Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
1977. október 2., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Márton Erika Sereg Zsuzsa . mikor Miskolc város Üttörőelnökscge elhatározol ta, hogy békevonalot indít, a Szovjetunióba, az volt a cél, hogy a gyerekek ne csak könyvekből, elbeszélésekből, hanem közvetlen élmények alapján is ismerjék meg a Szovjetuniót. Különösen aktuális ez niost, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom GO. évfordulójának megünneplésére készülünk. A békevonat szeptember 9-én indult, s megyénkből 240 úttörőt vitt egyhetes szovjetunióbeli utazásra. Az utazási az Ifjúsági Expressz bonyolította, s érdemes megjegyezni, hogy száz gyerek utazási költségéhez a szülök vállalata is hozzájárult. A napokban tíz úttörőt hívtunk meg szerkesztőségünkbe, akik beszámollak annak a csodálatos hétnek élményeiről. Vendégünk volt: Márton Erika és Tho- mán Angéla, a mezőkövesdi 3-as számú Általános Iskola Vili. osztályos tanulója, Miskolcról Tóth Zsolt Vili. osztályos <32. számú Általános Iskola) Karcsagi Andrea VI. osztályos (3-as számú iskola). Dargai Márta Vili. osztályos (6-os számú iskola). Pasztorek Ilona Vll. osztályos (12-es számú iskola). Fodor Zsolt VI. osztályos (36-os iskola). Kropkó Péter Vili. osztályos (8-as számú iskola) Szebeni Viktória V. osztályos és Sereg Zsuzsa VI. osztályos (ÍO-es számú Általános Iskola). Kropkó Péter Thomán Angéla Valamennyi kis úttörővendégünk, életében először járt a Szovjetunióban. Túláradó élményeik, benyomásaik közül nem könnyű bármit is kiemelni, hiszen valamennyiük órákat tudna beszélni mindarról amit látott, tapasztalt. Itt most mégis megkíséreljük- rendszerezni a gyermeki lelkesedés és a sok színű benyomás egymást átszövő élményhalmazát. Szeretik a gyerekeket Mi úgy véljük, hogy társadalmunk mindent, de mindent megtesz a gyermekekért. Ebben meg is nyugodjunk. Mégis hiányzik valami? Bizonyára igen, mert a kinn járt gyermekek éreztek valami pluszt, valamit, ami több. Sereg Zsuzsa fogalmazott így: — A Szovjetunióban nagyon szeretik a gyerekeket! — Jobban mint nálunk? Zavartan elhallgat. Ezt ilyen kategorikusan ő még nem tudja érzékelni, csak valamit érez. — Mi bizonyítja ezt a „gyermekszeretetei” ? — Öh, sok. minden! Egy este elmentünk például a Moszkvai Nagycirkuszba. Késő értünk oda, nem volt jegyünk. Az egész nézőtér megmozdult, hogy nekünk helyet szorítsanak. A nénik és bácsik mindenünnen hívtak minket, szóval, valahogy éreztük azt az igen meleg, megható, közvetlen szereletet. Nem lehet ezt így elmondani... — És ezenkívül min mérted még le? — Azon, hogy Moszkvában van egy csodálatos, hatalmas gyermekáruház, a Gyeszkij Mir. Annak a tágas elrendezése, az árubősége, vagy az a tény, hogy a fővárosban van külön színház a gyermekeknek. ahol operát is játszanak, nemcsak bábszínházát. És a gyerekek is másként szeretik egymást! — Ez mit jelent? — Egyszer például zuhogó esőben kellett egy iskolából az autóbuszunkhoz menni, s nem volt mindenkinek ernyője. A szovjet gyerekek 'visszaszaladtak a kabátjukért. s '-azt terítették felénk. Ezek olyan kedves és sokatmondó doleok .. Lenin arcára nem rsik :frmélt Kis vendégeink luiogyha- tatlanok voltak azokban az élményekben, amelyek Lenin emlékét idézték. — Lenin tisztelete és a forradalmi múlt emlékének megőrzése mindent, de minőén i áthat a Szovjetunióban — mondotta Tóth Zsolt. Pasztorek Ilona részletesen elmagyarázza: — Jártunk a Lenin-mau- zóleumban, s ott olyan