Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)
1977-09-04 / 208. szám
/ WFJ. szeptember 4>, vasárnap ÉSZAK-MAGYARGRSZÁG 5 u ít ü ly A .0 i' U lt t, » n Í5 )*> ir •ű íl ■/í L3 is . ír öj 3$ jl ilv ilí. if vl (í Jl )Í W n ü K ic y it u n :ő b y ■íS y* n •s iS y tz \ z 6 it g Cl e le- ! _ í s i Alkoholos városkapu Három járás „háta mögött” Indulna a csuklós autóbusz a Tiszai pályaudvar előtti megállóból,'de az indulásnak egyelőre kisebb akadálya van: egy holtrászog férfi üres sörösüveggel a kezében hadonászik a jármű előtt. Hívják, rángatják, de ó megmakacsolja magát. A busz vezetőjének arcáról eltűnik a nyugalom,- az óráját nézi. Az indító, egy szőke fiatalasszony feladja a hiábavalónak látszó i küszködést. Az itlas térit fe- < nyegetőzik, eltánlorog, indul■ hat a kocsi. Ez véletlenül ■ szerdán délután, műszakkezdés eiött történt, amikor munkások százai érkeztek a vonatokkal és folytatták volna útjukat a munkahelyükig. Persze, mindez történhetett volna bármelyik napon ugyanígy. Az ittas férfi pár perc múlva az állomás előtti büfében állt sorban a pénztár előtt. ITAI, OKOZTA TRAGÉDIÁK Az idén a miskolci vasúti igazgatósághoz tartozó hálózaton negyvenhat baleset történt, a balesetet szenvedetlek hatvan százaléka ittas volt. A sínek vonzzák az ön. gyilkosjelölteket is, akik zavaros pillanatukban többnyire ugyancsak erősen ittasak. A részeg embereket ért vasúti balesetek többsége súlyos kimenetelű, a leggyakoribb, hogy a kezüket, lábukat vesztik el. Juhász Lajos, a MÁV Miskolci Igazgatóságának osztályvezetője mondja: — A Tiszai pályaudvaron az idén 27 baleset volt, öten súlyosan megsérültek és közülük három ittasan szenvedett áz egész életére kiható sérülést. Az ital közelsége a vasúthoz megsokszorozza a veszélyt. Mégis korlátlanul veszik, viszik és isszák ott a pályaudvar bejárata előtt naponta százak és százak. Sor- baállnak érte, aztán eldobálják az zvegeket, az amúgy is rendezetlen téren sörösüveg- tetőket rugdosnak a gyerekek, papírhulladékot, szemetet söpör a szél. HÍVJÁK A RENDŐRT A büfé hat óra negyvenkor nyit. olyankor már harminc-negyven ember áll a bejáratnál. Szomjasak, de nem colát kérnek, hanem kisüstit, bort, sört. A legtöbben a két- decis vegyes pálinkát isszák. Egy óra alatt ötven üveggel fogy el. Van, aki leönti, csak úgy, minden ceremónia és pohár nélkül, mások zsebre vágják az üveget és sarkon fordulnak. A pénztár mellett jobbról is balról is üres, sörösrekeszek, a raktár még teli van, de akad egy kis cola is. Nyitás után egy órával már olyan vendégek is jönnek, akik üdítőt kérne1. . A délután sokkal zajosabb, estére már összeverődik néhány masszív részeg. A múltkor bejelentették, hogy nincs sör. egy fiatalember berohant és az egyik eladónak esett. Rendőrt hívtak. Olykor elég. ha a józanabbak lecsillapítják a’ duhajkodókat. — Idegileg kifáradunk — mondja az egvik asszony —. mert itt minden vendég tüT relmetlen. rohan és nem ritka a durva, goi-omba megszólítás. a sértegetés. Volt olyan időszak, amikor naponta kétszer hívtunk rendőrt. Az egyik' „törzsvendég" nyolcadosztályúnak nevezi a büfét, de azért nap mint n-ai) megjelenik. A büfében dolgozók többsége régi utasel- látós, szeretik a munkájukat, szívesen dolgoznak a vasúinál, de a mostoha körülményekhez. a barátságtalan vendégkörhöz egyáltalán nem rag aszko d n án aik. FEGYELMIK, BÍRSÁGOK Az Utasellátó Vállalat Borsod—Heves megyei Igazgatóságának vezetőhelyet lese. Ko- lozsi István — ugyanúgy, mint a farostlemez-büfé dolgozói — a pályaudvar környékén kialakult állapotokért másokat is felelősnek tart, a környező boltokat, üzleteket. Kétségtelen, hogy a Szinva partján levő fűszerboltban is kapható szeszes ital, de aki ezt az állomáson beszerezheti, miért keresse másutt. — Az idén 23 fegyelmit írtunk alá fél év alatt — tárja fel gondjaikat a vezetőhelyettes —. és az egyéb ellenőrzések, vizsgálatok