Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
1977. október 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tímár Ede: Csillagosok, Az OK(b)P magyar csoportja K tart élni1 Kinti tar, t to im« ne Y le — f1 ilcpt lem1 az eziet1' í Afl alátj eiV áltbt; akb; emH oroK' y Í ezzu, tele’ is «. Vest án ’ lileu ián ka máj tant! lile nuitanít illet új»' » n> ’ sj c el? :>nd* . n? özei'■ tgfe> tan« a z e, K ncs! lúgj eét'eij kei arts' heti áj t1 . ti ágot, em\ aki’' y*, ha, retó onK bité»: a 7. néPs ta 1*| aaK f az ' t ált«' mk,; cezé* te« ha«! ese«l sze«j síf' ün«- is «! Ile«; efl1 y A ásaif tö«1 it ^ kötf il , 8« é/ n/ !0«f kW > ; / a«1 tárl» „MAllCIUS 25. ELŐTT Lenin magyar hadifoglyok csoportjával beszélget az OK(b)P magyar csoportjának létrehozásáról és a csoport által „Szocialnaja Re- voljucija” címmel kiadandó lapról.” — Ezt V. I. Lenin összes művei második kiadásának a 36. kötetében, az életrajzi' adatok között, az 1918. évi események felsorolásánál olvashatjuk. Az említett, a magyar kommunista mozgalom számára döntő fontosságú, történelmi jelentőségű találkozó és megbeszélés minden Valószínűség szerint 1918. március 20. táján történt. Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja — amelynek létrehozásáról Leninnel a magyar internacionalisták vezetői beszélgetlek — ugyanis 1918. március 24-én megalakult. A csoport elnökének Kun Bélát, titkárának pedig Pór Ernőt választották. A csoport ismertebb tagjai: Szamuely Tibor, Rudnyánszky Endre, Iványi János, Jancsik Ferenc és Karikás Frigyes. A Moszkvában megalapított „magyar csoport elfogadta az OK(b)P elméleti és gyakorlati platformját, célul tűzte ki a kommunizmus eszméinek terjesztését és a reformizmus elleni harcot.” A volt hadifogoly magyar kommunisták két, Jzorosan összefüggő feladat megoldását tűzték célul maguk elé: 1. Elősegíteni a forradalmi munkásmozgalom fejlődését Magyarországon; 2. Tőlük telhetőén kivenni részüket a szovjet népnek ü külső és belső ellenség ellen vívott harcából. A magyar kommunisták 1918. március 25-én levélben jelentették be csoportjuk megalakulását az OK(b)P Központi Bizottságának. A levélben egyebek között jelentették, hogy „A csoport *— a Központi Bizottság segítségével — hetenként kétszer megjelenő politikai és tudományos újságot ad ki Szociális Forradalom címmel. A lap célja a kommunista eszmék terjesztése a hadifoglyok között Oroszországban, és a proletárok és parasztok között Magyarországon — a szocialista forradalmat segítő fegyveres felkelés érdekében”. A levélben még szerepelt az is, hogy ezt a lapot illegális úton eljuttatják haza, Magyarországra, továbbá a csoport agitátorképző tanfolyamokat szervez. Az agitátorok feladata az lesz, hogy hazatérésük után kommunista szervezetek létrehozását' készítsék elő, továbbá kapcsolatokat teremtsenek a szociáldemokraták balszárnyával. A „Szociális Forradalom” élére háromtagú — Kun Béla, Rudnyánszky Endre, Szamuely Tibor — szerkesztő bizottság került. A lap első száma 1918. április 3-án jelent meg. Ettől kezdve 1918. november 6-ig hetenként kötszer, majd a továbbiakban 1919. február 19-ig hetenként egyszer adták ki. A lap első számára szerkesztőségi cikke világosan, fél reérthetetlen ül ha tá rozta meg a magyar kommunista csoport céljait. A nevezetes, a magyar forradalmi munkásmozgalom, a magyar kommunista Párt megalapításának az előkészítése számára alapvető jelentőségű elvi állásfoglalást tömören így foglalhatjuk össze: ’«üzdelem a forradalomért, a tőkés társadalmi rendszer elpusztításáért. A szerkesztőségi cikk kifejti, hogy a mag. ar kommunisták szilárdan az osztály- harc alapján állnak, s vnll- Mk a „hamisítatlan forradalmi marxizmust’'. Tehát: „Ennek a tudománynak, a proletariátus osztályharca tudományos kifejezésének népszerű formában való terjesztése — úgy, hogy mindenki megértse — egyik fő célja az újságnak.” A „Szociális Forradalom” hasábjain