Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1977. július 5., kedd Helmut Schmidt: (Folytatás az 1. oldalról) Első Titkár Úr, Miniszter Urak, Hölgyeim és Uraim! Őszinte örömömre szolgál, hogy ma este vendégünkként üdvözölhetem önt, Első Tit­kár Űr, és kíséretét és sze­retném még egyszer szívé­lyesen köszönteni önöket a Német Szövetségi Köztársa­ságban. Első Titkár Ür, bár ön el-, ső alkalommal jár nálunk, mégsem ismeretlen a szá­munkra. Mi németek úgy Játjuk, hogy történelmünk szorosan kapcsolódik a ma­gyar történelemhez, úgy vél­jük, hogy az Önök tehetséges hépe nélkül nem képzelhető el Európa politikai és szel­lemi arculata. Ezért kísérjük érdeklődéssel a mai Magyar- ország fejlődését. Ez a fej­lődés húsz esztendő óta szo­rosan összefonódik az ön ne­vével. Nálunk rokonszenv övezi az ön politikájának si­kereit, azt a politikát, arriely a lehető legnagyobb össz­hangra törekszik az ország állampolgáraival. Megértjük azt a tiszteletet, amellyel Önt Magyarországon minde­nütt övezik. A Német Szövetségi Köz­társaságban tett látogatása lehetővé teszi, hogy rávilá­gítsunk a nyugatnémet—ma­gyar kapcsolatokban már el­ért eredményekre és megerő­sítsük szándékunkat e kap­csolatok átfogó további fej­lesztésére. Földrajzi értelemben a Ma­gyar Népköztársaság nem szomszédos az NSZK-val, de a két közép-európai állam közti viszonyt a jószom­szédság jellemzi. Ez egyebek közt kifejezésre jut az ál­lampolgáraink közti örven­detesen nagy számú talál­kozóban, a kereskedelmi és gazdasági együttműködés vo­lumenében csakúgy, mint az utóbbi években folyamato­san elmélyült politikai véle­ménycserében. Ezért örö­mömre szolgál, hogy az 1975-ös helsinki találkozá­sunk nyomán most újból együtt lehetek önnel. Államaink között — azon túl, ami egymástól elválaszt bennünket, nevezetesen, hogy különböző társadalmi rend­szerhez, szövetségi és gazda­sági rendszerhez tartoznak — gyakorlati együttműködés alakult ki. Visszatekintve mindez egyszerűbben hang­zik, mint ahogy az a gya­korlatban megnyilvánult. Azt hogy mit tehetünk, meghatá­rozza, hogy mennyire va­gyunk hajlandók tekintettel lenni a másik fél tőlünk el­térő álláspontjára és meny­nyire él bennünk a szándék, hogy a másik felet ne állít­suk szükségtelenül probléma elé, ne akarjuk olyasmire rá­kényszeríteni, ami nem vár­ható el tőle. Ami az országaink közti gazdasági kapcsolatokat ille­ti: világos, hogy ezen a té­ren különösen örvendetes mértékben .sikerült áthidalni a rendszerbeli és társadalmi különbségekből fakadó ne­hézségeket. A nyugatnémet— magyar árucsere 1969 óta több mint ötszörösére növe­kedett, s az elmúlt évben összvolumene elérte a 2.7 milliárd márkát. Az utóbbi években az 1970 óta felgyü­lemlett nyugatnémet kivite­li többlet is jelentős mérték­ben csökkent. Reméljük, hogy tovább haladhatunk a magas szintű, lehetőleg ki­Káclár János: Hz NSZK az egyik leglBiiíss egyenlített kereskedelmi cse­reforgalom útján. Az ipari együttműködés terén ugyanakkor sokoldalú együttműködés fejlődött ki nyugatnémet és magyar vál­lalatok között. A kooperáci­ós tervek számát tekintve Magyarország a nyugatné­met vállalatokkal való együtt­működés terén a szocialista országok élén áll. E vonat­kozásban üdvözöljük, hogy kis és középvállalataink is intenziven részt vesznek az együttműködésben. A kis lé­pések megtételéhez szükséges elhatározottság jelentős mér­tékben hozzájárult gazdasági együttműködésünk differen­ciált és szilárd struktúrájá­nak kialakításához. Ez nem utolsósorban annak nyomán vált lehetővé, hogy az Önök országa az ehhez szükséges szervezési és gazdasági-poli­tikai feltételeket megterem­tette. Az Önök látogatásához kö­tődik, Első Titkár Ür, a nyu­gatnémet—magyar kuliural is megállapodás aláírása is, amelynek a kétoldalú kultu­rális kapcsolatok további