Észak-Magyarország, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-05 / 156. szám
1977, július 5., kedd- ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Takarmány-,.tartalékok” i zok a milliók, amelyekről írni szerelnék, elfelejtett mil- /t liók. Esetleg olvasunk róluk, rácsodálkozunk az újdonságra, vagy lelkesedünk, hogy mire képes ina már a tudomány. Mire kiérünk a halárba, talán el is felejtjük az egészei, s a levágott élet után az égő tarló, a be nem gyűjtött szalma lángoló rendjei már nem juttatják eszünkbe: elvesztegetett milliók füstölnek olt. — Mit tudjak kezdeni vele? — fakadt ki egy agronó- mus ismerősöm. — Két-há- roméves szalmakazlaink vannak, ha idén is begyűjtőm, akkor a szomszédok kinevetnek. Tudom, hogy kincset ér, de felhasználni lehetetlen. így kezdődött a melléktermékek felhasználásáról a vitánk, amelyben hiába sorakoztattam a szerintem meggyőzőbbnél meggyőzőbb érveket, mindeme volt ellenérv, s a legtöbb a begyűjtés, felhasználás gazdaságta- lanságából indult, ki. Ezért, szeretném most megfordítani a gondolatot; ha a melléktermékek felhasználásáról bebizonyosodott, hogy jövedelmező, akkor is szükség van a meggyőzésre? Mert olyan milliókat pazarolunk könnyelműen el, amelyek az üzemek gyakran nehéz pénzügyi helyzetéi, alapjában javítanák meg. És ma már ezt be tudjuk mutatni egy üzem példáján is. A mezőkövesdi Matyó Termelőszövetkezeiben a szalmáról már nem melléktermékként, hanem . a búzával egyenlő társként beszélnek. Nem azért, mert közel ugyanakkora mennyiségben terem, mint a mag — 1000 vagon! — inkább értéke ■ miatt. Közismert, hogy a szalma takarmányként felhasználható, de. eddig ölelésre csak lakarmányszűkös időben Használtuk fel. Viszont, ha összekapcsoljuk egy másik kihasználatlan „ágazattal”, a lucernaliszt- üzemekkel, olyan terméket gyárthatunk, amelynek jövedelme megközelíti a búzáét. Ez a „Sinapellel”-nek nevezet takarmány, bellarlalmi- lag értékes és mindenkor exportképes. Előállításához az alap a szárítóüzem, ahol a felszecskázott, baktériummal beoltott — a szarvas- marha bendőjében található cellulózbontó mikroorganizmusokkal —, adalékanyagokkal feltöltötl, .szárított, maid préssel tömörített pellet elkészül. (A haszon ezért kettős. Az év vany részében kihass nála liánul álló szárit óüzem, szinte mindennap dolgozni, tud. nonevakkor akár üzemen belüli felhasználásra alkalmas. álcáé minden nincon korlátlanul elhelyezhető — és nem is olcsó — fa kar - •má"ifi nyernek, ztaaóí a szalmó.hó1 amnlziei, eddig javarészt elégetlek.) Megyénkben jó néhánv lu- cernaliszl-iizeni van. Eltérő típusúak, de mindegyik felszerelhető a pellett-készítés- hez szükséges járulékos berendezésekkel. Mert a kihasználtság továbbra is döntő. s ezért próbálkoztak eddig is gazdaságaink különböző készítményekkel. Ezek közül a legfontosabb a fű- lisztként ismert, a rétek, gvepek kaszálásából származó termék. Termelőszövetkezeteinkben' — már amelyikben gyártják — panaszkodnak. hogv nem keresett, nem igényelt takarmány, pedig mekkora mennyiséget állíthatnánk elő belőle. Ez igaz, olyan módosítással, hogy lisztként, tényleg eladhatatlan, a szállítás nehézsége miatt. De pétiéiként .igen! Es akkor azN a hatalmas fűlö- meg, amely megyénk legelőiről — eddig ki nem használt gyepeiről — szármázná, értékes devizaszerző takarmányunk lehetne. (A melléktermék ilyen jellegű hasznosítása ráfordítás- ige nyes fejlesztést takar. Nagy termelőszövetkezetek, mint a mezőkövesdi, szent- íslváni, vagy hernádnémeti gazdaságok saját erőből, már megoldották. A többiek, viszont az eddig ki nem használt forma — megint kihasználatlanság (!) — az üzemek közötti együttműködés, vagy társulás hereiében