Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
1977, október 30., rasbmap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Szüret idején még a törvénykezés is szünetelt Él! és 1 F urcsa világ volt 1812- ben Tokaj-Hegyalján. Korán leemelt a ho, tartós, kemény hideg köszön toll be. ezéi I a szü relel csak 1813 februárjában tudták megkezdeni. A történethez tartozik, hogy a hideg a szőlőszemekben nem tett semmi kárt, csu- purf a must fakó' színe árulta el az ál telelést.. Hogy ez megeshetett, abban az időjáráson kívül az emberi szokások, a hagyományokhoz való feltétlen ragaszkodás is ludas. A 150 év előlti tokaj- hegyaljai szüret valóságos nemzeti ünnep, ahová még külföldről is özönlik a nép, éjjel-nappal folyt a vendégeskedés, a zene, a tánc. a játék minden fajtája, s még száz esztendeje is vendég- fogadókká váltak a hegyeken levő borházak, ame-, lyekben a tokaji bor tüze és a házigazda vendégszeretete ugyancsak versenyeztek egymással — ir.ia a krónikás. Tokaj-Hegyalján egyébként a múlt század nyolcvanas eveiben a szüreti ünnepélyt mindig a faluban tartották. A gazdalegények lóra ültek. négy. fehérbe öltözött lány rúdon vitte a nagy szőlőfürtöket, négy legény meg a hordóra ültetett borkirálvt. egv cifra ruhába öltöztetett kisfiút, feién papiroskoroná- val, arcán kokorioaselymé- ből készített bajusszal, suba szőréből ragasztott sza- Itállal. A hajdanvolt szüretek nevezetességét, rangját jelzi, hogy a XVI—XVII. században még a hadviselő vitézek is hazasiettek, s városaink statútumai szerint, szüret idején még a törvénykezés is szünetelt. Ostorok pattogtak, harsogtak a tárogatók, a hegedűk •zengének, szólt ' a duda, tapsolt a tánc, s a sarkanöltözetben ni, amely ténelesen maradni . . tyúk pengenék — íme a XVIII. századi ..úriszüret" Kisfaludy Sándor „előadásában’’. ahogy Csobánc című verses regényében megörökítene. Ugyanebből a korból származó prózaibb leírás szerint: ........ díszmonetnél elöl megy a zene, utána a szürelelök csoportja. azt azon pár kötelezlel- ven ezen alkalommal -ál- mint első vezet- a szüretben tor- utolsónak talált .” A mellettük levőket borral kínálgatták. az őket kísérő szőlőpásztor meg vígan csattogtatta a piricskéjét. s azzal sokaknak hátára veregetett. A birtokos házába vagy lakába érve egy arra kijelölt szoba mennyezete közepére akasztották fel a nagy szőlő levélkoszorút, mini valami csillárt, azután pedig tánchoz, lakomához láttak... — olvashatjuk tovább á krónikát. Mi jellemezte hát a szüretet? A szőlőhegyek, a falvak, városok utcái szüreti hangulatokkal teltek meg. árvalanyhaiú kalapos, lobogó inges-gatyás. lóháton ülő legények száguldoztak fel és alá. fellobo- gózotl Stráfkocsik pedig magyarruhás lányokat vittek a kerthelyiségekbe. A külsőség ma kétségkívül kevesebb, de — ’ másfél évtizedes szünet után, a hatvanas évek végétől újra elednek az ápolható hagyományok. A szövetkezetek, szakszövetkezetek, s állami gazdaságok rendezte szüretzáró felvonulásokon, ünnepsége-, ken természetesen a szőlőé a főszerep, ám a hagyományos művelési eszközök melleit feltűnnek az új. korszerű gépek ezzel is tanúsítva. hogv a mezőgazdaság egészéhez hasonlóan a legigényesebb növényi kultúra, a szőlő termesztése is sokat fejlődött. Illyés Gyula*: Talajtalanul Maradék fényű őszi napon falusi ablakban érnek, nem szülőtalajukon, s gallyaikon: zöld füge. sárga paradicsom. Fagy a föld. de