Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)
1977-09-11 / 214. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1977. szeptember 11., vasárnap Tanévnyitó az egyetemen Arany- és gyémantdiplomás mernokóit. (Folytatás az 1. oldalról) meg felsőfokú tanulmányaikat a Nehézipari Műszaki Egyetem nappali tagozatán. Egyetemi tanulmányaikhoz, s jövendő életpályájukhoz út- ravalóként adott hasznos tanácsa í“v hangzott: „Különböző felkészültséggel érkeztek ide hallgatóink, de nekünk egyforma követelményeket kell támasztanunk velük szemben, olyan követelményt, amely biztosítja, hogy társadalmunk hasznos tagjaivá, sokoldalúan képzett, szocialista mérnökké válnak. S ne feledjék el, a technikai. fejlődésnek sohasem szabad veszélyeztetnie az embert, hanem azt kell szolgálnia ... A rektor szólt az idei tanév feladatairól is, azokról a tennivalókról, amelyek' az oktatás színvonalának további fokozásában, a továbbképzés jobb megszervezésében várnak a Nehézipari Műszaki Egyetem tanáraira. Beszámolt arról is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére tudományos ülést rendeznek az egyetemen. Az ünnepi beszéd elhangzása után először dr. Kovács Ferenc, a Bányamérnöki Kar dékánja, majd dr. Vorsatz Brúnó, a Kohómérnöki Kar dékánja tett javaslatot az arany- és gyémántdiplomák átadására. A diplomákat dr. Simon Sándor rektor adta át házár Béla, dr. Csillag József, Katona Miklós, dr. Kofirád Ödön, dr. Rihmer László és Tornay Antal okleveles bányamérnököknek, illetve Nagyenyedi József és Csiszár Miklós okleveles vaskohómérnököknek. akik 60 és 50 évvel ezelőtt szerezték meg, diplomájukat a jogelőd Selmecbányái, illetve soproni akadémián. Az aranydiplomás mérnökök nevében dr. Rihrger László köszönte meg a kitüntetést, s kívánt sikeres életpályát és jó szerencsét az egyetemi tanulmányaikat most megkezdő fiataloknak. Bevallóin, magam is szívesen utazom távoli tájakra, más országokba, hiszen az ilyen fajta világjárásnak mindig megvan a sajátos varázsa akkor is, ha esetenként fárasztó. Mégis mélységesen egyetértek azokkal, akik vallják és hirdetik a világ megismerését nem feltétlenül a fjordo- kon kell kezdeni, sokkal célravezetőbb itthon, szőkébb környezetünkben. Mondom ezt altkor is, ha mostanság valamiféle divat, ha úgy tetszik, sikk arról beszélni, milyen csodálatosan kék az ég, amint összeér a tengerrel a spanyol partok mentén, és milyen jól lehet fürdeni az olasz Riviérán, vagy menynyire vonzóak a fényárban úszó francia nagyvárosok. Való igaz, hogy az öncélú utazgatás nem mondható még csak igényes időtöltésnek sem. Aki csak azért vág neki a nagyvilágnak, hogy az esedékessé váló valutakeretét felhasználja, vagy hazatérve ismerősei' körében elmondhassa, merre járt, milyen szép színes diákat készített, s mennyi kacatot vásárolt — érzésem szerint félreértette az utazási irodáknak azt a reklámszövegét, mely valahogy így hangzik: aki többet lát, az többet tud. Ilyen esetekben mindig átvillan bennem, hogy a lehetőségek és az igényele menynyire eltávolodhatnak egymástól. Bevallom azt is, hogy a nyári élmények baráti körben történő mesélgetése kapcsán, amikor a társaság tagjai valósággal vetélkednek abban, ki jutott el messzebb, mindig az a könyvárus jut eszembe, aki megkérdezte a vásárlótól, vékonyabb, vagy vastagabb könyvet akar venni? Félretéve az élcelődést, érzésem szerint, nem kell res- tellkednie azoknak, akik nyáron mondjuk csak a Balatonig jutottak el, szakszervezeti beutalóval, de az ott töltött két hét alatt megismerték Tihany vagy Füred páratlan szép tájait, a tóoart történelmi, irodalmi, művészeti