Észak-Magyarország, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1977. október 2., vasárnap Munkások, filmek. gondo Három hétig tartott és szep­tember 28-ával véget ért a munkás film napok országos rendezvénysorozata. Erről az akcióról több esetben is hírt adtunk, s elmondtuk, hogy Borsod megyének igen jelen­tős szerep jut a lebonyolítás­ban, hiszen a munkás film- napok minden egyes rendez­vénye. a munkásságra, a leg­több munkást foglal/;oztató -zeniek dolgozóira épült. Bor­sodban több ilyen üzem is található, nem véletlen, hogy Diósgyőrött három, Ózdon, Kazincbarcikán és Lenini: á- rosban egy-egy olyan ankétot szerveztek, amely valamelyik mnukás témájú filmben fel­vetett élő társadalmi problé­ma helyi jelentkezésének megvitatását célozta és hete­dikként egy olyan települé­sen — Szikszón — tartottak tanácskozást, ahonnan igen sokan jármaik be miskolci nagyüzemekbe dolgozni. Ta­lán szükségtelen külön el­mondani, hogy itt a téma a bejáró dolgozók helyzete volt. Volt még egy nyolcadik gon­dolatcsere is, amely egy .új magyar film, a Riasztólövés eredeti bemutatójához kap­csolódott, és azt követően a kazán ebarc i ka i dolgozók na­gyon egészséges, élénk, gon­dolatgazdag eszmecserét foly­tattak Bacsó Péter rendező­vel. A munkás fílmnapök még nem tekint vissza hosszú ha­gyományokra, formái sem ala­kultak még ki elég markán­san, hiszen 1976-ban még csak Csepelen és Szegeden rendez­ték meg. Enneik az országos megrendezésnek most még volt valami kísérleti jellege. S mint ilyen, nem kevés ta­nulsággal szolgál. Érdemes visszatekinteni e három hétre. Borsod megyében, mint említettük, hét ankétot ren­deztek, ehhez hat filmet mu­tattak be (a szovjet Prémium két helyen is szerepelt vita­témaként). Volt egy eredeti bemutató, és különböző he­lyeken hosszabb-rövidebb idő­re még további'- 13 magyar filmet tűztek műsorra a ko­rábbi évek munkástémájú terméséből, bemutattak egy 1 új és egy felújított külföldi aikotást. Húsznál több film jelentette tehát a munkás filmnapok borsodi repertoár­ját. Vissza kell tekinteni a ren­dezvénysorozat alapvető cél­jaira. Statisztikai adatokkal' pillanatnyilag még nehéz len­le szolgálni, de talán nem is az a legfontosabb, melyik fil­met hányán tekintették meg, hányán vettek részt a vitá­kon. mert' ennél sokkal lé­nyegesebb, mit jelentett, ez a sorozat a munkások és a filmművészet kapcsolatába n, lehel-e mérhető közművelő­dési. haszna a munkás film- napolc három hetének. Mint ismeretes, alapvető, cél volt a nagyüzemek munkásaival, a szocialista brigádok tagjaival megismertetni a filmművé­szet legérdekesebb alkotásait, új magyar filmeket először m u nkésközönségnek bem u- tatni. közelebb hozni a mun­kásnézőkhöz a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulója alkal­mából a szovjet életet ábrá­zoló filmeket, végül, de nem utolsósorban alapvető cél volt a gondolatcsere-lehető­ségek teremtése. Itt nem esz­tétikai, filmelemzési tanács­kozásra gondollak a sorozat szervezői, hanem olyan be­szélgetésekre. amelyeken egy- egy film szülte gondolatokat lehet megvitatni. ' illetve a film apropóján bizonyos tár­sadalmi kérdésekről beszél­getni. Ilyen témák voltak Borsodban a munkásnők helyzete, az üzemi demokrá­cia, a brigádélel, a munkás­fiatalok Itelyzéte, a bejáró uolgozól; cletfe és hasonlók. Nem mondhatjuk, hogy Borsodban zökkenő nélkül in­dult ez a sorozat. Sajnálatos módon az első rendezvény meglehetős fiaskóval zárult. Mészáros Márta — már nagy nemzetközi sikert elért és vi­tatémának kitűnő — alkotása a Kilenc hónap körül sajnos — alighanem szervezési elég­telenségből adódóan — nem bontakozhatott i.i a kívánt vita. de