az édesanyás nap mosolyog, biztat, magyaráz. Folyik a cukros átváltozás e lefejezett főkben is konokul. És színt es zamatot kapnak. Érlelik micsoda akaratú agynak rögeszméiként a magval? Düh-vörösen, talajtalanul! Lesz már a levegő is jeges. De átdöfi sugarával tőrként a telet is, és tesz újra törvényt az édesanya Nap, a kegyes. Nem gyökérén, rég nem ■ talajon, de érek még én is, — mire érek ? Bozsog a ven fő, mint a malom — , Hajtsátok, égbeli fények! • * Illyés Gyula Rossuth-dijns kiiltA november 2-án lesz 75 éves. Élete! a muhancévcktól a nyugdíjig elkísérték a lovak. Az utolsó napon magának fogja be a négyest* 1 i: kivezeti. fclszcrszámozza es cgycdiil lép fel a bakra. Utolsó napján, a faluban. szájtátva nézik, amint a parádés kocsis önmagát búcsúztatja. .. Az „őrszoba” az istállóban van. Az elfalazott homályos zug besárgult va- kolatjával, szénával töltölt fekhelyével a falon lógó szíjszerszámokkal pontosan olyan, mini száz évvel ezelőtt. Úgy tűnik, ezek a falak megállították az időt, és megálljt parancsoltak egy haldokló szakmának. Ezek a ■ falak most csodálkoznak. Valaki a múltról mer beszélni nélkülük. De neki biztos elnézik, mert 25 éven ót itt lakott közöttük. s mert ő. Szabó Eleit, a parádés kocsis a legtapasztaltabb kocsis. Mindig szerettem hallgatni a kanyargó el-elröo- penő. de mindig visszatérő emlékeket. Egv emberi élet kisebb-nagyobb keserű, vidám történeteit. És mindig voll, van és lesz. ami megfogott, mint most is. Szabó Elek csak a lovakról beszélt. Hogy önmagát közvetve említette, egyet bizonvít. A ló becsüléséi, értékét mindenek felet’ még akkor is. ha az idő máshol elröppen felettük, de a Tisza mellett a szik, a csúszós földutak terepjárót marasztaló ereje azért itthagyott egy halvány képet a regi világból. Mint 1952-ben. Ugyanaz a könnyít. löcsösszekér. vagy a díszesebb „hintó” viszi a hátárba kocsisával együtt az elnököt. Csak akkor nem a díszes kocsi volt a fontosabb. legalábbis Szabó Elek számára, hanem a közönséges lófogat, ötven ember, rokon, sógor, férj és feleség alkotta a munkacsapatot, az alvég csapatát. akiket minden pirkadatkor a földeken talált a felkelő nap. Addigra már kifogták a szekérből a lovakat, lepakollák az ekét. boronát, sőt a leggyorsabb. már „meghúzta” a nyitóbarázdát. A Isz megalakulásának ideje volt ez, a hajtásé, a feszülésé, de mégis jobb volt ez. mint a megelőző oár év földosztáskor juttatott 12 holdjának szolgálata. Kézzel szórták a magot. Bár akadt gazda, aki kölcsönadta a vetőgéoet emberségből. de mások, inkább megdolgoztattak érle. Idegen földön, idegen oor- tán. idegen lova mögött fogta az eke szarvát, hogy ege nuora kölcsönkapta a vetőaéoet. És azon a föld- darabon. amelyen a lernend nan visszaadatta a köl- csüneénet. másnap már kötényből szórták a magot. Vetettek. Ennvi kínlódás után a belépésre nem kellett külön agitálni. Az övével 52 fogatja lett a tsz- nek. Ma mar nyolc ló „árválkodik” az istállóban ... Ismeri ezeket a földekéi, mint a tenyerét. Mondják: gazdálkodásból még az ag- ronómusnak is tud tanácsot adni. Az igaz, eleget hajladozott rajtuk, eleget kaszálta a szél kuszálta búzát, eleget járta a táblákat körül, sok év tapasztalatát gyűjti már magában. Olyan földek ezek. amiből keserves munkával lehet termést nevelni, s gyakran öli meg a tavasz reményét az aszályban virágzó szik. Endre, aki tanítani akarta lányát, inkább elment