Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-11 / 214. szám

1977. szeptember 11., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

r Az ÉSZAKTERV „Bairoda junak vezetője. Pénzes Géza hosszan fürkészi az ablakból a szomszédos Betonos Vasbetonipari Müvek miskolci gyárának épülő munka- csarnokát.

— Szép lesz ez a létesítmény — nyugtázta elégedetten a látványt. Hangjában érezhető a büszkeség: — Mi terveztük.

*

Ipari tervezők, gyárak megálmodói.

— Tíz éve foglalkozunk rendszeresen ipari objektumok tervezésével — mondja az irodavezető. — Az idén kapacitásunk harminc, a jövő évben már negyven százalékát köti le a gyárak, üzemek megbízásainak teljesítése.

Am, az iroda munkatársainak a célcsoportos lakásberuházások tervezése az elsőrendű feladat: évente 600— 700 lakóház tervét vetik papírra.

— Lakást, vagy ipari objektumot nehezebb-e tervezni ?

— Ahány ipari objektum, az annyiféle terv elkészítését kívánja, a lakásokat viszont sorozatban gyártják. Persze, ez a változatosság, sablonmentesség adja az ipari tervezés izgalmasságát is. Az előírások szigorúak, a termelési technológiák különbözőek, s szakember, tervező legyen, aki valamennyi követelménynek maradéktalanul megfelel — magyarázza Pénzes Géza.

— Az ipari tervezés külön szakma — jegyzi meg Kis- honthy Zoltán irodavezető- helyettes. — Van beruházói, technológiai, kivitelezői igény, emellett a létesítménynek esztétikailag is mutatnia kell. A tervezőnek az adott lehetőségekkel kell tudnia jól sáfárkodni.

A BVM miskolci gyára a belvárosban van, az új munkacsarnoknak tehát illeszkednie kell az összképbe. A régi épületek felett minden tekintetben eljárt már az idő,

ezért a tervezők folyamatos, korszerű gyártórendszert alakítottak ki. A távlati fejlesztési terv első ütemében egy háromhajós gyárat építenek, ehhez kapcsolják majd az energetikai épületet.

— A jó terv nélkülözhetetlen feltétele a sikeres beruházásnak. Igaz, az általunk tervezett létesítmények költsége mindössze egyötöde az összes ráfordításnak, a felelősségünk azonban mégis nagyon nagy. Az emberek életük egyharmadát töltik el a munkahelyen, kötelességünk tehát kedvező feltételeket teremteni számukra — mondja az irodavezető-helyettes.

*

Az irodában száztízen dolgoznak, ebből harmincöt a mérnök és negyvenöt a technikus. Ennél viszont nagyobb létszámra volna szükség, mert egyre növekszik a kereslet az ipari tervezés iránt.

— Mit jelent ipari tervezőnek lenni? — kérdezem Sallai Mátyás építész irányító tervezőtől.

— Nem egy látványos munka, s a közvélemény alig ismeri. Jómagam szeretem, húsz éve csinálom.

— Én meg tíz éve — kapcsolódik a beszélgetésbe Ludvig István, a gépészosztály vezetője. — A vállalatnál ennél régebben, tizenhat éve dolgozom.

— Mit terveztek az elmúlt tíz, illetve húsz évben?

Töprengenek, kutatnak az emlékezetükben.

— Együtt terveztük meg az Egri Hajtómű és Felvonógyár rekonstrukcióját, a mi terveink alapján fejlesztik a BVM miskolci gyárát és sajó- keresztúri telepét. Az Encsi Bútorgyárba új technológiai rendszert dolgoztunk ki, az olefinprogram keretében elkészítettük öltözők, fürdők, alkalmazástechnikai kísérleti műhelyek dokumentációit.

Rendszerint együtt terveznek. Sallainak emlékezetes munkája volt a Salgótarjáni

Kohászati Üzemek rekonstrukciója, Ludvig a jászkiséri MÁV járműjavító bővítését, fejlesztését említi. Egyaránt komoly felkészültséget, szerteágazó ismereteket kívánó, feladatok.