ilyen kevés sikerrel szerencsére csak ez a vállal­kozás járt. A többi alkalom­mal — bár váltakozó szintem — gondolatébresztő viták ke­rekedtek. Most azokat a ve­títéseket figyelmen kívül is hagyhatjuk, ahol nem szer­vezték ankétot, vagy egyéb tanácskozást, (ezekre még azért visszatérünk), hanem elsősorban azt a hét vitát tesszük mérlegre, amely a fentebb említett társadalmi kérdéseik valamelyikét fesze­gette. Hogy ezek mennyire nem esztétikai célzatú gondo­latcserék voltaik, hanem tár­sadalmi jellegűek, mi sem jellemezheti jobban, minthogy a vitákat is mindenkor va­lamely társadalmi, vagy gaz­dasági vezető irányította, mintegy biztosítva az ankét fő irányát. Alighanem bizton­sággal állíthatjuk, hogy ilyen tekintetben a jhunkás film- napok sorozata Borsodban megközelítette a célját, és tanulságait levonva a követ­kező évbeni még pontosabb szervezéssel sikeresebbé te­hetjük. Nem először került szóba vajon bchatárolható-e a mun­kástéma, le lehet-e pontosan, zárni, hol, meddig munkás- témájú egy film. Voltak — és korábban, a film eredeti bemutatásakor is —, akik például a Kilenc hónapot azért nem tartották munkás­témájúnak, mert női főhőse paraszti származású, levelező tagozaton tanuló egyetemis­ta, aki csak azért lépett be a kohászati üzembe dolgozni, hogy továbbtanulásához va­lami anyagi bázist biztosít­son, a férfi főhős pedig ugyan törzsökös munkás csa­lád fia, aki maga is munkás volt, de most már üzemmér­nök, a film témája pedig nem termelési jellegű. Válto­zatlanul tarthatjuk, hogy mindezek ellenére ez a film munkáfetémájú, fnint ahpgy munkástémájú a Makra is, holott a munkásfiú életének többségben üzemen kívüli vo­natkozásait tárgyalja. Vajon elválasatható-e, lezárható-e a tisztán munkástéma, kisza­kítható-e témakör steril mó­don az egyéb társadalmi problémák közül, s lehel-e munkástémát úgy ábrázolni, hogy az ne érintkezzék, sőt bizonyos mértékig ne oldód­jék a természetes környezet­ben. Aligha. Érdemes röviden visszatekinteni a munkásgon­dok magyar filmekben történt ábrázolására. A felszabadulást és film­szakma államosítását köve­tően eiég nagy számban szü­lettek olyan filmalkotások, amelyek a munkásság kora­beli életéből, vagy múltjából merítették témájukat. Az első ötéves terv rohanó, túlfeszí­tett ritmusában élő országá­ban, születtek szép számban valóságos munkahőslettek, de mellettük felbukkantak ív/, ál- hőstettek is. Filmek is ké­szültek, múló értékűek és születtek örök értékek. E kor­szak filmművészetét itt átte­O kintenj nincs lehetőség, de megemlítjük Fábri Zoltán Eleijei című alkotását a sxu- havóigyi bányászhőstett időt álló filmbei'ogalmazásál, Mól riássy Félix és Keleti Márton ez icicszakoan készült változó értékű filmjeit. A többi e kor­szakban készült, valós, vagy erőszakoltan munkástémájú film többségben ki pergett az i Jók rostáján. Az 50-es évek második fe­lében a társadalom egészsé­gesebb fejlődésével párhuza­mosan a filmművészetben is megújult a munkásábrázolás. Máriássy Félix, Rényi Tamás voltak az úttörők, de ezek­nek a filmeknek a világa már kitágult. Hús-vér emberek jelentkeztek gondokkal és örömökkel, akik ' nemcsak gyárlásfolyamatok élő kiegé­szítői. nemcsak termelőerők, termelési tényezői;. A társa­dalomban végbement egy nagyará nyű átrétegezödés. Megváltozott a munkásság összetétele. Az átrétegeződés- sel a munkásságon belül is többféle réteg keletkezett, és filmművészetünk éppen ezt a jelentős vonulatot, ezt a fo­lyamatos változást ragadta meg, és bizonyos mértékig háttérbe szorult a munkával kapcsolatos konfliktusok, élet­helyzetek ábrázolása, sokkal inkább előtérbe jutott a mun­kás. mint az össztársadalom