Igricibe dolgozni. Az állami gazdaság jobban fizetett. pénzzel fizetett. Az ő helyére lepett. És lett tiszti kocsis, parádés, vagy ahogy itt mondják — prá- dés kocsis. Azóta 12 párat tanított be. Csikókat, amelyekre nehéz volt rákényszeríteni az akaratot. Érzékeny, vad. makacs, szelíd, vagy akaratos állatok. Illetve társak. Mert a kéz. amely munkára kényszeríti, még sokáig uralkodik felettük. De hány ló verte magát a földhöz. hempergőzve a porban, szerszámával majd megfojtva magát? Hányszor szabadította ki. és hányszor kezdte újra. mert ebben a tanulásban az győz, aki makacsabb. Az embernek úgy van haszna, ha húz a ló, ha be van' törve. S. ha nem hallgat a szép szóra, akkor... Mennyi ideig tanítja? A napokat az ember és a ló együtt szabja meg. Van ló. amelyik áz istennek sem akart baba fordulni. Pány- vával futtatták, sétáltatták az udvaron, mindig csak balra és balta. Testén őrzi a tanítások, szerszámozasok nyomát. Egy figyelmetlen pillanatéi. amikor elkalandozik a gondolat, és rúg a ló. Vagy harap, mint legutóbb, s ráadásul a kedvenc, amelyikről feltételezni nem merte. Még. hogy nincs a lónak rossz kedve? Azóta két oldalt kikötve őrzi a kötél a múló hangulattól. Minden veszélye ellenére ezek voltak a legszebb idők. Mert a ló magán viseli a tanítás örömét, azt a percet, amikor először anélkül, hogv rángatná a kocsit, megindul és megy, mint Elek bácsi 64 éve. egyre gyorsabban. A legöregebb, legtapasztaltabb kocsis nyugdíjba megv. Mint sokan mások — akik szerekék, a mi t életükben csináltak —. megválik a mpnkahelvtöl és még's ott marad. M<»-t a mozdulatok, ahogy a fiatalok. pa’taiTonk fel a lóra. ahogv merülik, sőt. ahogy már hozzátenne!", az 6 ke- zenvoma. A lovak, melvek tovább jár iá ír lábukat emelve n dűlő'- latvakos óti^t tel-io irteeá„?iki e bakon nem. Szabó Elek tartja a kantárt. Kármán István „...hl a Hl nem Isiéi Új könyv: Adytól — Adyról” Az utóbbi esztendőkben, mintegy nyolc-tíz éve. sokrétűbbé vált a Tankönyi'- liiadó tevékenysége. Túl azon ugyanis, hogy fő hivatását teljesíti, tehát hogy „megrendeli”, előkészíti és közrebocsátja a közoktatás valamennyi fokozatának tankönyveit, továbbá a nevelők számára szükséges pedagógiai és szaktantár- gyi, módszertani — látóha- tár-lágitó vagy útmutató segédanyagként hasznosítható — munkákat, olyan műveket is megjelentet, főként az irodalom témakörében. amelyek az oktatási intézményeken kívül általános érdeklődésre. — az éppen nem tanulók vagy tanítok, tehat a „szelesebb nagyközönség” érdeklődésére is — számot tarthatnak. E müvek külső formája, nyomdai kivitelezése magában is jelzi, hogy amit kezünkbe veszünk, bár a Tankönyvkiadó cégjelzésével, az nem csupán és nem is elsősorban „tankönyv”, hanem: „olvasnivaló”: magánkönyvtári darab is lehet. Így az irodalmi bre- viádiumsorozat: a „Vitéz Mihály ébresztése", a „Boldog, ’ ki fákat ültet...”, a „Hass. alkoss, gyarnpits!” és a „Forr a világ..című csinos kis könyvek, vagyis: Csokonai, Fazekas Mihály. Kölcsey és Berzsenyi műveiből tárgykörök szerint válogatott gondolatok gyűjteménye. Másik, az irodalmi .műveltséget tartalmasán és vonzóan terjesztő közérdekű vállalkozása a Tankönyvkiadónak: a ,,-töl-ról” sorozat. Ennek eddigi kötetei Petőfitől. .lókaitól, Mikszáthtóí, való és róluk szóló írások tükrében világítják meg az illetők pályáját, írói fejlődését és világát, küzdelmeiket és jelentőségüket, — szemléletesen. mert