áhí- tatos, megható csend van. Láttuk Lenint. Mindenütt félhomály, de Lenin arca meg van világítva. De úgy, olyan szögben, hogy arcára nem esik árnyék. Azt mondta az idegenvezetőnk, hogy ennek a világítástechnikának a tervezője kitüntetést is kapott. — És a parkokban is van Lenin-kép! Virágokból kirakva! — csatlakozik lelkesen a témához Szebeni Viktória. — Felejthetetlen élmény volt Lenint látni — fűzi hozzá elragadtatva Fodor Zsolt — Lenn a mauzóleumban hat katona őrzi. Fenn, a bejáratnál is áll két katona, de olyanok mint a szobrok. A szovjet emberek öt-hat órát is sorakoznak, míg bejuthatnak, de minket soron kívül beengedtek- Olyan kedvesek voltak! — Kijevben is voltunk a Lenin-múzeumban — folytatja a témát Tóth Zsolt — annak olyan meghatóan ünnepélyes a hangulata, hogy ott mindenki csak Leninre gondol. — Láttuk a kabátját — szól közbe a kis Szebeni Viktória — azt, ami át van lőve, amiben megsebesítették... amikor meg a Ivariak ölni. — És azok a csodálatosan szép subák! Azokat is a kijevi múzeumban láttuk — emlékezik vissza Thomán Angéla — csodálatosan szép ■ munkák, a különböző köztársaságokban készítették, s mind Lenint ábrázolja. Ünnepre készül a hatalmas Szovjetunió, a világ első szocialista állama. A magyar úttörők jól érzékelték, hogy Lenin emléke nemcsak az ünnep előestéjén éled újjá, Pasztorek Ilona áthatja az az egész ország hétköznapját, mindennapját. Lenin maga az örökké élő múlt. Látogatások az iskolákban A gyermekek útibeszómo- lójában nagy helyet foglalnak el a különböző iskolákban tett látogatások. — A szovjet gyerekek egyforma ruhában járnak iskolába, s ez nekem nagyon tetszett — mondja Márton Erika. — Nálunk is kötelező a köpeny, nem? — Igen, de az más. Nem veszik olyan szigorúan, meg aztán a mi öltözékünk olyan sokféle. A pionírok hétköznapi ruhája egyforma, a kislányok például valamennyien kis fehér kötőt hordanak, s ez nekem nagyon tetszett. Arról már nem is beszéld:, hogy a hajukban fehér szalagot viselnek. Bizony, minket ezért itthon kinevetnének, pedig olyan szép! — Minden iskolának van neve, s igen nagy tisztelettel ápolják a névadók emlékét. Szebeni Viktória — Az iskolák aulái olyan szépek, tablókkal, plakátokkal díszítik. Azokba biztosan besegítettek a szülök, vagy a szocialista brigádok, mert olyanokat a gyerekek nem tudnak készíteni. — Kijevben nagyszerű jutalom jár a jó tanulóknak — lelkesedik a tapasztaltakért Tóth Zsolt — van ott egy hősi emlékmű a városban, s annál mindig pionírok állnak díszőrséget. Mindig az iskolák legjobb tanulói. S ezeket természetesen az egész város megismerheti! — És a táblák gombnyomásra működnek — szól közbe Fodor Zsolt. -— Meg a térkép is. A tanár csak megnyom az asztalon egy gombot, s ott a szükséges térkép! Nagyszerű technika! — A pionír pajtások igen nagy szeretettel fogadtak minket — folytatja az iskolából hozott élményeket Kar- czagi Andrea — virágot adóiak, zenekar játszott, aztán jelvényeket és nyakkendőt cseréltünk. Énekeltünk is együtt. Mi magyarul, ők oroszul, s volt néhány olyan dal, amit ml is, meg ők is tudtunk, s azt együtt énekeltük. Pasztorek Ilona érdekes és figyelemre méltó észrevétellel kapcsolódik a témához: — Ügy láttam, hogy ott szorosabb a kapcsolat a szülők és az iskola között. — Ezt miből gondolod? — Sok olyan dolgot láttunk az iskolákban, amiket' csak a szülők segítségével, közreműködésével lehetett megcsinálni. De mondták is a pedagógusok, hogy igen jó a kapcsolat. A szülők sok társadalmi munkával