Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)

1977-09-04 / 208. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6

^ 1977. szeptember 4., vasárnap’

Mérleg

hava

A r,(\r4 mégsincs semmi baj. Miért i? lenne? Mert az Első Embert köszönthetjük? Megtettük már máskor is, ki többször, ki kevesebbszer, de mindig megvoltunk vele, nyilván most is jól megleszünk. Sokan pedig éppen az ő idejét kedvelik. Szelídségét, csendességét és azokat a halk változásokat, miket a nyári hónapok múltán előteremt, megformálgat. Nem erőteljesen, nem határozottan, de valamiket mégis mindennap előteremt. Áttetsző kékséget, reggeli ködöket, esti hűvösséget, miegymást. Hozzányúl a fák lombjához is, de inkább csak jelzésként: hamarosan más színek kerülnek majd föl a levelekre. A nyár zöldje megtette a magáét, most másnak kell következnie.

Az Első Ember nem siet. Tempósan teszi dolgát, mégis mindjobban észrevehető ittléte, megérkezte. Ki tudja, hányféle, sok-sok, változásból. Mert amerre csak jár-kel, mégis változik valamicskét, minden. Kékebb lesz a kökény, a szilva, feketébb a szeder, sárgább a kukorica, édesebb a körte, cukrosabb a kzőlő, óvatosabb a szél, bátrabb a Szarvasbika, fényesebbekké válnak a csillagok, res- tebbü! kel föl a Nap, mehetnék j ük támad a fecskéknek, megtelnek az iskolaudvarok. tágasabbakká válnak a vízpartok, csendesebbekké az üdülők, népesebbekké a termőföldek, és ki tudja, hány. de hányféle változás jelzi az egyik iéVszák múltát, 'a másik kezdetét! Igen. sokan kedvelik ezt az időt, különösen az érzékenyebb emberek, kiknek kiváló alkalom ez az elmerengésre, enyhe nosztalgiára, igen szép versek is születnek ilyentájt, búcsúzó, elköszönő versek, meg szép fényképek egy-egy magányos nádszálról, üres kerti székről és itt-ott készülődnek már a lombhullató bál megtartására is. mivel mindez a szomorúság i egyáltalán nem zárja ki a vigalmat,' a mulatozást. Egy-egy ió hepajra ugyanis nálunk- bárminő időszak tökéletesen megfelel, ötletért ez ügyben soha nem kellett a szomszédba mennünk. El lehet persze majd siratni a természetet, bizonyára az idén is olvashatunk majd érzelgős valamiket a „haldokló természetről”. a ..ruhájuktól megfosztott. _ fagyhalál előtt bóbiskoló fákról”, aki kedvet érez hozzá, most is meghatódhat illendően, de azért a vigadozás sem maradhat el.

Hogy is maradna cl! Pont most. a termés betakarításának idején! Mert ezt nézve — márpedig ugye kékség, párák, búcsúzkodó fecskék, miegymások ellenére. elsősorban most mégis ezt nézzük — nincs okunk szomorkodásra. Köztudott például, hogy korábbi, nagy betakarításunk, az aratás mily tisztességgel. szén eredménnyel fejeződött be. Hirtelenjében nehéz lenne másik nyarat találni, amikor ennyire szervezetten, zökkenőmentesen haladt ez a ma is nagy munka. És most, ezekben a napokban -nézeget- ve-járva a határt, (szép földjeinket, szintén nincs okunk panaszra. Pedig nem kezdődött valami jól az év. Emlékszünk az árvizekre,

a hol ilyen, hol olyan, de sohasem helyénvaló időjárásra. A földek munkásai valamimód mégis megbirkóztak mindezzel. Egyből- másból több is van, mint amennyire számíthattunk. Például: országos zöldpaprika- és paradicsomvásárt rendezünk. Mert: rendezhetünk! Van. Bőséggel van. Egyéb, más termékekből is. Ügyannyira, hogy a konzervgyárak nem győzik. Nem képeseié minden tételt fogadni. Valaki a megyei tanács vb-ülésén nemrégiben említette:

de jó lett volna, ha az iskolás gyerekeket, amíg el nem kezdődik a tanítás, megbízták volna ezeknek a termékeknek a válogatására, tisztítására, és most iküldhetnénk. az árunkat más országokba, ahol ftem termett ennyi. Mondjuk északra. Mert pepecselő, aprólékos munkáról van szó, a gyerekek meg tudták volna csinálni. De- ■ hát előbb nem jutott eszünkbe, nem is igen juthatott, hiszen csak mostanában tudjuk mérlegre tenni, hol is tartunk a terméssel.

Mérlegre, hiszen éppen a Mérleg havában járunk. A Nap a Mérleg csillagképéhez ért, nem ível már olyan magasra, mint a nyári hónapokban, későbben kel, korábban nyugszik. Ebben a hónapban, 23-án érkezik arra a pontra, amikor is a nappal és az éjszaka időtartama teljesen egyenlő az egész Földön. Szeptember 23-án a Nap pontosan keleten kel és pontosan nyugaton nyugszik. Közeledünk ehhez az időponthoz, de ha olt leszünk, valószínű nem is igen vesszük észre. Lesz akkor is egyéb elfoglaltságunk, mint az év más napjain. A Mérlegről viszont mégis hadd mondjuk el, amit az asztrológusok ki- ókumláltak. Akik ennek jegyében születtek, energikusak, becsvágyók, adakozók. Szeretik a szabadságot és értenek képességeik hasznosításához. Barátai a művészeteknek, különösen a zenének, legtöbbször lehetségesek, és rendszerint bírnak valamilyen művészeti hajlammal, melyet tökéletességre lehet fejleszteni. Általában szerencsések, igazságosak, méltányosak. Viszont: hiú emberek. érzékenyek és gyakorta panaszkodnak teljesen oktalanul, szomorkod- nak, megbántódnak és bizony, ilyenkor igen terhe-, sek környezetükre. Nem valami rendszeretők, külsejükre nem adnak, sőt, mondhatni, hanyagok. Szándékaiktól könnyen eltéríthetek. ilyenkor aztán tanácstalanul téblábolnak, megzavarodnak, nem tudják.' mihez kezdjenek. Sok mindenért rajongnak, de eléggé vigyázatlanok,

meggondolatlanok. Hát így szól a fáma azokról, kik a■' Mérleg havában születtek.

A Mérlegeljen, "jJJ"

most ismét elkezdtük kóstolgatni első napjait mind- ahányan. Mert itt van most is apró, vagy nem is apró változásaival, lezárva a nyarat, megkezdve az őszt. De azért mégsincs semmi baj. Ha itt van, hát itt van. Köszöntsük illőmód az Első Embert, a, szeptembert.

Friska Tibor

Ultik melled, szól váltva

PÁRBESZÉD

ÉN (javításra nyújtom az órámat az átvevőnek)

ÁTVEVŐ (kihúzza az asztal fiókját, kotorászik benne)

ÉN (kezemben tartom a javításra szánt órát)

ÁTVEVŐ (a fiókban meglát egy köteg pénzt, átszámolja. Nem stimmel. Még egyszer átszámolja, egésze^ izgatottan. Maga elé kapja a számlát, idegesen kopog a papírvágókéssel. Harmadszor is átszámolja. Stimmel.)

ÉN (rendületlen nyugalommal tenyeremen tartom az órát)

ÁTVEVŐ (megpillantja a golyóstollat. Elhessenti vele a legyet. A toll a földre esik, a légy elrepül. A tova- szóllp légy után bámul. A légy a plafonra száll.)

ÉN _ (hátrahúzom a kezem)

ÁTVEVŐ (felveszi a lepottyant tollat, kipróbálja egy papíron, hogyan fog. Kicsavarja, kihúzza a betétet, a fény felé tartja, el- mélyülten szemléli. A betét sötét tónusú, látszik, frissen van töltve. Visszadugja a betétet, akkurátusán becsavarja.)

ÉN (újra nyújtom az órát)

ÁTVEVŐ (különös gonddal helyre igazítja homlokába hulló tincseit. Kihúzza az asztal fiókját, előkeres egy fésűt, betolja a fiókot; megfésülködik. kihúzza a fiókot, előkotor egy zsebtükröt, elmélyülten bámulja magát benne. A haja tökéletes rendben. Visz- szateszi a tükröt, betolja a fiókot, aztán kihúzza a íiór kot. beteszi a fésűt, betolja a fiókot)

ÉN (meglengetem kezemben az órát)

ÁTVEVŐ (feláll, a jobb oldali ajtó felé indul)

ÉN (visszahúzom a kezem)

ÁTVEVŐ (visszatér a jobb oldali ajtón, leül, felém nyújtja a kezét)

ÉN (rápillantok a kinyújtott kézre. A tenyere üres. Belepő ttyantom az órát)

ÁTVEVŐ (feláll, eltűnik a bal oldali ajtón)

ÉN (a bal oldali ajtót íi- xirozom)

ÁTVEVŐ (visszajön a bal oldali ajtón. leül. felém nyújtja az órát, taga- dólag rázza a fejét)

ÉN (elveszem az órát, bólintok. Minden világos: nincs pótalkatrész.)

... gazdag mecénás az erdő. Az embereknek adja évszakjait, csendjét, ózonát, színekben haló. színekből születő életét. Az embereknek kínálja ízeit, gyógyító erejét, fűben-fában rejlő orvosságait. A fák hazája évről évre újratermeli önmagát. Az erdő értéke forintban nem mérhető.

Ezekben a napokban Telkibányán is — akárcsak máshol — az erejét vesztett nyárban pajkos ősz nyargalászik. A csendbe rejtett, jó levegőjű Fürdő utca földaszfalt.jára ráhull a pincék fölé kapaszkodott bokrok üstöké: pirosodva, vagy sárgán, de élettelenül, éretten. A kertek aljának szilvaillatában az elköszönő nyár emlékezik: a szépre, a napsütésre, az üde zöld erdőkre, az izeket őrző gyümölcsökre.

Az erdő értékeit összegyűjtő embernek is múlik a nyár. Telkibányán idős Bariók Józsefnél sincs ez másképpen. Bár ő nem napokkal méri az évszakok változásait. Nála az erdő mindig változó kincsei jelzik: elballag a négyévszakú esztendő.

Harmincöt éve egységes ez a naptár. Azóta vásárolja fel — az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat megbízásából — a tiszta szépségű zempléni erdők gyümölcseit. gombáit, gyógynövényeit.

— A felvásárló éleiében minden esztendő a kökényvirággal kezdődik, úgy április iáján. Ezt a fehér szirmú virágot szárítva veszem át a gyűjtőktől...

— Az erdei termékek naptárában melyik a következő növény?

— Az árvacsalán virága. Ez is .és a kökényvirág is gyógyszeralapanyag. Ezeket követi a bodza — majd a hársfavirág.

— Gazdag volt az idei „hársszüret”?

— Elég jónak mondható. Három mázsa hársfavirágot gyűjtöttem össze. Ehhez tudni kell, hogy egy kilogramm szárítóit, virág négy kilogramm nyersből lesz.

— Telkibánya környéke híres a rókagombáról ...

— Ez így igaz, még akkor is. ha az idei esztendő nem igazolta ezt a hírnevei. A gomba esőt és párás, meleg időt kíván. Eső még csak volt, sőt. néha több a kelleténél, mert a porzókat is elverte. Viszont az éjszakák egész nyáron ál hidegek voltak.

— Nem is vásárolt fel ebből a csemegéből ?

— Egy keveset igen, jobbára szárítva.. Egy kilogrammot 160 forintért. Ami ösz- szegyült. azt Pestre vitték, meg külföldre. Azokban az években, amikor bőven van rókagomba, akkor 15 mázsa is összegyűlik. Olyankor egy részét sózott gombaként .,elötartósitjuk

— Nem titok a receptje?

— Miért lenne az. Először is megmossuk, majd utána abároljuk. Ezt követően a gombát berakjuk hordókba, és sós vízzel felöntjük. Egy liter vízhez negyed kiló sót adagolva.

— Már eddig is szóba került sok erdei termék. Ezeken kívül mi mindent adnak még a zempléni erdők?

— Valamennyi terméket

nehéz lenne felsorolni. így csak néhányat említek. Például a vadkomlót, amelyet a sörgyárak használnak fel. Az erdei szederből szörp készül. A csipkebogyót pedig sokféle célra alkalmazzák. A rókagomba melleit, jó években bőven• terem errefelé vargánya, - szépé tinóru, vereshátú tinóru. zöld galamb- és kékhátú gomba is

__

A

zzal kezdtem: a kökényvirágzáskor az őszi fagyokig az erdő gazdag mecénás. Kincseiről azonban csak az tud. aki ismeri magát az erdőt. De ilyen emberek nincsenek sokan. Idős Bartók József egy ezen kevesek közül.

(ha)

Különös, szembeötlő formájú épület virít Boldva központjában, ahogy mondani szokás: „kirí” környezetéből. A tőle elváló, magányosan magasra szökkenő kémény csak fokozza ezt a hatást. Lapos teteje várszerű szögletekben * végződik. Nem okoz azonban gondot kitalálni a téglavörös építménv rendeltetését — a psupa üveg bejárat fölött. a homlokzaton fémbe- tűkből kirakva: „Takarék- szövetkezet”.

Szóval, falusi bank.

Valóban nem illik környezetébe. Balra tőle régi házikó, jobbra — hát erről jobb nem beszélni. De ha már szóba hoztam, muszáj, A rozoga, hosszú saroképület nem válik díszére a szemlátomást fejlődő, Miskolc agglomerációjába tarT tozó falunak. A rossz nyelvek szerint azért, nem lehet eltüntetni, szebbel-job- bal felcserélni, mert az edelényi áfész minden pénzét felemésztette a jáFalusi bank

rási székhelyen épített irodaház, amiben a „Kincsem” nevű italbolt és pinceélte- rem. valamint az ABC-áru- ház 1s helyet kapott. Hogy így van-é. nem firtatom, egy azonban igaz: a szebbnél szebb családi házakkal büszkélkedő faluban a kereskedelmi épületek, az áfész-boltok a legósdibbak. Az új takarékpénztár tőszomszédságában található a legócskább, amelyben a húsbolt, a presszó, a kocsma és a zöldségbolt húzza meg magát. Felvetődik a korántsem szónokias kérdés: eny- nyire kultúrálatlan helyiségben lehet-e kulturáltan szórakozni ?

A modern takarékszövetkezet talán kikényszeríti a számára illőbb környezetet.

De térjünk vissza a tárgyra.

Meglepően rövid idő alatt került tető alá. hiszen tavaly .áprilisban kezdtek építéséhez és augusztus 31- én már át is adták rendeltetésének. kisebb ünnepség keretében.

Csege Géza. a MÉSZÖV elnöke hangol is adott meglepetésének. Rövidre fogott avatóbeszédében kijelentette. ez az épület kétmilliót biztos megér, a számlák vallomása szerint azonban másfél millióból „kihozták”. És ez csak azzal magyarázható, hogy a körzethez tartozó intézmények, tsz-ek beváltották Ígéretüket: jelentős társadalmi munkával segítették az építkezést.

A takarékpénztár elnöke, Bosnyák János szavaiból

kiderült, > ha munkatársai, maga a tagság és személy szerint ő maga nem kilincsel annyit, nem futkos szüntelenül anyag, egyéb után. félő. hogy ezt a telet is a szűkös albérletben kellett volna átvészelniük. A körzet községei és maguk a boldvaiak valóban kitettek magukért.

Az l!)71-ben alakult takarékszövetkezet szinte látványos eredményeket

mondhat magáénak. Betét- állományuk immár meghaladja a 13 milliót, hat falu ' lakosságát tisztelhetik ügyfelükként.

A szorgos társadalmi munkára mindig kész boldvaiak alighanem akkor is kilennének magukért, ha egy> falujukhoz . méltó áfész- létesítmenvnek vetnék meg alapjait a mostani helyén, melv már régen megérett' a csákányra. S akkor már a takarékszövetkezet új épülete sem rína ki környezetéből.

fi. Hl.

/

\