alkalmával észlelt visszaélések, hiányosságok miatt esetenként ezer. kétezer, sőt háromezer forintos bírságot , fizetnek azok. akik az előírásokat megszegik. Mi is szeretnénk,, ha rendet lehetne teremteni, és a jövőben még szigorúbban fellépünk azok ellen, akik nem tartják szem előtt a vállalat céljait. Ezt a belső ellenőrzés hatékonyságának javításával is igyekszünk elősegíteni. A Tiszai és az előtte levő büfé környezete vonzza a kétes egzisztenciájú embereket, munkakerülőket, italozó,, garázda elemeket és ez gyakran kelt megütközést az utazóközönség körében. A vonatok beérkezésekor emberáradat önti el a, teret, villamoshoz, autóbuszhoz sietnek kirándulók. munkába igyekvők, míg a törzsvendégek félnapszóm támasztják a büfé falát, szemetelnek. nem ritkán zaklatják az arra járókat. AMI SENKINEK SEM JÓ Dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője hasonlóképpen látja a nagyvároshoz méltatlan jelenséget; a pályaudvar környéke kocsmai hangulatú. Ez a környezet közvetve hatással van a vasút munkájára is. Abban, hogy ez így maradjon, a vasútnak semmi érdekeltsége sincs. Az italozás csak a balesetek számát növeli, neheziti a vasutasok dolgát. Megkérdeztük Tóth Lászlótól, az Utasellátó Vállalat főigazgatójától, ismeri-e a miskolci pályaudvari pavilon körül kialakult áldatlan helyzetet. — 'A jelenlegi állapot nem nevezhető í kulturáltnak, igyekszünk mindent megtenni azért, .hogy az állomás előtti pavilon helyett korszerű, modern környezetben találja meg az utazó vendég, amit keres. Ezt a tervet nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, de a terület rendezésekor erre feltétlenül sor kerül. Amióta a dohányzási tilalmat bevezették, csökkent az italfogyasztás is. kevesebb a támaszkodó, cigarettázva unatkozó ember, aki unalmában egyik üveg után kéri a másikat. Abban valamennyi illetékes egyetért, hogy az ország második legnagyobb varosának vasúti kapuja, ahol az idegen az első benyomásait szerzi, jelenleg kedvezőtlen képet mutat, amit az ittassággal való lépten nyomon való találkozás még tovább ront. AZ Utasellátó Vállalat országos főigazgatója elmondta. hogy a közeli jövőben bevezetnek bizonyos korlátozó jellegű intézkedéseket, mint a nyitvatartási idő csökkentése, a fokozottabb belső ellenőrzés megerősítése, őszintén szólva, bizakodva tekintünk a vállalati intézkedések megvalósítása elé, de a teljes megoldást ettől nem reméljük. KÉT ÉV MÚLVA KEZDŐDIK A miskolci Zó ja tér, a Tiszai előtti térség régóta rendezésre vár. Anogy nőtt a város, a város forgalma, ez az épületekkel határolt terület egyre szűkebbnek bizonyult. Korszerűbb, áttekinthetőbb és nem utolsósorban a jelenleginél sokkal biztonságosabb forgalmi rendre épülő induló és végállomás kialakítására lenne szükség a villamosok, az autóbuszok számára. Az állomással szemben levő bodegák, pavilonok, korszerűtlen, árúval zsúfol; csöpp kis üzletek szanálása, rendezése is elengedhetetlen. Sokak az utazók nevében kérik: szüntessék meg az illetékesek az alkoholos italok árusítását legalább egy kilométeres körzetben az állomás körül. Ez nem zárná ki azt, hogy az asztalhoz ülő, éttermi vendég ne kérhessen egy fröccsöt, féldecit, colát, any- nyit, amennyi a szomjúsága oltásához elegendő. De ne italboltból, és ne üvegszám, ne utcai körülmények között, a falat támasztva, aszfalton ülve. Jelenleg az Utasellátó Vállalat bevételének, gazdálkodásának nagyobb részét, hatvan százalékát teszi ki az italforgalom (ebben persze az üdítő italok ára is benne van). A számottevő visszalépés sok ezer utaseilátós dolgozó kereseti lehetőségeit befolyásolná. Ez azonban mégiscsak könnyebben megoldható, mint annak a harminc, negyvenezer utasnak a védelme az ittas, kötekedő, durva emberektől, a viszolygástól, a tisztátalanságtól, aki itt na- .ponta megfordul. Két év múlva megkezdik egy új ‘ létesítmény építését a Tiszáin és legkésőbb