eredeti művek és műrészletek összeállításával. E ,,-tól-ról” sorozat legújabb, gazdag tartalmú és „olvasmányosan” is érdekes, sőt „izgalmas” szép kötete, az Ad ytól-Adyról: a napokban került könyvárusi forgalomba. Még kellő időben ahhoz, hogy a dátum szerint, november 22- ikére eső Ady-centenáriutn: születése 100. évfordulója céljait is szolgálhassa. Vagyis: „házi olvasmányokkal” mélyíthesse el és egészíthesse ki a (kevés és szűkre szabott!) tanítási órák anyagát: vezérfonala legyen szakköri foglalkozásoknak, műsoros ünnepségeknek, igényes megemlékezéseknek. ismeretterjesztő előadásoknak: bevezesse a költő és újságíró Adyt még nem. illetve kevéssé vagy torzon ismerőket az igazi Ady világába és megértésébe: azokkal pedig, akik ezt a világod már ismerik és szeretik, kellemesen feleleveníttesse emlékeiket és élményeiket.. . Hogv erre mind egyaránt alhr’ más ez a kiadvány: legnagyobb dicsérete! Aki forgatja az Adylól- Adyról lapjait: okos csoportosításban tekinthet végig életének és belső fejlődésének alakulásán, éspedig a költő legfontosabb verseinek, publicisztikai írásaiból vett gondolatoknak segítségével. Megismerkedhet az Adyról vagy egyes alkotásairól szóló tanulmányok, méltatások, elemzések (sőt, vitairatok) egy-egy részletével, valamennyire az — immár történelemmé vált — úgynevezett „Ady-kérdéssel” és Ady utóéletével is. A gazdag és változatos (kopekkel is es színesített) anyag válóit gátasáért és okos csoportosításáért a kötet öszeállító- jáé, ár. Fenyvesi Margité elsősorban az érdem. Az okos csoportosítás rendező elve ciklusokban egyesitet- • te töretlenül Ady pályájának és eszméinek, költészete jó motívumainak bemutatását. Arra törekedett, hogy az igazi és — lehetőleg — a teljes Adyt ismertesse meg az olvasóval, hiszen „ezt a költőt nem lehet kócbabaként szétranci- gálni”, ahogyan Németh László mondotta 1934-ben, Ady halálának 15. évfordulója alkalmából a debreceni Ady Társaság előadóestjén. (E beszéd legfontosabb gondolatai is megtalálhatók a könyv szemelvényei között. épp úgy, mint. olyan Ady-kutatók és -méltatok írásainak részletei, mint Halvány Lajos, Bölöni Gvörgy, Lukács György. Révai József, Schöpflin Aladár. Bóka László, Király István és mások. — A tanulmányrészletek, mintegy a magasabb értelemben vett „jó tankönyv”, jó irodalmi „olvasókönyv” mintáját adva mindig 1 az eeves pályaszakaszokhoz, a kötetben szerepeltetett versekhez kapcsolódnak, azokról szólnak!...) A „teljesség” eszményének a megvalósításában mindig határt szabnak a kiadó előírta terjedelmi korlátok. Mégis fájlaljuk, hogy olyan Adv-versek, mint a „Vitéz Mihály ébresztése”. a „Néhai Vajda János”, a „Kétféle welszi bardok”. „A magyar tanítókhoz”. az „Elbocsátó szép üzenet”, a „Barangolás az országban”: alkalmas helyen nem voltak már beilleszthetők a kötetbe. Az „irodalmi olvasókönyv” jelleg lehetővé teszi, hogy mellőzzük a szemelvények eredeti címének vagv lelőhelyének pontos megjelölését. Viszont azzal nem értünk egyet, hogy a záró ciklusban az idegen szerzők és költők műfordítóinak nevét — egy kivételével — nem tüntették fel. — Szeretettel ajánlom olvasóink figyelmébe ezt az új Ady-könyvet, mert segít elmélyíteni és megszokszo- rozni — a centenárium elmúltával is — a költő és gondolkodó Ady ma is, az általa ostrozott „magyar vi- t lág” eltűntével is ösztönző és megkerülhetetlen hatását . . „.yáriás Imre