és építészeti érdekességeit, az ott lakó emberele életét és szokásait. Vallom, hogy a nagyvilágra, más népek kultúrájára igazán kíváncsi ember itthon kezdi az ismerkedést. Hazai tájak megcsodálása után talán jobb szájízzel köt barátságot távoli országok tájaival — és lakóival. Külszíni máz, tartalom nélküli dicsekvés az, amikor hallja az ember, érdekes dolgokkal csak idegen országokban lehet találkozni. Amikor a társalgás immár ki tudja hányadszor „véletlenül” visszakanyarodik a külföldi élményekhez, miközben valósággal röpködnek az útikalauzokból, propagandairodák szórólapjaiból kiolvasott, sőt. betanult utcanevek, filmajánlások és kimondhatatlan nevű ételkülönlegességek. Bármiben sokat is utazik az, aki nem ismeri a hazai tájakat — keveset lát külfölf dön. Valahogy úgy érzi az ember, itthon kell felkészülni más országok és népek megismerésére, így könnyebb a barátkozás, iga- zabb az összehasonlítás, és talán még a külföldi barangolás is jobb, ha magunkkal visszük a hazai élet szépülő képét. Ks SilOSá aki úgy érzi’ 13 *ä,o,Sä' divatos hóbortnak, szükséges rossznak vélem korunk sajátos1 nép- vándorlását. melynek nemcsak szemlélői, hanem alkalmasint részesei is vagyunk — félreértett. Nem az utazást, hanem a mindenáron való külföldjárás kábulatát vélem helytelennek. Az ellen hadakozom, ha valaki nem 'akarja elhinni, hogy az új 1 életnek is alapfeltétele « szappan, a víz és' a inlágos ablak-. Ha úgy tetszik, azt tartom rossznak, ha valaki, szép tájainkon áthaladva, ki sem néz a vonat, vagy a gépkocsi ablakán, mert az érdekes. rácsodálkózásra méltó világot csak onnan számítja, ahol néhány pillanatra el lehet tenni az útlevelet —- hogy aztán, elő lehessen venni a pasportot. Paulovils Ágoston Vöröskereszt: Együtt a békéért Háromszáz résztvevő a megyei küldöttértekezleten (Folytatás az L oldalról) lődás tapasztalható a nők egészségvédelme terén, s örvendetes tény, hogy mind több szocialista brigád vállalásában szerepelnek az egészségvédelmi, munkavédelmi feladatok. . A környezetvédelem részeként a tisztasági mozgalom megszervezése, évenkénti értékelése már hagyományossá vált megyénkben. A vöröske- resztes aktivisták figyelemmel kísérik az egészségre ártalmas zaj- levegő- és vízszennyező forrásokat, s tájékoztatják erről a tanácsi és egészségügyi intézmények vezetőit. Megyénk vörösikeresztes szervezetei családvédelmi tevékenységükkel segítséget nyújtanak az egészségügyi szakszolgálatnak, az anya-, csecsemő- és nővédelemben, s közreműködnek a tudatos családtervezés tudatosításában. Jelentős részt vállalnak az idős korúak társadalmi gondozásában: Borsodban közei 580 egyedülálló beteg és 1400 egyedülálló idős ember él. A vöröskeresztes aktivisták segítenek a napközi és szociális otthonok, a gondozói hálózat szervezésében is. A gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok során a veszélyeztetettség megelőzésén és megszüntetésén munkálkodnak, sok száz gyermek egyéni gondozását, a társadalomba való beilleszkedésük segítését vállalják magukra. Megyénk jelentős gondokkal küzd a cigánylakosság problémáinak megoldásában, élet- körülményeik javításában. A vöröskereszt fő feladatának a cigánylakosság egészségügyi kultúrájának emelését tekintik, az alapszervezetek számos helyütt eredményes patronáló tevékenységet valósítanak meg. Az alkoholizmus elleni küzdelemben a fiatalokon kívül a felnőtt lakosság körében is felvilágosítást végeznek az aktivistáik. Munkájuk nyomán a megve több üzemi büféjében megszűnt a szeszes» ital-fogyasztás. A jövőben fokozottabb figyelemmel kísérik a gyógyult