növekedését, valamint a levegő hőmérsékletének az utóbbi években megfigyelt csökken ésétAz emberi agysejtek rendkívül oxigénigényesek- A legutóbbi időkig azonban nem tudtuk pontosan, hogy az éltető gáz, az oxigén, mikén jut el a különböző szervek sejtjeibe. A Tudományos Akadémia lenin- grádi Fiziológiai Intézetének tudósai vállalkoztak a kérdés megválaszolására. Újjáépül a Városliget Drótkerítések, rönkfalak, szerszámgépek sokasága, kövek, faanyagok, törmelék- dombok és zöld gyep, hangulatos botanikus kert, kis szoborpark, ez ma a Városliget, ahol nagyszabású építkezés folyik. Korábban tervpályázatot hirdettek meg a Városliget rendezésére. A nagyszabású rekonstrukció a HUNGEXPO kitelepítésével kezdődött meg, így közel 30 hektárnyi terület szabadult fel. Az idén kezdtek hozzá a játszóterek kialakításához. A két nagy gyermekpark egykét — az óvodáskorúnknak tervezettet —. már szeptemberben átadáták. Az iskolások október végén vehetik birtokukba a másikat. Az óvodások játszó- kertjében nyolc rönkfállal elhatárolt zárt játszóhely készült. Így a kicsik biztonságban ugrálhatnak, csúzdázhatnak, hintázhatnak, labdázhatnak, a nagyobbak 50 ezer négyzet- méteren focizhatnak, pingpongozhatnak, lábteniszezhetnek, és itt van a roller-, a kerékpárpálya is. Nekik készült a kalandjátszótér: a műanyag csúzdák, az őrtornyok, a mászópalánkok, a műanyaghálók, a betonkőt' gyűrűkből kialakított vár, létrákkal felszerelve. Három építésvezetőség dolgozik a Városligetben. Hátra van még a növényültet,és, az ivó- és díszkutuk felállítása. Üj szobrok és plasztikák gazdagítják majd a ligetet. Tervezik egy ifjúsági központ és két sport- csarnok építését is. Rohanó vonaton r U trakelünk rohanó vonaton, sürgető dolgaink hajtanak. Indulnánk már mielőbb, sietősen, mindenki más állomásról. Türelmetlenek vagyunk és nem vesszük észre, hogy az útközbeni megállóknál van aki már célba érkezett. Rohan velünk csalóka látszatként a távoli villanypózna is, és talán sosem tudjuk meg hová, kinek visz fényt, világosságot, hol ér véget az oszlopsor. Rohan a vonat velünk, s a szédült tempóban, süvöltő füttyök zakatoló áradatában valaki mindig meghúzódik mellettünk, közelünkben, feledve a sietős türelmetlen- i séget, úti bosszúságot, és végtelen csendes nyugalommal álmodik. Álmodik egy asszony a zsúfolt vonatfülke sarkába szorulva. Nem könyököl, nem kevesli, hogy neki csak szűk hely jutott. Álmában íélrecsúszott kendője, és harisnyátlan lábán, vonat- ritmusra hintázik a nagy félcipő. Férfiről, fiúról lehagyott, üregráncú, kitü- remkedett bütyköket is befogadó lábbeli, s egy zökkenés után az asszony lábai odacsosszannak az alig hordott, kényelmes cipők közé. Az asszony álmodik és nem tudja, hogy útitársai, cipője felett mosolyogva pillantást váltanak. Cinkosan, összetartóan. az. álmodót kirekesztőn, lené- zőn, és szótlanul elnézve, hogy közibük valami oda nem illő furakodott. Álmodik az asszony és talán most ízleli először a tétien alvás ízeit. Most nem neki kell tudnia, mikor kell ébredni, mert most nem nyomja álmát a másokat ébresztés felelőssége', most nem kell sorolni félig alva: mi minden az aznapi tennivaló. Most nem ő szól majd elsőként, ébresztőként, hanem most majd a kalauz szól neki. Nem, nem szól. Rászól. Nem ébreszti. Felrázza. Nem figyelmezteti. Kioktatja. Pedig a kalauz tud ám szépen is. szívesen is, kellemesen is, udvariasan is. Dehát e formaság csak a másképpen öltözötteket illeti. Az asz- szonv felriad és nem mondja azt sem a puhavállú nőnek, kinek vállán percekig oldalra billenve aludt, hogv bocsánat, hogy elnézést, hogy köszönöm. Nem mond semmit. Hallgat. Tekintetében hálával, s meg sem kísérli, hogy a formaságok útvesztőjében, az általa ismeretlen illemszabályok szerint, bái'mit is mondjon. A pillantások újra találkoznak feie felett, s míg a többiek összenéznek, ő egy leeső .könyv után kap. És mint mikor ismeretlenben, idegenek közt valami biztos kapaszkodót talál az ember, úgy simogatja meg a könyvel: — ilvenből tanul az én kisfiam. A" könw címoldalán nagy betűkkel a törvénvt. a jogot. |az igazságot tanító egyetem neve. Diáklány nyúl a könyvért. amiből majd megtanulja, kinek, mihez van joga, s e könyv talált majd figyelmezteti őt is, ormótlan cipőjű, álmatlan éjszakájú, messziről induló anyjára is. S vajon, tudod-e te, vonaton utazó, álmodó asszony, örökké kisfiúnak maradó gyereke, tudod-e mi minden hiányzik a tankönyvekből? Tudod-e, hogy levetett cipődben asszonyanyád másokat mosolyogva ingerel? Tu-, dod-e, hogy dolgod lesz az is, hogy a végtelenbe vesző! távoli villanypóznák utolsó lámpásánál élő, világot felfedezni vágyó társaidat magaddal hívd, és tudod-e majd, ha rohanó vonaton utazol, igyekszel úticélod felé, sürgetve az időt. hogy a törvény nevében igazságért szót emelj, ész- reveszed-e, hogy útitár. ad közt akkor is lesz egy asz- szony, aki álmodik, sután, látszatra oda nem illően húzódik meg a sarokban, akinek méeis jussa van, akinek kisfia, talán, a tiéddel együtt tanul, s tudod-e majd akkor is. hogy ki indult messzebbről. Helyet adsz rpajd. vagy az álmodó asszony felett összemosolv- gók cinkosa leszel ? S eszedbe jut-e a rohanó vonaton, hogy van aki rövidebb távra váltott jegyet, hogy leszáll egy kis állomáson, jóval innen végcélodnál, s nem felejted-e el. hogy a kis megállók utasát tisztelni illik, mert ők is célhoz érnek, csak a messszire száguldó vonat, iegyét ők méi 7 nem vehették meg. Sütő Enikő