ki­építése alapjául kell szolgál­nia. Népeink szellemi és kultu­rális téren jelentősét alkot­tak, kezdettől fogva együtt­működlek egymással és ta­nultak egymástól. Szerződé­ses keretek nélkül, a kölcsö­nös érdekek és vonzalmak alapján — már eddig is sok pozitívumot könyvelhetünk el a kulturális csere terüle­tén. Az önök nagykövete a közelmúltban Duisburgban pl. rendkívül sikeres magyar heteket nyitott meg. Jóma­gam szívügyemnek tartom, hogy az eddigieknél jobban, az idegenforgalmi kontaktu­sokon túlmenően, fejlesszük és szilán! az ifjúsági cserét. Meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet ezt a legjobban megvalósíta­ni, és milyen konkrét meg­állapodást köthetnénk ezen a téren. Ezen túlmenően államaink érdekei sok tekintetben pár­huzamosak a nemzetközi problémák megoldását ille­tően, ami alkalmat ad arra, • hogy ebben a vonatkozásban is fokozzuk együttműködé­sünket. Példaként említem az európai biztonság es együttműködés folytatására irányuló politikát, azokat a fáradozásokat, amelyek eu­rópai és világméretű keretek között a fegyverzet ellenőr­zésére és a leszerelésre irá­nyulnak, valamint azoknak a problémáknak az ■ áthidalá­sát, amelyek az ipari és a fejlődő országok közötti vi­szonyból fakadnak. Ezekben a napokban 35 résztvevő ország Belgrádban készíti elő az első európai biztonsági és együttműködési értekezletet követő találko­zót, amelyre ősszel, .ugyan­csak Belgrádban kerül sor. A belgrádi találkozótól azt várjuk, hogy konstruktív szellemben folytassa a Hel­sinkiben aláírt záróokmány megvalósításának folyamatát, kritikus, de tárgyszerű mér­legét vonja meg annak, hogy eddig mit értünk el, és utat mutasson, hogyan lehet a to­vábbiakban jobban megvaló­sítani a záróokmányban fog­laltakat. Ha sikerre akarjuk vinni az enyhülési politikát, akkor ezzel párhuzamosan teljes súllyal arra kell töreked­nünk, hogy a fegyverkezési verseny keretek közé szorul­jon. Kormányom a jövőben is sikraszáll a konkrét és I Tisztelt Kancellár Ür! Hölgyeim és Uraim! Engedje meg, Kancellár Ür, hogy mindenekelőtt őszinte köszönetét mondjak a meghívásért, a szívélyes fogadtatásért, a hozzám in­tézet: szavakért és különösen azért, amit népünkről, a ma­gyar népről és országaink kapcsolatairól mondott. Megbízatásomnak leszek eleget, amikor tolmácsolom önöknek, a szövetségi kor­hiány vezetőinek a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának és kormányának üd­vözletét és jókívánságait. Felelősen kijelenthetem, hogy közvéleményünk, a magyar nép helyesli találkozásunkat, ‘egyetért kapcsolataink fej­lesztésével. i Először járok a Német Szövetségi Köztársaságban, de önnel, tisztelt Kancellár Ür, már volt alkalmam ta­lálkozni Helsinkiben, az eu­rópai biztonsági és egyiitt- niüködési értekezlet zárósza­kaszán. Ennek a találkozónak jjó emlékeit őrzöm. Olyan történelmi jelentőségű esz­ményen voltunk mindketten jelen, amely hosszú f~vú programot adott az euró­pai országok kormányai­nak kapcsolataik alakítá­sára, problémáik rendezé­sére. A helsinki csúcstalál­kozón a záróokmány aláírá­sával egyértelműen a béke és a biztonság, a népek együtt­működésének erősítése mel­lett foglaltunk állást. A Magyar Népköztársaság- és a Német Szövetségi Köz­társaság kapcsolatai — öröm­mel mondhatom ezt — ren­dezettek, jók, huzamosabb ideje gyümölcsözően fejlőd­nek. Az együttműködés szá­mos, kölcsönösen előnyös formáját alakítottuk ki a gazdaság, a kultúra terüle­tén. Sok akadályt küzdöttünk le, amíg idáig eljutottunk, de a türelmes, szívós fárado­zás meghozta gyümölcsét. A mi esetünkben is 'bebizonyo­sodott. ‘hogy a társadalmi rendszerék különbözősége, az ellentétes szövetségi rend­szerhez tartozás nem gátja a kölcsönösen előnyös kapcso­latoknak. A Magyar Népköz­társaság a jövőben is kész minden tőle telhetőt megten­ni