— A mai kor ipari tervezője afféle polihisztor?

— Ez azért túlzás — nevet

Sallai —, inkább úgy mondanám: kicsit univerzális

szakember. Elérhető ez ön- és továbbképzéssel. Jártunk már tanulmányúton Lengyel- országban, Csehszlovákiában, az NDK-ban.

— Most miket terveznek?

— A DIGÉP-nek önálló gyáregységet Szerencsre, Miskolcra vegyesgépgyártó üzemet és hegesztőcsarnokot — feleli a gépész.

— A szerencsi gyáregységet magam is tervezem, programszinten van a Csepel Autógyár egri sebességváltó üzemrészének kidolgozása — válaszolja az építész.— őszintén: megbecsülik az ipari tervezőket?

— Kaptunk már nívódíjat, kiváló dolgozó kitüntetéseket: ... Megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát.

*

— Mire büszke az iroda- tvezető és helyettese?

— Egyetlen ipari tervünk miatt sem kell szégyenkeznünk. Amiről eddig mégnem esett szó: a mi irodánk dolgozta ki a KERVÁZ-t, a kereskedelmi és szolgáltató létesítmények építésének korszerű rendszerét. Az Eger— Gyöngyösvidéki Borforgalmi Vállalatnak üdítő ital palackozóüzemet terveztünk Má- lyiban.

— Elnézést a megjegyzésért: olykor hallani rossz tervekről, gyakran szidják a tervezőket, Az iroda munkájával elégedettek a megrendelők?

— Természetesen mi sem dolgozunk hibátlanul. Az viszont már jelent valamit, hogy mind gyakrabban kapunk az ország távolabbi vállalataitól is megbízást,

Kolaj László

Fejlesztik az öntözést

A mezőgazdasági termelők az idén jó eredményeket érnek el az öntözésben. A mezőgazdasági nagyüzemek korszerűsítették öntözötelepeiket és éltek azzal a 70 százalékos állami támogatással, amely az' új ön főzőgépek beállítása esetén megillette őket. Egy év alatt 15 ezer hektárral nőtt az öntözött zöldségterület. Az utóbbi 12 —15 évben nem fordult elő. hogy normális csapadékviszonyok mellett ilyen nagy területen adjanak gépekkel vizet a növényeknek. Az érdeklődés az öntözés fejlesztése iránt igen nagy. A zöldség-burgonya programmal kapcsolatos öntözőtelepek építéséhez a nagyüzemek 9100 hektárra nyújtottak be eddig pál’ázatot. Jelenleg 7100 hektárra adott engedélyt a MÉM. A kormányintézkedés a szőlő- és gyümölcstermelés fellendítésére 70 százalékos állami támogatást tett lehetővé az úgynevezett csepegtető öntözési rendszerek kialakításához. A csepegtető öntözés kifizetődő, miután 80 százalékkal növeli a hozamokat, és fokozza a termelés biztonságát.

Sátoraljaújhelyen a Borsod megyei Finommechanikai Vállalat szakemberei új termék gyártásáról kezdtek tárgyalásokat a Villamosenergiaipari Kutató Intézettel.

A kutatóintézet a hálózat- védelmi relék négy mintadarabjának elkészítésével bízta meg az újhelyi vállalatot. A feladat sikeres megoldása esetén jövőre már önálló termékként készítik a reléket. Az eddigi eredmények biztatóak; a vállalat műszaki kollektívája jól képzett szakemberekből áll, akik képesek a legkorszerűbb elektrotechnika meghonosítására.

A vállalat vezetői úgy tervezik, hogy 1980-ban már országos igényeket elégítenek ki a hálózatvédelmi relékkel, amelyek üzemeket, falvakat, városokat óvnak majd meg az esetleges áramszünetektől.