meghirdetett elméleti és módszerbeli forradalmi állásfoglalást a magyar kommunisták csoportja az OK(b)P Központi Bizottságához munkaprogramként juttatta el. A munkaprogram kidolgozásakor J. M. Szverdlovval tanácskoztak. Az OK(b)P Magyar Csoportja roppant nagy munkát végzett avégett, hogy a lenini tanítások, a szocialista forradalom eszméi ismertté váljanak, elterjedjenek a magyar hadifoglyok tömegeinek körében. E nagyszabású és jól szervezett munka eredményét bizonyítja, hogy 1918 őszéig az európai Oroszországban, minden jelentős városban, ahol nagyobb számban éltek hadifoglyok, megalakult a magyar kommunisták helyi csoportja. Így például magyar kommunista csoportot alapítottak Asztrahanyban, Kurszkban, Őreiben, Perm- ben, Szamarában, Szaratov- ban, Szimbirszkben, Tam- bovban, Voronyezsben, Rja- zanyban, Szerpuhovban, Ca- ricinben, Tverben, Kazany- ban és még más városokban is. Ezek a csoportok több száz magyar kommunistát fogtak össze. Szibériában is, Tur- kesztánbán is alakultak kommunista csoportok, amelyek több ezer magyar forradalmárt tömörítettek soraikba. A magyar kommunista csoportok nagy figyelmet fordítottuk a hadifoglyok eszmei felvilágosítására. A moszkvai központi lap. a „Szociális Forradalom” mellett Szovjet-Oroszország területén több városban is kiadtak magyar újságokat. 1917 és 1921 között összesen 50 magyar forradalmi újság jelent meg Szovjet-Oroszor- szágban. Ezek a lapok nagyon sokat tettek a magyar hadifoglyok mozgósításáért, cikkeiknek, írásaiknak nagy szerepük volt abban, hogy a magyarok közül mintegy százezren fogtak fegyvert a szov jelhatalomért. Az OK(b)P Magyar Csoportja kiadta a Kommunista Kiáltványt. Magyarul jelentették meg Lenin és más bolsevik vezetők munkáit. Jelentős volt Kun Béla „Mit akarnak a kommunisták?” című Írásának a kiadása Cs terjesztése. Kun Béla ebben a munkájában népszerű formában a magyar proletariátus előtt álló tennivalókkal összefüggést: n fejtette ki a lenini eszméket. 1918 folyamán Moszkvában a magyar csoport iskolát szervezett, amelyen több mint száz agitátort képeztek ki. Az agitátorok aztán sikeres felvilágosító munkát végeztek a hadifoglyok, az internacionalista vöröskatonák, valamint az Ukrajnában állomásozó osztrák—magyar megszálló csapatok körében. i. szervezett, átgondolt és széles körű felvilágosító munka eredményeként a magyar hadifoglyok mind jobban megértették az oroszországi szocialista forradalom eseményeit, jelentőségéi, tanulságait. 1918 áprilisában és májusában megalapították az OÍC(b)P más külföldi — német, román, jugoszláv, csehszlovák stb. — csoportjait is. E csoportok tevékenységének az összehangolása és irányítása végett 1918 májusában az OK(b)P Központi Bizottsága mellett Moszkvában létrehozták a Külföldi Csoportok Központi Föderációját. A föderáció elnökévé Kun Bélát választották, ami kétségtelenül a magyar kommunista csoport tekintélyének, munkájának az elismerése volt. A föderáció megalapítását a III. Interna- cionálé létrehozása felé telt lépésnek tekinthetjük. A bolsevik párt és Lenin roppant fontosnak tartotta az internacionalisták, a külföldi kommunisták körében végzett munkát. Lenin több alkalommal is fogadta az internacionalisták vezetőit — köztük Kun .Bélát, Szamuely Tibort —, s ezeken a találkozásokon, ahogy maga Lenin írt róla, „a kommunizmusról és a kommunista forradalomról” cseréltek eszmét. Sokat törődött az internacionalisták ügyeivel J. M. Szverdlov, az összoroszorszá- gi Végrehajtó Bizottság elnöke, az OK(b)P titkára. Nagy munkát végeztek a volt hadifoglyok körében a bolsevik párt kiemelkedő vezetői, mint Sz. M. Kirov Asztrahanyban, V. V. Kujbi- sev a Volga mentén, P. P. Posztisev és Frunze a keleti fronton és Turkesztánban, J. J. Bograd Szibériában. Az OK(b)P VIII. kongresszusán, a párt Központi Bizottságának beszámolójában Lenin sokra értékelte a külföldi kommunista csoportok