tagja. Épnen Bacsó Péter volt az —, aki most a lapunkban már méltatott Riasztólövés- sel jelentkezett —, aki több­ször is kísérletezett közvetlen termelési témákkal, de sok­kal inkább jellemző a mun­káséletnek az a fajta ábrá­zolása. amely a felduzzadt lömegű munkásosztály éleiét, az újonnan munkásokká lei­tek beilleszkedését a munkás­életbe, vagy a munkásságon belüli kisebb-nagyobb ellent­mondásokat, átváltozásokat ábrázolta. Lehet, hogy a sokak által emlegetett szorosabban vett munkástéma jóval kevesebb, mint 25 évvel ezelőtt, de ott van filmvásznai nkon: más­képpen, mint akkor és más­képpen, mint a 60-as évek elején. A munkássors, a mun­kásélet a jelen viszonyai kö­zött más, és megváltozott áb­rázolása a filmekben is. Ter­mészetesen javára válna film- művészetünknek, ha a két­kezi munkás jelenléte, üzemi és üzemen kívüli gondjainak arányosabb ábrázolása mar­kánsabban lenne jelen. Ez is egyik tanulsága a most zá­rult munkás filmnapokraak. Két gondolat még röviden ide kívánkozik. Vannak, akik a magyar munkásfilmekkel szemben nyugati filmekre hivatkoznak, mondván, íme ott, milyen vaskosan tudják ábrázolni a termelési, üzemi gondokat. Itt hozzá kell ten­ni, hogy aif. esetek többségé­ben az egyben osztályharc, társadalmi harc a lökés mun­káltatóval szemben. Más kör­nyezetben, más társadalmi kö­rülményeik között születnek azok a témák, azoknak ná­lunk már nem is lehet talaja. A másik gondolat, ami fel­jegyzést kíván, Kazincbarci­kán hangzott el. A rendezővel folytatott beszélgetés során az egyik felszólaló azt mondta: lehet, hogy A film szereplői nem szorosan vett két kezű munkások, de a film arról szól, hogy a szocializytus épí­tésének' útján. annak inai sza­kaszában milyen emberi gon­dol; is adódnak. És ez a szo­cializmus a munkásokkal és a munkásoknak épül, ezért kell a látott filmet — a Ri­asztólövésről volt szó •— a munkás filmnapok program­jában megvitatni. Ez a gon­dolat meglehetős pontosság­gal határozta meg, miként kell a munkás filmnapokat értelmeznünk, fogadnunk, és a fentebb már említett, a jö­vőre vonatkozó tanulságok­hoz ezt is érdemes oda so­rolni. Benedek Miklós A múzeumi hónap keretében az 1848-as szabadságharcra emlékeztető emléktáblát avattak Tolca/ban Az alábbi írással ainlckezéscsokrol kívánok helyezni a tábla alá, tisztelettel a postás utódok nevében. 1852. március 6. Az oszt­rák posta hivatalos lapja a személyi hírek között közli: Zakó János tokaji posiaad- miniszlrátor a szolgalati bi­zalom elvesztése miatt, min­den további postaszolgálati alkalmazásból kizáratott. Mi volt Zakó bűne, hogy elvesztette a hatalom bizal­mát és elbocsátották? Ki volt Zakó János? Erre az 1848/49. szabad­ságharc és polgári forrada­lom eseményei adnak vá­laszt. Zakó János tokaji illető- , ségű görög- származású gaz­dag görög kereskedő csa­lád sarja, az 1840-es évek elejétől a tokaji posta ki­adója. adminisztrátora Szer- viezky György postamester mellett. Nős, katonaviselt egyén, egy leánygyermek ap­ja akinek Kistokaj város­részben levő lakásán műkö­dött a postahivatal és pos­taállomás. A haza hívó Szá­vára az íróasztalt felcserél­te a katonai táborral, a lúd- tollat a -karddal. Azt ugyancsak jól forgatta, mert 1849 elején már a 34. hon­véd zászlóalj parancsnoka őrnagyi rangban. E minő­ségben védte hazáját, sző­kébb pátriáját, a borok ki­rályát termő Tokajt. 