megvalósíthatnák. Mert a melléktermékek intenzív felhasználása már nem ábránd, nem a jövő feladata, hanem igenis a jelené ...) A melléktermékek és a kihasználatlanság összekapcsolása sok lehetőséget rejt magában. Például egy-két termelőszövetkezetünkben a baromfitelepek alomját (foszforban, fehérjében gazdag) szárítás után már használják a szarvasmarhatelepeken etetésre. És ez sem kis tétel. Ugyanígy ma még mellék- terméknek tekintjük, s nem hasznosítjuk a kukorica betakarítása után a táblán maradó szárát. Gyakran szárzúzóval feldaraboljuk, és ekével beforgatjuk. De ugyanakkor senki nem tagadja, hogy. silónak is alkalmas. Sőt, Mezőkövesden a közeljövőben a kukoricaszárra alapoznak egy ágazatot, a húshasznú szarvasmarhatartást, Sajnos, még mindig vannak olyan melléktermékek, amelyekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Tokaj- Hegyalján évente százezer mázsa szőlőtörkölyt használnak trágyázásra. Kevesen tudjak, hogy ez a „másodlagos” anyag alapja a bqr- kősav-, vagy a tusgyártásnak, de magas cukortartalma egyik legkiválóbb takarmányunkká is tehetné. Ma még nem az. A gépsorok kiforratlansága miatt — vagy, mert a tervezés sem számol felhasználásával — ugyanakkor olyan értékes takarmány megy évről évre veszendőbe, mint a leveles cukorrépafej. A melléktermékek felhasználási módjait \ összevetve, megkapjuk a belterjes gazdálkodás mikéntjét. Hogy a gazdaságban nincs mellék- termék, „egyenrangú” termések vannak. És ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor a haszon már hármas. Hiszen csak a mezőkövesdi Matvó Termelőszövetkezetben 500 hektár szántóterület szabadul fel az árunövény-ter- mesztésre. amelven eddig takarmánynövényeket vetettek ... Kármán István UzeiE- és munkaszervezés A Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalatnál at év első felében olyan új módszereket vezettek be az üzem- ős munkaszervezésben, amelyek hatására 15 százalékos növekedést értek el á termelésben. A gazdaságosabb termékszerkezet kialakítása érdekében például csökkentették termékeik számát, s ezzel egyidejűleg ésszerű munkamegosztást valósítottuk meg a vállalat telepei között. A termelés emelkedésében jelentős szerepet, játszott továbbá a munkások megfelelő átcsoportosítása is. A vállalatnál azt tartják: vannak még tartalékaik a termelés további dinamikus növelésére. Éppen ezért újabb szervezési feladatok megoldását tervezik. A hasznos fémek újrafelhasználása jelentős népgazdasági érdek. A MÉH Sajó-parti telepén Puskás Zoltán színképelemzés segítségével válogatja ki a hulladékból a színesfémeket. Bríptaeti — Mintegy hatezer dolgozója van a Borsodi Vegyikombinálnak, akiknek egy része csak közvetlen környezetét, munkahelyét ismeri. Az idestova 100 hektárnyi területű gyáróriás egységeinek, üzemeinek széttagoltsága nem is igen teszi lehetővé a jobb megismerést. Most ezen kíván segíteni a BVK munkaverseny-irodá- ja. A szocialista brigádok vezetői részére tegnaptól, hétfőtől szervezett formában lehetővé teszik, hogy az eddigi ismereteiket bővítve, még alaposabban megismerkedhessenek a kombináttal. Csütörtökig napi két alkagyárlátogatásén lommal — reggel hét órakor és délután léi háromkor — gyárlátogatást szerveznek. A részvevők a Radnóti Miklós Művelődési Házban találkoznak. ahol megtekintik a BVK-ról készült díjnyertes kisíilmet, majd autóbusszal sor kerül a gyárlátogatásra. Bemutatják az ammónia gyáregységet, a PVC—Hl. nagyberuházást, a műanyag- feldolgozó üzemet, s a program a kombinát bemutató- termében ér véget, ahol a szocialista brigádok vezetői részletes, áttekintő képet kapnak a kombinál egész tevékenységéről. Első a népgazdaság értele 1 r gy fogalmaztak nemrégiben azon a tanácskozáson, ahol