az együttműködés fejlesz­téséért. Megelégedésünkre szolgál, hogy ez irányú erő­feszítéseink találkoznak a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának elképzelé­seivel. Meggyőződésünk, hogy ezzel egyaránt szolgáljuk hépeink érdekeit és a nem­zetközi enyhülés térhódítását. Gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink alakulását ösz- szességében szintén kedve­zőnek tartjuk. A Német Szö­vetségi Köztársaság az egyik legfontosabb külgazdasági partnerünk, s ez minden jel szerint így lesz a jövőben is, különösen, ha sikerül el­érni, hogy gazdasági kap­csolataink a jelenleginél ki­egyensúlyozottabbak legye­nek. Változatlanul a keres­kedelem a gazdasági együtt­működés fő hordozója, de emellett egyre nő a terme­lési kooperációk és a harma­dik piacon való együttműkö­dés szerepe. Megbeszéléseink arról tanúskodnak, hogy a hosszú távú gazdasági együtt­működésre irányuló törekvé­seinket a Német Szövetségi Köztársaság kormánya és gazdasági körei egyetértéssel fogadják, és konkrét lépé­sekre kerül sor az együtt­működés akadályainak fel­számolása érdekében. Nagy jelentőséget tulajdo­nítunk kulturális és tudo­mányos, turisztikai és sport­kapcsolataink fejlesztésének is. Külügyminisztereink e na­pokban írják alá a két or­szág első kulturális egyez­ményét. Üdvözöljük, hogy évente több százezer turista utazik egymás országába, s köztük megfelelő aránvt képviselnek az ide látogató magyar turisták is. Amikor jogos elégedettség­gel nyugtázzuk, hogy a két ország együttműködésében számos területen kölcsönösen előnyös formát alakítottunk ki, nem feledkezhetünk meg arról, hogy még számos le­hetőség vár kiaknázásra. Mostani találkozónk alkal­mat nyújt arra, hogy meg­vizsgáljuk ezeket a lehetősé­geket, és felvázoljuk kétol­dalú kapcsolataink jövőjét. Tisztelt Kancellár Ür! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Népköztársaság következetesen sikraszáll az enyhülési folyamat erősíté­séért, a békés egymás mellett élés kibontakoztatásáért. A magyar nép hőn óhajtja a tartós békét, az elmúlt har­minckét év sem törölhette ki emlékezetéből a háború okozta szörnyű pusztítást. A háború és a fasizmus hat­százezer magyar áldozatának emlékét. A Magyar Népköztársaság törekvései teljes mértékben egybeesnek az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának ajánlásaival. A záróokmány végrehajtásának eddigi ta­pasztalatai biztatóak. Az eredmények áttekintésére, a további tennivalók megjelö­lésére jó lehetőséget nyújt a belgrádi találkozó. Azon va­gyunk, hogy ez a találkozó a kölcsönös bizalom erősítését, az enyhülés megszilárdítását, és ennek megfelelően a zá­róokmány maradéktalan vég­rehajtásának meggyorsítását eredményezze. Elengedhetetlennek tart­juk* hogy a politikai enyhü­lést katonai enyhülés köves­se. Felfogásunk szerint a fegyverkezési verseny össze­egyeztethetetlen a tartós bé­kével. Meg kell találni a módját — anélkül,. hogy ez bármely ország biztonságát hátrányosan érintené — a fegyverkezési verseny megál­lításának, Közép-Európában pedig a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének. Jól tudjuk, hogy az ilyen problémák nem oldhatók meg egy csapásra, de a világ egyetlen bonyolult problémá­ja sem oldható meg az erő­feszítések megsokszorozása nélkül. A magyar népet nyugtala­nítják a békét veszélyeztető feszültséggócok. A Magyar Népköztársaság képviselői ezért a jövőben is azon fá­radoznak, hogy megoldódja­nak az emberiség lékét fe­nyegető feszültségek, a tár­sadalmi haladást akadályo­zó problémák, rendeződjenek a konfliktusok, akár a Kö­zel-Keletről legyen szó, akár az afrikai földrészről vagy a világ más térségeiről. Támogatunk minden állás­pontot, amely a béke meg­szilárdítása irányába hat. Közvéleményünk — ugyan­úgy mint a békeszerető em­berek általában — egyetér­téssel fogadta és nagyra ér­tékeli a Német Szövetsé­gi Köztársaság kormányá­nak törekvéseit a szocialista országokkal való kapcsola­tok normalizálására. Megelé­gedésünkre szolgál, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya állást foglal az államok kölcsönös kap­csolatait vezérlő elvek mara­déktalan alkalmazása, s az enyhülési folyamat erősítése mellett. Melegen üdvözlöm Kancellár Úr, közelmúltban többször nyilvánosan elhang­zott kijelentését, hogy a szö­vetségi kormány célja a fennálló feszültségek meg­szüntetése és valamennyi, a békét veszélyeztető súrlódási felület csökkentése. Tisztelt Kancellár Úr! Hölgyeim és Uraim! ön volt; szíves említeni, hogy ma több órás megbe­szélést folytattunk. Engedje meg, hogy én is aláhúzzam ennek a megbeszélésnek szí­vélyes, jó légkörét, tárgyila­gos, nyílt szellemét, amit kö­szönök Önnek. Várakozással tekintek holnapi megbeszé­lésünk, s a Német Szövetsé­gi Köztársaság más vezetői­vel való eszmecsere elé. Bí­zom benne, hogy találkozá­sunk népeink javára válik, előmozdítja kapcsolatainkat. E gondolatok jegyében emelem poharam Helmut Schmidt Kancellár Űr, a je­lenlevők egészségére, a Né­met Szövetségi Köztársaság népének jólétére, országaink kapcsolatainak további fej­lődésére, a békére. kieg3rensúlyozott lépések mel­lett, amelyek alkalmasak a katonai konfrontáció veszé­lyének hatékony csökkenté­sére. Vonatkozik ez mind a bécsi tárgyalásokra, mind a genfi lészerelési értekezletre, de az ENSZ-közgyűlés jö­vőre sorra kerülő, a lesze­reléssel foglalkozó rendkívü­li ülésszakára is. Igen nagy figyelemmel kísérjük az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közölt folyó tárgya­lásokat a nukleáris-stratégiai fegyverek korlátozásáról. Nagyságától és katonai ere­jétől függetlenül valarneny-' nyi résztvevő államnak egyenlő érdeke fűződik ah­hoz, hogy az enyhülési poli­tikát ne veszélyezlesse az a tény. hogy a leszerelés te­rén nem következik be elő­relépés. Örömmel üdvözölnénk, ha bővülne az együttműködés a kelet- és nyugat-európai ipa­ri államok között, az észak és dél közti kapcsolatok új­rarendezése érdekében. Az ipari és a fejlődő országok növekedése közti különbség — minden eddigi fáradozás ellenére — nem csökkent, inkább növekedett. Ez mély aggodalommal tölt el ben­nünket — mondotta Helmut Schmidt, majd hozzáfűzte, hogy helyeslő érdeklődéssel kíséri azt a szovjet javasla­tot, amely szerint aZ olajex­portáló országokat vonják be az energiakérdésekkel kap­csolatos össz-európai tanács­kozásba. A nemzetközi gazdasági együttműködéssel foglalkozó párizsi konferencia rész- eredményeket hozott. A pár­beszéd folytatódik, a Német Szövetségi Köztársaság kész ehhez hozzájárulni. Ezért hívtuk meg Londonba a Szovjetuniót és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak többi tagállamát, vegye­Kenyerünk ügye, (Folytatás az 1. oldalról) ellenére ezen a téren javulás következett be. Több tsz sa­ját szárítót épített magának, s így a járásunkban már csak a tardi, mezőnyárádi és bükkábrányi tsz-ek nem ren­delkeznek ilyen üzemmel. A megállapodás szerint mi en­nek a három gazdaságnak a termését szárítjuk. — Hogyan ítéli meg az idei felkészülésüket? Javulás várható-e az elmúlt évekhez viszonyítva? — Felkészülésünk jobb volt, mint a korábbi évek­ben. A tárház hamarabb ki­ürült, a fertőtlenítés, a gé­pek kijavítása kellő Időben megtörtént. A járás szárító- kapacitásának javulása az átvétel feltételét javítja. Tar­tottunk egy járási értekezle­tet, ahol részt vett , vala­mennyi érdekelt. Ezen meg­beszéltük a közös teendőket. Ügy érzem, részünkről, de a tsz-ek részéről is hasonló a szemlélet: a gyors., veszte­ségmentes betakarítás a cél. * Ugyanerről á témáról a já­rási pártbizottságon Bene Vincével, a pártbizottság tit­kárával beszélgettünk. 