akkorra lebontják a büfét is. miután az aluljárók folytatásaként a tér közepéig rendezik a területet. Az aluljáró fölött alakítják ki az új utasteret, új helyet kap a menetjegyáru. sitó, az információ is. Csak a hatodik ötéves tervben derül ki, hogy a későbbiek ben hogyan is alakul majd a Tiszai sorsa, hogy korszerűsítés, bővítés, vagy új beruházás kezdődik, nem tudni. A döntéstől függetlenül azonban megnyugtatóan rendezik majd az Utasellátó helyét, r szolgáltatások színvonalát, hogy az valóban méltó ■ 1 .'gyen a városhoz. Nagy József A Paksi Konzervgyárban minden eddiginél hosszabb lesz a feldolgozási idény. A gazdaságokban rekord- termés ígérkezik. A beérkező mennyiséget a gyár csalt úgy tudja feldolgozni, ha folyamatos műszakban — éjjel-nappal — munkában vannak a gépsorok. Képünkön: paradicsom a gyár udvarán. Ismerősök, hosszabb időre elválva egymástól, gyakran búcsúznak így: aztán • írjál majd, adj hírt magadról. Hasonló indításból, valami hasonlót mondtam magam is a falu életével való több órás ismerkedés végén a kesznyéteni tanács elnökasz- szonyának, Turóczi Dezsöné- nek. Amire ö olyasféiet válaszolt, hogy a közeljövőben nemigen történik a községben „nagy felhajtást érdemlő”, esemény. Mert igaz ugyan, hogy épül és hamarosan megépül egy szolgálati lakás, de ez valójában csak itt megy eseményszámba, itt, ahol tudják, mit ér ez, milyen hiányt pótol, hogy mennyi veszödséggel és munkával járt 7.. A fenti szavak mögött elzárkózás, álszerénység nincs. És nem is azt jelenti: itt összesen csak ennyi történik mostanában. A munka pezsgő, látszatra is nagy forgataga persze keresve sem található. Csendben, szinte a munka mögött folyik a tevékenység. Az a fajta, amely a községekben alakítja a lakók szükebb otthona és a település-otthon életét. A termelöszövet kézét közel kétszáz, aktív dolgozója a határban, a gazdaság munkára szólító helyein van. Csaknem háromszázan utaznák el naponta inhen, Kesznyé- tenből, hogy Leninvárosban, Miskolcon vagy máshol végezzék mindennapi dolgukat. Akik itthon vannak, nagyrészt győzik a ház körüli tennivalókat. Harmincnál több apróság a bölcsődében még mit sem tud minderről, a velük foglaiatoskodók viszont; mondják, hogy bővíteni kellene itt is sok mindent, épiteni még. Ami megvan, persze, az kifogástalan rendben fogadja a látogatót. Féltik, szépítik, óvják, hasznosan használják, ami eddig is megvan. Az iskolaudvaron néhány nap múlva mar gyermeksereg hancú- rozhat íestékesládák, malte- rosvödrök, állványok és a többik, helyén. Az utcáról még nem látható, de a községi tanács elnöki szobájában mar szinte „megszólal” az új óvoda, igaz^ még mint terv ... Mert óvoda, az nagyon kellene már. hogy a szülők is nyugodtabban mehessenek dolgozni, hogy a családanyák foglalkoztatottsága, munkalehetősége is javuljon. Nos. a tervek szerint lí)79-ben már lesz mit hírül adni. ami már megér egy „falun túli misét” is; az úi óvoda hírét. Akkor talán majd —• de ki tudja — szó esik arról is, ami még most történt, ami már most is munka abban az új létesítményben ... Kesznyétenben a munkaképes férfiak — néhány kivétellel — mind dolgoznak. A cigányférfiak közül sokan ugyan alkalmi munkát végeznek, de köztük sincs több notórius munkakerülő, mint általában. Állandó munkát a község nem is tud adni mindenkinek, sokan kényszerülnek naponta utazásra. A legtöbben — egy, a járási NEB által végzett felmérés adatai szerint — Leninvárosban találtak munkát, munkahelyet; 130-an dolgoznak a „szomszéd” üzemeiben. intézményeiben, vállalatainál. Hogy valóban szomszéd a fiatal város, azt a kUométerszámok mellett az alábbi szavak is bizonyíthatják: Végignéztük az építkezéseket; ha valami nagy „zsinat” van Leninvárosban, arról mi tudunk; a honvédelmi és repülőnap eseményeire sem kellett elutaznunk, itthonról néztük végig — mondja az elnökasszony és a KISZ-szervezet titkára. Közel van tehát