a TVK polipropiléngyára beruházásának helyzetet vitatta;» meg az érintett vállalatuk szak- szervezeti vezetői. A résztvevők egyúttal választ kaptak arra a kérdésre is. hogyan hajtották végre az új létesítmény megvalósítására kötött szocialista együttműködési szerződést. Megnyugtató volt hallani az ága zati szakszervezeti szervek jelenlevő képviselőinek véleményét, mely szerint valamennyi aláíró fél igyekezett messzemenően eleget tenni a beruházáson vállait kötelezettségének. A beruházó — jelen esetben a Tiszai Vegyikombinát. — mindenekelőtt a zavartalan munkavégzéshez szükséges terv, illetve adatszolgáltatás időben történő biztosítását tekintette elsődleges feladatának A kivitelező vállalatok döntő többsége kezdettől fogva határidőre elvégezte az előírt építési és szerelési munkákat. Ennek, és a vállalatok között kialakult jó együttműködésnek köszönhető, hogy 1977. első felében teljesítették a beruházás pénzügyi előirányzatát. Legalább ilyen teljesítményre lesz szükség az év hátralevő részében is, amikor az építőknek és a technológiai szerelő vállalatoknak a legtöbb munkaterületen egyidőben, esetenként az eddiginél gyorsabb ütemben kell dolgozniuk. A megbeszélés légköre, a felszólalók mondanivalója nagyfokú felelősségérzetről tanúskodott. Szinte kivétel nélkül mindegyik válalati szb-titkár arról beszélt, hogyan kívánnak dolgozni a beruházás további szakaszában. Tehát a tennivalók, azok megoldásának módja került előtérbe. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat és a magasépítési munkákat végző 31. számú ÁÉV képviselője egyaránt garanciát vállalt azzal kapcsolatban, hogy az év végéig még további több mint százmillió forint értékű munkával járulnak hozzá a beruházási program időarányos teljesítéséhez és minden esetben biztosítják a munkaterületet a szerelők részére. A szerelő vállalatok — így például a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a CSŐSZER, az Április 4. Müvek, a Ganz-MÁVAG, a Fémmunkás Vállalat — szintén úgy foglaltak állást: ha az építők állják a szavukat, azaz időben biztosítják a folyamatos munka feltételeit — nem lesz akadálya annak, hogy teljesítsék ez évi kötelezettségüket. Kedvező visszhangot váltott ki a résztvevők körében a VEGYÉPSZER képviselőjének bejelentése. E szerint a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat kiemelt feladatnak tekinti a polipropiléngyár beruházását. A vezérigazgató — aki korábban ígéretet tett arra, hogy júliusban megerősíti az itt dolgozó szerelőgárdát — elrendelte, hogy a második fél évtől százra kell növelni a helyi kirendeltség létszámát. A hírek szerint részben már megérkezett az erősítés a polipropiléngyárba. Csak helyeselni lehel a VEGYÉPSZER-nek azt a szándékát is, hogy — a PVC—Ill-hoz és a TIFO-hoz hasonlóan — a polipropiléngyárban ugyancsak folyamatos munkarendben akarják a rájuk háruló szerelési munkákat folytatni. N em egy felszólaló aláhúzta a polipropiléngyár határidőre — vagyis 1973. október 31-re — történő üzembe helyezésének nagy népgazdasági jelentőségét. Csak egy jellemző példa erre. Ha a mű elkészül, a polipropilén-export egyetlen hónap alatt hárommillió dollár devizabevételt jelent az országnak. Tehát, ahány hónappal a határidőnél előbb, vagy később helyezik üzembe a létesítményt, annyiszor 3 millió dollár plusz bevételhez jut. illetve ennyi veszteség éri a népgazdaságot. Ezenkívül, az új beruházás elkészültével tovább szélesedik a hazai műanyagf el dolgozás nyersanyagbázisa, és egyúttal olyan termékkel látják el a hazai piacot, amelyet jelenleg csak tőkés piacon tudunk beszerezni. L. L. Ölen A fmtml'i lassan vonult be a tUlllHld csaiád életébe. Először — érdekes módon — a