munkáját, jelentőségét, s a következőket jelentette ki: „MEG KELL MONDANOM. hogy ezekből kirajzolódik az igazi alapja annak, amit a III. Internacionálé érdekében tettünk... Propagandát és agitációt folytattunk az Oroszországban tartózkodó külföldiek között, és egész sor külföldi csoportot szerveztünk. Ezeknek a csoportoknak elég jelentős számú tagját teljes egészében beavattuk a fő politikai tervekbe és az általános politikai feladatokba olyan érdelemben, hogy megismertettük velük a vezérvonalakat. Azokból a hadseregekből, amelyeket az imperialisták kizárólag saját érdekükben létesítettek, több százezer hadifogoly ment vissza Magyarországba, Németországba, Ausztriába, és munkájuk eredményeképpen a bolse- vizmus bacilusai teljesen elárasztották ezeket az országokat.” A 105. sz. Lékui János Ipari Szakmunkásképző Intézet, a NOSZF tiszteletére, november elsejétől tizedikéig szovjet kulturális napokat rendez. A kulturális napok bővelkednek eseményekben és látnivalókban. Sor kerül szovjet bélyegek kiállítására, szovjet költők műveinek tolmácsolására, a NOSZF eseményeinek felelevenítésére. Délelőttönként kisfilmeket tekinthetnek meg az érdeklődök, többek között Lenin, életéről és munkásságáról, a Szovjetunió köztársaságainak művészetéről, ’soorttémákról. az űrhajózásról stb. Lenin- grádban voltunk címmel az augusztusi barátságfeszlivál résztvevői tartanak élménybeszámolót. Az intézet tanárai és oktatói ünnepélyes tantestületi értekezleten előadást hallgatnak meg a szovjet pedagógia forradalmi jegyeiről. Az intézet ötfős csapata részt vesz a szakmunkásképző intézetek számára az évforduló kapcsát) meghirdetett Ki tud többet a Szovjetunióról a Szovjetunióból? vetélkedő országos fordulóján — Székesfehérvárott. a hegyben 4 „rr&gybarfang" kapufában 7 \ A lillafüredi kisvasút végállomásától meredek erdei út vezet a hegytetőre, a Sebesvölgyhöz. A Bükki Nemzeti Park „szigorúan védett” területének része ez. Szemben a Kisfennsik, alattunk csordogáló, kristálytiszta vizű patak. Olvadás vagy nagy esőzés után vize megduzzad, szinte zuhataggá válik. A katlan közepén egymásra rakott sziklakövek. Mögöttük két barlang bejárata. Ez az a hely, ahová hetente több alkalommal ellátogatnak a bányász barlangász szakkör tagjai. Több mint ötszáz méter magasan vagyunk a tengerszint felett. Várszegi Sándor, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Észak-magyarországi Területi Szervezetének titkára lelkesen mesél a barlangról. Miközben felvesszük a felszerelést, megérkezik Szántai György is, aki szintén tagja a kis csoportnak. Délután megy dolgozni, így pár órát még szívesen eltölt a kedvelt helyen. Munka pedig bőven van, hiszen november 7-re vállalták a barlang feltárását. Akinek van ideje, megbeszélés nélkül veszi a csizmát, overállt, a kobakot és siet a barlangba. Mindenki tudja, mi a dolga. A bányászlámpa fényénél óvatosan lépkedünk befelé. Jéghideg a víz, medre egyben a barlang bejárata is. Oldalt, vállmagasságban mintegy három méter hosz- szú vágat. — Ez a vakond-ág — mondja Várszegi Sándor. — Magam szec'tem ki belőle a törmeléket, az anyagot és a szikladarabokat. Nehéz munka. Hasonfekve a hideg, nedves sziklán, szűk helyen, centiről centire haladhatott előre. Akár a remény vágatának is nevezhették volna, hiszen arra számítanak, hogy ez az ág ösz- szefüggésben van a barlang első, nagy termével, amelyet egyelőre a szifon még elzár a bejárattól. A barlangászok már átbújtak rajta, avatatlan, járatlan halandó azonban képtelennek tartja a vállalkozást. — Ez okozza a legtöbb gondot — mutat kalauzunka szifonra. Kis nyílás, amelyet félig ellep a víz. A mélyítés és a lyuk tágítása nagyon lassan meg}’. Kemény sziklát kell lefejtenünk. Valóban nehéz lehet. A barlang oldalához támasztott szerszámokat, csákányt, bunkót elég megemelni is. A csupán méretekben különböző eszközöknek külön nevük van. A tízkilós bunkót például