1849. január 24—25-én Schlick osztrák tábornok Debrecen felé vonult a for­radalmi magyar kormány ideiglenes székhelyének el­foglalására. Ütját állta azon­ban Tokajnál a Tisza vona­la. Miután átkelési kísérle­tét Bodrogkeresztúrnál, Kis­faludnál Schulcz Bódog hon­védéi meghiúsították, Tár­cáinál próbált szerencsét. Kétszer is indított szűröny- rohamot a tarcali magyar állások ellen, de a 34. ma­gyar honvéd zászlóalj Zakó János őrnagy vezetése alatt fényes ellentámadással visz- szaverte. Schlick a kapott erősítés­sel 1849. január 31-én újra megkísérelte a Tiszán való átkelést. Katonái elszántan törtek a Tisza túlsó partjá­ra Tokajjal szemben. Mikor a folyó befagyott medrén át a déli partot a magyarok ágyútüaétől megtizedelve elérték. megelevenedett a part. Mintha erdő nőtt vol­na ki a földből, előteremtek a magyar zászlóaljak. A 34. zászlóalj hős parancsnoka Zákó őrnagy szurohyroha- mot vezényelt s a magyar honvédek ellenállhatatlan erővel rontottak rá . a meg­lepett császáriakra. A 34. zászlóaljat követte a 42. es az egész magyar sereg ellen­támadásba lendült. .Schlick újra visszavonulni kénysze­rült ... A ’fényes napok elmúltak. Az orosz cári seregek 1849. június 24-én bevonultak To­kajba. A helybeli szájha­gyomány szerint a cár csa­patai két napon át viaskod­tak Kistokájért... Zákó János áz összeom­lást megelőzően hazakerült, újra elfoglalta helyét a to­kaji postán. A hatálom meg­torlása elöl ő sem menekül­hetett. 1852 március 3-án el- , bocsátották. . Elbocsátását azonban más is elősegítette. A tokaji posta múltjának faggatása során érdekes, a k°rt jellemző adatokra buk­kantam a volt Zenitén me­gyei levéltár anyagában: ,.19 1852 Bodrogkereszturi járás főszolgabírója Tolulj város föbirájána'k. Bizonyos körülményeknél fogva felsőbb helyről annak kinyomozása kivántatván, hogy 1849-ik évben jún. 24- én a tokaji posta hivatalá­nak feldulása mi módon, ki állal történi és ezen tény­nek oka legalább ki lehes­sen? Eziránt ön jegyző­könyvbe foglalandó .rendsze­res nyomozást tegyen és azt német nyelven szerkesztve 3 nsrp ala.lt ide mulassa be. Füleky György k. főszolgabíró” A■/. történhetett, hogy Zákó János 1851-ben a postát és személyét ért anyagi kárért térítést kért „felső hellói”, ami a tények jelentését, hi­vatalos igazolását igényelte. Az igazolás elment, ezt kö­vette két hónap múlva. Zá­kó elbocsátása. Zákó János most már an­nál inkább követelte kárá­nak megtérítését. Erre utal a járási főszólgabiró újabb átirata Tokaj főbikájának: ..Tokaji lakos Zákó János­nak az orosz seregek által okozott kára megtérítése tárgyában Őfelségéhez be­nyújtott folyamodványára keletkezett rendelvénynél fogva, annak tudása szüksé­geltetik, hogy miben és mi által károsodott a nevezett folyamodó, ennek beküldésé­re utasítsa. Bodroglceresztur, május 10. 18S3. Balogh Sándor alszolgabíró” Az irattár megőrizte Ka­rácsonyi Tamás tokaji főbí­ró jelentésének togalmaxva- nyát, mely szerint: ,,Alulírott Zákó János ur­nák megkeresésére bizonyít­juk, hogy 1849. ép június 24. napján, mikor a császá­ri, királyi muszka sereg To­kajba jött és a forradalmi magyar sereggel pár órai csatározásba bocsátkozott, j akkor Kistokaj varosában több házat, azok között a. postahivatalt és unnál; Zó- ! ivó János postakezelönek mindennemű házi vagyonút, élelmiszerét, marháit, ruha­neműjét nemcsak feldúltál;, hanem a szó teljes értelmé­ben ki prédálták. elorozták, úgy annyira, hogy még egy székről a posta kezelésére gondoskodni, a maga és csa­ládja fenntartására kópia- > lenné vált. Bizonyítjuk to­vábbá. hogy ezen feldulásra okol nem szolgáltatott, mi­után hivatalát a legnagyobb veszélyek között sem hagy­ta el. hanem azt minden viszontagságok között is pon­tosan teljesítette, melyről . kiadjuk jelen igazolásunkat.! Bevallása szerint pedig n hivatalba tartozó szerek, eszközökből 510, a háza romlása és termékeinek fel- emésztéséből 526, családja il­letve neje javainak