család egyik férfitagja, Kollár Béla jelentkezett munkára a miskolci pamutfonóban. Annak persze, már több mint húsz éve. — A tanult szakmám asztalos — mondja. ,— Mesteremberekre akkor itt igen nagy szükség volt. Kezdetben úgy gondoltam: addig maradok csak, amíg a szerelési munkák tartanak, amíg üzembe helyezzük a gyárat. Aztán másképp történi... — Az idő tájt egyébről sem hallottunk otthon — emlékezik visz- sza a sógornő, Gyovai Istvánná —, csak a fonodáról. Gondoltam, nem lehet az rossz, amit a sógor ennyire dicsér — így aztán én is szerencsét próbáltam. Akkor persze még nem volt könnyű bejutni ide. Az igazat megvallva, nekem is csak „csellel” sikerült. Már elmúltam harminc, jelentkezni pedig csak 30 éves korig lehetett, így azt mondtam: különváltál! élek a férjemtől, egyedül nevelem a három gyereket. Rögtön felvettek ... Amikor a turpisság kiderült, Gyovainé már bizonyította, hogy itt a helye. Nem csalódtak benne az üzemben, munkáját többször is „Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel ismerték el a húsz év alatt. Kollár Béla bizonyára „toborzó- ként” is megkereste volna a kenyerét. A családból -a következő, aki kedvel kapott a fonodái munkára, Kotlámé, Magdi volt. — A férjem és a testvérem olyan elismeréssel szóltak a fonodáról, hogy végül engem is ide húzott a szivem — mondja Kollárné. — Akkor indult a hathónapos átképző tanfolyam a fonók részére. Áz előző munkáin idényjellegű volt, tetszett a biztos kereset, no meg a szép, korszerű üzem. — A fonodának igen jó Ilire volt — veszi át a szót a harmadik testvér, Nagy Zoltánná. — Sok lány és' asszony — köztük én is — szívesen jött volna ide dolgozni. 1965-ben végre felvettek. A IV. műszak gyűrűsfonó üzemrészébe kerültem, ahol a testvéreim is dolgoznak. Magdival még egy brigádban is vagyunk! Kollárné, Magdi a húsztagú Zó- ja szocialista brigád vezetője. Ö is többszörös kiváló dolgozó, két alkalommal elnyerte a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” kitüntető címet is. — Vajon a brigádvezetö néni bírálja-e enyhébben a testvér munkáját? — Ellenkezőleg — tiltakozik Nagyné. — Ha én vétek valamit, még az „udvariassági formulákra” sem kell adnia — elvégre, családban marad. De a teljesítmények különben is önmagukért beszélnek. Gyovainé „elkotyogta”: a IV. műszakban Katónak, azaz Nagyné- nak a legjobb a százaléka. A „családi hagyományokhoz híven”, ő is többszörös kiváló dolgozó. A feleség, és a sógornők figyelő tekintete elől Kollár Béla sem ..menekülhet”. Ö az asztalosmühelyben csoportvezető, de munkája gyakran szólítja a gyűrűsfonóba. Legutóbb például a parkettát javította az asztalosbrigád. — És szép lett? — Szép, bizony — mondjak szinte egyszerre az assszonyok. — Viccesen meg is fenyegettük Bélát: úgy dolgozzanak, hogy aztán mi látjuk kárát, vagy hasznát a munkájuknak. A beszélgetés során kiderült az is: Kollár műbútorasztalosnak tanult. így igen örült, hogy az utóbbi időben sok alkalom kínálkozott szakmai tudása bizonyítására. Az asztalosbrigádot bízták meg például néhány évvel ezelőtt a hatalmas könyvtárszekrény, s a precíz ínunkát igénylő faburkolatok elkészítésével. — Négyen dolgoznak itt a családból? — Nem. Öten. Itt van a lányunk is — helyesbít Kollárné. — Először ő is fonónő volt, aztán elvégezte a szakközépiskolát, majd a kereskedelmi csoporthoz került. _ (Ifiií mondott a feleségem " — veszi át a szót Kollár Béla —. de ez csak a szűk családra vonatkozik. Itt dolgozik ugyanis az unakaöcsém, s az unokatestvérem lánya is. Egyelőre ennyien vagyunic, de van még utánpótlás bőven. A feleségeméi; nyolcán vannak testvérek: az ő gyerekeik, unokáik közül bizonyára sokakat vonz majd ez a mesterség ... Déváid Hedvig