betegek munkahelyi kollektívába való beilleszkedését. A vöröskeresztes alapszervezeteknek megyénkben is egyik legfontosabb feladata a véradás szervezése, a véradók megnyerése, az egyenletes vérvételek biztosítása, a friss és sürgős vérigények kielégítése. Figyelemre méltó tény, hogy az üzemek, intézmények párt- és gazdasági vezetői messzemenően támogatják a véradás szervezését, személyes példamutatásuk mellett erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik a véradókat. Ennek is tudható be- hogy az ipari területeken a véradók száma jóval több, mint a mezőgazdasági településeken. Az elmúlt négy évben megyénkben fokozatosan fejlődött a térítésmentes véradás: 1976-ban már elérte a 96 százalékos arányt. Borsod 40 ezer véradójának segítségével az egyenletes, folyamatos vérvétel biztosítását tekintik céljuknak a vörös* keresztes alapszervezetek. Megyénkben rendszeres a 1 elsősegélynyújtás oktatása: elsősorban ipari üzemekben, iskolákban, kisebb százalék* ban mezőgazdasági területeken szerveztek tanfolyamokat, Eredményesen rendezik meg évről évre az ifjúsági elsősegélynyújtó versenyeket is. A IV. kongresszus határozata alapján, népünk biztonságát szolgáló polgári védelemben az elsősegély- nyújtó és szállító egységei4 felkészítését, erősítését eredményesen segítette a megyei Vöröskereszt. A Vöröskereszt megyei küldöttértekezletén 12, kiemelkedő munkát végző aktivista kapott kitüntetést, amelyet Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára nyújtott át. Végezetül a résztvevők megválasztották a Magyar Vöröskereszt V. kongresszusának 38 Borsod megyei küldöttét. ESEMÉNYEKRŐL röviden ETIÓPIÁBA UTAZOTT €> Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter és Várko- nyi József, hazánk Addisz Abeba-i nagykövete, kormányunk képviseletében részt vesz az etióp forradalom 3. évfordulójának ünnepségein. Dr. Korom Mihály szombaton elutazott Etiópiába. EMLÉKMŰ ® Feliksz Dzerzsinszkij születése 100. évfordulójának előestéjén, pénteken Lenin- grádban nagygyűlésen rakták le a kommunista párt és a szovjet állam • kiemelkedő egyéniségének emlékére felállítandó emlékmű alapkövét. KINEVEZÉS 0 A Minisztertanács dr. Tétényi Pált — miniszter első helyettesi besorolással — a Tudománypolitikai Bizottság titkárává nevezte ki. ÁTSZERVEZÉS 9 Átszervezéseket hajtottak végre Etiópia kormányában, hadseregének élén és köz- igazgatási szerveinél — jelenti az Addisz Abeba-i rádió. Felmentették Jalev Mandefro hadügyminisztert, — akit nagykövetté neveztek ki — és Gizav Belajnehet, a hadsereg vezérkari főnökét. Az utóbbi a kormány katonai tanácsadója lett. A leszerelésért Berlinben szombaton Ro- mesh Chandrának, a Békevilágtanács elnökének vezetésével folytatódott a Békevilágtanács elnöksége irodájának kibővített ülése. A Romesh Chandra által előterjesztett beszámoló feletti vitában számos javaslat hangzott el a Béke-világta- nács, általában a nemzetközi békemozgalom soron következő feladatairól. Az öt világrész békemozgalmát képviselő ülésszak résztvevői többek között indítványozták, hogy a BVT forduljon felhívással az ENSZ szeptember 20-án megnyíló, XXXII. közgyűléséhez és az ENSZ leszerelési bizottságához, s ebben kérje fel a világszervezetet, hogy lépjen fel minden rendelkezésre álló eszközzel a fegyverkezési verseny megfékezéséért. JavcUjlat hangzott el arra vonatkozóan is, hogy a BVT ösztönözze annak a világméretű kampánynak'a megerősítését, amelynek célja a leszerelési világkonferencia előkészítése és összehívása. Az ülésen teljes az egyetértés abban, hogy a Békevilágtanács fejezze ki legélesebb