Észak-Magyarország, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-229. szám)
1977-09-04 / 208. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1977. szeptember 4., vasárnap Fesztivál! testvérkapcsolatok Borsod fiataljainak küldötteivel Vologdában Ä II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál lenin- grádi központi rendezvényeivel egyidőben ifjúsági delegációk utaztak hazánkból a szovjetunióbeli testvérmegyékbe. A borsodi fiatalok 18 tagú küldöttsége — Lajtos Ilonának, a KISZ Borsod. megyei Bizottsága titkárának vezetésével — Vologdában járt. Ütjükről, élményeikről szól e beszámoló. ' Utazás, számunkra szokatlanul hosszan, két napon át. Közben ugyan röpke „pihenőt” tartunk a Szovjetunió gigantikus fővárosában, Moszkvában, ám ' az idő sürget, alig van lehetőség nézelődni, s már indul is tovább vonatunk az innen 900 kilométerre levő Vologdába.- Este nyolcra jár az idő, fázósan' burkolózunk a melegebb holmikba — nem csoda, 4—5 fokot mulat a hőmérő. Amidkor lassít a szerelvény,''halkan, majd egyre erősebben pattogó induló hangjai lopják be magukat hálókocsinkba. Hirtelen melegünk lesz, hiszen jól tudjuk, ez azt jelenti : várnak bennünket. Kit érdeket már a hideg, a meleg ruha. Néhány pillanat, s a gyönyörű hamisorosz stílusban épült pályaudvar peronján ismerős, nyurga alakot fedezünk fel. Nyikolaj Koleszov ő, a Kom- szomol Vologda területi Bizottságának első titkára, aki a közelmúltban járt Miskolcon. Mögötte lehetnek .vagy százan ifjúkommunisták, valamennyiük kezében virágcsokor. Előkerülnek a népviseletbe öltözött fiatalok, s Kolja a legjobb bárálnak járó tisztelet jelét, frissen sütött kenyeret és sót nyújt ót delegációnk vezetőjének. Pillanatokkal később elhelyezkedünk a szállodában, ám a tisztálkodásra alig jut idő, már invitálnak a baráti la- lálkozói'a a helybéliek. Pionírok között a „Sasfiók” táborban. tudjuk, az ifjúsági szervezetnek a területen —, amely másfélszer akkora, mint hazánk területe — 175 ezer tagja van. Nem véletlen, hogy fiatal a megye, ugyanis minden második dolgozója harminc éven aluli. S ez meg is látszik a vállalatok, üzemek, mezőgazdasági kolhozok eredményein. na!) Csoda-e, hogy nem tudunk betelni a látvánnyal, a gép- és acélbuga monstrumokkal. Nclicz búcsú a barátoktól Családoknál Cserepovecbcn Magyar nóta, orosz táifc Messziről, 2600 kilométerről jött vendégek vagyunk, mégis pillanatok alatt szoros barátságok fűződnek. A pahárköszöntők mindegyike után a két r^ép, a két ifjúság örök barátságára ürülnek a vodkáspoharak. Aztán elkezdődik a tánc, magyarok próbálják az orosz népi táncokat, míg vologdai barátaink csárdást ropnak. Mint régi ismerősök, kart karba öljve énekeljük a Kalinkát, majd az „Az a szép, az a szép” kezdetű magyar nótát. Ki tudja, meddig tartana e vigalom, ha nem szorítana az idő valamennyiünket. Kora délután ismét uta-' zunk. A 800 tó földjére, Kirillov járásba, az azonos nevű járási székhelyre tartunk. A röpke tájékoztatóból, amelyet Vlagyimir Sacsintól, a Komszomol járási bizottságának elrö titkárától kapunk, kiderül: az itt élő falusi fiatalok is hasonló gondokkal küzdenek, mint a mieink. Este "újabb baráti találkozó, — talán mondani sem kell, hasonló sikerrel, mint a vologdai. A délelőtt már a XIV. században épült Beiozerszkij kolostorban talál bennünket, majd gyors ebéd, s máris indulás a terület nehézipari központjába, Cserennvorhp A Lélekben még mindig a kombinátban vagyunk, amikor a delegáció vezetőit Jetim Susztyerma, a Vologda területi Televízió iljúsági rovatának főszerkesztője kerek- aszlal-beszélgetésre inviLálja a stúdióba. A jelenlevő kom- szomolisták több mint fél órán át kérdeznek bennünket, azután előállt egy különjáratú szárnyashajó, amely a városközeli „Sasfiók” elnevezésű pionírláborba röpített. A fogadtatás, az érdeklődés a magyar úttörők életerői, munkájáról, mind-mind felejthetetlen marad. S hogy haszna is legyen látogatásunknak, erről a pionírok gondoskodtak, akik szatyor- nyi címmel látták el Özd város úttörőelnökét, Holzhäuser Jánosnét, Másnap reggel a Komszomol kerületi bizottságára látogattunk, ahol Nyikolaj Koleszov tájékoztatójából megiözpontjába, Cserepovecbe. A program itt családlátogatással kezdődik. Hórman-hárman keresünk fel egy-egy csere- poveci családot, felejthetetlen emlékekkel, s címekkel távozva tőlük. Este látványos műsort adnak a fiatalok a maguk készítette Fregatt elnevezésű szórakozóhelyen, s hogy le ne maradjunk mögöttük, mi is beszállunk egy éneklésre. A rövid éjszakai pihenő után lenyűgöző látványban van részünk. A kohászati kombinátba látogatunk, amelynek acéltermelése megközelíti a 6,5 millió tonnát. (Csak viszonyításképpen: Magyarország évi össztermelése alig 8,5 millió tonVissza Vologdába. Megtekintünk egy szakmunkásképző .-intézetet, amelyet a csapágygyár patronál, ellátogatunk a Kodinya kolhozoa, azután búcsúest a csapágygyári fiatalok Lada kávéhá- zaban. A felejthetetlen napok után nehéz a búcsúzás. Pedig kora reggel már indul vonatunk. Késő éjszaka van, amikor pihenőre térünk, azután ismét az állomás. Doszvidanyije! Viszontlátásra! E szavak keverednek a levegőben, miközben méltóságteljesen kigördül vonatunk az állomásról, hogy 2600 kilométerre hozzuk el az új barátok hírét, címét. Mert a most kötött barátságok hosszú időre köttettek. Tóth Zoltán / A szeptemberi Napjainkból Gondolatébresztő írások egész sorát találjuk a Napjaink című irodalmi és kulturális lap szeptemberi számában. A rangsorolás szándéka nélkül elsőként említjük Szendrei Lőrinc riportját — Kié lesz a gyár? —, amelyben a melegüzemi utánpótlás gondjaival foglalkozik, az ilyen irányú szakmunkás- képzést vizsgálja. Lázár István Tokaj felé, hazafelé címmel a tokaji írótaláíkozó, illetve az odautazás közben támadt gondolatait adja közre olymódon, hogy mind útibenyomáspi. mind a találkozó mozzanatai ürügyül szolgálnak általánosabb társadalmi kérdések jelzésére. Páskándi Géza Magyar vígjáték, mai vígjáték címűfírá- sának harmadik' részét találhatjuk a lapban. Csanda Sándor Fábry Zoltán kapcsolata Győri Dezsővel címmel ad közre adalékokat, valamint publikálja Fábrynak Győrihez írt négy levelét. A szlovákiai irodalomhoz kapcsolódva folytatódik Tóth László Vita és vallomás című sorozata; ez alkalommal Gál Sándorral beszélget. Karol Wlachovsky Az érlelődés útján című írásában a fiatal szlovák prózaírókról értekezik. A Gyorsuló idő című könyv- sorozatról Tuba Imre írt tanulmányt, annak első része olvasható a lapszám Könyvek között rovatában a könyvismertetések élén. Kárpáti Béla Miskolci kistükör sorozatában Lévay József pályájáról ír. Fenyő István, a Figyelőben megjegyzéseket fűz T. Bíró Zoltán Népi-nemzeti kultúra a szocialista társadalomban című, a Tiszatájban megjelent írásához. Üj történelmi leckék címmel Benedek Miklós, a hibás történelmi tudat veszélyeiről fejti ki gondolatait. Dobog Béla Kossuth születésének 175. évfordulója alkalmából ír Monokról. Varga Gáborné Üjvári Zoltán gömöri népballadu- gyűjteményét ismerteti. Novellával Kovács Lajos, versekkel Apáti Miklós, Csanádi János, Hars Ernő, Hegyi Gyula, Kelényi István, Kiss Dénes és Vaderna József jelentkezett, grafikákat Czinke Ferenc, Feledy Gyula, Raszter Károly, Reich Károly, Sevcsik Jenő és Tóth Imre publikált. Megemlékezik a lapszám Déry Tibor haláláról is. Évadkezdés Beszélgetés Sallós Gábor színházigazgatóval Nem egészen hét hét van már hátra szeptember 16-ig, amikor felhúzódik a Miskolci Nemzeti Színház függönye és megkezdődik az 1977—78-as színházi év, az intézmény 155. évadának első előadása. Sajátos módon nem új bemutatóval, nem ünnepi díszelőadással kezd most a színház. E kezdésről, a „hagyománytörés” okairól beszélgettünk első témaként Sallós Gáborral, a színház igazgatójával. Játékszínben, és egy zenés gyermekdarab. Az arányok tehát biztosítottak. — Űj évadunkat minden külön ünnepélyesség, ceremónia nélkül kezdjük el. ráadásul nem új bemutatóval, hanem az elmúlt évad végén bemutatott operettel. Szeptember 16-tól a Szép Heléna látható a színházban, szeptember 23-tól pedig A fürdőigazgató, amelyet a múlt évad végén a színházi napokon mutattunk be. Most ennek sem lesz megismételt premierje. Az első új bemutatónk október 7-re várható, ekkor Strauss Varázskeringő című operettjét állítjuk színre. A próbák Bor József rendező irányításával már folynak. Erre a „hagyománytörésre”, az évadnyitó díszelőadás, az ünnepi szegfű és egyéb kellékek elhagyására bizonyos kényszerű okon késztettek. A színházon kívül kevesen tudják, hogy tehetséges ifjú rendezőnket, Beke Sándort közvetlenül az évadkezdés előtt súlyos baleset érte, így a vele megrendeztetni tervezett és évadnyitónak szánt Lorenzaccio-l csak a későbbiekben tudjuk majd- , próbálni és bemutatni. Hihetőleg az évad derekán. Es A fürdőigazgató is ezért került most az évad elejére, holott azt később szerettük volna Miskolcon sorozatban bemutatni. Egyébként szeptember 6-án már megkezdjük a tájelőadásokat A dohányon vett kapitány című dab játékkal, amelyhez a Fővárosi Operettszínház kikölcsönözte odaszerződött korábbi bonvivánunkat, Rózsa Sándort. Ugyancsak ő játssza régi szerepét a Szép Helénában is. Szeptember 22-től a gyermekeknek felújítjuk A garabonciást. A színház egri kötelezettségei továbbra is nehezítik a miskolci és borsodi igények kielégítését. De ezzel, mint realitással, számolni kell. Milyen színházvezetési, műsor- politikai alapkoncepció határozza meg e nehézségek melleit a munkát? — Az egri játszás ügye, vagy mondjuk így: Eger különválasztásának ügye sajnos mit sem változott, nem jutott előre. Azt végleg nem tekinthetjük előrelépésnek e tekintetben, hogy a két város helyi illetékes szerveivel történt megbeszélés alapján néhány darabot előbb mutatunk be Egerben, és csak aztán Miskolcon. Erről egyelőre ennyit tudok mondani. Ami alapkoncepciónkat illeti: modern népszínházát szeretnénk csinálni. Ez a törekvésünk. Szeretném azonban itt is leszögezni és mindenfelé tudatosítani, hogy népszínházi törekvésünk nem leegyszerűsítést jelent. Azt szeretnénk, ha megértenék a legkülönbözőbb nézőrétegek, hogy a szórakozás fogalmát nem szabad vulgárisán értelmezni, nem szabad leszűkíteni, és megértenék, hogy az irodalom,, a dráma is kikapcsolódást, szellemi felfrissülést jelenthet, és hogy egy Csehov-dráma a maga műfajában legalább olyan szórakoztató, legalább annyira kikapcsolódást jelent, mint a leglátványosabb operett. E helyről is kérem a színházlátogató közönséget, Miskolc és Borsod megye színház iránt érdeklődő lakosságát, segítsen nekünk a modern népszínházi törekvések megvalósításában, a szórakozás korszerű értelmezésében, elfogadtatásában és befogadásában. Már folyik a bérletek vásárlásay s mint hírlik, nem csökken, hanem nő az érdeklődés. Tudjuk, hogy a meghirdeteti IS darabból bérletben csak tízet mutatnak be, és érthetőnek tartjuk, ha a színház bizonyos rátartással tervez. Mégis, nem áll-e fenn a meghirdetett darabok egy- harmadának elhagyásánál a műfaji, vagy tematikai aránytalanság veszélye? — Igyekszünk ezt a veszélyt elkerülni. Terveink szerint a bérletben Miskolcon hét prózai mű és három zenés darab marad és ezen belül a tematikai megoszlásra is gonddal leszünk. További két prózai darab várható a — Színészi állományunk tizennégy új művésszel gyarapodott. Állítom, hogy a színház erősödött: a színészi összetétel fiatalodott, jobb lett a korosztályi tagozódás. Természetesen, ez a színház vezetésének a véleménye, Tiszaladányű házak Mczcy István rajza egyben elvárása is az új tagokkal szemben, majd a bemutatók döntik el, hogy a közönség és a szakma miként fogadja az új tagokat, Mi bízunk ibennük, hisszük, hogy közreműködésük előrelépést jelent. Csak példaként említem az idejött értéket emberek között Reviczky Gábort, Blaskó Balázst, akiket bizonyára igen sokan ismernek már, vagy az erdélyi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakját, Bács Ferencet, aki szintén új tagja társulatunknak. De felsorolhatnám a további tizenegy művészt is. Természetesen a színészi gárda összetétele megszabja bizonyos tekintetben a műsortervet is, és új énekes színészeink, mint Poór Péter, Harmath Albert, vagy a Miskolcon korábban nagyon népszerű Ábrahám Islván ideszerződése a zenés műfajokban jelent bizonyos eltolódást a korszerű musical felé. e r n r c ti g c f ik < r • 1 ■ s Q 4s r t I \ i A színház igazgatója az évadnyitó társulati ülésen az elmúlt évad sikereinek biztosítékairól szólva többek között a rendezők azonos alapállását, a színészi gárda színvonalának javulását említette, de hozzátette, hogy ez még csak a kezdet. Vajon most, a meglehetősen nagyszámú személyi változás mivel biztat, a további, fejlődést, az előrelépést illetően? A közelmúltban többször szó esett róla, jelen van-ej eléggé a színház a megye-, ben és a városban, benne él-c eléggé, miként hat ez ki n közönségkapcsolatokra? Ahányszor szóba került ez a téma, a megállapítások sok negatívumot tartalmazlak. Az évadnyitó társulati ülésen is elhangzott, hogy a „szükségesnél kevesebb energiával vagyunk jelen a város cs öl megye életében”. — Ez a jelenlét a város és a megye éleiében rendkívül fontos. Erről nem győzök elégszer és elég helyen, kiemelt hangsúllyal szólni. Alapvetően szeretnénk a megyében is jobban jelen lenni, A Miskolci Nemzeti Színház sokkal inkább Borsod megytí színháza is kellene, hogy legyen. Sajnos, ez elsősorban Eger függvénye. Az ottani kötelezettségeink, az évi 180 —190 előadás bizony igen szűk lehetőségeket adnak a borsodi játszásokra. Alapvetően azt szeretnénk elérni, hogy a megyében ne csak négy helyen játszhassunk (ugyanis az ötödik Sátoraljaújhely most hosszú ideig kiesik tatarozás miatt), és hogy egy-egy darabot ne csak egyszer mutathassunk be Borsod városaiban. Annak a lehetőségét keressük és alighanem a megye vezetőivel, valamin^ a megye színházat szerető lakosaival együtt kell keresnünk, hogy mód nyíljon Özdon, Kazincbarcikán és más városokban a sürílettebb fellépésre, és hogy egy-egy darabbal való többszöri .vendégjátékunkra legyen meg helyileg a közönségigény, Miskolc városban valóban „eltűnnek” a színészek, nincs meg az a nyüzsgő benneélés itt a város életében, mint korábban, de ennek oka nemcsak abban keresendő, hogy több művészünk csak játszani, dolgozni jár ide, hanem az itt élőknek sincs meg a lehetőségük a város társadalmával való ijetén együttlétre. A sokat emlegetett és nosztalgiával emlegetett Roráriusz cukrászda, vagy annak utódja bizony e tekintetben is hiányzik. De a városban élést a munka oldaláról is meg kell közelíteni. Ehhez tartozik, hogy a Volponét az évad végén a diósgyőri vár adottságaira rendezve mutatjuk be Diósgyőrött, tehát egy másfajta színházat is akarunk teremteni, másrészt pedig kamaraszínház hiányában várjuk nagyon a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ elkészültét, hogy ott játszhassunk, legalábbis kamaraprodukciókkal ott vendégszerepelhessünk, és fizikailag is közelebb kerüljünk ehhez, ahhoz a közönségréteghez, amelyet alapvető bázisunknak tartunk, a diósgyőri munkásokhoz. Benedek Miklós