segítik az iskolai oktatást. Azt. is elmondták, hogy a szülök aktívan segítik az úttörőéletet, vagyis a pioníréletet. Több helyen működik a szülők- gyermekek klubja. Hogy ez pontosan milyen, azt el sem tudom képzelni, hiszen nálunk sajnos, ilyen nincs. A pionír szervezet Beszélgetésünk csapongó sodrása elidőzik a pionír- szervezetnél. Kropkó Péter egészen szabatos kiselőadást tart: — Jártunk a moszkvai pionírházban. Hát az valami nagyszerű! Még úszómedencéjük is van! Vízilabda-, kosárlabda- és fotószakkör. Sokat kaptak a szovjet gyerekek, de abban a házban olyan aktív élet zajlik, amivel bizonyítják a pionírok, hogy meg is érdemlik a sok segítséget! — Ügy gondolod, Péter, hogy nálunk nem elég mozgalmas az úttörőélet? — Azt én nem mondom, mi is szívesen veszünk részt az úttörőmozgalomban, de ők mintha még nálunk is lelkesebben csinálnák. Talán azért, mert. ott a szülök is aktívan támogatják a pionír- mozgalmat. Ügy gondolom, ezt mindenképpen jobban csinálják, mint nálunk. — Szerinted mi a hiba nálunk? — Azt én nem tudom megmondani, csak azt tudom, ha nincs elég rendezvény, akkor kifogásolják, hogy miért nincs, ha meg van, akkor nem jönnek el. Ennek az okát én nem tudom ... I« :; .\V: Fodor Zsolt Dargai Márta Karczagt Andrea Tóth Zsolt — A kijevi pionirházban megismerkedtem egy harmadikos kislánnyal, Vitával — meséli Szebeni Viktória — annak olyan jó szórakozást ad a szakkör. Játékokat készítenek szőrméből. Édes, aranyos kis majmokat nagy fülekkel, meg mackókat. Fából is faragnak játékokat. Vita elmondta, hogy a nővére, Tanya magyarul is tanul. Sajnos, nem volt rá időnk, hogy vele is megismerkedjünk. Es az a sok minden! \ Egy hét nem nagy idő, de a mindenre fogékony gyermekek annyi élményt gyúj- i lőttek össze, amiről hetekig tudnak mesélni. Engedjük csapongani a gyermeki me- sélökészséget: — Csodálatos volt a metró! Minden állomás más és más színű... ‘ — És a körmozi Moszkvában, a Népgazdasági Kiállításon ! Mondták, hogy a világon csak három olyan van. Mennek az autók körbe a falon! Szédítő! — Sok fagyit és fogkrémet ettünk... — Meg az automatákból szőlőlevet ittunk ... — A szállodai liftek is olyan viccesek voltak-! A programozást egy gombnyomással le lehetett törülni, s egy nénit akarata ellenére felvittünk a tizedik emeletre... — Moszkva éjszaka gyönyörű! Tűzijátékot is láttunk ... — A cár ágyúja a Kreml téren hatalmas. Csak azért csinálták, hogy ijesszék vele az ellenséget. Egyszer lőttek belőle... a cár harangjáról- azt mondták, 100 tonna... mekkora volt... ! — És a GUM? Az a hatalmas áruház! Majdnem eltévedtünk benne. Hogy ott mi minden van! Dargai Márta a képzőművészeti értékekről áradozik, a csodálatos ikonokról, a székesegyházak gazdag méltóságáról. Öt a történelmi emlékek ragadták mee. A miskolci úttörőelnökségnek dicséretes ötlete volt ez a Szovjetunióba indított j békevonat. Mi csak tíz gye- ! rekke! beszélgettünk a 210- j bői. de minden bizonnyá) va- ! lamennviük ilyen gazdagon, ilyen lelkesen, ilyen élményektől átszellemulten érkezett haza. Nincs az az agitáció. propaganda vnely a személyes benyomásokat női nini; tudná. A Nagv Október1 Szocialista Forradalom 60 évfor- - dulója alkalmából szüléiéit’ ötletet talán rendszeressé is lehetne tenni mert a mi okos. minden újra fogékony, értelmes gyermekeink s méltók, s érdemesek a tapasztalatcserére. A? íev =zev- zett benyomások most is de később is igen értékesek és hasznosak lehetnek Ailamovics Mona Fotó: Szabados György