tiltakozását a neutronbomba tervezett amerikai gyártása ellen, s hívjon fel minden békeszerető embert arra, hogy vívjanak erőteljes harcot a neutronbomba és a hasonló tömegpusztító fegyverek ellen. VILÁSílc'MJÓ Leonyid Brezsnyev, az S!?KP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1977. szeptember 9-én fogadta Warren Burgert, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának elnökét, aki tájékozódó jellegű látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. * Hazai képek - kiül alak A Panama-csatorna sorsa szabályozó új szerződés el lentmondásos hatású az Egye sült Államokban: hivatalo helyeken igyekeznek bizony gatni, hogy Washington é Latin-Amerika között, ím kialakul az együttműködé no meg azt is emlegetil hogy az új szerződés az USj biztonsági és gazdasági érdé keit messzemenően és sokai (2000-ig) szolgálja, ugyanak akor azonban Kaliforniába: és Floridában vagy ahol mé; a türelmetlenül reakciós po litikusok mozgósítani tudjál a közvéleményt, ott a han gúlát általában a csatorna szerződés ellen fordul. A sze nátusban a jelek szerint mé, nincs meg a ratifikálásho: szükséges kétharmados több ség. ' Carter némileg hazárd módon szinte befejezett tény eh akarja állítani a Washington honatyákat. Ha egyszer máj úgyszólván valamennyi latinamerikai állam magas képviselőjének jelenlétében került sor a szerződés ünnepélyes aláírására, akkor talár csak nem fogja ezt visszautasítani a szenátus? Carter diplomáciája ugyanakkor gondosan ügyelt arra, hogy éppen a latin-amerikai fasiszta diktátorok, az igen konzervatív, jobboldali gondolkodású állam- és kormányfők gyűljenek egybe mindenekelőtt a washingtoni aláírási aktusnál. A csatornaszerződés ellenzéke az USA-ban ugyanilyen reakciós, konzervatív, jobboldali elemekből áll, talán meggondolják magukat azok, ha látják, hogy Latin- Amerika hasonszőrű vezető politikusai, amolyan „erköl esi garanciával” szolgáltak. Talán nem felesleges emlékeztetni arra, hogy a nyáron a nyugatnémet polgár sajtó mindegyre a Schmidt- Genscher kormány válságáról cikkezett. Voltak, akik azt latolgatták, mikor fordít hátat a szociáldemokratáknál a koalíció kicsiny, de nélkülözhetetlen tagja, a Szabad- demokrata Párt? Kétségteler sok vita kavargóit a gazdasági helyzetben szükséges intézkedések körül: miként küzdjenek a munkanélküliség ellen, hogyan biztosítsák az exportot, akár az infláció növekedése és a márka értékének csökkenése árán is, és így tovább. A Kappler-bot- rány sem volt éppen kellemes a bonni kormány számára, búr éppen a jobboldali ellenzék megnyugvással és elégtétellel fogadta, hogy nem történt semmi a háborús bűnös SS-alezredes elfogatá- sára. A terrorizmus már évek óta politikai vitakérdés az NSZK- ban. A Baader—Neinhof csoport. Vagy az állítólagos „Vörös hadsereg frakció”, amelynek a mostani szörnyű kölni bűntettet tulajdonítják, a polgári sajtó beállítása szerint „baloldali” és „forradalmár” lenne... A terrorizmus elleni harc címén a kormányt az országban igen jelentékeny jobboldali erők jobbfelé akarják tolni. A „kinek használ?” kérdésre most, Schleyer elrablása után is csak azzal lehet válaszolni: a jobboldalnak. A kormány az úgynevezett „nagy válságtörzs” üléseire meghívta Kohlt, a CDU vezetőjét. Franz-Josef Strauss, a CSU vezére, az események kezdetén Kanadában üdült, majd gyorsan hazasietett, hogy maga is részt vegyen a következő fordulatok alakításában. A helyzet komolyságára jellemző, hogy a bonni kormány teljes hírzárlatot rendelt el, ami elég szokatlan az NSZK-ban, hiszen ott inkább a tájékoztatás demokratizmusát szeretik hangoztatni.