A TVK a legnagyobb szerelőválíaíat

A petrolkémiai központi fejlesztési program keretében épül a Tiszai Vegyikombinát polipropiléngyára. Az első kapavágástól 20 hónap telt el, vagyis túljutottak a beruházás félidején. Sok is, kevés is a hátralevő tíz egynéhány hónap. Ha azt vesz- szük alapul, hogy jövő őszig még mennyi munkát el lehet végezni, nagy idő az egy esztendő. Ha viszont olyan oldalról közelítjük meg a problémát, milyen temérdek feladat megoldása vár még a beruházóra és a kivitelezőkre, akkor már nem is olyan sok az az egy, év.

Amikor az ipari nagyberuházások megvalósításáról esik szó. a TVK polipropiléngyárának építését követendő példaként emlegetik országszerte. Nem véletlenül. Ugyanis minden remény megvan arra, hogy a 4.2 milliárd forintot érő létesítmény határidőre, vagyis a jövő év második felében elkészüljön.

— Az év elejétől augusztus végéig több mint 1 milliárd forint pénzügyi teljesítést értünk el — újságolta Balázs Jáajos, a TVK beruházási igazgatóhelyettese. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egész beruházást tekintve 60 százalékos készültségi fokot értünk el az építésben és a szerelésben.

— A beruházás eddigi szakaszában az építőipart több alkalommal érte bírálat, mert elmaradt egy-egy feladat teljesítésében. Változott-e a helyzet azóta? — kérdeztük.

— Bár az építőkre változatlanul nagy munka hárul a hátralevő időben (a II. fél évben kereken 100 millió forint értékű építészeti jellegű munkát kell elvégezni — a szerk.) úgy tűnik, nem okoz különösebb gondot számukra a beruházási programban előirt feladatok határidőre történő teljesítése. Ma már ott tartunk, hogy az építőipar nem késlelteti a gyár technológiai szerelését.

A beruházást járva megállapíthattuk, hogy valameny- nyi munkaterületen nagy ütemben halad a szerelés. Ottjártunkkor voltunk éppen szemtanúi annak, amikor az épületgépesítő vállalat szakemberei, az ország legnagyobb autódarujának segítségével, amit a Paksi Atomerőmű építkezéséről irányítottak Leninvárosba, a helyére emelték a 85 méter magas elégető „fáklya” harmadik, egyben legfelső tagját.

— A technológiai készülékek szerelését tekintve 70— 75 százalékos teljesítésről adhatunk számot — folytatta az igazgatóhelyettes, de van már olyan üzemrész is, mint például az oldószer-regeneráló, a tartálypark, ahol minden egyes készülék a helyén van. A gépek nagy részét ugyancsak összeszerelték a kivitelezők. Gyakorlatilag a csőelőregyártás is befejeződött. A csővezetékszakaszok helyszíni szerelése azonban már korántsem halad olyan ütemben, ahogyan azt mi. beruházók szeretnénk. Ma ez a kritikus pontja a beruházásnak.

— Mi az oka ennek?

— Döntően létszámproblémára vezethető vissza, főként hegesztőből van hiány.

— Mi lehet a kivezető út?

— Mivel a beruházó és az üzemeltetői feladatot egyaránt a TVK látja el, a vállalat szakembereiből létrehoztunk egy önálló kivitelezői üzemet, amely hónapok

óta részt vesz a beruházásban. Jelenleg 160 jól képzett szakmunkás alkotja ezt a „kisegítő csapatot”. Van köztük 25 kitűnően képzett hegesztő is. akiket mindig oda irányítunk, ahol a legjobban szorít a cipő. így most a helyszíni csőszerelés ütemét igyekszünk meggyorsítani. Kezdeményezésünk révén az a helyzet állt elő, hogy a szerelőipari tevékenységet végző vállalatok közül ma a TVK kivitelező üzeme a legütőképesebb. s egyben a legtöbb dolgozót foglalkoztató szerelővállalat. Bízunk benne, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza, amely elsősorban azon mérhető majd le, hogy határidőre üzembe helyezhetjük a polipropiléngyárat.