1 — Meg kell mondanom — mert ez országos gond —, hogy a termelés növekedé­sével együtt az utóbbi évti­zedekben nem nőtt arányo­san a felvevő kapacitás. Amíg a gabonatermesztés megháromszorozódott, addig a tárolótelep nagysága alig 20 százalékkal növekedett. Járásunk területén az elmúlt évben csökkentek a gondok, a szervezettség, az átvételi feltételek javultak, annak el­lenére. hogy tavaly is akad­tak minőségből és mennyi­ségből eredő ellentétek. Ez az említett jávulás részben a gabonafovgalmi vállalat, részben a tsz-ek jobb hoz­záállásának az eredménye. A vállalat nyújtott és ünnepi műszakok szervezésével, a technikai feltételek fokozol­nek részt ebben á párbe­szédben. Végezetül szeretném lefe­jezni azt a reményemet, hogy az ön látogatása az NSZK- ban. a politikusokkal, a szak- szervezetek és- a gazdasági élet képviselőivel folytatandó megbeszélései jelentős ösz­tönzést adnak majd az álla­maink és népeink közötti kapcsolatok további fejlődér séhez. Ezt a fejlődést az ed­digiekhez hasonlóan tovább­ra is népeink egymás iránti kölcsönös, baráti tiszteleté­nek és a gyakorlati együtt­működésre való készségnek kell meghatároznia. Az eddigieknél erőteljeseb­ben kell érvényesülnie an­nak a meggyőződésnek, hogy a kölcsönösen fontosnak tar­tott nemzetközi feladatokat csak közös fáradozások út­ján lehet megoldani. Első Titkár Űr, az a szán­dékunk, hogy megbeszélé­seink befejeztével közös köz­leményt írunk alá. Ezzel hangsúlyozni szeretnénk, hogy milyen jelentőséget tu­lajdonítunk az államaink közti kapcsolatoknak a nem­zetközi együttműködés szem­pontjából is, egész Európá­ban. Kormányomnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy erősítse kapcsolatait az Önök országával, amelynek politi­káját a realitások iránti ér­zék határozza meg. Ezzel senkinek sem kívánunk kárt okozni, sokkal inkább hasz­nára válna mindenkinek, akit a jóakarat jellemez. Arra kérem a jelenlevőket, ameljék velem együtt poha­rukat — az ön egészségére, Első Titkár Ür, és a magyar nép boldog jövőjére, — a németek és a magya­rok közti barátságra, — az államaink közti jó és gyümölcsöző kapcsolatokra Európa szívében. t.abb megteremtésével, szük­ségtárolók beállításával segí­tette az átvétel zavartalan­ságát.. A gazdaságaink részé­ről ki kell emelnem a Ma­tyó Tsz .megnövekedett tá­rolási lehetőségét, ami jelen- • tősen hozzájárul a torlódá­sok kiküszöböléséhez. A Me- zönagymihályi Állami Gaz­daság nagy mennyiségű ga­bonát fémzárol vetőmagnak, így ez a tótel sem nálunk jelentkezik, sőt a tárolásban a szentistváni tsz is besegít. Az elmondottak mellett leg­többet azok az új szárító­üzemek jelentenek, amelyek az elmúlt években épültek. Idén is sok függ az időjá­rástól: mennyi idő alatt vég­zünk ezzel a fontos munká­val. milyen lesz a nedves­ségtartalom. Teljesen zökke­nőmentes ez-az év sem lesz, de már az eddigi tapasztala­tok (a felkészülés, a gep- szemlék) is azt bizonyítják, kirívó probléma járásunkban nem fog adódni. Mindeneset­re ehhez az szükséges, hogy minden érdekelt fél kiemelt és közös feladatnak tekintse az aratás teljes menetét az első szemtől az utolsóig. * A nyári aratás nem csu­pán egyetlen, művelet a ke­nyérgabona agrotechnikai sorrendjében. A kenyerünk ügye, mindnyájunk ügye. Alakulására odafigyel a bá­nyász a föld mélyén, a ko­hász az izzó kemence mel­lett Nein mindegy tehát, hogyan szervezzük, s hajtjuk végre nyaraink kiemelt fel­adatát. Ha minden fél aka­rata (aki csak érdekelt eb­ben a munkában) közös lesz, ha mindegvik a közös cél érdekében munkálkodik — s kötelessége, hogy így tegyen! — az eredmény nem marad el. Akkor bőséges aratás lesz, ahogy azt a népi bölcselet tartja. Márpedig termelők, termeltetők, egész népünk érdeke ezt kívánta. Hajdú Imre , I 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom