Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

1977. október 2., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Márton Erika Sereg Zsuzsa . mikor Miskolc város Üttörőelnökscge elhatároz­ol ta, hogy békevonalot indít, a Szovjetunióba, az volt a cél, hogy a gyerekek ne csak könyvekből, elbeszélésekből, hanem közvetlen élmények alapján is ismerjék meg a Szovjetuniót. Különösen aktuális ez niost, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom GO. évfordulójának megünneplésére készülünk. A békevonat szeptember 9-én indult, s megyénkből 240 úttörőt vitt egyhetes szovjetunióbeli utazásra. Az utazási az Ifjúsági Expressz bonyolította, s érdemes megjegyezni, hogy száz gyerek utazási költségéhez a szülök vállalata is hozzájárult. A napokban tíz úttörőt hívtunk meg szerkesztősé­günkbe, akik beszámollak annak a csodálatos hétnek élményeiről. Vendégünk volt: Márton Erika és Tho- mán Angéla, a mezőkövesdi 3-as számú Általános Is­kola Vili. osztályos tanulója, Miskolcról Tóth Zsolt Vili. osztályos <32. számú Általános Iskola) Karcsagi Andrea VI. osztályos (3-as számú iskola). Dargai Már­ta Vili. osztályos (6-os számú iskola). Pasztorek Ilona Vll. osztályos (12-es számú iskola). Fodor Zsolt VI. osztályos (36-os iskola). Kropkó Péter Vili. osztályos (8-as számú iskola) Szebeni Viktória V. osztályos és Sereg Zsuzsa VI. osztályos (ÍO-es számú Általános Is­kola). Kropkó Péter Thomán Angéla Valamennyi kis úttörőven­dégünk, életében először járt a Szovjetunióban. Túláradó élményeik, benyomásaik kö­zül nem könnyű bármit is kiemelni, hiszen valamennyi­ük órákat tudna beszélni mindarról amit látott, tapasz­talt. Itt most mégis megkísé­reljük- rendszerezni a gyer­meki lelkesedés és a sok szí­nű benyomás egymást átszö­vő élményhalmazát. Szeretik a gyerekeket Mi úgy véljük, hogy tár­sadalmunk mindent, de min­dent megtesz a gyermeke­kért. Ebben meg is nyugod­junk. Mégis hiányzik vala­mi? Bizonyára igen, mert a kinn járt gyermekek éreztek valami pluszt, valamit, ami több. Sereg Zsuzsa fogalma­zott így: — A Szovjetunióban nagyon szeretik a gyerekeket! — Jobban mint nálunk? Zavartan elhallgat. Ezt ilyen kategorikusan ő még nem tudja érzékelni, csak valamit érez. — Mi bizonyítja ezt a „gyermekszeretetei” ? — Öh, sok. minden! Egy este elmentünk például a Moszkvai Nagycirkuszba. Késő értünk oda, nem volt jegyünk. Az egész nézőtér megmozdult, hogy nekünk helyet szorítsanak. A nénik és bácsik mindenünnen hív­tak minket, szóval, valahogy éreztük azt az igen meleg, megható, közvetlen szereletet. Nem lehet ezt így elmonda­ni... — És ezenkívül min mér­ted még le? — Azon, hogy Moszkvában van egy csodálatos, hatalmas gyermekáruház, a Gyeszkij Mir. Annak a tágas elrende­zése, az árubősége, vagy az a tény, hogy a fővárosban van külön színház a gyermekek­nek. ahol operát is játszanak, nemcsak bábszínházát. És a gyerekek is másként szeretik egymást! — Ez mit jelent? — Egyszer például zuhogó esőben kellett egy iskolából az autóbuszunkhoz menni, s nem volt mindenkinek er­nyője. A szovjet gyerekek 'visszaszaladtak a kabátju­kért. s '-azt terítették felénk. Ezek olyan kedves és sokat­mondó doleok .. Lenin arcára nem rsik :frmélt Kis vendégeink luiogyha- tatlanok voltak azokban az élményekben, amelyek Lenin emlékét idézték. — Lenin tisztelete és a forradalmi múlt emlékének megőrzése mindent, de min­őén i áthat a Szovjetunióban — mondotta Tóth Zsolt. Pasztorek Ilona részletesen elmagyarázza: — Jártunk a Lenin-mau- zóleumban, s ott olyan áhí- tatos, megható csend van. Láttuk Lenint. Mindenütt félhomály, de Lenin arca meg van világítva. De úgy, olyan szögben, hogy arcára nem esik árnyék. Azt mond­ta az idegenvezetőnk, hogy ennek a világítástechnikának a tervezője kitüntetést is ka­pott. — És a parkokban is van Lenin-kép! Virágokból kirak­va! — csatlakozik lelkesen a témához Szebeni Viktória. — Felejthetetlen élmény volt Lenint látni — fűzi hoz­zá elragadtatva Fodor Zsolt — Lenn a mauzóleumban hat katona őrzi. Fenn, a be­járatnál is áll két katona, de olyanok mint a szobrok. A szovjet emberek öt-hat órát is sorakoznak, míg bejuthat­nak, de minket soron kívül beengedtek- Olyan kedvesek voltak! — Kijevben is voltunk a Lenin-múzeumban — foly­tatja a témát Tóth Zsolt — annak olyan meghatóan ün­nepélyes a hangulata, hogy ott mindenki csak Leninre gondol. — Láttuk a kabátját — szól közbe a kis Szebeni Vik­tória — azt, ami át van lő­ve, amiben megsebesítették... amikor meg a Ivariak ölni. — És azok a csodálatosan szép subák! Azokat is a ki­jevi múzeumban láttuk — emlékezik vissza Thomán Angéla — csodálatosan szép ■ munkák, a különböző köztár­saságokban készítették, s mind Lenint ábrázolja. Ünnepre készül a hatalmas Szovjetunió, a világ első szo­cialista állama. A magyar úttörők jól érzékelték, hogy Lenin emléke nemcsak az ünnep előestéjén éled újjá, Pasztorek Ilona áthatja az az egész ország hétköznapját, mindennapját. Lenin maga az örökké élő múlt. Látogatások az iskolákban A gyermekek útibeszómo- lójában nagy helyet foglalnak el a különböző iskolákban tett látogatások. — A szovjet gyerekek egy­forma ruhában járnak isko­lába, s ez nekem nagyon tetszett — mondja Márton Erika. — Nálunk is kötelező a köpeny, nem? — Igen, de az más. Nem veszik olyan szigorúan, meg aztán a mi öltözékünk olyan sokféle. A pionírok hétközna­pi ruhája egyforma, a kis­lányok például valamennyien kis fehér kötőt hordanak, s ez nekem nagyon tetszett. Arról már nem is beszéld:, hogy a hajukban fehér sza­lagot viselnek. Bizony, min­ket ezért itthon kinevetné­nek, pedig olyan szép! — Minden iskolának van neve, s igen nagy tisztelettel ápolják a névadók emlékét. Szebeni Viktória — Az iskolák aulái olyan szépek, tablókkal, plakátok­kal díszítik. Azokba bizto­san besegítettek a szülök, vagy a szocialista brigádok, mert olyanokat a gyerekek nem tudnak készíteni. — Kijevben nagyszerű ju­talom jár a jó tanulóknak — lelkesedik a tapasztaltakért Tóth Zsolt — van ott egy hősi emlékmű a városban, s annál mindig pionírok állnak díszőrséget. Mindig az isko­lák legjobb tanulói. S ezeket természetesen az egész város megismerheti! — És a táblák gombnyo­másra működnek — szól közbe Fodor Zsolt. -— Meg a térkép is. A tanár csak meg­nyom az asztalon egy gom­bot, s ott a szükséges tér­kép! Nagyszerű technika! — A pionír pajtások igen nagy szeretettel fogadtak minket — folytatja az isko­lából hozott élményeket Kar- czagi Andrea — virágot adó­iak, zenekar játszott, aztán jelvényeket és nyakkendőt cseréltünk. Énekeltünk is együtt. Mi magyarul, ők oro­szul, s volt néhány olyan dal, amit ml is, meg ők is tudtunk, s azt együtt éne­keltük. Pasztorek Ilona érdekes és figyelemre méltó észrevétel­lel kapcsolódik a témához: — Ügy láttam, hogy ott szorosabb a kapcsolat a szü­lők és az iskola között. — Ezt miből gondolod? — Sok olyan dolgot lát­tunk az iskolákban, amiket' csak a szülők segítségével, közreműködésével lehetett megcsinálni. De mondták is a pedagógusok, hogy igen jó a kapcsolat. A szülők sok tár­sadalmi munkával segítik az iskolai oktatást. Azt. is el­mondták, hogy a szülök ak­tívan segítik az úttörőéletet, vagyis a pioníréletet. Több helyen működik a szülők- gyermekek klubja. Hogy ez pontosan milyen, azt el sem tudom képzelni, hiszen ná­lunk sajnos, ilyen nincs. A pionír szervezet Beszélgetésünk csapongó sodrása elidőzik a pionír- szervezetnél. Kropkó Péter egészen szabatos kiselőadást tart: — Jártunk a moszkvai pionírházban. Hát az valami nagyszerű! Még úszómeden­céjük is van! Vízilabda-, ko­sárlabda- és fotószakkör. So­kat kaptak a szovjet gyere­kek, de abban a házban olyan aktív élet zajlik, ami­vel bizonyítják a pionírok, hogy meg is érdemlik a sok segítséget! — Ügy gondolod, Péter, hogy nálunk nem elég moz­galmas az úttörőélet? — Azt én nem mondom, mi is szívesen veszünk részt az úttörőmozgalomban, de ők mintha még nálunk is lelke­sebben csinálnák. Talán azért, mert. ott a szülök is aktívan támogatják a pionír- mozgalmat. Ügy gondolom, ezt mindenképpen jobban csinálják, mint nálunk. — Szerinted mi a hiba ná­lunk? — Azt én nem tudom megmondani, csak azt tudom, ha nincs elég rendezvény, akkor kifogásolják, hogy mi­ért nincs, ha meg van, ak­kor nem jönnek el. Ennek az okát én nem tudom ... I« :; .\V: Fodor Zsolt Dargai Márta Karczagt Andrea Tóth Zsolt — A kijevi pionirházban megismerkedtem egy harma­dikos kislánnyal, Vitával — meséli Szebeni Viktória — annak olyan jó szórakozást ad a szakkör. Játékokat ké­szítenek szőrméből. Édes, aranyos kis majmokat nagy fülekkel, meg mackókat. Fá­ból is faragnak játékokat. Vita elmondta, hogy a nővé­re, Tanya magyarul is tanul. Sajnos, nem volt rá időnk, hogy vele is megismerked­jünk. Es az a sok minden! \ Egy hét nem nagy idő, de a mindenre fogékony gyer­mekek annyi élményt gyúj- i lőttek össze, amiről hetekig tudnak mesélni. Engedjük csapongani a gyermeki me- sélökészséget: — Csodálatos volt a met­ró! Minden állomás más és más színű... ‘ — És a körmozi Moszk­vában, a Népgazdasági Kiál­lításon ! Mondták, hogy a vi­lágon csak három olyan van. Mennek az autók körbe a falon! Szédítő! — Sok fagyit és fogkrémet ettünk... — Meg az automatákból szőlőlevet ittunk ... — A szállodai liftek is olyan viccesek voltak-! A programozást egy gombnyo­mással le lehetett törülni, s egy nénit akarata ellenére felvittünk a tizedik emelet­re... — Moszkva éjszaka gyö­nyörű! Tűzijátékot is lát­tunk ... — A cár ágyúja a Kreml téren hatalmas. Csak azért csinálták, hogy ijesszék vele az ellenséget. Egyszer lőttek belőle... a cár harangjáról- azt mondták, 100 tonna... mekkora volt... ! — És a GUM? Az a ha­talmas áruház! Majdnem el­tévedtünk benne. Hogy ott mi minden van! Dargai Márta a képzőmű­vészeti értékekről áradozik, a csodálatos ikonokról, a szé­kesegyházak gazdag méltósá­gáról. Öt a történelmi emlé­kek ragadták mee. A miskolci úttörőelnök­ségnek dicséretes ötlete volt ez a Szovjetunióba indított j békevonat. Mi csak tíz gye- ! rekke! beszélgettünk a 210- j bői. de minden bizonnyá) va- ! lamennviük ilyen gazdagon, ilyen lelkesen, ilyen élmé­nyektől átszellemulten érke­zett haza. Nincs az az agitá­ció. propaganda vnely a sze­mélyes benyomásokat női nini; tudná. A Nagv Október1 Szo­cialista Forradalom 60 évfor- - dulója alkalmából szüléiéit’ ötletet talán rendszeressé is lehetne tenni mert a mi okos. minden újra fogékony, értelmes gyermekeink s méltók, s érdemesek a ta­pasztalatcserére. A? íev =zev- zett benyomások most is de később is igen értékesek és hasznosak lehetnek Ailamovics Mona Fotó: Szabados György

Next

/
Oldalképek
Tartalom