a szomszéd. munkaalkalmat, munkalehetőséget bőven kínálva, öt kilométerre, ha az ember átmegy a község Sajót átívelő hidján és rátér arra az útra ... Ha!... — mert bizony azon az úton nemigen hajtja neki a járművet senki az alig-távolságnak. Még száraz időben sem. esős napok után meg aztán végképp ... Messze van így tehát a közel, akik naponla megutazzák a járható távolságot, akik Leninvárosban találtak munkára: azok a megmondhatói,' hogy menynyire messze van. öt kilométer helyett kereken a tízszeresét, utazzák naponta: oda és vissza- is ugyanany- nyit. Amikor a már említett népi ellenőrzési vizsgálat a miskolci járás munkaerő- helyzetét feltárta, a fenti gond is megfogalmazódott, így: „Leninvárosba ... az ipar fejlesztése és munkaerőellátása szempontjából je- jelpntős forrásnak minősíthető Kesznyéten. Kiscsécs. Girincs községekből nincs bekötőút — közlekedés — biztosítva. Ezzel szemben Leninváros olyan területről von el munkaerőt, ahol a helyben foglalkoztatottság is biztosított”... Es ez a gond nemcsak azokat érinti, akik már eljárnak dolgozni. A községi tanács a közelmúltban a nők foglalkoztatottságát mérte fel. A községben 172 — tizennyolc és negyvenöt év közötti — lánynak és asszonynak nincs munkahelye, közülük 80-an máris munkába állnának. A tájékozódást azért végeztem, mert szóba jöhetne ezen a területen egy telepített cér-, nakészítő- és szövőüzem. — Tudjuk — mondja a tanács elnökasszonya —, hogy a családanyák munkába állításához megfelelő bölcsődei és óvodai ellátásra van szükség. Erőnkhöz képest munkálkodunk ezen. De az igazsághoz, az is hozzátartozik. hogy sokan azért nem vállaltak munkát a szomszédos Leninvárosban, mert ilyen lehetetlen a közlekedés. Az illetékesek — mert remélhetőleg az illetékesek tudnak erről — a jövőt tervezve bizonyára gondoltak már arra, hogy változtatni kell ezen a helyzeten. Arra, hogy utat és hidat építsenek a miskolci járás e községei és Leninváros között. Mert ki tudja ... Mert ki tudja ... előfordulhat az építkezések ütemét elképzelve, hogy egy szép napon majd egy lenin- városi lakó átkiabál a kész- nvéteni szomszédnak: ' hogy, hogy’ aludt a szomszéd? És bizony fura lenne, ha a megkérdezett szomszédnak majd abban az időben is még Miskolcra kellene járnia orvosi rendelésre, hogy elmondja krónikus álmatlanságának szenvedéseit. Mert jöhet olyan árvíz, mint három évvel ezelőtt, amikor Kesznyétent például három napra elvágta a külvilágtól, s Dutrával kellett a tsz-nek a Tiszáidéról kenyeret hozó kocsit vontatnia. És előfordulhat megint, hogy a három bolt vezetőjéből ismét egyszerre engednek kettőt szabadságra. és egyszerre zárnak be két közeli gyógyszertárat , mondván: ott van közel Leninváros ... Mert az ember hajlamos rá, hogy elképzelje: a szerencsi járás- hoz már tartozóit, most a miskolci járás községeként ismert Kesznyéten végül a harmadik, a mezőcsáti járásban talál végleges „státusra”. De lehet az is; mindez csak a Kesznyéten- ből hazafelé tartó, és valamennyire beavatott ismerős képzeletében szaladt így szabadjára ... Tudja pedig: Kesznyéten jövőre is a jelen realitására épül. , Ténagy József Közlekedési tükör, képekben. így közlekedünk! Akik önként vállalják a veszélyt, sokszor mások életét is veszélyeztetik. A gyalogosok, akik (oronyiránt közlekednek, lavírozva a gépkocsik között. Van, aki esak a saját maga ..bőrét” viszi a vásárra, van aki, a kollégáját, barátját cipeli magával. Emberek tsüosbfvn! „. Van aki a gyermekét, unokáját vonszolja kcresztfil-kasul az úttesten. Fotóriporterünk egy fél órát „vadászott” fényképezőgépével Miskolc belvárosában. A tapasztalatok megdöbbentőek. Képeinken balról jobbra: Tcrefere a jóbarát - tal az úttest kellős közepén.. A gépkocsik „tagságában"... Veszélyes futás az unokával .. így kellene! — A gyalogátkelőhely előnyt biztosit, a zebra véd, biztonságot nyújt. (Laczó József felvételei)