Mint megtudtuk, a TVK beruházási igazgatósága jó előre elkészítette a különböző munkahelyek téliesítésé- nek programját. Erre azért volt szükség, hogy a szerelést és a szakipari munkákat télen is zavartalanul végezhessék a kivitelezők. A beruházó egyben figyelembe vette azt is. hogy a készülékek, vezetékrendszerek nyomáspróbája döntően a téli időszakra esik. Kedvező időjárási viszonyok között ezt a műveletet rendszerint vízzel szokták elvégezni. Természetesen a téli hónapokban erre nincs lehetőség, ezért olyan anyagot szerezlek be, amely mínusz 15 Celsius fokig alkalmas a nyomáspróbák lefolytatására.

r

a Matyó lewfairattoeta

Ha szaknyelven fogalmaznánk, akkor a mezőkövesdi Matyó Termelőszövetkezet törekvése a következőképpen hangzana: új módszerek alkalmazásával, a lehető legkisebb ráfordítással, az önköltség tartós csökkentésével növelni a termelést. Erre az elképzelésre — ha ismerné részletesen — egy parasztember döbbenten rámondaná: — Hiszen 80 évvel ezelőtt ugyanezt csináltuk. Halmai Ferenc főállattenyésztő még tovább bonyolítaná: — Csak akkor valósulhat meg, ha nem nézzük marhának a marhát, rendesen etetjük, itatjuk és normálisan fejjük. Az olvasó megnyugtatása rám hárul: öt év múlva ilyen lehet egy korszerű gazdaság.

Jelenleg 850 tehenet tartanak számon a szövetkezetben. Ebből 450 fejőstehén a hajdani Búzakalász Tsz állományából származik, amelyeket Halmai Ferenc így „jellemzett":

— Fertőzött, rosszul takar- mányozott, „tengődő”, alig tejelő állatokat vettünk át, s ebből az állományból alakítottuk ki fejőstehenészetünket.

A „hogyan” helyett, az eredmények. A múlt évben 1960 liter tejet fejtek egy állattól. idén várhatóan 3 ezret. És ennek az ugrásszerű fejlődésnek nincs titka. Megetették az állatot (javítottak a takarmányok mennyiségén, minőségén), új, célszerű fejőberendezés üzembe állításával megakadályozták a tőgygyulladást. A dolgozókat kiképezték. És ami még hátra van?

— Ha elérjük az 500-as létszámot, megkezdjük a selejtezést. Csak nagy tejtermelő képességű teheneket hagyunk meg. Az így kialakított „egységes”, közel 3500 litert termelő állományt majd fekete frízzel keresztezzük. Kétségtelen, a jelenlegi telepünk korszerűtlen, munka- igényes, a megoldás egy új létesítmény lenne. Elkészültek a tervei, de a 31 millió forint, amibe kerülne, a jelenlegi termelési szintünkön, csak azt eredményezné, hogy 10 év múlva találkoznánk újból a pénzünkkel. Talán akkorra térülne meg. Így inkább megvárjuk az 5000 literes tehenenkénti átlagot, s akkor már „kibírjuk” a telepet.

— A jövőben — érvelt —, s ez már most is érződik, hogy nem lesz munkaerő, aki a fizikailag nehéz műszakokat elvállalná. De az is igaz, hogy ehhez a szakmához fiatalok kellenek. A fiatalokhoz pedig korszerű technika, különben aligha tudnánk idecsalogatni őket. így akármennyibe kerül az új telep (a jelenlegi is megfelelőnek tűnik), szükségszerű megvalósítani, tetszik, nem tetszik, le kell nyelnünk a „békát”, a 31 milliót, mert nem lesz dolgozónk. De ehhez a hatalmas összeghez, ha nem akarjuk ablakon kidobni a pénzünket, a megfelelő szintű termelést elengedhetetlen biztosítanunk.

Ezek azok az új módszerek. amelyek alkalmazásával csökkenteni lehet az önköltséget? A válasz egyértelmű: nem! Költségigényesek, s önmagukban nagy mértékben nem növelhetnék a termelést. ha ... Es erre a „ha”-ra Lázár Péter, a szövetkezet elnöke adta meg a feleletet:

— Nem hinném, hogy az alapberuházásoknál jó megoldás a takarékoskodás. Mi például a legdrágább lucer- naliszt-üzemet. (26 millió forint) vásároltuk meg. Dán gyártmány, és teljesítménye jóval meghaladja a jelenleg

alkalmazott típusokét. Amikor az önköltségcsökkentés szóba került, érdemes megemlíteni : ennek a berendezésnek üzembe állításával 10 millió forinttal csökkenthetjük a takarmányozási költségeket. Segítségével lényegében visszatér a múlt, a hajdan gazdálkodásának mikéntjei.

Amikor a gazda, akinek kévés földje volt, annyira, hogy talán még családját sem tartotta volna el, mégis felnevelt jó néhány állatot.. Abból a földből, ami csak asztalravalót termett, búzát, olajat, kis kukoricát, zöldséget. De ez a gazda a szalmát nemcsak alomnak használta, .hanem etette (!), a kukoricaszárat feldarabolta, s etette (!). Ezeket a takarmányokat „felejtette el” a nagyüzem, s veti helyettük évről évre óriási területen a silókukoricát, míg a használhatatlannak bélyegzett melléktermékeket — jó szokás szerint — elégetik, vagy a föld mélyére forgatják.

Érdemes megvizsgálni, elemezni a hasznot, amely a melléktermékek felhasználásából származhat. Tízmillió forintot takaríthatnak meg, ha az árpa-, búzaszalmát, a kukoricaszárat, a füvet leszárítják, granulátumként feletetik. Vér-, talaj-, s takarmányvizsgálatok alapján kiszámolhatják, mi kell az állatnak, s ebben a formában (pelletként) a szervezetbe juttathatják. Az ásványi anyagoktól a fehérjékig. És pontosan tudják, mennyiségileg, minőségileg, hogy a „célért”, a tejtervért, mennyit etessenek.

' A Matyó Termelőszövetkezetben 2000 hektár a legelő. Ezek nagy része annyira belvizes, hogy kultúrnövényeket eleve nem vethetnek oda. Viszont, a nyári aszályban 400 hektárt már öntöznek, legeltetnek, kaszálnak, mert ettől olcsóbb takarmány még nincs. Hozzátehetnénk, nem is lesz, mert ekkora területen, a legkisebb anyagi ráfordítással megterem az ágazat széna-, szilázs- és íűliszt- igénye. Ugyanígy, szinte semmibe nem kerül az a 30 vagon napraforgó megtisztításából megmaradó „anyag”, amelynek tápértéke nagyon magas. Már próbálkoznak a baromfitrágya etetésével is. s ennek érdekében a csirketelepeken olajgyári melléktermékkel almoznak. Ezek a még máshol nem alkalmazott takarmányok láncszemei annak az elképzelésnek, amely- lyel hármas iiasznot érhetnek el.

Az első: 500 hektár szabadul fel árunövény-termesz- tésre. A második: a lisztüzem egész évben dolgozik, szemben a szokásos 3—5 hónapos idényműszakkal. A harmadik: a szövetkezetben ütközőpontnak tartják azt a nagyon közeli időt, amikor a növénytermesztésben is megszűnik a „hórukkmunka”. Nem lesz ember, aki kazlaz- zon. Ezért vették azt a Hess- ton óriásbálázót, amely egymaga 25—50 mázsa közötti kazlakat képes „gyártani”. Például; az ekét akadályozó kukoricaszárból, s ezeket a bálákat elég bevinni a húshasznú szarvasmarhatelepre, ahol az állat tavaszig a szó legszorosabb értelmében „átrághatja” magát az udvaron elhelyezett kazlon. Ez a takarmány annyira olcsó, hogy akár rámondhatnánk: hat hónapon át az állat „levegőből él”. Mint hajdanán, a gazdák korában. így jövőnk- ben m„ltunkkal találkozunk, azzal a korszakkal, amely egy fejlett, belterjes állattenyésztés alapjává válhat.

hármán István 1

i