clorzá- ’ sóból 2249 frt károsodása történt" Zákó János ‘tehát, beadta a számlát Ferenc Józsefnek. A főbíró igazolása Zákó Já­nos feddhetetlen magatart; r, sál illetően érthető. A .sző badságharc elbukása óta 1 év telt el. A nemzet az ön­kény elnyomását szenvedte, a gyűlölt rendszerrel szem- I ben a passzív ellenállásba burkolódzótt. Tokaj főbírája is mentette a szabadságharc katonáit. Különösen érthető ez akkor, mikor Zakó Já­nos rokonságban volt az ugyancsak görög származá­sú főbíróval. Zákó leánya Helén pedig Spillenberg Gá­bor ügyvéd, az új posta­mester keresztlánya volt.., Zákó János postákiadó- honvédőrnagy emlékét a to­kaji postások kegyelettel őr­zik. Dr. Kamody Miklós Múzeumi hónap, 19~7~7 Közművelődésünk szolgálatában Talán nem túlzás azt állítani, hogy az immáron hagyományosán visszatérő októ­beri múzeumi hónapok ügye túlnőtt az Intézmények es a szakma keretein, s noha természetesen sor kerül valamiféle szám­vetésre, számadásra, az elvégzett munka értékelésére is, a múzeumi és műemlék­védelmi hónap egyre inkább a közműve­lődés szolgálatába állítja azt a felbecsül­hetetlen anyagi és szellemi értéket, ame­lyet a múzemügy képvisel. A közösség mű­velődési lehetőségeinek bővítését szolgálják egyébként is a múzeumok, helytörténeti gyűjtemények állandó kiállításai —elég ta­lán csak jelezni, hogy milyen felbecsülhe­tetlen ismeretanyagot szerezhetnek pl. a diákok egy-egy múzeumlátogatás alatt vagy révén, fel is dolgozva a tanórán a látot­takat — melyek ilyenkor, de nemcsak ilyenkor! — gazdagodnak ismeretterjesztő előadásokkal, tudományos tanácskozások­kal is. A rendezvénysorozatról szólva így hót külön-külön kellene méltatni annak köz­hasznúságát és szakmai jelentőségét, noha természetesen a programok maguk nem mindig teszik meg a különbségtételt. Hi­szen egyszerre szolgálja az ismeretterjesz­tést és a szakmai előbrelépést az az elő­adás, melyben a végzett munkájáról ad tájékoztatást a régész, a művészettörté­nész, a muzeológus. S nehéz lenne tagad­ni, hogy a szigorúan szakmai körben meg­tartott tanácskozások is szolgálják — noha természetesen nem közvetlenül, hanem át­tételekkel — a közönség felé mindig nyi­tót múzeumügyet, nemzeti és emberi mér­tékkel inért történelmi valóságunk meg­ismertetését. A hangsúly a megismertetésen van és a t nyitottságon. Azon, hogy miképpen kama­toztathatjuk a magyar és az egyetemes kultúra történetének feltárt, megmentett, összegyűjtött kincseit. Azon, hogy jól sá­fárkodunk-e, jól gazdálkodunk-e ezekkel a kincsekkel? (Eszmei kincs az összegyűj­tött népművészeti anyag, a használatból már szerencsére kikopott fából faragott paraszti szerszám- is, nemcsak az. ami aranyból, ezüstből készült.) Hiszen a mú­zeumokban őrzött tárgyak mindegyike tu­dósít valamiről, régmúlt vagy közelmúlt korok emberi „üzeneteit” hordozza magái): tényekre, összefüggésekre lebontható üze­neteket. ... A múzeumi hónap egyik feladata, hogy újabb és újabb közönséghez, újabb és újabb közösséghez juttassa cl ezeket az említett üzeneteket, segítve ezzel is ko­runk valóságának hívebb megismerését. A múzeumokat — megyénk ilyen jellegű in­tézményeit is — sok tízezren látogatják. Különösen á. fiatalabb, az iskolás korú nemzedék tagjai. De ma még korántsem lehetünk teljesen elégedettek a szép láto­gatottsági statisztikák Ismeretében sem. Azért, hogy a múzeum, a múzeumi gyűj­temények közművelődésünk, közműveltsé­günk teljes jogú részeseivé váljanak, bi­zony még sok a tennivaló. Ezen az úton csak elindultunk. Reméljük, ez a mostani rendezvénysorozat is valamit előbbre visz... Csutorás Annamária.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom