Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-07 / 158. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. július 7., csütörtök i (Folytatás az 1. oldalról) Elő kívánják segíteni a két ország állampolgárainak köz_ vetlen kapcsolatait és a turizmust. Ebből a célból tovább szándékozzák könnyíteni az utasforgalmat. Támogatják mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek a másik ország jobb megismerését és a kölcsönös megértés erősítését szolgálják. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere középpontjában az enyhülés, a leszerelés, az európai biztonság és együttműködés kérdései állották. Mindkét fél aláhúzza az enyhülés jelentőségét a nemzetközi kapcsolatok alakításában. Meggyőződésük, hogy az enyhülés politikájával szemben nincs ésszerű alternatíva. Kifejezték, hogy támogatnak minden erőfeszítést, amely e folyamat tartóssá tételére irányul. Méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság szerződéseit, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság alapszerződését, s az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodást, amelyek megkötése jelentősen hozzájárult az európai enyhüléshez. Egyetértettek abban, hogy a lemondás a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről a béke és a biztonság megszilárdítását szolgálja. A két fél nagy történelmi jelentőségű eseménynek értékeli az európai biztonsági és együttműködési értekezletet, amely máris kedvezően hat az európai helyzetre. Az a véleményük. hogy a biztonság és az együttműködés megszilárdításának fontos feltétele a résztvevő államok kapcsolatairól szóló alapelvek íigye_. lembe vétele és a záróokmány valamennyi ajánlásának teljes végrehajtása. Hasznosnak tartják és készek folytatni a kétoldalú eszmecserét a helsinki ajánláSzerda délelőtt, NSZK-beli hivatalos látogatásának harmadik napján, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, találkozott Willy Brandt-tal. a szociáldemokrata párt (SPD) elnökével. A párt politikai klubjában folytatott, szívélyes eszmecserén a szociáldemokrata párt részéről részt vett Esőn Bahr, az SPD ügyvezetője. valamint Hans- Eberhard Dingels, az SPD külügyi osztálvának vezetője. Wiily Brandt kijelentette, hogy pártja nagyra értékeli Kádár Jáftos látogatását, amely a két ország kívánatos együttműködésének jelentős eseménye. Rámutatott, hogy még a szociáldemokrata pártot egyébként bíráló sajtóorgánumok is kedvezően fogadták a látogatást. Az eszmecsere során érintették a nemzetközi munkásmozgalom néhány időszerű kérdését. A kétoldalú kapcsolatok kérdései mellett különösen nagy hangsúlyt kapott az európai béke és biztonság témaköre. Kifejezték t%ijes egyetértésüket abban, hogy a világ felelős tényezőinek a nemzetközi enyhülés érdekében a bizalom erősítése a legfontosabb feladata. Azokat az érintkezési pontokat kell keresni, amelyek lehetővé teszik a különböző társadalmi berendezkedésű és más szövetségi rendszerekhez tartozó országok együttműködését, elősegítik az államok kapcsolatainak normalizálását. A Willy Brandttal folytatott megbeszélés után Kádár János interjút adott a Vorsok végrehajtásáról, s tevékenyen hozzá kívánnak járulni a záróokmány által a résztvevők elé tűzött célok megvalósításához. Nagy fontosságot tulajdonítanak az ez évi belgrádi találkozónak, s azon lesznek, hogy a találkozó konstruktív szellemben folyjon le és ezzel hozzájáruljon az enyhülés és a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, a záróokmány ajánlásai végrehajtásának meggyorsításához. Mindkét fél nagy fontosságot tulajdonít a leszerelésre irányuló erőfeszítések folytatásának, a biztonság megerősítésének Európában és az egész világon. Hangsúlyozták az általános és teljes leszerelés szükségességét, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. Kifejezték reményüket, hogy a stratégiai fegyverek korlátozására irányuló szovjet—amerikai tárgyalások hamarosan pozitív eredményre vezetnek. Aláhúzták a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az azzal összefüggő intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások jelentőségét. Remélik, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek. Kifejezték elégedettségüket, hogy az atomsorompó-egyez- mény aláíróinak száma növekedett. azonban az a véleményük, hogy további erőfeszítésekre van szükség a szerződés egyetemessé tétele érdekében. Mindkét fél aggodalmát fejezte ki a közel-keleti helyzet miatt. Hangsúlyozták, hogy mielőbb szükséges a konfliktus teljes és tartós megoldása a Biztonsági Tanács ismert határozatai alapján. Egyetértettek abban, hogy figyelembe kell venni a térség valamennyi államának és népének törvényes jogait, beleértve a palesztin népet. is. Ennek során érvényesíteni kell a térség minden államának jogát, hogy békében, biztos és elismert határok között éljen. Aláhúzták, hogy az igazságos és tartós béke megteremtésében fontos szerep hárul a genfi wárts-nek, az SPD központi lapjának. Délben a kancellári hivatalban Kádár János és Helmut Schmidt ünnepélyesen aláírta a látogatásról szóló közös nyilatkozatot. A két ország külügyminisztere, Púja Frigyes és Hans-Dietrich Genscher pedig kulturális egyezményt írt alá. Ezt követően Kádár János és Helmut Schmidt a kancellári hivatalban nemzetközi sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezlet bevezetéseként Helmut Schmidt a következőket mondotta: ..Szeretném kifejezni mélységes elégedettségemet azzal kapcsolatban, hogy erre a látogatásra sor került. Elégedett vagyok megbeszéléseink tartalmával és barátságos légkörével.” Ezt követően átadta a szót Kádár Jánosnak, aki a következő nyilatkozatot tette: — A Magyar Népköztársaságban népünk jó egyetértésben a szocialista társadalom építésén dolgozik. Külpolitikai tevékenységének — egyetértésben és szövetségben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival, a KGST tagállamaival — fő célja a béke megszilárdításának, az enyhülés elterjedésének, és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének szolgálata. — Ismeretes, hogy a Német Szövetségi Köztársaság iparilag fejlett kapitalista ország, a NATO szövetségi rendszerének tagja, s a Közös Piac tagállama. Lehetőségeit kiértekezletre. amelynek munkáját minél előbb fel kell újítani. A ciprusi helyzetről folytatott véleménycsere során a felek megerősítették álláspontjukat, hogy meg kell őrizni a Ciprusi Köztársaság függetlenségét, területi integritását és szuverenitását. Az Afrika déli részén kialakult helyzettel kapcsolatban aláhúzták, az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilatkozatának és az azt követő határozatainak jelentőségéi*!, amelyek a gyarmati népekés országok függetlenségének megadásáról szólnak. Kinyilvánították szándékukat, hogy elősegítik a fejlődő országok egyenjogú részvételének kiszélesítését a nemzetközi gazdasági együttműködésben. A felek megerősítették, hogy támogatják az egyesült nemzetek alapokmányának céljait és elveit, valamint a világszervezet szerepének erősítését a béke és a biztonság megszilárdításában, az államok együttműködésének fejlesztésében. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy a megbeszélések szívélyes és konstruktív légkörijén folytak. Meggyőződésük, hogy ez a látogatás jelentősen hozzájárult a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez, együttműködésének elmélyítéséhez, a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Kádár János, a Ma~yar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Helmut Schmidt szövetségi kancellárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Bonn, 1977. július 6. KÁDAK JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja HELMUT SCHMIDT, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja használva Nyugat-Európa jelentős politikai és gazdasági tényezője. — E két ország képviseletében találkoztunk Helsinkiben Schmidt kancellár úrral, s mindazok nevében, akik megbíztak bennünket az ottani munkával, mindketten aláírtuk az európai béke és biztonság megszilárdítására hivatott helsinki záróokmányt. Helsinkiben volt első ízben szerencsém külön is találkozni és jó szellemű beszélgetést folytatni Schmidt kancellár úrral. Ilyen előzmények után került sor mostani NSZK-beli utamra. — Ami a kancellár úrral és a Német Szövetségi Köztársaság más vezetőivel folytatott tárgyalásokat illeti, azok számunkra valójában a Helsinkiben megkezdett beszélgetés folytatását jelentették. Tárgyalásaink fő elemeit illetően teljes mértékben osztom Schmidt kancellár úr itt elhangzott kijelentéseit. Elsőként én is aláhúznám, hogy megbeszéléseinknek nyílt jellege és kiváló atmoszférája volt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy eszmecseréink hasznosak voltak. Belső tárgyalásainkon sorra vettük sokoldalú kapcsolataink számos konkrét kérdését. A nyilvánosság előtt is demonstrálni kívántuk elhatározottságunkat — s gondolom, az aláírt közös nyilatkozat ezt jól tükrözi —, hogy teljes egyetértés van közöttünk abban: célunk a megalapozott és szépen fejlődő, sokoldalú kapcsolatainknak lendületes további szélesítése, mélyítése és erősítése. Abban a meggyőző- désben szólok a kancellár úrral befejezett tárgyalásokról, hogy a későbbiek folyamán mindez meg is valósul. Ügy gondoljuk, hogy ezzel becsületesen szolgáljuk a két ország népének elemi érdekeit. Megbeszéléseink, megállapodásaink, s az az elhatározásunk, hogy közös erőfeszítéseket teszünk kétoldalú kapcsolataink további bővítésé- • re. nem irányul más. harmadik államok ellen. Ellenkezőleg. az a meggyőződésünk: megállapodásaink a gyakorlatban igazolják, hogy — ha megvan rá a szándék —igenis lehetséges a különböző társadalmi rendszerű, a különböző szövetségi rendszerekhez , tartozó országok között a gyümölcsöző együttműködés. a békés egymás mellett élés. Kapcsolatainknak hosszú a történetük, nagy nehézségeket és akadályokat kellett le- küzdenünk, amíg idáig eljuthattunk. Ez együttműködési készséget és realitásérzéket követelt a felektől, s azt, hogy megfelelően közelítsék meg a kérdéseket. Nagy munkát kellett végezni azért, hogy megteremtsük a feltételeket e bonni találkozás létrejöttéhez. Kormányzatunk, népünk — csakúgy mint jómagam — megfelelően értékeli azt a nagy erőfeszítést, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi koalíciós kormánya a maga részéről hosszú időn át kifejtett, hogy ilyen értelmű, népeinkre nézve hasznos és a népek általános ügyének is javára való együttműködés lehetővé váljék. Végül szeretném megemlíteni, hogy az időt nagyon akkurátusán igyekeztünk kihasználni, a program meglehetősen „erős” volt. Azt hiszem, a folytatás is hasonló lesz. Kevés alkalom nyílt a lakossággal való közvetlen találkozásra, bár egy-egy lehetőség adódott erre is. Hálás köszönetét mondok a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárainak a barátságos fogadtatásért, önöknek pedig az NSZK sajtója, rádiója és televíziója tisztelt képviselőinek szeretném megköszönni korrekt munkájukat, amelyet a látogatással kapcsolatban végeztek. Mi, a jól végzett, munka érzetével és — ismétlem — azzal a meggyőződéssel térünk haza. hogy azok a fontos teendők, amelyekről tárgyaltunk, meg is fognak valósulni. Ez alkalommal is szeretnék köszönetét mondani a kancellár úrnak a meghívásért, a kitűnő feltételekért, a légkörért, amit NSZK-beli tartózkodásom napjaiban biztosított. A legjobbakat kívánom az NSZK szorgos, dolgos népének és tisztelt vezetőinek. Ezután ismét Helmut Schmidt lépett a mikrofon elé és kijelentette: — Mindenekelőtt szerelnék köszönetét mondani az első titkár úrnak a látogatásról adott értékelésért. Különösképpen szeretném megköszönni, hogy ellátogatott hozzánk, és e köszönetét kiterjeszteni kíséretének tagjaira, mindazokra, akik e látogatást politikailag és technikailag előkészítették. Az első titkár úr már emlékeztetett első találkozónkra két évvel ezelőtt Helsinkiben, amelyről igen mély benyomásokat őrzök, örülök, hogy a már akkor tervbe vett találkozó most megvalósult. Megbeszéléseink során kitűnt: nincsenek világrengető problémák bilaterális kapcsolatainkban. Ellenkezőleg, úgy látjuk, hogy kapcsolataink állása elégedettségre ad okot. Ha figyelembe vesszük azt, amit Kádár úr már megemlített, vagyis, hogy országaink különböző társadalmi rendszerűek, és más-más szövetségi rendszerhez tartoznak, kapcsolataink egyenesen példásnak mondhatók. Ez vonatkozik egyebek közt a kulturális kapcsolatok területére is. Az NSZK újságíróit nem kell különösebben emlékeztetnem arra. hogy milyen tisztelet övezi népünk körében a magyar kulturális életei. Reméljük, hogy a most aláírt kulturális megállapodás is hozzájárul majd e kapcsolatok elmélyítéséhez. Vonatkozik ez a gazdasági kapcsolatokra, amelyek az elmúlt évben kedvezően alakultak, és minden remény megvan arra, hogy a jövőben e kapcsolatokban méginkább egyensúly alakuljon ki. A magyar és a nyugatnémet cégek között számos kooperációs megállapodás létesült, szorosak a kapcsolatok a két illetékes miniszter, Bíró József és Hans Friderichs között. Megemlíthetem továbbá,, hogy Hans Apel pénzügyminiszter hamarosan Magyarországra látogat, s aláírja a kettős adóztatás megszüntetéséről szóló megállapodást. Mindkét ország gazdasági élete számára hasznos ez az együttműködés, amely — mint a tegnapi és tegnapelőtti tárgyalások nyomán remélni lehet — a jövőben még fokozódik. Szeretnék még szólni egy harmadik területről is. Mindkét állam részt vesz — ki-ki a maga módján — azokban a közös erőfeszítésekben, amelyek célja az enyhülési politika megvalósítása, a Helsinkiben megkezdett politika folytatása. Kölcsönösen tudjuk egymásról, hogy mindkét fél minden tőle telhetőt megtesz a közös ügyért, az európai békéért, s biztonságért, valamint az enyhülésért. Kádár úr volt szíves meghívni magyai'országi látogatásra, s ezt örömmel elfogadtam. összefoglalva: szeretnék köszönetét mondani az őszinte, nyílt légkörű, és nagyon lényeges eredményeket hozó megbeszélésekért. Ezek baráti légkörét az is jellemezte, hogy nem hallgattuk el egymás elől nehézségeinket sem. így erősödött az a benyomásunk, hogy valóban kölcsönösen mindent megteszünk e nehézségek felszámolása érdekében. , Ezt követően Kádár János és Helmut Schmidt válaszolt az újságírók kérdéseire. NÉPSZABADSÁG: Ez az utazás az ön harmadik látogatása fél éven belül nyugat-európai országban. Miben foglalná össze e látogatás közös tapasztalatait, különös tekintettel most véget ért bonni tárgyalásaira? KADAR JANOS: A közelmúltban, szinte gyors egymásutánban, valóban alkalmam volt három kapitalista országba ellátogatni. A relációk között természetesen vannak különbségek, de e három látogatásnak van közös mondanivalója is. — Ismeretesek azok a nehézségek, amelyek a helsinki tanácskozást követően az ott elfogadott ajánlások értelmezése körül támadtak, bizonyos kedvezőtlen jelenségek is mutatkoztak. Ügy látszik, még mindig vannak jelentékeny tényezők, amelyek nem tudják elfogadni azt — az egész emberiség, s természetesen Európa népei által is oly hőn óhajtott — perspektívát, hogy békés világban éljünk. — Az említett három országban tett látogatásom közös rriondanivalója számomra — s éz itt, az NSZK-ban megerősödött bennem —, hogy polgári berendezkedésű országok vezetőiben is él az a realizmus, amely a helsinki tanácskozást létrehozta. Él az a felismerés, hogy az emberiség lényegében két út között választhat: a háború vagy a béke útja között. — Mi tiszteljük a kapitalista országoknak azokat a reális érzékű vezető államférfiéit, akik .napjaink bonyolult világában velünk, a szocialista országok képviselőivel együtt, a realitásokból, a józan ész követelményeiből, s — állítom — népeik alapvető érdekeiből kiindulva, következetesen a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, ^gyümölcsöző kap-j csoiatai erősítésének és a népek közeledésének útjánj akarnak haladni előre. MAGYAR RÁDIÓ: Kancellár úr, az imént Ön már beszélt gazdasági kapcsolatainkról. Hogyan ítéli meg részleteit tekintve e kapcsolatok kilátásait? HELMUT SCHMIDT: Mindenekelőtt arra utalnék, hogy a két ország közti árucsere az elmúlt évben jelentős mértékben fellendült. Magyarországnak természetesen érdeke fűződik ahhoz, hogy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok mérlege kiegyenlítettebbé váljék. — A korábbi években nem ez volt a helyzet, Az elmúlt esztendőben a mérleg lényegesen javult, és biztos vagyok abban, hogy e javulás a jövőben még tovább folytatódik. A magyar fél érde-j kelt abban is, hogy a magyar áruk behozatalának feltételei tovább liberalizálódjanak mind a Német Szövetségi Köztársaságban, mind az Európai Gazdasági Közösség egészét tekintve. Már történtek lépések ebben az1 irányban. Érdekünk az, hogy e folyamat tovább tartson.1 Jó lenne megvizsgálni, hogy a magyar vállalatok az itte-1 ni piacviszonyok jobb ismeretében miképpen helyezhetnék el még eredményesebben árucikkeiket. A jövőben ehhez fokozottabb segítséget nyújtanak majd a nyugatnémet importcégek. Már korábban szóltam arról, hogy milyen nagyarányú a kooperáció a két ország cégei között. A magunk részéről különösen kedvezőnek tartjuk, hogy NSZK-beli kis- és kö-! zépvállalatok részt vesznek! ebben az együttműködési formában. Megpróbáljuk elősegíteni nagyobb vállalataink bekapcsolódását is a kooperációba. — Végül megemlítem, hogy kiváló együttműködés alakult ki a Magyar Nemzeti Bank és az NSZK szövetségi bankja, illetve több NSZK-beli magánpénzintézet között. Magyarország hitelhelyzete az NSZK-ban jó, és abból indulok ki, hogy a bankközi együttműködés a következőkben tovább mélyülhet. DEUTSCHLANDFUNK (nyugatnémet rádióállomás): Ön, úgy tudjuk, nem nagyon szeret utazni. Tervezi-e mégis más nyugat-európai országok meglátogatását a jövőben? KADAR JANOS: A jövőt senki sem ismeri. Szerintem azonban a dolgok logikája, a békés egymás mellett élés, az enyhülés térhódítása magával hozza, hogy a különböző társadalmi v rendszerű országok képviselőinek sűrűbben ■ kell lalúlkozniok. S bár természetem szerint valóban nem vagyok szenvedélyes utazó, amint a példa mutatja, kész vagyok min-! denhová elmenni, ahol a jő ügyet, a népek békéjét, barátságát lehet szolgálni. NEW YORK TIMES: Kancellár úr, egy általános kérdés: tárgyalásaik külpolitikai áttekintő részében felvetődött-e, hogy elhidegülés mutatkozik a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában? HELMUT SCHMIDT: Nem kívánok élni az ön által használt kifejezéssel. Természetesen érintettünk minden aktuális nemzetközi politikai kérdést. Ugyanez vonatkozik a két külügyminiszter megbeszéléseire is. Jóllehet csak találgatni tudom, mire vonatkozik az ön kérdése, azt elmondhatom, hogy sem a SALT problémakörét, sem az emberi jogok kérdését nem kerültük meg. Közös érdekünk fűződik ahhoz, hogy az enyhülési politika folytatódjék, szövetségeinken belül mindketten ezért széliünk síkra. Helsinkit mindketten az európai enyhülési folyamat első csúcspontjának, egyben egy új szakasz kezdeté- | nek tartjuk. Mindketten tud- ; tűk és tudjuk, hogy a helsin- j ki záróokmányban foglaltak j megvalósítása nem megy I j (Folytatás a 3. oldalon) ( e 1 2 1 t S r I á e e í v o t n k k b le k b s< ti A h n, se zc Sj Sí G ü b, g; te SZ d; te Sz és te zc gc te ly Ve sz id Ve se d2 fe m K Iá la hs te is S.V re ha hó Zo iú Va év i'e ze; id. cil i az te: év fe let ká hé tei hí: fa: all ez ba ké a tá: té: Ve