zsibbasztónak hívják, az ötkilósat pedig intéző bizottságnak. Így nem kell külön magyarázkodni, ha valamelyiket kérik egymástól. Furcsa szórakozást választottak maguknak ezek az emberek. Nem is lehet szórakozásnak nevezni, mert erős fizikai megterhelést, gyakori életveszélyt jelent és rengeteg időt vesz igénybe. A barlangászok állandóan bizakodnak, reménykednek. Bíznak abban, hogy nem hiába tördelik apránként a sziklát, nem hiába vájják ki a megkeményedett iszapot, mert a keskeny járatok mögött újabb termeket takar a kemény sziklafal. Ez élteti őket, ez ad erőt minden egyes csákányfelemeléshez, ütéshez. A lefejtett kövek magasra tornyosulnak. Ebből a barlangból eddig közel félezer köbméter kőtörmeléket hordtak ki. Sziszifuszi munka? Ha reményük valóra válik, már nem az. — Tíz éve dolgozunk ezen a barlangon, kisebb-nagyobb megszakításokkal — mondja vezetőnk, kezében apró követ tartva. — Tulajdonképpen a forrás és az ilyen kődarabok villantották fel bennünk a reményt, hogy emö- gött a nyílás mögött a hegy nagy barlangot takar. Ezt a követ a víz hosszú útról hozta magával a barlangrendszerben. Feltételezésünk bebizonyosodott, amikor a néhány méterrel feljebb levő Szivárvány barlangban megfestettük a forrás vizét, és az itt jött elő a mostani barlang bejáratánál. Ez azt jelentette, hogy olyan hatalmas barlangrendszer előtt állunk, amelyet a Bükkben eddig még nem tártak fel. A szervezett barlangkutatás az idén ünnepli 25. éves fennállását. A bányász brigád ennek tiszteletére vállalta a barlang feltárását. Jó szerencsét hozzá! Monos Márta Csak a novellákban? A húszas, harmincas éveket sajátos színekkel, ízekkel idéző novellák, elbeszélések szabad foglalkozású szereplői, írók, művészek, de olykor még a vármegyei tisztviselők is be-be tértek egy zónapörköltre, szalontüdőre, vagy pacalpörköltre, amit aztán, eg}’ korsó sörrel kísértek le. A fiatalabbak nem is igen tudják, mi az a zónaétel. Legutóbb a Magyar Rádió miskolci körzeti stúdiójának Egerből közvetített Fórum-adásában elhangzott a kérdés: miért nincs zóna- étel. vagyis kisndag. hiszen napjaink sietős tempója mellett kevesen ebédelnek úgy, hogy terített asztal mellett. több fogással is megbirkózzanak. Másrészt sokan szeretnének fogyókúrázni, és nem utolsósorban a kisadag olcsóbb is. A felvetett kérdésre dr. Makai Tibortól, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatójától kértünk választ. — Igaz ugyan, hogy kifejezetten zónaéttermünk nincs, de a megyeszékhelyen, például az Aranycsillag sörözőjében és az Expressz étteremben kaphatók zónaételek. Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb éttermünkben a vendég bármikor kérhet kis adagot. A zóna szakszerű vendéglátóipari leírása hosz- szadalmas lenne, azonban történetéhez tartozik, hogy valamikor az éttermek csak délben tárták ki az ajtót a vendégek előtt, és délután négy órakor bezártak. Azok. akik megelégedtek a kis- ad aggal és pénztárcájukhoz is ez a kisebb költség állt közelebb, már fél tizenegykor beülhettek zónaoörkölt- re, szalon tüdőre, amit köret nélkül, kistányérból fogyasztottak el. Aligha szorul magyarázatra bárki előtt is, hogv ay életmód, a lakossá? anyagi helyzete milyen változásokon ment át. Az emberek többsége üzemi konyhák éttermében ebédel, vagy éttermek előfizetéses étkeztetését veszi igénybe. Persze ott vannak meg a nyugdíjasok, akik számára lehet hogy ideális ebéd volna a zónázás, dehát miután bárhol kérhetnek kisadagot, tulajdonképpen kielégítjük ezt az igényt is. Azt hiszem az már reljesen mindegy, hogy ezt kis adagnak, vagy zónának hívják. Ráadásul a zónaételeket csak meghatározott időben, délig lehetett kérni. A hagyományos, egykori zónázás. úgy tűnik, valóban csak a századelő után született novellákban, elbeszélésekben maradt meg olyannak. amilyen volt. Ez is, mint körülöttünk annyi minden, megváltozott, átalakult, igazodott nv-'i életünkhöz. N. J.
